Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-15 / 191. szám
FELBECSÜLHETETLEN TARTALÉK A mezőgazdasági melléktermékek, hulladékok hasznosítása A mezőgazdasági termelésben — a legszakszerűbb körülmények között is — jelentős tömegű melléktermék és hulladék képződik. A gabonaféléknél a szemterméssel együtt szalmát is betakarítanak, a kukoricaszár mennyisége két- háromszorosa a csőtermésnek. Minden számosállat — azaz 500 kilogramm élősúlyú jószág — évente 10—12 tonna szerves trágyát vagy ennél is több hígtrágyát termel. , A yenyige, a hullott gyümölcs, a szőlőtörköly, at előbb már említettek, valamint az összes többi melléktermék egy része jó ideig hulladéknak számított. A „hasznosítás” módja sok esetben az volt, hogy a szalmát felégették, a kukoricaszárat leszántották, megnehezítve ezzel a talajelmunkálást, a magágy-előkészítés további műveleteit. A szerves trágya helyett előtérbe került a műtrágyák alkalmazása, s eközben az állattartó telepek legnagyobb gondjává vált a hígtrágya elhelyezése. A hulladékok eltüntetése gyakorta akkora gondot okozott, mint magának a főnövénynek a betakarítása. Százötvenezer tonna szalma Az említett anyagok pedig jelentős értéket képviselnek. Emellett tényleg nagy tömegben képződnek. A megyében a legszerényebb számítások szerint évente 250 ezer tonna kukoricaszár, 150 ezer tonna szalma, 60 ezer tonna erdei hulladék, a szőlős gazdaságokban ugyanennyi törköly, a vágóhidakon legalább 20 ezer tonna belsőség, vér „termelődik”. Az alacsony szintű hasznosításnak nem a fegyelmezetlenség, figyelmetlenség az oka (igaz, esetenként ez is előfordul), hanem elsősorban az, hogy hiányoztak, és még mindig hiányoznak azok az eljárások, módszerek és eszközök, amelyek lehetővé tennék az összegyűjtést, a gazdaságos felhasználást. Hosszú távon például nem lehet megoldás, hogy a szalmát kiselejtezett 424-es gőzmozdony kazánjában égessék el, alakítsák át hőenergiává. Az a gazdaság, amely nagyon is példamutatóan újat akar, rákényszerül erre a megoldásra, mert az ilyen célra gyártott berendezés ára megközelíti a 20 millió forintot. A különféle technológiák kidolgozása, a megvalósításukhoz szükséges források előteremtése sokszor meghaladja a gazdaságok pénzügyi és szakmai lehetősegeit. A bevált eljárások szélesebb körű alkalmazásához mindenekelőtt hazai eszközök gyártására, forgalmazására lenne szükség. Jó kezdeményezések Szerencsére ma már egyre több ilyen elgondolással, törekvéssel találkozhatunk a mezőgazdasági nagyüzemekben. Az. általános pénzügyi helyzet egyfajta gazdasági kényszert teremtett. ' Mind több figyelmet fordítanak a melléktermékek hasznosítására, többségükben nem tekintik hulladéknak azokat, hanem értékes, hasznosítható anyagoknak tartják. Ez derült ki azon a megbeszélésen is, amelyet a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztálya. valamint a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya kezdeményezésére tartottak a közelmúltban a keceli S/.ölőfürt Szakszövetkezetben. A tanácskozáson az Országos Terv- hivatal képviselője, valamint jó néhány mezőgazdasági nagyüzem, élelmiszeripari vállalat vezetője vett részt. A helyszín megválasztása nem volt véletlen, mert a szövetkezet . területén négy lezárt gázkút található, melyek helyi hasznosítását tervezik. Bár e cikk témája a mezőgazdasági melléktermékek felhasználása, mégis érdemes szót ejteni az energiafelhasználásról. A melléktermék és energia manapság együtt kerül szóba. A keceli gázkutak készletének feltárása, megnyitása, a kutak összekötése meghaladja a szakszövetkezet erejét. Hasznosításuk elmulasztása azonban vétek lenne. Az országos hálózatba való bekötésükről nem lehet szó, de a helyi felhasználás szinte kínálja magát a szárítóüzemnél, a gépműhelynél, a szociális létesítményeknél. Külön vizsgálódást érdemel a lezárt hévízkutak ügye. Ezekből is több található a,megyében. A halasi Vörös Október Termelő- szövetkezet azt tervezi, hogy a területén levő, magas hozamú meleg vizet adó kutat hasznosítja. A tőzeg mint tüzelőanyag Császártöltés, illetve Kecel körzetében jelentősnek mondható - tőzegvagyon található. Ma már ez utóbbi nemcsak talajjavító anyagként jöhet -számításba, hanem tüzelőként is. Csak hát meg kellene oldani a kitermelésén túl a szárítását, forgalmazását, így lehetővé válna a térségben történő felhasználása, amely a számítások szerint gazdaságosabb a jelenleg alkalmazott szilárd és folyékony tüzelőanyagoknál. A szükséges fejlesztéseken a császártöltési Kossuth Szakszövetkezetben máris munkálkodnak. Visszatérve a mezőgazdasági melléktermékekre, a venyige, a nyesedék és az érdéi vágástéri hulladék összegyűjtésének, aprításának technológiáját a Kiskun- /h;lasi Állami Gazdaságban a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalattal közösen fejlesztik ki. A Hosszú- hegvi Állami Gazdaságban hasonló munkát végeznek. A szerves tárgya megfelelő berendezéssel, magas energiatartalmú biogázzá alakítható át. Ezen gondolkodnak a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban. Túl azon, hogy a dokumentációk szerint évente ezzel a megoldással mintegy 10 millió köbméter földgázt helyettesítő biogázt nyerhetnének, megoldódna a szakosított sertéstelep legnagyobb gondja, a híg trágya elhelyezése is. A visz- szamaradó komposzt talajerő- pótlásra alkalmas anyag. A berendezés azonban 300 millió fo-rintba kerül. Ekkora beruházásra önerőből egyetlen üzem sem képes. A Bácskai Húsipari Közös Vállalatnál szintén a mezőgazdasági kombináttal együttműködve megoldották a vágóhídi melléktermékek gyors hasznosítását. Az eredeti elgondolások szerint a közös vállalatnál húslisztüzemet terveztek a melléktermékek feldolgozására. A bajaiak örömére (ismerve a hasonló típusú kecskeméti berendezés működtetésének szomorú tapasztalatait) az elgondolás nem valósult meg. Helyette a vágóhídi anyagokat a mező- gazdasági kombinát sertéstelepére szállítják el, ott felfőzik, húspéppé alakítják, és az állatok takarmányába keverik. Ez a megoldás sokkal olcsóbb, étren- dileg hatásosabb, jobban kíméli a környezetet, mint a húslisztté történő alakítás. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a solti állati- fchérje-feldolgozó üzem kapacitását miként lehetne átalakítani, vagy továbbfejleszteni húspép gyártására. A környező üzemek ez utóbbit hasznosítani tudnák sertéstelepeiken. Ma már az állategészségügyi előírások lehetővé teszik az elhullott jószágok helyszínen történő hasznosítását, főzését, természetesen igen szigorú higiéniai előírások mellett. A vaskúti Bácska Termelőszövetkezetben a ínyúlvágóhíd melléktermékeinek hasznosítására nyérctelepet létesítettek. . Pályázati felhívás Rengeteg lehetőség kínálkozik tehát, kezdve az olyan egyszerűektől, hogy a szalmát nem égetik el, hanem kiosztják a háztáji, kisegítő gazdaságokba, az olyan bonyolultakig, hogy a szerves trágyát biogázzá, a szőlőtörkölyt borkősavvá dolgozzák fel. Az ilyen tervek megvalósításához nagy beruházások szükségesek. amelyek jelentősen meghaladják a gazdaságok pénzügyi lehetőségeit. Ezért a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Fejlesztési Bank, a Pénzügyi Közlöny 9-i számában pályázati felhívást adott közre, melynek értelmében az üzemek — és ezen nem» csak a mezőgazdaságiakat, hanem ipariakat, építőipariakat is kell érteni — a hulladékok, a másodlagos nyersanyagok hasznosítására külső pénzügyi források megszerzése érdekében pályázatot nyújthatnak be. Fejlesztési hitelt, állami támogatást, kölcsönt, sőt állami alapjuttatást is kaphatnak. Attól függetlenül, hogy sok üzemi ötlettel, törekvéssel találkozhatunk, sajnos, az a tapasztalat, hogy vállalataink, üzemeink nemigen élnek ezzel a pályázati lehetőséggel. Dr. Horváth Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa A GAMF felé igyekeztem, tudtam, hogy az ottani kollégiumban szállásolták el őket. Csapatostul jöttek velem szembe a lányok, egyik szebben volt öltözve, mint a másik. Igyekeztek a városba. Nem volt szívem megállítani őket a kérdéssel „Hogyan telt az első nap a gyárban?”' Talán találok közülük olyat is, aki itthon marad.w”?[0?. ,9f A kollégiumban a hangszórókból épp Hofi szapulta a táncdalfesztivált. A szobák még mindig árasztották magukból a lakókat. Pászti Zsuzsa csak azért nem ment a többiekkel, mert rosszul érezte magát. — Még csak tegnap érkeztünk, tehát frissek az élményeink — mesélte. — Tetszik a szálláshelyünk, kényelmesek a szobák. Ma már dolgoztunk is a Kecskeméti Konzervgyárban. Az üvegekbe csomagolt uborkát címkézzük, aztán papírdobozba rakjuk, így, elmondva, nem tűnik nehéznek, de azért alaposan el lehet fáradni. Szeretnénk jó teljesítményt elérni a brigádversenyben. — Honnan és kik jöttek ide? — Szolnok megye egész területéről, sokféle középiskolából érkeztünk. Én például Szolnokról, a Kereskedelmi Szakközépből. Néhányan viszont csak most járták ki a nyolcadikat. — Milyen a tábori napirend? — Hajnalok hajnalán, negyed 6-kor van ébresztő, ha a délelőttös műszakban dolgozunk. Este fél 10-kor nell(ene) ágyba bújnunk. A szabad időt színes tábori programokkal töltjük ki. Nagy Rózsa, a táborvezetö elmondta, hogy csak 163-an vannak, pedig a gyár 200 lányt várt. Nem volt több jelentkező. — De szerencsére nagyon lelkes a társaság, nemcsak a munkában, hanem a kulturális programok szervezésében is. Máris any- nyi ötletük van, hogy előre látom, kevés lesz a két hét. Ha a lányok kezdeti lelkesedése nem lankad, meglehet, hogy a várt 200 ember munkáját is él tudják végezni. Sáfrán Edina hoz es vidám bűvészmutatványokhoz. De miféle tüzes víz, ha iható? Ha sörhöz keverik, a sörnek nem lesz habja! Magam iszom meg... És iszom is. Iszom nappal. Iszom éjjel. Az. imént odamentem a tükörhöz, és megijedtem ... Odanézek — uram, segíts! — mivé lett Kabani atya?! Polip, tengeri vadállat, színes foltokkal elborítva. Kabani atya az asztalra köpött, és lábával cBosszantott a pad alatt, hogy szétkenje. Aztán hirtelen ezt kérdezte: — Milyen nap van ma? — Igaz életű Káta napjának előestéje — felelte Rumata. — És miért nem süt a nap? — Mert éjszaka van. — Megint éjszaka ... mondta bánatosan Kabani atya, és az ételmaradékra borult. Rumata kis ideig a fogai között fütyöreszve nézte. Majd a .kamrába ment. Ott, a karórépa- halom és a fűrészporkupac mögött, Kabani atya ormótlan szesz- lepárló-berendezésének üvegcsövei villogtak. Rumata kétszer is körüljárta a „pokolgépet”, azután a sötétben kitapogatta a feszítővasat, és többször lesújtott vele. A kamrában csörömpölés, bugyogás támadt. Moslék undorító szaga csapott az orrába. Rumata a túlsó sarokba ment, talpa alatt recsegett az üvegcserép — és bekapcsolta a kis villanylámpát. Ott, a limlomkupac alatt, páncélszekrényben, egy kis méretű tábori * szintetizátor állt. Rumata széthányta a limlomot, a tárcsán beállította a számkombinációt, és felemelte a páncélszekrény tetejét. Rumata néhány lapát fűrészport dobott a tölcsérbe, a szintetizátor halkan felzümmögött, a kivezető csatornához tolta a rozsdás vödröt. És nyomban hullani kezdtek a horpadt bádog- fenékre a Hatodik Pitz arkanari király arisztokratikus arcélével ékesített arany karikák. Rumata átvitte Kabani atyát a nyikorgó priccsre, és valami régen kihalt állat bőrével betakarta. Eközben Kabani atya egy percre felébredt. Mozogni sem tudott, gondolkodni sem. Hamarosan horkolni kezdett. Rumata leszedte az asztalt, felseperte a padlót. Az ütött-kopott kályha mögött talált egy szeszes hordót, kiürítette a patkánylyukba. Hatodik esztendje élte ezt a furcsa, kettős életet, látszólag egészen megszokta, időnként azonban hirtelen eszébe jutott, hogy valójában nincs is semmiféle szervezett brutalitás és szorongató szürkeség, hanem fura színielőadás folyik, amelyben ő a főszereplő. Hogy mindjárt, egy •különösen sikeres végszava után felcsattan a taps, és a Kísérleti Történettudományi Intézet műértői elragadtatással kiáltanak fel a páholyokból: „Adekvát, Anton! Adekvát! Derék fiú vagy, Táska!” 4. Az udvarban halkan nyerített és topogott a hamahari csődör. Mély, egyenletes búgás hallatszott. Rumata fülelt. A búgás megszakadt, a mécs lángnyelve ■imbolyogni kezdett és fényesen lobbant fel. Rumata feltápászko- dott, s ugyanabban a pillanatban az éjszakai sötétből belépett a szobába dón Kondor, a kereskedő Szoan Köztársaság Főbírája és a Nagy Állami Pecsétek őre, a Tizenkét Nagykereskedő Konferenciájának alelnöke és a birodalmi Irgalmas Jobb Rendjének lovag- ja. Rumata felpattant. Legszívesebben odaugrott volna, hogy átölelje, mindkét orcáját megcsókolja;-lába azonban az etikettet követve, magától meghajolt térdben, sarkantyúja ünnepélyesen megcsörrent, jobb keze széles félkört írt le a szívétől oldalra, fejét pedig annyira lehajtotta, hogy álla belesüppedt a nyakfodorba. Don Kondor letépte bársonysapkáját, sietve meglebben- tette Rumata felé, azután az asztalra dobta, s kikapcsolta köpenyét a nyakán. Kicsiny, sovány ember volt, sápadt arcú, dülledt szemű. Fekete haját ugyanolyan tömör aranyabroncs szorította le, mint Rumatáét, orrnyerge fölött nagy zöld kő díszítette. — Egyedül van, dón Rumata? — kérdezte szaggatottan. — Igen, nemes dón — válaszolta szomorúan Rumata. Kabani atya hirtelen hangosan, józanul így szólt: „Nemes dón Reba! ön hiéna, és punktum!” Don Kondor nem fordult meg. — Iderepültem — mondta. — Reméljük — jegyezte meg Rumata —, hogy nem látták önt. — Egy legendával több vagy kevesebb — felelte ingerülten dón Kondor. — Nincs időm a lóháton való utazgatásra. Mi történt Budahhal? Üljön már le, dón Rumata. Rumata engedelmesen leereszkedett a padra. — Budah eltűnt — válaszolta. — Vártam rá a Nehéz Kardok Vadonéban. De csak egy félszemű ágrólszakadt jelent meg, meg-' mondta a jelszót, és átadott egy zsák könyvet. Még két napig vártam, azután érintkezésbe léptem dón Guggal, és ő közölte, hogy Búdahot egészen a határig vitte, és Budahot egy bizonyos nemes dón kíséri, akiiben meg lehet bízni. Budah valahol itt, Arkanar- ban tűnt el. Ez minden, amit tudok. — -Nem sok — jegyezte meg dón Kondor. — Nem Budah a legfontosabb — ellenkezett Rumata. — Ha él, akkor megtalálom és kimentem. Ehhez értek. Nem erről akartam beszélni önnel. Újra meg újra arra akaróm felhívni a figyelmét, hogy az arkanari helyzet túlhaladta a báziselmélet határát... Kérem, hallgasson végig 1— szólt határozottan Rumata. — Ügy érzem, rádión sohasem tudok szót érteni önnel. Arkanarban minden megváltozott. Valami új, rendszeresen ható tényező keletkezett, És a dolog úgy fest, mintha dón Reba szándékosan ráuszítaná a tudósokra a királyság egész szürke népségét. Mindazt, ami akár csak egy kissé a szürke átlagszínvonal' fölé emelkedik, veszély fenyegeti. Ha valaki okos és művelt, ha kételkedik, veszély fenyegeti. Bármely szatócsnak joga van akár halálba üldözni. Sok száz és ezer embert törvényen kívül állónak nyilvánítottak. Ro- hamosztagosok vadásznak rájuk, felaggatják őket az utak mentén. Tegnap az én utcámban agyontapostak egy öregembert, mert megtudták, hogy ismeri a betűt. Egyszóval Arkanarban hamarosan egyetlen írástudó sem marad. Don Kondor figyelmesen ránézett. — Nem tetszel nekem, Anton — mpndta oroszul. —Nekem sem tetszik sok minden, Alekszandr Vasziljevics felelte Rumata. — Nem tetszik, hogy a probléma puszta felvetése által megkötöttük kezünket-lábun- kat. Nem tetszik, hogy a Vértelen Ráhatás Problémájának nevezik. Mert az én körülményeim között ez tudpmányosan megalapozott tétlenség ... Ismerem valameny- nyi ellenvetését! És ismerem az elméletet. Itt azonban nincs semmilyen elmélet, itt jellegzetesen fasiszta gyakorlat van,' itt minden percben vadállatok embereket ölnek! — Anton — szólt dón Kondor —, ne heveskedjél. Elhiszem, hogy az arkanari helyzet kivételes, de meggyőződésem, hogy egyetlen konstruktív javaslatod sincs. — Igen — ismerte el Rumata —, konstruktív javaslatom nincs. De nagyon nehéz féken tartanom magam. — Anton — mondta' dón Kondor. — Mi kétszázötvenen vagyunk itt, az egész bolygón. Mindenki féken tartja magát, és ez mindenkinek nagyon nehezére esik. A legtapasztaltabbak már huszonkét éve élnek itt. Kereken megtiltották nekik, hogy bármit is tegyenek. Még ahhoz sem volna joguk, hogy megmentsék Budahot. Még akkor sem, ha a szemük láttára tipornák össze. — Ne beszéljen úgy velem, mint egy gyerekkel — mondta Rumata. — Maga olyan türelmetlen, mint egy gyerek — magyarázta dón1 Kondor. — Holott nagyon türelmesnek kell lénni. Rumata búsan elmosolyodott. — Amíg mi várakozunk — felelte —, készülődünk, meg cé- lo/.gatuhk, ezek a vadállatok minden percben embereket ölnek. — Anton — mondta Kondor —, a világmindenségben sok ezer bolygó van, ahová még nem jutottunk el, és ahol a történelem megy a maga útján. — De ide már eljutottunk! — Igen. eljutottunk. De azért, hogy segítsünk ennek az emberiségnek. Ha gyenge vagy, menj el. Térj haza. Rumata hallgatott. Doh Kondor végigsétált az asztal mellett,' és búsan bólogatott. — Mindent értek — mondta. Hiszen mindezt átéltem. Volt idő, amikor a tehetetlenség és a tulajdon aljasságom érzése látszott számomra a legszörnyűbbnek. (Folytatjuk.) A. SZTRUGACKU - B. SZTRUGACKU miim I ' §1« • Nehez istennek lenni (4.)—Tüzes víz! Máglyák szításáSzolnoki építotáborozók Kecskeméten • Dobosokba csomagolják , os ötkilós üvegeket. <Stro«er András felvételei) '"enitü- ; ■' táborozok 1 verik. Wáé cinkéket.
