Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

1981. július 5. • PETŐFI NÉPE • i ÉVTIZEDEKET KÉSETT BERUHÁZÁS Bácskai tej az Adriai-tengernél Exportra is termel a bácsbokodi üzem Április vége óta naponta har­mincezer liter tejet küld a déli szomszéd országba a Cspngrád fnegyei Tejipari Vállalat bácsbo­kodi1 üzeme. Ilyenkor fürdőidény­ben a tejszállító jugoszláv ka­mionok közvetlenül az Adriai- tenger melléki üdülőhelyekre fu­varozzák a bácskai tehenészetek termékét. A magyar és a jugoszláv válla­latok megegyezése értelmében, Szegedről Szabadka és Zombor környékére, Pécsről Eszékre In­dítják nap nap után, a frissen pasztőrözött, kellően lehűtött te­jet a hazaiak. A szegedi közpon­tú tejipari vállalat bácsbokodi feldolgozó üzeme tavaly kétmil­lió liter tejet adott át a jugo­szláv partnereknek. Az idén rövidesen ötvenezer literre emelkedik a Bácsbokodról naponta .exportált tejmennyiség. A közelmúltban ebben állapodtak meg az érdekelt termélő és for­galmazó szervek. Ennek a meg­növelt mennyiségnek is bősége­sen megvan a termelési háttere. 1948-ban a bácsbokodi átvevőhe­lyen csupán tizenötezer liter te­jet vásárolt fel az állami válla­lat. 1968-ban napi ötvenöt-hat- vanezer liter volt a feldolgozó telep körzetében átvett, napi tej- mennyiség. Az idén már a hét minden napján 120 ezer litert szállítanak a bácskai tehenésze­tek. A legnagyobb közöttük a Ba­jai Mezőgazdasági Kombináté, ahonnan huszonnégyezer liter ér­kezik. Tekintélyes mennyiségű a Hosszúhegyi Állami Gazdaság, a madarasi Béke, a katymári Egyet­értés, a bácsbokodi Aranykalász, a dávodi Augusztus 20. Tsz tej­termelése is. A Bácska keleti fe­lén a Bácsalmási Állami Gazda­ság a legjelentősebb tejszállltó. Tompái tehenészetéből azonban a Csongrád megyei Tejipari Vál­lalat szegedi telepére küldi nap, nap után a tejet, mert annak fogadására és feldolgozására a bácsbokodi már képtelen. A Bácska egyetlen tejipari vállalati üzeme, amelyet a Duna—Tisza köze déli részének a legnagyobb tejtermelő körzetében az 1950-es évek elején építettek, réges-rég kinőtte kereteit. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése óta áz egész Bácská­ban sokszorosra nőtt a szarvas- marhatartás, tejtermelés. Boko- don 1964-ben történt ugyan mű­szaki fejlesztés, amikoi; a sajt­gyártást is meghonosították, s az­óta az ott dolgozók szakértelme. • A sajtkészitő üzemrész. gyakorlata folytán az igen kere­sett tejtermékké vált. Bács-Kis- kun és Csongrád megye élelmi­szerboltjaiba jelenleg is Bácsbo­kodról szállítják a legtöbb trap­pista sajtot. Szó van arról, hogy az egyik szomszédos megyében a követ­kező években felépül majd egy nagy teljesítményű sajtgyár, s en­nek a létesítésére összpontosítja az anyagi eszközöket a tejipar. Kérdés, hogy a jelenlegi közgaz­dasági viszonyok, s energiaellá­tási helyzet mellett, feltétlenül a mammut élelmiszeripari üzemek lesznek-e majd képesek a legma­gasabb színvonalú, a leggazdasá­gosabb termelésre. Más iparágak­ban ugyanis, a közép- és kisebb üzemek életképességét hangsú­lyozzák a közgazdászok. Nem attól szocialista egy vállalat, mert a legnagyobb. A legjobb hatás­fokú termelésnek — amint az utóbbi években is bebizonyoso­dott — nem a legnagyobb mé­retű üzemben van meg minden feltétele, különösen az élelmi­szer-gyártásban, ahol a higiéniai követelmények és az igények is igen magasak. Az egyik, tekintélyes tej- és tejtermékfogyasztó ország fővá­rosát például hatvan, közép-, sőt kisüzemnek számító, de igen ma­gas műszaki élelmiszer-higiéniai színvonalú tejfeldolgozó látja el tejjel nap nap után. Bácsbokodon is kialakult az el­múlt évtizedekben a kiváló mi­nőségű feldolgozott tej, és tej­termék előállítására képes szak­munkáscsoport. Megfelelő műsza­ki fejlesztéssel az eddiginél sok­kal könnyebb, termelékenyebb lehetne a munkájuk. A bokodi üzem teljesítményét bővítő beru­házás azonban máris késett két évtizedet. Ügy tűnik, hogy a tej­ipar órája lassabban jár, mint a mezőgazdasági termelésé. A párt- határozatokban többször megfo­galmazódott már, hogy a mező- gazdasági termelés egyes ágaza­tait a jelentősebb nyersanyag- előállító körzetek élelmiszeripari fejlesztésének kell követnie. Az ország legnagyobb mezőgaz­dasági megyéjében ez — sajnos — alig haladt előre. Az 1960-as években és a negyedik ötéves tervben még a pénzügyi feltéte­lek is megvoltak az élelmiszer- ipari fejlesztésre. Mégis más kör­zetek kerültek a fejlesztésnél előtérbe, ahová most éppen Bács- Kiskunból szükséges szállítani az élelmiszeripari nyersanyagot. Az előző tervidőszakokban elhatá­rozott több mint négyszázmil­liós bácsbokodi beruházás az V. ötéves terv végére százötvenmil­lióra zsugorodott. Tény, hogy ezt az összeget is hasznosan el lehet költeni, bár ebből most már jó­val kevesebbre telik, mint más­fél évtizeddel korábban. Még ez az összeg is egyre veszít értéké­ből, ha tovább húzódik a beru­házás. Bácsbokodon ugyanis az 1978-as kezdésre tervezett mun­kát csupán 1980-ban lehetett el­indítani számos olyan megoldat­lan kérdés miatt, amelyeknek felsorolására nem lenne elég pa­pír. K. A. • Naponta harmincezer liter tejet szállít az Adriai-tenger melleki Splitbe a jugoszláv kamion. (Stra- szer András felvételei) t Aktuális tanácsok horgászoknak NYÁR VAN, vándorhorgászat ideje. A kedvelt horgászvizek né­melyikéről adunk most új híré­ket. aktuális tudnivalókat: Százhalombattán, a Duna men­ti Hőerőmű meleg vizét a Du­nába hozó Benta folyó torkolatá­nál egész nyáron érdemes har­csára, talin'ra, paducra, a tila­lom végétől márnára horgászni, néha termetes amurok borzolják a keszegezők idegeit, ponty is akad a Duna visszaforgóiban. Ed­dig többnyire a szállás, az ellátás volt inkább a gond. Ezen segí­tett az Erest Ságvári Halászati Termelőszövetkezet, amikor át­vette az elhanyagolt horgászta­nyát, és rendbehozva a horgá­szok szolgálatába állította. Június elejétől van már kőházban is szobaszállás, a tanya udvarán sá­torozási lehetőséget is biztosíta­nak, a tanyán horgászbolt, és hal­ételeket árusító büfé is működik. Részletesebb információkat Nyit- rai Lajos halőrtől lehet beszerez­ni. napijegyügyben is.' A tanya megközelítése: a 6-os főútról a Dvnafüredi Halászcsárda felé kell menni, majd előtte a Barátság utcában bálra kell hajtani, és máris a Benta torkolatánál va­gyunk. TASSON, a Ráckevei Duna- ágat záró alsó zsilip alatti, ötös és hatos számú vízterületeken a Pest megyei MOHOSZ Intéző Bi­zottság új horgászrendet léptetett életbe. Eszerint egész évben sza­bad minden nemeshal fogása, te­hát nincs tilalom, csak az őszi telepítéskor, a süllőből pedig mé­retkorlátozás nélkül fogható 3 darab, ezután viszont a süllőzést be kell fejezni. Horgászni reggel 5-től 22 óráig lehet, a horgászás megkezdése előt!t az autóparkoló­nál, a halőrháznál be keld jelent­kezni, és csak az ott kapott fém- bilétával szabad horgászni. A na­pijegy ára 90 forint. A víz meg­közelítése: Solt felől az 51-es fő­úton, a 60-as kilométerkő mel­lett tábla jelzi: „Dunához”. A jel­zett úton a védtöltésig kell haj­tani, azon jobbra fordulni, majd itt is a „Halászcsárda” táblát követve a vízügyi telep kapujá­hoz jutunk. A kapuőrt tanácsos megkérdezni az először arra já­rónak, hogyan jut el a halőrház- hoz. Jármű nélkül e vízre ne merijünk, mert csak Ráckevéról jár oda elég hosszú menetidejű hajó. hétköznap buszközlekedés nincs, a legközelebbi vasútállo­más több mint tíz kilométer! ÜJ HORGÁSZREND van a Ta­polca melletti Viszló patakon is, hazánk legjobb pisztrángos vi­zén : eszerint az idén már semmi­féle élő vagy természetes csalival nem szabad horgászni, csakis mű- csílival! Napijegyet helyben, a Bauxit-sporttelepen lehet kapni, vagy két budapesti horgászbolt­ban, a Dohány uU<# 5, illetve a Bródy Sándor utca 42. alatt. A víz megközelítéséhez szintén nem árt a gépjármű: Tapolcától a sü­megi, illetve a zalahalápi úton is elindulhatunk, néhány kilométer után a patak középső részéhez jutunk. (Aki jánmű nélkül megy, az busszal inkább errefelé pró­báljon eljutni a városból.) A má­sik úton Zalahaláp után mintegy öt kilométerrel van egy hármas elágazás, azon kell Odörögdpuszta felé fordulni, és a faluba beve­zető patakhídtól délre szabad horgászni, mert ez a vízterület felső határa. Sz. .1, JÚLIUS ELSŐ VASÁRNAPJÁN — a hagyomá­nyoknak megfelelően — a földkerekség hatvanhét országban több mint 355 millió szövetkezeti tag ünnepel. Velük együtt az 59. nemzetközi szövetke­zeti napot köszönti hazánkban a fogyasztási, az ipari és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 4 milliós tagsága, s milliónál is több alkalmazottja. A világ szövetkezőinek hazai ünnepi programjá­ban a helyi megyei megemlékezéseken, tanácskozá­sokon. rendezvényeken, s az Országos Szövetkezeti Tanács szervezésében a központi ünnepségen Bala. tonfüreden is sok szó esik majd az ÁFÉSZ-ek, a la­kás- és a takarékszövetkezetek, az ipari szövetkeze­tek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, gaz. dasági. társadalmi feladatairól. Ezek összhangban vannak a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége céljaival, a szövetkezés alapelveivel. A HÁROM SZÖVETKEZETI ÁGAZAT jelentősé­gét mutatja, hogy az összes termelési értékük 1980- ban meghaladta a 330 milliárd forintot, az ország nemzeti jövedelmének mintegy 25 százalékát állít­ják elő. A megyében a szövetkezeti ágazatoknak összesen 340 ezer tagjuk van. és csaknem 30 mil­liárd forint termelési értéket állítanak elő. Hozzá, járulnak a belföldi ellátás javításához, az életszín­vonal-politikai célok megvalósításához, emellett je­lentős mennyiségű szövetkezeti termék jut a szo­cialista. a tőkés és a fejlődő országok fogyasztóihoz. A szövetkezeti áruválaszték-csere, a kishatármenti forgalom, a nemzeti áruházi hetek, a termelési és a kereskedelmi kooperációk, a technológiai eljárások átadása, a műszaki, információk kölcsönös cseréje egyaránt elősegíti a magyar és a külföldi szövetke­zetek 'gazdasági kapcsolatainak bővítését. A társadalmi együttműködés fejlesztésében is kölcsönös az érdeklődés. Ezt bizonyítja, hogy a fo­gyasztási szövetkezetek néptáncegyüttesei, kórusai már másfél évtizede kultúránk követeiként képvi­selik Magyarországot a nemzetközi folklór- és kó. rusfesztiválokon. Az ipari szövetkezetek- kultúrcso- portjai. sportolói rendszeresen vendégszerepeinek a szocialista államokban. A termelőszövetkezeti moz­galom eredményesen közreműködik a fejlődő orszá­gok szakember- és szakmunkásképzésében. A magyar szövetkezeti mozgalom fokozott elisme. réséhez hozzájárul, hogy a három ágazat szövetke­zői mintegy 40 állam. 140 szervezetével tartanak fent széles körű gazdasági és társadalmi kapcsola­tot. A mozgalom tekintélyét, nemzetközi rangját emeli a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségében és a különböző bizottságaiban végzett sokrétű munka. AZ IDEI NEMZETKÖZI szövetkezeti napnak kü­lön jelentőséget ad. hogy Magyarországon ez év őszén lesznek az ágazatok soron következő kong­resszusai. Számvetést készítenek az elmúlt öt év gondjairól, eredményeiről és meghatározzák a kö­vetkező fél évtized feladatait. Lesz miről számot ad. ni. de a tennivalók sem kevesek. Tovább kell javí­tani a gazdasági munka hatékonyságát, a minőséget. Tartalmasabbá szükséges tenni a demokratikus fó­rumok munkáját és megteremteni a tagság fokozot­tabb érdekeltségét a helyi szövetkezeti és közéleti feladatok megoldásában. D. S. Mi legyen a gyerekkel? A több mint kéthónapos iskolai szünet feszültségek forrása is. Ezért, bár szeretnék derűlátó módon örvendezni annak, hogy eljött a kikap­csolódás ideje, melynek vé­geztével ezer és ezer kisdiák friss erővel kezdheti meg az új tanévet, nem tudok örven­dezni, túl sok gond felhőzi be a szünidő békésnek tűnő egét. A feszültségek forrása egyet­len kérdés: mi legyen a gye­rekkel? Erre nem túl sokan ismerik a megnyugtató választ. Beval­lom, magam sem tudok recep­tet adni, s csak arra számí­tok, hogy a gondok felemle­getése elindít valamit. Vala­mit, amire — a jövő nemze­dék érdekében — sürgős szük­ség van. Mindenesetre, ha nem beszélünk a gondokról, attól azok még megmaradnak, és tovább súlyosbodnak. Mi is rejlik tehát a kérdés mögött: mi legyen a gyerek­kel? A végletekig leegyszerű­sítve az ellentmondást: a nyá­ri szünidő két és fél hónapos, a szülői szabadság pedig a legjobb esetben is csak há­romhetes. A megnyugtató fel­oldásra minden előnyével sem elegendő az iskolai napközi, még akkor sem, ha sokan en­nek a szolgáltatásával is meg­elégednek. Sokat segíthetne, ha bőséges választék volna négy-, ötszemélyes SZOT- be­utalókból, ám erről nem be­szélhetünk. Kisebb üzemek­nél az egygyerekes beutaló is kincs — ha netán van ... A nagyszülők többsége még dolgozik, ez sem oldja meg a gondokat. A lakótelepeken — Bács-Kiskunban már ötven­ezren élnek panelházakban — ennél is rosszabb a helyzet. Amíg egy kertes házban a gyomlálgatás, a baromfi ellá­tása hőn óhajtott gyerekprog­ram, erre a lakótelepen nincs mód. Leírni is fáj, de mégis igaz, és nem is túlzó a meg­állapítás: lassan-lassan a gye­reket az utca neveli. Ezt kellene — a magunk és a jövő nemzedéke érdekében — elkerülni. A kérdés csak az: hogyan? ! S ez az, amire még nincs ' kész a válasz. Könnyű lenne j azt felelni: építsünk nagy , szállodákat, ahol könnyedén elférnek a nagycsaládok. Ja­vasolhatnánk, hogy ki-ki fi­zetés nélküli szabadságot ve­gyen ki. Felvehetnénk, hogy a pedagógusok foglalkozzanak a diákokkal nyáron is. A szál­lodához viszont sok •pénz kell. A legtöbb család anyagi hely­zete a táppénz-időszakot is megsínyli, nemhogy a fizetés nélküli szabadságot. Az elvi- selhetőség határáig megterhelt pedagógusokra is ráfér a ki- kapcsolódás. Maradnak tehát a gyerekek — nyakukban a lakácskulcs- csal. És marad a kérdés is. Mi legyen hát a gyerekkel? B. 3. A közös munka eredménye A hét elején, a június végi kánikulában a négyórás tele­pülésfejlesztési nagyaktíva után senki sem igyekezett, hogy mielőbb elhagyja a kalocsai tanácsházál, s hazafelé vegye az irányt. A Kalocsán tartott megyei esemény résztvevői a községi, városi tanácsok elnökei, a kiváló társadalmi munká­sok gratuláltak egymásnak, s a néhány szavas beszélgeté­sekből is látszott, hogy mindezt nem formaságból, udvarias gesztusként tették, hanem őszintén örültek a saját, s a szom­szédos, vagy a távolabbi településen elért eredményeknek. Az aktíva után két résztvevővel beszélgettünk az ered­ményeket megalapozó társadalmi összefogásról. Elsőként a versenyzászlós vá­ros, Kecskemét tanácselnökét, dr. Mező Mihályt kérdeztük, mi le­het annak oka, hogy a kecske­métiek különösen sok társadalmi munkát végeznek? — Az egyik az, 'hogy a társa­dalmi munkának régi, két évti­zedes hagyománya van. A szük­ség vitt rá erre bennünket, ugyanis a város lakosságának igénye meghaladta pénzügyi le­hetőségeinket. Nagyon jól emlék­szem az 1958—1962. közötti esz­tendőkre, a kecskemétiek első nagy összefogására,- aminek a sportstadion lett az eredménye. Később a gyermekintézmények iránti igény kovácsolta össze a megyeszékhely lakosságát olyan erősre, hogy például legutóbb, az elmúlt ötéves tervidőszakban a tanácsnak 350 óvodai hely kiala­kítására volt pénze, ezret ter­veztünk, s 1520 lett belőle. S itt van a társadalmi munka lénye­ge. Ha a lakosság alapvető igé­nyének kielégítésére szervezünk társadalmi munkát, akkor bőven van jelentkező, s van is eredmé­nye. — Minden bizonnyal az előb­bi tétel sikereket hoz a jövőben is. — Milyen sikerekre gon­dol? — Érdekes módon eddig az ál­talános iskolai tanteremépítés nem vonzott társadalmi munka­akciót. De most e téren „kutya­szorítóba” került a város, illetve a lakosság. A pénzügyi lehetősé­günk minimális. De bizonyos va­gyok benne, hogy az elkövetke­ző években ebben is segít a la­kosság. — A tavalyi településfej­lesztési versenyben Kecske­mét a második helyen vég­zett. Ezért 600 ezer forint ju­talom jár. Mire költik? — A gyermekintézmények fej­lesztésére használjuk fel. A településfejlesztési nagyak- tiván Simon János villanyszerelő kisiparos, Kalocsa város Taná­csának tagja a Minisztertanács által alapított Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést kapott. — Meg tudná mondani, miért végez társadalmi mun­kát? — őszintén szólva ezen nem gondolkodtam, de biztos az az oka, hogy otthonomnak érzem Kalocsát, szeretem, tehát részt vállalok szebbé tételében. Külön­ben gyakran nem tervezés kér­dése, hogy az ember vállal-e, vagy sem társadalmi munkát... — Ezt hogyan érti? — Például úgy, hogy Kalocsán az egyik utcában nem volt út, járda. Egy esős őszi napon arra­felé jártam, s láttam: az egyik ház előtt gyerekkocsival vergő­dik egy asszony. Odamentem, föl­emeltem a kocsit, bokáig süp­• Dr. Mező Mihály: „A szükség vitt rá bennünket." 0 Simon János: „Otthonomnak érzem Kalocsát...” pedtem a sárba, de kihoztam. Aztán azon mód bementem a ta­nácshoz, verni az asztalt. Mond­ták, nincs pénz járdaépítésre, az út kialakítására. Végül is lett annyi pénz, hogy a tanács adta az úthoz, járdához az anyagot, s mi meg környékbeliek, társadal­mi munkában megcsináltuk. így alakul ki a társadalmi összefogás. — És a folytatás? — Mi, kalocsai kisiparosok összefogtunk, s társadalmi mun­kában a kalocsai öregeknek egy új napközi otthont építünk. Tárnái László ■ agil IP i 1 rr ‘émm- . • • zovetkezofa ünnepe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents