Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. Július 26. fi A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Erős felindulásban. I. Tragikus eset tör­tént a múlt év kará­csonya előtti napon — 1980. december 24-én — Kiskőrös Erdőtelek nevű tanyavilágában, a Sivány dűlő 98. számú házban. A hetvenkét éves Kovács Györgyné született Jávor Etelka baltával agyonverte férjét. Az asszony nem készült erre, soha nem gondolta, hogy egyszer majd ki fogja oltani annak az embernek az életét, akivel 27 éves ko­rában, 1936-ban házasságot kötött. Ez a házasság azonban már az első hónapokban sem bizonyult sikeresnek. A férfi az esküvő utáni hetekben megverte felesé­gét és azt követően is számtalan­szor bántalmazta, gorombán, dur­ván beszélt vele — pokollá tette az életét. Tulajdonképpen a házasságkör téstől a múlt évi tragédiáig eltelt több mint negyven esztendő alatt az asszonynak nem volt egy nyu­godt hete- napja, s a lánykorában elképzelt boldogságról- megértés­ről hamarosan és végképpen le kellett.mondania, ö még abban a légkörben nevelkedett, amely a házasságról azt tartotta, hogy a feleségnek, az asszonynak tűrnie kell, mert a férfi az úr, a paran­csoló. Kovács Györgyné pedig tűrte- nevelte a két gyereket, min­dig a háztartásban dolgozott és szőlőjük művelésével foglalkozott. A férj kezdetben önálló kovács­mester volt, később szövetkezet­ben vállalt munkát, onnan ment nyugdíjba is. Bizonyára úgy gon­dolta, hogy. egy kovácsnak min­denhol, de különösen otthon ál­landóan meg kell győznie a kör­nyezetében élődet testi ereiéről. Nos, ez a „meggyőzés’’ abban nyilvánult meg például, hogy tört, zúzott a lakásban, földhöz verte az edényeket, leszakította a szek­rények ajtaját- a tányért étellel együtt a falhoz vágta, a petróle­umlámpát lesöpörte az asztalról, összetörte a varrógépet. A tilta­kozó asszonyt pedig megverte., nem egyszer súlyos sérüléseket okozva rajta. Ez az esztelen rom­bolás és durvaság főleg az utób­bi esztendőkben nyilvánult meg Kovács Györgynél. Volt olyan esztendő — például 1978 — ami­kor két alkalommal is kórházba került az asszony a férje okozta sérülésekkel. Nem sokkal a tragédia előtt, 19ßü,. november 13-án is kórház­ba vitték és ott december . 2-ig ápolták. Kezelték a halasi kórház­ban az intenzív osztályon is, mert az elszenvedett bántalmazások- az örökös üldözés miatt súlyos ideg- rendszeri károsodás keletkezett nála. Megtörtént, hogy a karja, a bokája törött el. Nem mindig fordult orvoshoz az asszony, ki­sebb sérüléseivel inkább elbújt a szőlőben, vagy a szomszédoktól kért menedéket. Volt rá eset, hogy a padláson, vagy a pincében aludt, míg a férje ru­hástól és részegen terült el a szobában, a tiszta ágyneműk te­tején. Az utóbbi két esztendőben azon­ban már kezdett elfogyni Kovács Györgyné türelme. Több alkalom­mal panaszkodott a férjére a ta­nácsnál és a rendőrségen is. Kér­te, figyelmeztessék az urát. ne verje állandóan. Ez meg is tör­tént. A kiskőrösi rendőrkapitány­ság 1979. január 10-én figyelmez­tetésben részesítette. A múlt év. januárjában pedig a Kiskőrösi Já­rásbíróság súlyos testi sértés mi­att — úgy megverte a feleségét, hogy annak eltört a jobb karja —j hathónapi börtönre ítélte Ko­vács Györgyöt, de a büntetés vég­rehajtását háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Szin­tén a múlt esztendőben- március­ban a kiskőrösi Városi Tanács ha- • tározatban rendelte el a férfi gyógykezelését és beutalta a bajai kórház alkohológiai osztályára, ahol — Kovács György korára va­ló tekintettel — elvonó kezelés­ben nem részesítették. Ilyen előzmények után jött el a tragédia napja. Reggel a féri Kiskőrösre ment a fodrászhoz, az asszony pedig hozzákezdett a pár nappal korábban levágott sertés zsírjának a kisütéséhez. Tizenegy óra körül érkezett haza Kovács György — ittasan. Ebéd után a férfi még egy liter bort megivott. Kérte, a felesége, hogy segítsen a zsírsütésben, addig ő bent elkészí­ti az ünnepekre az ennivalót. Há­rom órakor azonban a férj még mindig nem fogott hozzá a mun­kához és az asszony kérte, igye­kezzen- mert így a zsírsütésből nem lesz semmi- Ezen felháborodott Kovács György, kijelentette, hogy őt ne sürgesse senki, goromba szavak­kal szidalmazta az asszonyt, fe­nyegetően lépett közelébe s azt mondta, ha megfogja- cafatokra tépi. A megrémült asszony sza­ladni kezdett, a férj utána, Üt- közben a férfi felkapott egy fej­szét és azt a menekülő asszony után dobta, de csak a lábát talál­ta el. Ezután egy nagy kalapács­csal célozta meg a meneküld fe­leséget Kovács György, de ez is célt tévesztett. Az asszony kisza­ladt az udvarról, ahol. a részeg ember utolérte, elkapta a nyakát szorította, megrázta, majd elen­gedte és otthagyta az úton, ő pe­dig bement a szobába, ahol koráb­ban felvett piszkos munkaruhá­jában lefeküdt az ágyba. Az asz- szony néhány percig kint állt az úton, majd eszébe jutott a zsír. ö ugyanis előzőleg már berakta az üstbe a sütnivalót- meggyújtotta a tüzet. Attól tartott, hogy leég az egész. Az üldözés és a bántalmazás miatt feldúlt, ideges állapotban indult vissza a tanyába. Az udva­ron megbotlott a fejszében. Fölvet­te és bement a lakásba. Ott meg­látta az ágyban, piszkos ruhában, részegen fekvő férjét és a pár perc­cel korábban elszenvedett bántal­mazástól, a hosszú évek óta tartó ütlegelések veszekedések emléké­től kirobbanó indulati állapotban hirtelen elhatározta- hogy baltá­val fejbe veri a férjét Oda ment az ágyhoz és gyorsan egymás után ötször lesújtott a férfira. A súlyos sérülések következtében Kovács György rövid idő alatt meghalt, elvérzett- Életét az azonnali orvo­si éllátás sem tudta- volna meg­menteni ... Az asszony a baltát letette a kály­ha mellé, és sírva, jajveszékelve átment a szomszéd tanyába, ahol elmondta, hogy baltával agyon­ütötte a férjét- jöjjenek és nézzék meg. A szomszédok azonbán nem mentek át Az asszony ezután ha­zament, néhány ruhadarabpt vett magára és egy másik tanyaszom­szédhoz ment el, útközben kiabál­va: jön a gyilkos, jön a gyilkos. A tanyában elmondta mit tett és kérte szomszédját vigye be autó­val Kiskőrösre, a rendőrségre. Így is történt. Először azonban föl­vették az asszony egyik fiát- aki szintén velük ment. Kovács Györgynét a rendőrség őrizetbe vette. Kihallgatása során elismerte bűnösségét. A megyei bíróság erős felindu­lásban elkövetett emberölés bűn­tette miatt Kovács Györgynét egy év és hathónapi szabadságvesz­tésre ítélte, de az ítélet végrehaj­tását négyévi próbaidőre feltéte­lesen felfüggesztette. Az ítélet meghozatalánál súlyosbító ténye­zőként vette figyelembe a bünte­tőtanács, hogy cselekményét or­vul. a férje sérelmére követte el s hogy- a megyében- - elszaporodtak az élet elleni bűntettek. Enyhítő körülmény volt viszont a büntet­len előélet, a beismerő, megbá­nást tanúsító vallomás- a büntetés elviselésére is kihatással lévő betegség és az idős kor, valamint az, hogy az áldozat évek óta tar­tó. sorozatos durva rinagatartás és a cselekmény napján is elkövetett bántalmazása folytán került erős felindulásba. Az ítélet még nem jogerős- / G. S. „Lépést kell tartani” , VÁLTOZÁSOK A DUNASZENTBENEDEKI HATÁRBAN • Lassan épül a tehénistálló. tés, a zöldbab és a kukorica — tájékoztat az elnök — Negyven­öt hektáron vetettük a két nö­vényt. Öntözni összesen száz hek­tárnyi területet tudunk, ebben van a már említett .másodvetés is. Mesterséges csapadékot jutta­tunk többek között a vetőmag- termesztés céljára ültetett fűszer- paprikára is. A kalocsai csípős fajtát 15 hektáron termesztjük. Csaknem tíz esztendővel ezelőtt a Duna mentén, Dunapatajtól Foktőig 15 ezer hektárnyi terüle­ten jelentős tereprendezés kezdő­dött. Üzemi utak is épültek, víz­levezetőket létesítettek. Hatalmas természetátalakító munka zajlott le állami segítséggel. Az elnök mutatja az akkor készült rende­zési terveket, amelyeket a Keszt­helyi Agrártudományi Egyetem készített. Ennek alapján válto­zott ezen a környéken a gazdál­kodás. Kun László, a dunaszentbene- deki Új Hajnal Termelőszövetke­zet elnöke a napokban jubilált. Ugyanis 1961. július 20. óta van a jelenlegi posztján. A két évti­zed alatt sok minden történt a szövetkezet életében. Egyik nagy esemény( volt, hogy 1977. január elsejétől a szomszéd község közös gazdaságának, a géderlaki Új Életnek tagsága csatlakozott a dunaszentbenedekiekhez. A meg_ nagyobbodott üzem területe je­lenleg 3150 hektár és hatszázhet­ven tagjuk van. •. — Voltak könnyebb, nehezebb esztendők, de a feladatok egyre nagyobbak, és mind szigorúbb gazdasági feltételek között végez­zük munkánkat. Azt szpkták mondani, hogy lépést kell tartani a megváltozott viszonyokkal. Mi igyekszünk ezt tenni — kezdi a beszélgetést az elnök. — Sajnos, sok a gondunk, de hát ezt mindig lehet mondani. -Az idén a kedvezőtlen időjárás miatt kevesebb búza termett, mint amire számítottunk. Bízunk benne, hogy a kukoricából némi­leg több lesz a termés, bár még a betakarítása messze van. Min­dent megteszünk annak érdeké­ben, hogy az eddigi kieséseket pótoljuk. Más bajunk is van, ami álmatlan éjszakákat okoz. A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalattal közösen építünk egy 320 férőhelyes sza­kosított tehenészeti telepet. A vállalat mindig újabb és újabb határidő-módosításokat kért, és most már abban sem bízunk, hogy az idén befejezzük. Pedig ez csak az első lépés,- mert a következő években egy újabb 320 férőhelyes telepet szeretnénk építeni. Az idő ugyancsak sürget, hi­szen a gazdaság 225 tehene és a szaporulat különböző helyeken van. Értékes állomány, magyar­tarkával keresztezett holstein­• A feladatok egyre nehezebbek — mondja az elnök. friz. Féltik a jószágokat, mivel a jelenlegi helyük nem a legideá­lisabb. * Hat NDK kombájnnal takarí­tották be a kalászost. Két gépet átirányítottak a szomszédos uszó- di Egyetértés Termelőszövetke­zetbe. A két közös gazdaság szin­te állandó munkakapcsolatot ala­kított ki. Tavasszal az uszódiak szántásban segítettek a duna- szentbenedekieknek. — Szépen fejlődik a másodve­Ilyen nagy változások történtek tehát az elmúlt két évtizedben, ?- de most a napi gondok foglal- '' koztatják a (szövetkezet vezető­ségét és tagságát. A tarlóhántás elvégzései a talajerőpótlás, az őszi munkákra való készülés. A f felszabaduló gépparkot előkészí- ! tik a következő hónapok felada- l? taira. Az egyik legnagyobb mun­ka lesz a kukoricabetakarítás. Csaknem kétszáz hektáron vetet, tek silókukoricát, és ötszázhetven hektáron szemes tengerit ter­mesztenek. — Reméljük, sikerül a terve- ■■ zett jövedelemre szert tenni a 100 hektáron termesztett vetőmag- kukoricából — 'bízákttdlk3 KüHsd László. Az elnöknek dolga van. Elbú-' csúzunk, és a főagronómussal, Kalmár Sándorral bejárjuk a szövetkezet földjeit. Mindenütt szorgos munka folyik. Az em­berek irányításával dolgoznak a gépek a rekkenő melegben. Azoh munkálkodnak, hogy minél több értéket termeljenek. És bíznak benne, hogy a gondok ellenére jól ■ zárják ezt az esztendőt is. K. S. • A magtermesztésre szánt paprikára is jut mesterséges csapadék. Képünkön az öntözőcsövet helyezik el. A vizet az egyik csatornaszel­vényből nyerik. (Méhesi Éva felvételei.) 8. Az olasz bajos horgonyt vet az Újvilág partjain Az amerikai program erőssé­ge elsősorban átfogó koncepció­jában rejlett. A tengerentúli fi­zikusok, kémikusok és mérnökök egyszerié indították meg a békés célokat szolgáló atommáglya és az atombomba előállítására irá­nyuló kutatásokat. A kettős cél­kitűzés korántsem jelentette azt, hogy nem a bomba előállítására törekedtek. Azért kívánták mind­két utat végigjárni, mert nem tudták: a bombához nem a mű­ködő máglya konstruálásán ke­resztül vezet-e az út. A hasadó­anyag-kutatás későbbi fejlődése egyébként teljes mértékben iga­zolta ezt az óvtosságot. ' A program első célkitűzésének megvalósításán az a fizikuscso­port dolgozott, mely a Chichagó- ba áttelepült Fermi vezetésével az egyetem kohászati laborató­riumában ütötte fel a főhadiszál­lását.’ Az olasz fizikus mindenek­előtt azt vizsgálta meg, hogy a máglyában felszabaduló neutro­nok lassítására milyen anyagok jöhetnek számításba. A kísérle­tek végrehajtása után a válasz­ték a nehézvízre és a grafitra szűkült le. Nehézvizet csak a né­metek által kézre kerített Norsk Hldro állított elő. Mivel egy ame­rikai vegyiüzem garantálta, hogy grafitot a korábban ismertnél tízmillióval nagyobb tisztaság­gal tudja előállítani, Fermi féke­zőanyagul ezt a szénmódosula­tot választotta. A világ (— hitük szerint első — atommáglyáját a ehichagói egyetem területén, a labdarúgó- pálya tribünje alatti helyiség­ben építették fel. A „máglya” elnevezés Fermitől származik: a szó rendkívül érzékletesen tükrö­zi az építés módszerét. A csillo­gó fekete hasábokból emelt épít­mény napról napra emelkedett. Üresen hagyott hézagaiba építet­ték be a természetes uránból va­ló, igen nagy tisztasággal előállí­tott fémrudakat. A máglya kül­ső fala mentén műszerek i tucat­jai észlelték folyamatosan a neut­ronsugárzás erősödését. A mun­ka közben elkerülhetetlenül fel­vert grafitpor csillogó fekete ré­teggel vonta be a falakat és a helységben dolgozókat. A folyamatosan magasodó máglya építői 1942. december 2-án átlépték a kritikus küszöböt. A máglya működni kezdett, az ön­fenntartó láncreakció megvaló­sult. Az ébenszínü, grafittól csil­logó technikusok és a fehér köpe­nyes fizikusok néma döbbenettel, megilletődötten állták körül az építményt, melynek belsejében a „második tűzgyújtás” zsarátno­ka parázslott. Az emberiség — a történelem folyamán először — hozzáfért az atommag felmérhe­tetlen erők által őrzött energiá­jához. Este Harvardban megszólalt az Elnök tudományos főtanács­adójának, dr. Conantnak a tele­fonkészüléke. Cfaichagóból jelent­kezett a fémkohászati laborató­rium igazgatója, Compton: „Az olasz hajós most vetett horgonyt az Üjvilág partjain. A benszülöt- tek szívesen fogadták.” Az elmé­letileg megjósolt láncreakció te­hát valóban létrehozható. Joliot Cürie és Szilárd hipotézisét Fer­mi igazolta. Az atomfegyver elő­állításához szükséges elméleti elő­ismeretek lánca — az utolsó szem megtalálásával — hézagtalan kör­ré zárult. Kommunista szimpatizáns az atomprogram elén Amennyiben az atombomba előállításánál az ipari fejlesztés megszokott útját követik, a kö­vetkező lépésben kísérleti üze­meket létesítettek volna. A labo­ratóriumokban sikeresen elkülö­nített anyagokat (az urániumot és plutóniumot) gyári berendezé­sekkel állítják elő és a legalkal­masabb technológia kiválasztása után építik meg a tömegterme­lés célját szolgáló óriás üzemeket. Ám attól a félelemtől sarkall­va, hogy a németek vakszeren­csével talán hamarabb 'akadnak rá a helyes útra, az atomprog­ram. irányítói igen költséges meg­oldást választottak. 1942 szep­temberében, a sikeres laborató­riumi kísérletek befejezése után, az Elnök utasítást adott a hasa­dóanyagok ipari előállítására, és a bomba elkészítésére. Kísérleti üzemek építése nélkül, azonnal gyáróriások építésébe kezdtek. A hasadóanyagokat három külön­böző eljárás alkalmazásával kí­vánták előállítani. Mint utólag kiderült, az U 235 elkülönítése igen kis termelékenységgel va­lósítható csak meg. A végül is ^zsákutcának bizonyult Oak Rid- ge-i próbálkozás történetesen a befektetés legnagyobb hányadát emésztette fel. A jelentős szelle­mi ráfordítást és 545 millió dol­lárt elnyelő üzem 1946-ban meg­szűnt működni. Az atomprogram második sza­kaszának irányítására Manhattan Engineer District (MED) néven egy katonai-polgári szervezetet hoznak létre. A roppant méretű — teljes kiépülése idején 200 000 munkavállalót foglalkoztató — MED élén katona, Leslie Groves dandártábornok áll. A jól kép­zett mérnöktiszt atomfizikai kér­désekben járatlan ugyan, de szá­mos nagy katonai objektum ki­vitelezésekor — a Pentagont is ő építi meg — kiváló szerve­zőkészséget és nagy tetterőt ta­núsított.. Páratlan találékony­sággal. óvatos körültekintéssel és hallatlan energiával / dolgozik az atomfegyver előállításán ,is; a siker azonban egyéniségének legellenszenvesebb vonásait fog­ja majd felszínre hozni. Groves mellett a nagy mű ki­vitelezése folyamán érdekes tu­dósegyéniség áll. Robert Oppen­heimer 1943-ig a Berkeley egye­tem professzora, ilyen minőség­ben vesz részt a hasadóanyag-ku­tatás előmunkálataiban. ,A halk szavú, törékeny testalkatú tudós nem lászik alkalmasnak egy gi­gantikus hadivállaikozás ■ tudo­mányos vezetésére, az a tény azonban, hogy Groves mégis ma­kacsul ragaszkodik hozzá, arra mutat, a tábornok jó emberisme­rő. Oppenheimer kinevezése el­len óvást emelt az állambizton­sági szolgálat. Oppenheimer a német tudomány emlőin nevel­kedvén — 1927 ben Göttingen- ben doktorál — leplezetlen ro- konszenvet mutatott a kommu­nista eszmék iránt. Baloldali né­zeteit nyíltan hangoztatja! Groves azonban rendíthetet­len, ragaszkodik Oppenheimer kinevezéséhez. Az állambizton­sági szolgálat meghátrál, a dan­dárparancsnok pedig a fizikus előtt teátrális gesztussal teszi gd acta az ügynökök' által összeka­part bizonyítékokat. No azért nem veszett kárba a névtelen szimatolók életműve, tíz év múlva előkotorja majd az anyagot az amerikaellenes tevé­kenységet vizsgáló bizottság. A tanúk padjára lépő altábornagy azonban korántsem lesz olyan karakán legény, mint az egykori vezérőrnagy. Oppenheimer szenzációs szer­vezőnek bizonyul. Az emberek­kel kitűnően tud bánni; vitatha­tatlan szellemi fölényét minden­ki tiszteli. A feltornyosuló prob­lémák tömegén játszi könnyed­séggel lesz úrrá. A titok hét fátylának őrei és az AIzosz Bocsássuk előre itt a MED egy segédszervezetének ismertetését. A biztonsági szolgálatról van szó. Nyilván üdvös előrelátás, hogy a hatalmas atomprogramot védeni akarják német ügynökök esetle­ges befurakodásától és kártevé­sétől. Utólag kiderül persze, hogy a németek vagy nemtörődömség­ből, vagy erő hiányában, de a MED-et figyelemre sem méltat­ják. A gigantikus fegyveres appará­tus — mely az USA központi hír­szerző és elhárító szolgálatától is független —, hogy létjogosult­ságát igazolja, nagymértékben fontoskojlóvá válik. Groves töké­letesen egyetért törekvéseikkel, -sőt nagyon valószínű, hogy ins» pirálja is őket. A tengerentúli Abwehrnek valószínűleg nagy szerepe lehet a háború után el­szabaduló atomtitok-hisztéria ki­alakításában. Az atomkutatásokat — kezdet­ben nyilvánvalóan ésszerű — ti­toktartás övezi. Grfeves azonban e téren is túllő a célon. Sajtócen­zúrát vezetett be annak érdeké­ben, hogy az amerikai lapokban és rádióműsorokon az atomkuta­tásról szó se essék. Nemcsak a MED-ről írott cikkeket gyomlál­ják ki, hiszen riporter annak kő- „ zelébe sem férkőzhet. Az európai ■ lapokban megjelenő közlemé­nyeket sem szabad ismertetnie 1 az amerikai sajtónak. Groves ’ még finomabb részletekbe megy. Indexre teszi azokat a szavakat, melyek az uránprogramra utál- 1 hatnak: nem használhatja őket' az amerikai sajtó. A fpcenzor - azonban észbekap; a tiltott sza­vak jegyzéke ordítóan árulkodik, ezért semleges kifejezésekkel fel- ] hígítja a szótárat. Az urániumon ' kívül tabu lesz pl. az ártatlan ; ittrium neve is. A titoktartás ér* ' dekében a program létezéséről-' csak igen kevés embert tájékoz- > tatnak. A beavatottak körét 1 azonban ésszerűtlenül leszűkí" - tik. Bár az egyesített vezérkarok ’ főnöke, Marschall tábornak tud az atomkísérletekről,- a fegyver- j nemek vezérkari főnökei jórészt ' tájékozatlanok (kicsi híja, hogy l emiatt a nagy vigyázattal őrzött - első atombomba a CsendesJóceán j fenekére nem került.) A külügy- 1 minisztert csak 1945 februárjá-1 ban, a jaltai konferencia előtt1 tájékoztatják. Az USA alelnöke, Truman csak akkor szerez tudo­mást a nukleáris kutatásokról, mikor követi Rooseveltet az el­nöki székben. A titkolózás a németek vere- [ sége után végképp értelmetlenné! válik. Nyilvánvaló célja ekkor | ütközik ki: a bomba meglepetés- j szerű alkalmazása az atomdiplo- mácia érdekét fogja szolgálni,; A MED biztonsági szolgálata mellett létrehoztak egy hírszerző szervet, az „Alzosz”-t. Az eredéi- t ti elgondolás helyes, hiszen a né­met atomkutatást szemmel tat-! tani célszerű intézkedés. Az Al- [ zosz azonban, a dolgok végkifej­lete szerint, egészen más felada­tot tölt be. A 114 főnyi, tisztek­ből, tudósokból és ügynökökből álló szervezet elsősorban az Egye-j sült Államok atommonopóllumá- j nak biztosításáért dolgozik. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents