Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-17 / 166. szám

1981. július 17. • PETŐFI NÉPE • 5 OLVASTAM, LÁTTAM, HALLOTTAM A nagy sörkönyv Nyugaton kiadott összefoglaló jel­legű könyvekből is vásárol újábban a kecskeméti megyei könyvtár. Hasz­nosan, kellemesen töltheti Idejét, aki tud valamennyire angolul, németül, franciául. Nyelvgyakorlásnak sem utolsó szórakozás a szép kiállítású, népszerű tudományossággal megírt ki­adványok olvasgatása. Jó néhány ér­dekes kötet került már a kezembe a kézikönyvtár idegen nyelvű könyvek számára fenntartott polcain. Írtam már ,,a bor világtörténeté­ről”, gyönyörködtem a repülés múlt­ját és jövőjét bemutató kötetben, többször kisegítettek francia és né­met lexikonok. Mennyit iszunk? Ügy gondolom, hogy Michael Jackson „nagy sörkönyve” is megér egy misét; kilencven gé­pelt sort és néhány képet. Nem is olyan egyszerű feladat rövid áttekintés elkészítése! A világ teremtését kétszáz sor­iban elintéző Kalevala négyszáz sortban ismertette a sör eredetét. Az erjesztett ital világkarrierje pedig a finn eposz felfedezése után kezdődött igazán. Igaz, már Julius Caesar dicsérte, de még a 13. században is üldözték sok- helyt k(észítőit. A cseh Wencel király például halálbüntetéssel fenyegette azokat, akik komló­dugvány behozatalával próbál­koztak. Angliában trágyásszeké- ren távolították el, szégyenosz­lophoz kötötték, akik sört er­jesztettek. Hiába, ma száz- és százmillió hektoliternyit fogyasztanak éven­te. Az utóbbi évtizedekben a ha­gyományosan borkedvelő orszá­gokban is nő az erjesztett nedű 'kedvelőinek tábora. Mi is nyomu­lunk előre a legnagyobb sörfo­gyasztók listáján. Az 1975-ben ki­adott könyv adatai szerint már megelőztük a svédeket (!), köze­lítjük a svájciakat és a .hollan­dokat évi 62 literes átlagfogyasz­tásunkkal. A nyugatnémetek (147 •liter) „kancsóhosszal” vezetnek a belgák, a csehszlovákok és az osztrákok előtt. A húsz legnagyobb gyártó or­szág között hazánkat hiába ke­ressük. Az Amerikai Egyesült Államok a maga évi 180 millió hektoliterével szemben a máso­dik Német Szövetségi Köztársa­ság csak 78 milliót termelt. A tíz legnagyobb forgalmú cég között mindössze három európai akadt, két angol és egy holland. aómsorj — zßjTßy; .ju — Pasteur tanácsai A szerző a cseh pilzenit tartja a legjobbnak. A Schneider Pin- kas, Prága első pilseni sörháza szerinte — a komlóból művész- kedett ital híveinek Mekkája. Mi­nek köszönheti a cseh városban 1842-ben alapított gyár hírnevét? Michael Jackson szerint pom­pás, kristálytiszta forrásvizének és a közeli homokdombokba vá­gott pincék ideális, az éréshez a legkedvezőbb hőmérsékletű pin­céinek. A csehekén és a lengyeleken kívül kevés szó esik Kelét-Euró- páról. A szerkő jónak minősíti a magyar termékeket. Dicséri a kő­bányai pincéket és a sörgyártás nagyjai közé tartozó osztrák Dré- her vállalkozókedvét. A monar­chia alatt ez a cég uralta a Laj­tától keletre eső területeket. A malátakivonatból készített Nektár — tudatja olvasóival — a legkönnyebb. A „Világosból” fogy a' legtöbb, nagyon sokan kedvelik ezt az enyhe ízű, nem csírátlanított italt. Megemlíti a pécsi, a soproni és a többi gyár termékeit, ö is tudja, kevés a hordósör. Az Ősi ital története része a művelődéstörténetnek. Hányán és hányán törték a fejüket — mint ez kiderül /a kézikönyvből — amíg megtalálták a legcélszerűbb alapanyagokat. A komlót még kerti növényként írta le Plinius. Friss hajtásait csemegeként fo­gyasztották, régi nevét arról a tu­lajdonságáról kapta, hogy úgy megbújt a szelídebb növények között, mint farkas a juhnyájban. Hányán és hányán törték a fe­jüket, kísérleteztek, amíg kidol­gozták a malátázás, az erjesztés, a csírátlanítás mind modernebb módszereit. Ki gondolná, hogy hogy Gabriel Sedlmayr, a nagy müncheni újító Pasteur tanácsai­nak felhasználásával általánosí­totta, alkalmazta nagyüzemi mé­retekben az úgynevezett élesztős, fenékerjesztéses módszert. Élesztő a cilinder alatt Izgalmasan érzékelteti Michael Jackson az új ismeretek terjedé­sét. Jakob Christian, aki édes­• Múlt századvégi reklám. anyja rézüstjében készítette Dá­niában először ínyencek számá­ra is „iható” sört, rájött arra, hogy csak a fajtaazonos tenyész­tésű élesztővel készített. ital al­kalmas ipari előállításra, nagy­kereskedelmi értékesítésre. Fog­ta magát és eldöcögött postako­csin egykori mesteréhez, a már említett Gabriel Sedlmayrhoz és a tőle kikönyörgött élesztőt cilin­dere alatt szállította hazájába. Minden állomáson kiszállt, hogy vizezéssel életben tartsa az érté­kes kincset. Sikerült a terve. O állította elő 1847-ben az akkor ötéves fiáról elnevezett, ma fo­galom Qharlsberg sört. Évről év­re többet termeltek, évről évre gyarapodott á család vagyona. Fia volt az első olyan milliomos, aki rengeteget áldozott festők, szob­rászok támogatására. Nemzeti múzeumot rendezett be. A belga Belle-Vue sörgyárnak egy olyan méregdrága labdarúgócsapat fenntartására is telik, mint az Anderleoht. Bizonyára megéri ne­kik. Tartály vagy fahordó? Változnak az idők, változnak a szokások, de a sör továbbra is jó üzlet. Az NSZK sörkertjében, Münchenben pedig -ma is köz­ügy. Olvasom a Volksstimm rben, hogy a bajor fővárosban heves politikai vitát kavart a városi ta­nács ama döntése, amely szerint tartályokból is árusítható a híres nemzeti italuk. Pártkülönbség nélkül fejzúdultak a tanácsosok: hogy képzelik? Nekünk csak a hagyományos fahórdó kell! Si- kerül-e megvédeni a polgármes­teri álláspontot, nem tudom. Nem is érdekel. Addig nincs baj, amíg ezen vitatkoznak a derék bajo­rok, amíg ezt tárgyalják a nagy, ezer személyes udvari sörcsar­nokban. Heltai Nándor • Bal oldali képünkön: a Hacker- Pschorr védjegye. ÚTTÖRŐÉLET Vendégek a Krímből Az idén nyolcadik alkalom­mal érkeztek megyénkbe a szov- jetunióbeli testvér megyénkből, Krím területről úttörők. A húsz, mozgalmi munkában és tanulás­ban kitűnt pionírt ketten kísér­ték, Acskaszova Szvetlána Pet­rovna, a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete Krím területi kul­turális osztályának vezetője és Kasenkó Anatolij Vasziljevics, a Szakszervezetek Krím területi Tanácsának szervezési,-instruk- tori osztályának vezetője. Buda­pesten, a Keleti pályaudvaron Szabó Sándor, a megye úttörőtit­kára fogadta őket, kísérte első ál­lomáshelyükre, Bajára. • Találkozásunkkor indulnak Ba- latonfenyvesre — már végigláto­gatták a megye városait, neveze­tességeit. Alm&si Márta főiskolai hallgató, tolmács segítségével így emlékeznek útjukra: — A kecskeméti épületek, és a város tisztasága tetszett a legjob­ban — vélte a Bahcsiszerájfoól ér­kezett Andrej Piripagyin. — Nekem Baja tetszett a leg­jobban, gyönyörű volt a kollégi­um, ahol laktunk, egy szigeten! — mondta a kiváló futó, a Szim- feropol megyéből érkezett Szasa Szkorik. — Nagyon emlékezetes marad számomra a sétahajózás is, amit a Dunán tettünk. — A magyar úttörőkkel való találkozások voltak a legérdeke­sebbek — véli a Fekete-tengeri körzetből érkezett Okszana Sepe- tuha —, együtt játszottunk, éne­keltünk, cseréltünk jelvényt is, meg címet is ... A szimferopoli központi iskola úttörőtanács-titkára, Larissza Ri- balko parányit töpreng, azután' összefoglalja élményeit: — Először jártam Magyarorszá­gon, és természetesen nagy el­képzelésekkel, elvárásokkal jöt­tem ide. Nagyon örültem, hogy láttam, mennyien és milyen ko­molyan foglalkoznak a magyar úttörők életével. Minden város­ban nagy vendégszeretettel fogad­tak bennünket, éreztük, hogy ez nem üres formaság, hanem való­ban szeretnek bennünket... Nagyon szeretem a szép épüle­teket. Kecskeméten alig tudtam elszakadni a különlegesen szép városháza és a nagyon modern megyei tanács székházának lát­ványától. — A tanácsházák nagyon szé­pek — fűzi tovább Larissza .gon­dolatát Viktor Livi), a legszebb mégis a Széchenyiváros, no, és az új kórház... az igazán gyönyörű! Nekem az is tetszett, hogy a Kecskeméti Konzervgyárban az egyik KISZ-alapszervezet diszkót rendezett nekünk. Kaptunk aján­dékokat is, és megkóstoltuk a kü­lönleges kukoricakonzervet. Uszodában is voltunk! Amikor hűvös volt, akikor benn, amikor pedig sütött a nap, akkor a sza­badban. A gyerekek koránk . gyűlnek, hallgatják egymást. Tulajdonkép­pen valamennyiüknek nagy él­mény a testvérmegyében tett lá­togatás, és mégis, a nagy élmény — mindegyiküknek más és más. Abban megegyeznek, hogy a bajai kollégium gyönyörű, hogy Gemencen milyen jól érezték magukat. No, és Szelíden, milyen nagyszerűen fürödtek, és látták az eddig csak hírből ismert hala­si csipke készítését is. A Petőfi- szülőházat egymást túlkiabálva említik, tudják azt is, milyen nagy és híres költő megyénk szülötte. A gyerekeknek lassan indulni­uk kell, a Balatonfenyvesre in­duló autóbusz előállt, a Bács-Kis- kun megyei úttörők táborában már várják őket. Búcsúzás előtt a két fiatal ve­zető foglalja össze a tapasztalato­kat: — Ügy hiszem, valamennyiünk­nek felejthetetlen élmény ez az út — kezdi Szvetlána — minden programunk pontosan szervezett, és mégsem érezzük, hogy állandó­an percre beosztott. Hogy fontos vendégek vagyunk azt éreztük akkor is, amikor a megyei párt- bizottság épületében Szalókiné Kis Katalin, és Gráner Gyula, a KISZ megyei Bizottságának első titkára fogadott bennünket. Na­gyon sok törődést, figyelmet kap­tunk Szabó Sándortól, Győrffy Páltól, és az állandóan velünk élő Tubák István úttörőelnöktől. Jólesett, hogy annyi üzemeit, gyá­rat kereshettünk fel, tegnap pél­dául a Márka-üzemet, ahol az igazgató személyesen kísért le bennünket a palackozóba ... • — és ahol végigkóstolhattuk a Márka üdítő minden változatát — veszi át a szót Anatolij. Az ifjú­sági vezetőknek úgy láttuk min­denre volt gondja, ellátásunkra éppen úgy, mint szabad időnk hasznos és értelmes eltöltésére. Jártunk sok üzletben, áruházban, és tapasztalhattuk, hogy nincse­nek áruellátási gondok Magyar- országon. Mindenki elhelyezkedett a Me­gyei Művelődési Központ autóbu­szában, amikor Jura Zolohin még hozzánk lép, hogy elmondja, neki Baja hangulata és a nagy tiszta­ság tetszett legjobban, hozzátéve, hogy bármikor újTa szívesen el­jön Bács-Kiskunba... Indulnak, hiszen négyórás út áll előttük. Kézfogások, integeté­sek, és, a. szép jármű besorakozik az Izsáki út felé. • Krím terület ifjú küldöttei jú­lius 22-ig lesznek vendégeink. A tervek szerint Balatonfenyvesről Keszthelyre, Tihanyba, Bada­csonyba mennek. Nagy fürdése­ket is tervibe vettek. Hazaindulá­suk előtt Nógrádverőcén töltenek egy napot, onnan kiséonattal, majd komppal átkelve a Dunán Visegrádot is megnézik. Budapest­re egy napot szántak, hogy jóko­ra ennivaló-úticsomaggal — két napot töltenek vonaton! — visz- szainduljanak a Krímbe. Vigyék megyénk hírét, kirándulásuk em­lékét. Selmeci Katalin mmmmmmmmmmmmmk mmmmmmmmmmmmmmmmmmMrn .vXv.v.vSvS Dániel József AZ ATOMBOMBA REGÉNYE 1. Az őrnagy elbeszélése A japán őrnagy gyors, katonás fejbiccentéssel köszöntötte az amerikai tiszteket, és velük szem­ben foglalt helyet. A két száza­dos — egyikük az „Alzosz” kü­lönleges felderítőcsojport járnak tagja — azért repülte át a Csen­des-óceánt, hogy kikérdezze a.ja­pán vezérkari tisztet. Az idősebb amerikai csak a hadműveleti te­rület különleges viszonyaira va­ló tekintettel öltött kapitányi egyenruhát. Philip Morrison — a Cornell egyetem fizikaprofesz- szora — egyébként fehér köpeny­ben szolgálta a háborús erőfeszí­tést. Az atombomba előállításán Los Alamosban dolgozó munka- csoportok egyik vezetője, Groves dandártábornok a szakmai rész­letek hiánytalan összegyűjtése céljából kérte fel a .professzort a kihallgatás vezetésére. A tolmá­csot is az Unióból hozták maguk­kal. Az őrnagy lassan, tagoltan ej­tette a japán torokhangokat; szemmel láthatólag adott arra, hogy mondanivalóját pontosan fordítsák. A három amerikai fo­kozódó figyelemmel hallgatta a vezérkari tisztet, aki a XX. szá­zad Dantéjeként elsőnek pillan­tott be a nukleáris pokol fortyogó bugyraiba. A környezet csak^ mér­sékelten emlékeztetett a Scalige- rek veronai kastélyára, ahol — jegeslehelletű téli estéken — a kandalló tüze köré gyülekezett udvarnak idézte fel a megnyílt Iníernó látomásait a Nagy Szám­űzött. A 8, hadsereg előretolt csa­pata, melynek feladata az „Al­zosz” csoport tevékenységének biztosítása volt, a hirosimai kas­tély romjai között állította fel a kihallgatások céljaira szolgáló ba­rakkot. A kastélyban 1945 augusz­tus 6-ig a hirosimai helyőrséget adó ötödik gyalogos hadosztály főhadiszállása tanyázott, Szep­tember volt, a Japán Beltenger­nek ebben az öblében azonban semmi sem emlékeztetett az ősz természetes színeire. Feketék vol­tak a romok, fekete a föld, és fe­keték a fák lombtalan csontvázai. Az őrnagy monoton elbeszélésé­ből pedig lassan kibontakozott a város tragédiája. Futár a repülőgépen a lángban álló Hirosima felett Augusztus 6-án reggel negyed nyolckor ellenséges légikötelék közeledését jelezték a radarállo­mások. A deciméteres hullám­hosszon dolgozó, meglehetősen tökéletlen japán berendezések nem voltak alkalmasak a gépek szá­mának pontos meghatározására. A 'kiértékelőtiszt mindössze há­romra becsülte az amerikai bom­bázók számát, ezért a légvédelmi főhadiszállás nem riadót, hanem csak légiveszélyt jelentett be. Hunson, a főszigeten — mely felé a három B 29-es tartott — nyolc óra után már a légiveszély elmú- • lását jelezték. A légvédelmi köz­pontban úgy vélték: a kislétszá- mú kötelék fényképezés, vagy meteorológiai felderítés céljából repült be. A Japánt Rádió Társaság ellen­őrző központjában nyolc óra tizenhat perckor észlelték, hogy a hirosimai reléadó hangja eltűnt az éterből. Húsz perccel később a tokiói vasúti távíróközpont ész­reveszi, hogy a fő távíróvonal Hirosimától északra megszakadt. A várostól 15—20 km-re fekvő vasútállomások viszont kéretle­nül is jelentkeztek, és kusza hí­rekben számoltak be egy borzal­mas robbanásról, melynek rop­pant léglökése még ezeket a tá­voli építményeket is megrázta. A főhadiszálláson. nem értették a dolgot. Tudták, hogy Hirosima térségében említésre méltó meny- nyiségű robbanóanyagot nem tá- I roltak. Mivel az 5. hadosztály fő­hadiszállása setn telefon- sem rá­dióhívásra nem reagált és a vá­rossal minden kapcsolat megsza­kadt, a furcsa esemény tisztázása céljából a fiatal őrnagyot repülő­gépen Hirosimába küldték. A pi­lóta és az őrnagy már a várostól 150 km-re hatalmas füstfelleget pillantott meg. A füstöt egy lán­goló város árasztotta a sztratosz­féra kék magasaiba. A gép elre­pült Hirosima felett és látták, hogy a centrumot tűz viharzó lángjai pusztítják. Megkísérelték leszállnd a katonai repülőtéren. A kifutópályákat azonban a légi­kikötő építményeinek szétfújt romjai borították, ezért az 50 km- re fekvő Kure-i tengerészeti tá­maszponton landoltak. A tökéle­tesen megzavarodott tengerész­tisztek az őrnagyot kitörő öröm­mel üdvözölték. Ok is látták a reggeli robbanást, és délelőtt te­herautókon tengerészkatonákat indítottak Hirosima megsegítésé-' re. Az oszlopok azonban sorra megtorpantak és,. visszafordultak: az utakat romok torlaszolták el, felettük lángtenger dühöngött. A Kure-i tengerészgyalogosok nem voltak rossz katonák. Három éve, a Fülöpszigstek meghódítá­sakor ők rohamozták meg az öt hónapig makacsul ellenálló szik­laerődöt, Corregidort. Tizenhét támadás véresen omlott össze: a San Bernardinó öböl vizét habos­ra korbácsolták az amerikai gép­fegyverek. ök, fejüket átkötve ‘a Felkelő Nap hadilobogójának kendőnyj másával, ajkukon a Tennó nevével szálltak harcba a dicső szamurájhalálért, vagy a győzelemért. A tizennyolcadik roham azután a túlélőknek meg­hozta a diadalt. Azt megszokták, hogy emberek ellen harcoljanak: a dühöngő elem lángjaitól azonban ezek a harcedzett veteránok is visszahő­költek. . Az őrnagy alászáll az Infernóba Az őrnagy, megsejtette, hogy eev gigantikus dráma utolsó fel­vonásában ■ főszerepet kapott. Nem tért vissza a főhadiszállásra — bár utasításai ezt írták elő — hanem kétezer emberből mentő­csapatokat szervezett. Rövid be­szédet mondott a tengerészgyalo­gosoknak, teherautókra ültette őket és az első gépkocsioszlop élén haladva követte a visszahú­zódó tüzeket, mígnem este benyo­mult a városba. A Kure-i ten­gerészek segálycsapata hatolt be elsőnek Hirosimába. Az utcákon és a lassan kiham- vadó romok alatt sok tízezernyi halotton kívül a sebesültek száz­ezrei hevertek. A sérülteket még elsősegélyben sem tudták részesí­teni, hiszen a csaknem három­száz hirosimai orvos közül csak harminc élte? túl az atomtámadást, és húszezer főnyi egészségügyi személyzetből hatszáz maradt munkaképes. A lángok, miután felemésztet­ték minden táplálékukat, lohad­ni kezdtek. A rőt elem rombolá­sát senki sem fékezte: a 33 tűzol­tóállomás közül 27 teljesen el­pusztult; a személyzet háromne­gyede vesztette életét a támadást követő másodpercekben. A hely­zeten természetesen az sem vál­toztat, ha a tűzoltólaktanyák épen maradnak. Az épületek tízezreit egyszerre lángbaborító tűzgömb- pusztítását megfékezni épp oly reménytelen kísérlet, mintha a kitört vulkán áradó lávafolyama­it- kívánnánk tűzoltófecskendővel megdermeszteni. A szörnyű bom­ba pusztítása minden megszokott emberi mértéket felülmúlt. Az őrnagy napokon át vezette a mentést. Mindenekelőtt utakat nyitott a romhalmazba, helyreál­lította a vasútvonalat, és meg­kezdte a sebesültek elszállítását. A mentővonatok először a 65- km-re fekvő Onomichiból érkez­tek meg. A város nagy hadikór­háza megtelt, a kötszer és gyógy­szer teljesen elfogyott. A vona­tok mind északabbra és északabb­ra találtak csak befogadó kórhá­zakat. Végül már 24 órát gör­dültek az Inferno minden ször­nyűségét belsejükben hordozó szerelvények, míg a Hirosima kö­ré telepített tábori kórházakban és Japán távoli vidékein orvosi segélyben részesültek az addig fellelt sebesültek. A 350 méter magasan robbantott egyetlen bomba tűzgömbje és robbanóere­je hetvennégyezer életet oltott ki, 400 ezer embert sebesített meg. Voltak, akik — úgy tűnt: cso­dával határos módon — élve ke­rültek ki a robbanás centrumá­ból. Azt akkor még nem tudták, hogy az életben maradott hom­lokán is ott a halál jegye. Egy mérnök-tiszt a robbanás pillana­tában egy épület acélfőtartója mellett állt, az óvta meg a lég- ' nyomástól és a fényvillanás, tü­zes perzselésétől. Látszólag sér­tetlen maradt, és egy munkacsa­patot irányítva dolgozott a men­tésen. Négy nap múlva lett rosz- szul, kórházba ment, ágynak dőlt és tíz nap múlva kiszenvedett. Tragédiája nem egyedüli, sorsá­ban százak osztoztak. (Folytatjuk) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents