Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-28 / 175. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évi. 175. szám Ára: 1,40 Ft 1981. július 28. kedd Kádár János a Szovjetunióba utazott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására vasárnap rövid pihenésre a Szovjetunióba utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelentek: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Havasi Ferenc és Korom Mihály, a KB titkárai, a Politikai Bizottság tagjai és Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. Jelen volt Valerij Muszatov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Kádár János megérkezett a Szovjetunióba. (MTI) JÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS NYOMÁN ÁTADTÁK A „NÉPEK BARÁTSÁGA” DIJAKAT Véget ért a VII. Duna menti Folklórfesztivál Vasárnap befejeződött a VII. Duna menti Folklórfesztivál. Az öt napig tartó, minden eddiginél gazdagabb programú eseménysorozaton több mint százezren vettek részt. Élénk' érdeklődés kísérte a tíz ország, összesen harminchét táncegyüttesének műsorát, ami a versenyprogramon kívül hét településen zajlott. A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy ismét betöltötte hivatását: mélyítette, erősítette a Duna menti népek barátságát, sokoldalúan hirdette a népek kultúrateremtő erejét. A legnagyobb élményt a hazai és külföldj népi együttesek kavalkádja nyújtotta, amit a két rendező megye — Bács- Kiskun és Tolna — művelődési Intézményeinek ehhez kapcsolódó 22 kiállítása egészített ki. A tárlatok egésze a néprajzi, népművészeti értékeket szemléltette a hazai és külföldi érdeklődőknek. Sokan voltak kíváncsiak például a dunai halászok életét szemléltető szabadtéri tárlatra, mások a kalocsai Sárköz népművészetét dokumentáló kiállítást nézték meg. Szekszárdon bogyiszlói népi textíliák vonzották az érdeklődőket. Dunaföldváron viszont az ottani halászati tárlat, a halfőzési mesterség bemutatója talált Iemző, hogy több mint ötezren könyvbe. © A kalocsai szabadtéri színpadon szombaton este nyolc órakor adták át a nemzetközi zsűri és a megyei tanács által közösen oda* ítélt díjakat. Dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke az alábbiaknak adta át. a „Népek Barátsága” díjat:- Bartu- sia Obrachty lengyel táncegyüttesnek, a Rábaköz tájegység csoportjának, a Mecseknádasdi Né- met Nemzetiségi Együttesnek. A népek barátságának, a népi művészet és a hagyományok ápolása érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységért még az alábbiak érdemelték ki a magas kitüntetést: Kecskemét város Tanácsa, Borbély Jolán, a Népművelési Intézet főmunkatársa és dr. Nagy Károly, a megyei tanács bajai járási hivatala elnöke. Bejelentették a záróműsor előtt azt is, hogy a zsűri különdíjban részesítette a Kalocsán fellépő együttesek közül a bulgáriai Per- nyiki Bányász • Szakszervezeti kíváncsiakra. A kiállításokra jeljegyezték be nevüket a vendégNéptánc Együttes szólistáját, a Kalocsai Népi együttest, és az uszódi fiatal táncosokat. Jutalomban részesítették a fentieken kívül a Pernyiki-együttest (Bulgária), a Szlavnoje Néptáncegyüttes (Szovjetunió), az AUE Erc-hegy- ségi Ének- és Táncegyüttest (NDK), valamint a Kalocsa és Vidéke tájegységi csoportot. A menettánc-versenyben elért eredményéért a zsűri különdíjat adott még a Kalocsai Népi Együttesnek és a bulgáriai Pernyiki- együttesnek. Az ünnepségen jelen volt Katanics Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára. A bajai zárórendezvényt mintegy öt és fél ezren nézték végig. Este kilenc órakor került sor a nemzetközi zsűri által javasolt díjak átadására. Ezeket dr. Major Imre, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese adta át. Az első, az NSZKibeli SchisseT város együttese lett. További két díjat érdemelt ki a török Fotem együttes és a tolnai tájegységi csoport. A kétórás gálaműsorban valamennyi, a menettáncban is részt vevő együttes szerepelt, tizenöt-húsz perces összeállítással. • Dr. Gajdócsi István átadja a „Béke és Barátság” díjat dr. Mez6 Mihály kecskeméti tanácselnöknek. • A De Beek- scheepers Együttes (NSZK) vezető) átveszik a díjat dr. Major Imre megyei tanácselnök- helyettestől. Tizenegy órakor a csaknem száz táncával zárult a VII. Duna men- néptáncost felvonultató tolnai cső- ti Folklórfesztivál bajai rendezvé- port látványos, fergeteges tömeg- nyeinek sora. Sikeres tervteljesítés a SZIM kecskeméti gyárában Az utóbbi években életbeléptetett gazdasági szabályozók és a nemzetközi piacon bekövetkezett kedvezőtlen változások állandóan újabb erőfeszítésekre sarkallják a vállalatok, üzemek kollektíváit. Sok esetben csak nehezen leküzdhető nehézségek árán sikerül a termelési előirányzatok teljesítése. Ilyen kép tárult elénk a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában is Nyerges Ferenc főmérnök tájékoztatása nyomán. — Első félévi termelési tervünket 100,3 százalékra teljesítettük — mondotta a főmérnök. — Ennek megfelelően alakult árbevételünk, ezzel együtt nyereségünk is. Első hallásra megnyugtatóan hatnak ezek az adatok, mégsem számolhatok be teljes sikerről. Sokszor küzdöttünk ugyanis anyaghiánnyal, partnereink nem szállították határidőre az öntvényeket, s a különböző alkatrészeket. Emiatt mi sem tudtunk minden megrendelésnek hiánytalanul eleget tenni. A félévi tervünk teljesítését annak köszönhetjük, hogy megrendelőinkkel meg tudtunk egyezni, egyes második félévi szállításra ütemezett termékek korábbi szállítására. Remélhetően megkapjuk az elmaradt anyagokat és alkatrészeket, s eleget tehetühk minden idei megrendelésünknek. Szólnom kell gyárunk VI. ötéves tervéről is néhány szót. Bár a nagy vállalati terv még nincs lebontva, gyári« szintre, néhány ellentmondás máris előrevetíti árnyékát. Ilyen például az, hogy a vállalati tervszámok , igen dinamikus fejlődést irányoznak elő főleg olyan termékekre, amelyek gyártása nálunk történik. Elsősorban a járműalkatrészekre gondolok. Ugyanakkor a járműipar előreláthatóan nem növeli az igényeit. Légfékszelepekből a második félévre máris kevesebb a megrendelésünk, mint amennyit készíteni tudnánk. Milyen lehetőség kínálkozik ennek a kitöltésére? — folytatja kérdésemre a főmérnök. — Lényegében nekünk kell azt felkutatnunk. Gépparkunknak megfelelő, a jelenlegihez hasonló jellegű ' termékek gyártására tudnánk vállalkozni. Augusztus elején — amikor a vezérigazgatóság tárgyalja a II. féléves terv teljesítésének lehetőségeit —, nyilván ez is szóba kerül majd. A másik > nágy termelési témánk a golyósorsógyártás. A vállalat az I. félévben nem adott erre külön tervet a gyárunknak, a második félévre azonban már igen. Teljesen még nincs kitöltve golyósorsógyártó kapacitásunk sem. Az első félévben a SZIM-en belüli igényeket elégítettük ki. A SZÍM igen sok olyan szerszámgépet exportált, amelyekbe a nálunk készített golyósorsót építették be. Elmondhatom, hogy igen jó nevű nyugati cégek vették át az említett gépeket, és reklámár ció nem érkezett tőlük. Mindez nem jelenti azt, hogy könnyű dolgunk lesz a különböző piacokon, hiszen a nevünket sem ismerik. Még a belföldi cégek is kevesen tudják, hogy mi már jó minőségű golyósorsót tudunk gyártani. Ennek ellensúlyozására hoztuk létre „ajánlati irodánkat”. Három jól képzett szakemberünk dolgozik itt Lipóczki Sándor üzemmérnök vezetésével. Feladatuk az, hogy a megrendelők igényei alapján meghatározzák a golyósorsó paramétereit, elkészítsék árkalkulációját, megegyezzenek a szállítási ‘határidőt illetően. Ez azonban ma még jórészt csak elméletben van így. Eddig az iroda dolgozói kutatták fel azokat a cégeket, amelyektől megrendeléseket lehet remélni. Megállapították, milyen golyósorsóra van szükségük, s, ennek alapján dolgozták ki az ajánlatot, s küldték el részünkre. Az első néhány válasz — köztük kedvező is — már megérkezett. Külföldön még nehezebb dolgunk lesz, hiszen japán, nyugatnémet, olasz, «amerikai cégekkel kell felvennünk a versenyt. Szeptemberben nyílik Hannoverben a szerszámgépipari világkiállítás. Ezen a mi golyósorsónk is ott lesz, reméljük, sikerrel szerepel majd — mondotta befejezésül Nyerges Ferenc főmérnök. N. O. • Busch József beállító örvénylő menetvágó esztergagépen dolgozik. • Demeter Dénes üzemmérnök a golyósorsó menetköszörülése közben. (Opauszky László felvételei) • Egy kép a bajai utcai menet- táncból. Csokoládé, őszibarack — hirdeti kínálatát „különlegességeink" felirattal a presszó ■ melletti fagylaltkimérés. A sorban a következő egy fiatalember, aki három forintjáért csokoládét iker, őszibarack nélkül. A fagylaltot hölgy tárgyilagosan — sem nem elutasító, sem nem sajnálkozó hangon; egyáltalán: személytelenül, akárha ö maga is villannyal működő gép lenne — közli, hogy ez teljesíthetetlen kívánság, csak vegyes .nyalnivalót tud adni. A fiatalember makacskodik: az adagolónak, mutatja, két karja van, amennyire meg tudja ítélni egyik a csokoládé, a másik pedig az .őszibarack eresztéséré szolgál,, nem látja tehát be, mi a teljesíthetetlen kívánságában. A hölggyel nem lehet vitat-- kozni. Kéri vagy nem kéri, kérdezi, és unott arccal már a következő vevőre vár, mintha őt a maga részéről abszolút nem érdekelné, növeli-e három forinttal a bevételt, vagy sem. A fiatalember önfejűnek és makacsnak látszik, vállat vonva otthagyja a fagyialtost. Az üzlet nem jött létre, ami azonban egyik fél számára sem előnyös. A fagyialtos elesett három forinttól, ám a fiatalember sem nyalhat kedvbe szerinti ízű fagylaltot, A példa annyira hétköznapi, olyan felülmúlhatatlanul egyszerű, hogy már-már nem is vezércikkbe illő. Mégis a hasonló, tehát a bármelyikünk • által látott-hallott-átélt esetek azok, amelyek nap mint nap bosszantják az embert, s két- séaeket ébresztenek benne atekintetben, hogy valóban olyan kiegyensúlyozott-e a (bármilyen) ellátás nálunk. Az ugyanis e kis példából is nyilvánvaló, hogy fagylalt van. Ugyanakkor azonban az is világos, hogy az igényes vevő mégsem .kapott. A kérdés tehát aforisztikusan egyszerű: miért nincs, ha van? Az ejnber hajlamos napirendre térni a hasonlóan jelentéktelen dolgok felett. Törődjünk komolyabb dolgokkal, mondogatjuk magunknak, a cserearányromlással, az export—import aránnyal, a gyártmányszerkezet korszerűsítésével. Am mindezek annyira nem kézzelfoghatóak, hogy baráti társaságban mégis egy efféle fagylalt-ügyet mesélünk el, ha <a manapság legfontosabbra, az akár csupa nagybetűvel is írható EMBERI TÉNYEZŐRE keresünk példát. Méghozzá azért, mert tényleg tipikusnak mondható a máskor szóra sem érdemes fagylaltügy. Ha komolyabban foglalkozunk vele, rájövünk miről van szó. Egy igényről (nem vegyes, hanem egyfajta fagylaltot kér a vevő), egy tehetőségről (a gép képes kü- lön-külön adni a megfelelő ízű jeges édességet), illetve árról, hogy végül is e lehe- . tőség kihasználatlanul maradt - (hiszen a hölgy nem volt hajlandó csak egyfélét mérni a tölcsérbe). És ebben az ügyben a név nélküli, különösebb rang nélküli,: említésre érdemtelen felelősség nélküli hölgy érdemel megkülönböztetett figyelmet. A hölgy, aki apró csavar csupán a fagylalteladás nem túl bonyolult mechanizmusában. Ha lehúzza « kart, van fagylalt, ha' nem húzza le, nincs fagylalt. Feladata pofonegyszerű, egy óvodás számára sem megoldhatatlan. Bár nem ismerem a hölgyet, le merném fogadni, hogy ő sem tartja rendkívüli erőfeszítést igénylőnek a munkáját, már abban az esetben persze, ha egyáltalán valaha is elgondolkozott rajta. Mégis, bármilyen kicsiny csavar is csupán ■ a hölgy, megvan á maga jelentősége. Ügy is mondhatnám: hatalma, még ha ez inkább „hatalmacska” is. Ha lehúzza a kart, van fagylalt — a hangsúly a „ha" szócskán van: ez tőle függ, ezt a jogot kapta meg akkor, amikor fagylalt- árusítással bízta meg vállalata. Ez a jog — talán inkább „jog öcs ka” — ' azonban nem önmagában való, kiegészíti a kötelesség is: nem jókedvén, pillanatnyi hangulatán múlik, hogy gyakorolja-e a karlehúzás jogát, hanem azon, hogy ott-e a ' perselyben a fagylalt ára. Ha ott van, a jog egyszeriben kötelességgé változik, is nincs választási lehetősége, hogy lehúzza-e a kart: le kell húznia, ráadásul pedig azt, amelyiket a vevő kéri, s ha fontos számára a munkája, azaz az az ember, akinek eladja a fagylaltot, olyan mosollyal kell lehúznia ezt a kart, olyan mozdulattal kell átadnia a tölcsért, hogy a ve-- vő azt érezze: az a tény, hogy itt vásárol, fölér egy főnyereménnyel. Ami ebben az ügyben, — ügyecskében — érdekes, annak nincs olyan hordereje, hogy össze kellene hívni bár- müven bizottságot. Hiszen a tanulság csupán ennyi: a.fiatalember nem kapott fagylal- iotj noha kaphatott volna. Ez a feltételes mód, ez a csúnyán hangzó „volna" figyelmeztet ismét a hétköznapi, látszólag szóra sem érdemes, ám mégis hallatlanul fontos kérdésre, amit jelzésszerűen úgy szoktunk nevezni: az emberi tényező. B. J, ■MHWHI
