Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-05 / 130. szám

1981. június 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Borsos palacsinta A BALATON-MENTI bódéka- valkádban láttam egy palacsin­tasütőt is. Kínálatát érdemes lett volna górcső alá venni, annál in* kább, mivel égy-egy példány mé­rete a háztartási „szabvány” fe­lét sem érte el. Ezzel szemben az ára... Tessék gondolni egy számot, amely mint palacsintaár, a nyers­anyag költsége és a munka dí­ján, no meg az adón túl a gyár­tónak és forgalmazónak tisztes nyereséget, jó színvonalú megél­hetést ad. Megvan? Akkor kérem, szorozzák be ezt kettővel, és ezek után megtudják, amit én — so- kadmagammal — kiírva láttam. Sieteik leszögezni: nem vagyok palacsintasütő-ellenes és tisztá­ban vagyok vele, hogy ilyen hi- vatású honfitársaim többsége szorgalmas munkával és szolid árképzéssel segíti a lakosság el­látását. Továbbá azt is tudom, hogy nélkülük nemigen ehetnénk palacsintát a Balaton partján. KORÁNTSEM csak a „pala­csintaszektorral” szeretnék fog­lalkozni, azt inkább vegyük jel­képnek. A körülírtan méltatott árkalkulációval dolgozó palacsin­tasütőt pedig az élősdiség jelké­pének. A téma ugyanis igazából ez. Jelenünkben az ellátás ki­egyensúlyozott, ami persze egyál­talán nem jelenti azt, hogy bizo­nyos termékekből és szolgáltatá­sokból helyenként és időnként nem keletkezett hiány. Fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában azon­ban immár ennek ellensúlyozá­sára is vannak módszereink. Például az, hogy a kereslet mé­rete szerint az állami, illetve szövetkezeti szektor számára nem kifizetődő javak létrehozá­sára közgazdasági és más ösztön­zőkkel serkentjük az egyéni vál­lalkozókedvet is. A módszer köz­hasznának az apróbb, ám oly fontos szolgáltatásokat végző kis­iparosok nélkülözhetetlen tevé­kenységétől kezdve egészen a szálláshelyihiányt enyhítő fizető­vendég-szolgálatig megannyi gya­korlati bizonysága van. Az egész­séges és vállalkozónak-megbízó- nak egyként hasznos törekvések közé olykor azonban visszás je­lenségek keverednek. EGY VÁLASZTÉKOS öltözetű és modorú középkorú férfivel nemrég összehozott sorsom az egyiik kisváros pinceéttermének asztalánál. Újdonsült ismerősöm első féldecije után közölte, hogy ahol gyanútlanul délebédemet költőm, az voltaképpen az ő törzsasztala. A konyakutánpótlás ütemterv szerint érkezett, amely­nek hatására asztaltársam las­sanként elárulta, hogy a foglal­kozása: tapétázó. Miután poha­rát pertura koccintotta traubi- szódámhoz, nekibátorodva meg­kérdeztem tőle: — Ne haragudj, de majdnem egy órája együtt ülünk — mun­kaidőben. Mégis: tapétázni mi- Kor szoktál? — Ó, én magam nem értek hozzá — nyílt kerekre naivitá­som miatt a szeme. — Egy-két ember mindig akad az építőipar­ból, aki éppen szabadságon, táp­pénzen vagy két munkahely kö­zött van, és érti ezt a mestersé­get. En csak az esetleges ügyfe­leket keresem itt a vendéglőben és másutt. Aztán igyekszem meg­győzni őket róla, hogy habár va­lamivel többért vállalom fel a munkát, mint az állami vagy a szövetkezeti' cég: gyorsabban és jobb anyagiból dolgozom. Emberünkkel nem az a baj, hogy maszek, hanem az, hogy a saját munkájával arányban nem álló módon magas jövedelemre tesz szert. Ráadásul a munkaerőt valalhonnét elvonja, hiszen a munkát az általa fekete mellék­állásban dolgoztatott emberek végzik. Gyanítható, hogy e „mun­kaerők” a főállásukból való gya­kori hiányzásukkal teremtenek meg egyfajta keresletet. ' NAGYÜZEMI gyalusbarátom beszélte el: nemrég rövid úton kilépett a gyárból egy olyan munkatársa, akiről még rossz­akarója sem állíthatta, hogy gyenge szakmunkás lett volna. A volt kollégát az üzemi brigád nem sokkal később a piacon pil­lantotta meg, ahol éppen húsz kilogramm paradicsom kilónkén­ti árából próbált lealkudni egy forintot az őstermelőnél. Ilyen spórolós lenne vagy talán befő­zésre készülődnek otthon? — ta-' nakodtak a nyomába szegődő volt brigádtársak. Hamarosan meehökkenve láthatták: egykori kollégájuk a sikerrel lealkudott árú gyümölcsöt a termelő stand­jától alig száz méterre már há­rom forinttal drágábban kezdte el árusítani. A hasonló esetek megelőzésé­nek nyitja egyebek mellett ab­ban van, hogy mindent — így a nyerészkedést is — nevén kell nevezni, és annak megfelelően megítélni. Talán az imént elbe­szélt ügy is példázza: a jelenség veszélye nemcsak az, hogy vala­hol három forinttal drágább lesz a paradicsom. Sokan állítják, hogy a végleges megoldást csak az áruk és szol­gáltatások fölös bősége hozhat. Ám addig sem ülhetünk ölhetett kézzel az említett visszás jelen­ségek láttán. Tehát — megint csak sarkosan forgalmazva — a spekulációt bőségtől vagy hiány­tól függetlenül kellene megszün­tetnünk, elkövetőivel szemben pedig alkalmazni kell a törvény szigorát. Az ilyen úton szerzett magas jövedelmek ugyanis csak akkor nem irritálóak vagy éppen csábítóak, ha a közvélemény azt tapasztalja: pünkösdi királyság ez. A célt elérendő, az ellenőr­zésre hivatott szerveknek is meg­van a maguk szerepe. POLITIKAI követelményről van szó. A pártkongresszus ha­tározata egyebek mellett így fo­galmaz : „Határozott intézkedé­sekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmeknek, amelyek speku­lációból, visszaélésből erednek, amelyek mögött nincs tisztessé­ges munka”. Ellenkező esetben ugyanis — kezdő példánk témájához vissza­térve — tartalmazhat az a pa­lacsinta kívánság szerint diót, lekvárt, túrót avagy mákot: ám­de ára szerint mindenképpen borsos lesz. R. T. J. Lidicére emlékezve Felejteni kell, hogy élni tudjunk. Ezt fogalmazta meg ismerősöm, amikor jó­pár esztendővel ezelőtt megnézte Andrzej Wajda Tájkép csata után című filmjét. De nemcsak felejteni kell, ugyanolyan fontos emlé­kezni és emlékeztetni is. Emlékezni a fasizmus, a második világháború bor­zalmaira, amelyek kitö­rölhetetlenül beleivódtak az azokat átélő, túlélők vé­rébe, sejtjeibe — s akik­nek valóban jó lenne, ha tudnának felejteni. Emlé­keztetni kell viszont az if­jabb nemzedéket a ször­nyűségekre, arra, hogy ha elszabadulnak a vad indu­latok, tébolyultak diktál­nak a világnak, veszélybe kerül az emberiség. Hogy ne lehessenek, akik értel­metlen pusztításokban tob­zódnak, mészárlásokban, mint amikor 1942. . június 10-én a fasiszták lerombol­tak, a föld színével tettek egyenlővé egy csehszlová­kiai falut, Lidicét. Kiirtották a lakosságot, 1800 halálos ítéletet hoz­tak, a község nevét töröl­ték a térképről, hogy sem­mi sem emlékeztethessen azokra, akik szembe mer­tek szállni a világuralmi álmokat dédelgető hitleris­tákkal. Tévedtek, akik ezt óhaj­tották. Lidice emléke ma is él. Évről évre szerte a világban megkoszorúzzák a mártírhalált haltak már­ványtábláit, emlékműveit, mert akik élnek,' ma is emlékeznek és emlékez­tetnek. Azért, hogy többé ne legyen háború. Az emberek élni akar­nak. Békében. Ezért üdvö­zölték az SZKP XXVI. kongresszusának az egész emberiség érdekét szolgá­ló békejavaslatait, ezért rendezik meg hazánkban immár minden esztendő­ben a béke- és barátság hónapot, amelynek Bács- Kiskun megyei rendez­vénysorozatát zárja a ma délután Kalocsán sorra kerülő magyar—csehszlo­vák barátsági nav. a béke- ayülés, és az emlékmű meg­koszorúzása. Mert ha valóban ‘ élni akarunk, akkor tudnunk kell: valamikor volt Lidi­ce is. Váczi Tamás Levéltárosok tanácskozása Első vándorgyűlését rendezte csütör­tökön Szombathelyen a Magyar Könyvtárosok Egyesületének levéltári szekciója, amely a hatvanhat hazái le­véltár és irattár mintegy hatszáz dol­gozójának szakmai-érdekvédelmi szer­vezete. A vándorgyűlésen kiemelték: a le­véltárakban dolgozók szakmai képzé­sére, tapasztalatcseréjére nagyobb fi­gyelmet kell fordítani, mert az egysé­ges szemlélet általános igény az irat­kezelésben és az iratfeldolgozásban egyaránt. HETÉNYEGYHÁZA—KECSKEMÉT Közösen könnyebb Mint arról olvasóink értesül­tek, a kecskeméti Városi Tanács elfogadta Hetényegyháza ké­relmét a megyeszékhellyel való egyesülésére. Milyen változások, fejlődés­beli előzmények érlelték meg a helyzetet idáig? Az élet úgy alakult, hogy a va­laha zsellérek, kisparasztok, vá­rosi kereskedők, iparosok, s al­kalmazottak által bérelt és mű­velt nyíri határrész a felszaba­dulás utáni évtizedtől új arcula­tot öltött. 1952-ben Hetényegy­háza néven öhálló település, 1973. áprilisától pedig városkör­nyéki község lett. Ma már négy­ezer-kétszázán lakják, 4136 hek­táros területét, s ami különösen szembeötlő: az utóbbi évtizedek rohamos építkezésével és a mind nagyobb számú kiskerttel a köz­ség egyre közelebb „nyújtózik” a városhoz. Azonkívül, hogy Hetényegy­háza és Kecskemét tanácsépü­lete is elég közel: 9 és fél kilo­méterre fekszik egymástól, a két helység legszélső házai közt alig több mint 5 kilométer van — jó néhány egyéb körülmény is indokolja, hogy e két telepü­lés közigazgatásilag egységes egészet alkosson. A négyezer-kétszáz hetény- egyházi lakosból kétezer-négy­száz kereső. Ezeknek a fele Kecs­kemétre jár dolgozni. Ök és csa­ládjaik itt, illetve innen része­sülnek kereskedelmi alapellá­tásban, kulturális igényeik ki­elégítésében a megyeszékhely szerepet játszik. Számos hetény- egyházi fiatal tanul kecskeméti középiskolákban. Vonzza a két település lakos­ságát az is, hogy erős a rokon­sági kapcsolat. A korábban ki­települt kecskeméti családok mindig hazajöttek a városi há­zakban élő szülőkhöz és roko­nokhoz. A hetényegyházi szülők gyermekei csaknem mindany- nyian kecskeméti születésűek. S ami nem mellékes, mintegy ezer kecskeméti lakosnak van már Miklóstelepről, Orihegyen át Hetényegyházáig (Szarkásig) hétvégi kiskertje, ahová szabad idejében kijár dolgozgatni. Az erdőgazdaság nyíri kerülete (a nyíri erdő) kedvelt kiránduló- hely. Jó levegője, amelyet nem szennyez semmilyen ipari üzem, felüdülés minden városlakó szá­mára. Sorolhatnánk tovább, melyek azok a megváltozott körülmé­nyek, amelyek bizonyítják, He­tényegyháza Kecskemétnek ma már több, mint vonzáskörzet. És viszont. Ezért, kezdve az olyan gondoktól, hogy ma még 23 fo­rintba kerül egy mázsa szén, egy forint 50-be a tégla darabjának a kiszállítása a kecskeméti TÜ- ZÉP-telepről Hetényegyházára, sok tekintetben jelenthet segít­séget — nemcsak egymásra utalt­ságot! — az egyesítés. Szó van róla, hogy az UNIVER ÁFÉSZ átadja tüzelő- és építőanyag-te­lepét a TÜZÉP-nek. tgy nem kell majd az építőanyagokat sem a forgalmas és veszélyes — He- tényegyházát az egyetlen irány­ból megközelíthető — Izsáki úti útkereszteződésen át szállítani. Ehelyett közvetlen a hetényegy­házi vasútállomásra küldhetik a szállítmányokat. Tehát gyor­sulhat az építkezések üteme. Az egyesítésre vonatkozó ja­vaslatot Hetényegyházán 43 fó­rumon tárgyalta meg a lakosság. Nagy többsége, csaknem 90 szá­zaléka egyetértett vele. Így miu­tán a megyei tanács, majd a kormány és az Elnöki Tanács is állást foglal az egyesítésről, s ha megerősítik a Kecskeméten el­fogadott kérelmet, az együttes tanácstestületben a harmincöt he­tényegyházi tanácstaggal kiegé­szülve száznegyvenhatan kép­viselik majd a több mint száz­ezer lakosú várost. Azt a Kecs­kemétet, ahol a hosszú távú la­kásépítési program keretében számolnak a sokak számára hasz­nos hetényegyházi telekhaszná­lat lehetőségével is. A lakosság ügyeinek napi in­tézésére tanácsi kirendeltség lesz hivatott Hetényegyházán. Mint Martonosi József községi tanács­elnök és dr. Szombathy Zoltán, a kecskeméti Városi Tanács szer­vezési és jogi osztályának veze­tője elmondotta: az építési, az anyakönyvi, az adó-, a haszon- bérleti ügyeket, az állatkísérő­lapok kitöltését, stb. ezentúl is ott, helyben intézik, változatlan létszámmal. A várható egyesi-' tés ugyanis nem elsősorban ad­minisztratív változásokkal, mint inkább gyakorlati haszonnal, a lakosság életének további javu­lásával jár együtt. K—1. Jakabszállásról Ágasegyházára 1 Páratlan kiskunsági panoráma a kilátóból. K. F. Újabb gyalogtúra-útvonal, mely még az Alföldet lakó ember számára is számtalan meglepetést rejteget. Hossza' körülbelül 20 kilométer, zöldszínű sávval jelzik —, mert rpsze a Zöld úton a Kiskunságban elneve­zésű túramozgalomnak (erről később ejtünk szót) —, s bár a terep különösen nyári hő­ségben alaposan próbára teszi a vállalkozó­kat, egy-egy szabad szomba­ton vagy vasárnap reggeltől késő délutánig, 8—10 óra alatt, kisebb-nagyobb pihe­nők közbeiktatásával is ké­nyelmesen teljesíthető. E sorok írója a tanú rá: meg­éri —í akár családostól is — nekivágni __ • A jakab- szállási vasútállomás, faoszlopán a zöld jelzéssel. A Kecskemét—Kiskunmajsa kö­zött közlekedő kisvonat Jakab- szállási állomásának egyik faosz­lopán pillanthatjuk meg az első jelzést, mely Bugáéról jön, és mindjárt egy hosszan nyújtózó, vizenyős, ezer színben pompázó, tücsöktől-bogártól zsongó, vadvi­rágos réten vezet keresztül. A környék gólyák vadászó, bíbicek tömeges fészkelőhelye. Pár száz méter megtétele után szinte ké­telyei támadnak a turistának: valóban az agyoncivilizált husza­dik század végén él? Elszórtan vakító-fehér tanyák, távoli kutya- csaholás, tehénbőgés, kicsapva a jószág legelni, a lustán kanyargó kocsiút porában lópatkó és abron- csos kerék nyoma, arrébb kaszá­ját villogtató parasztember — há­borítatlan, idillikus kép; ötven­hatvan évvel korábbra, vagy akár a múlt századba képzelhetjük ma­gunkat.' Ez az érzés később még több ízben is hatalmába keríti a puszta hihetetlenül sok látnivaló­ján csodálkozó idegent. * 50 Egy elhagyottnak tűnő, kopár tanyaépület mögött enyhén balra fordulva a Ludas-tói erdő széle felé vesszük az irányt. Az aká­cos—nyárjas mentén haladva, az első nyiladéknál ismét balra tar­tunk, majd egy pompás fenyves­liget után elérjük a tóba vezető, ilyenkor teljesen száraz csatornát. A jelzés jobbra a parton visz, egészen a kiépített kis hídig, azon át közelíthetjük meg a mintegy 50 hektár kiterjedésű (nyílt vízfe­lület 18 hektár), átlagosan 60—70 centiméter mély szikes tavat. Az időjárás hatására rendkívül in­gadozó vízállású tómederben ha­lat tenyésztenek, részben ezért is gazdag különféle nemes mada­rakban (kócsag, vörös- és szürke­gém stb.) Átkelve a kecskémét—kiskőrösi kisvasúton, a Ludas-tói, már el­néptelenedett iskolánál ivóvizet — NYÁRI KEDVEZMÉNYES ÜDÜLÉSEK. Az Állami Ifjúsági Bizottság az idén is jelentős anya­gi támogatást nyújt a középisko­lás és dolgozó fiatalok nyári üdültetéséhez. A diákok velen­cei és balatonszemesi tábora két- két turnusban Bács-Kiskunból összesen 800 fiatalt vár. Az egy­hetes nyaralás ára teljes ellátás­sal 350 forint. Beutalók még kap­hatók. igényelni lehet az Express megyei irodájában (Kecskemét. Rákóczi út 32.) A dolgozó fiati- lok á nyár folyamán öt turnus­ban, összesen 310-en, Velencén, a tó partján, négyágyas, zuhanyo­zófülkés kőépületekben pihenhet­nek. Számukra az üdülőjegy ára égy hétre teljes ellátással 680 fo­rint. Ugyancsak az Expressz me­gyei irodájában lehet még je­lentkezni. — KEMPINGTALÁLKOZÖK. A Magyar Természetbarát Szö­vetség június 12—14. között Bala- tonakalin rendezi meg a termé­szetbarát kempingezők évadnyitó országos találkozóját, melyre csil­lagtúra jelleggel érkeznek a részt­vevők. A találkozón sok érdekes programra, vetélkedőre kerül sor. A Csehszlovák Természetbarát Szövetség június 5-től 8-ig Roz- novban (Zsolnától 40 kilométer) tartja a Duna menti országok kempingtalálkozóját, melyre egyé­nileg is mindenkit szívesen lát­nak. Megyénket hivatalosan a ter­mészetbarát szövetség két elnök­ségi tagja képviseli. Wk^ • Erdőszélen, vadvirágos rétek szomszédságában. és kellemes természeti környe­zetben pihenőhelyet találunk. Mö­götte telepített fenyves, majd változatos-szép homoki vegyes er­dő vár ránk, üdítő levegőjével, és kötetlen, mély talajával. A kacs- karingós, töbhször elágazó szekér­út egy gólyafészkes, széles udvar- tartású volt nemesi major mellett fut ki az erdőből. Ez utunk fele, a gémeskút iható vizet ad, a ház körül fenyőligetben leheverhe­tünk, uzsonnázhatunk. Ezután már az ágasegyházi— orgoványi természetvédelmi terü­leten sétálhatunk tovább. Tocso- gós, zsombékos rétek, nádasok, elvétve művelt parcellák, ismerős kunhalmok kísérnek hosszan ben­nünket. Figyeljük a jelzést, sok­szor — fa nem esvén útba — egy- egy letűzött karó mutatja a he­lyes irányt. A legmagasabb ho­mokdombon 30 méteres kilátó áll: messziről észrevehető, az is el­igazítja a vándort. A kilátón vi­gyázzunk; látszik, nem régi, lép­csőit azonban máris megrongál­ták. Azért nyugodtan fölmászha­tunk, az elénk táruló panoráma kárpótol minden bosszúságért. A terület belvizeit levezető Csi­raszéki csatornán átívelő egyetlen hídon túl a valamikori Platter nagybirtokra érünk. Jobbról ki­terjedt legelő — ez az igazi pusz­ta —, balról bekerített mocsár. Hamarosan a sándortelepi iskola következik, ami már a falu közel­ségére utal. Szaporodó tanyák, gyümölcsösök között széles ho- mokúton jutunk Ágasegyháza fő­utcájára. Ez a mintegy 5 kilomé­teres szakasz is mutatja a kis­kunsági települések kiterjedt, szé­pen prosperáló tanyavilágát. Utunk a takarékpénztárnál feje­ződik be — a következő pedig itt kezdődhet a fülöpházi buckák fe­lé —, ahol az autóbusz-megálló is található. A túrázóknak javasoljuk, hogy a Kecskemét-Átrakó állomásról 7 óra 55 perckor induló kisvonattal utazzanak Jakabszállásra. Ágas­egyházáról a délutáni órákban több autóbusz, és a Fülöpszállásról érkező személyvonat is elérhető. KISHÍREK — Diákturisták. Bács-Kiskun megye középiskolás diákturistái a tanév utolsó túráján vettek részt a napokban. A Balaton melletti Ki lián telepen 27 középiskola 230 növendéke adott egymásnak ran­devút. A négynapos találkozó leg­nagyobb sikert aratott rendez­vénye a túraverseny volt, meiy Balatonszepezd és Zánka térségé­ben, változatos terepen, 41 csapat nevezésével zajlott le. Ebben ki­emelkedő eredményt értek el a Kiskunfélegyházi 608. számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet diák­jai. akik az első és a második he­lyet szerezték meg. t Pihenő, és uzsonnázóhely a Ludas-tó partján.

Next

/
Thumbnails
Contents