Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-11 / 161. szám

1081. július 11. • PETŐFI NÉPE • 3 A régi Kecskeméttől a mai Sárospatakig A Petőfi utca. környéke egykor és ma. Jó szívvel ajánlom kedves , olvasóink figyelmébe a mű­emléki albizottságok XI. or­szágos értekezlete alkalmá­ból rendezett kiállításokkt. Titkon remélem, hogy olya­nok is ellátogatnak a Megyei Művelődési Központba, akik eddig közömbösen mentek el a figyelemfelkeltőnek szánt fairágaszok mellett. Miért bizakodom? Hogy is mondjam? A Kecskeméti város­képek és a Megóvott műemlékek közvetlenül kötődik napi élmé­nyeimhez. Arra késztetnek a Má­jus 1. téri intézményben megte­kinthető fotók, rajzok, hogy áll­junk« meg egy pillanatra a han­gulatos utcákon, csodáljuk meg a harmonikusan illeszkedő tető­ket, fedezzük fel" a gyors' roha­násban eddig szinte észrevétlen szépségeket. Javaslatom azonban csak azok­hoz szól, akiknek legalább egy negyedórájuk van a szemlélődés­re. Szinte mindegyik kiállított tárgy érdemes a tanulmányozás­ra. A földszinti kamaraterem­ben látható céhlevelekről meg­tudjuk, hogy II. Rákóczi Ferenc májd Kossuth, Széchenyi korá­ban milyen városkép fogadta az ideérkezőket. A ma is álló isme­rős épületek mellett ismerős ne­veken akad meg a szem. A kis­kunhalasi múzeumból például most került elő az 1832-ben, egy akkor 19 esztendős takácslegény kecskeméti munkavégzését iga­zoló okirat. „Mi Tekintetes Ne­mes Pest Vármegyébe helyezte­tett Szabad Királyi Városban la­kó becsületes Nemes Czénhbeli Ta­kács Mesterek, akik vagyunk, ne­vezeteden pedig én,' Katona Jó­zsef Czéhmester...” A régi metszetekről, a fálszá- zaddal ezelőtti hírős város jelleg­zetességeit megörökítő Irányi- rajzokról a mára és a holnapra fordítják figyelmünket Pásztor Zoltán feltételei, a fejlesztési tervekről tájékoztató térképek. • Soproni hangulat. Az emeleti nagyterem előcsar­nokában bemutatott mintegy kétszáz műemlék fotó egész egy­szerűen gyönyörű. Végre Kecs­kemétre is eljutottak Dobos 'La­jos folyóiratokból, kiadványok­ból jól ismert művészi felvételei. Aligha túlzók, ha azt állítom, hogy a megóvott műemlékek cí­mű kiállítás rendezését is válla­ló fotóművész a világ legjobbjai közé tartozik az általa művelt té­makörben. Mihalek Tamás ké­pei teszik teljessé a tárlatot. A Megyei Művelődési Központ két kiállítása július 26-ig várja az érdeklődőket. H. N. • A kiállításon. ® Fertőd! teremsor. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Lámáktól az űrhajósig Elismerés Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség igazgatója kiemelkedő műejnlékvédelmi munkája el­ismeréseként megjutalmazta Bor­bély Lajos megyei főépítészt, dr. Geri Istvánt, Kalocsa város Ta­nácsának elnökét, Heltai Nán­dor újságírót, lapunk főmunka­társát, Juhász Istvánt, a kfecske- méti Városi Tanács főmérnökét, Sándor Bélát, a megyei tanács osztályvezetőjét, dr. Tamás Fe- rencnét, a megyei tanács főmun­katársát és Tamás György osz­tályvezetőt, a kalocsai Városi Ta-, nács dolgozóját. Olvasókör Ópusztaszeren A Csongrád megyei Székkutas köz­ség pusztafeketehalmi kerületének ol­vasókör! épületét az ópusztaszeri nem­zeti történeti emlékpark skanzenjé­be telepítik át az elnéptelenedett ta­nyakörzetből. Így állítanak emléket a parasztgazdák által a múlt században a Dél-Alföldön létesített olvasókör­nek, amelyek annakidején nemcsak a művelődést, a szórakozást szolgál­ták, hanem a napi események meg­beszélésére, politizálására is lehetősé­get teremtettek a tanyai parasztembe­reknek. Aprópénz Araszolva kerülgeti a po­csolyákat. Hóna alatt man­kó, másik .kezében bot. Jobb lába hiányzik, a nad­rágszárból két fémrúdon — cipő helyett — járófa lát­szik. A pecsenyesütőhöz igyek­szik. Botját, mankóját a pulthoz támasztja. Föld­színű zacskót húz elő bab­rál vele. Kolbászt, hurkát, kenyeret kér. Apróval fi­zet, csörögnek a fémpénzek, dohánnyal elegyesen terí­tik be az áruk melletti sza­bad helyet. — Nem váltaná be? — kérdezi az ősz hajú pe­csenyesütőtől, Hunyorog, mintha napba nézne. Arca borostás, a te­kintete fáradt. Szinte nem is érdekli, miként matatnak a pénzével. A pecsenyesü­tős csoportosít, összegez, kettőszázhetven forintot hoz a kasszából. Három tízfillé­rest visszatol az öreg elé. összegyűri a pénzt, a bel­ső zsebébe teszi. Az enni-, valót hóna alá csapja, fog­ja a mankót,' a botöt, s már indultában . szól visSM;' mintha ismerőst keresne. — Maga félegyházi? — Majsai — válaszol a pecsenyesütő, s ezzel a pár­beszéd, amely el sem kez­dődött. kátyúba döccen. A pecsenyesütős elgondol­kodva néz a bicegő ember után. Magának mormolja: — Irmerlek, pajtás. Együtt voltunk, a .száza­dunkból tizenhatan jöttünk haza. Túléltük ... jobb, ha nem beszélünk róla .. Taszít egyet az asztalon, s rámolni kezd. Vége a szentkúti búcsúnak. S a háborúnak? N. M. JUBILEUMI esztendőt ünne­pelnek Mongóliában: 60 évvel ezelőtt, 1921-ben győzött az anti- feudális, népi forradalom. A le­gendás Szuhe Bator csapatai jú­lius 11-én vonultak be a főváros­ba, Ugrába (mai nevén Ulánbá­tor). 'Ez a nap azóta is a mongol nép nemzeti ünnepe. Mongólia nevét hallva, legtöb­bünknek ma is csupán a kerek nemezsátrak, a jurták, s a végte­len pusztákon legelésző nyájak jutnak eszükbe. Pedig a távoli ázsiai államra napjainkban már más is jellemző. A hazánknál 16- szor nagyobb, ám alig másfél mil­liós lélekszámú ország hat évti­zedes fejlődése annak a történel­mi felismerésnek a bizonyítéka, hogy lehetséges közvetlenül, a kapitalizmus korszakát kihagy­va is egy magasabb társadalmi korszakba átlépni. Mongóliában a 60-as. évek eleje óta már a szo­cializmus műszaki-gazdasági alap­jainak megteremtésén munkál­kodnak, méghozzá — mint erre a Mongol Népi Forradalmi Párt nemrég megtartott XVIII. kong­resszusán rámutattak — növekvő sikerrel. Cedenbal főtitkár be­számolójában elhangzott: „Az egykor elmaradott, feudális Mon­gólia dinamikusan fejlődő szo­cialista állammá lett,■ korszerű és sok ágazatú gazdasággal, virágzó MONGÓLIA gazdaságában ma is alapvető az állattenyésztés. (Az ország az egy főre jutó állat- állomány terén világelső). Ugyan­akkor fokozott figyelmet fordíta­nak áz ipari beruházásokra. Hasz­nosítják a KGST-országok test­véri segítségét, hazánkból is sok szakember. — geológus, térké­pész, hidrológús -stb. — dolgozik különböző programok megvalósí­tásán. Az új létesítmények közt olyan nemzetközileg jelentős is akad, mint az erdeneti ércdúsító kombinát, amely a tervek sze­rint egy évtizeden belül vala­mennyi szocialista országot el tudja majd látni rézkoncentrá- tummal. A kombináttal egyidő- ben modern, negyvenezres város nőtt ki a földből. AZ EGYKORI jurtaváros, Ulán­bátor is változik. Átalakul az életforma, szaporodnak a korsze­rű lakótelepek. Szimbolikus ese­mény, .hogy az idén egy mongol űrhajós, Gurragcsaa is -részt ve­hetett a nemzetközt űrkísérletek sorozatában. A múlté már a val­lási kötöttségek béklyója, a lá­mák uralma, az írástudatlanság. Javulnak a táplálkozási szoká­sok. A legfontosabb cél (ezt erő­sítette meg a MNFP tanácskozá­sa, és ezt tükrözi az idén indult új ötéves terv is): az ország tö­retlen fejlődése, az életszínvonal folyamatos emelése. Sz. G. kultúrával . f • Az eredeti ércdúsító kombinát a mai évfordulóra már teljes kapa­citással üzemel. 9 Iskolás lányok egy mongol népi hangszer, a jatag kezelését tanal­ják az ulánbátori Szakszervezetek Palotájában. HAJÓSI SÁTORLAKÓK Közművelődési gyakorlaton 9 Pillanatkép a táborban. (Straszer András felvétele) A szegedi főiskolások és egye­temisták egy csoportja annak ide­jén elhatározta: a szünidő alatt közművelődési táborozáson vesz részt. Vagyis összeköti a kelle­mest a hasznossal. Pihen, üdül, kikapcsolódik, szórakozik, s köz­ben az elméletben addig tanult, vagy csupán hallomásból ismert tudnivalókat összeköti a gyakor­lattal. Elsősorban azok jelentkez­tek, akik választott szakjuk, hi­vatásuk mellett szívügyüknek tartják a művelődési munka gaz­dagítását. Jelenleg Hajós nagyközségben táboroznak. Ismerkednék az ott élő emberekkel, a falusi életfor­mával, és a művelődési házban folyó, úgynevezett „nyjtott ház” kísérlettel. Negyvenötén vannak egy sátortáborban, a szakmai ve­zetőjük a megyénkben is jól is­mert Bánlaky Pál szociológus. Valamennyien szegediek; részben a Juhász Gyula Tanárképző Főis­kola, részben pedig a József Atti- li Tudományegyetem hallgatói. Ottani beszélgetésünk nyomán is­mertetünk néhány véleményt az alábbiakban. Váradi M'ónika IV-es, magyar— német szakos: — A KISZ égisze álatt szervez­zük (cézdettől a tábort. Az elsőt Pusztaszeren, s azóta — immár a harmadikat — itt. Hajóson. Az külön tetszik nekünk, hogy a művészek alkotótábora egybeesik a miénkkel. A velük való ismer­kedés gazdagítja a programun­kat. Naponta közös foglalkozáso- 'kon veszünk részt; szerepel a tervben interjúkészítés, vita, szo­ciálpszichológiai és településszo­ciológiái előadás stb. Szó esik töb­bek között a modern magyar lí­ráról és csillagászatról is. Négy csoportban folyik a munka. Eti Erzsébet, az egyetemi KISZ- bizottság tagja, ‘a tábor egyik ve­zetője: — Az ismétlődő táborozás si­kerét, az iránta való érdeklődést az is bizonyítja, hogy a jelenle- vöknek több mint a fele tavaly is itt volt, és most szívesen, örömmel jött el ismét. A tanulás mellett sok érdekes embert, életet, élet­helyzetetet ismerhetünk meg. Meggyőződésem, hogy amit itt kapunk, azzal gazdagabbak le­szünk, és mindazt hasznosítani is tudjuk majd valamilyen formá­ban. 9*9 Negyvenöt fiatal, ezúttal több­nyire leány. Negyvenöt érdeklődő tekintet, kitárulkozó lélek, befo­gadó agy. Valamennyien várnak valamit a. közös együttléttól, a lelkesen végzett munkától. Töb­bek között — ha titkon, megfo- galmazatúanul is — azt, hogy má­sok. különbek lesznek ezáltal is. Bizonyára így igaz. Varga Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents