Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-09 / 159. szám

1081. július 0. • PETŐFI NÉPE • 5

Bálint György hagyatéka

Ha élne, csupán 75 éves volna. Rossz korban született, a kornak törvényszerűen el kellett őt (Is) pusztítania. Szinte alig élt, mondhatjuk, ha születésének dátumát (1906. július 9.) és halálának napját (1943. január 21.) egymás mellé tesszük. S milyen sokat írt! — lepődünk meg. ha műveinek jegyzékét tekintjük. Verseskötete jelenik meg 1929-ben. rendre napvilágot látnak műfordításai, publicisztikáit kötetekbe gyűjti. Kora valamennyi jeles írójának, művészének alkotásait ismeri, kritikát ír róluk, nincs fontosabb olyan kulturális esemény. melyet szó nélkül hagyna. Mindemellett széles látókörű újságíró volt. s anélkül, hogy beutazta volna a világot — bár Eu_ rópa több országában járt —, mindent tudott a Világról.

Az értelmiségi családból származó Bálint György európai látókörű. felvilágosult, polgári magatartás eszményeit kapta örök. ségül — jó szellemi útravalót. S bár túllépett e polgári örökségen, bizonyos elemeit továbbra is megőrizte. Húszéves korában kezd újságíróskodni az Est-lapok sajtó-trösztjénél, versei akkor már a Nyugatban jelennek meg. Ke. rest a tehetségének megfeleld formákat, tudósítja Az Estet. Irodalmi. művészi kritikáiban egyre határozottabb politikai érdeklődés mutatkozik.

A tudósító, riporter és költő mellé a harmincas évek elejére felnőtt a publicista Bálint György. Sajátos ízű írásaiban iróniája keveredik a líraisággal, egyre határozottéban érvényesül elemző intellektualizmusa. Az idő rab. ságában című kötete előszavában írásainak természetéről így fogalmaz: „Egy ember naplója ez a könyv: feljegyzések és megjegyzések sorozata napjainkról. Nincsenek benne vallomások bizalmas magánügyekről, bár elismerem, így érdekesebb vagy leg.

alábbis izgalmasabb lenne. Valahol a magánügy és a közügy határán mozog ott, ahol a közügy magánüggyé válik és megfordítva. Nem hiszek abban, hogy élesen elhatárolható a magánember és a sokaság sorsa”.

Nehéz tömören jellemezni Bálint György megnyerő humanista egyéniségét, a jegyzettel-naplóval jelentkező újságírót, aki különös zamatú .szépprózává avatta a publicisztikát, aki a legtöbb kérdésben szocialista módjára érzett és gondolkodott.

Bálint György a szavak embere volt, hitt az erejükben, az értelem diadalában. Még akkor is, ha előre sejtette: ő már nem ér. heti meg ezt a diadalt. Neki más feladat jutott: „Elkeseredni any- nyi mint káromkodni, vállat von. ni, elzárkózni. Felháborodni pedig egyszerűen csak annyi, mint szembeszállni” — írta 1936-ban.

A publicista Bálint György nem elvontan a kapitalista rendszer ellen háborgott, hanem bizonyos társadalmi tünetek, emberi jelenségek elemzésére vállalkozott. A világot nemcsak figyelte, értette: ellentmondásait is felmérte. Számolt vele, hogy a tömeg egy ré. sze — akár saját érdekei ellen is —< mozgósítható fasiszta demagógiával, mégsem fogadta el a „csordáról” szóló divatos értelmiségi elméletet; „Nem gyűlölöm és nem tartom távol az alacsony tömeget. Csak addig alacsony, míg parancsolóit tiszteli, amíg másban hisz, nem önmagában. Hatalmas erőket sejtek benne” — jegyezte fel az önarcképvázlatban. Pedig egyre nehezebb volt írni, véleményt mondani a fasi- zálódó Magyarországon. Állandó lapját, a Pesti Naplót 1939-ben betiltották, olykor a Népszava hozta cikkeit, a Nyugat közölte egy-egy kritikáját. Szűkült körülötte1 a világ. A sötét kdr egyik legvilágosabb elméje csak rövid ideig gondolt a menekülésre. Angliába utazott, hogy emigrál.

A zt álmodtam, hogy a sza- vak felkeltek, és kivonultak, mint egykor Róma elégedetlen népe. a Szent Hegyre. Előzőleg már jó ideje forrongott az egész szótár, sisteregve és zizegve panaszolták el sérelmeiket a szavak, úgyhogy majdnegn felébredtem. Dühös szavalókórusba tömörültek és ilyen szöveggel verték fel a csendet:

:— Gyalázat! Napról napra jobban bántalmaznak minket. Elcsépelnek, kiforgatnak eredeti

jón, de két hónap után visszatért — nem akart egyedül „menekülni”. Sorsa beteljesedését várta, s közben dolgozott. De kiütötték kezéből a tollat, kémkedés vádjával letartóztatták, gyűjtőtábor- ba, majd munkaszolgálatra húr. colták, s Ukrajnából már nem tért vissza.

Bálint György hagyatékából került elő utolsó üzenete. Egy radírban személyesítette meg önmagát. a múltjára visszatekintve így vet számot: „Ha valahol félig kész gondolatokat tisztázatlan ötleteket vetettek papírra, és ott voltam és közbeléptem. Szemmel tátottám minden gyanús eredetű szöveget... Illúziókat romboltam, tudatosan és elszántan. Üldöztem a gyengeséget, nem tűrtem a hazug vigasztalódást... Védtem valamit, amit ma már egyre kevesebben védenek. Elszánt voltam és következetes, és talán nem volt mindenben igazam. Maradék nélkül fogyok majd el, utolsó porcikám együtt semmisül meg az utolsó hibás szóval, amit kiirtok. Nyom nélkül szűnök meg, elvontan és tökéletesen. Eltüntetett szövegeim sorsára jutok, megszűnésem megkoronázza életművemet”.«

K. A.

jelentésünkből, kopunk, már egészen laposak vagyunk, és ha ezt tovább tűrjük, holnapra már nem lesz semmi értelmünk!

— Jó, hogy engem említenek — kiáltott most közbe élesen az „értelem” szó.

Egyre jobban

semmi közük sincs. A jelzők őr- jöngenek a felháborodástól, mert a piszkos munkában elvesztették a színüket, és most már mindegyik egyformán szürke. Rossz írók, tudatlan kereskedelmi levelezők és gálád szónokok állati sorban tartanak bennünket. Hülyeségüket és gonoszságukat kell folyton szolgálnunk. Hát ezért élünk? Ezért viseljük legszebb képzőinket? Ezért fejlődtünk évezredeken át, kőbaltás, szőrös testű indulatszavakból intelligens,

BÁLINT/GYÖRGY:

A szavak felkelése

Velem történik a legnagyobb igazságtalanság. Minden zagyva szajkó az ajkára vesz; minduntalan használnak, méghozzá a legaljasabb célokra. Higgyék el, uraim, hogy nekem már régóta nincs semmi értelmem, és ez. lássák be, az én szakágamban végzetes.

— Igaza van! — zúgott rá a szavalókórus. — Mások is ezt mondják. „Széliem” nevű kollégánk is panaszkodik; úgy helybenhagyták. hogy már nem is szellemnek érzi magát, hanem hazajáró kísértetnek, amiben senki sem hisz többé komolyan. A „szeretni” ige zokogva fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, mert nem bírja már a rengeteg visszaélést. Olyan gyalázatos módon ’ használják fel a leggya- núsabb érdekek szolgálatában, hogy folyton émelyeg a szógyöke. Legtöbb igénket hasonló sérelmek érik: szégyenteljesen ragozzák őket. Ami pedig a főneveket illeti, ezeket teherhordásra használják feL Olyan fogalmakat kell cipelniük, amelyekhez

tiszta, magasrendű kifejező eszközökké?

— És ezért kellett minket elvonni? — hördültek fel fájdalmasan az elvont szavak.

Percről percre nőtt a zendülő szavak izgalma. Lázas agitátorok futkostak lapról lapra: a kötőszavak, melyeket a legtöbb sérelem ért. Az „és” szenvedélyesen rázta öklét, és tőle teljesen szokatlan drámai pátosszal fo- gadkozott, hogy soha többé nem fog olyan fogalmakat összekötni, amelyek egyáltalában nem tartoznak össze.

— Nem leszek többé bűnrészese a világcsalásnak! — «üvöltötte, és szerény társa, a néma kötőjel, helyeslőén bólintott.

— Én is abbahagyom a munkát! — ordította magából kikelve a „de”. — Ezentúl ott fejezem ki az ellentétet, ahol nekem tetszik. Miért kell például azt mondanom: „Szegény, de becsületes” — miért nem mondhatom néha azt: „Gazdag, de becsületes?”

A feldúlt kötőszavak mellett a ragok szították leghevesebben a felkelést. Ezek, sajnos, csak dadogni tudnak, és így elég nehezen panaszolták el sérelmeiket. Az fájt nekik a legjobban, hogy tévesen alkalmazzák őket, például így: „A népnek” — holott az igazság ez: „A néptől”, A határozók is kivették részüket a mozgalomból, szokott határozottságukkal. Egyre fenyegetőbben zúgott a szavak beláthatatlan tömege. Hullámzott, kavargott ez a tömeg, de egyre céltudatosabb (ritmust, egyre

_____________ egyenesebb

ir

ányt kapott a mozgása. Végül aztán feltartóztathatatlan . menetben indultak el a felkelő szavak egy ismeretlen

______________ célpont felé.

Percek alatt elnéptelenedett a szótár: csak néhány magával tehetetlen agg maradt a helyén, mint például a „hehezet”, a ./sajátképpen” és a „mértékhitelesítés” vagy egy-egy szerencsétlen torzszülött, mint mondjuk a „géperejű bélkocsi”. Az emberek körében hamarosan észrevehetővé váltak a lázadás következményei. Tehetetlenül kapkodtak és tátog- tak, és nem tudtak rendesen hazudni, halandzsázni, csalni és népszerű olvasmányokat szerkeszteni. Később már rabolni és gyilkolni is alig tudtak, mert fejlett, differenciált világunkban ez sem lehetséges szavak nélkül. így azután meglepően rövid idő alatt összeomlott az egész civilizáció.

A szavak pedig ismeretlen, új hazájukban boldogan és szabadon éltek, elfelejtették a sanya- rúság és a gyalázat éveit, gazdag és mély értelmet teremtettek maguknak, saját lelkiismeretük szerint, és egészen újszerű, színes és dallamos ragokkal gyarapodtak. Még ma is élnének, ha fel nem ébredtem volna.

Készülődés a folklórfesztiválra

Július 22-e és 26-a között, immár hetedszer rendezik meg a nemzetközi folklórfesztivált. Bács-Kiskun és Tolna megye területén, nyolc városban, illetve községben fogadják majd a hazai és külföldi szereplőket, a népi kultúra iránt érdeklődő látogatókat. Az eddigi és a várható eredményekről, valamint az előkészületekről kértünk tájékoztatást két városi tanácselnöktől.

Kalocsa

Dr. Geri Istvánnal, Kalocsa tanácselnökével beszélgetünk:

— A hetedik találkozó alkalmával miről számolhatnak be, ami az érdeklődést, a közönség számának alakulását illeti?

— Mi kalocsaiak — s ezt a lakosság többségének a nevében nyugodtan mondhatom —, kezdettől fogva szívügyünknek tartjuk a fesztiválokat, azok jó rendezését. A kalocsai és a szelidi napok jó előzményeknek tekinthetők, így utólag nézve. Először két-, majd háromévenként rendeztük meg a folklórfesztivált. Később Szelíd kiesett, de bekapcsolódott Kecskemét is Baja mellett; sőt egyes Tolna megyei helységek is: Szekszárd, Decs például. Idáig egyenletes volt az érdeklődés. Közismert eseménysorozat lett a fesztivál, jó hagyományápoló fórum. Az iitit élő emberek számón tartják, várják az újabb találkozókat. A Svédországban, Ausztriában, Jugoszláviában és más országokban élő rokonok például ekkorra időzítik a szabadságukat. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy az utcai menettáncokat olykor harmincezren is megtekintik. Az eredményeket évente értékeljük. Egy-egy fesztiválon nyolcszáz, sőt ezer szereplő is jelen van és átüagosan száz—százhúszezer a néző, az érdeklődő. Köszönhetjük ezt annak is, ‘hogy idáig, ami az időjárást illeti, szerencsénk volt: ránk ragyogott a napsütés.

— A jó előkészítés, a zavartalan lebonyolítás, a tartalmas programok érdekében mit tesznek? i

— Kalocsán külön szervezési bizottság működik. Ez már jó egy éve megkezdte, a mostani, a hetedik folklórfesztivál _ előkészítését. Sok mindenre gondolnunk kell, az étkezés és szállás megszervezése mellett például az egészségügyi ellátásra, a parkolási lehetőségek bővítésére stb. Egy hónappal ezelőtt már készen volt a mihden részletre kiterjedő terv, a felelősök nevének feltüntetésével. Sőt, a melléjük beosztott segítőket is felsoroltuk a forgatókönyvben. A vendégeket kollégiumokban, üdülőkben helyezzük el a lehető legkényelmesebb viszonyok aközött. A külföldiek étkezési szokásait sem hagyjuk figyelmen kívül. .Gondoltunk a kihelyezett bódékra, sátrakra, lacikonyhára is; azt akarjuk, hogy ne legyen feiinakadás az igényeknek megfelelő kiszolgálásban. Bekapcsolódtak az iskolák is: minden

idegen nyelvet beszélő pedagógus kapott feladatot.

— Elsősorban miben látja a fesztiválsorozat legfőbb jelentőségét?

— Kezdettől fogva arra törekszünk, hogy a város presztízsét, tekintélyét növeljük, erősítsük. Ez viszont csakis azáltal lehetséges, ha teljes egészében a magunkénak érezzük a fesztivált. Nálunk egyik legféltettebb kincs a hagyomány, az élő népművészet. Akinek vára vagy gyógyvize van, az arra büszke, abból él. Nekünk igazi értékünk a néptánc, a népművészet, a táj folklórja. Ezt kell közkinccsé tennünk. Az igyekezetünk jótékonyan hat vissza a város és a környék népművészetére. Ez is hozzájárul, hogy jelenleg Kalocsán legalább ezerkétszázan vesznek részt aktívan a hagyományok ápolásából. Sőt, nemzetközi kapcsolatainkat is erősítik az ismétlődő találkozók. Az idei fesztivál az eddigiekhez hasonló méretű lesz az előzetes tervek szerint. Kalocsa elsősorban a néptáncosoknak, Baja a parasztkórusoknak — természetesen másnak is —, Kecskemét pedig a tudományos kutatóknak, zenei szakembereknek ad otthont.

— A mostani seregszemlének lesz valamilyen sajátossága?

— Az eddigiektől eltérően az idén tájegységek szerint lépnek a közönség elé a vendégszereplők. Így megismerkedhetünk •majd többek között Zemplén Bácska, Baranya, Tolna és a Rábaköz élő népművészetével, kü- lön-külön . csoportok szerint. S ezúttal több szereplési lehetőséget is teremtünk részükre, mint korábban. Kár viszont, hogy a központi szervező bizottság által szerkesztett műsorfüzet az utolsó pillanatban jelenik meg. Ez főként a határon túli hírverést nehezíti. .

Baja

A bajai tervekről és tapasztalatokról dr. Kincses F.erenc tanácselnököt kérdeztük.

— Kérjük, beszéljen az előző tapasztalatokról.

— Baja ebben az évben hetedik alkalommal részese a Duna menti folklórfesztivál rendezvényeinek: a parasztkórusok és a pávakörök, valamint citerazene- karok gyülekező h,elye. Ez a kulturális karakter valószínűleg a jövőben is meghatározó marad. A mi városunk különlegessége a Sugovica partján felállított viziszinpad. Ott valamennyi művészeti ág előadói hangulatos környezetben szerepelhetnek. Az eddigi tapasztalatok alapján a víziszínpad látványos, színes programja vonzza a legtöbb érdeklődőt. A fesztivál bajai rendezvényeit átlag hat-tízezer ember nézi meg.

— Hogyan készülnek az eseményekre?

— A rendezvényeket megyei koordinációs terv fogja össze. Mindemellett természetesen városunk vezetősége is javaslatokat tesz különböző programokra.. Az idén is arra törekszünk, hogy erőnkhöz mérten a lehető legtöbbet nyújtsuk vendégeinknek. Csaknem ötszáz szereplőt fogadunk és szállásolunk el a város kollégiumaiban, a szállodában és a fizetővendég-szobákban. Külön gonddal szervezzük az étkeztetéseket. A víziszínpad környékén a késő esti órákig működő büfésort állítunk fel. Felhívtuk a kereskedelem figyelmét a lehető legmegfelelőbb,

zökkenőmentes áruellátásra. A fesztivál ideje alatt Baján két információs irodát is működtetünk, az egyiket a tanácsházán, a másikat az idegenforgalmi hivatalban. A nemzetközi rendezvény vendégei elsősorban Bács- Kiskunból és a környékbeli megyékből érkeznek. Szeretnénk elérni, hogy az eddiginél több fővárosi és külföldi vendég vegyen részt a programjainkon. Ehhez azonban, úgy érzem, még erősíteni kellene a propaganda- munkát. A pontos dátumokkal ellátott teljes fesztiválműsort már szeptemberben, októberben el kellene juttatni az idegenforgalmi börzékre. Megjegyzem, már az idén is a szokásosnál korábban, 1980 tavaszán kezdtük el a felkészülést. A propagandában egyébként a sajtó segített eddig a legtöbbet.

— Milyennek ígérkezik az idei találkozó?

— Ügy érzem az eddigieknél színvonalasabb, színesebb fesztivál várható. Talán valamivel kevesebb művészeti csoport jelentkezik a szokásosnál, de a műsoruk gazdag és magas színvonalú lesz. A viziszinpad bemutatói és a tanácsháza udvarán rendezendő kórusprogramok mellett rendkívüli rendezvényeink is lesznek. Így például a fesztivál ideje alatt kerül sor Baján az országos honismereti konferenciára. Július 25-re tervezzük a Béke téri népművészeti kirakodóvásárt. Ide meghívtuk az ország szinte valamennyi régi mesterségének képviselőit. Ugyanakkor a Művelt Nép sátraiban ezekben a napokban népművészeti témájú könyveket, lemezeket árusítanak. Múzeumainkban az állandó tárlatok mellett több néprajzi tárgyú kiállítás várja érdeklődőket.

— Profitál valamit a város a fesztiválokból?

— Baja mindenképpen hasznát látja annak, hogy háromévenként nemzetközi találkozó színhelye lehet. Nemcsak azért, mert ez egyfajta látványosságot és kulturált szórakozási lehetőséget nyújt az itt lakóknak, de azért is, mert előre- lenditő erőként hat a város és a környék népművészeti csoportjainak fejlődésére. Így ők is fölmérhetik, hogy mi a nemzetközi méretekben is eredeti, autentikus népművészet, mi az elérendő, kiemelkedő szakmai színvonal, amit produkálni kell. A bemutatókon egyébként alkalmanként a mi csoportjaink is fellépnek. Hasznot jelent a fesztivál a népművészet legkülönbözőbb ágaival foglalkozó ' szakembereknek is. Ezek a seregszemlék egyebek között országos szakmai tanácskozásra is lehetőséget adnak. És nem 'utolsósorban említhető, hogy az idesereglő vendégek megismerik városunk szépségeit, turisztikai és művészeti értékeit. Ez később is kamatozódik.

Posváncz Etelka—Varga Mihály

KÖLTÖZIK A KÖNYVTÁR JÁSZSZENTLÁSZLÓN?

Intézmények egy fedél alatt

0 Helyszűke a jászszentlászlói könyvtárban. Ez bizony csak — kiszolgálás. (Méhest Éva felvétele.)

Pénzben és útban számolva nem éppen

kifizetődő könyvvásárt bonyolított le nemrég Markolt Endréné jászszentlászlói könyvtáros. Két mázsa elnyűtt olvasnivalóval, afféle salátakönyvvel, Kiskunfélegyházára utazott, hogy a papírneműt a MÉH- nek átadja. Tizenöt papírzsákkal érkezett —, s csupán 193 forint és egy epés megjegyzés volt a része, melyet a felvásárlótól kapott,1 kioktatón.

Arra a javaslatára ugyanis, hogy a 15 zsák könyvet könnyebb volna arányosan, két részletben mérni, az átvevő sértődötten felelte:

— Tudom én azt magamtól, érettségi nélkül is!

Az ilyen tüskék, szerencsére, gyorsan kihullanak. Markoltné is túl van a kellemetlenségen. Nem így azonban a kényszerű könyvvásáron, amely — sajátos helyzetéből fakadóan — az idén még ismétlődhet...

A 12 ezer kötetes könyvtár roppant zsúfolt Egy helyen, a polc alatt, a gyűröttebb könyvek újra a padlón sorakoznak. Szemmel tartani az egész állományt igen nehéz a repedezett falú, egykori családi házban, ahol a vályogfal málladozását Markoltné már semmilyen leleménnyel nem képes tartósan elfedni.

Rendeltetésszerűen — jószerint egy cipőhöz, vagy kenyérpirítóhoz is adnak ilyen tanácsot. Miért ne lehetne egy könyvtárnak is rendeltetésszerű a használata. Még jó, hogy nyár van, s a hatodikos Szabó Feri, meg a tízéves Kiss Sándor. Münchhausen vidám kalandjaival és Vernével ismerkedik. De mi lesz itt, ha szeptembertől beállít majd egy-egy osztály — harminc-negyven gyerek —, és a Gyorsuló idő, az így élt, a Szivárvány, vagy a Hétszínvilág sorozatából kér olvasnivalót? Azzal, hogy azt itt beszélik meg. Az irodalmi óráknak ugyanis több esetben a legjobb színhelye lehetne a könyvtár, ha a gyerekek le tudnának ülni valameny- nyien. A két kis, kerek asztalnál azonban csak néhányuknak jut hely a parányi olvasóban. Az iskolások, amikor eddig látogatóba jöttek, többnyire a földre kuporodtak. Böngészni és a feladatlapokat kitölteniük a gyerekeknek így. bizony, nagyon bajos.

Az úttestről — mivel az a könyvtár előtt magasabban húzódik — záporban, zivatarban befolyik a víz. Ez külön gondja a

könyvtárosnak és az olvasóknak, akik ennek ellenére hűségesen idejárnak könyvet és folyóiratot kölcsönözni. Az idén már negyvennel többen, mint tavaly — hatszázhúszan tagjai a községi könyvtárnak.

A 12 ezer kötet és a hatszáz- húsz olvasó is.. megérdemelné, hogy valamivel tágasabb, otthonosabb legyen a könyvtár. Nem kell hozzá többlet költségvetést, hitelt, tervezőt, kapacitást keríteni, vagy társadalmi munkát szervezni. A megoldás itt van, helyben!

Mint annyi más nagy és kis községben, a népfront, a párt- szervezet és néhol a tanács (egy településen szükségből óvodát költöztettek át a százéves épületből a tanácsháza egyik kihasználatlan részébe (egyes helyiségeit — érthetően — csak alkalomszerűen használják). Hét közben a zárt ajtó és a lefüggönyözött ablakok a gyakoribbak a nem csupán adminisztrációs teendőkre berendezkedett intézmények zöménél. A tisztségviselők dolgoznak, járják a területüket, a tanácskozások és más rendezvények nem mindennaposak. Ez a helyzet Jászszentlászlón is, ahol például a pártszékházban — a tanácselnök és mások véleménye szerint is — az egyik, 60 négyzetméteres nagyobb terem, amelyet havonta egyszer-kétszer használnak, megegyezéssel kitűnő» megfelelne a reggeltől estig nyitva tartó 12 ezer kötetes könyvtárnak.

Természetesen nem a mi dolgunk dönteni a községi intézmények helyiséggazdálkodásáról. Ezt mindenütt helyben kell (kellene) megoldani. Mégis, úgy véljük: adott esetben hasznosan és gyümölcsözően — időben és térben célszerűen — megférhet egymással, közérdekből, két vagy akár három, lényegében azonos, vagy hasonló célt szolgáló in ■ tézmény egy fedél alatt.

K. L