Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZEI • Szem tői- szembe. Ez a mű jelenleg , fővárosban, a Budavárt Palota E épületében látható. VALERIJ MITROHIN TÁRNÁI LÁSZLÓ VERSEI: VARGA MIHÁLY: Emlék Nem egzotikus hely, ahol élek, éltem, útikönyveid szerint: nem egzotikus, ah. Kibontott melleiket nem sétáltatják lé s föl a lányok, s kibontott melleit: hegyeit nem mutatja a föld. Mint a mókus, usgyi föl, tekinteted nem nem szaladhat föl az évszázados fákra. Hasonlatok, jelképek nélküli , egyszerű élet. Mondjuk: az én földem nyitott, mint a tenyér. Hasonlat-féle ez is, sértegetlek a hasonlatokkal. Földem, gyerekkor, fölszalagozott májusok, zászlók, lovak •és kibontott hajú lányok futása, emlék, egyszerű, egyszeri élet: sértegetlek a verseimmel. Vállamra súlyosulsz Váltamra súlyosuUz, te vagy a bánat. Testünkre tekerednelc fekete árnyak. Gyökér, ág közé nőve tartalak hófehéren, ujjongó tavaszban és slkoltó Jégverésben. Hatvan felé mm Wmmm Wmt* Hatvan felé az ember kedvére vtíjftBÓfá'-'Áú-r — a könyvek és az emlékek közöijffijz Hatvan felé az ember — éppen talán talán egy pillanat, egy pillanat talán a szerelem, nem lehet nem véletlen a pillanat, a szerelem, a pillanat talán a szerelem. Szobrok vándorútja Vannak elzárkózó művészek, akik ritkán mozdulnak ki bezártságukból, szűkebb világukból, s vannak olyanok is, akik nem lelik a helyüket önnön falaikon belül, hanem kifelé vágynak, az emberek közössége élteti őket. Ez utóbbiak közé tartozik a Kecskeméten élő Pálfy Gusztáv szobrász- művész is Aki a saját kiállításait kommentálja- magyarázza, az ismétlődő önkéntes tárlatvezetések alkalmával. Számára újra és újra erőt ad az ilyen találkozás. Csupán ia legutóbbi néhány hónapban megyénkén belül önálló kiállítása volt Tázláron, Soltvadkerten, Jánoshalmán és Kecelen. Miközben készült azokra a távolabbi bemutatkozásokra, amelyek szintén az alkotói munkájában erősítik őt, amint elmondotta legutóbb. Jelenleg Szegeden, Szolnokon, Budapesten és Pécsett láthatják a szobrait az érdeklődők, csoportos tárlatokon. ' már tisztán látja volt-önmagát, aki még hinni s akarni tudott, rt s aki futott a szélnél is sebesebi Hatvan felé az ember semmin mert érti már az ármányt, a cselszf&nßn» Hatvan felé az ember — fúl az csak ámul: hát ilyen örök, eSteg kifo&fiftiman-'- a vágy, a megszépítő akarat ? llys^taHéé Hm az ifjúi hév? Ennyire mély az álom.vüiitré? Hatvan felé az ember... Ki érti — Hatvan felé az ember a saját. — nem könnyű! — képes már mosoüíaiéni. ^Mi . jSgÖJ.; • A Metamorfózis a VII. Pécsi Országos Kisplasztika! Biennálén. Könyv a folyamatos jelenről Újabb kötettel gyarapodott a Magyarország felfedezése soro* zat. Tizenöt „fiatal” szociográfus és négy fotós antológiáját jelen* tette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. Átlagos életkoruk harminc* hat év. Valamennyi írást olvashattok folyóiratokban, a legutóbbit 1977-ben. Vagyis a könyvkiadás ördöge legalább négy évet „öregített” a szerzőkön. A dolgozatok több mint a felét a Valóság, ötöt a Mozgó Világ közölt, egyegy szociográfia pedig a Forrásban, illetve a Kortúrsban látott először napvilágot. 1 A fotósok munkáit —, akik között örömmel fedeztem fel a Kecskeméten élő tehetséges szo* Ciofotós Kanyó Ferenc nevét is — a szerkesztők gyűjtötték ösz- sze kiállításokról és folyóiratokban közölt képekből. A kötet végén Barkovits György elemzi a szociográfia magatartását, Lázár István pedig a sokszor bizonytalan műfajú szociofotóról ír. Ók végezték a szerkesztés és válogatás nem mindig hálás munkáját. Szívesen sorolnám még a tények közé a megjelenés példányszámát, magyar szerzők esetében viszont a kiadók legtöbbször nem jelölik azt. Nem tudom miért. A szerzők közül néhányan — mint például Hajnóczy Péter és Vathy Zsuzsa — már több elbeszéléskötettel és regénnyel a hátuk ipögött jelentkeznek ebben az antológiában. Mások eredeti foglalkozásuk, hivatásuk „mellék- termékeként" írnak egyáltalán nem mellékes ügyekről, jó színvonalon. (Erdélyt Sándor és Kál- dy László mérnök.) Van aki szociográfiával jelentkezik, de érezhetően az elbeszélést tartja igazi műfajának. (Tar Sándor.) Nem egykorúak, hiszen » legfiatalabb harminc, a legidősebb negyvenhat éves. Különböző szociografikus formát alkalmaznak, mert például A vasember ténynovella, a Budapesttől ötven kilométerre társadalmi esszé, az első megjelenéskor oly sok vihart kavaró Hajnóczy-írás, Az elkülönítő pedig dokumentummontázs. Van akit a történelem izgat jobban. (Hegedűs T. András), míg mást — Erdélyi Sándor — a felelősség és az érdekeltség foglalkoztat. Vég nélkül sorolhatnám, hogy mi választja el a szerzőket, de sokkal fontosabb, hogy mi köti őket össze. Csak látszólag komolytalan' ha azr'móntiom, hogy valamennyién szociográfiát írtak. Vagyis közreműködtek a valóság egy szeletének feltárásában. A társadalmat vizsgálják a maga valóságában, konkrétságában, történelmileg adott helyzetében. Ami — valljuk be — korántsem veszélytelen foglalkozás, mert sokan vannak olyanok, akik fennen hirdetik, hogy a szociográfiára szükség van, de azt gondolják, hogy „csak ne rólam, rólunk szóljon”. (És ha tudnak, tesznek is ellene, hogy róluk ne szóljon!) Szerencsére legtöbbször mit sem törődik ezekkel az irodalompolitika, hiszen szépen terebélyesedik a szociográfia hazai fája. Az ütközések, a merevségek ellenére is mind többen látják be, hogy a valóság ismerete elősegíti a döntést, a szükséges változtatást. A szerzők többségének közös jegye az alapállás is, amely szerint ha csak az élet szebbik felére, csupán az eredményekre figyelünk, akkor túlbecsülhetjük az elért szintet. Hiszen megkophatnak a kifejlesztett erényeink is! Ezeknek az írásoknak, fotóknak közös vonásaihoz , tartozik, hogy a hetvenes évekről szólnak. Arról az évtizedről, amikor a többi között felismertük, hogy a valóságos gazdasági folyamatokban és jelenségekben a gazdasági tényezők keverednek egymással. Tapasztaltuk, hogy a piacokért folyó verseny rendkívüli mértékben éleződik. Tudjuk, hogy a gazdasági fejlődés intenzív 'típusára történő áttérés elkerülhetetlenné vált. Ebben a folyamatban még inkább középpontban van az ember. Akinek a pontos ismerete feltétlenül szükséges, még akkor is, ha a „fekete vonat” utasa, vagy a családokból kitaszított állami gondozott. Csak ez az ismeret segít a cselekvésben, s ez zárja ki az elkeseredést is. Ebben az évtizedben vált igazán érzékelhetővé a termelés és életmód viharos átalakulása. Megváltozott a falu, közelebb került a városhoz, megmaradt_ ,né- . hány rossz beidegződés, s. ha az -újabb szokások1'nem1, is mindenben hasonlítanak ahhoz a jövőképhez, amit néhány évtizede számunkra megrajzoltak, ha van is néhány riasztó jelenség, mégis pozitív értékváltozásról beszélhetünk. Szerzőink arról szólnak, hogy társadalmunk fejlődésének sajátosságaiból a szükséges újítási készség, és a gyors alkalmazkodás szempontjából egyaránt adódnak kedvező és kedvezőtlen hatást mutató jelenségek. Rövid idő alatt egy egész történelmi korszakot léptünk előre. Ugyanakkor egész történelmi korszakra való tennivaló gyülemlett fel. Éppen ezért, ha egy-egy jelenséget nyugtalanabbul figyelnek, indulatosabban tárnak fel, akkor azt a tennivalók érdekében, jobbító szándékkal teszik. A kötetben olvashatunk az anyai hivatásról, a „gyesen” lé-' vők életéről, a fiatalabb nemzedék egy részének életfelfogásáról, a bürokrácia természetrajzától, a csoportos és egyéni önzés konfliktusairól. Beszélnek a szerzők az egészségügy szűk, de emberi sorsokat vakvágányra vivő területéről, az életmódváltás buktatóiról, munkássorsokról. A Bács-Kiskun megyében élő Kovács János a szektákról írt izgalmas dolgozatot, más szerző egy magániskola antipedagógusát rajzolja meg. A beruházó mérnök a külkereskedelmet veszi nagyítója alá, a közgazdász egy magyar falu közelmúltját is vizsgálja, az újságíró a fővárosközeli község változásait rögzíti. Hogy vannak fontosabb témák is, mint amelyekről a könyv szól? Vannak! De a leírtakra is érdemes odafigyelni, mert a folyamatos jelenünk szerves részei. Komáromi Attila • Durkó Gábor: Mediterrán táj. George Bemard Shaw mesterá George Bernard Shaw, a világirodalom egyik legnagyobb szatirikusa, alig több mint 30 esztendeje halt meg, pedig már 125 éve született, Sokáig élt, s nagy időket élt át; szemtanúja volt a kapitalizmus, az imperializmus fénykorának, megérhette a Szovjetunió, sőt a szocialista világ- rendszer születését. De nemcsak szemtanú volt: tevékeny kortárs is. 1856. július 26'án született Írország fővárosában, Dublinben, elszegényedett angol protestáns nemesi család gyermekeként, valójában, egy kispolgári világ sarjaként. Tizenöt éves korában abba kellett hagynia az iskoláit, ettől kezdve pénzbeszedőként, kis- hivatalnokként dolgozott. Húszéves korában Londonba költözött, alkalmi munkákat végzett, s készült az irodalomra. Regényekkel kezdte, kritikusként folytatta. Ekkor dolgozta ki magában saját színpadi nézeteit, s csak később, meglepően későn, 36 éves korában jelentkezett ’első színművével. Már a Tanner John házasságában (Szerelmi házasság) legalapvetőbb tárgya, a burzsoázia kritikája foglalkoztattam polgári. képmutatás, a burzsoázia csődje. Megtalálta a tehetségének megfelelő formát, s ettől kezdve ontotta színműveit. Színműgyáros volt? Ellenkezőleg. Számára semmi sem volt komolyabb, mint a színpad. Talán csak egyetlen: a világ megváltoztatásának igénye. 1684-ben egy híres-nevezetes társaság tagja lett, később egyik vezetője, a Fábiánus Társaságé, amely Angliában igen fontos szerepet töltött 'be a kommunista párt megalakulásáig. A fábiánu- sok ugyanis szocialistáknak vallották magukat, Marx-ot tanulmányozták, de polgári reformista elveket vallottak. Shaw a fábiánus nézeteket terjesztette színműveiben, persze, hozzátéve, hogy egy szépíró mindig eleven jellemeket alkot, s az életteli művészet sohasem száraz elvi kinyilatkoztatás, a mű a szerző akarata ellenére is meghaladhatja írójának nézeteit. Már Balzac-kal is ez történt. Nagy szatirikusunk .pedig valóban vérbő, két lábbal e világban élő ember volt. Többször megtörtént, hogy darabja előszavában kifejtette ellentmondásos elméletét, a műben pedig ellentmondás nélkül életrekelt egy másik, iga- zabb világ. A Tanner John házassága, a Warrenné mestersége, a Barbara őrnagy, a Caesar és Kleopatra, az Ember és felsőbbrendű ember, az első világháború előtti alkotókorszak mind-mind ezt igazolja. Tíz esztendő sem kellett hozzá, s George Bernard Shaw a század elején — igaz már 50 évesen — a kor elsőszámú drámaírója, akit Európa-szerte játszanak. Magyar- országon először a kevésbé ismert Hősök-et mutatták ;tófcben, két évvel Ady &ai£|pÍD| .versei előtt. S hogy a gondeJibort folytassuk: több bemutefij jBáii ^Tanácsköztársaság elw.. . b«toiben, 1919. április 8-á»rajfe^»mÍKné mesterségét újítMÉűe^fKi íttida- pesten. Shaw bizoa^illLna^ Bíd- ta, de elégtétel táBBjfgltie Újulna el. A Warrenné ., ibesteraégét ugyanis az angt3^^|ÉÍ£0&fejKfaíUár cenzúrája annak < idejárj? etütot- ta, s csak hét eaälfeflB fle^tán kerülhetett szíiQB^^g^jttjáan, mert „erkolcstelejv éj. egyébként is alkalmatlan sgäjjHn0. -'lton csoda. Shaw, mibtgwppdü*Géza írja: „a szocialista sarmévét és társadalmi mércéjével méri aet * polgárságot, amehmelí1 hazugságait, morális csődjét és megold- hatatlan problémát Ibsen még belülről marasztalásit,” Shaw szembefOtíNB^H .«ÜŐi Világháborúval, a cá*i|8aíoa megdöntését, a Szovjetunió új társadalmát rokonszetvfvsp kitérte, 1931-ben meg is IflftyiU/Jffcti- linnal is találkozoft^Ú kellett élnie még egy vilájfÉSÉbrút, ..józan ésszel, matuzsálemi karban, de teljesen ép elméVú^^RŰ-bcn, a hidegháború keÖífe,' közepén hunyt el, 94 éves drótéban. ~ Életének első feSjiij lé., a-második a 20. százamp&pitiRk'el, az emberiség talán Tegmgyobb változásainak idején* A 19. századhoz kötődött, a ftaoete felvilágosodás eszmei utódjpg a drámában Ibsen és Gorkij köát a híd. aki a polgárságból végképp kiábrándult, s minden rofcuqttSLnve át jövendő újé. De szaú^tainkább a múltra van. S mert annyira kiábrándult : vég letekig gunyoros. szarkasztikus. NeV&n búcsúzott a múlttól (Mól ié*jr után talán a legnagyobb komédiái tő), Hééetve, azaz. halálos komo|jngt vettá$ jövőt. S ez volt George Bemard Shaw igazi mestééként. "T Hi t A fiatalabbak kedvéért: pár AI baj bandázs nélkül a párbajok idejében fedetlen mellet jelentett. Hölgyekről lévén szó, a párbaj igaz. — Szió! — Sziókal Puszi itt, puszi ott. Együtt érettségiztek a Kossuthban. Lehet, hogy ott nem szerették egymást. de itt a szélfútta peronon az első pillanatban meleg sziget a találkozás. — Mi van veled? — És veled? Azon a parányi meleg szigeten ezzel a két kérdéssel, kezdődik a párbaj. Az egyik lány karcsú volt, csinos és divatos. A másik molettebb, csúnyácskább, már amennyire húsz éven alul egy kislány csúnya lehet és nem annyira divatos. A csinosabb: — Tudod, hogy felvettek? — Igen. (Az igenből érezni lehet, hogy ült az első vágás. Együtt felvételiztek.) — Veled mi van?, — Dolgozom a konzervgyárban. I A második vágás nem volt a legszabályosabb. Az irigyebb, a csinosabb) a főiskolára felvett, leereszkedik: — Jó neked. Napi nyolc óra. Bár in is letehetném a nyolc óra után a könyvet. — Jelentkeztem technikusnak ... Két év. — Levelezőn? Ez utóbbi kérdés csak egy szó volt, de egy tanulmányt érő. Azt, hogy ez a vágás is szabálytalan volt, csak a megvető hangsúly jelezte. Am az nagyon. A képzelt társadalmi ranglétra valótlan felsőbb fokáról esett. Ért is elevent. — És te? — Ciki volt. összeszedtem két uvét. Piszokul nehéz. — Ez a „nehéz", mint holmi menüett a korhű filmeken. — Az embert elkapja a város... Párbaj bandázs nélkül a dalikat. O is m Üentérv gyárnál van. Pisti keze áUH ,'é ; — Ki az a — Nem i iiii'>j|R;ftiiiiif?sfiiii lesz az eljegyzé$ée^z?ecH*ikus nálunk, de egyetetrirs Jpr. «— Az elégtétel most let&Mfféf. «^. Levelezőn ... iSJRsb--' - ié-'-'-* — Lakás? ÉÉM — Kapunk. Á&jM A két szemben, s iharäfejsl&h Sít rnrlr valamivel hidegißM&$&l%> Mint körülöttük a széLajjjljpfc- iaT — És te magéfljy’MpMmim— Betanított- de ehhez még jöire|&jjjMh' Neked mennyi az ösztönídfjéA? 144 valami olyasmit rrKMtJto», hogy már nem vagy a kaCSIgtumbő*. Az uvé? Most kellene a csúnyácska kislánynak irigykednie, de a kapott sebek sajognak. így hát kér- ' d ez: — És Laci? Tévedés ne essék! A csúnyácska kislány tudja, hogy Laci a a nagy szerelem volt és elmúlt. Ha lenne egy képzelt bitó, az most sárga lappal figyelmeztetné mindkettőjüket. ' — Régen beszéltem vele... — Csak azért, mert láttam itthon .., Icáéknál volt bulin... Ot se vették fel, pedig 6 irta neked — Rokonoknál — Ciki? A hangszóró eeémg. 'Étnikezd, zenél, aztán máirffßP« óéftétot. — Hát... Szió — reondjáhon- gosan a csúnyácskfbp i* gpende- sebb. — Szió — rnotK^e csendesen a hangosabb. Puszi itt. Pusz^jlSjffi — össze kellené jönnünk egyszer .,. . — Igen... Mennek. A peren.pedig megtelik a reggeli műi ajkra érkezőkkel.
