Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

1981. augusztus 19. 9 PETŐFI NÉPE • 5 Döntöttek a kecskeméti mfivészvillák sorsáról A kecskeméti művésztelep kilenc műtenmes alkotóházát, hat műtenmes villaházát és festőiskola-épületét 1910-ben kezdték építeni. A művészte­lep 1912 nyarán készült el. A műtermes villák képzőművé­szek letelepítése céljából ké­szültek, s annak idején jeles alkotóknak adtak otthont, hosszabb-rövidebb időre. Év­tizedek óta azonban nem az eredeti rendeltetésüknek meg­felelően hasznosulnak. A má­sodik világháború után ugyan­is — a súlyos lakásínség miatt — kis alapterületű csa­ládi otthonokat alakítottak ki a villákban, azok műtermei­ben is. Műtermes lakásokká törté­nő folyamatos visszaállításuk­ra 1976-ban határozatot 'ho­zott a városi tanács. Ezt in­dokolta a megyeszékhely mű­vészeti életének a fellendíté­sére való törekvés, s az, hogy a Műkert környezete, a Kép­zőművészeti Alap Alkotóházá­nak á közelsége ideális élet- és munkakörülményeket kínál a képző- és iparművészek szá­mára. A tanácsi határozat óta évek teltek el, s már-már úgy tűnt; nem halad előre az ügy. Most megtudtuk, hogy az akadályok részben már elhárultak, s hogy ismét művészek lakhatják majd a villalakásokat. — Hol tart jelenleg a taná­csi határozat végrehajtása? — kérdeztük Fischer Istvántól, Kecskemét város Tanácsának elnökhelyettesétől. — A tanács végrehajtó bizottsága a na­pokban ismételten foglalkozott a művész- villák sorsával. Mindenek előtt szeretnék utalni arra, hogy Kecskemét mindig mű­vészetpártoló volt. Gondoljunk csak Les­tár 'Péter és Kada Elek polgármesterségé­nek az idejére, amikor a színházat; épí­tették, illetve a művésztelepét,* ä múzeu­mot és a könyvtárat szervezték. A mű­vésztelepet szervező Iványi-Grünwald Béla egyébként Kada Elek polgármester felkérésére juttatta el ezzel kapcsolatos beadványát a városi tanácshoz. Kecskemét mai vezetése — ez is köztu­dott — ugyancsak sokat tesz a művészeti élet felvirágoztatása, ha úgy tetszik, a ré­ginél még magasabb szintre történő fej­lesztése érdekében. Illyés Gyulával együtt valljuk, hogy „Szellemi összetartó erő nél­kül nincs nemzet". S hisszük, hogy az egyik ilyen összekötő erő a művészet. A tanács épp ezért következetesen törekszik arra, hogy a megyeszékhelyen letelepedett vagy letelepedni kívánó művészek alkotó­kedvét serkentse oly módon is, hogy a le­hetőségekhez képest minden eszközzel eny­híti lakás- és műteremgondjaikat. E tö­rekvést bizonyítja a műkerti villaházak helyreállítása is. — Konkrétan miről döntött most a vég­rehajtó bizottság? — Jóváhagyta a művelődésügyi osztály előterjesztését, mely szerint a már felsza­badult villalakásokat műtermesekké kell átalakítani, s hogy azokat, s később a töb­bit is, helyi művészeknek kell kiutalni, tanácsi bérleményként. Egyelőre két épü­let lakásairól van szó. Ezek eddigi lakói másutt kaptak megfelelő, összkomfortos ' líKílravvici — Ki tesz á két művész, aki elsőként~ bejköltözhet ide? — Az egyik Bodri Ferenc festőművész, aki Kecskeméten, szülőhelyén, telepedett le végleg, s rendszeresen szerepel a me­gyei és városi kiállításokon annak ellenére, hogy áldatlan lakáskörülmények között él és dolgozik. A másik Berki Viola festő­művész. ö ugyancsak megyebeli, kiskun- halasi születésű, s több pályázati és kiál­lítási díj, valamint a Munkácsy-díj tulaj­donosa. jelenleg Budapesten él, de szíve­sen letelepszik Kecskeméten, ha kap egy számára megfelelő műtermes lakást. Ügy véljük, hogy ittléte pezsdítően hat majd a város képzőművészeti életére. — Mikor költözhetnek be? — Egy éven belül készen lesz a két- műtermes lakás. — összesen