Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-09 / 133. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 9. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A vízi szállítás közös gond A hajógyártás a szocialista országok többségében a gyorsan fejlődő népgazdasági ágazatok egyike. Az elmúlt két évtizedben a KGST-tagállamok tengeri flot- . tájának űrtartalma közel ötszörösére, a folyamié pedig majdnem négyszeresére növekedett. Jelentősen gyarapodott a specializált flotta. Elmélyült a nemzetközi munkamegosztás e téren is. Egyre nagyobb mértékben kiveszik részüket a szocialista országok folyami és tengeri flottájának erősítéséből a bolgár hajóépítők. Az ország minden egyes hajóépítő vállalata bizonyos típusokra specializálódik, amelyeket ezek után a többi KGST-ország nem gyárt. Sok gondja van a ruszei üzemnek, amely a szocialista országok tankerek, tolóhajók, száraz rakományok szállítására alkalmas tengerjáró folyam- hajó-igényeit elégítik ki. A bur- gaszi hajógyárak monopóliumává vált á vasbetonból készült úszó műhelyek gyártása. Azokat a halászhajókat, tolóhajókat, utasszállító és szárazrakomány-szállító hajókat, amelyeket Bulgária nem gyárt, az adott típusú hajók gyártására specializálódó KGST- tagországoktól kapja. A hajótípusok elosztása az egyes országok és vállalatok között magától értetődően még nem garantálja kiváló üzemeltetési tulajdonságaikat. Ez a folyamat szorosan összefonódik a termékek tökéletesítése terén végzett mindennapi munkával. A KGST és a tagországok ezért maximális mértékben összekapcsolják a termelési speclalizációt és az erőösszevonást a tudományos és fejlesztési munkák elvégzésénél. E téren nagy jelentőségűek a nemMagyar—finn árucsere- forgalom A magyar—finn árucsere-forgalom értéke csaknem megnégyszereződött azóta, hogy 1975 januárjától érvénybe lépett a szabadkereskedelmi megállapodás. A két ország kölcsönös szállításainak értéke tavaly már meghaladta a 160 millió dollárt. Így a KGST-országok közül a Szovjetunió után Magyar-, ország a finn partnerek második legnagyobb vásárlója. A Finnországba irányuló exportunk 55 százaléka anyag és félkésztermék, 25 százaléka fogyasztási iparcikk, a többi' pedig mezőgazdasági termék. Almából például a nem szocialista államok közül Finnország zetközi hajóépítő tudományosműszaki együttműködés 1990-ig szóló távlati irányelvei. Az összehangolt munka, és az erők kölcsönös kiegészítése a különböző munkaszakaszokban tartósan beépült a hajóépítők munkaritmusába. Szovjet' szakemberek elkészítették a magyarországi víziutakon közlekedő toló- és utasszállító hajók műszaki terveit, és így lehetővé vált, hogy a magyar tervezők megszerezzék a szükséges isméreteket és tapasztalatokat, amelyeket azután például a Duna-medencében közlekedő kétezer lóerős tolóhajók konstruálásánál alkalmaztak. Sokban segített a tudományosműszaki együttműködés a különböző úszódaruk terveinek kidolgozásánál is, amelyek gyártására Magyarországon tervezték és építik a hegesztett hajótesteket. Elméleti és gyakorlati ismeretekkel kölcsönösen gazdagodva a tudósok és a szakemberek természetesen előretekintenék, a közeli és a távolabbi jövő igényeit kutatják. Már kijelölték a tengeri és a folyami közlekedés műszaki fejlesztésének és struktúrája tökéletesítésének alapvető tendenciáit 2000-ig. Az egyik a konténerszállító hajók aktív bevezetésével függ össze. Még a hetvenes évek elején a tagországok flottája kezdett kiegészülni ezekkel a specializált hajókkal. Egyébként míg Bulgária és az NDK kereskedelmi flottájában elsősorban olyan hajókat alkalmaztak, amelyek más rakományokkal együtt konténerszállítására is alkalmasak, addig a lengyel és a szovjet flottában széles körben kezdenek elterjedni a csupán konténereket szállító hajók. A szakemberek a legnagyobb vásárlónk. A finn partneréktől beszerzett termékek 88 százaléka anyag és félkésztermék, főként cellulóz, gömbfa és fenyőfűrészáru. A finn gépszállítások aránya a teljes import 8 százaléka, elsősorban mezőgazda- sági erdészeti- fa- és papíripari gép. A kétoldalú kooperációs kapcsolatok ázóma 25. bár e termelési együttműködés szerint lebonyolított szállítások értéke még elenyésző. Biztató, hogy a szerszámgépek és a garázsberendezések szállításával megkezdődött a harmadik piaci együttműködés is. úgy vélik, hogy az üzemeltetési tapasztalatokból az következik, hogy a prognosztizált időszakban megkezdik az olyan űrtartalmú hajók gyártását, amelyek 3000 (a nemzetközi szabványnak megfelelő) konténer szállítására alkalmasak. A másik figyelemre méltó irány, hogy az egyes tagországok flottája korszerű, nagy befogadó- képességű lighterekkel gyarapszik. A lighter-rendszer igen hatékony. Lehetővé teszi a folyó— tenger—folyó elv alapján történő rakományszállitást. E rendszernek még az is előnye, hogy a rakományokat szinte háztól házig lehet szállítani, s így lényegesen csökken az időveszteség, s kevesebb raktárra van szükség. A Szovjetunió — ’hajóiparát fejlesztve — bővíti exportprogramját, amely pillanatnyilag ércszállító hajók, tankerek, hagyományos rakományok és konténerek szállítására alkalmas hajók, víz alatti szárnyakkal működő hajók, valamint műszaki és kisegítő flotta szállítását irányozza elő a testvéri országokba. A Szovjetunió is nagyra értékeli partnereinek termékeit, kezdve a földkotró gépektől egészen a szép utasszállító hajókig. Ezek a hajók jó szolgálatot tesznek a Szovjetunió tengeri és folyami medencéiben. A nagy és hosszú lejáratú szovjet rendelésekkel függ össze a szocialista országok hajóépítésének fejlődése. (APN— MTI) B. R. Fémhulladék A fémhulladék hatékonyabb összegyűjtését és felhasználását szorgalmazzák a Szovjetunióban központi és helyi intézkedésekkel. A vállalatok és egyesülések ezentúl csak akkor kaphatnak ócskavasat és vaskohászati hulladékot a központi készletből, ha már maximálisan „felélték” saját felhalmozott hulladékkészleteiket. Ebben az évben felmérik az ipari hulladéktárolók és a városi szeméttelepek készleteit és gondoskodnak arról, hogy 1985-ig kivonják ezekből az összes ócskavasat és vajskohászati hulladékot. Pártéi hátái'teát7 MtéSkéflett a1 -legfontosabb - teendőkről1,11 az értékes vashulladékforrások teljes körű feltárásáról, a feldolgozás fejlesztéséről, hogy 1985-ig eltűnjenek a fémhulladékhegyek, s ezután a termeléssel lépést tartva folyamatosan hasznosítsák az ösz- szes fémhulladékot. Minden csepp vízre szükség van Azt mondja az egyik gazdaság vezetője, hogy nem szeretne olyan üzemnél dolgozni, ahol nincs biztosítva az öntözés. Gondolta ezt azért, mert Kiskunmajsa térségében például májusban számottevő csapadék nem esett. És nemcsak a búza, hanem a kelőiéiben lévő kukorica, póréhagyma, petrezselyemzöld és paprika is várta a rég óhajtott esőt. Az időjárás — megszoktuk már — megtréfál bennünket. Ilyet azonban — hogy hosszú heteken át krónikus szárazság legyen'— régen követett el „ellenünk”. Kiskunmajsán jártunk, kerestük, hogy mit tesznek a Jo- nathán Tsz-ben annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen a veszteség év végén az aszály miatt, több a nyereség, ezért lehetőség szerint minden négyzetmétert öntözéssel látnak el. Általános információ: Sípos László, a közös gazdaság zöld- ségházat-vezetője sorolja az adatokat. A 150 hektár burgonyából 75 hektár öntözhető. Emellett vizet kap még a továbbfeldolgo- zásra szánt 35 hektár petrezselyemzöld ás 25 hektár póréhagyma. A termelőszövetkezetnek 18 hektáros mesterséges víztározója van. Az öntözésre szánt csapadék sem kevés, több mint 150 ezer köbméter. Az ágazatvezétő panaszkodik. Idáig többet öntöztek, mint tavaly egész évben. A kettő darab ÖBA 230 méter öntöző szélességű berendezés folyamatosan dolgozik- Vizet ad a szomjazó vetéseknek. Jóllehet, a regisztrálásnál majd számot kell adni, hogy mi okózta a nagy költséget. A termelőszövetkezet elnöke végszóra érkezik. Saját víztározóval rendelkeznek. A munkaidő kihasználásával sincs gond. A berendezések korszerűek. Mégis a hektáronkénti öntözési költség nem sokkal marad alatta a 10 ezer forintnak. Horribilis, összeg! A kukorica, a kapások biztos, hogy képtelenek visszafizetni a plusz -25—30 mázsás átlagtermésnövekedést váró gondoskodást. Talán a burgonya egyedül, amelyik hálás növény. Vízigénye miatt képes 50—60, sőt 100 mázsával is többet fizetni, mint öntözés nélkül. □ □ □ Bodoglár határában sok hektáros petrezselyem zöldell. Az éltető víz az útmenti Dongér-csatornából érkezik. Rövid tanácskozás a tsz-vezetők között, hogy vajon ez az információ a hírlap hasábjaira kívánkozik-e? A döntés: igen! Az már egy más kérdés, hogy a köztudottan erősen szeny- nyezett vizű csatornát csak saját felelősségükre csapolhatják meg. Jobb, mint a semmi alapon vállalják a veszélyt a gazdaság vezetői. Úgy fogalmaztak; „növénybaráti” szeretetből. Eszembe jut, leírtuk már néhányszor, hogy mit jelentene a térség gazdaságainak, ha végre egyszer tiszta vizet nyerhetnének a Dongérból. □ □ □ A Német Demokratikus Köztársaságból érkező testvérszövetkezet főagronómusa, Reiner Wünsche, csodálja a majsaiak erőfeszítését. Pedig van aki szóba hozza, hogy aszály ide. aszály oda, Magyarországon meglehetősen magasak a vízdíjak. O hazai példával cáfolt. A striegnitzi Helmut Just LPG gazdaság alig több mint 4 ezer hektáros területéből 800 hektár öntözhető. A vízminőséggel nincs gondjuk, csodálatosan tiszta. Hevenyészett gazdaságossági számítás, az öntözésből eredő többlet- költség hektáronként nem több 2 ezer márkánál. És a plusz jövedelem? Az meghaladja a 4 ezer márkát. Kifizetődő tehát az üzlet. Wasserpreis (a vízdíj) a gazdaságban ismeretlen fogalom. Náluk kevésbé aszályos esztendőben is négyszáznyolcvan embernek ad munkát az állandó öntözés. Pedig a főagronórnus' véleménye szerint nem rendelkeznek ilyen mindent tudó berendezésekkel, mint a majsaiak. A csöves telepítéssel sok száz tonna súlyt mozgatnak meg az ott dolgozók ... □ □ □ Feró József és Kiss István az öntözőcsövek áttelepítésével foglalkozik Kiskunmajsán. Reggel héttől ötig, nyújtott műszakban dolgoznak, de ha kell rátesznek néhány lapáttal, rajtuk ne múljon, hogy éltető vízhez jusson a kultúra. A szándék nemcsak a vezetőkben, hanem bennük is megvan, ök a rendelkezésre álló területet öntözik. Hogyan is fogalmazott az elnök? Öntöznek csupán „növénybaráti” szeretetből. Még nem késő talán megnézni a lehetőségét annak, hogy a gazdaságok megtalálják majd a betakarításkor azt a pénzt, amit a tikkasztó hőség idején a növényekre szétlocsoltak. Sz. P. M. Egy brigádfag - egy újítás • Ragó felvonót, A MÁV kecskeméti körzeti üzemfőnökség vontatási részlegének villamosműhelyében dolgozik a Jedlik Ányos nevét viselő szocialista brigád. Tevékenységükkel az évek során már többször foglalkoztunk, mert ez a szorgalmas kollektíva mindig „kitalál” és megvalósít valamit, aminek az elmesélése megérdemli a lap nyilvánosságát. Néhány éve ej»y idős asz- szony lakásába vezették be társadalmi munkában a villanyt. Tavaly megoldották a nyárlőrinci vasúti megálló világítását, és még sorolhatnánk tovább. Elöljáróban még meg kell említeni azt is, hogy ez a kollektíva szinte soha nincs együtt. Feladatuk mintegy 400 kilométernyi vonalhálózaton lévő nyolcvan vasútállomás és megálló villamos berendezéseinek karbantartása, illetve javítása. Terv szerint végzik a megelőző karbantartást, de mindig akad váratlan munka. Cseng a telefon, valamelyik állomásról hibát jeleznek, s a brigád kéznél lévő tagja máris indul. Ennek ellenére jut idejük a társadalmi munkára, jó szervezéssel minden vállalásukat teljesíteni tudják. A Jedlik Ányos brigád tevékenységét természetesen megfelelő elismerés is kíséri, május 1- én megkapták a MÁV kiváló brigádja kitüntetést. — Nagyon örülünk annak, hogy a két bronz, két ezüst és két arany után ennek a legmagasabb fokozatnak a birtokosai lehetünk — mondja Ragó János brigádve- zető. — Á kollektíva tagjai — annak ellenére, hogy igen szétszórtan dolgozunk — jól megértik egymást, s ha valakinek születik egy jó ötlete, készek vagyunk a megvalósításra. Amikor például .néhány éve elhatároztuk, hogy ^'.Egy*brigád — egy újítás” ítiaNSagalmat átformáljuk, mindenki egyetértett. Azóta azután, nálunk az a jelszó, hogy Egy brigádtag — egy újítás. Persze — teszi hozzá — mi ehhez sem ragaszkodunk. Tizenhármán vagyunk, most még csak június eleje van, de már 15 újítást dolgoztunk ki. Biztosan növekszik ez a szám az év végéig. — Mit újítottak az idén? — Kettőt említek, amire büszkék is vagyunk. Brigádunk egyik — illetve egyetlen — nőtagja, Bodor Marika, a naplónk gondos vezetője áprilisban felvetette: mi lenne, ha segítenénk az utazóközönségnek könnyebbé tenni a váJános brigádvezető használat előtt. (jobbról), ellenőrzi a • Minden rendben, egy gombnyomás, s néhány pillanat múlva Csorba Imre már a magasban festheti az oszlopot. 0 örülök annak, és elviselhetőbbé hogy tette mondja Bodor Marika, ötletemet gyorsan megvalósította a brigád, az utazóknak az esetleges várakozást — a brigád egyetlen női tagja. rakozást a külső peronokon, ösz- szedugtuk a fejünket, s május 1. tiszteletére vállaltuk, hogy kerek ülőkéket készítünk a világítótestek oszlopai köré. Nyolc oszlop tövében május 1. óta helyet foglalhatnak a várakozók, vagy az ülőkére tehetik a csomagjaikat. A másik jelentős újításunk története egy. . kjcsjyel .hosszább- Csorba Imre —, aki korábban évékig a brigád vezetője volt,, de azóta más beosztásba került, ahonnan nem tudtá ellátni á bri- ' gádvezető tevékenységét — ötletének megvalósításáról van szó. A vasútállomások térvilágításánál egyre magasabb vasoszlopokat szerelnek fel, s ezeknek festése, karbantartása igen nehéz és mondhatjuk azt is, hogy veszélyes. Egy 45 méter magas oszlop rozsdátlanításához, alapozásához, majd kétszeri festéséhez eddig több száz órára volt szükség. Ilyen körülmények között egy- egy ember naponta csak két-há- rom órát tudott dolgozni, kitéve magát a veszélynek. Nos, Csorba Imre egy fővárosi építkezésen látott egy drótköteles függő-szerelőkosarat, és elhatároztuk, hogy mi is valami ilyen megoldást keresünk. Elkészültek a tervek, megszereztük az igazgatóság szakvéleményét, engedélyét és a múlt év szeptember végén megérkezett a csehszlovák gyártmányú szerelőkosár. Gyorsan nekiláttunk az átáfáfcításriák; s novemberben már megtarthattuk a sikeres próbaüzemet. Télen i téi1- mészetesen nem folyik ilyen jellegű munka, de most, tavasszal azután megkezdhettük az oszlopok festését. Jelenlég Kiskunfélegyházán 13 darab, egyenként 25 méter magas oszlopot festünk át. Működés közben is meg lehet tekinteni ezt a nagyon hasznos szerkezetet, amelyet használni fogunk az egész igazgatóság területén. A közeljövőben egy országos szakmai bemutatót tartunk, mert már más igazgatóságoktól is érdeklődtek ezután a munkát könnyebbé tevő felvonó iránt. Opauszky László PÁRTALAPSZERVEZETEINK ÉLETÉBŐL A javaslat meghallgatásra talált A gyárban szabadult, végezte el a középiskolát, majd a marxista egyetemet Petényi József művezető, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyáregysége II. pár talapszervezetének titkára, ő valóban otthon van a gyárban, s amikor a pártalapszervezet termelést segítő munkájáról beszélgetünk, nyomban a lényegre tér. — Minden hónapban az öt pártcsoport ötvenkét kommunistája •pártcsoport-értekezleteken beszéli meg azokat a tennivalókat, amelyek előttünk állnak. Ilyenkor az adott műhely* vezetője is beszámol saját munkájáról. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert pártalapszer- vezetünk vegyes összetételű. A kommunisták között vannak gyártáselőkészítők, technológusok, szerkesztők, anyagosztályi dolgozók és lakatosok. Mi ebben a jó? Az, hogy a kommunisták valamennyi kérdésükre választ kapnak. Arra, miért nem érkezett, be az anyag, miért olyan a rajz vagy egyéb technológiai előírás, amit kapnak. Így van azonban ez fordítva is. A kommunisták kezdeményezése, a velük szemben támasztott igény is itt formálódik meg. S nyomban mondja a példát is. A Szolnoki Papírgyár részére vasszerkezeteket, nyílászárókat készítenek. Ezeket pontosan határidőre, jó minőségben kell elkészíteniük. A legjobb termelési agitáció a kommunisták példa- mutatása. akik nemcsak a napi munkaidőt használják ki, de minőségi munkát adnak ki kezükből, s bizonyos átcsoportosításkor az elsők a jelentkezők közül. — A termelési agitáció a párt- alapszervezettől indul el és a párt- csoportoknál valósul meg. Itt dől el az. hogy milyen megoldásokkal tudnak gyorsan, pontosan, jó minőségben feladatokat megvalósítani. Nyílászárókból több mint kétszázfélét gyártunk. A kommunisták vetették fel. miért nem lehet kevesebbfélét készíteni, a nyílászárókat tipizálni. Ha ezt sikerülne megvalósítani, intenzívebb lenne a munka, nagy sorozatok készülhetnének, olcsóbb volna az előállítás, javulna a minőség. Az elképzelést .továbbítottuk a gazdasági vezetőknek, akik jó ötletnek tartották, s létrehoztak egy műszakiakból álló csoportot, dolgozzák ki a tipizáláshoz szükséges műszaki tennivalókat. A segítségnyújtásnak más módját is „kitalálták” az üzemben. Nemrégiben — egy szovjet exportmegrendelés miatt — létre kellett hozni egy panelgyártó gépsort. Az alapszervezet, taggyűlésén a gazdasági vezetők segítséget kértek az emberek, a gépek átcsoportosításához. A kommunisták segítettek, s egy hónap múlva a gépsor már üzemelt, és sikerült teljesíteni a megrendelést. — Az export teljesítése után azonban újabb nehézség jelentkezett. A panelüzemben a munkások jól begyakorolták a fogásokat, s emiatt jól is kerestek. Jelenleg ilyen megrendelésünk nincs, tehát az embereket át kellett irányítani más munkahelyre. A keresetük ugyan nem csökkent, de többet vagy bonyolultabb munkát kell végezni. Ehhez kellett az agitáció, a meggyőzés. Szerencsé- re, nagyon jó a mi pártalapszer- vezetőnknél az információ áramoltatása. A feladatokat mindig a pártalapszervezet vezetősége kapja meg. ám amikor erről tárgyalunk. meghívjuk a pártcso- portbizalmiakat is. Ok aztán a csoportmegbeszélésen ismertetik» ahol a kommunisták önként, személyre szóló vállalásokat tesznek. Akad azonban olyan is, hogy a kommunisták személy szerint elakadnak. nem tudják megoldani, teljesíteni vállalásukat. A gyors visszajelzés következtében a gazdasági vezetők intézkedése is gyors, s így könnyű elhárítani a gondokat. A múlt héten a pártalapszervezet kommunistái taggyűlésen vitatták meg a legfontosabb tennivalókat. A gyáregység annak élt lenére, hogy teljesítette termelési tervét, nem tudta hozni a nyereségtervet. A kommunisták elhatározták. hogy mindent megtesznek a takarékosság érdekében. Bedolgozzák a hulladékanyagot, a hegesztők végig égetik a pálcát, takarékoskodnak az anyaggal, energiával. Hiányzik a fizikai létszám is. Ezért a kommunisták szinte pártfeladatnak érzik az új munkások toborzását. — A pártalapszervezet terme*- lést segítő munkáját természetesen nem lehet különválasztani a gazdasági intézkedésektől, hiszen ezek párhuzamosak. Ügy érezzük, ez így van rendjén, mert nincsenek külön érdekeink. Gémes Gábor
