Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
1981. július 21. • PETŐFI , NÉPE # $ Esti mozielőadás ISKOLAI GONDOK KECSKEMÉTEN A legnehezebb tanév előtt ‘ Izzasztóan meleg, nyári este Van. Kecskeméten, a Városi mozi előtt, jókora tömeg várja, hogy megnyíljanak végre a bejárati ajtók és megkezdődjön a nap utolsó előadása. Amint azt a pénztárban kifüggesztett tábla mutatja, ma estére már valamennyi jegy krimikedvelő gazdára talált. Vagy mégsem valamennyi? * * • — Semmi pánik öregfiű, nekem van néhány eladó jegyem — szólít meg egy harminc év kö- Tüli férfi, miközben a pénztár környékén bámészkodom.' Erős, frálinkaszagú le.helete szinte hátratántorít. — Na, miért hem hurrázik kispajtás? Csak nem sajnálja tőlem, koránkelőtől, azt a néhány forintos felárat? Megéri, higgye el! Azt mondják, baromi jó film és Bujtor szebben pofoz mint Piedone, és állítólag pucér spinéket is látni a vásznon dögivei, ahogy himbálják dinnyényi dudáikat... A jegyüzér fülig rángatva foghíjas száját sejtelmesen vigyorog, mintegy ezzel is alátámasztva légből kapott reklémszövegét. A vigyorgás azonban lassan lehervad az arcáról, amikor közlöm, hogy én még kaptam jegyet — igaz. már csak a negyedik sorba —, a mai előadásra. Vállat Von, odébbhúzódik, és eladásra váró jegyeit számolgatja. Gondolom, nem sokáig kell majd kí- nálgatnia a „portékáját”, hiszen egyre nő a tömeg a mozi előtt, s egyre több ember fordul vissza csalódottan a pénztártól, a „Minden jegy elkelt” tábla láttán. Egy tizenévesekből álló csoport érkezik a filmszínház elé. Közülük az egyik átkiabál a tömegen, felfedezve ismerősét a bejárat közelében. Szinte visszhangzik belé a tér, amikor a „távolsági beszélgetés” során azt részletezi, hogy mit csináljon á másik a jó édesanyjával, ha nem fizet neki egy üveg sört, a szomszédos Pálma presszóban. Vulgáris szavai, meglepő módon, általános derültséget keltenek a várakozók között. Amikor kinyílnak a bejárati ajtók, .nekilódul az embertömeg, s néhány perc múlva zsúfolt méhkassá válik a hatalmas nézőtér, ahol fullasztó a meleg. Mire kialszanak a lámpák, az ülőkékhez tapadnak a szoknyák, a nadrágok, s a nézők idegesen fészkelődnek székeiket nyikorgatva. miközben legyezgetik, törölgetik izzadt arcukat, nagyokat fújtatva. És lassan-lassan orrfacsaró izzadságszag terjeng mindenütt. Előzetesként egy rövidfilmet vetítenek, amely egyik jeles festőművészünk, Tornyai János munkásságáról készült. Remek rendezői fogásokat, bravúros operatőri megoldásokat, látványos képsorokat figyelhet meg a néző e rövid alkotásban, s a felvételeket a művész vallomásaiból ösz- szeállított hanganyag kíséri. — Ügy mondom; figyelheti, mert valójában nem mindenki figyeli. Sőt, akit érdekelne a film, annak igen csak hegyeznie kell a fülét, mert itt is. ott is nagy hangoh társalognak, vagy durva megjegyzéseket tesznek egyesek. — Hogy az Isten... meg, meddig tart még ez a ... baromság?! — hallatja magát egy mutáló kamaszhang a terem másik oldalán. Feleletképpen . néhány éles fütty, majd újabb megjegyzések: — Kit érdekel ez a hülyeség! Vetítsék már a madonnát! • * • Amikor vége a rövidfilmnek, többen psattogó tapsra fakadnak. Azután elnémulnak a nézőtéri szájak, s tágra nyílt szemek merednek a vászonra, amikor a gyilkos revolvere eldörren, s