Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-30 / 177. szám

1981. Julius 30. • PETŐFI NÉPE • 5 MÜVÉSZTELEP A HAJDANI BIRKAJArASON V olt egyszer egy Műkert • „A gyönyörű, kedves és boldog kecskeméti művésztelep.” (Szép Ernő) • Balra: „Uitzék egy egész villát kaptak a művésztelepen” (Kassák) (Pásztor Zoltán felvételei) • „Szép és jó tündérek sétáltak a nagy kertben” (Szép Ernő) Biztosan akadna KlSZ-szerve- zet, vagy egy iskola, amelyik véd­nökséget vállalna és hozzáértő szakember irányításával újra föl­idézné a füvek, fák, épületek har­móniáját. A környékbeli Nép­front-csoport — mint hallom — már csemeték ültetésével fejezte ki szépítő buzgalmát. Amióta azonban az odasátorozó cirkusz leg­utóbb tucatnyi kis fát elpusztított, hallani sem akarnak az újabb tár­sadalmi munkáról. Hiszen, elfüs­tölög jogos mérgük és részt kér­nek a nagymúltú üdülőhely újjá- varázslásából. 'A Műkert Kecskemét ékessége lehetne. Legyen! Heltai Nándor Az okszerű kertészet meghono­sítására létesítették 1856-ban az úgynevezett kecskeméti Műkertet. A következő évben kezdődött meg 23 holdon a munka- Bakuié Már­ton' vezetésével „adott kifejezést' azon nagy mérvű kertiparnak, mely a világkereskedésben értéke­dül” írta a szép vállalkozásról a kortárs Hornjaik János. A kolerá­ban hirtelen elhunyt kertész utó-, dai “kevesebb sikerrel működtek a silány talajon. Mind nyilvánva­lóbbá vált, csemetekertnek al­kalmasabb hely is található a vá­ros határában. így alakult át mu­latóhellyé, népkertté. Itt tartották a víg majálisokat, többször itt ünepelték május el­sőt—, ahogy akkoriban mondták — a vörös zászlóval fölvonuló munkások, agrárszocialisták, itt majálisoztak a jbgakadémia diák­jai. 1909. október hatodikán ide hív­ta Kada polgármester művészba­rátait, köztük Herman Lipótot a tervezett művésztelep* helyének szemrevételezésére. A kertészlak körüli sárga levelű csenevész fács- kákat találta a legszebbnek a fia­tal festő. Naplója szerint hamaro­san, október 23-án, alá is írták az alapító jegyzőkönyvet. Szívessy Tibor eredetileg öt víl. lalakást képzelt az árnyas fák kö­zé. Az 1910. július 29-én tartott versenytárgyalás olyan jól sike­rült, hogy szeptember közepén ál­lást foglalt a tanács egy hatodik építése mellett. Sietni kellett, mert már Kecskeméten — átmenetileg a siketnémák intézetében — dol­goztak a Nagybányáról és a fővá­rosból áttelepülő művészek. A következő tavaszon már így ör­vendezhetett a Kecskeméti Lapok munkatársa: „Nyolc háztető vala­mennyi színes és vidám. Decent­ralizálása a magyar művészetnek- Közelebb hozza a magyar piktúrát a magyar földhöz”. Nyolc tető, mert a villákkal együtt elkészült a ma is álló alkotóház és a máso­dik világháború során elpusztult szobrászműterem. A mesterek vonzására rövidebb-hosszabb idő­re ideköltöző művésznövendékek glsp, 1912-és“kiállítását maga -a polgármester nyitotta meg. ' A kényelmes lakosztályok, a tá­gas műtermek megteltek zsongó élettel, „egészséges színekben dús­káló” művészekkel. Iványi Grün- wald Béla, Pólya Tibor, Falus Elek, Perlrott Csaba Vilmos, Uitz Béla, Czigány Dezső és sokan, so­kan mások ösztönözték a furcsán szelíd tájjal új csúcsok felé pályá" jukat. És jöttek az íróbarátok. Bródy Sándor innen szaladt föl gyorsvonattal színművei bemuta­tására és „a szerény, csöndes fák, egészségesen illatozó virágok és éneklő madarak között” élt 1916 háborús nyarán Kassák Lajos.és • „Heverészni az eleven fák és bokrok között...” (Kassák) itt írta kis kötethez elegendő kecs­keméti 'Earcolatait Szép Ernő a „Hetipiac”-ról, a „Tombolá”-ról, a „Cigányváros”-ról és a Műkert­ről: „Valami messzi-messzi való­színűtlen tisztás képe andalítja emlékezetemet, a vidámságnak, a békének, az ifjúságnak, az élet jór ságának és szerelmének népmesé­ből való egyszerű tisztása, melyen csengős báránykák szökdösnek.. Most. látom, mennyi papírost el­fogyasztott a bürgejárásból lett művésztelep történetének néhány szép mozzanata. A java pedig még bátra lenne. Az 1957-ben újjávarár zsolt alkotóházról is illene szól­nom, meg Bornemissza kiállítá­sát fák. füvek közt megvitató köl­tőkről, muzsikusokról, meg Szinte Gábor remek faberakásos alkotá­sairól a kicaLmegsápadt vendég­lőben, megfáz átmeneti szállásra idetanyázó őzekről, gólyákról, meg a Művészeti Alap 5. számú alko­tóházáról. (Kishonti Jenő, Szikra Tamás, Csákvári Nagy Lajos, Voi- nics Erzsébet, Gáspár Péter, Szé- ky Piroska, Kenyeres János tar­tózkodott otthon kintjärtamkor-) A lehangoló elhagyatottság látvá­nya sürget gyors távozásra. -Ko- párság. por. rendetlenség, sivár­ság, amerre a szem ellát. Műkert? Csak volt! Lesz-e új­ra? A városnak nincs elég pénze, embere felújításhoz, rendszeres öntözéshez, gondozáshoz? Valószí­nűi! Dániel József AZ ATOMBOMBA REGÉNYE tu.) Az Alzosz megkezdi a nyomozást Európában A Calvert-csoport feladatköré­ből a német tudósok tartózkodási helyének felderítése, a német ku­tatóberendezések telepítésének megállapítása, valamint az elért német eredmények megszerzése elsősorban a háború utáni atom- diplomácia érdekét szolgáló cél­kitűzés. Az amerikaiak ekkor már — minden gátlást félredobva — erőszakosan törekednek arra, hogy a német atomfizikusokat, eszkö­zeiket és nyersanyagaikat a győ­zelem után egyedül kaparintsák meg. A hadizsákmánynak ebben a részében szövetségeseikkel osz­tozni nem hajlandók. Az elgondo­lás indítéka nyilvánvaló: a német atomfizika eredményeit nem azért sajátítják ki. mintha az a MED megvalósítását a legcsekélyebb mértékben is támogatná. Nem. Azt kívánják megakadályozni, 'hogy a német eredmények bár­mely más hatalom kutatómunká­ját elősegítsék. Calvert nagy körültekintéssel fogott munkához. Már Los Ala- mosban kikérte az európai atom­fizikusok véleményét a német szakemberekről. Így állított össze egy, a legjelentősebb szakembe­rekre vonatkozó, ötven nevet tar-» talmazó lajstromot, melynek alap­ján irodája dolgozni kezdett. Munkatársai több évre visszame­nően átböngészték a német fizikai folyóiratokat, hogy a kiszemeltek­ről adatokat gyűjtsenek. Feldol­gozták a Németországból kicsem­pészett napi sajtót is. Calvert ügy­nökei megkeresték a semleges or­szágokban élő, antifasiszta maga- tartású tudósokat és információ­kat kértek a német fizikusuk te­vékenységére és tartózkodási he­lyére vonatkozóan. A londoni Alzosz-iroda lajst­romba vette a nácik által meghó­dított Európa azon üzemeit, me­lyek az urán megtisztításában, esetleg az U 235 uránizotóp elkü­lönítésében, vagy atommáglya se­gédberendezéseinek gyártásában közreműködhetnek- Az üzemek listájának összeállítása után az amerikai és brit hírszerzők, vala­mint a légi felderítés megpróbál­ta tisztázni, hogy az üzem milyen munkát végez. A legértékesebb információkat' az ellenállási szer­vezetek szolgáltatták. Az eredmé­nyek azonban negatívak voltak: úgy látszott, hogy az üzemek munkája nem hozható kapcsolat­ba a német atombombagyártással. Az atomkutatáshoz szükséges nyersanyagok közül a nehézvízre hamar ráterelődött az érdeklődés. Bár a rjukani üzem teljes erőfe­szítéssel dolgozott a náciknak, eb­ből a fontos nyersanyagból az el­látás nem volt zavartalan. Elsőíz­ben az angol titkosszolgálat sózta el a németek levesét. Tizenegy norvég ejtőernyős 1943. február 27-én hajtja végre ismert szabo­tázsakcióját. Felrobbantják az üzem legfontosabb egységét, és bámulatra méltó szerencsével ki- siklanak az üldöző hegyivadászok karmai közül. A helyreállított üzemet viszont az Angliából ope­ráló nyolcadik amerikai légihad­sereg 264 bombavetője támadja meg. A bombázás a szűk völgybe rejtőzött üzemben ugyan alig tett kárt, a további támadásoktól tart­va a németek mégis leszerelik és elszállítják az üzemet. Európában a jcachimstali (Ja- chimov) bánya művelése útján juthattak hozzá a nácik az urán­érchez. Calvert utasítására a fel­derítőgépek hetenként fényképez­Az európai Alzosz-tevékenység új fázisba lépett a normandiai partraszállás megkezdésével. A szolgálat főnöke, Pash alezredes személyesen vette át az irányítást. Ez a rámenős hírszerzőtiszt merő­ben más stílusban dolgozott, mint angol kollégái. Nem íróasztal mel­lől dirigálta az ügynökeit, hanem személyesen, szinte az arcvonal előtt haladva vezette a felderítést. A német atomkutatásról Párizs visszafoglalását követően szerez­nek új adatokat. A fővárost fel­szabadító csapatok élén a francia 2. páncéloshadosztály haladt.' Mi­kor erről Pash tudomást szerzett, elhatározta, hogy csatlakozik Lec- lerc tábornok tankjaihoz. Augusz­tus 25-én már reggel ött parkolt a Porte d’ Orleansnál, várva a fél­óra késéssel érkező páncéloshad- csztály.ra. Dzsipje az élpáncélos mögé ékelődött be. A német orv­lövészek azonban lényegesen von­zóbb célpontnak találták az autót ték a bánya meddőhányóit. A kő­zethegyek növekedését rendszere­sen meghatározták, és az urán­koncentráció ismeretében kiszá­mították a tényleges termelést. Úgy tapasztalták, hogy a kivont uránfém mennyisége jelentékte- lenül kicsi- Mindez azonban nem nyugtatta meg a Calvert-csopor- tot. Azt ugyanis két éve tudták, hogy a világ legnagyobb uránter­melője, a belga Union Miniere a háború előtt 1200 tonna uránér­cet raktározott Oolenban, és ezt a németek 1940-ben zsákmányul ejtették. A kitűnő kongói érc több száz atombomba készítéséhez ele­gendő U 235-öt tartalmazott. Az Alzosz hírszerzőcsoportja — az első év során — semmi olyan adatot nem szerzett meg, mely a német atomkutatás előrehaladását je­lezte volna. a vastagbőrű páncélosoknál, és go­lyóik pattogni kezdtek a köveze­ten- Az alezredes elhagyta a me­netoszlopot, viszont a védtelen dzsipet a mellékutcában még na­gyobb veszedelem fenyegette, ezért újra visszatért a harckocsik oltalmába. Este érték el a Sorbonne épülettömbjét. Az ellenállási moz­galom karszalagját viselő francia csoport — Joliot Curie és munka­társai — fogadták őket a Collége de France lépcsőin. Miután a la­boratóriumban koccintottak a fel- szabadulás örömére (a főzőpoha­rakban ezúttal pezsgő volt.) Pash a német atomtudósok felől kez­dett érdeklődni. Joliot elmondta, hogy a laboratórium ciklotronját 1943-ig használták ugyan a néme­tek, de nem katonai célú kutatá­sokra. Megítélése szerint a bo- che-ok az atombomba előállításá­tól nagyon messze vannak. (Folytatjuk.) Pash alezredes Joliot Cnrie-nél EGYIDŐS A HAZAI KERESZTÉNYSÉGGEL Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Ha a főúton érkezünk a város­ba, tekintetünk nem kerülheti el a Bibliothéka épületét, s város­nézés közben is többször elhala­dunk a Hild József tervei szerint készült, kora eklektikus stílusú ház előtt. Ez az épület 1853 óta ad otthont a Főszékesegyházi Könyvtárnak, hazánk egyik legrégibb gyűjtemé­nyének. A könyvtár alapításának pontos dátumát nem tudjuk. Egyes dokumentumokból azon­ban arra következtethetünk, hogy története a hazai kereszténység kezdeteiig nyúlik vissza. A középkori egyházi élet Esz­tergomban Géza fejedelem (972- 997) uralkodása alatt kezdődött. Piligrin passaui püspök célja ez idő tájt az volt, hogy püspökségét érseki rangra emeli, és Esztergo­mot is hatósága alá vonja. Pilig­rin papjai a 970-es években ha­zánkba jöttek, s nem sokkal ké­sőbb Gézát s a fejedelem Mihály nevű testvérét és 4—5 éves fiát, Vajkot megkeresztelték. Vajk a keresztségben, az első vértanú, Szent István nevét kapta. Az ország középkori fővárosá­nak tartott Esztergomban a Géza fejedelem által alapított Szent Ist\ án promártír kápolna, majd az István király megbízásából 1010 körül épített Szt. Albert székesegyház szertartásai nem nélkülözhették a misszálékat, antifonáriumokat, graduálékat. A könyvek gyarapodását a káp- talanság megszervezése és a XI. században már a minden bizony­nyal működő káptalani iskola biztosította. Grammatikát, retori­kát, dialektikát, a trivium tárgya­it és a musicát tanították itt. Va­lószínűleg az esztergomi káptala­ni iskolában folyó oktatást segí­tette az a jelentéktelen külsejű, semmitmondó című (Tractatus in Cantica Cantitorum) kézirat, amelyet Scitovszky János bíboros vásárolt Budán, 1865 augusztusá­ban. E könyv első része az Éne­kek éneke című ószövetségi köl­tői mű latin nyelvű értelmezése, második része az iskolai oktatás tananyagrészeit veszi sorra. A harmadik rész, az utolsó levélen keresztbe írt hat sor első nyolc királyunk temetkezési helyét je­löli meg. A gyűjtemény — mint sok más egyházi könyvtár — nem csupán másolás vagy vásárlás útján gya­rapodott, hanem az esztergomi érsekek, kanonokok végrendeleti- leg a könyvtárra hagyományozott könyvei is szaporították az állo­mányt. Az első nagyobb hagya­ték, Küküllői János gyűjteménye 1397-ben szállt a könyvtárra. Vi­téz János, a humanizmus első nagy alakja, aki csillagászattal és asztrolqgiával is foglalkozott, szintén hatalmas könyvtárral rendelkezett. Azt akarta elérni, hogy gyűjteményében minden ko­rabeli tudományág képviselve le­gyen. E gazdag, a Bibliothékára hagyott könyvtárból sajnos, csak néhány kódex maradt fenn. A mohácsi csata következtében ugyanis az esztergomi egyház könyvállományának nagy része elpusztult. Amikor a törökök 1543-ban elfoglalták Esztergom városát, a könyvtár átmenetileg Pozsonyba, majd Nagyszombatra költözött. Noha az intézmény még ma is sok érdekes, Mohács előtti könyvet őriz, szinte biztosak le­hetünk benne, hogy a törökök elől menekülve nem tudták a tel­jes könyvállományt elszállítani. Most a kéziratosság korából szár­mazó 44 kódex van a Főszékes­egyházi Könyvtár birtokában. A nagymúltú könyvek legbe­csesebb darabjai a könyvtár két helyiségében elhelyezett tárolók­ban várják az érdeklődőket. Az egyik terem polcait a Lippay- Fugger-féle gyűjtemény díszíti, amely a meg nem született bárá­nyok bőréből készült egyszerű, dekoratív kötésével tűnik ki. E terem tárolójában láthatjuk zm Óimmi taftcgcntJi re. ÉHH mticnitirscntcsrcf 0 \ Bakócz Graduálé egyik ol­dala. 0 Restaurált régiségek. a Biblia Paupérumot, a középkori szegény vándorprédikátorok se­gédeszközét. A kötet a bibliai történeteket képekben „beszéli el”, így ’ az olvasni nem tudó hí­vők is haszonnal forgathatták. Külön érdekessége a bibliának, hogy ez az egyetlen Magyaror­szágon őrzött dúcnyomással ké­szült példány. A könyvtár egyetlen Corviná­ját egy másik tároló őrzi. Ezt az ősnyomtatványt — a bejegyzés szerint'— Mátyás király 1480-ban történt lövöldi (a mai Városlőd) látogatása alkalmával ajándékoz­ta az ottani karthausi kolostor­nak. A Corvina szomszédságában a Balassa-biblia díszeleg. Iroda­lomtörténetünk ebből tudta meg, hogy Balassa Bálint 1553. októ- bei 20-án (szombat délelőtt 9 óra­kor) látta meg a napvilágot. Ba- lassáék ugyanis ősi szokásnak hódolva a családi bibliába írták be a családtagok legfontosabb életrajzi adatait. „Száműzetéséből” a könyvtár 1821-ben, immár meggazdagodva tért vissza Esztergomba. A töb­bi között ide került Batthyány prímás kéziratos gyűjteménye is, amely még nagyon sok, feltárás­ra váró politikai, irodalmi, törté­nelmi munkát rejt magában. Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae historicogeographica című soro­zatának néhány kötetnyi — bár nem teljes — kéziratát is itt lel­hetik fel a kutatók. Bél Mátyás e munkájában Magyarország sok­oldalú államismeretét kívánta összefoglalni. Ezért fiaiból és ta­nítványaiból kutatógárdát alakí­tott, s mindenfelé gyűjtötte a földrajzi, történeti, nyelvi stb. adatokat. Két évtizedes munká­juk eredményeként adták ki a Nototia... ma is forrásértékű öt kötetét, tíz vármegye leírásá­val. A többi rész máig kézirat­ban maradt, s a Főszékesegyházi Könyvtár raktárában porosodik. A Bibliothéka gondjai megol­dásért kiáltanak, mert nem hagy­hatjuk, hogy e hiányosságok mi­att gazdag szellemi örökségünk elkallódjon, múltunk tanulmá­nyozásának e kimeríthetetlen for­rása elapadjon. M. Zs 0 A lövöldi krónika bőrkötésű hatalmas kötete.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents