Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

1981. Július 29. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR Külem és küllem BÁCS-KISKUN MEGYEI TÉMÁK Ami az egész országban érdekes... A szegedi tv-stúdió műsoráról Készül a Dél-alföldi Krónika, a szegedi tévéstúdió havonta képernyőre kerülő mű­sora. A közelmúltban látott riportok, tudósí­tások, hírcsokrok egyre kevesebb kritikus megjegyzést váltanak ki nézőikből. A DÁK, a három megye: Bács-Kiskun, Békés és Csongrád életéből tudósító riport-összeállítás kétségtelenül kinőtt a gyermekkorból. • A nemzet* közi kerámia, , szimpózionról készített film kecskeméti helyszínén. * •• Hogy melyik korszakába érke­zett? Nézőinek csaknem annyifé­le véleménye lehet, ahányan van­nak. A műsor „gazdáját”, akár elfogult, mégis legjobb ismerőjét azért is kérdeztük, legyen mihez társítani, mellé- vagy szembeál­lítani kinek-kinek az egyéni be­nyomásait. Pavlovits Miklós két éve felelős szerkesztője a Króni­kának: — Legszívesebben azt monda­nám, mostanában már profi szín­vonalú adásokat tudunk készíte­ni. De talán kevésbé tűnik sze­rénytelennek, ha másként fogal­mazom: riportjaink, tudósítá­saink összességükben nem rosz- szabbak, mint általában a televí­ziós riportok és tudósítások. Eb­ben természetesen bennefoglalta- tik a szinvonalingadozások ténye is: egyes adások jobban, mások rosszabbul sikerülnek. Az utób­biakban elsősorban a témákkal, vagy a feldolgozásmóddal van a baj, a képi, hangi megoldások már mindenképpen professzioná­lisak. — Milyen elvek alapján készül a DÁK? Hogyan választják meg a témákat? — Alapelvünk, hogy országos érdeklődésre számot tartó témá­kat dolgozunk fel. Olyan prob­lémákkal foglalkozunk, amelyek ebben a régióban erednek, ugyan­akkor modellek is, máshol is elő­fordulhatnak, itteni megoldásaik például szolgálhatnak, vagy meg­oldatlanságuk figyelmeztető. Ügy véljük, ilyformán egyszersmind a három megyét is bemutatjuk. Nem célunk például, hogy képe­ket adjunk, dicsérő szavakat mondjunk egy jól működő téesz- ről, csak azért, hogy mutogathas­sa tévébeli elismertségét a főha­tóságnak. De1 szívesen fölmutat­juk a jisztességes munka; a na­gyobb érÖfészfreS eredményét, ha úgy látjuk, hogy példaadó igye­kezet árán érték el. Már bizonyí­tékaink is vannak ennek az út­nak a járhatóságáról. Nem egy érdekes adásunk országos vitát váltott ki, az új dolgok, jó kez­deményezések bemutatását az ér­deklődők ostroma követte. — Manapság is sokan mondják, kissé kajánkodva, az újságírók­nak: a téma az utcán hever, csak le kell érte hajolni. Az az igazság azonban, hogy a téma után igen sokat kell járni. Hogyan csinálja ezt a krónika stábja, amely „tele­pített stáb", úgyszólván mind­egyikük más égtájról került Sze­gedre? — Való igaz, mi ketten Király Zoltánnal Bács-Kiskun megyében dolgoztunk azelőtt, László Márta kollégám a szolnoki rádiótól, Olajos Csongor Győrből került ide, Zelényi Zoltán pedig ma is Budapestről jár le. A „telepített- ségnek” előnyeit és hátrányait is láttuk. Az utóbbiak: sok baj van még a kapcsolatainkkal, nem épült ki teljesen ezek rendszere, nem mindig tudjuk hova, kihez kell menni valamilyen ügyben. Ez egyszersmind időnkénti infor­mációhiányt is okoz. Mindenkép­pen szeretnénk szélesíteni a kö­zönségkapcsolatainkat is. Szép számú panaszos levél érkezik a Stúdióba, ezeket attól függően dolgozzuk fel, mekkora a téma hatóköre. — Hogyan jellemezhető a mai DÁK szerkezete? — Általában az érdekes, jelen­tős belpolitikai témák kerülnek az élre, melléjük könnyedebb, egyszerűbb tudósítások, s azután következnek a rövidebb hírek. Nem akarunk, mert nem tudunk időszerű hírcsokrot összeállítani: korábban- valóban volt ilyen törek­vés, de már komikusán hatott, hogy kullogni kényszerültünk az események után. Eléjük menni sem lehet, ezt is kipróbáltuk. Pil­lanatnyilag inkább apró kurió­zumokból, időt álló érdekességek­ből válogatunk, unikumokat ke­resünk a híreink közé. Ígéretes­nek tűnik a televíziós jegyzettel való próbálkozásunk. Ezt a mű­fajt, melynek bevezetésében a he­lyi lapoknál dolgozó újságírók voltak segítségünkre, sikeresnek mondhatjuk. A krónikát általá­ban kulturális témájú riporttal zárjuk. Az elmúlt évben százhar­minc nagyobb riportunk és tudó­sításunk került adásba, s ez elég tekintélyes mennyiség. Azt hi­szem, néhány jelentős ügy hírét sikerült világgá röpítenünk. Az a célunk, hogy egyenletesen jó mi­nőségű anyagok készüljenek, hi­szen egy rossz riport nagyon drága. — Minél több igazán jó műsor- számot szeretnénk látni Bács- Kiskunból is. — Vigyázunk arra, hogy egyik megye képviselete se szenvedjen csorbát. Szeged és Csongrád me­gye a közvetlenebb otthonunk, Bács-Kiskunt is elég jól ismer­jük. Leginkább Békéssel kell ja­vítani a kapcsolatainkat, mert ezek esetlegesek. Az előző he­lyekről rendszerint befutnak a té­mák, sokszor szinte dörömbölnek az ajtón. A havonta jelentkező aktuális politikai magazinunk­ban Bács-Kiskun valóban a sú­lyának megfelelően képviselteti magát. — És a többi adásban? — Ott sem lehet különösebb panaszra ok. A Il-es program vá- rospódium-sorozatában például Bajáról jelentkeztünk a vidéki városok közéletiségének jegyében. A régészeti összeállításunk sem hagyta figyelmen kívül, az egyéb­ként is jelentős madarasi ásatá­sok eredményeit. Az „Ablak”-ban szintén képernyőre kerülnek Bács-Kiskun megye helyszínei, megszólalnak lakói. — Mire készülnek a stúdió munkatársai? — A Duna menti folklórfeszti­vál, s. megnyitásán közvetítő élő­adás után augusztus 21-én dél­után adunk újabb összefoglalót. Ez a második rész is színesben látható. Szeptemberben Szőlőfilm cimmel forgat a stáb Kecskemét kornyékén: a szőlőtelepítés és -termesztés újabb tudományos- gyakorlati összefüggéseit igyek­szünk feltárni és megmutatni. Terveink között szerepel, hogy a Forrás szerkesztőségi munkájáról is készítsünk egy filmet. De emellett számos elképzelésünk van, s igyekszünk figyelemmel követni azokat a folyamatokat, jelenségeket, amelyeknek Bács- Kiskun megyei nyomába eredve is hozzájárulhatunk a magyar te­levíziózás eredményeihez. S- E.—H. F. A szavak helyes használatával már többször is foglalkoztunk. Az alaki vagy jelentésbeli ha­sonlóság miatt sokszor nem a megfelelő szót használják. Az óvatosság méginkább ' szükséges az alakváltozatok, alakpárok, szóhasadással ' keletkezett szavak használatakor. Most az ismerte­tést a legegyszerűbb esetekkel kezdjük, amikor egy hang rövid­sége vagy hosszúsága folytán ke­letkeznek jelentésárnyalatok. A kadencia — kádencia szavak eltérő ihangalakja jelentésbeli el­térést okoz. A kadencia csak zenei műszóként használatos. A rímet vagy bölcs csattanós mon­dást inkább a kádencia jelenti. A külem és küllem is helyesírá­si különbségre utal. A nyelvújí­tók a ’külső’ szó tövéből (kül) az m képzővel alkották meg a kü­lem szót a külső megjelenés je­lölésére. De a külem 2 hangja az illem, jellem, szellem stb. szavak analógiás hatására megnyúlt, így ma már tréfásan-gúnyosan a kül­lemről beszélünk, akár egy hölgy, akár egy épület külső megjele­nésére utalunk. Az állattenyész­tési szaknyelv szakszóként tar­totta meg ezt a szót, de az ere­deti külem írásmódban. Itt a je­lentése: tenyészállatnak a fajtá­ra jellemző külseje. Így a két szóalak ma már két önálló szó­nak tekinthető. A passió az egyházi liturgiá­ban Jézus kínszenvedése és ha­lála történetének evangéliumi szövegét jelenti. De mint zenei műszó az evangélium szövegére szerzett oratóríumszerű zenemű­vet is. A passió szó a latin pas­sió (szenvedés) átvétele. Ponto­sabban a középkori latin ma­gyarországi változatából került nyelvünkbe, így tükröződik ben­ne a korabeli magyarországi la­tinnak az a kiejtési sajátsága, hogy a latin sz hangot s-nek ej­tették. Így lett pl. a latin sacris- tia magyar kiejtésben sekrestye. De ez a szó kb. 250 év múlva mint nemzetközi szó újra nyel­vünkbe került passzió alakban a francia nyelvben kialakult szenvedéllyel űzött kedvtelés je­lentésben. Így áll egymás mellett a passió és a passzió. Ez utóbbi szó ma már eléggé elavult a be­lőle képzett passziózik igével együtt. A szenvedéllyel űzött kedvte­lés kifejezésére új szó került nyelvünkbe, az angol eredetű hobbi, amelynek már a kedvte­lésen kívül a hétvégi ház vagy kert, kiskert jelentése is kiala­kult. PL: „A hét végén kinn vol­tam a hobbiban." De a kedvvel folytatott foglalatosság fogalmá­nak kifejezésére jó magyar meg­felelőket is használhatunk (pl. időtöltés, kedvtelés, szórakozás stb.). Az eszencia és az esszencia is egy latin szónak nyelvünkben kialakult két változata. Eltérő jelentésük szerint írjuk így vagy úgy. Az eszencia tömény ízesí­tőt, kivonatot, tömény ecetet je­lent, az esszencia pedig valami­nek a velejét, lényegét. A kommenció — konvenció szópár is latin eredetű. A kom­menció a régi paraszti életnek népivé vált szava volt: a mező- gazdasági munkások, cselédek stb. szokásos természetbeli já­randóságát nevezte, meg. Eredeti latin alakja, a konvenció egyez­séget, megállapodást, közszokást stb. jelent. A sajtó nyelvében az angol szóhasználat mintájára va­lamely USA-beli párt elnökjelö­lő kongresszusának a megneve­zése. Ez a használata a magyar­ban zavaró, magyarul közérthe­tőbben elnökjelölő kongresszus­nak nevezhetnénk. A cím és az alkalom két-két ragja, a címen — címmel, vala­mint az alkalmából — alkalmá­val jelentésárnyalat kifejezésével kezd elkülönülni egymástól. A valamilyen címen, valaminek a címén szerkezet ma már a jog­címre utal (pl. segély, jutalom címén). Ettől elkülönül a címmel határozó (pl. ezzel a címmel tar­tott előadást; ilyen meg ilyen címmel adott ki könyvet). Ugyan­így különül el az okozatra uta­ló alkalmából névutó az időpont­ra vonatkozó alkalmával névutó­tól. Pl. előléptetése alkalmából szerencsét kívántak neki; talál­kozásunk alkalmával ezt a kér­dést is megbeszéltük. Ez utóbbi mondat a találkozásunkkor ha­tározóval sokkal tömörebb és magyarosabb. Az eltérő ragoknak általában megkülönböztető szerepük van. Az egyenesen és egyenest átvitt értelmű használata a társalgási nyelvben gyakori. Az egyenesen nyomósító elemként szerepel (egyenesen nevetséges, bámula­tos, hihetetlen). Választékosab­ban más szavakkal helyettesít­hetjük: igazán, valósággal, a szó szoros értelmében nevetséges, bámulatos, hihetetlen. Az egye­nest használata is gyakori, de más szavakkal határozottabb lesz a közlés: egyenest (kertelés nél­kül, őszintén) megmondta neki; egyenest (valósággal) kényszerí­tették, egyenest (konokul, hatá­rozottan) tagadta. Az egyhangú melléknév hatá­rozóragjai a szó jelentései sze­rint különülnek el. Ha jelentése változatosság nélküli, unalmas (élet, táj) vagy egyhangú, mono­ton (dünnyögés, zene), akkor ha­tározója egyhangúan (pl. egyhan­gúan telik az idő; egyhangúan dúdol), ha pedig közös véle­ményt, egyetértő megnyilvánu­lást fejez ki, határozója egyhan­gúlag alakú (pl. egyhangúlag lelkesednek valamiért). Többé-kevésbé helyreigazító célzatú kötőszóként használható az illetőleg, valamint az illetve. Mivel az illetve alak az illet ige határozói ágeneveként is felfog­ható, újabban az illetőleg a gya­koribb» De más megoldás is van. Pl.: „Szobát az első, illetve a második emeleten foglalhatunk önnek” — így világosabb: az első vagy a második . emeleten. „A múlt héten, illetve március 20-án indult “el” — egyértelműbb így: a múlt héten, pontosan (kifejez­ve) március 20-án. Kiss István f A homokmégyi farsang élő néphagyományait is megörökítette a körzeti stúdió stábja. Avar kori temető (10.) Nobel-díjasok koncentrációs tábora £ néven tisztelték az atomprog­ram harmadik, a legbonyolultabb munkát végző katonai körzetét a i Los Alamos-i tábor lakói. Ojmexi- kó állam minden lakott területtől távol eső vidékén, nehezen meg* közelíthető hegyek között válasz­tották ki a MED vezetői az Y- terv megvalósítását végző város helyét. 2000 méter magasan fék* vő fennsíkon jelölték lel a labora­tóriumok és lakóépületék alapraj­zait és hónapok alatt nőtt ki a földből az atomváros. LÖS Alamos igazgatója Robert Oppénheimer volt. A korábban Berkeley-ben oktató professzor a mozgósítható atomfizikusok leg­kiválóbbjait gyűjti össze. Csak a tudományos nagyágyúk nemzeti­ségét véve számba: amerikai, an­gol, francia, olasz, magyar, né­met* dán, lengyel és kanadai tu­dósok egyesítették szellemi erői­ket a legfontosabb kérdés meg­oldása, a bomba megszerkesztése érdekében, A bomba nyersanya­gát — az urániumot vagy plutó­niumot — már termelték Oak Ridge és Hanford üzemei. Az egyszerűen megfogalmazha­tó kérdés a következő volt: mi­képpen lehet rábírni a hasadó­anyagot arra, hogy a kiválasztott időpontban valóban felrobbanjon és a robbanás az atomtöltet tel­jes egészére kiterjedjen? Az elméleti előtanulmányok alapján tudták, hogy mind az urániumnak, mind a plutónium­nak van úgynevezett kritikus mé­rete. Az uránium 235 esetében 20 kg, a plutóniumnál 7 kg. A kritikus méret alatti urán (vagy plutónium) a robbanás veszélye nélkül tárolható, csak radioaktív sugárzása jelent valamelyes ve­szélyt. Ám, ha akkora tömböt ké­szítünk uránból, melynek töme­ge meghaladja a 20 kg-ot, 'a szür­ke fém önmagától felrobban. A robbanás rendkívül veszélyes — főleg a radioaktív sugárzás miatt — azonban nem bombasze­rű atomrobbanás. Az atombom­bában az anyag egészére kiterjed a láncreakció és az ember hétköz­napi fogalmaihoz nem arányltha* tó gyorsasággal, kb. egymilliomod másodperc alatt zajlik le. Az a tudományos-technológiai ismeret, melynek birtokában ezt a villám­gyors (a hasonlat sántít: az atom­robbanás kb. ötvenszer rövidebb idő alatt játszódik le a villám- csapásnál) magreakciót kiváltják, alkotta az atomtitok legnehezeb­ben feltárható részét. Los Alamos lakóinak kemény, a polgári, életben ismeretlen fel­tételeknek kellett alávetniök ma­gukat. A tudósok kötelezvényt ír­tak alá 'arról, hogy a háború alatt és azt követően hat hónapon ke- - resztül az atomvárost nem hagy­ják el. A szigorú feltétel, vala­mint a katonai kémelhárítási el­lenőrzés pszichológiai visszahatá­sa idézi elő a cseppet sem hízel­gő elnevezés megszületését: No­bel-díjasok koncentrációs tábora. A bomba előállítására irányu­ló kutatómunkát nevezték Y- tervnek. Szükségessé vált katonai szakértők, ballisztikusok és piro- teohnikusok bevonása is. Vezető­jük a haditengerészet kiváló fegy­verkonstruktőre, William Par­sons ezredes volt. (Három év múl­va ő oldja ki Hirosima felett az Enola Gay repülőerőd atombom­báját.) Az ezredes mit sem tu­dott a MED biztonsági szolgála­táról, és bejelentés nélkül érke­zett meg Los Alamosba. A kém- elhárítás kiéhezett ügynökei — akik egyébként a három év alatt együttesen egy icike-picike náci spiont sem tudnak fogni — le­csapnak Parsonsra. Csalhatatlan ösztönüket az vezette nyomra, hogy Parsons sorhajó-kapitány- nak mutatkozott be, viszont haj­tókáján a szárazföldi szolgálat­ban ennek megfelelő ezredesi csillagokat viselte. A főballiszti­kus érkezését a sikerélményből megittasult kapuőrség imigyen jelentette Los Alamos katonai pa­rancsnokának: „Kémet fogtunk! Egy alak mindenáron be akar jönni, de az egyenruhája olyan valódi, mint a rossz pénz. Olyan rangjelzést visel, mint egy ezredes, de azt állítja magáról, hogy százados!” Az USA kiszorítja az atommonopóliumból brit szövetségesét Calvert őrnagy Alzosz-csoport- jának feladatkörébe a német atomkutatásra vonatkozó hírek összegyűjtése és értékelése tar­tozott. Fel kellett derítenie a ve­zető német atomtudósok tartóz­kodási helyét, és adatokat kellett beszereznie tevékenységükről. A tudományos kutatómunka kipu- hatolásán túlmenően fel. kellett derítenie azokat az üzemeket, melyek az atomprogram megva­lósításában közreműködnek. Végül szemnél kellett tartania az atom­kutatás alapanyagainak termelé­sét is, hogy ebből az objektív mutatóból a német urániumprog­ram méreteire következtethesse­nek. ' Az Angliába küldött Alzosz- csoport feladatai jól mutatják, hogy már ekkor, a háború dere­kán, kezdenek kialakulni eg^es amerikai vezető rétegek elképze­lései az atomfegyver békekötés utáni funkciójára vonatkozóan. A MED tevékenységének tényleges megindulása után ugyanis — 1943-tól kezdődően — az Egyesült Államok az uránprogramra vo­natkozó hírzárlatot angol szövet­ségesével szemben is alkalmazta, őfelsége kormányát és a brit atomtudósokat — akik az elméle­ti alapkutatások idején szellemi vagyonközösségben éltek ame­rikai kollégáikkal — jeges zu­hanyként érte a barátságtalan in­tézkedés. Nyilvánvalóvá vált: az USA atomfegyver-monopóliumra tör és a bomba előállítására vo­natkozó technológiai ismereteket nemhogy szovjet, vagy francia, de még angol szövetségesével sem kívánja megosztani. A washingtoni, casablancai és québeci konferenciákon Churcill nem is leplezte Roosewelt előtt őszinte csalódottságát. Ügy vélte — nem is alaptalanul —, hogy az angol atomtudósokat szellemileg kizsákmányolták. Az elméleti alapok megteremtésére felhasz­nálták a brit szövetségest; ami­kor viszont az ipari fázisba lép a bomba megvalósítása, útilaput kötnek a talpára. Őfelsége miniszterelnöke azon­ban, akinek szívóssága messze meghaladta az állhatatosságáról közismert angol bulldogét, ezút­tal igen mérsékelt sikert ért el. A québeci csúcstalálkozó után ugyan az amerikaiak újra meg­nyitották az együttműködés lehe­tőségét azokon a területeken, ahol: „az angol hozzájárulás a közös katonai erőfeszítések hasznára válhat”. Tehát: ha a briteknek vannak tudományos felfedezéseik, azokat szabadon beépíthetik az atomfegyver kifejlesztésébe. A technológia terén viszont — ahol az angolok nem partnerek, mert nincs fölös ipari kapacitásuk az atombomba létrehozására — az amerikaiak által megtermelt szel­lemi javak vissza nem áramlanak. Ha jól megvizsgáljuk, ez a dip­lomáciai siker valamivel keveseb­bet jelent a semminél. (Folytatjuk) (Pásztor Zoltán (elvétele) Sükösd határában ötödik esz­tendeje vallatják a régészek azt a terebélyes sírmezőt, ahová ava­rok temetkeztek mintegy kétszáz éven át. Mostanáig több mint há­romszázötven sírt találtak. Sok-sok lelet került a felszínre, mégis örültek a régészek annak az ezerkétszáz éves kengyelpár­nak, melyet a napokban találtak meg az egyik sírban. Ez ugyanis az első ilyen tárgy ebben a teme­tőben. Ezt — csakúgy mint a többi avar-emléket — az ása­tást végző kiskunhalasi múzeum­ban restaurálják, s a bajai mú­zeumban tárolják. A két intéz­mény egyébként kezdettől együtt­működve végzi a kutatást, amely kiterjed a tudományos feldolgo­zásra is. Bajai tanítóképzős fiatalok és a budapesti egyetem régész hall­gatói is segítették néhányon a munkát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents