Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-18 / 193. szám
1081. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • S RANGOS SZÍNÉSZGÁRDÁVAL Irodalmi kör Baján ft JÁTflMÜUMyAN ■Él Televíziós filmet forgatnak a Kiskunsági Nemzeti Parkban # Reviczky József (balra) és Kovács Titusz Jelenete. „Mint oldott kéve” címmel hétrészes filmet készít a Magyar Televízió stábja. A film egy részének színhelyéül a Kiskunsági Nemzeti Park Ftt- löpszállás melletti területét választotta ki a rendező. Ott forgattak az elmúlt napokban. A cselekmény az 1848 —1849-es forradalom és szabadságharc idején, valamint az azt követő időszakban játszódik. Med- nyánszky Cézár nevű pap életén keresztül mutatja be az akkori viharos időket, az emigrációt. A filmsorozatban körülbelül háromszáz színész és “több1 ’ mintlí'3,r’ ötezer statiszta szerepel. A főbb szerepekben Bessenyei Ferencet, Bicskey Tibort. Horváth Sándort, Kovács Tituszt, Ruttkai Évát, Reviczky Józseíet és Saárossy Kingát láthatják majd a tv-nézők. A forgatókönyvet Sárközy György művéből Nemeskürthy # Vonul a hadnép. (Kanyó Béla felvételei) István írta, a gyártásvezető Gerhardt Lajos, a felvételvezető Pellai Zsuzsanna. A rendező: Révész György. Bemutató: valamikor a jövő év első felében. Fotóink a film egy-egy jelenetét, színészarcát mutatják be. Tizenhárom éve működik Baján a (Tóth Kálmán Irodalmi Kör. Tagjai a szépirodalom iránt érdeklődő, tollforgató fiatalok. Többségük üzemi munkás, de van közöttük középiskolás diák, adminisztrátor és ’könyvtáros is. A közelmúltban jelent meg „Tüzes ünnep" című antológiájuk, melyről lapunk is közölt rövid recenziót. S bár a sorok Írója néhol megkérdőjelezte "égy-egy vers értékét, eredetiségét, mégis a kezdeményezésit, a tíz alkotó összetartozását, törekvését alapvetően becsülendőnek tartotta. Valóban, nem csupán egy kötet vélt vagy valódi értékeivel fémjelezhető egy ilyen irodalmi tevékenységgel foglalkozó csoport. Hiszen a publikáció csak a végső eredmény. A hetenkénti összejövetelekhez hozzátartozik például a napi politikáról, vagy a mai művészi alkotásokról formált vélemények cseréje, egymás írásainak meghallgatása, az emberiszakmai problémák megbeszélése is. Gyakran meghívnak a szakmaközi művelődési házban működő kör klubjába közismert személyiségeket, írókat, irodalomtörténészeket. S volt már rá példa, hogy maguk is ellátogattak egy- egy szerkesztőségbe, hogy megismerjék az ottani műhelymunkát. Az egyik klubtag megfogalmazása szerint: A 'Tóth Kálmán Körben az írást próbálgató szenvedélyen kívül a világra való nyitottság és az együttgondolkodás köti össze az embereket. Az írásról, a közlésvágyról, s a művek sokszor hiányzó visszajelzéséről ilyen aggodalmakat fogalmazott meg a kör másik tagja: — Számunkra a csönd a legkegyetlenebb. A munkásművelődés égisze alatt is őszintén tárják fel nekünk a rosszat és a jót, értő emberek. De beszéljünk végre egyszer arról is, hogy mi itt valamennyien elkerültük a főiskolát. az egyetemet, s ilyen módon ez a kör lett önképzésünk, önkifejezésünk színhelye. Az ilyen és a hozzánk hasonló emberek útja, valljuk be, kacska- ringós és bizonytalan... Odafigyelést és segítő jószándékot várnak tehát mindannyian. Nemcsak a müitészektől, de szű- kebb környezetüktől, a várostól és polgáraitól is. És ugyanígy kell a jó kapcsolat a másik helyi művészeti műhellyel, a méltán híressé vált bajai Duna Fotóklubbal. A Tóth Kálmán Kör egyik tagja erről Így fogalmazott: „Ok azt fotózzák, amit mi Írni szeretnénk." A kör fiataljainak célja, törekvése, tehát felettébb becsülendő, s /onto« részét képezi a város kulturális életének. (fi Wiíifi i: ! ! A gyermekek és az amatőrök Sokat hallani manapság az amatőr művészeti mozgalmak hanyatlásáról. Ha a statisztikákat nézzük, valóban, mintha megfogyatkoztak volna a művészeteket kedvtelésből vállalók az elmúlt évtizedben. A szakemberek feladata, hogy ennek okait pontosan felderítsék. Jó néhány csoport azonban tudós elemzések nélkül is felismerte, hogy új módon, és főleg új közönségnek kell színházat, zenét, képzőművészetet csinálni. Számukra az új közönség minden idők legfogékonyabb közönsége, a gyerekek lettek. A gyermek számára a Játék nem egyszerűen időtöltés, hanem kemény munka. Számukra ez a lehetőség teljes birodalma. „Tűzoltó leszel, s katona! Vadakat terelő juhász ...” jeleníti József Attila az Altató című versében a játék őrök sajátosságát. Számtalan művelődési házban, múzeumban, könyvtárban kezdtek játékos foglalkozásokat szervezni, és szinte mindig művészek segítségével. Hiszen a művészet maga Is modell, és ennek a modellnek a segítségével a gyermek is könnyebben ismeri meg a világot. A gyermekek nemzetközi éve nagy lendületet adott a munkának. Ekkor szervezte a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet az első „Játszóház”- foglalkozásokat. A gyermekek nemcsak csodáló! lehettek a Galéria kincseinek, hanem alkalmat Remekművek új kiadásban Dosztojevszkij művei címmel új sorozatot indított az Európa Könyvkiadó. A sorozat első kötete, a Bűn és bűnhődés a napokban került az üzletekbe. A napokban hagyta el a nyomdát Victor Hugo egyik főműve, a Nyomorultak. — Immár a II. ki* adásban. Hetedik kiadását érte meg Alexandre Dumas A három testőr című regénye. A kis herceg szerzőjének, Antoine de Saint- Exupérynek a regényeit egy begyűjtő Éjszakai repülés című könyv harmadik kiadásban jutott el az olvasókhoz. A múlt század egyik legnagyobb amerikai írójá* nak, Edgar Allan Poe-nak válogatott műveit is megjelentettékA kiadó terveiben szerepel, hogy újra közreadja Thomas Mann két legtöbbet olvasott írását is; A Buddenbrook házat és a Varázs* hegyet A. SZTRUGACKIJ - B. SZTRUGACKI3 Nehéz istennek lenni <6.) — Ezer bocsánat! — kiáltott fel dón Gug, miközben könnyed járással közeledett az asztalhoz. — Négyszer feltartóztatott az arka* nari király őfelségének járőre, kétszer valamilyen ripőkökkel verekedtem. Igaz is, nemes donok: kinek a helikoptere van a ház mögött? — Az én helikopterem — felelte zsémbesen dón Kondor. — Nekem nincs időm arra, hogy útközben verekedjem. , Don Gug kellemesen elmosolyodott, lovaglóülésben a padra telepedett, s így szólt: — Tehát, nemes donok, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a nagy tudományú Budah doktor titokzatos módon eltűnt Kabani atya hirtelen forgolódni kezdett. — Don Reba — szólt öblös hangon. félálomban. — Budahot bízza rám — mondta kétségbeesetten Rumata —, és próbáljon mégis megérteni... 5. Rumata felnyitotta a szemét Már nappal volt. Az ablakok előtt botrányos jelenet folyt az utcán. Valaki ordítozott: „G-ga-z-em- ber! Felnyalod ezt a mocskot! Ku-uss!... Szent. Mika hátára esküszöm, kihozol a sodromból!” Egy másik durva és rekedt hang azt dörmögte, hogy ezen az utcán az embernek a lába elé kell néznie. „Reggeltájt kis eső volt, az utcát pedig, maga is tudja, mikor kövezték ..." „Ne verjen, nemes dón...” — dörmögte valaki odalent Ismerős hang. Ugyan ki lehet? Alighanem dón Tameo- Még ma visszanyeretem vele a hamahari gebét. Kíváncsi vagyok, érteni fogok-e valaha is a lovakhoz? Igaz, mi, Esztori Rumaták. ősidő óta nem értünk a lovakhoz; a harci tevék szakértői vagyunk. Ru- mata fejpámája mellett kitapogatta a selyemzsinórt, és néhányszor megrántotta. A ház legmélyén csengettyűk szóltak. A kölyök persze a botrányt bámulja, gondolta Rumata. Az ablakok előtt hallatszó szitkozódásra fülelt. Micsoda kifejező erejű nyelv! Csak le ne kaszabolja dón Tameo ... r Pocsék dolog, ha a nap dón Ta- meóval kezdődik... Rumata felült, és a paplan alatt átkulcsolta a térdét. A kilátástalanság érzése nehezedik rá, szeretne azon töprengeni, mennyire gyengék vagyunk a körülményekkel szemben . ■. A Földön eszünkbe sem jut ilyesmi. Ott egészséges legények vagyunk, akik átestünk a pszichológiai kondicionáláson, és mindenre készen állunk. Kitűnőek az idegeinké szemrebbenés nélkül végignézzük, amint ütlegelnek és kivégeznek másokat. Nagy sze- mélytelenítők vagyunk, még álmunkban sem beszélünk a Föld nyelvein. Kifogástalan fegyverünk van: a feudalizmus báziselmélete, amelyet dolgozószobák és laboratóriumok csendjében, poros ásatásgödrökben, higgadt viták so- ~án dolgoztak ki... Csak az a kár, hogy dón Rebá- nak fogalma sincs erről az elméletről. Csak az a kár, hogy a lélektani előkészítés úgy lekopik rólunk. akár a nyári lesülés, szélsőségekbe esünk, kénytelenek vagyunk szüntelenül edzeni magunkat. „Szorítsd össze a fogadat, és ne feledd, hogy álcázott isten vagy”. Kiderül, hogy lelkűnkben ijesztő gyorsasággal kiapadnak a humanizmus kútjai. Szent Mika, hiszen mi igazi humanisták voltunk ott, a Földön, a humanizmus a természetünk csontváza, volt, és az Ember előtti hódolatunkban antropocentrizmusra vetemedtünk, itt pedig egyszerre rémülten azon a gondolaton kapjuk magunkat, hogy nem az Embert szerettük, hanem csak a kommű- nárt, a földlakót Nem kell ilyesmin töprengeni, gondolta Rumata. És semmiképp sem reggel- Nyelné el a Föld ezt a dón Tameót... Savanyúság gyülemlett fel a lelkében, és ebben a magányosságban nincs hova kiloccsantani. Mert nagyon magányos! Gondoltuk volna mi, egészséges, magabiztos férfiak, hogy itt magányosságba csöppenünk? Anton, mi lelt? Nyugatra tőled, háromórai repülésre, ott van a jólelkű, értelmes Alek- szandr Vasziljevics, keleten Paska, hét éven át padtársad, hűséges pajtásod. Besavanyodtál, Tos- ka! Pedig mi azt gondoltuk, erősebb vagy! Pokoli munka, megértjük. Térj vissza hát a Földre, pihenj, foglalkozzál egy keveset az elmélettel, aztán majd elválik ... Alekszandr Vasziljevics egyébként merőben dogmatikus. Ha egyszer a báziselméletben nem szerepelnek a szürkék, akkor én csak képzelődöm. Ha képzelődöm, akkor az idegeim felmondták a szolgálatot No jó, megígérem, magam nézem meg, és közlöm a véleményemet. Egyelőre azonban, dón Rumata, semmiféle túlkapás . •.” Pavel pedig, gyermekkori barátom, a tudós szakértő... eszeveszetten végigszáguldott két kaptak az önálló alkotásra is: rajzoltak, festettek, régen elfeledett népi játékokat készítettek és tanultak. lEzeket a kezdeményezéseket fogta egységbe a Népművelési Intézet az úgynevezett „Játszó- ház”-kisérlettel. Az Országos Közművelődési Tanács jelentős anyagi támogatásával tizenöt művelődési házban — Jászkísér- től Tatabányán át Szombathelyig — keresik azokat az új formákat, amelyek alkalmasak a széles körű elterjesztésre. A pedagógusokat és a szülőket is megtanítják, hogy miként csinálhatnak — persze a gyerekekkel együtt — színes papírból, rongy-hulladékból, vadgesztenyéből, vagy éppen üres műanyag flakonból nagyszerű játékokat. Ebben máris nagy szerepük van az amatőr színjátszóknak, népművészeknek, táncosoknak, zenészeknek, de az eddigieknél is nagyobb lehetne. Nem kell hozzá több, csak megérteni, hogy ez nem egyszerűen az elveszett közönséget pótló szükségtevékenység, hanem az amatőrmozgalmat is megtermékenyítő, a valóság megismerésére serkentő 'lehetőség, amely új minőségű munkára sarkall. KÖNYVESPOLC De csak az képes a gyerekek kreativitásának felszabadítására és irányítására, aki maga is kreatív ember s művész. Nemcsak a választott önkifejezési mód technikáját, hanem az alkotás belső törvényeit is ismerni kell azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy a gyermekek alkotótársai legyenek. Mindegy, hogy papírhajtogatást, sásfonást, bábkészítést vagy színjátszást tanítunk, a gyermeknek abban a világ egy szeletét kell megismernie. S ebben nincs helye a lélektelen másolásnak, a leckefelmondásnak. Ilyen körülmények között, persze, gyorsan lelepleződik a csalás, az üresség gs az önmutogatás. Azok érhetnek el sikereket, akik vállalják a tudatos, fegyelmezett, és minden pillanatban újrakezdődő munkát, s vállalják ennek természetes velejáróját, a sikertelenség, a bukás kockázatát is! Nem kevés, persze, az sem, amit nyerni lehet: nagyobb és megalapozottabb technikai tudás, rálisabb önismeret, kapcsolatteremtő készség, tudatosabb önkifejezés. És mi lehet nagyobb cél egy egészséges amatőr művészeti mozgalom számára, ha nem ez?! A lehetőség adva van: az alkotó nevelés egyre inkább szükséges, és aki képes hozzájárulni, az közben maga is gyarapszik, gazdagodik! Tar Sándor: A 6714-es személy bolygó történelmén, és könnyűszerrel bebizonyította, hogy a szürkék mozgalma csupán a városlakók közönséges szembefordulása . a bárókkal. „A napokban egyébként betérek hozzád, megnézlek. Restellem magam Budah miatt...” Még ez is jó! Budahhal foglalkozom majd, ha egyszer semmire sem vagyok alkalmas. Budah nagy tudományú doktor, tősgyökeres irukani, kiváló orvos, akinek az irukani herceg majdhogynem nemességet adományozott, de meggondolta magáit, és úgy határozott, hogy a toronyba záratja. A birdalom legkiválóbb méreggyógyítási szakembere. Híres tanulmányt irt ezzel a címmel: „Ama füvekről és fűfélékről, melyek titokzatos módon bánat, öröm és megnyugvás okául szolgálhatnak, úgyszintén a csúszómászók, pókok és a csupasz I vadkan nyáláról és nedveiről, melyek ugyanilyen és még sok egyéb tulajdonsággal bírnak”. Minden vagyona egy zsák könyv- Hát kinek kellhettél te. Budah doktor, ebben az összeesküvés és kapzsiság véres ingoványába süppedt, tudatlan országban?. Tételezzük fel, hogy élsz és Ar- kanarban vagy. Bár nincs kizárva, hogy az Északi Vörös-?hegy- lánc nyúlványairól leereszkedő, barbár útonállók fogtak el. Ha mégis Arkanarban vagy, akkor elsősorban Görbe Mérleg legényei foghattak el. Sőt, nem is téged akartak elfogni, hiszen számukra a fő zsákmány a te kísérőd, a nemes dón, aki mindenét elkártyázta. De akár így, akár úgy, ők nem ölnek meg téged: Görbe Mérleg túlságosan fukar ehhez. Valamilyen ostoba báró is elfoghatott. Minden rossz szándék nélkül, pusztán unalmában és betegessé fajult vendégszeretetében. De valahol a Rothadt Zugolyban még ott lapulnak don X per T Csigolya nemrég szétvert paraszthadseregének maradványai, amelyeket jelenleg maga a mi hősünk, dón Reba élelmez titkon ■arra az eshetőségre, ha bonyodalmak támadnak a bárókkal. Ezek aztán nem ismernek irgalmat.. (Folytatjuk.) Tar Sándor úgy kezdte pályáját, mint sokan mások a prózaírók közül. 1975*ig verseket írt, az Alföld is közölte ezeket Egy szociográfiai pályázaton első díjat nyert, azóta szociográfiákat, novellákat ír- Antológiákban szerepelt első kötete — most negyvenéves korában — jelent meg. A Magvető Könyvkiadó az „Űj termés” sorozatában megjelenő vékony kötettel írót avat. Tar Sándor tehetséges ember. Kötetének fedőlapjára a már említett pályázat díjnyertes szociográfiájának címét — A 6714*es személy — választotta. Nincs ebben a könyvben parabola, sem történelmi eszmefuttatás, és nem is egy nemzedék életérzése, hanem a valóság egy szelete ez, novellákba, szociográfiába öntve. A szerző képet ad az emberről, tárgyi, társadalmi környezetéről, a munkások egy részének létfeltételeiről. Olyan témákról, kérdésekről, látleletekről tudósít ez a tíz írás, melyek valódiságához, izgalmas időszerűségéhez, fölfedező értékéhez kétség nem férhet. Az írások zöme arról tanúskodik, hogy szerzőjük ismeri, éli közelről, testközelből látja szereplőinek sorsát. Hősei az ingázók, az élet és város peremén élők, az életmódot váltók. Nem várnak ők csodákra, hanem dolgoznak, szeretnek, veszekednek, megbé* külnek s egy-egy pohár ital mellett jókat beszélgetnek, vagy olcsó borral vigasztalódnak. Gátlásaiktól megszabadulva mozdulataikban is benne él valamikori paraszti voltuk. A mindennapi élet lényegig hatoló ábrázolása ez a kötet, s ezekben a mindennapokban adódik keserűség, csalódottság,‘elégedetlenség és türelmetlenség is. Az író tipikus színhelyei: munkásvonat, műhelycsarnok, öltöző, munkásszállás, Oncsa-telep, tanya. Kétségtelen, hogy az élet ér* desebb része izgatja igazán Tar Sándort. Történetei közül több szomorú véget ér, mégsem pesz- szimista a szerző- Figyel a munkások apró rezdüléseire, észreveszi sajátos humorukat, éli hétköznapjaikat. Érzelmileg a gyalogosok pártján áll. Röviden: a munkásak személyes ismerősei, barátai. Az ő életüket írta meg ebben a könyvben, pontosan, minden szépítés, retusálás és szkepticizmus nélkül. Szembenéz a valóságos dolgokkal, a hagyományba építi az újat A móriczi hagyományba olvasztja például a formai megújítás néhány kezdeményezését. Ügy látszik, különös tehetsége van a drámai sűrítéshez. Kerül minden fölösleges leírást szűkszavú, takarékos nyelvezete közvetlen közelről idézi elénk szereplői világát. A valóságábrázoló realizmussal együtt írásainak többségét a műgond és a stirális árnyaltság jellemzi. Különösen ajánlom a címadó szociográfiát, amelyből az is kiderül, hogy változatlanul érvényes az a sokak által idézett tétel, miszerint minden fantáziánál gazdagabb és színesebb az élet. A „Dáliák” fojtott szenvedélyű stílusa tetszett Az „Éjszakai műszak” ereje, a „Mosás hetenként egyszer” kesernyés humora különösen figyelemre méltó- Emlékezetes marad a „Celofánvirágok” öreg Orbánja, és a zárónovella államigondozott „tizenéves” hőse. A könyvet elolvasva, azonnal felvetődött a kérdés: honnan ez az élettel teli ismeret? A borítólap hátulján a szűkszavú önéletrajzban ezt olvastam: „Általános iskoláim befejezése után a községi tanács engedélyezte, hogy a debreceni gépipari technikumban tanuljak tovább; itt 1950-ben érettségiztem — azóta dolgozom”. Ezek után másodlagos, hogy mennyi a megélt és mennyi a fikció ebben a könyvben- Fontos az, hogy a realizmus csatát nyert, de hogy „háborút” is nyerjen az író, ahhoz szükséges az erények továbbfejlesztése, és egy még teljesebb látásmód. Tudom, ez nemcsak Tar Sándoron múlik. Izgalommal várom újabb könyveit. Komáromi Attila KÉKKÚTI FÜSTÖSHÁZ • Kékkúton, a Fő utca 55. szám alatt áll Veszprém megye legújabb tájbáza. A XIX században épült füstösházat, amely agyagba rakott kőből épült, az elmúlt hetekben állították helyre. A füstösház nevét azért kapta, mert a ház kémény nélkül készült és a konyhából a padlástérbe távozott a füst. (MTI-fotó)
