Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-11 / 135. szám

1981. június 11. • PETŐFI NEPE • 5 ÖNMAGUKRÓL ÍRHATNAK Színjátszók a 623-asban... Pályázat szocialista brigádoknak A helytörténeti kutatások fontos részét képezik az üzemtörténetek, krónikák, a vállalatok lejegyzett históriái. Ezeknek pedig nélkülöz­hetetlen forrásanyagai a rendsze­resen és hitelesen vezetett bri­gádnaplók, a folyamatosan Íródó brigádtörténetek — hangsúlyozza annak a pályázati felhívásnak a szövege, amelyet az SZMT kecs­keméti központi könyvtára a kö­zelmúltban juttatott el szerte a megyébe, a nagyobb termelő üze­mek kollektíváihoz, □ □ □ A pályázat célja, hogy ráirá­nyítsa a figyelmet a szocialista brigádok életére, a brigádnaplók vezetésének jelentőségére. A szo­cialista brigádok tagjai egyénileg, vagy csoportosan vehetnek részt a pályázaton. Két témát dolgoz­hatnak fel: megírhatják saját bri­gádjuk történetét, s írhatnak ar­ról, hogy miként vezetik a nap­lót. A pályázat résztvevői mind­két témát is feldolgozhatják. ,□ □ □ A felhívás tartalmazza azokat a főbb szempontokat is, melyek megkönnyítik a témafeldolgozást. A pályázat egyébként jeligés. A pályamunkákat két gépelt pél­dányban kell elküldeni a Szak- szervezetek Bács-Kiskun megyei központi könyvtárának címére (C000. Kecskemét, Kaitona József u. 4.j, 1981. szeptember 20-ig. Mindkét témakörben három díjat ítél majd oda a szakemberekből álló bíráló bizottság, s a helyezé­sektől függetlenül valamennyi résztvevő oklevelet kap. □ □ □ Összesen több mint kétszáz pá­lyázati felhívást küldtek él a me­gye üzemeibe, s az érdeklődésre jellemző, hogy százötven jelent- kézpsi lapot küldtek vissza a szakszervezeti könyvtárba. A me­gyében egyébként ilyen jellegű pályázatot most első ízben írtak Mr A kezdeményezés minden jel szerint életrevalónak bizonyul, s hozzájárul majd az üzemtörténet- írások fellendüléséhez. □ □ u A díjkiosztásra 1981. november 5-én kerül majd sor Kecskemé­ten. A rend kedvéért csupán any- nyit jegyzünk még meg, hogy hi­vatásos ‘ kutatók, főhivatású könyvtárosok és népművelők nem pályázhatnak. R. M. Szilaj kamaszröhögéseket gur- guláznak vissza a próbateremmé kinevezett iskolai klubszoba falai. Odabenn tizenhat-húsz év körüli harsány kedvű fiúk, és néhány csöndesebbnek bizonyuló leány patinássá nyűtt farmerben, trikó­ban. Kezdődik a színjátszó próba a kecskeméti 623-as Szakmunkás­képző Intézetben. A rendező Tucs- ni András szamaritánus! türelem­mel int „elölről”-t, ám úgy tűnik, ez a délután már nem az elmé­lyült, feszült figyelmet igénylő próbák egyike lesz. Meglehet, voltak s lesznek még keményebb napjaik is... Csudakov és társai Visszaemlékszem az áprilisi szé­kesfehérvári diáknapok Gőzfür­dő bemutatójának nagy sikeré­re, s próba után a legvállalkozóbb kedvű ifjakat faggatom: vajon mit jelent számukra u húszts évek szovjet irodalmának láza­dó, futurista hagyományokat őr­ző és egyben forradalmi, válságok­tól terhes, tragikus sorsú költője, Majakovszkij? Mennyire jutott el hozzájuk „kiáltásnak" és „dob­pergésnek” ható költői szava? Mit értettek és éreztek meg Optimisz- tyenko és Diadalszkij, valamint Csudakov és társai gúnyból, pa­ródiából, keserűségből, iróniából összeötvözött alakjaiból? Koczka István: — Január eleje óta foglalko­zunk ezzel a Majakovszkij-darab- bal. Nem volt könnyű. Nehezen barátkoztunk meg vele. Úgy em­lékszem, két-három hónapig And­rás csak beszélgetett velünk. Azt hiszen, szükségünk volt rá. Most már én is csak azt mondhatom: szeretem és szívesen játszom a Gőzfürdőt. Sántha József: — Ügy érzem, a darabban meg­fogalmazott hibák, problémák, ma itt nálunk, Magyarországon is léteznek. Például a bürokrácia. Vagy az, hogy elindul egy fiatal­ember, a darabbéli Csudakov, aki szeretne szép és jó elképzelések­kel értelmesebb, cselekvőbb éle­tet megvalósítani. Csudakovot se­9 Rendezés közben Tucsni Andris. (Somos László felvételei.) • Jobbról bal­ra: Sántha Jó­zsef. Horváth Attila és Kocz­ka István, pró­ba közben. hol nem hallgatják meg. Az ő naivitása viszont, hogy komolyan veszi a darabbeli fejesek szöve­gét. Valamelyikük ki is mondja: „Kérem, álmodozókra nincsen szükség...” Tervek, kívánságok Értő közönségről, szereplési le­hetőségekről, színhelyekről, jö­vőbeni kívánságokról kérdezem őket, s már mondják is, szinte egymás szavába vágva: — Nem érdeklődnek eléggé irántunk. Vagy inkább általában az amatőr színjátszás iránt. Nincs igazi közönségünk. A különböző diáknapokon, fesztiválokon is csak a csoportok nézik egymást... — Kevés a bemutatkozási lehe­tőség és nem is a legmegfele­lőbb helyszíneken. A Megyei Mű­velődési Központ színházterme például nem alkalmas kamara­produkciók bemutatására. Egy kisebb szabad téren vagy terem­ben lenne jó játszani. Ott körül­ülhetnek bennünket a gyerekek, játék közben mi is látjule^-éireé* kelhetjük őket. Így közvetlenebb lenne a kapcsolat. — Jó helyszínnel és olyan értő közönséggel, amelyik „veszi a lapot” talán csak egy alkalommal találkoztunk, a kecskeméti Kato­na József Gimnáziumban. Igaz, diákközönség előtt azóta is alig léphettünk fel ... — Több díjat elhoztunk már megyei és országos bemutatókról. Talán éppen ezért már jobban érdeklődnek irántunk az iskola­társaink is. Úgy tudom, jövőre többen szeretnének jelentkezni hozzánk új színpadtagnak ... Végül irodalmi, zenei kedven­cekről beszélgetünk. Többször el­hangzik az Üvöltés-kötet íróinak költőinek névé „körítve” mai ma­gyar lírikusokkal, Nagy László­val, Ladányi Mihállyal, Szilágyi Domonkossal. S búcsúzóul egy cinkos összekacsintás után elhal­moznak valamiféle „zenei vegyes­felvágottal”, csak győzzem je­gyezni, hogy: Dvorzsák és Mu­szorgszkij, Emerson és Led Zep­pelin. .. Ami a rendezőnek maradt... A fiúk szóáradata után az ad­dig csöndben férehúzpdó Tucs­ni Andrásnak is jut szó: — A srácok már mindent el mondtak előttem — közli egy fáradt mosollyal. — Annyit mond­hatok, hogy igazi, őszinte, ba­rátinak mondható közösségre ta­láltam a fiúkban. Együttműködé­sünk három éve alatt az amatőr- mpagalofo* céljának „első-.stádiu­mán, a jó közösség létrehozásán már túljutottunk. Több munkával, és a 623-as Ipari Szakmunkás- képző Intézet vezetőségének ed­digihez hasonló erkölcsi-anyagi támogatásával úgy érzem, még többet is elérhetnénk. Legköze­lebbi célunk bizonyos színjátszás­technikai problémák leküzdése után még színvonalasabb produk­ciók kimunkálása, jól megválasz­tott darabok bemutatása. Posváncz Etelka SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (13.) Na de akkor is. azt mindet félre tudják tenni? Élni is kell, és nekik is van két gyerekük. Az se fillérekbe kerül. 1 — Na persze, Terikém. de ve­gye csak azt. hogy a gondnoknő kétezer-kétszázas fizetése se annyit ér ám! Mert ők ezenkívül ingyen laknak, nem fizetnek kö­zös költséget, nem fizetnek a gá­zért. vízért, fűtésért, villanyért, telefonért, ezt mindet a mi kö­zös költségünkből fedezi a lakás- szövetkezet. ahogy a fizetését is. Ha ezt összeadja, akkor az a két­ezer-kétszáz már legalább négy­ezer-ötöt ér! Hát gondolja csak el! Nem olyan rossz’ állás ez! Na és mennyi áramot fogyaszt az a kötőgép egész nap? Ha azt nekik kellene fizetni! ' — Ez igaz. És hát ha elköltöz­nek, ki lesz a gondnok? -Az meg­van már? • — Hó, hó, de még mennyire hogy megvan, nagyon ügyes em­berek laknak itt ,a házban, maga azt nem is gondolná, hogy meny- hyire ügyesek! Na most idefigyel­jen! Van itt a másodikon az a ajuszos fekete fiatalember, aki- ek az a fehér Moszkvicsa van. Az már megegyezett a szövetke­zeti közgyűléssel, hogy a felesége otthagyja a technikusi állást, el­vállalja a házmesterséget, és be. költöznek a gondnoki lakásba. A házmesteréknek kell valamennyi lelépést fizetni, mert hogy azok­nak vojt egy főbérletük valahol, oda költözött innen az előző gond­nok. akit sokáig nem tudott a ház kitenni, mert nem volt hová menniük. Szóval, most a gondno- kékat ez a bajuszos fiatalember fogja kielégíteni, mert ő elcseré­li a nagy lakását a negyediken egy másfelesre, tudja a fodrász­nővel. 'aki a két lányával meg az anyjával lakik, a különbözetet meg odaadja a gondnoknak. Ezt a másfél szobás lakást pedig el­adja mai áron, de úgy, hogy a fodrásznő veszi meg a nagyobbik lányának, aki ott marad az öreg­asszonnyal együtt Szóval az .a lényeg, hogy ez a pökhendi alak megszerezte magának az ingyen­lakást. aztán még kér tisztán öt­százezer forintot! Hát látja így lehet ma meggazdagodni. Aztán meg ennek a felesége is kötni fog. már megvettek valami nyu­gatnémet gépet, és három év múl­va majd nekik is felépül a villá­juk valahol. Mert -nézze meg. há­rom évnél egyik sem marad itt tovább, tizenegy év alatt most megy el a harmadik házmester. Maguk meg csak veszekedhetnek a tanáccsal! Ilyen beszélgetésekkel telik a délelőtt a játszótéren. Persze, hogy a lakásokkal való ügyeske­dés így történik, vagy, hogy va­lóban harmincezret keres-e gond­noknő egy hónap alatt, ezt nem lehet pontosan tudni, mindeneset­re a ház lakói ezt beszelik. Háromnegyed tizenegyre a gondnok fölszereli a csomagtar­tót, sőt két nagy ládát is fölpa­kol a kocsi tetejére, gondosan lekötözi őket, és óvatosan ki­hajt a parkolóból. Ekkorra már a dédi befejezi a legújabb híre­ket, s végre Ábrahámné is szó­hoz juthat, hogy elmesélje Sza­bó Lajos meghiúsított kalandját a kis szőke nővel. Ezen aztán a három asszony elszörnyülködhet ebédig. 15. DÉLUTÁN háromnegyed KETTŐKOR, azaz egészen pon­tosan 13 óra 40 perckor fordul be a tanár UI-s Trabantja a Vá­ci útról az Árpádhíd Étterem elé. Az étterem előtti bekötő- útón, meg a szélső ház parkoló­jában már nagy készülődés fo­lyik, rendőrök, ifjúgárdisták, tűz­oltók, rakodómunkások ügyköd­nek a téren alig lehet elmenni közöttük. Oldalt, a járda mellett egy piros csuklós busz és egy tűzoltóautó szűkíti le az utat. Az autóbusz tetején hangszóró, amely erős beatmuzsikával árasztja el a környéket; a zenét időnként megszakítják, és az angyalföldi ifjúsági napok kez­dődő rendezvénysorozatára hív­ja fel a járókelők és áz ott to­longó gyerekek figyelmét egy enyhén raccsoló, de annál öntu- datosabb női hang. A stúdió az autóbusz végében van elhelyez­ve, ott kezelik a magnót, tárol­ják a magasan felpolcozott hang­szalagokat, de az autóbusz első része is termesen van kiképez­ve, s inkább hasonlít egy könyv­tárra és irodára, semmint utas- szállításra alkalmas járműre. Könyvtárszerű polcain kötegek- ben állnak a különböző röpla­pok, amelyek mindegyike más- . más akcióra, versenyre. vetél­kedőre szólítja fel a körnvék fia­taljait. sőt életkorra való tekin­tet nélkül az Árpádhidi Lakóte­lep és környéke valamennyi la­kóját. Külön bálákban állanak a zöld, fehér, rózsaszínű és kék röpcédulák, aztán a különböző méretű részleges vagy teljes mű­sorfüzetek. Éppen ezeket kezdik most az ifjúgárdisták kihorda­ni az autóbuszból, s helyezik el őket az „Ifjúsági Lapkiadó Vál­lalat” meg a „Népművelési Pro­paganda Iroda” feliratú kis pa­vilonokban. A pavilonok a Váci út és a lakótelep előtti járda kö­zött állnak; négy vagy öt mű­anyag házacska az Árpád-híd fel­járója és az étterem közötti sza­kaszon. A pavilonok mögött, meg kétoldalt a fákra kifeszített kö­teleken — bekerítve így az egész füves-fás-bokros parkot és a ház előtti parkolót is — három­szögletű piros és fehér zászlócs­kák lebegnek. — Na, ezek nem vesztegették az időt — mondja feleségének a tanár —, mert reggel még sem­mi sem volt itt! S amíg lépésben elhalad a cso­portosuló gyerekek és az intéz­kedő hivatalos személyek között, nyugodtan el tudja olvasni a pi­ros autóbuszra festett felirato­kat is. IFJÜSÁGI VITAKÖRÖK — JÖJJ IFJÚ TÁRSUNK — kisz-aktivistAk köre — ALAPSZERVEZETI TITKÁR­KÉPZŐ TANFOLYAM; Amikor a középső panelház előtt kiszállnak a Trabantból, in­kább csak megszokásból járják körül a házat, hogy nincs-e lent valamelyik pádon vagy homo­kozónál Gergő a dédivel — de mert nincs, és gondolhatták is, hogy ilyenkor már nincsenek lent, lehívják a közelebb álló liftet, és felmennek a hetedik emeletre. Ott a tanárt ugyanaz a kép fo­gadja, ami reggel, amikor a la­kásukból lépett a folyosóra: Hankóczyné zavarodottan sza­ladgál a folyosón, karján az áléit, és bágyadtan levegő után kapkodó Andreával. (Folytatjuk) NÉGY BOLDOG GYŐZTES ■f jfc lÄSBjl Fél lábbal ■■ az egyetemen... Esztendők óta izgalmas, nagyszerű szellemi erőpróbát kí­nál hazánk valamennyi középiskolásának az országos közép­iskolai tanulmányi verseny. A többfordulós eseményen az iskolai versenyek legjobbjai jutnak tovább, hogy Budapes­ten a bíráló bizottságok is meghallgassák őket. Megyénkből az idén négyen ér­tek el a rangos vetélkedőn kima­gasló eredményt, s jutottak az első tíz helyezett közé: a kecske­méti Katona József Gimnázium IV E. osztályából Berkes László matematikából a harmadik, Va- laczka András, a III A osztályból magyar irodalomból ugyancsak a harmadik helyen végzett. A tisza- kécskei gimnáziumból a negyedi­kes Bogár Ferenc fizikából a hatodik, a kalocsai I. István Gim­názium negyedikese, Tamás Gi­zella pedig földrajzból a nyolca­dik helyezést érte el. Bejutottak tehát a bűvös tízes csoportba. Ez számúikra azt je­lenti, hogy — az adott tárgyból — nem kell írásban felvételiz­niük. Saját megfogalmazásuk sze­rint fél lábbal az egyetemen van­nak. önmagukról, terveikről, a ver­senyekről így beszélnek. Berkes László A széles vál- lú, barna, szem­üveges fiú ta­valy ugyanezen a versenyen ötödik, az idén harmadik he­lyezést ért el! — Kecske­méten, a Pető- fi-iskolába jár­tam. emlék-1 szem, kisdobosként is versenyez­tem már, sikerrel. Később, nyol­cadikosként a városi vetélkedőn első lettem. Ebben az időben Tóth Ödönné matematikatanárom fog­lalkozott velem. Amikor a Katona József Gim­náziumba jelentkeztem, még csak annyi tervem volt, hogy jól vé­gezzem el a négy esztendőre szóló anyagot, és sokat foglalkozhassam matematikával. Nagyon sokat kö­szönhetek tanáromnak, dr. Sár­kány Ernőnek, és társaimnak, akik partnereim voltak a ver­senyfeladatok megoldásában. Ha a házi versenyeket nem számo­lom, négy év alatt huszonöt írás­beli versenyen vettem részt, sike­rült hozzáedződnöm a verseny­légkörhöz. Azt hiszem, el kell mondanom, hogy osztályunkban többen van­nak — Magyar Csaba, Petrányi László, Kiss Ede, Dani Sándor — akiknek azonos a felkészültsége az enyémmel! Én csak annyiban különbözöm tőlük, hogy a nyu­godt versenyzők közé tartozom. A középiskolás évek alatt el­döntöttem, hogy a tudomány- egyetemre, matematikus szakra kérem felvételemet. A későbbiek­ben kutatóintézetben szeretnék dolgozni, vagy bárhol, ahol ka­matoztathatom a tanultakat, ahol igazán gondolkozni kell... Most még a szóbeli érettségi áll előttem. Ügy tervezem, hogy nyá­ron dolgozni megyek, fizikai munkát vállalok a Baromfifeldol­gozó Vállalatnál, vagy vagonrako­dást. őszre pedig már sorkatonai szolgálatot fogok teljesíteni. Szabad idő? Báír nekem a. hob­bim is a matematika, sokat ke­rékpározok, bélyeget gyűjtök, ak- varizálok. El ne felejtsem! Csel- gáncsozni is jártam! Valaczka András A győztesek között a legfia­talabb a hosz- szúra nőtt apostagi fiú. Tizenhét éves, Három eszten­deje kollégium­ban él. Sok kortársától elté­rően ő ponto­san tudja, mer­re készül, mit akar. — Azt hiszem nyugodtan ki­mondhatom, humán érdeklődésű vagyok. Irodalom, nyelvtan, ide­gen nyelvek —, nos, ez az én vi­lágom. Ettől függetlenül igyek­szem minden tárgyat tisztessége­sen megtanulni, többnyire jeles a bizonyítványom, de megesett, hogy kitűnő voltam. Általános iskolásként, otthon, Apostagon, Nagy Istvánná és Mojzes József tanáraim küldtek első alkalommal versenyre, az út­törő-társadalomkutatók között, társaimmal együtt jól szerepel­tünk. Azért jöttem kecskeméti közép­iskolába, mert itt nyílt alkalmam második nyelvként angolul tanul­nom. Szerencsés vagyok, tanárom, egyben osztályfőnököm is, Zakar Béla. Hobbim a levelezés, számos országban van levelező partne­rem, és nekem egyre könnyebb a levélírás, fordítás. Tanárnak készülök. Példaképem dr. Orosz László. Olyan tárgyi tu­dással szeretnék rendelkezni —, és ezt úgy átadni tanítványaim­nak, ahogyan ö teszi. A tanulmányi versenyen Ke­mény Zsigmond: özvegy és leá­nya című regényének elemzését készítettem el. Igyekeztem a kort is megérteni, mielőtt az elemzés leírásához hozzáfogtam. Bogár Ferenc Tiszakécskén, az Ady Endre utcai ház előtt kismotorra száll egy fiú, amikor Bogár Ferenc felől tudakozó­dom. „ö a bá­tyám, tessék csak bemen­ni — fut szét a mosoly az ar­cán és elrobog. Pillanatok alatt előkerül Feri is, hogy együtt idézzük fel a ver­senyig, a nagyszerű helyezésig eltelt időt. — Itt jártam általános iskolá­ba, Kécskén, az I. számúba —, kezdi a beszámolót. — Csak a kémia érdekelt.. A fizikát? ... Azt csak úgy megtanultam. Ké­miaszakkörre jártam, Soós Julian­na tanárom atomszerkezeti prob­lémákról. vegyületek keletkezésé­ről beszélt nekünk. Amikor gimnáziumba kerültem. Gyapjas László tanár úrnak mi vöttünk ' az első tanítványai. Alig vártuk, hogy a színesen, sok kí­sérlettel zajló fizikaóra megkez­dődjön! őszintén mondom, új vi­lágot nyitott ki előttünk. Mikor negyedikesek lettünk, behívták katonának, Zsuffa Lajos lett a fi­zikatanárunk. Jeles tanuló vagyok. Szegedre a József Attila Tudományegye­temre, készülök, fizika szakra. Minden érdekel, ami kapcsola­tos a fizikával. Mégis legjobban az atomfizika, a relativitáselmé­let és a csillagászat érdekel. Azt hiszem, a kutatómunka lesz ne­kem való. Számolom már a napokat a szóbeli érettségiig. Nem vagyok drukkos vizsgázó, remélem jól si­kerül. Készülök sorkatonai szol­gálatra, hogy utána megkezdhes­sem egyetemi tanulmányaimat Szegeden. Tamás Gizella A világ leg­szebb virág­csokra sem okozott volna akkora örömet Tamás Gizellá­nak. a kalocsai I. István Gim­názium IV A. osztályos diák­jának, mint a hír, melyet Kuczy Károly igazgatóhelyettes közölt vele a ballagás első per­ceiben: a nyolcadik helyen vég­zett az országos középiskolai ta­nulmányi verseny földrajzosai kö­zött. Az írásbeli érettségin túl, a szóbelin innen ugyan mivel töl­ti idejét egy diáklány? Természe­tesen tanulással! A szoba hűvö­sében a szép eredmény hátteréről beszélgetünk. — Huszonhármán vettünk részt az országos versenyen — emléke­zik vissza Gizella a „nehéz nap­ra”. — Előtte sikerrel szerepeltem az iskolai és megyei versenyeken, s nagy örömömre elfogadták az erdőgazdálkodásról írt pályamun­kámat, ami az országos verseny előfeltétele volt. A felkészülés so­rán nagyon sok segítséget kaptam Téglás Zsuzsától, a földrajz szak­kör vezetőjétől, és édesapámtól, aki mezőgazdasági mérnök. Ha minden sikerül — a min­dent szóbeli érettségi vizsga és a biológia szóbeli felvételi vizsga jelenti Tamás Gizella számára — ősszel mint a szegedi József At­tila Tudományegyetem földrajz— biológia szakos hallgatója vághat neki élete újabb, remél­hetőleg nagyon szép szakaszának. S. K. — Cs. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents