Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-12 / 136. szám

AZ MSZMP BÁCS KÁKON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 136. szám Ára: 1,40 Ft 1981. június 12. péntek ppí I ^ Kádár János fogadta Nyikolaj Talizint Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, csütörtökön a KB székházában fogadta Nyi­kolaj Talizin szovjet miniszter­elnök-helyettest. a magyar—szov­jet gazdasági és műszaki—tudo­mányos együttműködési kormány­közi bizottság szovjet tagozatá­nak elnökét, a bizottság XXVII. ülésszakán hazánkban tartózkodó szovjet delegáció vezetőjét. A szívélyes elvtársi légkörű esz­mecserén részt vett Marjai Jó­zsef. a kormány elnökhelyettese, a bizottság társelnöke. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI) Ki a szabadba I 3. oldal Házunk tája 4. oldal Úttörőélet 5. oldal Magyar-nigériai tárgyalások Csütörtökön Budapesten meg­kezdődtek a magyar—nigériai hi­vatalos tárgyalások. Az Ország- ház delegációs termében tartott találkozón Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és Alhadzsi She- hu Shag ári, a Nigériai Szövetségi 'Köztársaság elnöke vezette a kül­döttségeket. A magyar tárgyaló csoport tagjai: Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élel­A megyei pártbizottság és ta­nács már korábban döntést ho­zott arról, hogy elkészítették Bács- Kiskun megye agrártermelésének vizsgálatáról és a fejlesztés elő­rejelzéséről szóló tanulmányt, amely az ezredfordulóig ad prog­nózist. Ebben a témában tanács­koztak tegnap Kecskeméten a Kertészeti Egyetem főiskolai ka­rának tanácstermében az érdekel­tek. Az eseményen részt vett dr. Romány Pál, a megyei pártbizott­ság első titkára, Erdélyi Ignác; a megyei pártbizottság titkára, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke. Ezenkívül jelen voltak a munkabizottságban részt vevő tudományos intézetek, mezőgaz­dasági üzemek vezetői. Dr. Matos László, megyei ta­nács elnökhelyettese — a munka- bizottság vezetője — bevezetőjé­ben hangsúlyozta, hogy a megye agrártermelésének összefoglaló áttekintése rendkívül nagy jelen­tőségű. A cél egyrészt a fejlődés bemutatása, másrészt a továbblé­pés lehetőségeinek kutatása. Bács- Kiskunban kialakultak már ko­rábban olyan termelési körzetek, amelyek speciális növények ter­mesztésében jeleskednek. Ilyen a mezésügyi miniszter, Kovács An­tal államtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke, Garai Ró­bert külügyminiszter-helyettes, Melega Tibor külkereskedelmi •miniszterhelyettes és Vadász Fri­gyes, hazánk nigériai nagykövete. A nigériai tárgyalócsoport tag­jai: Ishaya S. Audu külügymi­niszter, A. Ebun Oyagbola asz- szony, tervezési miniszter, A. Ib­rahim Gusau mezőgazdasági mi­niszter, Sylvester Vgoh, a tudo­mányos-műszaki ügyek minisz­tere, Victor Masi pénzügyminisz­ter és Lawrance Fabunmi, a Ni­szőlő, gyümölcs- és zöldségter­mesztés. Érdemes szót ejteni a fűszer- és gyógynövényekről is. A húsz évre szóló előrejelzés le­hetővé teszi az egyes ágazatok fejlesztésének összehangolását. A munka a jövő év első felében fe­jeződik be, több száz szakember részvételével. Így már a VI. öt­éves tervidőszakban is segítségére lesz a tanulmány a mezőgazdasági üzemeknek. A hozzászólások során hang­súlyt kapott, hogy a megye me­zőgazdasági termelése országosan is meghatározó jellegű, tehát rendkívül fontos egy ilyen hosz- szú időre szóló előrejelzés. Bács- Kiskunban az agrárviszonyok erő­teljesen befolyásolják az életvi­szonyokat. A prognózis elősegíti, hogy az üzemek jobban tudják: miképp fejlesszék az egyes ágaza­tokat, hogyan hasznosítsák föld­területüket. A tanulmányt az Agrárgazdasá­gi Kutató Intézet véglegezi. A tu­dományos munkát is az intézet fogja össze. A résztvevők Csete Lászlónak, a kutatóintézet igaz­gatóhelyettesének aláírásával ké­szült tématervjavaslatot némi módosítással elfogadták. K. S. gériai Szövetségi Köztársaság ma­gyarországi nagykövete. A szívélyes légkörű tárgyalá­son — az MTI tudósítójának ér­tesülése szerint — behatóan fog­lalkoztak a magyar—nigériai két­oldalú kapcsolatokkal, ezeken be­lül elsősorban azokkal a lehető­ségekkel és módokkal, hogy Ma­gyarország miként vehet részt a nigériai gazdaságfejlesztési el­képzelések megvalósításában, to­vábbá véleménycserét folytattak időszerű nemzetközi kérdések­ről is. (Folytatás a 2. oldalon.) Gyár és egyetem szerződése Együttműködési szerződést kö­ltött a Magyar Hűtőipar bajai gyá­ra, és a Kertészeti Egyetem. Az együttműködés célja a bajai hűtő­háznál folyamatban levő 600 mil­liós beruházás optimális haszno­sítása, komplex szervezési prog­ram kidolgozása és megvalósítása, közös érdekeltség alapján. A jelentkező többleteredmény­ből részesedik a Kertészeti Egye­tem is. Már az idén elkezdődött egy hároméves közös program, amely évekre lebontva tartalmaz­za a konkrét feladatokat, és hogy a többleteredményBŐl milyen arányban részesedik a gyár, il­letve a Kertészeti Egyetem. Ez az első eset, hogy egy egyetem vállalkozik ilyen szervezési mun­kára. Hasonlót eddig csak nyugati cégek vállaltak. A szerződést a Kertészeti Egye­tem részéről aláírta dr. Dimény Imre, az egyetem rektora és Koz­ma Pál professzor, rektorhelyet­tes. A bajai hűtőház részéről Vd- sárhelyi György igazgató és Varga József szervezési csoportvezető látta el kézjegyével a hasznosnak ígérkező szerződést. Sz. F. ELŐREJELZÉS AZ EZREDFORDULÓRA Tanulmány készül a megye mezőgazdaságáról Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Tudomásul vette Lázár György miniszterelnök tá­jékoztatóját Lubomir Strougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság Szövetségi Kormánya el­nökének magyarországi baráti lá­togatásáról. A Minisztertanács a munkaügyi miniszter, a pénzügyminiszter és a Szakszervezetek Országos. Ta­nácsa előterjesztése alapján mó­dosította a nyugdíjak és egyéb rendszeres ellátások évenkénti minimális emelésének mértékét, és határozott a házastársi pótlék összegének felemeléséről. A ren­delkezések értelmében a nyugdí­jak és az egyéb rendszeres ellá­tások évenkénti emelésének h%vi legkisebb összege a jövőben az eddigi 70 forint helyett 100 forint lesz. A nyugdíjak rendszeres évenkénti 2 százalékos emelésére vonatkozó szabály változatlanul érvényben marad. A nyugdíjasok házastársi pótlékának összege 100 forinttal nő. A rendelkezések ez év júniusától lépnek hatályba, a nyugdíjasok a júniusi kifizetés­kor a módosított összeget kapják. A Minisztertanács tájékoztatót tárgyalt meg az 1980. évi mun­kavédelmi helyzetről. Megállapí­totta, hogy a munkavédelem ered­ményesebbé tételét célzó intézke­dések, a széles körű felvilágosító, nevelő és ellenőrző munka hatá­sára csökkent az üzemi balese­tek száma, mérséklődtek a fog­lalkozási megbetegedések. A kor­mány elismerését fejezte ki az állami és a társadalmi szervek­nek, a gazdálkodó szervezeteknek eredményes munkavédelmi tevé­kenységükért, s felkérte az érin­tetteket az ötéves tervidőszak munkavédelmi féladatainak gon­dos előkészítésére és eredményes megoldására. A Minisztertánács módosította a közúti személyfuvarozás sza­bályzatát. Az új rendelet lehető­vé teszi, hogy a közületi szervek saját autóbuszaikkal — a közle­kedési vállalatokéval azonos fel­tételek mellett — bekapcsolódhas­sanak a személyszállításba. A köz­lekedési vállalatok a menetrendi ben meghirdetett távolsági járat kimaradása, vagy jelentősebb ké­sése esetén kötelesek az utasok­éi nak kártalanítást fizetni. A kormány a VI. ötéves terv­időszakra vonatkozó területfej­lesztési célokkal összhangban mó­dosította az országos település- hálózat fejlesztéséről szóló 1971. évi határozatát. Ennek értelmé­ben megszűnnek az egyes telepü­léskategóriák népességszámára vonatkozó előírások, és módosul több település besorolása is. A Minisztertanács megerősítet­te az Állami Tervbizottság hatá­rozatát a gabonatároló hálózat arányos és gazdaságos fejlesztésé­nek a VI. ötéves tervidőszakra szóló beruházási programjáról. Az építéshez a saját beruházási for­rásokkal is rendelkező vállalatok és szövetkezetek • költségvetési juttatást kaphatnak pályázat alap­ján. Ennek elbírálásakor elsősor­ban a mezőgazdasági üzemek te­lepein építendő anyag- és ener­giatakarékos, olcsó megoldású, közúton és vasúton jól megköze­líthető tárolók részesülnek előny­ben. A kormány jóváhagyta a Gaz­dasági Bizottság beszámolóját a szerződéses kötelezettségek hiány­talan teljesítésére tett intézkedé­sek eredményeiről, és a szállítá­si előírások betartásának tapasz­talatairól. Megbízta a Kereskedel­mi Kamarát, hogy dolgozza ki a piaci magatartás és a jóhisze­mű üzleti megállapodások alap­elveit. A Minisztertanács jóváhagyta az Állami Ifjúsági Bizottságnak az ifjúsági turizmusról, az ifjúság­nak adandó kulturális, sport- és turisztikai kedvezményekről, va­lamint a fiatalok körében népsze­rű szórakozási formák fejleszté­séről szóló előterjesztéseit. (MTI) 614 MILLIÓS BERUHÁZÁS A MOHÁCSI-SZIGETEN Összefogás a Bácskában a mezőgazdasági terület rendezésére és átfogó hasznosítására • A Margitta-szigeti Vízgazdálkodási Társulat dolgozói átereszt építenek és kiszélesítik a Déli-főgyűjtő csatornát. 9 A tereprendezés, vízelvezetés után. eltűnnek a víznyomás okozta mélyedések, károk a búzaföldről. (Straszer András felvételei.) A csapadék hiányát még a jobb vízháztar- tású bácskai földeken is nehezen viselte el a növényzet. Hercegszán­tón két hónapon keresz­tül mindössze 22 milli­méter eső hullott, egy­ötöde az ilyenkor szük­séges mennyiségnek. A Lenin Tsz gazdái éppen ezért költséget nem kí­mélve lombtrágyáz- tatták ígéretesen szép búzájukat. Így pótolták bizonyos mértékben a tápanyagot, nedvessé­get, amit a kiszáradt ta­lajból végképp nem tu­dott felvenni a kenyér- gabona gyökérzete. Olyan száz hektárok fölött keringett a légi permetezőgép, amely­nek búzatáblái köze­pén frissen felszántott hatalmas foltok jelez­ték: onnan nemrég pá- rolgott még el a belvíz, kipusztítva az ősszel odavetett kalászost. Különös játéka ez az időjárásnak, az egész Mohácsi­sziget sajátos domborzati viszo­nyainak. Nem véletlenül fognak most össze két szomszédos megye mezőgazdasági üzemei, hogy sa­ját erőből és állami segítséggel felülkerekedjenek ezen a nehéz helyzeten. A Duna—Tisza köze nyugati fe­lének legmélyebben fekvő csücs­kéről van szó, ahol Bács-Kiskun és Baranya gazdaságai több mint húszezer hektáron átfogó belvíz­rendezési, csatorna- és útépítési, földterület-táblásítási tervet szán­dékoznak közös erővel megvaló­sítani. Részt vesz ebben a két öt­éves tervidőszakra kiterjedő komplex meliorációs munkában a Bajai Mezőgazdasági Kombi­nát, a mohácsi Dunavölgye, a dá- vodi Augusztus 20., a hercegszán­tói Lenin, a dunafalvi Kossuth, a nagybaracskai Haladás, a bát- monostori Kossuth, valamint a szeremlei Dunagyöngye Termelő­szövetkezet. A térségben érdekelt gazdaságok által alapított Mar­gitta-szigeti Vízgadálkodási Tár­sulat még 1979-ben el is készít­tette a tanulmánytervet a buda­pesti Vízügyi Tervező Vállalat­tal. Ennek során nyolc év alatt 614 millió forintos költséggel készül­ne el a beruházás. Főművekként épült tíz kilométer hosszú csator­na és 50 kilométer csatornabőví­tés, továbbá két szivattyútelep, másodpercenként öt köbméter vízszivattyúzási teljesítmény­nyel. Üzemi jellegű feladatként va­lósul meg húszezer hektár víz­rendezése, táblásítása, ötezer hektár talajjavítása, ezer hektá­ron táblán belüli tereprendezés, ami a nyár elejéig tartó belvíz- borítást már eleve megakadályoz­za. Az egész térség vízkészleté­nek kormányzását, a szükség sze­rinti felhasználását segíti elő hétszáz hektáron a talajcsövezés. A beruházás kivitelezésében közreműködik többek között az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság, az érdekelt vízgazdálko­dási társulat, s bizonyos üzemi feladatokat végeznek majd el a társult gazdaságok, amelyek a pénzügyi hozzájárulásukon kívül az építkezésben, a föld-, és épí­tési anyag szállításában is részt vesznek. Az általános rendezés követ­keztében egyedül a hercegszántói Lenin Tsz-ben száz hektárral gya­rapodik a mezőgazdaságilag mű­velhető terület, de a szövetkezet Mohácsi-szigeten fekvő ezer hektárján is ■— ami egyötöde a szántójának — biztonságosabbá válik a nagyüzemi termelés. K. A. Változott munkaképessé Sajtóban, rádióban, tévé­ben sokat foglalkoznak mosta­nában a mozgássérültekkel, a csökkent munkaképességűek­kel, szellemi fogyatékosokkal. A rokkantak évének nyilvání­tott idei esztendőben termé­szetes ez: igyekeznek a közvé­lemény figyelmét hangsúlyo­zottabban ráirányítani a se­gítségre szorulók problémái­ra, a velük való törődés eset­leges gondjaira. Sokszor mégis lehangolok ezek a tudósítások, pedig hasznosak. Nem a tartalmuk, közölt fényeik, hanem inkább amiatt, hogy a részvét, a saj­nálkozás hangján szólnak a különféle okokból hátrányos, néha nehéz helyzetbe jutott emberekről. S ezzel a hangvé­tellel rendszerint adományok­ra, vagy más segítségre akar­nak serkenteni. Kell a segítség sok sérült­nek, olykor anyagi segítség is. A szociális gondok azonban nálunk nem jótékonysági kér­dések. Baleset következtében mozgásképtelenné vált rokkan­tak tolókocsija például nem függhet senki jószívűségétől, nem lehet adomány. S ha egy brigád elkészíti, mert nem kapható, s motort is szerel rá, ne azért tegye, hogy jótékony­kodjék. Az adomány megaláz­za a rászorulót, akinek a sor­sa mások irgalmától függ, s ezért hálára van kötelezve minden odavetett krajcárért is. A jószívű adakozó és a há­lálkodó elfogadó — pofon az emberi méltóságnak. Az egyenlő esély elve rend­szerünk alaptétele. Nemcsak a jóeszű tanyasi gyerek tovább­tanulását kell segíteni, a bár­mi más okból csökkent esélye­ket is ki kell egyenlíteni. S ez nem lehet csupán karitatív te­vékenység. A társadalmi egyenlőségnek és annak az emberiességnek, humaniz­musnak az alapkövetelménye, amely rendszerünk legfőbb is­mertetőjegye. Pénztárcánkra célozva, saj­nálkozásával senki se akarjon hát könnyekre fakasztani, bár­milyen fontos és sürgős lenne is sok esetben az azonnali se­gítség. Arra figyelmeztessen, hogy a szocializmus kiteljesí­tésének nagy munkájában, a rokkantak egyenjogúsítása te­rén is vannak még feladata­ink, s jelenlegi viszonyaink közt e feladatok megoldásá­hoz még sokszor egyének, ki- sebb-nagyobb közösségek se­gítségére is szükség van. Saj­nos, hivatalos szervek sem mindig az egyenjogúság, az egyenlő esély megteremtésé­nek érdekében végzik idevá­gó munkájukat, hanem oly­kor a jószívű nagybácsi képé­ben tetszelegnek. Elvárják a kérelmezést, s a juttatásért a hálát, lehetőleg az ügyintéző név szerinti sajtódicséretével. A legfőbb veszélye ennek az egyéni jótékonyságnak az egység megbontása: a beteg, a sérült, a rokkant kívül kerül a társadalmon, gondot okozó nyűggé, teherré válik. Sokan odáig jutnak, hogy közéjük so­rolják a nyugdíjasokat, az öregeket is, s valami külön, nem kötelező, hanem jószívű­ségből fakadó adakozásnak tekintik, ha néha egy kis sü­teménnyel, kirándulással, kul­túrműsorral segítenek pótolni azt, ami a teljes emberségből még nem valósulhatott meg, mert szűkösek az anyagi vi­szonyaink. A másik veszélye a karitatív szemléletnek a már ugyancsak elterjedt nézet: a sérültek, a rokkantak gondozása, egyenlő esélyeik megteremtése kizá­rólagosan állami feladat. Ha államunk nem tfyózi, hát ada­kozunk, fölajánljuk, épüljenek csak az otthonok, intézetek, szakszerű személyzettel, ők jobban tudnak majd bánni a lakóikkal, ellátják őket. Eset­leg karácsonykor meglátogat­juk őket és igen, szóljanak, ha elromlik a vízcsap. így szigetelödik el, így re- kesztődik ki a társadalomból, a közösségből, a közösség éle­téből éppen az a személy, aki­nek fokozottabb mértékben lenne szüksége a közösségre ahhoz, hogy megtarthassa em­beri méltóságát, hogy érezze, rá is szükség van még, rá is számítanak, ő is hasznos és nélkülözhetetlen tagja társa­dalmunknak, a mi új vilá­gunknak. Ezért kap most nálunk egy­re nagyobb hangsúlyt a reha­bilitáció: az ellátás nem feje­ződik be az orvosi gyógyítás­sal, hanem kiterjed arra is, hogyan térjen vissza a dolgo­zók közé, milyen munkára al­kalmas a sérült, a rokkant, akinek régi munkaképessége nem állt helyre egészen. „Csökkent munkaképessé­gű”, mondtuk eddig, hivatalo­san is. Ezzel csökkent értékű emberré is minősítettük. „Változott munkaképessé­gű” mondja egy új határozat, helyesen tiltva a „csökkent” jelző használatát. Igen, a szó is fontos. Aki a szakmáját nem tudja folytat­ni, de másutt még kiválóan megállhatja a helyét, miért volna csökkent munkaképes­ségű, főleg pedig csökkent ér­tékű ember? A szóhasználat a gondolko­zásmód tükre. Remélhetőleg az új elnevezés nemcsak tapin­tatból, udvariasságból szüle­tett, sőt bizonyos vagyok ben­ne, hogy már a szavakban is kifejezésre juttatjuk az örven­detesen változott felfogást. Rajtunk áll, hogy elveinket hogyan valósítjuk meg, nem­csak a munkában, hanem gon­dolkodásunkban, magatartá­sunkban — s még a szóhaszná­latunkban is. H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents