Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-10 / 134. szám
1981. június 10. • PETŐFI NÉPE • 5---------------------------------------------------------------------------------------1 Az új keresése „KOzmflvelésQnket Iskola- rendszerünk Jelenlegi szervezeti kereteinek megtartásával kell továbbfejlesztenünk: az Iskola belső életét, az oktatás-nevelés tartalmát és módszereit kell korszerűsítenünk." (Az MSZMP KB oktatáspolitikai határozatából.) % Az oktatást és nevelést, az emberi szellem, a személyiség formálását végzőkre — legalábbis a legjobbakra — mindig az volt a jellemző, hogy keresték annak az útját-mód- ját, miként lehetne növelni munkájuk hatásfokát. Van valami felemelő és nagyszerű abban a törekvésben, amely arra irányul, hogy a katedra és az iskolapad egymáshoz közelebb kerüljön; hogy a kettő közötti „szakadék” fokozatosan eltűnjön; a gyarapodó műszaki-technikai eszközöket, berendezéseket a pedagógiai munka szolgálatába igyekeznek állítani. Kísérletező nevelés... Kevés szebb, izgalmasabb dolog van ennél. Hogyne, amikor ezen belül minden arra irányul, hogy minél rövidebb idő alatt, minél kevesebb erőkifejtéssel, minél nagyobb változást lehessen elérni a tanítványok — a neveltek — fejlődésében, alakításában. Csupán megyénkben jelenleg annyiféle s oly sok kísérlet folyik, alig győznénk hirtelen felsorolni. A fizika, a matematika tanítását, a nyelvoktatást, a gyakorlati képzést szinte naponta korszerűsítik, formájában és tartalmában gazdagítják. Jelenleg összeállításukkal — éppen a tanév befejezésekor — ezekből adunk át olvasóinknak egy csokorra valót. Itt a technika! A legjobb munkára nevelő pedagógus maga az élet. Mégis, nem lehet némi viszolygás nélkül olvasni, hallgatni azokat a néprajzi, szociográfiai tanulmányokat és elődásokat, amelyek bizonyos „gazdag falvak” magas arányú gyermekíoglalkoztatásáról számolnak be. No, nem a törvényekbe ütközően, csak otthon, családi alapon, szép csöndesen. Elismerem, hogy sok mindent így lehet igazán megtanulni a praktikus háztáji és kistermelői tennivalókból, amelyek elismerten egyre fontosabb szerepet játszanak a gazdaságban. Szintén az emberi tapasztalatok közé tartozik, hogy az tudja inkább megbecsülni az előállított javakat, aki nem „előkelő idegen” ebben az előállítási folyamatban. Csakhogy időközben kibontakozott egy tudományos-technikai forradalom, s az otthoni „kaptafa” mellett megszerezhető gyakorlatnál több kell. , Persze nem árt, ha valaki fű} tud varrni egy gombot, jól bánik a fűrésszel, de ugyanakkor ne essen pánikba a biztosítékcserétől, vagy a háztartási gép egyszerűbb javításától sem. Nem is szólva a biológiai, kémiai ismeretek mezőgazdasági alkalmazásáról, vagy az automata berendezések fogadásáról, ésszerű hasznosításáról. Szükség van tehát' az oktatás intézményi rendszerére. A világon többféle, közvetlenül munkára nevelő iskolát találtak már fel. Nálunk is bevezették, aztán idejekorán kivonták a forgalomból az „öt plusz egyet”. Sajnos, a gyakorlati ismeretek elnevezésű foglalkozások sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezek helyébe lép fokozatosan a „Technika” nevű tantárgy. Ügy tűnik, hogy a bevezetése tervszerűbb, megalapozottabb az elődeinél. A sürgősen kézbe veendő tankönyvek nyomdában vannak, a többit munkaközösségek vitatják, s remélhetőleg elkészülnek a nyolcvanas évek derekára, amikor a technika tanítása mind a nyolc osztályt átfogja az általános iskolákban. Szervezik a pedagógus-továbbképzéseket is. A szakemberek szerint elkerülhetek a .teljes átképzéssel járó zökkenők, s a szükséges ismeretek, gyakorlati tudnivalók megyei keretekben is továbbadhatók. A pedagógusképzés kapujában, a felvételi vizsgáknál viszont kiderült, hogy a technika tanulásáért nem lelkesednek egyértelműen a leendő tanítók és tanárok. , Az időszerű és elkerülhetetlen szemléletváltásban nem kis része van a bajai Városi Tanács művelődésügyi osztályának, amely nemrég már a második alkalommal rendezte meg társszerveivel együtt a technika oktatásával foglalkozó országos tapasztalat- cserét. Az elméleti fejtegetések gyakorlati megalapozását éppen azok a törekvések alkotják, amelyek a Duna-parti város pedagógusainak munkájához kötődnek nap mint nap. Dr. Molnár János osztályvezető a kísérleti tapasztalatokat ösz- szefoglaló előadásában hangoztatta, hogy az általános iskolai képzés és nevelés nem nélkülözheti a kor és a jövő technikai műveltségelemeinek oktatását, a szemé-, lyiségfejlesztésben betöltött szerepét. Figyelembe véve a végbement iparosodást és a korszerű mezőgazdasági környezetet, eljutottak a technika tantárgy úgynevezett B-változatához. Egyszóval ügyet csináltak a kezdeményezésből. Az általános iskolában szaktantermeket alakítottak ki, s a mezőgazdasági technikai ismereteket immár két központi gyakorlókéit is szolgálja, ahová — megfelelő órarend szerint — autóbuszokkal szállítják a gyerekeket. Az Országos Pedagógiai Intézet két esztendeje engedélyezte az ötödik osztályos Technika B-kísérleteit, s itt próbálták ki a tankönyvet is.- ősszel már másfél ezer általános iskolás készül arra, hogy — korszerűsödő feltételek között — tegyen eleget a tantervi követelményeknek Baján. • * * A további elképzelések sorában egy olyan szervezet körvonalai bontakoznak ki, amely a munkáltató foglalkozásokon részt vevő tanulók cselekvő önkormányzatát hivatott szolgálni. Ez az úgynevezett úttörő-szövetkezet, s egyelőre három iskola nyolcszáz-ki- lencszáz tanulóját fogná össze. Épp a Technika B-tantárgy ismeretei adhatják meg a sajátos érdekeltséggel párosuló termelés alapját, amihez értékesítési és elosztási rendszer társul, s végezetül önkormányzati ellenőrzés gondoskodik a~menet közbeni szabályozásról, kiigazításokról. Pedagógiailag az önállóság, a felelősségérzet növekedését, a szociális-társas képességek fejlesztését várják a kezdeményezők. íme, ebben is segíthet a munkára nevelő „technika”. Halász Ferenc • Gyakorlókért, sokféle munkalehetőséggel, valamint udvar és tanterem a „Technika B” kísérlet szolgálatában, Baján. Képünk az ünnepélyes megnyitókor készült. „KÉP- NYEL V- ZENE” Nevelési program napköziseknek Az UNESCO INSEA nevű, rajzpedagógusokat tömörítő szervezetének megbízásából dr. Kárpáti Andrea művészettörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára komplex művészeti neveléssel kapcsolatos programot dolgozott ki. Ennek gyakorlati megvalósítója Rajz Istvánná, a kecskeméti Kodály-iskolában. „Éva néni" — ahogy a gyerekek szólítják — tizenkét éve tevékenykedik napközis nevelőként. Nyolc—tízéves kisdiákjai körében már korábban is a mostanihoz hasonló nevelési célok megvalósításán fáradozott. A „kép—nyelv—zene" című, 1980 őszén elindított nevelési programról a kísérlet egyik foglalkozásának napján, egy megyei konzultáoiós értekezlet után beszélgettünk. • * • — Köztudott, hogy a napközis nevelés a pedagógiai munka egyik legnehezebb területe. Hogyan illeszthető bele a napköziotthon általános nevelési funkcióinak körébe a komplex művészeti program? — A napközi bizonyos fokig a család nevelő szerepét, személyiségformáló hatását hivatott ma pftoinl. A gyerekek teljes napot töltenek az iskolában. Ezért otthonná kell válnia az iskolának, a nevelésnek pedig egész napossá. A napközis nevelő legnehezebb feladata a rendelkezésre álló szabad idő - megszervezése. Mégis, ebben van a mi nagy lehetőségünk. Minden J egyes gyerek személyiségének megfelelő tevé- kenykedési formát találni, de úgy, hogy azt ne érezze kötelezőnek, tanóraízűnek, s mégis megfelelő kiegészítője legyen a tanulmányi munkának. A gyermek személyiségének, fantáziájának, kreativitásának, s egész érzelmi kultúrájának fejlesztése nagyrészt a művészeti nevelés által valósítható meg. Felfokozott ritmusú, az érzelmek szerepét kevésbé hangsúlyozó világunkban a művészetekkel történő nevelés védőszerként is felfogható a negatív élményekkel, a mindennapos stresszhatásokkal szemben. — Miért éppen a kecskeméti Kodály-iskolában kezdték el a „Kép—nyelv—zene" programot, s mi ennek a lényege? — Szegeden voltam a tanárok nyári egyetemén, s ott hallottam egy érdekes művészeti nevelési programról dr. Kárpáti Andrea művészettörténésztől. Vele azóta is munkakapcsolatban vagyok. Az ő közvetítésével ismerkedtem meg későhb a kísérletként induló „Kép—nyelv—zene” programmal, mely sok mindenben hasonlított az én korábbi napközis nevelési gyakorlatomhoz, koncepciómhoz. A megbízás talán annak is köszönhető, hogy ének-zene tagozatos iskoláról lévén szó, itt már egyfajta művészeti 'hatás érd a gyerekeket. Ezt már nagyjából ismerjük, mit eredményez. Ám kérdés valamennyiünk számára, milyen fejlődést tapasztalunk, ha ezenkívül egy-két évig intenzíven foglalkoznak a gyerek a magyar nyelv és az irodalom, valamint a képzőművészet legkülönbözőbb témaköreivel. A kísérlet hipotézise, hogy a komplex műmegközelítés nagyEah elősegíti a tanulók önálló műelemző készségének kialakulását. Célunk egy későbbi művészetszerető kritikus közönség kinevelése. — Az első kísérleti év végén járnak. Kérem, mondja el, hogy milyen programot valósítottak meg ez idő alatt? — Az első év több irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotás komplex elemzésén alapul. Hogy csak néhányat soroljak fel: Fro- kofjev Péter és a farkas-ának feldolgozása szöveggel, zenével, s ehhez kapcsolódó versekkel, portrékkal, életképekkel. Vagy: a magyar honfoglalásokon mondák témaköre. Ennek a történelmi eseménynek tükröződése a későbbi korok művészeti alkotásaiban. Legutóbb Bartók Fából faragott királyfi-j át dolgoztuk fel. Ez volt a májusi bemutatónk témája is. Szöveg és zene, balett és díszlet, jelmezterv és színpad. Ezekről a bemutatót megelőzően beszélgettünk, és lemezről meghallgattuk a művet. Közelebbről is megismerkedtünk az alkotókkal: Bartókkal és Balázs Bélával. Lerajzoltuk a főszereplőket, agyagból kiformáztuk, s végül a gyerekekhez hasonló nagyságú bábukat is készítettünk róluk. Az utolsó mozzanat az volt, hogy az én kisdiákjaim bábokkal saját maguk rendezték meg a Fából faragott királyfi-t. Az előadásban mindenkinek volt szerepe, feladata. Lényeges, hogy a gyerek ötletének, fantáziájának, alkotói kedvének teret adva, a pedagógus már csak szervezze, irányítsa az egészet. A * nevelő legfontosabb feladata az előkészítés, a kedvcsinálás. Konkrét recept nincsen. A „hogyan”-t a pedagógusnak kell kitalálni... — Véleménye szerint megvalósítható-e ez a program, nem művészeti tagozatos általános iskolásokkal? • A napközis csoport vendége az elmúlt napokban Bndá Ferenc költő volt. Feltétlenül. Legfeljebb nem nyolc, hanem három témát dolgoznak fel egy év alatt a napköziben. Több év alatt is elvégezhető a „Kép—nyelv—zene” program. Ismerni kell a gyerekcsoportunkat. Ez az alap. Hasonlóképpen a kívánságaikat, a környezet adta lehetőségeket, s azokat a tanulókat is, akik különösen érdeklődnek egy-egy terület iránt. Az utóbbiakat tekintsük munkatársaknak. De hadd biztassam a kísérletező kedvű kollégákat azzal is, hogy az említett program megvalósításához nem feltétlen szükséges művészeti szakos tanárnak lenni. A lényeg, hogy „gyerekszerűen”, az ő gondolkozásuk szintjén ismertessük, szerettessük meg velük a művészetek alapjait. — Milyen fejlődést tapasztalt egy év alatt a program részt vevő gyerekeknél? — A májusi bemutatón részt vevő napközis szakfelügyelők és munkaközösségi vezetők az év elején is látták a csoportomat. Véleményük szerint sókat fejlődött a gyermekek önállósága. A lehető legnagyobb természetességgel találja meg mindegyik a neki legmegfelelőbb szabadidős tevékenységi formát. De fejlődött a szókincsük, a beszéd-, az asszociatív és a manuális készségük is. A programot egyébként tovább folytatjuk, a Bács-Kiskun megyei Pedagógus Továbbképző Intézet és a kecskeméti Városi Tanács támogatásával. Úgy tudom tervezik a módszertani rész kinyomtatását, hogy eljusson a megye valamennyi napközis nevelőjéhez. Fosvincz Etelka • Bartók: Fából faragott királyfijának egyik jelenete. A bábos foglalkozást Rajz Istvánné vezeti. (Tóth Sándor felvételek) AZ ELSŐSÖK ŰJ TANKÖNYVE A globális olvasásról Török Rita tanítónő 1974- ben szerezte meg pedagógusi diplomáját. Azóta egyfolytában a keceli általános iskolában tanít. Az idei tanév kezdetétől részese egy érdekes kísérletnek: a hat elsős osztály közül újfajta módon, a régebbitől eltérően tanítják az olvasást. Az egyik az ő osztálya. A tanév során meglehetősen sok tapasztalatot szerzett a számára érdekes munka végzése közben. Erről beszélgettünk vele a napokban. • * * — Jelenleg az általános iskolák első osztályaiban kétféle tankönyv forog közkézen tudomásunk szerint. — Igen, bár el kell mondani, hogy a másik, az úgynevezett hagyományos tankönyv is csupán néhány éves múltra tekint vissza ... — Mi a különbség a kettő között? — Az olvasás tanítása az új módszerrel biztosabbá — és gyorsabbá — válik. Pontosabban: meggyorsítja a jó és pontos olvasás megtanulását ez az új tankönyv. — Igaz, hogy a rajz, a látvány, a kép felfogása, megértése, „megemésztése" alapján olvasnak a gyerekek? — Az előkészítő időszakban igen. Amikor is a képeken keresztül ismernek rá az egyes szavakra, azok jelentésére. Fokozátosan ezekből következtetik ki a betűket a későbbiek során. — Ezt úgy kell értenünk, hogy tulajdonképpen szóképek olvasásáról beszélhetünk? És igaz, hogy így elkerülhető az egyértelműen károsnak mondható szótagolás,? — Ez a dolog egyik legfőbb lényege. Vagyis, hogy az egyébként szinte elkerülhetetlen, káros, rossz szokáson, gyakorlaton átsegítjük a gyerekeket. — Jól gondolom, hogy ez az úgynevezett „szóképolva- sás" még nem igazi olvasás? — Természetesen még nem az. Ám így is sokkal jobb, mint a régi módszerrel történő kezdés volt. így inkább értik a gyerekek, hogy miről is van szó tulajdonképpen. — Hogyan fogadták az érdekeltek az új módszer bevezetését? — A gyerekeknek — elsősökről lévén szó —, eleve mindegy; hiszen ekkor ismerkednek általában az iskolával, valamennyi itteni feladattal, tantárggyal stb. A szülők bizony idegenkedtek. — Az új módszer segítségével könnyebbé válik a néma olvasás? A megértésnek nagyobb a szerepe? — Egyértelműen. Mivel a látvány alapján a gyerek eleve érti, miről van szó, így a hallásnak kevesebb szerep jut, ami egyáltalán nem baj, sőt. — Hogyan kapcsolódik az ilyenfajta olvasás az írás tanulásához? Együtt halad, szinkronban van kellőképpen a kettő? — Ismeretes, hogy az elsős tankönyvünk tulajdonképpen két tankönyvből áll: a „Maci olvas és a „Maci mesél" egymást követi a gyakorlatban. Az első időszakban tanulják, a másodikban magasabb szinten gyakorolják, tökéletesítik az olvasást. Régebben az írás-olvasás egyet jelentett, együtt haladt. Ma — ezt a gyakorlat mutatja —, az első félévben az írásban lemaradnak; ám a második félévben ezt könnyűszerrel behozzák a tanulók. Az eredmény tehát kárpótlást. nyújt a kezdeti lemaradásért. — Miként történt a tanítók felkészítése ennek az új fajta módszernek a gyakorlatban való megvalósításhoz? — Ismertették velünk időben a dolog lényegét, s mi igyekeztünk megérteni, megszeretni, magunkévá tenni azt. Volt hozzá kedvünk, mert érdekesnek tűnt a dolog. — Legvégül: Kérem, összegezze a globális olvasás tanításának eddigi eredményeit. — Véleményem szerint bevált ez a módszer, jó ú°l°g. Alapjában más, mint az eddigi gyakorlat. Ha megkérdeznének, javasolnám, hogy alkalmazzák minél több helyen. Varga Mihály A dolgozók iskolája — kísérleti központ Ősszel lesz húsz éve, hogy Kecskeméten megkezdte működését a dolgozók önálló igazgatású iskolája, amely az Országos Pedagógiai Intézet megbízásából azóta kísérleti központ funkciót is betölt. Tanári kara jelentős, országosan is figyelmet érdemlő munkát végez az'iskolarendszerű felnőttoktatás korszerűsítése érdekében. Ha nem is a legelső, de talán az első legjelentősebb kezdeményezésük az volt, hogy a hagyományos levelező és esti oktatás mellett bevezették a munkásművelődést jobban elősegítő, úgynevezett százhatvan órás általános iskolai tanfolyamokat. Az itt szerzett pozitív, tapasztalatok nagyban hozzájárultak az. oktatási forma széles körű, országos elterjesztéséhez. Ennek kereteit, feltételeit a munkahelyeken alakították ki oly módon, hogy oktatási centrumot szerveztek a megyeszékhely számos üzemében, s ide jártak tanulni a környező munkahelyek dolgozói is. A tanítási rend természetesen a munkaidőhöz, a műszakváltásokhoz igazodott, s gyorsan népszerűvé vált. Az iskola tanárad annak idején örömmel üdvözölték a rádió és a televízió „Mindenki iskolája” című műsorait. Ezek anyagát eredményesen építették be a szaktárgyak oktatási terveibe. E munkájuknak ugyancsak országos visszhangja volt: a rádió négy, a televízió három alkalommal foglalkozott e kecskeméti kísérlettel. A dolgozók iskolájában — mondani sem kell — minden kezdeményezés és próbálkozás azért történik, hogy megkönnyítsék a felnőttek számára a tanulást, a hiányos iskolai végzettbég mielőbbi pótlását. Ennek érdekében folytatják újabban az úgynevezett tantárgycsoportos kísérleti oktatást is az általános iskola felső tagozatában. Ennek lényege, hogy tantárgyi — társadalomtudományi, természettudományi és matematika-fizika — blokkokban fcülön-külön, egyszerre sajátítják el a tanulók a hetedik és ’ a nyolcadik osztályos tananyagokat, s részvizsgákkal szerezhetnek végbizonyítványt. Ez rendkívül kedvező, hiszen sokkal kisebb terheket ró a hallgatókra, mintha öt-ihat tantárgyból egyszerre kell vizsgázniuk. A középfokú oktatásban ugyancsak számos újításra vállalkoztak, s vállalkoznak az intézmény pedagógusai. Az OPI megbízásából kísérleteztek például a heti kétnapos — összesen tízórás — tanítással, amely a hagyományos egynapos levelező, és a háromnapos esti oktatást váltotta fel. A most záruló tanévben már így tanultak az első osztályosok. Az egyik alkalommal új anyagot sajátítottak el, a másik alkalommal ismételtek, konzultáltak a tanulók. Az eredmény: lényegesen javultak a tanulmányi átlagok. A dolgozók kecskeméti iskolája jelentős munkát végzett a középiskolai feladatlapos számonkérés és vizsgarendszer kidolgozásában is. E módszert, amelyet itt alkalmaztak először, ugyancsak átvette és terjesztette a Pedagógiai Intézet. Sorolhatnánk tovább az iskola kísérletezéseit. Szólhatnánk például arról, hogy a dolgozók tanulási, művelődési igényeinek a felkeltésére elsőként rendeztek annak idején felnőttoktatási hetet, nyílt tanítási napokat. E rendezvények hatására nagyon sokan kedvet kaptak a tanulásra. Ezeken részt vettek Békés, Szolnok és Hajdú-Bihar megye szakmai képviselői is, s jónak, követendőnek tartották a Kecskeméten szerzett tapasztalatokat. Az iskola főhivatású tanárai részt vettek a tantervi reform kidolgozásában. Több éven át tanították kísérleti jelleggel a Világnézetünk alapjai című új tantárgyat, amely az 1978/1979-es tanévtől már kötelező tárgyként szerepel a tantervben. A kecskeméti iskola kiérdemelte a széles körű szakmai elismerést. Az országos szervekét is. A minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet ezért is küld hozzájuk rendszeresen külföldi szakembereket, tapasztalatszerzés céljából. Az elmúlt öt-hat évben szovjet, jugoszláv, lengyel, svéd és NDK-beli küldöttségek jártak a dolgozók iskolájában. Tanulmányozták az oktatási kísérleteket, az iskolai önkormányzatot, az üzemekkel kialakított kapcsolatokat. A vendégek minden esetben pozitívan értékelték az intézmény és a munkahelyek kapcsolatát, a munkásfiatalok tanulmányainak a segítését. Rapi Miklós \
