Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-07 / 157. szám
1981. július 7. • PETŐFI NÉPE • 5 A RÖPÜLJ PÁVA VERSENYZŐI VOLTAK.., A Szeleczki testvérek A Magyar Televízió Röpülj páva népdal- versenyén a hagyományőrző énekesek között szerepelt a három testvér: Szeleczki Mihály, János és László. Mindhárman évek óta a Bugaci Szövetkezeti Népdalkor tagjai. A versenyen előadott régi pásztordalaik, betyárnótáik a gyermekkorukban még mindennapi valóságként átélt bugacpusztai világot, hangulatot őrzik, idézik. Életükről, a népzenéhez, az énekléshez való kötődésükről beszélgettünk. A legidősebb testvér a hetven-, hét éves, kedves arcú Szeleczki János, ö kezdi az emlékezést: — Gyermekkoromban még tele volt a környék pásztorokkal, csikósokkal, kanászokkal. Ma már csak mutatóban van belőlük. Jómagam is kanászkodtam 8—10 éves koromban. Az éneklés hozzátartozott az életünkhöz. Uzsonnatájban már innen is onnan is hallatszott a faluban' 5 a nótaszó. A szüléink is dalos kedvű emberek voltak. Sokat tanultunk tőlük. Édesapám este, hazafelé menet mindig dalolt a kocsin ... Szeleczki László veszi át a szót: , — A dalolasba belészülettünk. Magam is több ezer népdalt tudok. Attól félek, elfelejtem a javát. Ezért beleírom őket ebbe a füzetbe, nézze csak meg ... Mi még ismertük a régi pásztoréletet. Ki tudja ma már a fiatalok közül, hogy mit jelentett például a „hekkuliázás”. Ez volt a régi pásztorok pusztai jeladása. Bemutassam? Ez afféle kiáltás, furcsán rezegtetett torokhangú ének. Jó messze elhallatszott... A Matkópusztán élő legifjabb testvér, Szeleczki Mihály nemcsak népzenész, de valódi népi ezermester. Ma is csodájára járnak faragott, szépmívű citerái- nak, különleges kabakhégedűi- nek, bodzafurulyáinak. A televíziós szereplésről így szól: — Nehéz dolog versenyre vinni a népdalt. Még inkább az, ha ha a tanult énekeseket összehasonlítják a hagyományőrzőkkel. Szerintem a népdalok eredeti előadásához megfelelő hely és hangulat kell. No meg a paraszti éleihez edződött lélek, a falu levegője, a gyerekkori emlékek, a fizikai munka keménysége. Mégis, jó volt hallani a vastapsot a fővárosban együtt a pesti néptől, és a parasztemberektől. Az is tény, hogy az utolsó fellépésen egy kis Jiiba csúszott ,.,ncitábá;"i.Jf'Séá%;éztük a szeréjé-$ tét, a jOTtdtrlátot aRkör is** ••’ká'1- s'őbb is. János bácsi „kottyant" közbe: — Ha már a „botlásról” beszélünk, engem az a sok nép zavart, meg a nagy meleg. Nem ott volt a gondolatom, ahol kellett volna. Belekaptam egy magas hangba, a Laci próbált is segíteni, de közben ő is eltévesztette. Bánatomban hazafelé végig énekeltem ... Végül Szeleczki Mihály veszi A^a szót: >f%- Szerencsébe Antal Imre tréfáién mentetté a helyzetet. Nagyon megkedveltük őt, talán ő is bennünket. Jánossal többször is évődött, tréfálkozott. A lényeg az, hogy a versenyen emberi és szakmai szempontból egyaránt gyarapodtunk. Azóta is szerepelünk a rádió és a tévé népzened műsoraiban. S ezúton is hadd mondjak köszönetét korábbi segítőinknek, tanácsadóinknak, Kálmán Lajos nép- zenekutatónak és. Herbály Jq- nosné tanáríicftiak,-a bugaci Szövetkezeti Népdalkor vezetőjének. P. E. Hírek a Vajdaságból A jugoszláviai Adán az idén is megrendezik a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat. A tudományos értekezletet kétévenként szokták megrendezni a nagy magyar nyelvész szülővárosában. Az 19H1. október 9-én és 10-én tartandó, s immár több mint két évtizede hagyománnyá vált nyelvészbiennáléra főként Magyarországról, Csehszlovákiából. Romániából és Ausztriából, valamint néhány érdekelt tengeren túli országból, nevezetesen Amerikából, Kanadából és Ausztáliá- ból érkeznek majd meghívott neves, magyarul is jól beszélő tudósok, a nyelvtudományok művelői, Az előkészületeket már megkezdték, s a kétnapos rendezvény kultúrműsorát is elkészítették, illetve véglegesítették — mint a Magyar Szó kanizsai munkatársának mondta tájékoztatójában dr. Horváth Mátyás, a nyelvművelő napok szervező bizottságának elnöke. * A napokban tért haza Jugoszláviába a Komlón megrendezett V. Nemzetközi . Gyermekkórus- felsztiválról a csantavéri Néphősök nevet viselő általános iskola énekkara, amely Gubena Éva tanárnő vezetésével déli szomszédunkat képviselte a „Legjobb gyermekkórusok” kitűnően megrendezett seregszemléjén. A valóban legjobb magyar, szovjet, lengyel, csehszlovák, osztrák, NDK, és NSZK-beli kórusok társaságába jutni már magában véve is nagy elismerés, ám még ennél is hízelgőbb volt az a vélemény, amelyet Rozgonyi Éva, a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola igazgatónője éitékelésében mondott a csantavéri gyermekekről: „Csodálatosan hangzó kórus!” Az egyhetes magyarországi turné sokáig emlékezetes marad a csantavéri gyerekeknek és bizonyára biztató is jövőbeni fellépésük újabb sikereihez. • ,.Jugoszláviában jól kezdődik a nyári turistaidény” — írja hírrovatában az újvidéki Magyar Szó Jelenleg 400 ezren nyaralnak az egész ország területén, s közöttük is 190 ezer a külföldi. A tengerparton 200 ezer turista élvezi az Adria hús hullámait, köztük 130 ezer a külföldi — tíz százalékkal több, mint tavaly ilyenkor! A turistaügynökségek előrejelzése szerint várható, hogy a külföldiek az idén mintegy harmincki- lencmillió vendégnapot töltenek Jugoszláviában (v i.) Cousteau, a titokzatos Mi.van Cousteau kapitánnyal? — kérdezik mostanában sokan mindazok, akik csak könyvei és filmjei miatt kedvelték meg ezt a horgas orrú franciát, és azok, is, akiket a búvárkodás, a víz- mélyek kutatása komolyabban érdekel. Néhány esztendeje még rendszeresen hallhattunk, olvashattunk róla, mostanában megfogyatkoztak a róla szóló híradások. Tényleg, mi lehet Cousteau kapitánnyal? Akik életútját figyelemmel követik, úgy mondják, megkeseredett, elhallgatott. S mindezt nemcsak Philippe fiának halálos balesete magyarázza — egy hidroplán berepülésekor vesztette életét a munkatársnak is kiváló utód —, hanem nyilván azok az elkeserítő tapasztalatok is, amelyeket mint a tengerek és óceánok legjobb ismerője szerzett. Am legyen bármi az oka visz- szavonulásának, senki sem vonhatja kétségbe, hogy merüléseivel, s egyáltalán, a vizek korábban nem ismert világának a megismertetésével századunk második felének tudományában korszakos jelentőségű életművet .alkotott. Sorsa már születésekor kétségkívül szerencsésen alakult. Apja ugyanis üzletember lévén sokat utazott, és a fiú — aki 1910. június 11-én a franciaországi St. .André de Cubsacban látta meg a napvilágot — még gyermekkorában megtanulhatta az angol, a német meg a spanyol nyelvet. Így hát amikor amikor felserdülve a francia haditengerészet kötelékébe lépett, széles körű nyelvtudásának is köszönhetően megnyílt előtte az érvényesülés. De sem főtiszt, sem admirális nem lett belőle, mert 1936-ban a kezébe került egy amerikai gyártmányú búvárszemüveg,, amelyet aztán arcára illesztve le is merült a habokba. -Mint később írta: új, ismeretlen világ tárult fel előtte, A megoabonazq látványtól nem is tudott szabadulni többé. Vonzotta a csend birodalma, hamarosan szigonnyal és uszonynyal szerelte fel magát, •hogy mélyebbre és messzebbre jusson, zsákmányolhasson. Így, e szerszámok kíséretében kezdett odalent filmezni is, s így forgatta le — tizennyolc méternyi mélyben — az első kísérleti filmjét. Ahhoz azonban, hogy hosszabb ideig dolgozhasson, lélegeztető készülékre volt szüksége. Ezt is megcsinálta. 1943-tól immár önműködő, sűrített levegővel működő masinával — az aqua- lunggal — merült, s kedvére neg tudta nyújtani a kutatásra, figyelésre szánt perceket. Közbeszólt azonban az akkoriban már javában dúló második világháború- Coüsteau is ellenálló lett — szolgálatait Becsületrenddel jutalmazták —, és csak két év múltán, mint a haditengerészet tenger alatti kutatócsoportjának vezetője, térhetett vissza a hullámok és az áramlások világába. Ojabb nagy fordulat az életében: 1950-ben megkapja a híres Calypso nevű kutatóhajót, amelyen aztán nekiindul, hogy bejárja a fél világot, s hírt hozzon mindarról, amit korábban még nem láthatott emberi szem. Filmek egész sorát készíti el — ezek egy részét a magyar közönség is láthatta —, és újabb meg újabb, csodálatos színes felvételekkel díszített könyveket publikál. Amikor 1957-iben a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatójává nevezik ki, szinte már az egész világ ismeri. Aztán újabb és újabb merülé- lések, masinák. Ez utóbbiak leghíresebb példánya az az ún. trojka, amely sok száz méternyi mélységben is tud fényképezni, és amely tényleg trojkamód siklik tova a tenger vagy óceán alján. (Voltaképpen felülről vontatott filmezőszán ez.) IMajd az 1960-as évek közepén elkészül a világhíres film. A’ tenger titkai. Cousteau ekkor és ezzel jut sikereinek csúcsára. A tapsok és a gratulációk azonban nem tudják feledtetni vele mindazt, amit a környezetszeny- nyezés dolgában tapasztalt. 1970- bén már elkeseredetten nyilatkozik arról,' hogy hol, s mily mértékben pusztít, mérgez a civilizációs ártalom. 1974-ben pe• Cousteau a tengerparton. dig még arra is futja energiájából, hogy megszervezze a Cous- teau-alapítványt, amelynek már az első esztendőben kétszázezer tagja lett, akik mind-mind vállalták, hogy személyenként tizenöt dollárt áldoznak a környezet- védelemre. Megeshet, hogy éppen saját alapítványának hiábavaló erőfeszítéseit látva csüggedt’ el, s vonult' lassacskán vissza. Igaz, 1977-ben még Moszkvában tárgyalt, hogy majd a Fekete-tengert kutatja, de e megállapodásról — sem pedig a tényleges munkáról — azóta sincs hír. Coüsteau kapitány tehát, aki rezzenetlen arccal nézte végig, miképpen süllyesztik Philippe fiának koporsóját ősi tengerész szokás szerint az óceánba, mostanában hallgat. Es ez a csendbe burkolózás aligha jó jel azoknak, akik tudják, hogy tényleg milyen veszély fenyegeti nemcsak az általa fölfedezett csend világát, hanem víz alatti és víz feletti környezetünket... A. L. NYELVŐR A könyökön jönnek ki A névszói személyiragozásnak legfontosabb fajtája a birtokos személyragozás. A birtokot megnevező szó utal a birtokos személyére (könyvem), számára (könyvünk), sőt ha a többes jeliet is figyelembe vesszük, a birtok számára is (könyveim, könyveink). Ez a ragozási rendszer nyelvünknek ősi elemeiből kifejlődött fontos eszköze: a kifejezés tömörségét és pontosságát szolgálja. Ez a személyragos szerkesztés tehát magyaros, lehetővé teszi az árnyaltabb fogalmazást. Ez a helyet szerkesztésmód: kezébe veszüj, szemünkbe tűnt, figyelmedbe ajánljuk. A kézbe vesz, szembe tűnt (nekünk), figyelembe ajánljuk (neked) darabos és körülményes kifejezési mód. Ez a zárójelbe tett, az értelmet pontosabban feltüntető szavakból is kitűnik. Es mégis számtalan példával bizonyítható, hogy sokan nem veszik figyelembe ezt a fontos szabályt. „Tessék a lábakat letörölni” — olvassuk még néha most is ezt a suta felszólítást. Láttam olyan „értelmező” rajzot is, amelyen valaki egy levágott lábat törülgetett. Sporttudósításból való ez a mondat: „Vendéglábakon vándorolt qlőre a labda”. Mintha a labdának lennének „vendéglábai”. Pedig értelem szerint ezt jelenti: a vendégek lábán. „Ki tudja, hogy mért fáj a szív” — hirdeti a táncdal. Pedig talán így lenne jobb:... hogy mért fáj a szívünk, vagy: mért- fáj a szíved, esetleg az ember szíve. Ezen a megállapításon is jogosan megütközünk: „Egyes tv-reklámok már túl hosszú ideje futnak, így a könyökön jönnek ki. Kinek a könyökén? Valószínűleg a könyökünkön vagy a nézők könyökén. Nagyon suta ez a közlés is: „Az ígérethez híven az eredményhirdetés este 10 órakor lesz”. Vajon ki ígérte meg? Miért rejtőzködik a szavak mögött az „ígérő?” így lenne jobb: ígéretünkhöz híven ... Egyéb példák: „Nincs kézügyben a felhívás”. Ahelyett, hogy kezünk vagy kezem ügyében lenne. „A tagok annak a meggyőződésnek adtak kifejezést...” A saját meggyőződésüknek vagy mások meggyőződésének?,. Értésre adta” (hogy még várjak, várjon, várjunk az eredményre?). Sokkal egyszerűbb így: értésemre, értésére, ■ értésünkre, értésükre adta. Egyéb példák: „Az érdeklődőknek kérésre (így jobb kérésére) elküldjük a dokumentációt.” „Az első gépet saját használatra (helyesen: saját használatukra) készítették el.” „Csak azt tettük, amit a mezőgazdaság rendelkezésre (kinek a rendelkezésére?) bocsátott.” Ilyen személyes jellegű szókapcsolatokban ' ne fukarkodjunk a birtokos személyrag kitételével,' mert azzal les? közlésünk világosabb, félre- magyarázhatatlanabb. Ennek a tanácsnak a megfogadása haszonra (vagyis hasznunkra) válik. A személyragozott forma az egyes harmadik személyben nagyon gyakori olyankor is, amikor már nem is érezzük a birtokosra való utalást (hamarjában, idejében, idejekorán, idejére, egészében, az áldóját! nyárára). Egy-két toldalékban az -e, -é helyett i-t mondunk. Pl. se szeri, se száma (tulajdonképpen: se szere, se száma). Ehelyett már nem is szoktuk mondani az e-s alakot. Ugyanígy: iziben (nyomban), töviről hegyire, bőviben, a kiskésit! a teremtésit! A télire helyett a néha hallható télére nem általánosan használatos. Az élőbeszédben sok kifejezésnek mindkét változata helyes (helykímélés céljából csak az i-s alakot említjük): sebtiben, azon melegiben, szépszerivel, elibe, közibe). De ne vigyük túlzásba ennek áz i-s formának a használatát, mert ez néha a műveltek nyelvhasználatában nagyon vidékies. PL: szemibe (mondom). a fejit (töri), adja a kézit! eszem a lelkit! A megszólítás is közvetlenebb a birtokos személyragos változatban. Es mégis ilyeneket hallunk a tv-ben, a rádióban és az előadásokon: Üdvözlöm, Kedves Hallgató! Kedves Hallgatók! Helyesebb ez az üdvözlési mód: Kedves Hallgatóim! Kedves Közönsé-. günk! Szeretettel üdvözlöm Kedves Hallgatóimat! Kedves Barátaim! Kedves Kartársaim! stb. Ezek a ragozott megnevezések sokkal közvetlenebbek, és jobban tudnak kapcsolatot teremteni a „Kedves Hallgatóval”. De jó lenne, ha rádió és a tv is visszatérne erre a közvetlen hangra! Akikhez beszélünk, közeli kapcsolatba kerülnek velünk. így a közeli ismerősöket, barátokat, rokonokat, tisztelőket, munkatársakat is így illik megszólítani. Ezért rideg ez a Ferenczy Géza által egy gyászhírből „kipécézett” mondat: „Hozzátartozók, rokonok, tisztelők, volt munkatársak barátok jelenlétében nagy részvéttel kísérték utolsó útjára.” Talán az elhunytat is jóban megtisztelték volna, ha hozzátartozóit, rokonait, tisztelőit stb. említik. De azért az ellenkezőjére is akad példa. Petőfi sem nevezte bardtom-nak elpártolt barátját („Isten veled, te elpártolt barát, / Veszett ebként ki szivem megmarád...”) Meg kell említenünk a magánhangzóra végződő főnevek többes birtokra utaló rágós alakjainak kettősségét. Vegyük példának a földi, kocsi és az adu, unoka főneveket, és figyeljük meg ragozott alakjaikat! Pl. (a te) földi- id vagy földijeid, (a ti) kocsiitok vagy kocsijaitok, (az ő) aduik vagy adujaik, (a ti) unokáitok vagy unokájaitok. Melyik változat a helyes? Az -i végű főnevekben ma már terjed a -jai, -jei forma, tehát így mondhatjuk: kocsijaitok, földijeitek. De a kocsiitok, földiitek alapok még ma is választékosabbak, mert tömörebbek. A nem -i-re végződő főnevekben az -i-s forma az általános: (az .ő) aduik, (a ti) unokáitok. Az adujaik, unokájaitok alakok ma még szokatlanok, nyelvjárási asak. Kiss István KEREK ÓL ÉS RÁCSOS KEMENCE Már csaknem elkészült az ópusztaszeri skanzen Az ópusztaszeri nemzeti emlékparkban befejező szakaszához érkezett a skanzen kialakítása. Már látogatható a múlt századbeli jellegzetes szegedi „paprikás"-tanya, a makói hagymásház és egy tipikusan pusztai, Szentes környéki tanya. Nem sok idő kell már ahhoz sem, hogy a tető alá került csongrádi halásztanyát is teljesen berendezve * tekinthessék meg a turisták. Természetesen az ilyen régi épületeket helyükről áttelepíteni, Öpusztaszerre költöztetni nem lehetett már csak elavult állapotuk miatt sem. Viszont sikerült eredeti formájukban rekonstruálni, az emlékhelyen megépíteni. A Csongrád megyei muzeológusok, néprajzkutatók érdeme, hogy a skanzen létesítményei pontos másai a hajdani tanyáknak, s falaik között a régi bútorok, az- egyéb használati vagy dísztárgyak, mind eredeti helyükön vannak. Mindez képet ad arról, hogyan éltek az alföldi tájon a más-más termelést folytató paraszti családok. Akik alaposan szemügyre veszik akár a lakótelepüléseket, akár a gazdasági épületeket, sok helyen felfedezhetik a célszerűséget, a gyakorlatias paraszti leleményt. A szentesi tanya különleges tartozéka az úgynevezett kerek ól. Ilyen már sehol nem lelhető fel az országban, s a kíváncsi látogatók — míg magyarázatot nem kapnak — csak találgatni próbálják milyen célt szolgált. Valóban ötletes, furfangos észjárásra valló építmény. A szabályos kör alakú, vályogfalú, szalmával fedett ólban az anyakocát tartották kismalacaival együtt. Azért építették kör alakúra, hogy a nagy testű állat forgolódása közben véletlenül se tehessen kárt utódaiban. Ebben a „kerek környezetben” ugyanis nem szorította a falhoz a kis jószágokat. A négyszögletes, egyenes falú ólakban ennek veszélye fennállt, annál is inkább, mert egy anyadisznó súlya mindig meghaladta a 200 kilót, egyik-másiké a háromszázat is. A kis építmény mintegy bizonysága, mennyire féltették, óvták jószágaikat az okosan gazdálkodó emberek. Nemcsak a jószágok helyét alakították ki ilyen gyakorlati találékonysággal. A hagymásgazdák megtalálták a legjobb helyét a vöröshagyma „vetőmagjának", a dughagymának is. Ezt a szobában, a kemence felett elhelyezett rácsozaton tartották egész télen. Az apró hagymát azért kellett megszáritani a búbos kemence felett egyenletes hőmérsékleten tartva, hogy megőrizze csiraképességét. Akkor még nem voltak erre a célra épített hőkezelő üzemek, megfeleltek a célnak ■ az egyszerű „rácsos kemencék”. T. B.
