Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-07 / 132. szám
VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évi. 132. szám Ára: 1,40 Ft 1981. júpius 7. vasárnap Magyarországra látogat a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnöke Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Alhadzsi Shehu Shagari, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnöke. (MTI) Heti világhíradó 2. oldal Az utolsó panel 4. oldal Súlyos közlekedési balesetek 8. oldal Több száz vagon vas, színesfém, papír A második negyedév a MÉH kecskeméti telepén Tavasszal már hírt adtunk róla: eredményesen kezdték az esztendőt a MÉH Tröszt dél-magyarországi vállalata kecskeméti teledének felvásárlói. Az idén elször megszervezték a mezőgazdasági vashulladék gyűjtését, amelynek során március 31-ig több mint negyven vagon vasat, s egy vagon rezet és alumíniumot vettek át, illetve továbbítottak újbóli hasznosításra. — Az elmúlt negyedév után hogyan telik a második? — ez iránt érdeklődtünk június első napjain Braunitzer Ferenc megyei telepi szervezőnél. Elmondotta: az év kezdetétől, május 20-ig 565 vagon vasat, 40 vagon színesfémet és 316 vagon papírt értékesítettek. A vasfélét a csepeli fémmű és az apci könnyűfémmű részére küldték, a papír- hulladékot részben exportálták, részben a hazái ipar hasznosította (a májusi export 42 vagon, ugyanakkor a hazai felhasználás telepükről 63 vagont tett ki), míg az akkumulátor-ólmot teljes egészében külföldön adták el. A lehetőséghez, képest kedvező értékesítés egyúttal azt is mutatja, hogy a gyűjtő kereskedők mellett az úttörők és a kisdobosok szorgalma sem hagyott alább ebben az évben. Több kiemelkedő eredmény az iskolások javára írható. A lajosmizsei központi iskola Ady Endre úttörőcsapata 54 190 kilogramm vasszállítmá- nyának ellenértéke 32 514 forint volt. Kitűntek a gyűjtésben a hetényegyházi, a ménteleki, valamint a kecskeméti Béke téri, a leninvárosi, a széchenyivárosi Molnár Erik és a Petőfi Sándor általános iskolába járó tanulók is. Közülük a széchenyivárosiak (Molnár Erik • Általános Iskola) másfél vagon papírt gyűjtöttek. A június 1-én befejeződött ez évi ifjúsági hulladékgyűjtés, amelynek során a MÉH-telep körzetében, Tiszakécskétől, Kunszállástól Izsákig 34 iskola tanulóitól 20 vagon papirt és csaknem 30 vagon vasat vettek át, különbözött az eddigiektől. A Kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola kezdeményezésére a nyersanyagokért kapott pénzt — közel 200 ezer forintot — mindegyik iskolából befizették a mozgássérültek megsegítésére nyitott csekkszámlára. Az első tétellel — 26 mázsa papír árával — a fenti iskola jelentkezett. A népgazdaság számára hasznos nyersanyagok gyűjtése azonban nem lehet csak kampányfeladat. A telephez tartozó 70 kilométer átmérőjű körzetben most az a cél, hogy állandóvá, folyamatossá tegyék a papír, a vas, a színesfém, az akkumulátorólom, a textilhulladék stb. gyűjtését. Bővítik a gyűjtő kereskedői hálózatot újabb két felvásárlóval. Az egyik Tiszakécskén, a másik Kecskeméten lát munkához még ebben a hónapban, a helyi tanácsok kezdeményezésére. Így a kecskeméti Széchenyivárosban is — egy, a tanács által rendelkezésre bocsátott garázsban — a lakók kérésének eleget téve, átvevőhelyet nyit a MÉH. Heti két- három átvételi nappal kezdik a felvásárlást, a lakosok által megfelelőnek tartott időben, de ha szükséges, minden nap kinyitnak. A MÉH-telepen ígérik (biztosítják) a napi elszállítást. Június 15-én egyébként Kecskeméten, a leninvárosi iskola udvarában lakótelepi papir-t és tex- tilhulladékgyüj tő-napot [tart a MÉH, reggel 9 órától 14 óráig. (Megjegyezzük: miért,'csak öt óra hosszat tart ez, abban az időben, amikor egyébként is sokan már elmennek dolgozni, de a munkahelyről még ném tértek haza? A gyerekekre — legyünk őszinték — nem lehet és nem is szabad a hulladékgyűjtés terhét szinte teljesen áthárítani. Reggeltől estig való nyitvatartással, szülői segítséggel nyilván eredményesebb lehetne ez a nap. Talán még nem késő változtatni.) K—1. Megkezdődött a zöldborsó feldolgozása A Kecskeméti Konzervgyárban eredetileg június 8-ra tervezték a zöldborsó feldolgozásának megkezdését. Az elmúlt időszak szokásosnál melegebb időjárása azonban előrehozta a növény érését, s így június 4-én reggel már begördültek a gyár udvarára az első borsószemmel megrakott tehergépkocsik. Az idei szezonban a gyár részére 2418 hektáron termelik ezt a fontos élelmiszeripari növényt, s erről a területről a tervek szerint 8900 tonna borsó- szemet szállítanak a gyárba. Az első nap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a borsó minősége jó,' megfelel a követelményeknek. A kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ből, a pálmonostorai Keleti Fény Tsz- ből. a lászlófalvi Egyetértés Tsz- ből és más gazdaságokból az első napon behozott termésből 15 vagon késztermék került a raktárakba. Felvételeink a feldolgozás néhány mozzanatát örökítették meg. 9 A gépkocsikról az osztályozógépek garatjába borítják a borsót, amelynek továbbítását Illés Imre vizsugárral segíti. 9 Az üvegeket töltő gépsor — amelynek egyik kezelője Botka Diana — óránként 5 ezer üvegbe juttatja a borsószemeket. 9 Hegedűs Lászlóné targoncájával a raktárba szállítja a kész, fogyasztásra . alkalmas zöldborsé- konzervet. (Opauszky László felvételei) ÉVENTE 3500 KÖBMÉTER FÄT TERMELNEK KI Erdőtelepítés, fagazdálkodás a megyében 9 Az Egerben gyártott kérgezögépet közösen vásárolta a kiskunmajsai Petőfi és a Jonathan Termelőszövetkezet, s együttesen használja a nyárfarönkök kéregtelenítésénél. Képünk jobb szélén: a szakmai bemutató résztvevőinek csoportja. • Ezt a nagy teljesítményű fakitermelő gépet, amely a kivágott fát el is szállítja. Bátyán, a II. országos szövetkezeti erdőgazdasági napon mutatták be a külföldi cégek. Hasznos, de elég drága munkaeszköz. Érdemes társulni a beszerzésére. Az egymillió 700 ezer hektár hazai erdőből több mint 121 ezer hektár a megyében található. Ebből 58 ezer 890 hektárt 1950 óta ültettek el Bács-Kiskun gazdaságai, s a megye erdősített területének aránya a korábbi 7 százalékról 15 százalékra emelkedett. Folytatódik az erdősítés a VI. ötéves tervben is. Az idén például 1100 hektárt ültetnek el, és a távlati terv szerint, Bács-Kiskun erdősített területe az ezredfordulóra megközelíti a 200 ezer hektárt. Ez 23 százalékos aránynak felel meg. Az erdőtelepítő munka szorosan összefügg a talajvédelemmel, a parlagföld-hasznosítással, hiszen az állami és szövetkezeti gazdaságokkal egyeztetett terv szerint a több mint 23 ezer hektár ilyen terület akkor válhat a népgazdaságnak hasznára, ha oda erdőt telepítenek. Az egész megyére kiterjedő erdősítésből számottevő a szövetkezetek telepítő munkája. 1970 és 1980. között fenyővel, nyárral, akáccal 11 ezer 300 hektárt ültettek be, legnagyobb részt a kiskunsági gazdaságokban. Kevés kivételtől eltekintve, a mezőgazda- sági művelésre alkalmatlan talajon létesítettek erdőket a szövetkezetek. A legkorábbi telepítésű elsősorban a cellulóznyár-ültetvé- nyek tisztító, gyérítő vágásra, helyenként véghasználatra is érettek. Bács-Kiskun megyében az üzemi tervek szerint, évente megközelítőleg 350 ezer köbméter fát kell kitermelni az állami és szövetkezeti erdészetekből. A faanyag iránti kereslet egyre nagyobb hazánkban. Hasonló a helyzet egész Európában. Földrészünknek évente 30—50 millió köbméter fát más kontinensekről kell beszereznie, mert az európai kitermelés nem képes követni a fogyasztás növekedését. A Kiskunságban negyven szövetkezet érdekelt az erdészeti ágazatban. Az időjárási körülmények is indokolják, hogy a homokhátság! talajokon gazdálkodó nagyüzemek jobban kiaknázzák az erdészetben és fafeldolgozásban rejlő lehetőségeket. Ahol a csapadékellátás bizonytalan, az öntözési lehetőség csekély, és a szántóföldi növénytermesztés a sorozatos aszály miatt ritkán tudja teljesíteni a tervét, a fakitermelés, -feldolgozás, -értékesítés ott még számottevő eredményi hozhat. A lászlófalvi, a kiskunmajsai, a balotaszállási szövetkezetek példája is ezt bizonyítja. A Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalata kecskeméti területi központjának múlt évi 25 milliós faanyagforgalma egyben a fejlesztés irányát jelzi. A forgalmazásban már kialakult az együttműködés a mezőgazdasági üzemek és a kereskedelmi társulás között. Az erdőgazdálkodásban, művelésben, fakitermelésben is meg kell teremteni a megfelelő kapcsolatot. Csak ily módon képesek a különböző erdészeti területű szövetkezetek az ágazat fejlesztésében előre lépni. Indokolt a szövetkezeti társulás megalakítása az erdőművelésre, a költséges gépek, berendezések, műszaki eszközök beszerzésére, és kellő hatásfokú kihasználására. Kiskunmajsán a Petőfi és a Jona- thán Tsz kérgezögépet vásárolt, amelyet közösen használ a nagykiterjedésű cellulóznyár-erdők tisztító, gyérítő vágásakor kitermelt rönkfa kéregtelenítésére. A faanyag ugyanis ezzel a feldolgozási művelettel magasabb áron értékesíthető. A szövetkezeti erdészeti gazdálkodás, mindenekelőtt a fakitermelés és forgalmazás szervezettebbé tételére kezdeményezett a napokban erdészeti tapasztalat- cserét Kiskunmajsán az érdekelt területi szövetség. Magony Imre, a Kiskunsági TESZÖV titkára, ismertette az erdőgazdálkodás nagyüzemi jellegének fejlesztésére szolgáló elképzeléseket, szövetkezeti terveket. Jakab Tibor, a TSZKER országos központjának osztályvezetője elemezte ezután a fa- és fatermék-forgalmazás piaci helyzetét. Balázs István, az Országos Erdészeti Egyesület titkára a szövetkezetek erdőgazdálkodási társulásainak Pest megyei tapasztalatait ismertette, majd Kővágó István, a Kiskunsági TESZÖV főmunkatársa az erdőfenntartási járulék-fizetési kötelezettség feltételeinek változásáról tájékoztatta a szövetkezeti vezetőket, ágazati szakembereket. A szakmai nap a majsai Petőfi Tsz erdőgazdálkodási, fakitermelési bemutatójával ért véget, amelyen Furiis András főmezőgazdász ismertette a 610 hektár erdőt művelő nagyüzem eredményeit. A szakmai napon elfogadták azt a javaslatot, amely szerint a kiskunsági szövetkezetek megkezdik az előkészületeket az erdőgazdálkodási, fakitermelési, forgalmazási társulás életrehívá- sára. K. A. Az ember átalakítja a természetet, igényének megfelelően változtatja környezetét, céljainak eléréséhez „jogja igába" a temészet erőit. S hogy milyen a megváltozott környezet? Élénk zöld búzatáblák mellett visz a vonat, aztán egyik pillanatról a másikra változik a táj: elhagyott agyag bánya. Tátongó nyiladékok, amelyeket elpusztíthatatlan gyomok vettek birtokukba. És ami még rosszabb, a közeli téglagyár kéményéből szürke-fekete füst gomolyog, a szél pedig szanaszét hordja a tüdőre nehezedő ködöt. Így fest a kép, mert a cél- irányo's természétátalakitó munka nemcsak szükségleteinket, igényeinket elégíti ki, hanem — salakjával, kedvezőtlen következményeivel ártalmunkra is van. Átalakul, sőt nem riktán elpusztul a termőhelyek őshonos, eredeti növényéi állatvilága.' Mezei virágaink helyett növényvédő szereken „hízó" gyomok ütik fel a fejüket. Szaporodnak a rovarirtó szereket is túlélő kártevők. Sokan mindezekből azt a következtetést vonják le, hogy kár volt, és ma is fölösleges a természeti folyamatokba beavatkozni, mert csak veszedelmeket hozhat ránk, a biológiai egyensúly megbontása beláthatatlan következményekkel jár. Ez részben igy igaz. Magyarországon ma már 1300 kilogramm gabona és 140 kilogramm hús jut egy-egy emberre az éves mezőgazdasági termelésből. Ezzel a teljesítménnyel hazánk nemzetközileg is az élenjárók közé küzdötte fel magát. Igaz, nem sportból. A hazai ellátás növekvő igénye, az export fokozódó követelménye szorította erre a produktumra népgazdaságunkat. Tudni kell, hogy húsz évvel ezelőtt egy-egy hektár föld csupán a felét adta mai hozamainak, egy-egy mezőgazdasági dolgozó legfeljebb a negyedét termelte meg. annak, amire most képes. Ehhez a lehető, séget viszont éppen az ember természétátalakitó munkája — a műtrágyázás, a kémiai növényvédelem, az új növény- és állatfajták meghonosítása — teremtette még. De nem vagyunk mindig mértéktartók. A szervesanyag-visszapót- lással nem törődő műtrágyázás például előbb-utóbb a termőtalaj pusztulásához vezet, a nyakló nélkül adagolt gyom- és rovarirtó szerek az életfeltételeket kedvezően befolyásoló tényezőket is „mérgezhetik". A mértéktől, a vezérlőelvtől immár nemcsak környezetünk, vele együtt jövőnk is függ. Ezt a kérdést nem lehet a továbbiakban csak a temetést irányitó mérnök, vagy csak a természetvédő idealista szemével nézni. Arra van szükség, hogy gondjainkat az összefüggések ismeretében, a következmények számbavételével oldjuk meg. Országunk legnagyobb természeti erőforrása a termőföld. Hasznosításának feltétele, hogy a talajok természétes termőképességét fokozzuk. De úgy, hogy például a növény- termesztés egyre növekvő feladatait teljesítő agrokémia kedvezőtlen hatása az elvi- selhetőség határain belül maradjon. Ügy, hogy a melioráción ne csak a fölösleges vizek elvezetését, hanem azok tározását és szükség szerinti visszavezetését is jelentse. Hogy a föld mélyét kutatók, az utakat, városokat építők mindössze annyit vegyenek el a termőföldből, amennyi eredményes munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges. A természetátalakítás és természetvédelem nem egymást kizáró fogalmak, hanem ugyanannak a folyamatnak — az emberi létfeltételek folyamatos és bővített újratermelésének — két elválaszthatatlan oldala. Rajtunk múlik, hogy a kedvezőtlen jelenségek számának növekedését megállítsuk. K. E. P.
