Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-09 / 133. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 133. szám Ára: 1,40 Ft 1981. június 9. kedd ÚJ SZOCIÁLIS ÉPÜLET • Napirendre került a mun­kahelyi körül­mények korsze­rűsítése a Sza­badszállási Ve­gyes és Építő­ipari Szövetke­zetnél is. Üj szociális épüle­tet emelnek a telephelyükön. A létesítmény betonelemeit a Szolnoki Beton­ipari Művektől rendelték meg, s a szövetkezet dolgozói szere­lik össze. Ké­pűnkön eZ lát­ható. Az új szo­ciális létesít­ményt novem­ber 7-éré ter­vezik átadni. (Pásztor Zol­tán felvétele.) Békehónap után a békéért A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK TÁMOGATÁSÁVAL Meggyorsult az üzemi könyvtárak korszerűsítése a megyében Országszerte, így Bács-Kiskun megyében is jelentős köz- művelődési, munkásművelődési szerepet töltenek be a szak- szervezetek üzemi, letéti könyvtárai. Milyen lehetőségek vannak ma az ipari munkahelyeken a könyvkölcsönzésre, változtak-e, javultak-e ennek körülményei az utóbbi idő­ben, s ha igen, milyen mértékben? E kérdésekre kértünk választ a napokban Ballabás Bélától, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa kecskeméti, központi könyv­tárának vezetőjétől. Véget ért a békehónap. A Haza­fias Népfront, az Országos Béke- tanács a társadalmi és töimeg- szervezetekkel karöltve az idén is gazdag programot kínált a la­kosság legkülönfélébb rétegeinek. Az országos rendezvények mel­lett minden megye, így Bács-Kis- kiül is számos baráti találkozónak, nagygyűlésnek völt a házigazdája. Az eseménysorozat a Lenin szü­letésének 111. évfordulóján meg­tartott megemlékezésekkel, majd a magyar—bolgár barátsági napok­kal kezdődött. Ezután következett a hivatalos megnyitó, a megyei békenagygyű- lés Lajosmizsén, ahol méltatták a hitleri fasizmus felett aratott győ­zelem jelentőségét. A győzelem napjáról egyébként a megye 112 településén,^ gyárakban, mezőgaz­dasági üzemekben, intézmények­ben is megemlékeztek. Számos baráti találkozóra ke­rült sor a szocialista országok képviselőivel. Kiskunhalason viet­nami, Baján szovjet, Kiskőrösön mongol vendégek jártak. Kalo­csán csehszlovák küldöttek vettek részt a béke- és barátsági napon. Volt tudományos konferencia Kecskeméten, amelyen az enyhü­lésre és a leszerelésre tett szov­jet javaslatokról tanácskoztak, s ünnepi ülést tartott a katolikus papi békebizottság is. Az MHSZ-klubok versenyeket, bemutatókat rendeztek, volt Ba­ján béke—barátság motorcsónak- verseny, amelyen elindultak a szocialista országok legjobbjai, de más városokban^ is találkozhattak a fiatalok és az idősebbek a bé­ke és a barátság jegyében szer­vezett sportprogramokon. A kiállítások, filmvetítések, mű­vészeti bemutatók ugyanazt a célt szolgálták, amit az ifjúsági fó­rumok, a békenagygyűlések, a ba­ráti találkozók, tudományos ta­nácskozások, ünnepi megemléke­zések: minél szélesebb körben megismertetni országunk békepo­litikáját, az SZKP XXVI. kong­resszusának békekezdeményezé­seit, és mozgósítani a végrehajtás érdekében; ápolni a szocialista országikkal való barátságot, segí­teni a demokratikus, a felszaba­dulásukért küzdő népeket, és for­radalmi mozgalmakat. S noha az összegzésre még ke­vés volt az idő, az tény, hogy az elmúlt harminc nap eseményei közelebb vittek ehhez a célhoz. Ám a lidicei emlékmű megkoszo­rúzásával, amely a béke- és barát­sági . hónap záróakkordja volt Eács-Kiskun megyében, a mun­ka nem fejeződik be. Hogy a bé­két megőrizhessük, minden em­ber aktivitására szükségünk van. V. T. A könyvtári ellátás fejleszté­sében, a megfelelő kölcsönzési le­hetőségek megteremtésében — hangsúlyozta — ott értek és ér­nek el eredményeket, ahol az üze.- mi szakszervezeti bizottságok pártfogolják, magukénak érzik ezt az ügyet. S örvendetes: mind több a könyvtárügyért kiálló üze­mi szakszervezeti testület. Ennek eredményeként a saját könyvtá­rakon kívül — melyek inkább szakmai jellegűek — gondoskod­nak a központi ellátású szakszer­vezeti könyvtárak kulturált elhe­lyezéséről is. A megyében ma már harminchárom letéti könyvtár működik önálló helyiségben. Számos üzem az utóbbi néhány évben teremtette meg a könyv- kölcsönzés korszerű feltételeit. Egyebek között szép könyvtárhe­lyiséget alakítottak ki a Fémmun­kás Vállalat Kecskeméti Gyárá­ban, a Habselyem Kötöttárugyár­ban, a Bács 'megyei Építőipari Vállalat régi kecskeméti munkás- szállásán, a Baromfiipari Válla­latnál. A 9-es számú Volán Vál­lalat Kecskeméten most tervezi, bajai üzemében pedig már meg­valósította a könyvtárat. Kiskun­halason a kötöttárugyár, Baján a Kismotor- és Gépgyár, Kiskun­félegyházán pedig a Húsipari Vállalat, valamint a Műanyag- és Villamosszigetelő Gyár dolgozói dicsekedhetnek ugyanilyen ered­ménnyel. Az utóbbi, a műanyag- gyári könyvtár egyébként a leg­újabb, az idén készült el, s csak a berendezésére mintegy százezer forintot költött az üzem. Az SZMT központi intézménye kétszázhuszonháromezres könyv- állományából ma száznegyvenhét letéti könyvtárat lát el olvasni­valóval, s ez mintegy hatvanöt- ezer dolgozót érint megyeszerte. Tíz éve e könyvmennyiségnek a felével sem rendelkeztek. Az üze­mi könyvtárak látogatottak, A múlt évben például csaknem húszezer beiratkozott olvasó . kis híján háromszázezer kötet köny­vet kölcsönzött. Az SZMT és az üzemek évről évre jelentős összegeket költenek a könyvállomány felújítására, bő­vítésére. Tavaly együttesen csak­nem egymillió forintért vásárol­tak új könyveket. Az idén csak az SZMT újabb háromszázhet­venezer forintot irányzott elő ilyen célra. Figyelmet és elismerést érde­melnek azok, akik vállalkoznak a könyvtárosságra, annál inkább, mivel túlnyomó többségük ellen­szolgáltatás nélkül végzi ezt a munkát. A letéti könyvtárosok összetétele meglehetősen külön­böző. Vannak köztük műszakiak, irodisták, fizikai dolgozók, s érde­kes, hogy a többségük nő. A százötvenhat könyvtáros közül csupán' tíz a főfoglalkozású, ugyancsak tízen részmunkaidősek, tizenegyen tiszteletdíjasok, a töb­biek pedig társadalmi munkában kölcsönzik a könyveket. A központi könyvtár vezetője mindehhez még hozzáfűzte, hogy a komoly fejlődés ellenére e téren ma még’ számos megyétől elma­rad Bács-Kiskun. Az elmaradás a dolgozók számához viszonyított könyvállománnyal, a gyarapításra fordított pénzösszeggel mérhető a legjobban. E színvonalbeli muta­tók jóval alacsonyabbak, mint sok más megyében. Ezért is van jelentősége a tanácsi könyvtárak­kal kötött megállapodásnak, jó együttműködésnek. Eszerint a megye községeiben, valamint két városban, Kalocsán és Kiskőrö­sön a tanácsi könyvtárak bekap­csolódnak az üzemi könyvellá­tásba. Az utóbbi időben ily mó­don jött létre új letéti könyvtár több munkahelyen. R. M. HnnsBUBi Kétszeresére növeli termelését az ÉVIG bajai gyára Az 1985-ig terjedő időszakra elkészített vállalati tervekre jellemző, hogy általában nem számolnak nagy ütemű évenkénti ter­melésnöveléssel, s ez összhangban áll a nép- gazdasági elképzelésekkel. Viszont nem je­lenti azt, hogy egyes gyárainkban ne igye­keznének átlagon felüli tempóban kihasz­nálni a termékeik iránti keresletet. Ez mondható el az Egyesült Villamosgépgyár­ról, s annak is a bajai gyáráról, ahol a terv­időszakban kétszeresére növelik a termelést. A város iparában az EVIG-i\zem tervezett legnagyobb mértékű termelésfelfuttatást er­re az öt esztendőre. Természetesen ennek előzmé­nyei vannak, amint arról Farkas László, a bajai gyár igazgatója tájékoztatott. Először is egy egyenletes fejlődés: amióta az üzemet átvette az ÉVIG, minden évben megvalósították növekvő tervüket. Erre alapozva hajtottak végre az V. ötéves tervben jelen­tős korszerűsítést, amivel felké­szültek egy színvonalas — keres­letnek örvendő termék — a da­ruvezérlő berendezés nagy soro­zatú előállítására. Tavaly 41 mil­lió forint értékben szállítottak daruvezérlő berendezést a Szov­jetunióba. Az idén már 60 száza­lékban szovjet megrendelésre ter­melnek, s a kiszállítandó beren­dezések értéke eléri a 100 millió forintot. Erre a 100 millió forint értékű rubelelszámolású exportra 1985- ig számíthatnak, ugyanis ez ál­lamközi egyezményben szerepel. Előfordulhat az is, hogy lehető­ség nyílik a szovjet igények alap­ján tovább növelni a' kivitelt, s abban az esetben az EVIG-gyár 2. számú tervváltozatát valósíta­nák meg: 150 százalékkal növel­nék a termelést 1985-ig. Szerényebb mennyiségben és értékben tőkés üzletfeleknek is szállít a bajai gyár egyéb cikke­ket: köszörű- és polírozógépeket. Tavaly ez az export 2,1 milliárd forint értékű volt, ebben az esz­tendőben 6 millióra van kilátás. Céljuk az, hogy 1985-ben a dollár­elszámolású exportban elérjék a 10 millió forintos értéket. (Je­lentős mennyiségű bajai EVIG- termák közvetett módon, más ha­zai cégek, például a Magyar Ha­jó- és Darugyár gyártmányaiba beépítve jut el tőkés piacra.) A múlt évben a bajai gyár kol­lektívája 125 millió forintos ter­vet teljesített, öt év alatt 42 mil­lióról növelték ekkorára a terme­lési értéket. Eközben a létszám kilencven dolgozóval gyarapo­dott, amely most kétszázhatvan. • Jelentős emberi munkát takarítottak meg a gyárban a célgépek egyikével, a saruzóval. Az üzem szakemberei maguk készítették. A VI. ötéves tervben létszámnö­velésre nem alapoznak, sokkal in­kább a termelékenységet fokoz­zák. Ehhez gépi beruházásokkal teremtették meg a lehetőséget. Nagy szerep jut a gyárban a cél­gépeknek, amelyeket külön kis kí­sérleti műhelyben konstruálnak. Ezek az eszközök létszámot pó­tolnak. Tavaly tanfolyamot szer­veztek abból a célból, hogy mi­nél több dolgozó elsajátítsa a fél­automaták kezelését. Ezen a tan­folyamon a város más üzeméinek munkásai is részt vették, s érde­mesnek tartották az i idén megis­mételni. Jó ötletekkel igyekeznek gaz­daságossá 'tenni a termelést az ÉVIG bajai gyárában. A daru­vezérlő berendezés automatáiba ezüst alkatrészeket építenek be. Ismeretes, hogy az ezüst ára is emelkedett az utóbbi időben a vi­lágpiacon, s ez növelte a költsége­ket. Ezt a munka jobb megszer- vézésével, a termelékenység fo­kozásával sikerült ellensúlyozni. A daruvezérlő berendezést az idén 32 százalékkal rövidebb idő alatt, állítják elő, mint tavaly. A tery szerint 1981-ben 36 szá­zalékkal növelik a termelést. Ez nagy feladatot ró a kollektívára. A brigádok munkaversenyen >vál- lalták, hogy a I szovjet exportot” november végéig kiszállítják. Mint a gyár igazgatója elmondta, az első félévi tervet várhatóan 96 százalékra teljesítik. A kis mér­tékű elmaradásnak az a fő oka, hogy a gyorsan növekvő terme­léshez kicsi a festőkapacitásuk. Ezen segít majd az új festőüzem, amelynek építését 9 millió forin­tos | költséggel előreláthatólag szeptember végére fejezik be. A. T. S.. Ha valaki hasznos és ered­ményes munkával javíthatja pénzügyi helyzetét, növelheti jövedelmét, mindennapi szó- használattal: ha valaki pénz­hez jut, vagy tudja, hogy mi­képpen juthat pénzhez, akkor annak a közérzetét általában jónak ítéljük meg. Legalább­is feltételezzük az illetőről, hogy oka van a jó közérzetre. Természetesen, eszünk ágá­ban sincs azt a „logikát” kö­vetni, amely régen — többnyi­re a giccs különféle változatai­ban — azzal „etette” a szegé­nyeket, hogy a gazdagok tu­lajdonképpen ,szegényekl” — és milyen 'loidogtaianok tud­nak lenni, niszen a pénz i nem boldogít. Valóban De azért csak legyen. És minél tőbe. min­denkinek. Egyetlen — de a szocialista társadalomban meghátározó — feltétellel: hogy a pénzhez és a több pénzhez ne kizsákmányolással, ne csa­lással, ne a társadalom vagy mások kárára, hanem' a munka valódi értékének és társadalmi hasznosságának arányában le­hessen hozzájutni. És mostanában, amikor ugyan a mi népünk még szám­talan gonddal küszködik, ami­kor éppen fejlődése révén ju­tott el újabb és újabb problé­mák megoldásának feladatai­hoz, most, amikor a dolgozók általános életszínvonala a tör­ténelmünkben korábban is­meretlen szintre jutott el, most kezd mind többet eszünkbe jutni, most kap mind több nyilvános fórumon is hangot az az igény, hogy azért az ele­iünket mégse mérhetjük csu­pán a pénzen. Mindez, aligha hangozhat­nék, jól nyugati üzleti körök­ben; a tőke a fogyasztót igyek­szik az ember Személyiségéből „kiemelni” és „fejleszteni”, hogy a piacot, a divatot, az áligényeket és presztízs-fo­gyasztást is újratermelhesse. A mi világunkban ugyan­ekkor mind nagyobb hang­súly esik az életkörülmények­re is, amelyek éppúgy hozzá­tartoznak az életszínvonalhoz, mint a jövedelmek. N.e tagad- ■ juk, persze, hogy meghatározó szerepe van azoknak a körül­ményeknek, amelyek ■ között ma és előreláthatólag még a közeljövőben a szocialista épí­tést folytatnunk kell. Bonyo­lultabbak a külgazdasági vi­szonyok, magasabb mércéket kell állítanunk saját, belső gazdasági munkánk, belpoli­tikai tevékenységünk elé, s mindezekhez járul — illetve velük szorosan összefügg . — az a világpolitikai széljárás, amely, mint tudjuk, s aggódva látjuk, manapság nem az eny­hülésnek kedvez. Mindemel­lett, ahol a takarékos beosztó, ésszerű, józan, emberileg is kiegyensúlyozott élethez meg­vannak az anyagi biz’osrté- kok — s hazánk állampolgá­rainak •túlnyomó többsége ezt elmondhatja —, ott az élet to- i vábbi fejlesztése; gazdagabbá tétele nem okvetlenül anyagi kérdés, - j Hogy környezetünkben pél­dául mekkora a tisztaság, a rend, hogy az emberi kapcso­latok mennyire épülnek az egy­más iránti tiszteletre, hogy a viselkedésnek, utazásnak, szó­rakozásnak milyen kultúrá­ját tudjuk megteremteni és elterjeszteni — ez nagyrészt nem pénzkérdés. Hogy a meg- I nőtt s a közeljövőben még' hosz- I szabb tartalmú szabad időt mi- I vei, s miként tölti öreg és fiatal, I munkás vagy pedagógus, az ! egyáltalán nem mindegy, és egyáltalán nemcsak és nem elsősorban pénzkérdés. Hogy meglévő értékeinket miként védjük, óvjuk, gondozzuk, hogy a közösség terei, utcái, épüle­tei, parkjai, erdői milyen álla­potban maradnak, hogy az em­berek közti napi érintkezés nyelve, stílusa milyen, mindez életünk minőségéhez tartozik. S az is, hogy miként bánnak velünk, amikor vásárlók va­gyunk, vagy ügyfelek a hiva­talban, vagy betegek a kórház­ban, orvosi várőszöbc.kóo n, utasok zsúfolt járműveken; vagyis hogy miként sikerül tudatosan, sokféle eszközzel és nagyon sok türelemmel, ügyszeretettel olyan társadal­mi légkört kialakítani, amely­nek az eddiginél kulturáltabb, emberibb közegében a dolgozó ember viszonya is javul az őt • körülvevő világhoz, amelyet egyébként maga is épít. Mind­ez van, lehet és lesz is olyan fontos, mint a pénz. S leg­alább annyira meg kell küzde- nünk érte. Cs. I.

Next

/
Thumbnails
Contents