Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-06 / 131. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 6. DÍJKIOSZTÁS JÚLIUSBAN Wm Gondolatok a megyei borversenyről Nagy várakozással tekintettünk az idei — májusban tartott — megyei borverseny elé, az 1980-as rossz évjárat miatt, s kellemes meglepetés ért bennünket. Egyrészt a részt vevő borok nagy száma azt igazolta, hogy a gazdaságok továbbra is szívügyüknek tekintik a továbblépést, ügyelnek a minőségre, a borászati technológia sokat fejlődött. A versenyben részt vevő 425 minta között arányosan szerepel, tek a megye forgalmi, termelői és muzeális borai, tovább növekedett a pezsgő aránya és vermutok. konyakok egészítették ki a sort. Asztali minőséget, keveset találtunk., magas volt a pecsenye- és minőségi borok részvétele. Az 1980-as gyengébb évjáratnak tulajdonítható, hogy növekedett az óborok mintaszáma. Elsősorban a kékszőlő fajták italai tűntek ki. mind színanyagban, mind íz- és illatgazdagságban. bizonyítva a korábbi állításokat. hogy a megye, de elsősorban annak déli része ma már a vörös bort termő tájak közé sorolható. Ezt a fejlődő technológia mellett a fajtaváltás is elősegíti. mert korábbi érésű, színanyagban gazdagabb szőlők kerültek az utóbbi időben telepítésre. Nem valószínű, hogy a soproni Kékfrankost a megyei verseny bírálói többre értékelték volna, mint a megyében termett Cabernet vagy Oportó borainkat. A fehér borok minőségén jelentkezett elsősorban a rossz évjárat. Sok jellegtelen, tipizált fe• A bor tisztaságát gyertyafénynél Is ellenőrzik. hér borral találkoztunk. Kel. lemes meglepetés volt viszont ' pezsgőink javulása, ez különösen a fehér italok technológiájára mondható. A vermutok közül említést érdemel a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet száraz Ampelosa. vagy a Kecskemét- Szikrai Állami Gazdaság vörös Ámorja. A párlatoknál is további minőségjavulás tapasztalható. Az idei versenyre 29 üzem nevezett be. Az összes mintából 358 volt a bor — 98 vörös és 260 fehér —, 35 pezsgő, 17 vermut, II a párlat és 4 üdítő. Ha a kategória megoszlását tekintjük, akkor 145 forgalmi bor, 181 termelői. 53 kísérleti. 46 muzeális min. ta volt. A beküldött, italokból 305 lett érmes. Csupán 54 bor kapott aranyérmet — ez a korábbi évekénél alacsonyabb arány — 127 lett ezüst- és 124 bronzérmes. A legtöbb aranyérmet az állami gazdaságok közül a kiskunhalasi kapta, összesen tízet. A kecs- kemét-szikrai öt, Hosszúhegy. Izsák. Helvécia négy-négy aranyéremmel követi. A mezőgazdasági szövetkezetek közül a tabdi Szőlőskert kettő, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet szintén kettő aranyérmet kapott. Tekintve, hegy igen szigorúan dolgoztak a bíráló bizottságok, nagyon sok aranyhatáros, ezüstérmes díjazás született. A borverseny ünnepélyes díjkiosztását előreláthatóan július hónapban tartjuk. Pfenning Gyula a megyei tanács osztályvezetőhelyettese BNV után az Április 4. Gépipari Művekben 0 A BNV-ről visszaérkezett atomerőművi berendezés végső ellenőrzés után útnak indul a Szovjetunióba, A május végén tartott nemzetközi ipari seregszemléről, a Budapesti Nemzetközi Vásárról szóló tudósításokban beszámoltunk arról, hogy több más megyebeli üzemmel együtt a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek is bemutatta néhány termékét. A napokban Kruppa Gyula kereskedelmi főosztályvezetővel a vásár tapasztalatairól beszélgettünk. — Hosszú évek óta résztve- szünk ezeken a bemujatpkQnv illetve vásárokon — mondta a főosztályvezető —. Gyárunk fő termékei az atomerőművi berendezések. ezekre természetesen állami, illetve a nemzetközi egyezmények alapján fogadunk el megrendeléseket. Az volt a célunk, hogy a őcserélő berendezéssel. amelynek a súlya 26 tonna. valamint a bepárló berendezéssel reprezentáljuk, hogy hogyan veszünk részt az atomerőművek létesítésében. örményesi gyárunk bemutat egy új termékét, a hordozható termo- generátort, amely kiválóan alkalmas például fóliasátrak fűtésére is. Nemcsak az üzemek, vállalatok, hanem a kistermelők között is igen nagy volt az érdeklődés le gyártmányunk iránt. A fővárosi energetikai gépgyárunk hagyományos erőművi berendezéseit mutatta be. míg a nagykanizsai gépgyárunk kisméretű vízelőkészítő berendezéseket állított ki. A vásár szinte legforgalmasabb helyén rendezett bemutatónkat igen sokan megtekintették. Több külföldi cég képviselője a termékeinket gyártás közben is szerette volna látni. Közülük többen ellátogattak Kiskunfélegyházára. Központi gyárunkat illetően egy jelentős üzletkötés is történt. Már korábban kaptunk megrendelést egy NSZK cégtől 8 különböző méretű tartály készítésére. Most, a vásáron újabb 10-re jelentették be az igényüket. Megkötöttük a szerződést, s azon igyekszünk, hogy a viszonylag rövid határidőt betartva szeptember végéig teljesíteni tudjuk kötelezettségünket. (Opauszky László) KÖZÖS KOCKÁZATVÁLLALÁS, KÖLCSÖNÖS ELŐNY Exportalma-társaság alakult Nemcsak elvben, a gyakorlatban is legha- jiff tékonyabb termelési-forgalmazási módszer az, hogy aki előállítja a terméket, az érdekelt az eladásban, sőt az találkozik a vásárlóval is. Napjaink majdnem tökéletesen szakosodott mezőgazdaságában a termelő gyakran küszködik,, szitkozódik, kockáztat, kémleli az eget, s mondja: Jó a felvásárlónak, mert az zsebeli be a hasznot.- ö A felvásárló sem ülhet ölbe tett kézzel, hi- -fc szén rajta csattan a közvélemény ostora, mert a fogyasztó jártában-keltében nézelődik, ha nem is szakértő, de véleménye van. I 0 Szabó Imre: minőségi fejlő- iM dés az exportalma-társaság megalakulása. 0 A ZÖLDÉRT kecskeméti telepén jéggel töltik fel a hűtőkocsit az exportszállítmány indítása előtt. Ki ne emlékeznék a tavalyi kajsziszezonra. A fákon látták a termést gyakran kárba veszni, az -üzletben pedig papírpénzzel kellett fizetni kilójáért. A Bács- Kiskun megyei ZÖLDÉRT Vállalat' igazgatójának 1980-as noteszében vonalak ' sorakoznak, amelyek az elmarasztaló, vagy dicsérő cikkeket, tv-, rádiónyilatkozatokat jelölik. Mégis ki a hibás? — tehetik fel jogosan a kérdést a póruljárt fogyasztók. A belföldi friss zöldség-gyü- . mölcsellátásban az idén próbaévet zárnak a termelők, a felvásárlók és azok is, akik az árut megveszik. De mi a helyzet a külkereskedelemmel ? A kajszi példáján. Az elmúlt évben, amikor már körvonalazódtak az eredmények, szidtuk a ZÖLDÉRT-et. Másrészről pedig a megyei vállalat közreműködése nélkül az exportáló HUN- GAROFRUCT nem kaphatott volna dicséretet a szovjet, partnertől. A forgalmazók — gyakran emberfeletti munka árán — úgy tudtak eleget tenni exportvállalásuknak, hogy ezt a belföldi piac nem érezte meg. A szövetkezeti külkereskedelmi vállalat friss zöldség, és gyümölcsexportjának . háromnegyed része alma. Ennek 70 százaléka a Szovjetunióba megy. Ennek a csaknem 300 ezer tonna gyümölcsnek a megfelelő minőségű szüretelése, csomagolása, szállítása alig néhány hónap alatt történik. Nem mindegy tehát, hogyan szervezik meg. Eddig a legnagyobb baj az volt. hogy a termelő, miután az almát leszedte a fáról, nem sokat törődött a gyümölcsévet.%-A „megy#* vagy or. szágggj j hatáskör tÍelvá^árlpk út- nák indítottak, maja á szovjet partner minősítette. Az államközi szerződések alapján történő szállításánál nem mindegy, hogy mennyi az első, másod- vagy harmadosztályú áru részesedése. A kockázat a HUNGAROFRUCT-é volt. Már régi terv — ami az idén március végén valósult meg —, hogy létrehozzanak egy olyan irodát, amely a külpiacon elért árak utáni részesedéssel társulás formájában érdekeltté teszi a termelőt. Erről beszélgettünk Szabó Imrével, a külkereskedelmi vállalat áruforgalmi főosztályvezetőjével. — ... miért is alakult az almairoda? — Amíg nem alakult meg az iroda, valóban ez á név terjedt el a köztudatban — említette a főosztályvezető —, a szerződésben viszont az exportalma-társaság név szerepel. Az eddigi fel- vásárlási árrendszer miatt ,csak a HUNGAROFRUCT vállalta a kockázatot, ha jó \40lt a piac, akkor nyertünk, ha nem, akkor mínuszjelet tettünk az év végén a főkönyvbe. Már régóta éreztük szükségét annak,'hogy t mégin- kább érdekéltté tegyük a térrrie- lőket a külpiac értékítéletében. Ezért indokolt az, hogy közösen viseljük a kockázat terhét. A fel- vásárlási áron kívül, év végén, ha jó volt az áru, és nyereséggel adtunk túl rajta, akkor visszatérítünk. ha nem, akkor együtt viseljük a bukás anyagi terhét. — Kik léphetnek be az exportál ma- társaságba ? — Gyakorlatilag mindenki, aki valamilyen módon kapcsolódik az almához. A gyakorlati lebonyolítás nem változik, továbbra is a HUGAROFRUCT fennhatósága alatt történik. Viszont a termelők jobban érdekeltek a jó minőségű áru előállításában, amit az érték- arányos visszatérítéssel kapnak meg munkájuk elismeréséül. Szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának a társasághoz. Ebben az állami gazdaságokat az ÁGKER Kft képviseli, a szövetkezeteket pedig a felvásárló partnerük ; a gyümölcstermesztési rendszerek, a megyei ZÖLDÉRT, AFÉSZ-ek, esetenként a HUNGAROFRUCT. — Az egyértelműnek tűnik, hogy elvben mindenki jól jár, aki belép. Mi lesz azokkal,_ akik nem csatlakoznak a társasághoz? AzorikfVül mi a"'biztosíték' árra,’ hogy a gyors információáramlás létrejön? ■ — A forgalomszervezők, a társaság és a HUNGAROFRUCT is másként bírálja el azokat, akik nem csatlakoznak, őket hagyományosan a felvásárlási ár illeti. valamint az elmúlt esztendőhöz hasonlóan értékarányos visszatérítést kapnak, amikor egy bizonyos mennyiségű áru jó minőségét honoráljuk. Tavaly például kilogrammonként 52 fillért térítettünk vissza a termelőknek. A kérdés második részére válaszolva elmondhatom, az aláírók a társasági szerződésben kötelezték magukat arra. hogy partnereiknek azonnal továbbítják a szükséges információt Cz. P. SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (9.) az 1870-es években már itt működik az Unió, az Árpád, a Pannónia, az Erzsébet és a Viktória gőzmalom; a Királyi Serfőzde, az Első Szeszfinomító, az Első Magyar Gépgyár és az Első Juh- mosoda. Úgyhogy 1871-ben bizonyos területrendezésre kényszerül itt a főváros. Angyalföld első téglaépületeit az Osztrák—Magyar Vasúttársaság építette a Váci út és a Lehel utca mentén. Kiszélesítik az egyre forgalmasabbá és fontosabbá váló Váci utat. Ezért vágják ki Erdőtelek utolsó fáit is, és helyére, az Első Magyar Gépgyárral szemben, még ez év végén felépül Angyalföld első iskolája. A kiszélesített és mind hoszabban elnyúló Váci út mentén pedig Í880-ig újabb és korszerűbb gyárak is épülnek: a Láng Gépgyár, a Gyufagyár, a Danubius Hajógyár és a Cikóriagyár. Tehát valószínűleg ezt a folyamatot jelöli az Űj Magyar Lexikon szűkszavú megállapítása emígyen: „A századforduló után rohamos ipari fejlődés színhelye volt.” — De láthatjuk, hogy a rohamos ipari fejlődés már a múlt század utolsó harmadát is jellemezte. „A felszabadulás előtt hírhedt volt nyomorúságos lakásviszonyairól ...” — összegez tovább a lexikon olyan tényeket, amelyeken érdemes lenne néhány percig még elgondolkodni. Mert persze, ezek a hirhedt lakásviszonyok is a múlt század hetvenes éveitől kezdve alakultak ki a rohamos ipari fejlődés eredményeként. És nyilván ezek izgatták fel romantikus íróink bor- zongó képzeletét annyira, hogy sötét titkokat és bűnbarlangokat véltek azokban a viskókban és sikátorokban, amelyeket paraszti környezetben éppen hogy idillikusra festettek. De azt hiszem, hogy a jóravaló Tolnai Lajosnak és Nagy Ignácnak vagy az aranyos Jókai bácsinak és a bonviván Bródy Sándornak az lett volna a legrejtélyesebb titok, ha egyszer kiutaznak Angyalföldre, és azt látják, hogy az ott élő emberek ugyanúgy élnek és laknak, mint falun, mint odahaza. Hol? Odahaza?! — Lehetséges, hogy ebben az elszólásban rejlik a „titok” kulcsa is. Az a néhányszáz földművelő, halász vagy hajóscsalád, akik Angyalföld őslakóinak számítanak, nemigen tucQa biztosítani a Duna-parton és a Váci úton sorakozó ipari vállalkozások munkásigényét. De talán még egyetlen gyárét sem! így aztán az állandó munkalehetőség és a biztos kereset tömegesen csábítja Angyalföld gyáraiba a falusi szegényeket. Itt telepednek le a munkahelyek közelében, és ez a hely kétszeresen is kedvező számukra. Először is, mert nem kell sokat gyalogolniuk a .gyárakba, gőzmalmokba vagy a vasúttársasághoz; másodszor pedig ez a falusias környezet, a földszintes házak, erdők, rétek, patak közelsége enyhítette az otthontól való elszakadás fájdalmát. Ez a vidék még jobbára beépítetlen; a telepesek maguk húzzák fel a falakat vályogtéglából, éppen úgy, mint odahaza. Vir.ágos kiskert van a ház előtt, mögötte konyhakert, felfutó petúniák díszítik a kerítést, az ablakokat. Az üres telkeket bevethetik krumplival, kukoricával, nevelhetnek baromfit, hizlalhatnak disznót, sőt tarthatnak kecskét és tehenet is. Az asszonyok szomszédolnak, kölcsönre járnak egymáshoz, vasárnap kiülnek a kapu elé, és a fiatalok fel- alá sétálgatnak az utcán. És persze jaj annak a legénynek, aki a szomszéd utcából udvarol valakinek. Mert azt ugye elcsalják a kocsmába, és ott már csak megszokásból is, vagy valami atavisztikus ösztön kényszeréből rendesen összeverik. Esetleg meg is késelik. Ha mindezt csizmában, fehér ingben, lajbiban, bokrétás kalapban teszik: magyar virtus; ha netán kopottas zakóban, siltes sapkában: alvilági vagányok garázdálkodása: — a proletariátus úgy él tehát a gyártelepek tövében, akárcsak odahaza, falun. A férfiak már gyári munkások, „proletárok”, munka után. „politizálnak” a kocsmákban, de a család még nemigen vesz erről tudomást. (Egy 1899-ből származó újságcikk így számol be az angyalföldi munkások társashelyéről: „A kocsma? Füstös . falak, törött gázlámpák, piszkos székek, asztalok a rongyos-piszkos asztalterítőkkel, háttérben a markos csapos legény ... Este kilenc óra tájt a munkások kipihenik a munka fáradalmait, á létért való küzdelem képezi itt a beszélgetés fő tárgyát. Családi perpatvarok, a gyáros és a munkavezetők zsarnoksága, a lakás, az élelmiszerek drágasága, a nagy adók ...”) Aztán a fiatalokból újabb családok lesznek, a falvak is folyamatosan ontják azokat, akiket a föld már nem tud eltartani — és húsz—harminc év alatt, az I. világháború kitöréséig Angyalföld teljesen beépül. Javarészt földszintesen és zsúfoltan. Eltűnnek a krumpli- és kukoricaföldek, a kiskertek összezsugorodnak, és egyre több az ún. udvari lakás. Ezek az utcai fronton hosszú, földszintes házak, amelyek mögött párhuzamosan, esetleg zárt négyszöget alkotva sorakoznak a kiadó lakások. Mindegyik szoba-kony- hás, az ajtó és az ablak is az udvarra néz. A tető meredek, féloldalas; ezek az építmények a mögöttük álló házaknak támaszkodnak, ahogy „odahaza” a fészer, a nyúlketrec, a budi. Van ilyen emeletesen is, az ilyen ház csupa gang. De a szoba- konyhás lakások bérbeadói — noha még maguk is itt laknak, hiszen ugyanígy indultak — gazdagodni kezdenek. Az idő múlásával néhány nagyobb házcsoportot vagy a ragasztás diadalaként teleppé terebélyesedő udvari lakásokat külön névvel tiszteli meg a népi lelemény. Legnevezetesebb ’ és nyilván a legtöbb legenda szülője a máig ismert Hétház, a Tizenháromház és a Tripolisz. Persze, azért a felszabadulás előtti Angyalföldet is badarság lenne a Tripolisz-telekkel azonosítani. Ha az ellentétek — ahogy mondani szokták — nem is voltak itt kiáltóak, hiszen az angyalföldi gyárak tulajdonosai, vezető tisztviselői soha nem laktak Angyalföldön, de azért sohasem csak proletárok laktak itt. Szép számmal kisiparosok, kistisztviselők, kiskereskedők, altisztek, lakást bérbeadók is, akik a polgári jólétre törekedve mindig többet és többet akartak ki- .felé mutatni, mint amennyit valós helyzetük — akár gazdasági, akár társadalmi — hitelesíthetett volna. Egyszóval az ún. kispolgári réteg. Ez pedig a felületes szemlélő számára az angyalföldi házak és utcák eklek- tikusságában mutatkozik meg leginkább. Az itt élő kispolgárokat talán még az Angyalföld elnevezés is sérthette. Merthogy az olyan rosz- szul cseng a belvárosban és a hivatalaikban! És amikor 1930-ban a korábbi VI. kerületből — kiegészítve az V. és VII. kerület egyes részeivel — XIII. kerület lesz, a névváltoztatási szándéknak már hivatalosan is hangot lehet adni. Hiszen a XIII. kerület már nem csupán Angyalföld; ide tartozik az elegánsan modern újgazdag Űj-Lipótváros, a főváros, ékessége: a Margitsziget, de még a Terézvárosból is olyan régi és romantikus nevű részeket csatoltak Angyalföldhöz, mint Felső- Bikarét, az Erdőtelek, a Lőportárdűlő! Mi indokolná hát ennek a „resszhírű” névnek a kiterjesztését ezekre is?! Parvenü lelkűk mennyivel jobban örülne a jómódra utaló Űj-Lipótvárosnak, vagy a zöldövezetet sejtető Erdőteleknek! És mit ad isten, a 34. Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent István jubileumi év tiszteletére 1938. június 1-én a XIII. közigazgatási kerületet Magdolna- városnak nevezik el! Nyilván a Bűnbánó Magdolnáról. De sem a Magdolnavárost. sem a lexikonokban itt-ott föllelhető Napföld elnevezést élő ember szájából nem hallani! (Folytatjuk)