hat művészvilla van a Mű­kertben. Mikorra várható, hogy alkotók kapják- meg a többit is? — A határozatoknak megfelelően, sze­retnénk valamennyit folyamatosan és mi­előbb művészházzá visszaalakítani. R. M. Nemzetközi country-találkozó A popvilágban egyre jobban kegyvesztett lesz a diszkózene; a felnövekvő korosztály új irányzatot követ, ez pedig a country. A 'tengerentúlról indult el ez a zenei divatáram­lat, s ma már Európában is igen népszerű. Az ifjúság — főleg zenében — vonzódik a folk-hagyományokhoz, melybe némi nosztal­gia utáni vágy és természetrajongás is ve­gyül. Mindezt megtalálhatja a western- muzsikában, mely az egykori vadnyugat koc­kás inges, széles kalapos cowboyainak éle­tét, valamint a lengőajtós amerikai kocsmák vidám, zenés hangulatát idézi. A hazai együttesek közül mind többen csat­lakoznak az új hullámhoz; játékukban — a magyar népzenei hagyományokhoz is vissza­nyúlva — a popzenei megújulás egyik lehe­tőségét kínálják. Most itt az alkalom, hogy bárki megismerkedjen közelebbről is az ame­rikai folk-dalok követőivel. Az Express Ifjúsági és 'Diákutazási Iroda, a KISZ Központi Bizottság Kulturális Osztá­lyának kezdeményezésére 1981. augusztus 29- én, szombaton, megrendezi Budapesten az I. nemzetközi country-találkozót. A tizenhat­holdas Asztalos János parkban már délelőtt tizenegy órától várják a fiatalokat a beat- bulira, mely este tíz óráig tart. Az egész na­pos program színes, változatos lesz: három­száz karatés, hatvan művészi tomás, valamint jó néhány könnyűbúvár tart bemutatót, a csónakázó tavon modellversenyre is sor ke­rül, ezenkívül különböző sportrendezvénye­ken, ötletes, tréfás játékokban vehetnek részt a fiatalok. Vásári komédiákat mutat be a kecskeméti Tanyaszínház, megnyílik a Pol-kaszinó, és ha az idő engedi, a park közepéről felszáll egy hőlégballon. A pavilonokban farmernadrá­got, nomádinget és hanglemezt lehet majd vásárolni, ez utóbbit természetesen a country- muzsika mestereitől is. A rendezők mintegy 20—25 ezer vendég érkezésére számítanak. A nap fő attrakciója a kora délután kez­dődő, hatórás country-koncert lesz: a hazai és külföldi együttesek sorában fellép a Tolcs- vay, a Fonográf, a 100 Folk Celsius és a Bojtorján együttes, Lengyelországból Maryla Rodowicz és együttese, Csehszlovákiából jiri Brabec és zenekara, Kanadából a White Ri­ver Bluegrass Band és az Amerikai Egyesült Államokból George Hamilton. Az érdeklődők jegyeket és a programmal kapcsolatos részletes felvilágosítást az Exp­ress Bács-Kiskun megyei (kecskeméti) kiren­deltségén kaphatnak. • Az új irányzat egyik követője: a Fo­nográf együttes. ÄlLVÖRi Milyen(ek) a gyermek családi körülménye(i)? A Rádió egyik reggeli párbe­szédében hallottam a következő mondatot: „Az óvónő nyilván tudja, hogy milyen a gyermek családi körülménye." Ebben a mondatban hiba van: az óvónő­nek azt kellene tudni, hogy mi­lyenek a gyermek családi körül­ményei. Nem véletlen nyelvbot­lásról van szó, a nyelvművelő irodalom már feljegyzett hasonló tévesztéseket: „A tengervízben olyan a látási viszony, hogy...’’; „a környezettanulmány szerint Kovácsék rossz körülményben élnek”; ennél a vállalatnál olyan c lehetőség, hogy mindenki meg­találja a számítását.” Pedig így lett volna helyes: a tergervízben olyanok a látási viszonyok; Ko­vácsék rossz körülmények között élnek; a vállalatnál olyanok a le­hetőségek ... A mondottak megértéséhez azt kell tudni, hogy néhány szavunk bizonyos szövegkörnyezetben, vagy jelentésben többes számban használatos. A szóval kife­jezett fogalom sokrétűsége, nagy­sága vagy érzelmi telítettsége kí­vánja a többes szám használatát. A példaként említett főnevek többes számú használatát igazol­ják a következő mondatok is: A viszonyok kedvezőek voltak. Ne­héz viszonyok között él. Rosszak a látási viszonyok. Mostanában a viszonyok mások. A körülmé­nyekhez képest jól vagyunk. Ha körülményeink lehetővé teszik, rövidesen meglátogatunk benne­teket. A körülmények szerencsé­sen alakultak. A körülményekhez képest jól érzem magam. De bizonyos esetekben ezek a főnevek is egyes számban állnak. Beszélünk a munkához való vi­szonyról, a férfi és nő közötti vi­szonyról. Nincsenek köszönd vi­szonyban. A köztük levő viszony­ról mindenki tud. Zavaros és enyhítő körülményről is szó le­het. Megvan a lehetősége, hogy tovább tanulhasson. Ezt az elterjedt nyelvi jelen­séget egyéb szavakkal is bizo­nyíthatjuk. Ilyenek: állapotok, állítások, eredmények, esemé­nyek, feladatok, kívánságok, kí­nok, iratok, követelmények, mun­kák, nehézségek, sorscsapások, szükségletek, tanácsok, tervek,- törekvések,'vágyak. Pl.: Az áldatlan állapotok kő­zett nehéz valamit is tenni. Állí­tásainkat nem tudtuk bizonyíta­ni. A vállalat ez évi eredményei jobbak, mint a tavalyiak. Esemé­nyekben gazdag korszakban élünk. A rá bízott feladatokat sikerült elvégeznie. Az új üzem dolgozói felnőttek a feladatokhoz. Fogadd őszinte jókívánságaimat! A poklok kínjait érezte, (nagy kínról lehet szó, ha a birtokos szerkezet mindkét tagja többes­ben van!). Az irataim rendben voltak. Eljárása súlyos következ­ményekkel járt. A tavaszi gazda­sági munkák elvégzését a rossz időjárás megakadályozta. Túltet­tük magunkat a nehézségeken. A sorscsapások nagyon megtörték. A javak emberi szükségleteket elégítenek ki. Tanácsaidat meg­fogadtam. Törekvései mindig a jóra irányultak. A terveket sike­resen teljesítették. Ez volt vá­gyainak a netovábbja. A felsorolt szavakat egyes számban is használhatjuk: A be­teg állapota javult. Ittas állapot­ban követte el tettét. Ez olyan állítás, amit bizonyítani kell. Ezt már eredménynek, tekinthetjük. Ez az esemény meghatározta to­vábbi életét. A feladatot még nem végezték el. Ez olyan kíván­ság, amit nehezen lehet teljesí­teni. Nagy kínban vagyok. A hi­vatal által kívánt iratot megsze­reztem. Cselekedetének az volt a következménye, hogy a további munkában nem vehetett részt. A munka dandárja még hátra van. Ezt a nehézséget aligha tudod leküzdeni. Ez nagy sorscsapás volt. Ez fontos emberi szükséglet. A jó tanács mindig sokat ér. A terv teljesítése nehezen sikerült. Ez a vágyam nem teljesült. Néhány többes számban hasz­nált főnevünknek egyes számú alakja jelentésárnyalata szerint nincsen. Pl.: Csak az anyagiak érdekelnek. Feljegyzéseinket el­juttatjuk hozzátok. Minden a fel­sőbb körök jóindulatától függ. A munkálatok befejezését a zord idegekkel. Az átadás előtt álló időjárás késlelteti. Nem bírja házakon az utolsó simításokat végzik. Nagy vonásokban így számolhatunk be. Tapasztalatain­kat átadtuk munkatársainknak. Nincsenek kedvező kilátásaink. Ennyit a teljesség igénye nél­kül. De néhány többes számú alakra még felhívjuk a figyelmet. A Rádió egyik rovata: Mezők, falvak éneke. Beszélünk az er­dők, mezők virágairól is. A ver­sekben is sok többes számú ala­kot találunk, az érzelmi telített­ség miatt. Adytól sokat idézhet­nénk. Csak úgy emlékezetből: „Szent lázadások, vágyak, s ifjú hitek örökös urának” vallja ma­gát A többes számnak a használa­ta nem ellenkezik nyelvünk szel­lemével. Régi nyelvünkben ré­szint latin hatásra, részint a nyelv belső fejlődése következté­ben kialakult a többes számnak ilyen használata. Ennek a nyo­mait őrzik az efféle kifejezések: minden körülmények között, : minden idők, legnagyobb muzsi­kusa, többek "között, mindenek­előtt, a nyelvjárási minden jókat köszönési forma és a három ki­rályok, mindenszentek. Még néhány példát említhe­tünk. A 19. század elején az olasz egységért küzdő titkos szer­vezet tagját carbonaró-nak ne­vezték a szénégető szóval. En­nek a szónak a többese az olasz­ban carbonari. Mi ezt a többes számban levő szót vettük át: karbonári, a többes szám jelét is hozzátettük, így neveztük a moz­galomban részt vevőket karbo- náriknak, tehát kétszeresen is többesben. A régi római évköny­veket latinul annales- (annálesz)- nek nevezték, ami már magában véve is többes számú alak. Ha magyarul említjük őket, annále- szeknek mondjuk, nem fukar­kodva a többes szám jelével. Kiss István (7.) S végül, ami a legfontosabb. Don Reba szürke járőrei. Az or­szágutakon portyázó rohamoszta- gosok. Véletlenül a kezük közé kerülhettél, s akkor kísérőd meg­fontoltságára és hidegvérűségére kell számítani. De hátha Don Re- bában érdeklődés támadt irán­tad? Besúgói jelenthették, hogy átutazol Arkanaron, járőrt küld­tek eléd egy buzgó szürke tiszt ve­zetésével, és te most a Vidám To­rony alatt, egy kőveremben üldö­gélsz 6. Rumata újra megrántotta a zsinórt. A hálószoba ajtaja undo­rító csikorgással kinyílt, s belé­pett a vézna szolgafiú. Unónak hívták, sorsa ballada témájául szolgálhatott volna. A küszöbön meghajolt, odacsoszogott az ágy­hoz, és letette az asztalkára a tál­cát, amelyen levelek voltak, kávé és egy csomó illatos rágókéreg, a fogak tisztítására. Rumata mér­gesen nézett rá. — Mondd, mikor kened már meg az ajtót? A fiú hallgatott. Rumata félre­lökte a paplant, meztelen lábát lelógatta az ágyról, és a tálca fe­lé nyúlt. — Mosakodtál ma? — kérdezte. A fiú az egyik lábáról a másik­ra nehezedett, semmit sem vála­szolt: aztán végigment a szobán, és összeszedte a szétdobált ruha­darabokat — Ügy rémlik, azt kérdeztem tőled, mosakodtál ma, vagy nem — mondta Rumata, miközben felbontotta az első levelet. — Vízzel nem moshatjuk le a bűnünket — dörmögte a fiú. — Mi vagyok én, előkelő úr tán, hogy mosakodjam? — Mit meséltem neked a mik­robákról? — kérdezte Rumata. A fiú letette a zöld nadrágot a karosszék támlájára, és hüvelyk­ujjával meglegyintette magát: a gonoszt ihessegette el. — Háromszor imádkoztam az éjjel — felelte. — Mi Kell még? — Tökfilkó vagy — mondta Rumata, és nekifogott a levél ol­vasásának. Dona Okana udvarhölgy írt, dón Reba új kegyencnője. Arra kérte, még' aznap este látogassa meg őt, aki „gyengéd érzelemtől epekedik”. Az utóiratban kereset­len szavakkal ott állt, hogy tulaj­donképpen mit vár ettől a talál­kozástól. Rumata undorodott a gondolattól, hogy oda kell men­ni, de hát dona Okana sokat tu­dott. A következő boríték vastag pa-, pírból volt, viaszpecsétje elmázo- lódott; nyilván felnyitották. A levelet dón Ripat írta, elszánt karrierista, a rőfösök szürke szá­zadának hadnagya. Hogylétéről érdeklődött, szilárd meggyőződé­sét fejezte ki, hogy a szürkék ügye győzni fog, és haladékot kért kis adósságára. „Rendben van ...” mormolta Rumata, félretette a levelet, újra kezébe vette a bo­rítékokat, és érdeklődéssel meg­vizsgálta. Igen, már finomabb módszerekkel dolgoznak. A harmadik levélben kardpár­bajra hívták ki dona Pybha miatt, de hajlandók eltekinteni tőle, ha* dón Rumata bizonyíté­kokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy neki semmiféle kapcsolata sincs dona Pythával. A levél szabványos volt: magát a szöve­get kaligráfus írta, a hézagokba pedig darabos írással, nyelvtani hibákkal írták be a neveket és az időpontot. Rumata félrelökte a levelet, és megvakarta szúnyogoktól össze­csípett bal karját. — Nosza, hozz mosdóvizet! — parancsolta. A fiú eltűnt az ajtó mögött; hamarosan visszajött, s egy víz­zel teli fadézsát húzott a padlón. Azután még egyszer kiszaladt, és egy üres dézsát meg egy kis me­rítőedényt cipelt be. Rumata leugrott a padlóra, le­rántotta művészi kézi hímzéssel díszített, ócska hálóingét, és ki­rántotta hüvelyéből az ágy feje mellett lógó kardokat. A fiú óvatosságból a karosszék mögé állt. Rumata vagy tíz percig gya­korolta a támadást és a hárítást, majd a kardokat a falhoz vágta, lehajolt az üres dézsa fölé, és ki­adta a parancsot: „Ontsd!” Szap­pan nélkül rossz volt mosakod­ni, Rumata azonban már meg­szokta. Rumata, miközben a törülkö­zővel dörzsölte magát, oktatóan mondta: — Én udvari ember vagyok, nem holmi tetves báró. Az ud­varoncnak tisztának és illatos­nak kell lennie. — Más gondja sincs őfelségé­nek, mint hogy magát ' szagol­gassa — ellenkezett a fiú. — Mindenki tudja, hogy őfelsége éjjel-nappal imádkozik érettünk, bűnösökért. Don Reba pedig so­hasem mosakszik. — Rendben van, ne morogj — mondta Rumata, miközben ma­gára húzta a nylontrikót. A fiú rosszallóan nézte a tri­kót. Rumata azonban természe­tes emberi finnyássága miatt nem volt hajlandó lemondani ró­la. Amikor felhúzta alsónadrág­ját, a fiú elfordította a fejét. Jó volna divatba 'hozni az al- sófehémeműt, gondolta Rumata. Ezt természetesen csakis a nők révén lehetne elérni, Rumata azonban nagyon válogatós volt, s ez megengedhetetlen egy fel­derítő esetében. Egy csélcsap lo­vagnak, aki ismerte a fővárosi modort, és szerelmi párbaja miatt száműzték vidékre, leg­alább húsz kedvest kellett volna tartania. Ügynökeinek fele a fontos teendők helyett azzal foglalkozott, hogy ocsmány híré­ket terjesztett róla, s ezek irigy­séget, elragadtatást keltettek az arkanari testőrifjúság körében. A kiábrándult hölgyek tucatjai, akiknek Rumata késő éjszakáig verseket szavalt, versenyt mesél­tek egymásnak az anyaországi lo­vag fővárosi stílusáról. Rumata csak ezeknek az ostoba és rom­lott némbereknek a hiúsága ré­vén tudta fenntartani hírnevét, de az alsónemű problémája meg­oldatlan maradt. Rumata felhúzta zöld nadrág­ját és agyonmosott gallérú, fehér batisztingét. — Várakozik valaki? — kér­dezte. — A borbély — válaszolta a fiú. — Meg két dón ül a szalon­ban: dón Tameo és dón Szera. Reggelire várják önt. — A nemes donoknak mondd meg, hogy nemsokára ott leszek. De ne gorombáskodjál, udvaria­san beszélj... 7. . A reggeli nem volt túl bősé­ges, hagyott helyet a közeli ebéd­nek. Erősen fűszerezett marha­sültet és ecetes kutyafület ettek. Irukani habzóbort, esztori sűrű barna bort, szoani fehéret ittak. Don Tameo, miközben két tőrrel ügyesen felszeletelte az ürücom- bot, a legalsó néprétegek arcát­lansága miatt panaszkodott, „írásbeli jelentést szándékozom benyújtani őfelségéhez — magya­rázta. — A nemesség azt köve­teli, tiltsák meg a parasztoknak és a kézműves csőcseléknek, hogy nyilvános helyeken és az utcán mutatkozzanak. Amikor a paraszt megjelenése az utcán elkerülhe­tetlen, például, ha kenyeret, húst és bort szállít a nemes házak­hoz, kapjon külön engedélyt a koronavédelmi minisztériumtól..” — „Remek fej! — mondta elra­gadtatottan dón Szera. — Tegnap pedig az udvarnál...” — És el­mesélte a legfrissebb újságot. Don Reba szerelme, Okana ud­varhölgy, akaratlanul rálépett a király fájós lábára. Őfelsége megparancsolta, hogy példásan büntessék meg a hölgyet. Protoplazma, gondolta Rumata. Zabáló és szaporodó protoplaz­ma. — Don Reba rendkívül okos ember... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents