Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-13 / 137. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 13. EGYEDÜL NEM MEGY Legyen-e téglagy Lakitel A keresztre emlékeztető beton tartógerendákat látva, az új kecskeméti Centrum Áruház építkezésén, az a gyanúja támad az embernek, hogy a tégla fölött eljárt az idő. Mihden megoldható előre gyártott elemekkel. Ez azonban korántsincs így. A leghagyományosabb kis méretű falazótéglából ma minden mennyiség elkelne. Olyannyira, hogy a lakiteleki Szikra Tsz téglaüzemében már-már alig győzik a gyártást. Pedig van — és volna — miből, hiszen a legutóbbi felmérés tanúsága szerint még mintegy 20 esztendőre való anyagot rejt magában a bánya. Azaz, még 100 millió téglát ki lehetne égetni belőle, ha mindenki úgy akarja. Első a gyümölcstermesztés, tie • • • — Dr. Deák István tsz-elnök akarja-e? — Szeretnénk — fogalmaz kissé óvatosabban az elnök —, de ez nemcsak rajtunk múlik. Az elmúlt ötéves tervben jócskán kiköltekeztünk. Háromszáz hektáros telepítésbe fogtunk. Kétszázhúsz hektárra alma, kajszi és őszibarack . került. Most a szőlő van soron 103 hektáron. Ugyanakkor a járulékos beruházásokkal is haladnunk kell. Nem hanyagolhatjuk el azokat sem. — Megújul-e végre a téglagyár? — Nagyon ráférne a korszerűsítés. Ez az alapkérdés. Hiszen nem fiatal már. Kezdetleges gépeivel, berendezéseivel, no meg igen kemény fizikai munkával tavaly mégis 2 miiló 800 ezer téglát sikerült előállítani! Általában hárommillió darab az évi gyártás. Bár a mostani, régi gépek elbírnának ötmillióval is — ez a felső határ —, ehhez viszont újjafcto munkásokra volna szükség. Erre a nehéz munkára azonban kitfióm- dottan erős emberek kellenek. A régi, igazi téglagyártókból már csak nagyon kevesen vannak. Arra gondoltunk végül: a téglaüzem korszerűsítésére támogatást kérünk a megyei tanács építési és közlekedési osztálytól; ha másképp nem megy, legalább segítsenek minket, hogy kölcsönt kapjunk a fejlesztésre. Egy-két milliót mi is ki tudnánk szorítani, de 14—15 millió forintot, amennyiből további gyártósort, kemencéket és konténeres rakodást tudnánk megvalósítani, egymagunk képtelenek vagyunk összehozni. Hogy mi várható? Magam se tudom, mivel a két hónapja beküldött javaslatunkra a megyei tanácstól még nem kaptunk választ. A téglagyárra szükség van Az építőanyag fontosságára való tekintettel egy tavalyi építőipari aktíván, amikor dr. Romány Pál. a megyei pártbizottság első titkára arról értesült, hogy a tsz- ben a téglagyártás abbahagyására 0 Dr. Deák István: — Nagyon ráférne a korszerűsítés. zakat? Azoknak a kétharmadát a mi tégláinkból építették. A lakiteleki tégla a TÜZÉP révén csaknem a fél megyében keresett építőanyag. Alpáriakon, ti- szakécskeieken kívül Félegyháza környéki felhasználókról is tudnak. A 80—85 százalékában első osztályú tégla a jó agyag és a gondos kiégetés következtében érthetően kapós Kecskeméten is. Oda több mint egymilliót szállítanak évente. Akik bányásszák az agyagot, a hőségtől átforrósodott csilléket a lerakószín alá gördítik, őrlik, por- hanyósítják, hogy azután téglává formálják, szárítsák és égessék a lakiteleki határ kincsét, már hozzáedződtek a kemény munkához. készülnek, azt kérte mindenekelőtt: Nehogy becsukják az üzemet! Az ezt követő alapos felmérés azután, amely 15—20 évre elegendő anyaggal biztat, újfent iga- 2oltar~o téglagyárra■ és a benne rejlő lehetőségekre továbbra is szükség van! A gyártelepen Haraszlin József - né árukiadó azzal fogad minket: — Idejövet, nem tudom, figyel- ték-e a környékbeli családi háBabitáék még bírják A keskeny sínen begördülő csillékről ráfordítják az agyagot a köradagolóra. Vecsei József nyugdíjas téglamunkás és Anda Károly besegítő (tmk-s a tsz-ben, de jtt/jnost nagyobb szükség varr rá) óvatosak, vigyáznak. Tizen- négy-tizenhat mázsa egy csille agyag; nagyon résen kell lennit „Kapcsoljuk ki! Mehet!" — kiáltással egyszerre ugranak kétfelé, amilyen gyorsan csak lehet. 0 A Babita testvérek. (Méhest Éva felvételei) — Te, Csaba! Miért vagy te mezítláb? Vedd fel ,a cipődet, vagy a csizmádat, de azonnal! — pöröl az árukiadó, amikor látja, hogy Babita Csaba milyen köny- nyelmű. A Babita-testvérek: a 16 éves Csaba, a 19 éves Mária és a 23 esztendős András a Nyírségből szerződtek ide. Csaba csillerendező, Marika deszkázó, a legidősebb pedig elszedő. Az elszedő dolga, hogy egy hónapban 200 ezer nyers téglát kivegyen a formázógép alól. — Bírják? — kérdezem. — Hát.. • muszáj! Amíg nem volt ez a csihegő (egy. a 30-as évekre emlékeztető, rozzant motoros járgányra mutat), úgy kellett kézzel nyomni a csilléket. Az sokkal, de sokkal nehezebb volt — veti közbe egy régi „téglás”, Váradi Mihály, akinek a beosztása házmester. A házmestert, persze, itt nem azért fizetik, hogy őrizze a házat. Hanem, hogy a tüzes kemencéket, amelyekben már benne van az égetni való tégla (egy rakat 8 ezer darab), nyílásaiknál befedje. Váradi Mihály —. akinek a felesége ugyanitt berakónő és teljesítményben dolgozik — a nehéz munkát mégis szívesen végzi. Kisgyermekükre ez idő alatt a lakiteleki bölcsődében vigyáznak. Vészharang helyett — megoldást! — Az a jó nekünk, hogy itt lakunk. A tsz-től itt kaptunk szállást. Így, aki a kiír a pénzéhez keresni. kimegy vasárnap is a többiekhez téglát készíteni. Szeretnénk mi is telket, házat venni Lakiteleken, ha annyit, össze bírunk hajtani — mondja Váradi Mihály. Fotóriporterünkkel járjuk ezt a sajátságos kis manifaktúrát, amely a felszabadulástól már annyiszor cserélt gazdát — s legyünk tárgyilagosak: nemegyszer volt csákiszalmája is —, hogy az már külön történet lehetne. Vészharangot kongatni fölötte mégse akarunk. Deák István tsz-elnök szavai megfontolandók és odafigyelésre késztetnek: — Az agyagból még 15—20 évig elgazdálkodhatnánk. Az annyi, mint százmillió tégla. Egy családi ház 35—40 ezer téglából áll. Hát tessék csak kiszámolni. hány házat lehetne ebből építeni! Kohl Antal ÁLLAMPOLGÁRI JOGON Egy esztendő mérlege a társadalombiztosításban (4.) A statisztika nem adhat választ egy-egy ágazat, intézmény, szakmai terület munkájával kapcsolatosan felmerülő kérdésekre. Csak sejteni lehet, hogy a százalékok olykor tizednyi javulása mégis folyamatában a munka minőségének javulását is eredményezi. Ilyen a társadalombiztosítás egy esztendejét bemutató statisztikai jelentés is, amit a SZOT Társadalmi Főigazgatóság Bács-Kiskun megyei igazgatósága bocsátott rendelkezésünkre, s erre alapozva adtunk tájékoztatást az eredményekről, több folytatásban. Annyi azonban mindenképpen beigazolódott ezekből a számokból és adatokból, hogy államunk igen jelentős erőfeszítést tesz, és nagy anyagi terheket is vállal, hogy az állampolgárokról gondoskodjon, nemcsak betegségük idején, de a gyermekgondozás, -nevelés vagy a nyugdíjas évek biztonsága érdekében is. Befejezésül az egészségügyi ellátás helyzetéről adott áttekintést ismertetjük. Körzetek és rendelőintézetek A megyében a szervezett körzeti orvosi állások száma 1980 végén mindössze kettővel nőtt, az előző évi 222-ről 224-re. Ezekből az év végén öt volt betöltetlen, helyettessel ellátott. Az előző évekhez képest tovább csökkent az üres állások száma a helyi tanácsok és az egészségügyi szervek közös erőfeszítése eredményeként. Az év folyamán az új lakótelepek túlnyomó részén körzetrendezésre került sor annak érdekében, hogy arányos legyen a lélek- szám. így 2536 főre csökkent. A körzeti orvosi ellátás megfelelő volt az év folyamán, tovább javult a rendelők felszerelése is. .A körzeti orvosok gondozó munkájában még van javítanivaló. A körzeti gyermek-szakrendelések száma az év végén 46 volt, az előző évben 41, valamennyi állás betöltött. A körzeti gyermek- szakorvosok működése jelentős tehermentesítést jelent a körzeti orvosok munkájában. A napi szakorvosi munkaórák száma csak 24 órával emelkedett, mert helyiséghiány miatt a rendelőintézetekben további óraszámfejlesztést nem lehetett beállítani. Kórházi helyzetkép Az elmúlt év végére a kórházi ágylétszám 3826-ról 4390-re emelkedett, annak következtében, hogy átadásra került az új megyei kórház és elkészült Kiskunfélegyházán a 95 ágyas pavilon. Ezzel egyidőben mindkét helyen megkezdődött a régi kórházi osztályok felújítása, melynek következtében Kecskeméten két-három- száz, Kiskunfélegyházán mintegy negyven ágy esik ki a felújítás ideje alatt. Javult megyénkben a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma, de még így is kisebb a számuk az országos átlagnál.. (Országosan 88,3, a megyében 77,3 volt 1980-ban.) Rendkívül alacsony az átlagos ápolási napok száma az országos adathoz képest, s ez a szám az előző évihez viszonyítva csökkent. A tervek között szerepel az úgynevezett krónikus ágyak számának a növelése, ez. elősegíti majd, hogy az aktív megbetegedésekkel kórházba kerülők több ápolási napot tölthessenek á kórházban. Az ágynyilvántartó központok az év során jól segítették a beutalásokat, a mentőszállítások is rendben történtek. Orvosok az üzemekben A főfoglalkozású üzemorvosi állások száma 27 — a gyarapodás kettő —, ezekből az év végén egy állás volt betöltetlen. Jelenleg a megye valamennyi állami gazdaságában főfoglalkozású üzemorvos van, ilyen állást szerveztek a mélykúti Lenin Tsz-iiél is, a többi ipari üzemekben működik. Az üzemorvosok közül 13 szakképzett, folyamatos továbbképzésük biztosított. Többségük táp- pénzentartási joggal is rendelkezik, s amint a megfelelő feltételeket sikerül megteremteni, erre a többiek is megbízást kapnak. Fejlődést jelent, hogy a részfoglalkozású állások fokozatos összevonásával tovább növelik a főfoglalkozású állások számát. 0 Az éves statisztikai jelentés kapcsán még számos érdekes adatot lehetne nyilvánosságra hozni a társadalombiztosítás és hozzá szervesen kötődő egészségügyi ellátás területéről. Külön figyelmet érdemelne az a hatalmas munka, melyet ennek a fontos intézménynek az apparátusa, szakszemélyzete végez a lakosság ellátása, ügyeinek intézése érdekében. Több száz panasz is érkezik be; természetesen hozzájuk, amelyeket kivizsgálnak és a jogos észrevételeket orvosolják. Külön minősítik a társadalombiztosítási kifizetőhelyek munkáját — ezek száma a megyében öt- vennel emelkedett az év során és jelenleg 276 kifizetőhely van —, az ellenőrzések alkalmával megállapított eltéréseket pótutalásokkal korrigálják stb. Millió és millió tétel fut át a kezükön, s arra törekszenek, hogy a hibák számát minimálisra csökkentsék, hiszen a számok mögött emberek vannak. Tevékenységükre viszonylag ritkán irányul a közfigyelem, de úgy vélik, hogy a feltűnés nélkül végzett és általában megelégedést kiérdemlő munka egyik vonása éppen ez a „láthatatlan" és zökkenőmentes folyamatos tevékenység. Amelynek a javítását, továbbfejlesztését is szolgálja az évenkénti önértékelés, amit minden kendőzés nélkül a közvélemény elé bocsátanak. T. P. SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (15.) Hosszú és kínos percek után nyílik az ajtó, s Hankóczyné már a tenyérnyi résen is be akar rontani. De egy erős, magas ápolónő útját állja, s rövid dulakodás után leülteti az ajtó előtti asztalhoz, két oxigénpalack közé, — Itt marad, érti? — kiabálja az ápolónő. — Vagy legjobb, ha hazamegy! Magára itt most nincs szükség! Es csak zavarja a munkánkat! > ' — A kislányomhoz akarok menni! Látni akarom a kislányomat! Mit csinálnak vele?! Egy lépést se megyek nélküle! — Akkor meg üljön itt szépen, és maradjon csendben! 16. A tanár egyre kínosabban érzi magát, s mert amúgy sincs már itt több dolga, és végül még azt gondolhatják, hogy ő a gyerék apja — hát úgy dönt, hogy gyorsan távozik. Még a főporta előtt is azzal a rossz érzéssel megy el, hogy hátha hatották az előbbi jelenetet, és most mindenki őt figyeli. Tehát felgyorsítja a lépéseit, és végül szinte futva megy a kocsijához. Miközben az ajtózárral küszködik, mert idegességében először a slusszkulccsal akarta kinyitni, észreveszi, hogy a házban lakó idősebb professzor jön kifelé a kórház kapuján. A tanár körülnéz, hogy hol áll a prof.: Volkswagenje, de mivel nem látja sehol, az öregúr pedig a trolimegállőT felé indul. így utánaszól. — Jó napot kívánok, profesz- szor úr! Csak nem gyalog? Az orvos odafordul, megismeri a fiatalembert, és nyájasan kezet nyújt a tanárnak. — Jó napot kívánok, mi újság van)? — Semmi különös, professzor úr. kérem. Itt voltam a kórházban, egy kisgyereket hoztam be a házból. — A professzor úr kocsi nélkül jött? — Igen, igen, szerelőnél van az autóm. Meg aztán nem is nagyon szeretek már a városban vezetni. Tudja, egyre jobban zavar a városi forgatom. — Én is éppen hazamegyek, szívesen elviszem. Noha ez csak Trabant... — Köszönöm, köszönöm, nagyon jó lesz. És mi az. hogy csak?! Nagyon jó, megbízható autó az, kérem! Először nekem is az volt. A Dózsa György út és Lehel utca kereszteződésénél már kifogynak az autóstémából, s minthogy még mindig piros a lámpa, és hogy ne üljenek olyan kukán, a tanár megkérdezi: — Hogy tetszik lenni? — Hát. csak olyan nyugdíjasán, — Nyugdíjasán?! — Igen. bizony. Elmúltam hét. venéves. nincs tovább! — Hetven'?! Én legfeljebb hatvannak hittem .— mondja a fiatalember. s ezt komolyan is gondolja. A prof teljesen őszhajú, de egyenes tartású erős ember. akár tíz évig is elvezethetné még a tanszéket. — Nem, nem, tanár úr! Kilences vagyok. Májusban voltam hetven. Vége, menni kell. — De azért bejár továbbra is, nem szakadt el a kórháztól... — Hát. igen ... bejárok. De ez már nem olyan... ez már nem én vagyok. Tudja, én már csak olyan mementó vagyok itt. Olyan... olyan... És a professzor most szeretné valahogy érzékletesen megmagyarázni á harmincéves tanárnak, hogy milyen is az, ha valaki csak mementó az egykori munkahelyén, Hogy mit jelent nyugdíjasként bejárni oda, ahol negyvenöt évig aktív volt. Cseléd. könyVes, majd kinevezett orvos, tanársegéd, főorvos, adjunktus, tanszékvezető, intézeti igazgató. Abszolút szakmai tekintély — most legfeljebb elnézik neki, hogy véleményt mondjon valamiről. — Ugye, tanár úr, maga humán szakos? — Igen, magyar—történelem. — Nagyon jó. Akkor megérti maid hogy mit akarok mondani. Tudja, van nekem egy festő barátom, 44-ben együtt voltunk Esztergom-Táborban munkaszolgálatosok. Két éve, amikor a szombathelyi kórházban tartottam egy előadást. megtudtam, hogy ez a festő éppen a közeli művésztelepen tartózkodik. Szerettem volna meglátogatni, és a kórház igazgatója ki is vitt. szívesen. Egyszer csak megállunk az országúton, és azt mondja az igazgató: tessék nézni, professzor úr. az ott a rumi vasútállomás. Csak öt éve szűnt meg itt a vasút. — Hát az valami szomorú' látvány volt! Az autóúttól negyven—ötven méterre ott áll az emeletes álló. másépület. Még mindig tekintélyes. még mindig a legmagasabb ház a faluban, de földszinti ablakai kitöredezve, a forgalmi iroda ajtaja leszakítva. És körülötte a többi MAV-épület. ugyanígy áll. Az elhagyott raktár a rámpán, az elgazosodott fűtőház. a másik oldaton. Előtte a magas kürtőalakú csőkút. ahol a mozdonyok szoktak vizet venni. A több mint százéves falak, tetőszerkezetek és cserepek még sértetlennek látszanak, és még legalább száz évig tudnának szolgálatot teljesíteni, de mert öt éve nem járt ott a vonat, már megkezdődött ^ puszf'ásuk. A sínnárák helyén csak gazos, kavicsos préri van. és már a’ie lehe1 elképzelni, hogy itt valaha milyen élet és nyüzgés lehetett. Hintók, parasztszekerek. bátyus kofák igyekeztek ide. várakoztak az állomás körül, s rajzoltak szét naponta többször is. Mert Rum községnek és a környező falvaknak több mint száz évig ez volt a világ közepe! Innen lehetett eljutni Szombathelyre, Budapestre, Bécs- be, Párizsba vagy akár Amerikába is! Fontos volt. élet volt körülötte. éltek a falak is, mert generációkon keresztül emberek ezrei igazodtak hozzá. Még az időt is aszerint mérték, hogy mikor érkezik ide, vagy mikor indul innen egy-egy vonat. A hathúszas. a déli. a félnyolcas. Emlékszik még ezekre a fogalmakra tanár úr? Amikor a harangszó is ezekhez igazodott, s csak akkor indult fel a toronyba, ha már látni lehetett a közelgő mozdony füstjét? — Most meg. csak azért, mert a vonat már nem arra jár, az erős falak, a jellegzetes ká-u- ká kincstári épületek romlani kezdenek.. És öt—hat év múlva azt se fogiák tudni, hogv hol volt az állomás. — Mostanában gyakran eszembe jutnak azok a rumi MÁV. épületek és körülöttük az hagyott préri. folytatjuk)
