Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-13 / 137. szám
2 • PETŐFI NfiPE • 1981. június 13. összeült a lengyel parlament Varsóban pénteken délután összeült a lengyel parlament, hogy döntéseket hozzon a gazdasági reformmal kapcsolatban. Ezután első napirendi pontként Wojciech Jaruzelski tábornok, a minisztertanács elnöke megkezdte a gazdasági helyzetről szóló beszámolóját, majd személyi változásokat jelentett be, amelyek öt posztot érintenek a mi- minisztertanácsban. Közölte, . 'hogy saját kérésükre távozni kívánnak a kormányból a következők: Henryk Kisiel miniszterelnökhelyettes, az állami tervbizottság elnöke, Jerzy Bafia igazságügy-, Adam Kowalik, belkereskedelmi és szolgáltatási, Zbigniew Rud- nicki postaügyi miniszter. Ugyancsak saját kérésére távozik Jerzy Gawrysiak, a minisztertanács tagja, az állami árbizottság elnöke. A miniszterelnök javasolta, hogy nevezzék ki Zbigniew Ma- dej-t miniszterelnök-helyettessé, egyben a tervbizottság elnökévé, Sylwester Zawadzkit igazságügy-, Zygmunt Lakomiec-et belkereskedelmi és szolgáltatási, Vladys- law Majeckit postaügyi miniszterré. ugyancsak indítványozta, hogy Zdzislaw Krasinskit nevezzék ki az állami árbizottság elnökévé. Az Arab Liga Izrael elleni szankciókat követel Brezsnyev-Palme eszmecsere a nemzetközi biztonságról Bagdadban befejezte munkáját az Arab Liga tanácsának rendkívüli ülése, amely megvitatta az izraeli légierő terrorakcióját az iraki atomreaktor ellen. Amint azt az INA hírügynökség hírül adta, a tagországokat képviselő külügyminiszterek zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben határozottan elítélik az izraeli agressziót. A tanácskozás résztvevői felhívással fordultak a világ minden országához: léptessenek életbe szankciókat Izrael ellen. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az izraeli terjeszkedő politika csak azért érhet el eredményeket, mert bizonyos országok, elsősorban az Egyesült Államok, korlátlan gazdasági, politikai és katonai támogatásban részesítik. A tanácskozás résztvevői felhívással fordultak ezekhez az országokhoz: ne nyújtsanak a továbbiakban támogatást Izraelnek, és munkálkodjanak az izraeli agresszió megállításán. A zárónyilatkozat rámutat: minden országnak joga van ahhoz, hogy békés célú atomkutatással foglalkozzon. Irak nem sértette meg az ezt a tevékenységet ellenőrző Nemzetközi atomenergia-ügynökséggel aláírt egyezményt. Izrael viszont még az atomsorompó-egyezményt sem irta alá. A Tanácskoznak az Arab Liga külügyminiszterei. A tanácskozás bizottságot hozott létre a kuvaiti, algériai, tunéziai külügyminiszterek, valamint az Arab Liga főtitkárának részvételével, amely az arab országok érdekeit képviseli a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésén. Irak felkérte az el nem kötelezett 'országok koordinációs irodáját, hogy rendkívüli ülésen foglalkozzon a múlt vasárnapi izraeli bombatámadással. Az arab külügyminiszterek bagdadi értekezletéhez kapcsolódik az a hír, hogy Irak „kész kedvező választ adni azokra az erőfeszítésekre, amelyek az iraki— iráni háború befejezését szorgalmazzák’”. Az INA iraki hír- ügynökség csütörtök este jelentette ezt az iraki küldöttség egyik „felelős forrására" hivatkozva. E forrás szerint „az iraki —iráni háború nagymértékben megkönnyítette az izraeli agresz- sziót” — ezért Irak „kedvezően viszonyul a harcok beszüntetéséhez és olyan tárgyalások megkezdéséhez, amely a konfliktus békés, igazságos és tisztes befejezését célozza. (MTI) Az SZKP Központi Bizottságának levele a LEMP Központi Bizottságához Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjáhak Központi Bizottsága a jelen levéllel fordul Önökhöz, mivel aggodalmat érez a lengyel- országi szocializmus sorsáért, Lengyelországért mint szabad és független államért. Ezt a lépésünket az diktálja, hogy elvtársi módon érdekeltek vagyunk a lengyel kommunisták pártjának ügyeiben, az egész testvéri lengyel nép, a szocialista Lengyelország — a Varsói Szerződés és a KGST tagja — ügyé- . ben. A szovjet ás a lengyel kommunisták vállvetve harcoltak a fasizmus elleni csatában; a háború utáni évek egész folyamán pártjaink együtt dolgoztak, pártunk, a szovjet emberek segítették a lengye) elvtársakat az új élet építésében. Nem tudjuk aggodalom nélkül szemlélni, hogy most halálos veszély fenyegeti a lengyel nép forradalmi vívmányait. Őszintén megmondjuk, hogy a Lengyel Népköztársaság fejlődésének^ egyes tendenciái, különösen az ideológia, valamint a régi vezetés gazdaságpolitikájának területén, már a legutóbbi években aggodalmunkat váltották ki. Teljes összhangban az SZKP és a LEMP között kialakult viszony szellemével, a legmagasabb szintű és más találkozókon ezt szóvá tettük a lengyel vezetőknek. Sajnos, ezeket a baráti figyelmeztetéseket, valamint magában a LEMP-ben elhangzó éles bíráló megnyilvánulásokat nem vették figyelembe, sőt ignorálták. Mindennek eredményeképpen Lengyelországban mély válság robbant ki, amely átfogta az ország egész politikai és gazdasági életét. Teljes megértéssel fogadtuk a LEMP vezetőségében végrehajtott változásokat, azt a törekvést, hogy leküzdjék a szocialista építés törvényszerűségeinek megsértésével kapcsolatos durva hibákat, visszaszerezzék a tömegek, elsősorban a munkásosztály bizalmát a párt iránt, megerősítsék a szocialista demokráciát. A válság első napjaitól kezdve fontosnak tartottuk, hogy a párt határozottan verje vissza a szocializmus ellenségeinek ama próbálkozását, hogy a felmerült nehézségeket messzemenő céljaikra kihasználják. Azonban ez nem történt meg. A szocialistaellenes erőknek tett véget nem érő engedmények, az ellenséges erőszakos követelések oda. vezettek, hogy a LEMP lépésről lépésre j meghátrált a belső ellenforradalom nyomása előtt, amely a külföldi imperialista felforgató központok segítségére támaszkodott. Ma a helyzet nem egyszerűen veszélyes, az ország kritikus ponthoz ért: más értékelés nem lehetséges. A szocialista Lengyel- ország ellenségei nem is nagyon titkolják szándékaikat, a hatalomért harcolnak, és már-már megragadják azt. Egyik pozíció a másik után kerül az ellenőrzésük alá. Rohamosztagul az ellenforradalom a Szolidaritás szélsőséges szárnyát veszi igénybe, csalárdul felhasználja a néphatalom elleni bűnös összeesküvéshez az ebbe a szakszervezeti szövetségbe belépett munkásokat. Növekszik az antikommunizmus és a szovjetellenesség hulláma. Az imperialista erők mind arcátlanabbá próbálnak beleavatkozni a lengyel ügyekbe. A szocializmust Lengyelországban fenyegető rendkívül súlyos veszély egyszersmind fenyegeti magának a független lengyel államnak a létét is. Ha megtörténne a legrosszabb, és a hatalmat a szocializmus ellenségei ragadnák meg, ha Lengyelországot nem védené már a szocialista közösség,.. az imperialisták azonnal kinyújtanák feléje mohó kezüket. Ki tudná akkor garantálni Lengyelországnak mint államnak, a függetlenségét, ■ szuverenitását, határait? Senki. Önök tudnak arról, elvtársak, hogy 1980. december 5-én Moszkvában találkoztak a szocialista közösség országainak vezetői. 1981. március 4-én sor került a szovjet vezetés tárgyalásaira az j^SZKP XXVI. kongresszusán részt vett LEMP-küldöttsággel. Ez év április 23-án az SZKP küldöttsége találkozott az egész lengyel vezetéssel. Mindezeken a találkozókon, valamint más kontaktusok során hangsúlyoztuk növekvő aggodalmunkat az ellen- forradalmi erők lengyelországi manővereivel kapcsolatban. Beszéltünk arról, hogy le kell győzni á LEMP soraiban a zavarodottságot, szilárdan meg kell védeni kádereit az ellenség támadásaitól, ki kell állni a néphatalom védelmében. Külön felhívtuk - a figyelmet arra, hogy az ellenfél gyakorlatilag ellenőrzése alá vonta a tömegtájékoztatás eszközeit, amelyek döntő részükben a szocialistaellenes tevékenység fegyverévé váltak; ezeket felhasználják a szocializmus aláásására, a párt bomlasztására. Rámutattunk 'hogy mindaddig nem' lehet megnyerni a pártért folyó harcot, amíg a sajtó, a rádió és a televízió nem a LEMP-nek, hanem ellenségeinek szolgálatában áll. Élesen vetettük fel, hogy meg kell szilárdítani az ország közrendjét védő szervek és a hadsereg tekintélyét és azt is, hogy meg kell ezeket védeni ellenforradalmi erők támadásaitól. Ha lehetővé válik, hogy befeketítsék és szétzüllesszék a biztonsági szerveket, a rendőrséget, majd a hadsereget is, az azt jelenti, hogy végeredményben lefegy- verzik a szocialista államot és kiszolgáltatják az osztályellenségnek. Szeretnénk kiemelni, hogy S. Kania, W. Jaruzelski és más lengyel elvtársak minden felvetett kérdésben egyetértettek értékelésünkkel. A gyakorlatban azonban minden változatlan maradt, az engedmények és kompromisz- szumok politikájában semmiféle változtatást nem eszközöltek. Az egyik pozíciót a másik után adják fel. Annak ellenére, hogy a LEMP KB legutóbbi plénumainak anyagai elismerik az ellen- forradalmi veszély tényét, a gyakorlatban mind ez ideig nem foganatosítanak intézkedéseket az ellene folytatandó harcra, az ellenforradalom szervezőit még csak nem is nevezik nevükön. Az utóbbi időben különleges aggodalomra ,ad okot a helyzet Szerkesztőségünkhöz csütörtökön lapzárta után érkezett az a közlemény, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának a Lengyel Egyesült Munkáspárthoz június 5-én intézett (Moszkvában június ll-én éjfélkor közzétett) levelének szövegét tartalmazza. Ügy gondoljuk, olvasóink kívánsága szerint járunk el, amikor a levél teljes szövegét most lapunkban is közzétesszük. magáíí'á Lengyel Egyesült Munkáspárton belül. A kongresszusig alig több mint egy hónap van hátra. Viszont a választási kampány hangnemét mindinkább a szocializmussal szemben ellenséges erők határozzák meg. Nem lehet szó nélkül hagyni azt a tényt sem, hogy a- helyi pártszervezetek vezetőségeibe, valamint a pártértekezletek és a kongresz- szus küldötteivé gyakran olyan ismeretlen személyeket választanak, akik nyíltan opportunista nézeteket hirdetnek. A LEMP ellenségei, a revizionisták és . az opportunisták különböző manipulációi eredményeként félreállítják a tapasztalt, a párt ügye iránt hű, tiszta múltú és tiszta erkölcsű pártmunkásokat. Nyugtalanító az a körülmény is, hogy a közelgő kongresszus küldöttei között teljesen elenyésző a munkáskörnyezétből származó kommunisták száma. A kongresszus előkészítésének menetét nehezebbé teszi az úgynevezett „horizontális struktúra” mozgalom, amely a párt szétzúzásának eszközei, s amelyet arra használnak fel az opportunisták, hogy segítségével a számukra kedvező személyeket juttassák el a kongresszusra, s a kongresszus munkáját a nekik kedvező irányba tereljék. Nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy magán g kongresszuson megkísérelnek döntő csapást mérni a párt marxista—leninista erőire, hogy ezzel elérjék a párt felszámolását. Különös súllyal szeretnénk szólni arról, hogy az ellenforradalmi erők az utóbbi hónapok folyamán a legkülönbözőbb fajtájú szovjetellenes propagandát terjesztik, amelynek célja befeketíteni pártjaink együttműködésének eredményeit, és ismét újjáéleszteni a lengyel társadalom különböző rétegeiben a ^nacionalista, szovjetellenes hangulatot. Ezek a hazug rágalmazók semmitől sem riadnak vissza, még attól az állítástól sem, hogy a Szovjetunió „megrabolja” Lengyelországot. Annak ellenére hangoztatják ezt, hogy a Szovjetunió hatalmas pótlólagos anyagi segítséget nyújtott és nyújt Lengyelországnak ebben a számára oly nehéz, időszakban; arról az országról mondják ezt, amely a világpiaci árnál 1,5—2-szer alacsonyabb áron szállít olajat, gázt, vasércet, gyapotot, és a valóságban tánlália a lengyel ipar alapvető ágazatait. Tisztelt Elvtársak! Amikor ezzel a levéllel fordulunk Önökhöz, nemcs=k abból indulunk ki. hogy nyugtalanít bennünket a testvéri Lengyelország és a szovjet— lengyel együttműködés jelenlegi helyzete, valamint jövője. Nem kevésbé nyugtalanít bennünket — éppúgy, mint a többi testvérpártot —, hogy a lengyelországi ellenséges, szocializmusellenés erők támadása veszélyezteti egész közösségünket, összefor- rottságunkat, egységünket, határaink biztonságát, közös biztonságunkat. A lengyel ellenforradalmat támogató és ösztönző imperialista reakció nem titkolja terveit, hogy ilyen módon gyökeresen megváltoztassa a saját javára az erőviszonyokat Európában és az egész világon. A lengyelországi válságot az imperializmus aktívan felhasználja arra, hogy befeketítse a szocialista rendszert, a szocializmus elveit és eszményeit, és új támadásokat indítson - a nemzetközi kommunista mozgalom ellen. Ilyenformán a Lengyel Egyesült Munkáspártra nemcsak hazájának sorsáért, annak függetlenségéért és fejlődéséért, a lengyelországi szocializmus ügyéért hárul történelmi felelősség. Önök, elvtársak, hatalmas felelősséget viselnek a szocialista közösség közös érdekei szempontjából is. Ügy gondoljuk, hogy van még lehetőség a legrosszabb elkerülésére, a nemzeti katasztrófa megakadályozására. A Lengyel Egyesült Munkáspártban sok tisztességes és határózott kommunista van, aki kész a gyakorlatban harcolni a marxizmus—leninizmus eszméiért, a független Lengyelországért. Sokan vannak Lengyel- országban, akik hűek a szocializmus ügyéhez. A munkások, az ország dolgozói, sőt végső soron azok is felsorakoznak a párt mögött, akiket különböző fondorlatokkal az ellenség most maga mögé állított. Most mozgósítani kell a társadalom minden egészséges erejét az osztályellenésség visszaverésére, az ellenforradalommal folytatandó harcra. Ez pedig elsősorban magának a pártnak, a pártaktívának és a pártvezetésnek a forradalmi 'határozottságát igényli, mindenekelőtt a pártvezetését! Ez nem tűr halasztást! A párt képes és köteles összpontosítani erejét, hogy még a LEMP IX. kongresszusát megelőzően megváltoztassa az események menetét, és a szükséges mederbe te- reljé. Szeretnénk bizonyosak . lenni abban, hogy a testvéri Lengyel- ország kommunistáinak központi bizottsága képes lesz ebben a , történelmileg oly felelősségteljes időszakban a helyzet magaslatára emelkedni. Szeretnénk biztosítani Önöket, kedves elvtársak, hogy ezekben a nehéz napokban éppúgy, mint a múltban mindig is, az SZKP Központi Bizottsága, minden szovjet kommunista, az egész szovjet nép szolidáris az Önök harcával. Álláspontunkat pontosan kifejezi az, amit L. I. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán mondott: „A szocialista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bántani!” A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken a Kremlben fogadta Olof Palme volt svéd miniszterelnököt, a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt elnökét, a leszerelés és a biztonság kérdéseivel foglalkozó nemzetközi bizottság, az úgynevezett Palme-bizottság elnökét. A találkozón a bizottság tevékenységével kapcsolatos kérdésekről folytattak eszmecserét. A beszélgetés során Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is feszült. Ennek oka a militarista köröknek az enyhülés aláásására, a fegyverkezési hajsza fokozására törekvő irányvonala, amelynek az a célja, hogy megbontsa a kialakult stratégiai egyensúlyt és katonai fölényt biztosítson a NATO- tömb számára. Az Egyesült Államok megszakította a SALT-tárgyalásokat és most újabb stratégiai fegyverkezési programok megvalósítására összpontosítja erőfeszítéseit. Azt a tervüket, hogy Nyugat-Európá- ban újabb, a Szovjetunióra és szövetségeseire irányzott rakétákat helyezzenek el, az amerikaiak az európai NATO-országok védelmére irányuló intézkedésként állítják be. Valójában azonban ez újabb kísérlet arra,'hogy az Egyesült Államok javára megbontsák a SALT-szerződésben megállapított szovjet—amerikai stratégiai egyensúlyt. Az európai atomfegyverek korlátozásáról szólva Brezsnyev rámutatott, hogy Washington egyelőre nem akar komoly tárgyalásokat folytatni és megoldásra jutni ebben a létfontosságú problémában. Ügy tűnik, hogy az Egyesült Államok továbbra is csak a közepes hatótávolságú szovjet rakéták korlátozására törekszik, az előretolt támaszpontokon lévő amerikai nukleáris eszközöket csak zárójelben említve meg. Az ' ilyen megközelítés nyilvánvaló ellentmondásban van az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvével, és a szovjet fél nem egyezhet ebbe bele. — Azt is látni kell, hogy a NATO-tömb és mindenekelőtt az Egyesült Államok militaristáinak lázas tevékenysége a tudatosan ■szított háborús hisztéria légkörében bontakozik ki, amelyben mesterségesen félelmet keltenek a mitikus „szovjet fenyegetéssel” kapcsolatban. — A Szovjetunió nem hunyhat szemet e tények előtt, le kell vonnia belőlük a megfelelő következtetéseket. Senkinek sem engedjük meg, hogy megcsorbítsa biztonságunk jogos érdekeit, megsértse a világban -kialakult katonai- stratégiai egyensúlyt. A Szovjetunió megtalálja a lehetőséget arra, hogy gyorsan és hatékonyan válaszoljon minden ellene intézett kihívásra. Kötelességünk, hogy megtegyük ezt. ’ — Végső soron a NATO-tömb semmit sem érne el azzal a próbálkozással, hogy katonai fölényt biztosítson magának — de a világra rákényszerítenék a fegyverkezési verseny új fordulóját. Mi nem akarjuk ezt. Haladéktalan, konstruktív tárgyalásokat, becsületes megállapodást kívánunk, azt akarjuk, hogy csökkenjen Európában és világméretekben is a katonai ‘szembenállás. Brezsnyev a továbbiakban megállapította: feltétlenül szükség van minden állam, minden társadalmi erő közös erőfeszítésére ahhoz, hogy elérjék a tárgyalások aktivizálását, hogy földünk békéjét biztosabbá és tartósabbá tegyük. Brezsnyev sikert kívánt a leszerelés és a biztonság kérdéseivel foglalkozó független bizottság tevékenységéhez. Olof Palme köszönetét mondott a beszélgetésért és tájékoztatta Leonyid Brezsnyevet az" általa vezetett bizottság moszkVai üléséről. (MTI) Napi kommentár Ki költözik a Chigibe? Újabb névvel ismerkedhet az Itália politikáját elemzők tábora: a kereszténydemokrata v Forlani után Giovanni Spadolini szenátor, az Olasz Köztársasági Párt főtitkára kapott megbízást az új kabinet létrehozására. Rendhagryó körülmények között, rendkívül súlyos akadályok közepette kezdődtek meg Rómában a kormányalakítási tárgyalások. Ami ugyanis most történik az Alpoktól délre, az még a válságokhoz szokott olaszokat is megrázkódtatta. A P—2 botrány, a leleplezett magas rangú összeesküvők csoportja valósággal megbénította a politikai erőket, s a hatalom csúcsán káoszt teremtett. Spadolini személye is némileg magyarázatot kíván. Rómában ugyanis az íratlan szabályok szerint a Palazzo Chigibe, a miniszterelnökségi palotába kereszténydemokrata politikus költözik. Eddig, negyven alkalommal így történt. Most mégis úgynevezett laikus — vagyis nem kereszténydemokrata — pártbeli személyiséget kért föl az államfő kormányalakításra. Elődjeinek próbálkozását nem kísérte szerencse. Egyszer Bettino Craxi, a szocialisták főtitkára vallott kudarcot, egy másik alkalommal pedig Ugo La Maifa, a republikánusok köztiszteletben álló, azóta elhunyt elnöke adta vissza a megbízatást. A Köztársasági Párt parlamenti számarányánál jóval nagyobb tekintélynek örvend. Bár a választásokon csupán a voksok három százalékát szerezték meg, t Giovanni Spadolini* kiegyensúlyozott, a baloldallal . szemben következetes megértést tanúsító, a közélet tisztaságát a maguk példájával is elősegítő politikájuk révén elsősorban az értelmiség körében számíthatnak támogatókra. Mindez persze nem biztosítja, hogy a nagyszabású politikai-társadalmi botrány erős hullámverésében Spadolininek sikerül a vállalkozása. Annál is inkább, mert egyre hangosabb a követelés Olaszország-szerte: ne a kormányzati formulákon, a koalíció összetételén vitatkozzanak a pártok, hanem minden energiájukat fordítsák a megtépázott bizalom helyreállítására, a társadalmi-gazdasági morál visszaállítására. Ehhez pedig Spadolini tekintélye önmagában aligha elegendő. Gy. D. előnyös áron, OTP részletre vásárolhat áruházunkban BÚTORT, HÁZTARTÁSI GÉPEKET, TELEVÍZIÓT, RÁDIÓT, MAGNETOFONT. Hitelkérelmet helyben, gyorsított eljárással eszközlünk. I "Baja, Szabadság u. 9. 898 4