Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
IMI. Június 14. • PETŐFI NEPE • 3 MONDJA MEG ŐSZINTÉN. A KORSZERŰ ÁLLATTENYÉSZTÉS ÁBÉCÉJE: Mi a véleménye az ötnapos munkahétről? TakarmányOZÍŰ, de okosan! A minden héten szabad szombat kérdése eldőlt. Folyama- tít.Bakóczay nA^-WTS^ __É— «.Á. .«fc - _____.'«-IÁ mányigényét a lehetőség s I A minden héten szabad szombat kérdése eldőlt. Folyamatos bevezetésére megkezdődtek az előkészületek. Az újságírót és a válaszadókat is az foglalkoztatja, ami ma oly sokakat: hogyan tudják kiadni a heti két pihenőnapot, s emellett hogyan teljesítik a feladataikat az olyan munkahelyek, ahol nem lehet péntek este egyszerűen bezárni a kaput, azzal, hogy hétfőn reggel majd újra nyitunk. Erről kérdeztünk meg pedagógust, állattenyésztőt, és orvost: ők, hogyan látják, mik a gondjaik. Varga Lász- Kiink Kormányos Ióné gimná- H Lajos ágazatziumi igazgatóvezető. Paraszthelyettes, Kun- )JH . . Vm becsület Tsz, szentmiklós: — Uf V Kunpeszér: — .Nagy előnyben ' AJ Az állattevagyunk, fyß JK. nyésztés folyaugyanis a két matos munka. gimnáziumból, Szabadság idefjr 4* ./ ahol a piegyéjére, vasárnaben próbajelleggel bevezették a 11 napos tanítási ciklust, az egyik a miénk. Először ettől is nagyon féltünk, de a kísérlet második évében már nem volt semmi probléma. A kéthetenkénti szabad szombat jól jött a tanároknak, hasznos volt a kollégiumnak, mert tervszerűbbé vált a hazautazás rendje, s természetesen a gyerekeknek is nagyon tetszett a hosszú hétvége. A szabad szombatok jó oldala véleményem szerint továbbra is megmarad, de a gondok növekedni fognak. Komolyan aggódom, mert nem tudom mivel fogják majd tölteni a diákok a hétvégeket. Nem biztos, hogy élni tudnak a megnövekedett szabad idővel, s félő, ezért több lesz a lődörgő. A család — eddigi tapasztalaitok szerint — már most sem igen törődött a gyerekekkel. S nem hiszem, hogy ez a feladat az iskolára, a pedagógusokra várna. . A másik probléma: hogyan lehet elvégezni az új tantervet — meljr csak nevében csökkentett, de tartalmában, anyagában megnövekedett. Magasabb napi óraszámmal semmiképp sem. Javaslatok vannak, például negyvenperces órákra, egy-két tantárgy megszüntetésére: gimnáziumban ilyen lehetne a rajz, vagy énekzene. Egyelőre bizonytalan, mi lesz a tanárok kötelező óraszámával, s hogyan változik ennek függvényében a fizetésük. Láthatja, van megoldandó feladat bőven! pokra és ünnepnapokra eddig is gondoskodni kellett váltóról, igy lesz ezután is. De a több szabadnap azt is eredményezi, hogy fel kell venni új embereket — lehetőleg megbízható, jó munkásokat —, mert bárhogyan is takarékoskodók, szervezek, a baromfit, szarvasmarhát, juhot — mi főleg ezekkel foglalkozunk — el kell látni mindenkor. Igaz, a több szabadnap lehetővé teszi az átcsoportosításokat. Gondolkozunk azon, hogy a szabadnapokat összevonjuk, s így az egyszerre kiadott három-négy nappal jól jár a dolgozó, mert a háztájijában is lényegesen előrehaladhat, s nem károsodik a gazdaság sem. mert a helyettesítő nem egy 24 órára ugrik be — ennyi idő alatt jószerivel még a munkát sem tudja átvenni, s az érzékeny jószágoknak csak bajt okozhat —, hanem négyre. Ekkor már látni, mérni is lehet azt, amit végzett. Természetesen idény-, vagy kampánymunka esetén kivételt kell tennünk. A mezőgazdaságban olyankor nincs ünnepnap, szabadnap, folyamatosan dolgozunk amikor lehet és kell. A rendelet erre eddig lehetőséget adott, s gondolom megteszi ezt az új is. Persze a munkacsúcs után az ösz- szegyűjtött szabadnapokat mindenki kiveheti. A lényeg, se a dolgozó, se a tsz ne járjon rosz- szul. Dr. Bakóczay László főigazgató-helyettes, megyei kórház, Kecskémét: — Már készítettem egy felmérést arról, hogy a kórház miként tudná megoldani az ötnapos munkahétre való áttérést. Természetesen úgy, hogy az egészség- ügyi dolgozók is megkapják ami nekik jár, s mindez ne menjen a gyógyító munka rovására. Ka a szabadságon lévőket és a gyessel otthon maradókat is beszámítom. azaz a 2211 fős állományi létszámmal kalkulálok, akkor az jön ki papíron, hogy a fizikaiak és a középkáderek meg tudnák oldani a maguk feladatát. De az ezerötvennyolc ápolóból, asszisztensből 120—130 mindig távol van. Az orvosoknak pedig már most sem tudják kiadni az ügyeletért járó szabadnapot. Mi lesz akkor,- ha ezentúl hetenként egy helyett kettő lesz? A nagyobb — tíz orvost foglalkoztató — osztályokon könnyebb a helyzet, persze csak úgy, ha az éppen dolgozók túlmunkájára is számítunk, de a kisebbeken, az urológián, szemészeten nem tudják megvalósítani a progresszív betegellátást. Hacsak nem kapjuk meg a számításaink szerint szükséges 112 fős keretet létszámnövelésre — egyebek mellett 16 orvosra, 55 ápolóra, és 35 fizikai idolgozóra lenne szükségünk —, és hozzá az 5—6 millió forintot bérkiegészítésre. Mert az most is előfordul néhány osztályon, hogy van ugvan státusz, de a szükséges pénz hiánya miatt nem tudják betölteni. Mindenesetre a plusz létszámok figyelembevételével fejleszteni kívánjuk a labort és a röntgent, mert e háttér nélkül egyik telephelyünkön sem képzelhető el a színvonalas ambuláns ellátás. A szabadnapok helyett pedig a * műszaknak ügyeletként való elismerésére, és az érte járó pénzkifizetésére gondoltunk. Ezek természetesen még csak elképzelések, az viszont biztos, hogy a túlóra- és a létszámkeret emelése nélkül az ötnapos munkahetet nálunk nem lehet bevezetni. Lejegyezte: Váczi Tamás Bács-Kis kunban még sok a tennivaló Az állattartás költségeinek 60—80 százalékát alkotják a takarmányráfordítások. Ez az arány azért is figyelemre méltó, mert ez a főágazat, ma már a mezőgazdaság termelésének csaknem felét adja. Bízvást állíthatjuk, hogy ilyen alapon a takarmánytermelés, -felhasználás hatékonysága az egész mezőgazdaság költségviszonyaiban, eredményességében, meghatározó tényező. Jubileumot ünnepeltek az úttörők (Folytatás az 1. oldalról.) Tompán 1945 után fiatal kollégáimmal együtt az úttörőmozgalom létrehozásán fáradoztunk. Egykori tanítványaim és azok szülei segítségével, lelkes kollégáimmal 1948 szeptemberben megalakítottuk Tompán az első úttörőszervezetet. Kiváló csapatvezetők sora folytatta -a megkezdett munkát, melynek eredményeként az úttörőcsapat elnyerte a megyei pártbizottság vándorzászlaját, s kétszer a KISZ . Vörös Selyemzászlót. Kecskemétre kerülve sem szakadtam el az úttörőmozgalomtól. Másfél évtizedig a megyei úttörő- elnökség elnöke, illetve elnökségi tagja voltam. Öröm számomra,, hogy részt vehetek ezen a kedves ünnepségen, s a jelenlevőkön keresztül köszönthetem Bács-Kis- kun megye valamennyi kisdobosát és úttörőjét. Az úttörőveterán nagy tapssal fogadott visszaemlékezése után Mészáros Kamilla, az Ágasegyházi Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója üdvözölte a ■résztvevőket. Mészáros Kamilla felszólalása — Őszinte szívvel, nagy szeretettel köszöntőm a jubileumi emlékünnepség valamennyi résztvevőjét Bács-Kiskun megye csaknem 60 ezer kisdobosa és úttörője nevében. — A köszönet megfogalmazása mellett van egy másik feladatunk is: adjunk számot arról, hogyan tánultunk, dolgoztunk á jubileumi évben, milyen tettekkel bizonyítottuk, hogy valóban méltóak vagyunk a kék és vörös nyakkendő viselésére. —' Jelentem a jubileumi em- lókünnepség résztvevőinek, hogy a megye úttörőcsapataiban az elmúlt év szeptembere óta óriási volt az izgalom és a készülődés. Kutatással kezdtük, kíváncsiak voltunk arra, hogyan éltek elődeink, hogyan csinálták a régiek. Búvárkodásunk során megéreztük az úttörőmozgalom régi, lelkes, tettrekész hangulatát, amely bennünket is még jobb munkára. serkent. A mozgalom múltjából sok mindent megismertünk, de a jelen is izgat bennünket. Vajon hogyan élnek, mit csinálnak társaink a szomszéd úttörőcsapatnál? A megyei úttörőelnökség titkosírással megfogalmazott felhívása segített ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában. — Az idén a kisdobos- és úttörőavatások, ha lehet még szebbek, még ünnepélyesebbek voltak, mint valaha. Ereztük a felnőttek gondoskodó figyelmét, szeretetét, törődését. Jó volt együtt játszani, sportolni, versenyezni az idősebbekkel a gyermeknapon. — Szeretném elmondani azt is, hogy mi valamennyien, kisdobosok és úttörők nagyon jól érezzük magunkat az úttörőmozgalomban. Örömmel, érdeklődéssel dolgozunk, ha tudjuk, hogy számítanak ránk, hogy a mi véleményünk, elképzelésünk is fontos. Ígérem társaim nevében is, hogy a sok szeretetet, gondoskodást a jövőben még több, pontosabb, jobb munkával, magatartással igyekszünk meghálálni. Kitüntetések Az esemény a kitüntetések átadásával folytatódott. A munkásőrség országos parancsnoka által adományozott, a Haza Szolgálatért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést kapta Kiss Lajos kiskőrösi munkásőr. Ezután a jubileumi emlékünnepségen a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Elnöksége által az úttörőszövetség megalakulásának 35. évfordulója, valamint az idei pedagógusnap alkalmából adományozott kitüntetéseket adták át. Gyermekekért Érdemérem kitüntetést kapott: (a kitüntetéseket a központi ünnepségen vették át) Farkas Ferenc, a megyei úttörőelnökség tagja, a kecskeméti Lánchíd utcai iskola tanálra, Har- czi János, a jánoshalmi Nagyközségi Tanács elnöke, Hordós Ká- rolyné, az Űttörővezetők Országos .Tanácsának tagja, a kiskecs- keméti általános iskola tanítója, Szabó Ferencné, az izsáki általános iskola igazgatója. A Gyermekekért Érdemérem kitüntetést a tegnapi megyei ünnepségen vette át Várnagy Istvánná, a kecskeméti Budai Dezső úttörőcsapat vezetője, Gurály Miklós, a kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola úttörőcsapatának vezetője. Üttörővezető Érdemérem kitüntetést kapott: András Miklós (Kalocsa), dr. Endrényi Ti bőmé (Kecskemét), Fekete Dezső (Kis-, kunhalas), Fenyvesi József né (Nemesnádudvar), Kari Istvánné (Lajosmázse), Lukács Jánosné (Kunszállás), Petrovics Ferenc (Kalocsa), Péter Károly (Kunbaja), ' Rauszné Füleki Mária (Ti- szakécske), dr. Ságodi Benedekné (Jánoshalma), Udvarhelyi István (Kecel), Váradi Lajosné (Baja), Vörös Józsefné (Kalocsa). Kiváló Úttörővezető kitüntetést kapott: Azsboth Miklósné (Kalocsa), BibóJe Katalin (Kiskunfélegyháza), Bus Lászlóné (Kiskunfélegyháza), Csák Julianna (Kecskemét), Csiba Gyuláné (Baja), Csősz Aranka (Izsák), Dianovszky Katalin (Kecskemét), Fazekas Béláné (Solt), Fekete Ferencné (Soltvadkert), Háry Péter (Kecskemét), Jávor László (Baja), Kiss István (Lakitelek), Kerner Erzsébet (Szalkszentmárton), Kovács Lajosné (Kecskemét), Kruchió Mihályné (Páhi), Lakó Sándor (Kecskemét), Lantos Sándor (Kiskunfélegyháza), Lovas Béláné (TiszakécSke), Növök Rostás László (Mélykút), Rasztik Mihály (Kiskunhalas), Schwarcz Iván (Baja), Szehtjóbi Szabó Ti- b ómé (Baja), Vass Erzsébet (Mélykút), Vinkó József (Kiskunhalas), Zsótér Mihály (Máté- telke). Az úttörőszövetség megalakulása 35. évfordulójának tiszteletére rendezett megyei jubileumi emlékünnepség a .legkiválóbb kisdobos- és úttörőszólisták, együttesek jól sikerült kulturális 'műsorával fejeződött be. T. L. Ez a felismerés vezette a témával foglalkozó szakembereket akkor, amikor 1978-ban a nagyüzemek takarmányfelhasználását tüzetesen vizsgálták és a jobbítás érdekében egy sor intézkedést hoztak. Az elemzéseket mindenekelőtt az abrakfelhasználásra terjesztették ki, mivel ez a legdrágább, a legköltségesebb. Nagy mennyiséget etetnek belőle, hiszen a sertés és a baromfi a legjelentősebb ágazat, nem beszélve arról, hogy a nem kifejezetten abrakigényes szarvasmarha- és juhtartásban is meglehetősen magas volt a felhasználás. Az intézkedések hatása A magyar mezőgazdaság nemzetközi mércével mérve nem dicsekedhetett jó takarmány hász- nosítási eredményekkel. A kimutatások szerint a tej, a hús, a tojás előállításához általában igen sok abrakot használtak fel a nagyüzemek. Egy kilogramm sertéshúshoz például csaknem 4,5 kilogramm keverékre, ugyaneny- nyi hízott marhához több mint 5 kilogrammra, de egy liter tej megtermeléséhez is majdnem 50 dekagramm abrakra volt szükség. Az 1978-ban hozott intézkedéseknek elsősorban az volt a célja, hogy javuljon a takarmányozás hatékonysága, az állati termékek növelésével egyidőben mérséklődjék az abrakfelhasználás, a célszerű takarékos módszerek alkalmazása és a tömegtakarmányozás szerepének növelése útján. Normákat állapítottak meg, amelyek megszabták, hogy a tartási körülményektől függően a termék előállításához mennyi takarmányt lehet felhasználni. Ma már elmondható, hogy az intézkedések alapvetően helyesek voltak. A nagyüzemekben érzékelhetően javult az abrakfelhasználás. Az elmúlt évben körülbelül 1 százalékkal kevesebb takarmánnyal a gazdaságok 7 százalékkal több állati terméket állítottak elő, mint két évvel ezelőtt. A fajlagos takarmányhasznosítá- si mutató a hízómarha-ágazatban 1 kilogramm húsra vetítve 4,4 kilogrammra, vágósertésnél 4,28 kilogrammra csökkent. Egy liter tej előállításához 47 dekagramm abrak helyett 38-at használtak fel ■ az üzemek. A tizenhatodik helyen Ezek voltak az országos adatok. Vajon mi a helyzet Bács- Kiskunban? Sajnos, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium értékelése szerint a megyék közötti sorrendben a tizenhatodik helyet foglaljuk el. A takarmányhasznositás a már említett állattenyésztési ágazatokban több százalékkal rosszabb, mint az országos átlag. Növeli gazdaságaink felelősségét, hogy a megyében található a legtöbb sertés, tehén, de a szarvasmarha- összlétszámot tekintve is második Bács-Kiskun. Az abrakfelhasználás mérséklésére számos lehetőség kínálkozik. Mindenekelőtt azt a nagy szóródást indokolt csökkenteni, ami az üzemek között kialakult. A tataházi Petőfi és a tassi Dózsa Termelőszövetkezetben egy kilogramm sertéshús előállításához 6 kilogramm takarmányt használtak fel, holott a kisszál- lási Bácska Termelőszövetkezet példája bizonyítja, hogy 3,4 kilogramm is elegendő. A tompái Szabadság Termelőszövetkezetben csaknem 8 kilogramm gazdasági abrak kellett egy kilogramm súlygyarapodás eléréséhez a hízómarháknál. Ezzel szemben a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezetben ugyanezt az eredményt 3,3 kilogrammal is elérték. A bát- monostori Kossuth Termelőszövetkezetben minden liter tejhez fái kilogramm abrak volt a fel- használás, míg a jánoshalmi Jókaiban csak 30 dekagramm. Azt hiszem ekkora különbségekhez nem szükséges külön kommentárt fűzni. A szarvasmarha-, illetve a juh- tartás nem kifejezetten abrakigényes ágazat. Ezért a tömegtakarmány nagyobb mértékű fel- használásával .a rét- és leeelőte- rületek hozamainak növelésével, a széna, és a szilázs beltartalmi értékének javításával mérsékelhető az abrakfelhasználás. Bebizonyosodott, hogy egységnyi területről megfelelő időben betakarított, silózott, erjesztett, teljes kukoricaállomány több tápláló anyagot ad, mint ugyanannak a területnek a csöves termése. Megfelelő mérlegelést .kíván tehát a tömeg- és abraktakarmányok helyes arányának kialakítása. Az abrakkal történő hizlalás gyorsabb, ugyanakkor jóval költségesebb és gazdaságta- íanabb. Sok üzemi vezető panaszolja, hogy a hízómarha-nevelés számukra veszteséges. Egyéb okok mellett a túlzott abrakfelhasználás is közrejátszik ebben. A megyében nem kevés tartalékot jelent az a megközelítően 150 ezer hektár rét- és 'legelőterület, amelynek hasznosításával ma még egyáltalán nem lehetünk elégedettek. A beltartalmi érték Fontos annak ismerete, hogy az adott takarmányféleséggel milyen beltartalmi értéket, táplálóanyag-mennyiséget juttatnák az állatoknak. A Bács-Kiskun megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomása szerint a laboratóriumban megvizsgált lucernaszénáknak csak 0,9 százaléka, a fűszénáknak 10 százaléka volt'első osztályú minőségű. Hiába termelték meg nagy önköltséggel a kukoricát, ha túlszárít- ják, vagy a széna öreg és rostos, a siló vajsavas vagy a háztáji gazdaságoknak szánt keveréktakarmányban a jószág csak turkál, de nem fogyasztja jó étvággyal. Nem elég tehát megtermelni a takarmányt, idejében kell gondoskodni jó minőségben történő betakarításáról, feldolgozásáról, tárolásáról és felhasználásáról. A kukorica legfontosabb alkotóelemeit, az aminosa- vakat és a fehérjéket veszti el a túlszárítás során. Sok üzemi vezető, de kistermelő is a maga által termelt takarmányt tartja jónak, mert annak származása, eredete, minősége ismert. Ez igy is van rendjén, - így helyes. Valamennyi gazdaságnak törekedni 'kellene arra, hogy állatállományának takarmányigényét a lehetőség szerint üzemen belül teremtse elő. A saját üzemi és az otthoni háztáji tápellátást segíti majd a Kecskeméten épülő koncentrátumgyár. Szemléletváltozást várunk A felhasználás során még mindig sokszor találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy az üzemek egy része a rendelkezésre álló takarmányok beltartalmi értékét csak az országos átlagminőség alapján becsüli fel, ahelyett, hogy laboratóriumokban — amelyek hálózata szerencsére már jól kiépült — vizsgáltatná mit is ér igazán. A mérés nélküli felhasználás 'szinte minden esetben pazarláshoz, túletetéshez vagy éppen az ellenkezőjéhez, az alultápláláshoz vezet. A takarmánynormák alkalmazásában is túl kellene lépni a mennyiségi szemléleten. Az a fontos, hogy mennyi keményítőértéket, szárazanyagot, emészthető fehérjét adtak a jószágoknak. Hiába áll rendelkezésre megfelelő minőségű, ismert összetételű takarmány, ha a kiosztás pontatlan, pazarló, mert olyan a technológia, vagy a takarmányozási fegyelem. A sertéstartásban például a padlóról történő szárazetetés eleve 10—15 százalékos veszteséggel jár. A takarmányozás hatékonyságát tehát nem pusztán a minőség határozza meg, hanem a tartás egyéb körülményei is. A takarmánygazdálkodásban egységes szemléletre és gyakorlatra van szükség. Olyanra, amely nem különíti el a termelési folyamatban, az elszámolásban, az érdekeltségi rendszerben a takarmányok termesztését, feldolgozását és felhasználását. Az ágazatban dolgozók azonos módon legyenek érdekeltek a végtermékek előállításában. Űj módszerek Ma még a gazdaságoknak csak 30—40 százalékában foglalkoznak a takarmányozással Speciális szakmérnöki képesítésű szakemberek. E tekintetben sokkal tudatosabb képzésre van szükség. Az új módszerek bevezetése kockázatvállalást igényel. A kezdeményezések közül példaként említem a teljes kukoricából készült silókészítést, a nedves szemes tárolást. Ezek lényege, hogy a tengerit betakarítás után szárítás nélkül, a módszertől függően gödörben, falközi- vagy toronysilóban szemes állapotban, illetve zúzva, de mindenféleképpen nedvesen tárolják. Kísérleti eredmények azt bizonyítják, hogy ezek a módszerek jóval olcsóbbak. >A sertéstenyésztésben, ahol mód és lehetőség van, célszerű áttérni a hagyományos, mondhatni ősi nedves etetésre, mert az jobban megfelel az állatok igényeinek, mint a padlóról történő száraztakarmányozás. A vágóhídi melléktermékek felhasználása, a savó és az ipari tej itatása mindenütt pozitív eredményt hozott. Egy kilogramm vágóhídi melléktermék étrendileg vele azonos mennyiségű abraktakarmánnyal egyenértékű. Nyilvánvaló, hogy az állattenyésztés hozamainak emelésében a legtöbb lehetőséget a takarmánygazdálkodás nyújtja. Az ágazatokban a tartalékok ma már nem elsősorban a fajtaváltásban vannak, hanem a nagy tenyész- értékű jószágok helyes, a biológiai és termelési igényeiknek megfelelő takarmányozásában rejlenek. Dr. Horváth Gyula a megyei pártbizottság munkatársa ŰJ GÉPPEL JOBB UTAT 6 A kecskeméti Közútépítő Vállalat kollektívája készítette a felvételünkön is látható cementszóró gépet, melynek segítségével egyszerűbb, gyorsabb, pontosabb a cement—homok keverékből álló stabilizációs rét?g elkészítése. A gép most a ladánybe- nei út 13 kilométer hosszú szakaszának szélesítésén dolgozik. Ha a múnka befejeződik, várhatóan június végére, akkor erre a hat méter szélességű útpályára terelik a Pest megyéből Bács-Kiskunba érkező sóderszállító teherautókat. az E5-ös főútvonalról.
