Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-31 / 178. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. július 31. MEGÓVHATÓ-E GEMENC PÁRATLAN TERMÉSZETI ÉRTÉKE? A környezetkárosítók felelőssége Páratlanul szép vidéke hazánknak a gemenci erdőrengeteg. Növény- és állatvilága Európa-szerte ismert. A Duna- ártéri szegélyerdő a szarvasnak, az őznek, a vaddisznónak teremt búvóhelyet, kényelmes otthont. A Kádárszigeten még fészkel a rétisas, másutt a fekete gólya, a gém és számos madárfaj tanyázik. A nagy folyó és holtágai hajdan gazdag zsákmányt kínáltak a halásznak, s a horgászszenvedély hódolóinak. Nem véletlenül vált Baja és környéke legkedveltebb kiránduló- és szabadidő-töltő helyévé a folyó mindkét partja, a Vén Duna, a szeremlei Holt-Duna, vagy Veránka. Ma az egész térség tájvédelmi körzet, amelynek kezelője a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság. A tájvédelmi körzetté nyilvánítás kétségkívül hasznos volt, a különleges állatfajok, a pótolhatatlan növényritkaságok és egyéb természeti értékek megóvása érdekében. A döntés azonban kissé késett. A híres gemenci erdő növényállománya gyérült, mert az esztendő nagyobbik felében a holtágak a csatornák vize az előző évtizedekhez képest már sokkal alacsonyabb szinten van. Az erdészek sajnálattal tapasztalják ezt Pörbölyön, Bátán és a tájvédelmi körzethez tartozó többi erdészetben is. ahol szinte kifogyott a fák közeléből a víz. Az utóbbi években végzett folyószabályozás, i vízkormányzás következtében ugyanis, a holtágak torkolata lassanként beisza- polódik. Megszűnt az állandó viz- utánpótlás. Legfeljebb a téli elöntés, vogy a jelenlegihez hasonló méretű zöldár képes arra, hogy felfrissítse vizüket. A holtágak torkolati szakaszainál ugyanis elfelejtették idejében megépíteni a szükséges műtárgyakat. Az Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivatal 1977- ben megjelent határozata kijelölte a térség horgászható vizeit, hogy az oda korábban szabadon behatoló személyeket távol tartsa, mosdásukat korlátozza. Azóta kiderült, hogy nem az egyesületekbe tömörült, szervezett horgászok voltak ártalmára Gemenc- nek — hiszen kevés kivételtől eltekintve — ők is messzemenően óvták a természeti értékeket, hanem a tájvédelmi körzet adottságait kevésbé mérlegelő vízkor- mányozás, a Dunának . és holtágainak krónikus szennyezettsége, amelyhez döntően hozzájárult a Sió csatornába orvul beengedett különféle vegyianyag, s egyéb ipari eredetű károsító tényező. Hovatovább alig akad már hal a Dunában és holtágaiban. A halászati szövetkezetek a tógazdaságaikban igyekeznek eredményesebben működni, hogy némiképp pótolják a nyíltvízi halászat mindinkább csökkenő hozamait. A bajai és környékbeli horgászok is hasonló helyzetben vannak azzal a különbséggel, hogy nekik nincs tógazdaságuk. Mégis sokan élnek a dunaparti városban és környékén, akik szabad idejüket szívesen töltik a víz mellett. Bár egyre kevesebb sikerrel jár a horgászás. A 14/1977. OTvH számú határo• Elárvult ladikok a városkörnyéki nyílt vizekben. • Órákig kísérletezhet a horgász, a szennyezett vízben egyre keve. sebb a hal. zat 3-as számú mellékletének 8/b pontja ugyanis a tájvédelmi körzetben a horgászás lehetőségeit szabta meg, de a vízszennyezők, a környezetkárosítók, az ipari hulladékot a Duna vízterületére engedőkkel szemben nem tudott védelmet nyújtani Gemencnek. Aki ezek után mégis kedvet kap arra, hogy a zöldár levonulása után felfrissült vizekben horgász- szon, azok számára tájékoztatást nyújthat a MÉM vadászati és halászati főosztályának alább ismertetett közleménye. Az élő Nagy-Duna a gemenci tájvédelmi körzet északi határától a Sió-torkolatig mind a két oldalon szabadon horgászható. A Sió-torkolattól a Duna bal partján a Sugovicáig ugyancsak szabadon lehet horgászni. Ezzel szemben a folyó jobb partján már csak vízijárművel és az 5 méteres parti sávnál nem nagyobb területet igénybe véve. A Sugo- vica torkolatától a tájvédelmi körzet déli határáig a folyó mindkét oldalán és csak a víziú- ton elért 5 méteres partsávon telepedhetnek le a halfogók. A térség szegélyvizein, közöttük a Sión, a torkolati műtől a csatorna torkolatáig a bal parton minden korlátozás nélkül hódolhatnak szenvedélyüknek a nemes sport kedvelői. A Sió jobb partján azonban csónakból lehet csak horgászni, itt meg az ot méter parti sávot sem vehetik igénybe. A csertai Holt-Duna a torkolattól a parkerdő határáig gyalogosan is elérhető a déli oldalon a parkerdőn keresztül. Északi oldalán azonban ezen a holtágon is csak vízi járműről szabad halat fogni. A szeremlei Holt, vagy öreg- Duna a jobb part mentén úgyszintén csónakból horgászható. Az Oreg-Duna bal partjára nem vonatkozik ilyen korlátozás. Ráadásul ez a terület a vadkár-el- hárító kerítés kapuján át gyalogszerrel jól megközelíthető. A hátai Holt-Dunán, amelyet a falun keresztül lehet elérni, szabadon horgászhatnak a vadkár-elhárító kerítéstől délre eső szakaszon a szervezett sportolók. A Sugovicán nincsen olyan korlátozás, ami a tájvédelmi körzettel volna összefüggésben. A Pe- tőfi-szigetre vezető híd építésének elhúzódása, a középső pillér újraépítése miatt igen hosszú ideje lezárt mederben annyira felhalmozódott a városi szennyvíz, és az egyéb károsító anyag, hogy a halak messze elkerülik ezt a szakaszt. Amelyik mégis odatéved, az életével fizet. Az épülő híd környékén, élettelen halak úszkálnak a víz felszínén. Halfogással kísérletezni legfeljebb a Vénusz-dombtól a Sugovica torkolatáig, a Baja-Újváros felőli oldalon a Türr István kilátó közelében lévő partszakaszon érdemes. A Gemenci Erdő- és Vadgazdaság szakemberei ellenőrzik a tájvédelmi körzetet. • Igazoltatják mindazokat, akik a kijelölt parti sávokon, horgászhelyeken kívül tartózkodnak. A szabályok ismételt megszegői ellen eljárnak. De ki vonja azokat felelősségre, akik meggondolatlanul károsítják a környezetet, elrekesztették a vizet a gemenci tájvédelmi körzet legszebb növényvilágától, s csekély összegű bírsággal úsz- szált meg, ha mérgező vegyi anyagokat, városi szennyvizet tisztítatlanul engednek a folyóba. Kiss Antal A termés védelme A kertekben már jó néhány növény megtette a magáét. A gyümölcsök beértek, a zöldségek is meghozták termésüket, ezért sok helyen már a következő év ígéretes terméséért fáradoznak. A GYÜMÖLCSÖSKERTBEN egyik legfontosabb nyári teendőnk a hajtásválogatás. A sűrítő — a korona belseje felé növő — hajtásokat, s az úgynevezett vízhajtásokat, de a fertőzötteket is távolítsuk el. A szedés után folyamatosan kezeljük a sebzett felületeket. Aki nem elégedett a fajtával, készülhet az alvószemzésre, amelyet augusztus közepétől szeptember elejéig végezhetünk el. Fontos meggyőződni a szemzés előtt, hogy olyan helyre szemezzük a nemes részt, amely egészséges. A szemzőhajtásokat csak jó fajtájú nemesről szedjük. A felhasználásig kamrában vagy veremben tároljuk, lehetőleg nedves. papír között. A szemzőhajtásról 3 centiméteres szempajzzsal vágjuk le a jól fejlett szemet, s ezt helyezzük az alanyon vágott T-alakú nyílásba. A kajszi után az őszibarack, majd a nyári alma érik. Ahol a fagy megkímélte, jó termésre számíthatunk a ringlóból és a szilvából is. A gyümölcsből, hogy ne vesszen kárba, készítsünk kom- pótot, illetve lekvárt is. Itt az idő a felkészülésre a szamócatelepítéshez. Basudin 5 G- vel fertőtlenítsük a talajt, és gondoskodjunk arról, hogy a terület gyommentes és öntözött legyen a telepítés idején. A SZŐLŐBEN továbbra se hanyagoljuk el a zöldmunkákat. A vesszőknek nemsokára a teljes súlyú termést kell hordozniuk. Ezért gondoskodjunk az elszakadt kötések pótlásáról. Lehetőleg olyan kötözőzsineget használjunk, amely védi a hajtást a huzal dörzsölésétől. Ezért a fásodott részeket dróttal .‘kötözni nem szabad! Mivel a tayaszi fagyok miatt kevesebb a fürt, óvjuk őket minden rendelkezésre álló eszközzel. A rovarkártétel ellen sűrű szövésű műanyaghálóval vagy kilyuggatott fólia — tejes — zacskóval védekezhetünk. Aki szőlőt akar telepíteni, hozzákezdhet a terület forgatásához. A trágyázást lehetőleg talajvizs- gáiati eredmények alapján végezzük, ha erre nincs mód, akkor 100 négyzetméterre 600 kilogramm szerves trágyát szórjunk. A ZÖLDSÉGESKERTBEN már csak rövid tenyészidejű fejeská- poszta-palantákat ültethetünk. Azokat a bokorbabtöveket, melyek letermettek, már felszedhetjük. Rakjuk kazalba száradni, s ha felnyílnak a hüvelyek, csépeljük ki. Azonban a vetőmagnak szánt töveket ne csépeljük, kézzel fejtsük a magokat. A karfiol rózsáit továbbra is védjük a napsütéstől. Nem kimondottan zöldség a kamilla, de most szedhetjük ezt a sokhasznú növényt. A NÖVÉNYVÉDELMET továbbra sem hanyagolhatjuk el. A szőlőt a gombabetegségek közül a peronoszpóra és a lisztharmat veszélyezteti, de a szőlőmolyok is rajzanak. Ellenük a szokásos növényvédő szerekkel permetezzünk. Szükség esetén a bagolylepkehernyók ellen is kell védekeznünk Ditrifon 50 WP, 0,2 százalékos oldatával. A gyümölcsösben kísérjük figyelemmel az amerikai fehér szövőlepkehernyó fészkeit. Általában a hernyófészkek a hajtásvégeken összehúzott leveleken jelennek meg. A legegyszerűbb védekezés ellenük, ha levágjuk a hernyófészkeket, és azonnal elégetjük, vagy valami más módon elpusztítjuk. Amikor már szétszéledtek a hernyók, nagyon nehéz ellenük védeni a gyümölcsfákat. Az őszibarackfákat a keleti gyümölcsmoly veszélyezteti leginkább. A védekezéskor nehézséget jelent, hogy a korán érő fajták már ehetők, ezért a szedési, illetve érési időponthoz alkalmazkodjunk a szer kiválasztásakor. Az Unifosz 50 EC egyhetes várakozási idő után szedhető gyümölcsöt biztosít. Ha van több időnk, akkor használhatjuk a Bi 58 EC-t, vagy az Unitron 40 EC-t, 0,1 százalékos oldatban. Tegyünk a permetlébe lisztharmat, illetve atka elleni szert is. Nagy hibát követ el az a kertész, aki a gyümölcsfák alatt otthagyja a lehullott, fertőzött gyümölcsöket. Teljesen semmisítsük meg, vagy valamilyen módon hasznosítsuk az ilyen hulladékot.; Cz. P. Öntözéses földművelés Amióta a vietnamiak rizstermesztéssel foglalkoznak — és en* nek már jó néhány évszázada — azóta tart az emberek harca a vízért. De igazán jelentős eredményeket csak az utóbbi évtize* dekben értek el. Jelenleg Viet* namban körülbelül 1 millió 700 ezer hektáron folyik öntözéses gazdálkodás, ebből 1 millió 200 ezer hektár az ország északi részében található. Érdemes meg* említeni, hogy 1945*ben mindösz- sze kétszázezer hektárt tett ki az öntözött földek területe. Ezek vízellátását jórészt kisebb öntöző- rendszerek biztosították. Húsz évvel ezelőtt Vietnam északi részén elkezdték a nagyszabású meliorációs program végrehajtását. Szovjet segítséggel épült fel a Thacba vízi erőmű és víztároló. Az elmúlt két évtizedben kiépült az öntözőcsatorna- és szivattyúállomások hálózata, s nagy előrelépés történt talajjavításban. A második ötéves tervidőszakban Vietnamban meliorációs munkálatokra 2,4 milliárd dongot fordítottak — többet, mint az előző húsz évben együttvéve. Ennek eredményeként további 600 ezer hektárral bővítették az öntözött földek területét, és 180 ezer hektáron végezték el az alapcsövezést. A fejlesztések révén az északi tartományokban hektáronként átlagosan 4,5 tonna rizst termelnek. Jelenleg az ország előtt álló legfontosabb feladatok egyike a mezőgazdasági termelés növelése, új, korszerű eljárások meghonosítása, a termelékenység fokozása. A feladatok egyik előfeltétele a meliorációs program folytatása. elsősorban az ország déli részén. A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Balogh János akadémikus Be kell valakinek ebben az országban egyáltalán mutatni a rádióból, a televízió képernyőjéről igen sokak által ismert, népszerű tudóst? Talán teljesebb lesz a róla alkotott kép, ha életútját is megismerjük. 1913-ban, Nagybocskón született, Máramarossziget mellett, ahová tanító apját akkoriban helyezték. Édesapját kicsi gyermekkorában elvesztette, elesett az első világháborúban. Anyai nagyapja nevelte, aki református kántor volt Túrkevén. Tőle örökölte a természet szeretetét, hiszen az öregúr még Herman Ottót kalauzolta a maga idejében az Alföld pusztáin. Balogh János' is fiatal korában szeretett bele a pusztába, az alföldi természet rejtelmeibe — és örült neki, hogy nagyszülei megértik, és hagyják „csavarogni”. A puszta szabadságából később hadiárvaként a Protestáns Árvaházba került, az ország egyik legnagyobb iskolájába, a „Fasori” evangélikus gimnáziumba, ahol többek között három magyar No-. bel-díjas is tanult, Teller Ede, Szilárd Leó és) Wigner Jenő. Ez az iskola arról is nevezetes volt, hogy nem ismerte a faji és felekezeti különbségeket, és kiváló tanárok foglalkoztak a fiatalokkal, például Mikola Sándor igazgató, akadémikus. A diák Balogh János érdeklődése előbb az irodalom felé fordult: önképzőköri elnök volt, novellát, verset írt, műfordított — aztán társai és tanárai legnagyobb megdöbbenésére elment/ természetrajzot tanulni. A Pázmány Péter Tudományegyetem állattani tanszékén doktorált 1935-beri. Ha diákéveit is beszámítja. akkor negyvennyolc éve van itt, mert a doktorátus után előbb hat évig ingyenes gyakornokként, majd 1942-től adjunktusként, már a tanszéken dolgozott. Emellett a Tolnai Világlap- . jánál vállalt munkát: természet- tudományos cikkeket írt, Supka Géza mellett dolgozott. Ezt a fajta ismeretterjesztést utólag is hasznosnak tartja. Az ötvenes évek elején időzavarba került, választania kellett: írás vagy tudományos kutatás? A tudományt választotta. Hosszú éveken át módszeresen készült arra, amit tervként már tizenhat éves korában megfogalmazott magában: a trópusokra eljutni, gyűjtő-zoológusnak. Közben addigi tudományos munkájáért megkapta a kandidátusi fokozatot, azzal a kiegészítéssel, hogy következő komolyabb publikációjáért már a tudományok doktora cím védésére is jelentkezhet. És valóban, amikor következő könyve megjelent az állatökológiáról, meg is kapta rá a nagydoktori fokozatot, még 1954-ben. 1963-tól az ELTE professzora, 1964- ben lett az Akadémia levelező tagja, székfoglalójában a talajzoológia feladataival foglalkozott. És ugyancsak 1963-ban (ez volt életének nagy fordulópontja) kapta az UNESCO megbízását: egy kutatócsoport élén kezdje meg az őserdei talajok zoológiájának vizsgálatát. Kilencvenkilenc napig dolgoztak az afrikai egyenlítői övezetben, Brazzaville- Kongóban, munkatársaival, Zicsi Andrással és Mahunka Sándorral. A többi már — a munka sikere nyomán — szinte magától jött: 1965- ben Ausztrália, Üj-Guinea, Űj-Zéland, majd fél évig a délamerikai őserdők. Tizennyolc év alatt hússzor járt a trópusokon. A Nemzeti Múzeumban hatalmas anyag halmozódott fel e kutatóútjainak eredményeként. Közben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, székfoglalójában izgalmas témát boncolgatott: a déli kontinensek valamikori egybetartozá- sát, a Gondvána-őskontinens keretében, de nem a fantázia alapján, hanem a kutatóútjain gyűjtött bizonyítékok segítségével. Sokoldalú munkásságát gazdagon elismerték: Kossuth-díjjal, Munka Érdemrend arany fokozattal, a Szovjetunió Entomológiai Társaságának tiszteletbeli tagságával. Két cikluson át az Akadémia Biológiai Osztályának elnöke volt, tagja az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak (ha nem is mindig szívlelték meg később beigazolódott véleményeit),- elnöke volt a Magyar Rovartani Társaságnak és a Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának — mostanában mind e tisztségekből visszavonul, mondván: jöjjenek a fiatalok, neki van éppen elég kutató- és ismeretterjesztő munkája. Mindig úgy vélte: a tudományos kutatás és az ismeretterjesztés közötti kapcsolatot fel kell gyorsítani! Szép és nemes feladat az egyetemi oktatás — véli —, de mire az átadott ismeretet a fiatal tanárjelölt a gyakorlatban, 4—5 év múlva majd továbbadja diákjainak, lehet, hogy az közben már el is avult. Gyorsabb a rádió útján rögtön a legifjabb, fogékony korosztálynak, a tizenéveseknek adni új ismereteket. Újabb terve, törekvése: öt világrészen készített színes diáit hasonló célzattal, mindenhová, még a tanyai1 iskolákba is eljuttatni! Ne a „legjobb húsznak” tanítsunk csak magas szintű ökológiát — vallja —, hanem minden emberrel próbáljuk a környezetvédelem alapjait megértetni, hogy ne rohanjunk együtt, a sok kis egyéni téves lépés összegzéseként környezeti vesztünkbe. Tovább hogyan? Hatvanhét éves elmúlt. A trópusokból most már elég. Beutazta az egész világot — és visszatért az Alföldre, egy bugaci tanyára. A tiszta levegő, az egyedüllét, a „360 fokos panoráma” ad erőt a további munkához: amit lehet, rendszerezni a hatalmas gyűjtött anyagból. (Mahunka Sándorral most öt kontinens talajatkáiról írnak éppen könyvet.) Az ismeretterjesztéssel nem hagy fel: három útján a televíziósokkal dolgozott együtt Dél-Ame- rikában, Afrikában, Indiában és 12—13 részes film készül az út eredményeként. És Balogh János, a magánember? örül felesége tanári sikereinek. Egyik fia vegyész lett, másik szűkebben vett pályán követi: itt dolgozik a tanszéken. Lánya muzeológus, örül öt unokájának, ha marad ideje, sokat ólvas — és a tanyán készül arra, hogy terveiből megvalósítsa azt, amire ideje jut. Szatmári Jenő István ÉKSZÍJAK EZRÉVEL • A szigetcsépi Lenin Tsz gumiüzemében mezőgazdasági és ipari ékszíjak, valamint gumilemezek előállításával foglalkoznak. Ebben az évben mintegy 6—800 ezer darab különböző méretű ékszíjat — kombájnokhoz is — készítenek. X (Pásztor Zoltán felvételei)