Csöpi (Bujtor István) a színre lép, hogy elfogja a tetteseket és visszaszerezze az értékes aranyszobrot. ' A humoros jelenetek, jópofa dialógusok után egyre gyakrabban felharsan a nézők kacagása. Előttem egy fiatal párocska izzad, s a borzas fejű fiú félhangosan magyarázza a lánynak, hogy figyeljen, mert ez fog következni, most az fog következni, ő csak tudja, kétszer is látta már ezt a filmet. Mindez így megy egészen addig, amíg mögöttem fel nem dördül egy borízű, rekedt férfi- >hang: — Állítsd már le a pofád kisfiam, mert íölbélyegezlek a plafonra és vihet a légiposta! — szellemeskedik, s nem kétséges; most olyan erősnek képzeli magát; amilyennek a „magyar Pie- donét”-t látja a vásznon, miközben kihajigálja egy koktélhajó garázda galerijét. Szóval nemcsak a filmen, a nézőtéren is hallani „jópofa” megjegyzéseket, amin egyesek nevetnek. de a többség csak idegesen forgatja a fejét, méltatlankodva, mert az előadásra kíváncsiak, nem a durva bekiabálásokra. A fiú mindenesetre elhallgat, pontosabban: suttogóra fogja „előrejelző” szövegét. Ezután a nézők többnyire belefeledkeznek a fordulatos események, látványos pofonok sokaságába. s különösebb „közjáték” nélkül telik az idő. A fullasztó meleg azonban egyre elviselhetetlenebb. Közvetlenül mellettem egy fiatalasszony ül, könnyű kismamaruhában. Megállás nélkül legyez- ' geti magát egy Esti Hírlappal. Olykor-olykor felsóhajt és mond valamit mellette ülő férjének. Megjegyzései arról tanúskodnak, hogy egyre nehezebben viseli a nézőtéri klímát. Már végéhez közeledik a film, amikor felnyög a fiatalasszony: — Itt dohányoznak, érzem!... Körbeszimatolok és csakugyan! Az áporodott levegőben az izzadságszag csípős dohányfüsttel keveredik. — Menjünk ki. rosszul vagyok! — nyöszörgi férjének a kismama, s máris megindulnak a széksorok között a kijárat felé. A mögöttük ülők dühösek, mert egy-két pillanatig nem látják a vásznat a kifelé menekülőktől. Üjabb trágárságok, megjegyzések csattannak. Végül a bűntény megoldódik, a bűnösök lelepleződnek, a garázda galeri pedig ismét eszméletlenségbe szenderül Csöpi ökleitől. Felgyúlnak a nézőtéri lámpák, s a közönség hömpölyög a kijárati ajtók felé. * * * Egyszer meg lehetett nézni — összegzem magamban a látottakat, mélyeket szippantva az éjszakai, friss levegőből. Mégis inkább csalódottságot érzek, s tudom, hogy ennek nem A pogány madonna az oka. Azután lelki szemeim előtt elképzelem, hogy Csöpi egyszercsak lelép a vászonról, szúrós tekintetével végigpásztázza a nézőteret, s miközben kemény jobb öklével sokatmondóan a bal tenyerét csapkodja, szerényen. halkan megjegyzi: Kulturáltabban szórakozzanak emberek, kulturáltabban!... Koloh Elek Nyár derekán az őszre gondolni? Ha a szünidejüket töltő gyerekek nem is teszik, a szülők, iskolavezetők és tanácsi dolgozók óhatatlanul a tanévkezdettel foglalkoznak. Különösen azokon a helyeken, ahol az átlagosnál súlyosabb helyzet nyitányát jelzi majd a szeptemberi csengőszó. Vagyis néhány nagyközségben és a városokban. S elsősorban a százezer lakosú megyeszékhelyen. Ezekről a gondokról és a tennivalókról kérdeztük Széki Bá- lintnét, a kecskeméti Városi Tanács művelődésügyi osztályvezetőjét. — Az igényekhez képest any- nj/ira kevés a tanterem, hogy kénytelen vagyok így kezdeni: nem tudták korábban, hogy milyen feladatokkal kell majd szembenézni az 1981/82-es tanévben? — De igen. A születésszámokból és a beköltözési statisztikából jó előre kialakult a kép. Csupán a Széchenyi városban 2 300 lány és fiú kezdi a tanévet szeptemberben, kétszázzal többen, mint tavaly. Ez pedig önmagában további hat, zsúfolt osztályközösséget jelent. — Ha lehetett számítani a föl- lendülő beíratásokra, akkor mi okozza a nehézségeket? • — Az erőfeszítések ellenére nincs elég helyünk a szakszerű foglalkozásokhoz. Az óvodát elhagyó népesedési hulláim egybeesik az új ötéves terv kezdetével, a fejlesztési eszközök viszont rendszerint az indulást követő későbbi szakaszokban szoktak eredményt hozni. Tehát addig — most — lesz a legnehezebb. Csaknem kétezer beiratkozott első osztályost tartunk nyilván a városban. A létszámuk háromszázötvennel meghaladja az elmúlt évit. Csupán ahhoz tíz újabb tanteremre lenne szükség, hogy elhelyezzük őket. De az új árpádvárosi iskola csak jövő szeptemberre lesz kész a huszonnégy tantermével és a hozzá kapcsolódó hat napközis helyiséggel. — Hol alakult ki a legkritikusabb helyzet? — A Széchenyivárosban minden eddiginél több tanulót kell befogadnia a Molnár Erik, a Budai Dezső és a Lánchíd utcai általános iskoláknak. A lakótelepen újabb otthonokba költöznek be a családok, elkerülhetetlenül növekszik tehát a zsúfoltság, különösen az alsóbb korosztálynál. A Hunyadivárosban évek óta a legnagyobb csoportlétszámmal oktatnak, nap- ’ közis célra például lakásokat kénytelenek igénybe venni. A teherbírás végső határán már nem engedhető meg, hogy tovább emeljék a párhuzamos osztályok számát. S végül, de nem utolsósorban : a harmadik neurotikus pont a központban alakult ki. — Van-e megoldás? — Mindhárom széchenyivárosi iskolában teljes egészében át kell térni í& két műszakos, váltakozó tanítási rendre. Oktatásra használják az úttörőszobákat, szakköri helyiségeket, napközis termeket is. Emellett számolunk azzal, hogy rövidesen megürül a Zó ja utcai épület. Így várhatóan több különböző méretű tanterem csökkenti majd a feszültséget a kertes, ligetes, szép sportudvart is magába foglaló épület bevonásával. A Hunyadivárosból hatvanhét első osztályos tanulót kell a centrumba utaztatni naponta, a szállításhoz segítséget kérünk a Volántól, ök a Trombita utcai általános iskolába járnak majd. — Vagyis a Jalta borozó fölötti épületrészbe? — Valóban. Ez is egy példája a kényszermegoldásnak. Az elhatározás nálunk is vihart váltott ki, de szükség van rá. A tervet a műszaki szakemberekkel alaposan megvitatva, a többletköltségeket sem kímélve, a lehető legteljesebben elkülönítjük egymástól a vendéglátó és az oktatási intézmény termeit. A bejárat is a másik utcáról nyílik. Az irányításit a közeli Zrínyi iskola vállalta. Három nagy méretű és egy kisebb termet rendezünk be, áttérve a korszerű világításra és gázfűtésre. Átmenetileg elfogadható, jó körülményeket igyekszünk teremteni. összesen százhuszonegy lány és fiú lát hozzá itt a tanulmányaihoz, a városközponti jelentkezőket is beleértve. Ezenkívül hivatalsegédi lakásokat szabadítunk fel és alakítunk át tanteremnek a Hoffmann János utcai és a Béke téri általános iskolákban. Egyelőre szűkösen kezd az újkollégiumi épületben az ének• Az egyik leendő Trombita utcai tanteremben. A műszaki átadás-átvétel már megtörtént. (Fotó: Somos László) zenei általános iskola és gimnázium, de kárpótlásul szolgálhat az ideálisan szép környezet és az 1982 végére ütemezett bővülés, amikor az állami zeneiskola is megtalálja végleges, méltó helyét az épületben. — őszre tehát háromszázötvennel több első osztályos . kisdiák lépi át az iskolai kapukat. De nem „csupán” az oktatásuk-ne- velésük a feladat... — Hanem a napközis ellátásuk is. Erre 70—75 százalékban igényt tartanak a szülők, és meg kell értenünk a gondjukat, A délelőtti osztálytermekre, illetve nevelőkre így délután is szükség lesz. A napközit elsősorban a kicsiknek tartjuk fenn, de nem mondunk le a további bővítésekről sem. A helyzet normalizálódását végül is a VI. ötéves tervre elő- iránjyzott 74 általános iskolai tanterem birtokbavétele ígéri. Rendkívül nagy tehát az építők felelőssége, hogy mindenütt időben végezzenek, ne módosítsák hátrányukra a vállalásaikat. Jó lenne az óvodákéhoz hasonló társadalmi megmozdulás is, hiszen az oktatás színvonala nem mellékes a szakember-utánpótlást váró üzemeknek sem. Addig is különböző szervezési és egyéb megoldásokkal igyekszünk úrrá lenni a beköszöntő, a város történetében legnehezebbnek látszó tanév gondjain. Halász Ferenc 4. A Broompark megmenti a nehézvizet A viharos gyorsasággal pergő események azonban megakadályozták a nehézvíz tényleges fel- használását. 1940 májusában megindul a Wermacht nagy nyugati bffenzívája; a holland és belga kapitulációt követően Franciaország meghódol a diadalmas némát fegyverek előtt. Joliot Curie laboratóriumát először Clermont Ferrandbe menekítik, majd Riómban húzódnak meg. Joliot pillanatnyi Represszióba kerülve nem látja át, hogy tudományos talentumára milyen szükség lenne a nácizmussal eltökélten továbbhar- harcoló másik oldalon, és osztozni kíván hazája balsorsában. Vezeti továbbra is párizsi laboratóriumát, elősegíti azonban legtehetségesebb munkatársainak. Halbannak és Kowarskinak Angliába menekülését. Gondjaikra bízza a nehézvizet is. Az osztrák és az emigráns lengyel nehéz szívvel, rossz előérzettel búcsúzik barátjától és mesterétől. Sejtelmük megcsalja őket, de találkozni. csak hét hosszú év múlva fognak. Bordeaux-ban egy brit teher- hajóra szállnak értékes poggyászukkal. A Broompark szerencsés csillagzat alatt hajózijg: bár a Csatornán német tengeralattjáró- falkák ólálkodnak, és a Luftwaffe elaknásította a brit kikötők bejáratát, a gőzös átküzdi magát a veszedelmeken és a francia fegyverletétel napján sértetlenül vet horgonyt Southamptonban. , A nehézvíz Odüsszeiája véget ért. Nem segítette á nácik ellen harcoló népek tudományos erőfeszítését, de a németek sem jutottak hozzá a továbbhaladáshoz szükséges anyaghoz. A szabályozott maghasadásra vonatkozó kísérleteiket több hónapig visszafogta a 33 palack tartalmának hiánya. A Reich egy — a fegyverekkel vívott háborútól messze eső — mellékhadszintéren csatát vesztett. Az ezer évre tervezett birodalom végórája azonban nem érkezett még el. A németek keményen visszaütöttek. „Irány Norvégia!” így hangzott e jelszó, melyet még orv módon rejtegetett lobogóira írt a kísértetha jókon északnak lopakodó germán hadsereg. Norvégia inváziója jellegénél fogva különbözik a náci agresszió tucatnyi egyéb esetétől. Korántsem azért, mert az első német hadihajók már április 9-én megtámadják Trondheimet, Narvi- kot és Bergent, és csak április 27-én jelenti be a hadiállapot beálltát a Führer. A hamis biztonság illúziójába ringatott áldozat hadüzenet nélkül történő, váratlan megrohanása a nácik általánosan követett gyakorlata. „Északi fúrfang” megnevezéssel kommentálta dr. Göbbels propagandagépezete azt a cselekményt, amit. az ép erkölcsi érzékű nemzetek fogalmi rendszere „gálád rásze- dés”-ként tartott nyilván. A döntő különbség nem itt keresendő, hanem abban: a németek arra számítottak, hogy a hosszúra nyújtózott ország kis népe örömmel fogadja a daliás megszállókat. A hitleri fasizmus ideológiája szerint ugyanis Európa kor- mányzására a magasabb rendű nordikus faj, a germán hivatott. A tisztavérű rasszhoz a norvégokat is hozzászámították, és szívesen vették volna, ha belső egyetértéssel csatlakoznak a német vágyálmok szerint kialakított európai Űj Rendhez. Elképzelésük sajnos, nem volt alap nélküli. A norvégok egy része — legyünk igazságosak: egy kis töredéke — hallgatott a nácik csábító szirénhangjaira. A nemzete alapvető érdekeit saját-hatalomvágyának feláldozó áruló köznévvé vált megnevezése: a quisling, Vidkun Quisling őrnagy vezetéknevéből vette eredetét. Az ex-nemzetvezetö mellé — aki abban a sajátos megtiszteltetésben részesült, hogy kedvéért a storting (nemzetgyűlés) 1945-ben visszaállította a száz éve eltörölt halálbüntetést — számos cinkos szegődött. A sunyi kollaborálok kicsi, de jól beépített bűnszövetkezete hatásosan bénította a háborúra egyébként is készületlen ország védekezését A norvégok többsége azonban ragaszkodott ősi szabadságjogaihoz, és semmiféle pángermán világbirodalomban kiteljesedő dicsőségérzetért nem mondott le a nemzeti önállóságról. Sőt éppen Norvégiában éri a németeket a sors első figyelmeztetése- A kétségbeesett ellenállásba hajszolt kis nemzet fájdalmas sebet üt az óriáson. A Weseriibung-hadművelet A német vezérkar stratégiai megfontolásokból határozta el Norvégia elözönlését. Egyrészt Észak-Angliát és az Atlanti-óceán egy részét kívánták a Luftwaffe ellenőrzése alá helyezni. Másrészt a norvég fjordok eszményi búvóhelyet kínáltak a tengeralattjáróknak. Harmadsorban a svéd vasérc tengeri útját óhajtották biztosítani. Mellékesen: a Német Birodalom irányítása alá kerül a világ egyetlen nehézvíz-gyártó üzeme. A titkos fegyverek előállítói ezt az eredményt nem is tekintették másodrangú sikernek. Az invázió megindult. A támadók a nyomasztó túlerő fölényét a meglepetés társításával kívánták fokozni. A támadás eredményessége" döntő mértékben múlt azon, sikerül-e meglepetésszerűen birtokba venni a fjordokat. Különös képződménye, a természetnek a fjord: hosszan elnyúló keskeny sziklaszoros, mely 100—150—200 kilométerre vezeti be a tengert a szárazföldbe. A fjord helyenként széles öböllé tárul, majd keskeny átjáróvá szűkül össze. A tengerág mélykék tükre sokszor takar feneketlen mélységeket. A Sogne-fjordban' a szakadék peremén kanyargó autóúttól 100 m-re 130Ö m-es mélységben éri el a sziklaágyat a mérőón. A legfontosabb norvég városok általában egy-egy fjord végében fekszenek. Ä bevezető víziút könnyen védhető partjain már a kora-középkorban erődöket emeltek a harcias norvég törzsek. Sok esetben a jó stratégiai érzékkel kiválasztott pontokra, az egykori vikingvárak fölé emelték modernebb erődítményeiket a norvégok. Az erődítmények 1940- re jórészt korszerűtlenné váltak. Kiváló fekvésük miatt azonban maroknyi őrség is hozhatta kellemetlen helyzetbe az ostromlókat. Trondheim, Bergen és Narvik fjordját megnyitotta az árulás. Az Psló-fjordban azonban ez a bátor kis nép véres leckét adott a támadóknak. A meglepetés biztosítása céljából — a tengeri hadviselés konvencióit felrúgva — idegen zászló, angol lobogó alatt osontak be a fjordokba a német hadihajók. A cselfogás alkalmazásának gondolata nem a tengerészbecsülettől elrugaszkodó parancsnokok egyéni kalóztempója. Központi utasítás osztotta ki az angolra átkeresztelt hajóneveket, és az egységes angol nyelvű válaszszöveget a norvégok esetleges kérdéseire. Számítottak ugyanis arra, hogy az angolokkal hagyományos jó barátságot ápoló norvégok nem tüzelnek a brit hadilobogóra, még ha előjelzés nélkül bukkannak is fel Őfelsége flottájának egységei. A norvégok meglepődnek, esetleg gyanakodnak is;" mire azonban felocsúdnak, már késő lesz. Wotan agyafúrt gyermekeinek számítása pontosan bevált. Az ősi Trondheim és tucatnyi jelentős norvég város esik az éjszaka homályában partra szálló rohamosztagok kezébe. Az Osló-fjord-. ban azonban váratlan fordulatot vettek az események. A norvég főváros megszállóit fuvarozó hajórajt a- Blücher nehézcirkáló vezette: mögötte a Karlsruhe haladt A kötelék éjfél után hatolt bá_a 96 kilométer hosszú fjord torkolatába. Akadálytalanul elhajóztak a hcrteni tengerészeti támaszpont előtt, és a koromsötét éjszakában mind mélyebbre hatoltak a fjordba. Kritikus áthaladási pontnak a kaholmi erődsziget keskeny csatornája látszott. Kaholmnál a hajózóút úgy leszűkül, hogy a libasorba fejlődött flottának háromszáz méterre kell elhaladnia az erőd ágyúcsövei előtt. Hajnali párbaj az Osló-f jordban A rauőy-i erőd őrszemei kivilágításán, szürke árnyékokat véltek a távolban elsuhanni. Felvillantották az erőd két fényszóróját, és a sötétségbe belehasító sugárkévék némi keresés' után megállapodtak a lassan forgó csavarokkal, zajtalanul sikló vezérha- jón. A német tengerészek is bekapcsolták valamennyi reflektorukat és ráirányították a norvég fényszóróállásokra. Mivel a fényszórókat a nehézlövegek mellé telepítették, a kezelők és a tüzérek egyaránt elvakultak a tucatnyi hajóreflektor ellenfényétől. A szkeptikus norvég parancsnok. aki harcálláspontjáról jól látta a hajókat, nem hatódott meg az angol lobogó látványától, hanem leadott néhány lövést. A vízoszlcpok a Blücher orra közelében szökkentek fel, a nehézcirkáló azonban sértetlen maradt. Kumnitz altengernagy szigorú parancsának megfelelően a német hajók ágyúi némák maradtak. Rauöy parancsnoka némileg meg- zavarodott. A fényszóró—löveg sziámi ikrek megvakultak, célzott tüzet nem vezényelhetett. A hajókon brit lobogó, és fürgén szaladtak fel a zászlójelek: „Tüzet szüntess! Angol hajó! Jóbarát!” Végül: a tüzet nem viszonozták. Gyanúja azonban ne"m oszlott el. Telefonon felhívta a Kaholmon emelt erőd, az Oscarborg parancsnokát, és tájékoztatta a történtekről. Lunnsvik kapitányban megvolt az a fontos készség, ami Norvégia e nehéz órájában sok katonájából hiányzott. Azonnal átlátta a helyzetet és parancsot adott az erőd fényszóróinak leszerelésére. A fényszórókat az erődtől távol, a sziget déli csúcsában állíttatta fel. Négy óra telt ol feszült várakozással, míg feltűntek a szellemflotta szürke árnyai. Mikor az első hajó a szűk csatorna bejáratához érkezett, Lunnsvik megvilágítást kért. A tapasztalt öreg katonát a brit lobogó nem tévesztette meg, a német nehézcirkáló zömök felépítményét azonnal felismerte. A fény-, szórók kereszttüzébe fogott Blücher megkísérelte a Rauöy-nél sikerrel alkalmazott trükk megismétlését. Kumnitz altengernagy — eléggé el nem ítélhető módon — figyelmen kívül hagyott egy lényeges körülményt. Elfeledkezett arról, hogy a norvég, is találékony, árja nemzet, és nincsen kizárva, hogy az „északi fur- fangra” hamisítatlan „viking fortéllyal” válaszol. Kár volt ezt az eshetőséget figyelmen kívül hagyni. Lunnsvik kapitány várt türelmesen míg a dél-kaholmi reflektorokkal fénypárbajt vívó nehézcirkáló be nem úszott a sötétségbe rejtőző Oscarborg némán hallgató nehézütege elé. Amikor a cirkáló az ásító ágyútorok eléért, tüzet vezényelt, és a 28 cm-es ne- hézlövegekkel 300 m-ről bele- ágyúzott a Blücherbe. Fritz List német haditudósító a vezérhajó fedélzetéről szemlélte a romlást; a további eseményekre vonatkozóan az ő leírása a leghitelesebb forrásmű. Az első lövés a megfigyelőhidat rombolta szét. Elpusztult az elektromos irányítóközpont, és a hajó hat emelet mélységű gyomra sötétségbe borult. A középfedélzeten, mint felröppenésre kész, nagy, gyilkos madarak, gpnnyasztottak a repülőgépek. Hasuk benzinnel töltve, szárnyaik alatt bomba lapul. Ósló előtt katapultálták volna őket, hogy lecsapjanak az ellenállás fészkeire. A második lövés elsöpörte a két bombavetőt. A szétömlő benzin lángba borította a hajó közepét, a leszakadt bombák a fedélzeten detonáltak. A harmadik és negyedik lövés a hajó oldalába hasított magtára j- tónyi lékeket. A halálra sebzett, megvakított óriás felmordul. A Blücher dü- . hödten tüzel valamennyi lövegé- ből a parton felvillanó torkolat- tüzek irányába. A koromsötét éjszakába vaktában belelövöldöző ágyúk azonban nem sok kárt tesznek atz Oscarborgban. A norvég erőd'néma marad, míg a nehézcirkáló elvonszolja magát a küzdelem helyéről. Azután újra felvillantja fényszóróit és egy második sorozattal ronccsá lövi a Karlsruhet is. A Blüchert az épen maradt páncélrekeszek még felszínen tartják, de erősen megdől és csak az egyik gépe működik. Így úszik be az észak-kahol- mi védőművek torpedóvető csövei elé. Kétszer csobban a tenger; a Blücher fedélzetén azonban; oly nagy a pánik, hogy senki sem veszi észre a közeledő torpedókat Az elháríthatatlan végzet ellen egyébként sem védekezhetnének: a hajó nem manőverképes, hogy a torpedók elől kitérhetne. Két hatalmas robbanás, a hajó percek alatt megdől és elmerül a jeges hullámsírban. A cirkáló Kidben egy hadilétszámú zászlóaljat vett fedélzetére. Nyolcszáz embert nyel el a fjord vize. Jó részüket az acélkoporsó zárja magába: a nehézlövegek találatai összegörbítik a felszínre vezető acélajtókat. Azokat emberkéz többé ki nem nyitja. Mire a vaksötétben meglelnék a szerszámokat, mindent elborít á harsogva beömlő tengervíz..-. (Folytatjuk) O
