Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-26 / 148. szám

1981. június 26. • PETŐFI NEPE ® S

Végzős főiskolások, leendő diplomások

„A szakmai képzésben a hangsúlyt a képzési fokozatnak megfelelő elméleti alapokra, a munkafolyamatok egészének áttekintésére', az önálló szakmai tájékozódás kialakítására és olyan gyakorlati Ismeretek elsajátítására kell helyezni, amelyek lehetővé teszik a munkahelyek speciális követelményeihez való gyors alkalmazkodást.” (Az MSZMP KB oktatáspolitikai határozatából.)

Bács-Kiskun öt felsőfokú intézményére, ez öt „diplomaszerző műhelyre” igyekszünk ráirányítani a figyelmet összeállításunkkal. Azt szeretnénk, ha ezzel is hozzájárulhatnánk aihhoz, hogy a főiskolák közelebb kerüljenek a szélesebb körű lakossághoz, hogy az irántuk érdeklődők ily módon is betekinthessenek az életükbe. Ennek érdekében az alábbi kérdéseket tettük fel a végzős hallgatóknak:

1. Mit jelentettek számára az elmúlt évek, s mi okozta a legtöbb örömet a főiskolai tanulmányi ideje alatt?

2. Eléggé felkészültnek érzi-e magát arra, hogy választott munkahelyén szakmailag — és általában — megállhassa a helyét? Nyújtott-e elegendő segítséget a főiskola?

3. Milyen érzéssel kezdi el a munkát? Milyenek az előzetes elképzelései arról, hogy miként, hogyan fog dolgozni 'majd? Van-e valamilyen konkrét terve, elgondolása jövendő beosztásával, munkakörével kapcsolatban?

KUBÁTOV ÁRPÁDNÉ:

Harminc gyerek lesz az enyém

1. — Néhány évfolyamtársammal ellentétben, nagyon szerettem ide járni. Élveztem a pezsgő életet; amely nagy változást hozott a középiskola után. Kötetlenebbek voltunk, több mindenben önállóan döntöttünk. Jónak találtam a tanítóképzőben uralkodó légkört, különösen mióta az intézmény főiskola lett. Mivel bajai vagyok, szerencsére nekem sem a hazautazás, sem a lakás (kollégium vagy albérlet) nem jelen-, tett gondot.

2. — Első osztályban fogok tanítani, a bajai Dózsa György úti iskolában. Úgy érzem, a főiskola megadta az elméleti alapokat, (a pedagógiai, módszertani tárgyakra különösen odafigyeltem), de a gyakorlattól kicsit tartok, annak ellenére, hogy voltam a kötelező kéthetes, valamint egyhónapos tanításon.

— A testnevelés szakot azért választottam, mert korábban én is sportoltam. Véleményem szerint itt a képzés teljesen átfogja az egész alsótagozatot. Így ismereteimet nemcsak a saját osztályomban tudom majd felhasználni, hanem a sportdélutánokon, az úttörő- és kisdobos-fogilalkozáso- kon is, ahol a mozgásnak, testnevelésnek nagyobb tere van.

3. — Harminc gyerek lesz az enyém; olyanok, akik most ismerkednek az iskolával, előzőleg csak óvodába jártak. Nekem kell majd bevezetni őket az iskolai életbe. Az összes tárgyat én tanítom, s ez a bizalom mellett nagy felelősséget is jelent. Már kaptam feladatot is: a nyáron családlátogatásokon ismerkedem leendő tanítványaimmal.

— Az iskolát, a tanári kart kír vülről nézve jónak ítélem. A kezdéskor — ahogy hallottam — sokat segítenek, s jó néhány fiatal pedagógus is dolgozik itt. Azzal a céllal megyek ebbe az iskolába, s ezért jöttem korábban a főiskolára is, mert tanító akarok lenni.

SZAKÁL AURÉL:

Felnőttnek lenni

1* — Aki nem járt főiskolára, nem tudhatja igazán, milyen ott az élet. Pedig a diákoskodás örömeit mindenkinek kívánhatom. A felnőttek közt felnőttnek lenni, és ugyanakkor huszonévesként diáknak maradni...

— A főiskola jelentős segítségével rengeteget járhattam az országban. ötven forintért Pestre mentünk színházba, s igencsak megszerettem a túrázást. Részesültem az alkotó örömökből is, a tanítóképző ifjúsági klubját vezettem, s volt jó néhány sikeres rendezvényünk.

— A mi főiskolánk fiatal, mindössze ötéves. A későbbi hallgatók miatt sem mindegy, milyen hagyományok alakulnak ki. Ezt nemcsak a tanárok, a diákok is formálják. A klub létrehozásával, a bolond ballagás — amely most volt először — megszervezésével, a főiskolás napok újraélesztésével mi, végzősök is tettünk valamit.

2. — Népművelőnek készültem, ezt tanultam, s ezen a pályán fogok elhelyezkedni. Mindehhez a főiskola nagy segítséget adott. Három év alatt a népművelés szakkollégium volt a fő tantárgyunk. Kitűnő tanárok — Balázsi Károly, Keszthelyi György — jó hangu- lalú órákon nem kisiskolás módon oktattak. Hasznosak voltak a szemináriumok is. Ügy érzem, íiem töltöttem hiábavalóságokkal azt az egy évet sem, amelyet a gimnázium után anyagi gondok miatt otthon, Kiskunhalason könyvesbolti eladóként végigdolr goztam;

3. — Szekszárdon. a Tolna megyei Építőipari Vállalatnál leszek népművelő. Szeretnék mindennel gyorsan megismerkedni, mert ismeretlenként nem akarok beleszólni olyan dolgokba, amelyekhez nem értek. A friss diplomával, ha nem is, a világot megváltva, de fiatalos ambícióval, lendülettel akarok dolgozni. Tudom, hogy a szakma nehéz, kudarcokkal teli, de megpróbálok felkészülni rá. A három-négy év tanulóidőt ki kell várni.

— Szeretnénk majd továbbtanulni a népművelés területén. Furcsa, hogy ezzel a diplomával — amely ugyanolyan népművelői képesítést ad, mintha a négyéves főiskolán végeztem volna — az egyetemen nem lehet továbbtanulni. Újra kell felvételizni.

SÁNTA TERÉZ:

Helyes,

hogy változtattak

1. Szegedről kerültem a bajai vízgazdálkodási főiskolára, s elmondhatom, hogy az elmúlt évek bajai' emlékei örökre megmaradnak bennem. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy ml okozta a legtöbb' örömet. Azt hiszem, a hallgatótársakkal való kapcsolat határozta meg alapvetően, hogy mennyi emlékem marad meg ezekből az évekből. A vizsgákra való készülés mindig sok izgalommal járt, ezt meg kellett szokni, s bizonyos értelemben örömet is jelentett. Főleg ,egy-egy sikeres vizsga! S nemcsak az enyém, a többieké ás, hiszen együtt izgultunk.

— Azért is szerettem itt tanulni, mert kevesebb a hallgató, mint az egyetemeken, s mindenki ismer mindenkit. Véleményem szerint a diákotthoni élet nem mindenben felel meg a főiskolások igényeinek. A túlzott nevelői felügyelet és törődés inkább zavaró volt, mint hasznos. Baján a strandolási lehetőséget kedveltem a legjobban, ami sehol másutt nem ennyire kellemes.

2. A vízellátás-csatornázás szakon tanultam, s Kecskemétre, a Bács megyei Építőipari Vállalathoz megyek dolgozni, műszaki fejlesztő-kutató munkakörbe. A főiskolai oktatást átfogó jellegűnek ítélem. Tudom azonban, hogy az itt szerzett szakmai ismereteimet állandóan fejleszteni kell majd. Annál is inkább, mert az elméleti tudás mellett a gyakorlati, szinte teljesen hiányzik. Helyes, hogy változtattak az oktatáson, s az alsóbb évfolyamok hallgatói már más, gyakorlatiasabb tanterv szerint tanulnak.

3. A főiskolai évek előtt én már dolgoztam a szakmában, de most egészen más munkakörbe kerülök. Már nagyon várom. Kíváncsi vagyok a munkámra. Ezzel kapcsolatban különösebb elképzelésem nincs. A munkáimmal viszont szeretnék elismerést kivívni magamnak, s remélem, hogy ez sikerül majd. Addig is: az utolsó szabad nyarat kellemesen, vidáman akarom eltölteni.

FENYVESI JÓZSEF:

Tele ambícióval

1. — Nagyon örültem, amikor felvettek a bajai vízgazdálkodási főiskolára, melynek az általános és mezőgazdasági vízgazdálkodási karán tanultam. Azután meg szorongást éreztem amiatt, hogy a megszokott környezet után ismeretlen városban kell élnem, s természetesen amiatt is, hogy megfelelek-e a magasabb követelményeknek. Örömet jelentettek számomra a főiskolai évek, hiszen olyan pályán indultam el, amely érdekel, amelyet magam választottam. Rengeteg információ, szakmai és egyéb ismeret birtokában hagyom el a főiskolát. A legnagyobb öröm talán mégis az volt számomra, ha sikeresen vizsgáztam egy-egy nehezebb tantárgyból.

2. — Mivel már dolgoztam a vízgazdálkodásban, tudom, hogy az itt elsajátított ismeretek nem elegendők ahhoz, hogy a gyakorlatban jól megálljom a helyem. Nagyon lényeges, hogy a szakma alapjait, a szakmai érdeklődést az előadók „beleoltsák” a hallgatókba. Ügy érzem, ezt az indíttatást megkaptam a főiskolán.

— Eleve szerettem ezt a szakmát, az egyes szakterületeit pedig az elmúlt években még inkább megkedveltem. Hogy most ezeket elmondhatom, azt az iskolának köszönhetem.

3. — Szerződésem van egy Szolnok melletti termelőszövetkezettel, s így már tudom, hol fogok dolgozni, hogy mi lesz a munkaköröm. A gazdaságban most létesülő halászati ágazatba kerülök majd. Mint minden fiatal pályakezdő mérnök, üzemmérnök, én is tele ambíoióval indulok a pályán. Előre még nem tudhatom, mi valósul meg a terveimből. Mindenesetre arra törekszem majd,' hogy 'becsülettel' elvégezzem mindazt a munkát, amit rám bíznak.

FORRÓNÉ CZUPOR TÜNDE:

Hallgatnak-e

ránk?

1- — A nővérem is a kertészeti főiskolán végzett, ezért már előre tudtam, hogy mire számíthatok. Amikor középiskolai tanulmányaimat a Bállátonboglári Kertészeti Szakközépiskolában megkezdtem, már akkor célom volt, hogy ide, Kecskemétre jövök tanulni. Mivel 1978-ban Fertődön a végzős szakközépiskolások részére meghirdetett szakmai versenyen negyedik helyezést értem el, a felvételi nem okozott akkora gondot.

— Ha így visszagondolok, leginkább a szakmai tárgyakat szerettem, különösen amikor gyakorlatra jártunk, és a száraz elméleti tananyagot átültetve gyakran egyszerűbben — mint gondoltuk — láttam a termelő üzemekben. Főiskolai tanulmányaim alatt férjhez mentem, és egyéves Gábor fiammal, valamint férjemmel indulunk a „nagybetűs” életnek.

2. — Miközben a vizseákra készültem — nemcsak az államvizsgára —, gyakran gondoltam arra, hogy lehet: sok felesleges dolgot kívánnak tőlünk. Remélem, hogy minden sort, mondatot fel tudok majd használni. Amit utólag hiányolok, az a vezetői, vezetési módszerek oktatásának elmaradása. Nekünk, nőknek eleve hátrányos a helyzetünk, amikor kiállunk a brigádunkat munkába indítani. Hallgatnak-e ránk, vagy a nőt látják bennünk?

3. — Elég nehezen- találtam munkahelyet, végül úgy tűnik, hogy a tiszakécskei Béke és Szabadság Termelőszövetkezetben fogok dolgozni. Férjem, aki gépészmérnök, szintén a községben vállal állást. Mivel hosszú távon szeretnénk Tiszakécskén maradni, nagy gond a lakás. Úgy tűnik, kezdetben kétezer forintos albérletbe kényszerülünk.

Nemrégiben helyezkedett el a termelőszövetkezetben egy régebben végzett főiskolás lány, akivel — ahogy hallottam — meg vannak elégedve. Nem zárkóznak el a nők alkalmazásától. Szeretnék minél többet hasznosítani főiskolán megszerzett tudásomból.

TILUS JÁNOS:

1. — Azt is mondhatnám, hogy a szőlőben nőttem fel. Ezért már kisgyermek koromtól az volt a célom, hogy minél többet megtudjak erről a növényről. Kiskőrösön 1977-ben a szakközépiskolában végeztem. Elsőre nem vet- tekifel .a. kertészeti; főiskolára, a második sikeres jelentkezésemig at Homokgyöngye * Szakszövetkezetben dolgoztam, mint agronó- mus. Amikor megkezdtem tanulmányaimat. nekem könnyebb volt, mint a gimnáziumot végzett városi társaimnak, hiszen sok dolgot már a gyakorlatból tudtam és így, hogy az elméleti alapokat is megismertem, egyre világosabbak lettek az összefüggések. Otthon kicsiben sok mindent kipróbáltam már, amit itt tanultunk. Nagy élményem volt: számos olyan kutatóval találkozhattam személyesen is, akiknek a könyveit olvastam, vagy csak hírből ismertem őket.

2. — Eléggé felkészültnek soha nem érezheti az ember magát, de azt hiszem, mivel ismerős környezetbe megyek dolgozni, köny- nyebb lesz a munkába állásom. Ügy érzem, hogy megtanítottak minket mindarra, ami a mai modern szőlőtermesztéshez szükséges. Természetes, hogy a tanulással leállni nem szabad, ezért én sem akarok „megakadni” a megszerzett tudás szintjén.

3. — Mi. agrárszakemberek, akik a határban fogunk dolgozni reggeltől estig, fontos, hogy kiegyensúlyozottak legyünk. Ezt az érzést is várom a házasságtól: a nyáron lesz az esküvőm Pataki Juliannával, aki évfolyamtársam — most már mondhatom — volt a főiskolán. Szeretnék minél többet kamatoztatni az itt tanultakból.

ÁRKAI ZSOLT:

Biztató légkör vár

1. — Győrből jöttem Kecskemétre, a műszaki főiskolára. Budapestre jelentkeztem ugyan, de szerencsére nem kell megbánnom, hogy így történt. Jó volt itt, szakmailag sokat kaptam. Ennek alapján« nyugodtan tanulhatok majd magasabb szinten — egyetemen — tovább. Kecskeméten lenni nekem külön öröm volt. Szép ez a város, vonzó. Más kérdés, hogy lehetne több szórakozási lehetősége az igényesebb ifjúságnak.

2. — Bizakodó vagyok. Főként, ha figyelembe veszem, hogy hová megyek. A győri Rába lesz a munkahelyem, ahol az átlagosnál több a fiatal. És ahol az a jó szokás, hogy az új dolgozónak, úgymond, egy év türelmi időt annak. Ez amolyan próbaidőnek számít, ám azután annál többet követelnek. Az esztendő elég lesz arra, hogy alaposan megismerjek ott mindent, s hogy kellőképpen beilleszkedjek. Sokat várnak majd .tőlem, tudom, de nem baj: a GAMF-on megfelelő alapot kaptam a továbbiakhoz, erre építhetek.

3. — Kedvvel, reménykedve kezdek. Biztató'munkahelyi légkör vár. Már voltam ott, termelési gyakorlaton, és jó tapasztalatokat szereztem. Először ugyan nem éppen kedvemre való munkát kaptam, de később bizonyára másként lesz. A járműiparban konstruktőri munkát szeretnék végezni. Ez a legfőbb álmom. Ügy gondolom, ha azt csinálom majd, amit szeretek, nem maradhat el az eredmény.

MÉHES SÁNDOR:

Fordított napok után

1. Legjobb volt talán, hogy a GAMF-on nagyjából azonos korú, hasonló témákkal foglalkozó fiatalok között éltem, akiket a fel-felvetődő problémák is összekötöttek. Nekem sok-sok szép élményt hoztak a főiskolai évek. Ezek közül is az a legmaradandóbb, legemlékezetesebb, amikor megrendeztük a „fordított napot”; úgy is mondhatom tréfásan: amikor „átvettük, a hatalmat” az intézményben.

2. — A magam részéről konkrét — és nagyobb felelősséggel, több szakmai tudással járó — feladatkör ellátására még nem eléggé érzem megfelelőnek magam. Ez részben azért van így, mert szerintem a főiskolán nem volt kielégítő a gyakorlati kép&

zés. Ez jórészt a lehetőségek hiányának tudható be. Azt viszont nyugodtan állíthatom, hogy elméletileg jól megalapozhattuk a további munkánkat, életünket. Tanáraink, oktatóink nagy segítségünkre voltak ebben.

3. — Füzesgyarmatra megyek, termelőszövetkezetbe, üzemmérnöknek. Bizony — nem tagadom — szorongással és sok kérdőjellel magamban: hogyan is lesz majd a munkahelyemen? De egyben jó érzés is; kellemes izgalom fog el, ha a jövőre gondolok. Az jár az eszemben, hogy jól akarok dolgozni, szeretném, ha elégedettek lennének velem. Legfőbb törekvésem lesz, hogy másokkal együtt az újat, a korszerűt keressem.

ÜJ TÜNDE:

Magamra

találtam

1. — Azt hiszem, sokáig nosztalgiával gondolok majd vissza a Kecskeméten- töltött két évre. Igazán magamra találtam az óvónőképző intézetben, és a kollégiumban egyaránt. Ez persze egyéniség kérdése is. Nekem nagyon kellett a kollégium közössége, mindennapi élete, hangulata. Talán ezt az igényt és a közösség szeretetét vették észre rajtam, amikor rövid időn belül javasoltak a képző KISZ-bizottságának vezetőségébe, majd ez év márciusában a pártba. Persze, a két év alatt volt kevésbé jó tapasztalatom is. Például, hogy a képzősöknek a várossal való kapcsolata igen egyoldalú. Énekelni, szerepelni mindig, mindenütt

kellettünk, de ha bennünket „érdekelt valami rendezvény, bizony nem is hívtak. Azt is Hiányoltam, hogy nincs Kecskeméten egy kulturált, a diákok zsebének is megfelelő zenés ifjúsági szórakozóhely...

2. — Az elméleti képzést nyolcvan százalékban megfelelőnek tartom. Sokan nem is tudják, milyen komoly pedagógiai, pszichológiai ismereteket kapunk mi itt. Viszont a szakmai gyakorlat rendkívül kevés. Két év alatt tizenhat hospitálás, és egy hónap területi munka. Még szerencse, hogy érettségi után tíz hónapot dolgoztam képesítés nélküli óvónőként. Így kialakult valami fogalmam a szakma buktatóiról is. Tapasztalataim alapján 'bizony elavultnak tartom a jelenlegi óvodai nevelési programot.

3. — Vegyes érzelmekkel állok munkába. Kicsit félek, hogyan leszek képes megvalósítani a salgótarjáni óvodában mindazt, amit itt tanultam. Ugyanakkor tele vagyok ambícióval, szép emlékezésekkel, jónak mondható pedagógiai ötletekkel. Ügy tervezem, hogy minden egyes óvodai foglalkozást gondosan előkészítek, szem előtt tartva a nevelési célt.

F. HEGEDŰS TERÉZ:

Fejest

a mély vízbe

1. — Minek örülök a legjobban? Talán annak, hogy emberileg és szakmailag is igen sokat kaptam a képzőtől. Tanáraim közül például sokáig fogok emlékezni Túri Endrénére, a nyelvi tanszék docensére, dr. W. Mikó Magdolnára, az intézet pszichológus kandidátusára. De épp így említhetném dr. Bodóczky Lász- lónét, aki a pártajánló tanárom volt, vagy Gyapai Józsefet, akitől rendkívül izgalmas filozófiai előadásokat hallottunk. Ök valamennyien egy kicsit a példaképeim. Szeretném megőrizni, átadni a munkám során a tőlük

kapott szellemi, emberi értékeket.

2. — Még nem tudom pontosan lemérni, hogy a szakma gyakorlatában miként tudom hasznosítani az itt szerzett ismereteimet. Én közvetlenül érettségi után kerültem a képzőbe. Meggyőződésem, hogy egy óvónő teljes, főiskolái szintű képzéséhez, az elmélet és a gyakorlat megfelelőbb arányának kialakításához legalább hároméves tanulmányi időre lenne szükségünk...

3. — Tiszakécskére megyek

vissza dolgozni, az egyes számú napköziotthonos óvodába. Valószínűleg rögvest nagy létszámú csoportot kapok, tehát „fejest

kell ugranom a mély vízbe”. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de az eddigiek alapján bízom magamban. Annak idején többen próbáltak lebeszélni erről a pályáról azzal, hogy at óvónőknek nincsen se anyagi, se erkölcsi megbecsülésük. Lehet,

hogy így van, de én akkor is csinálni akarom, és vállalom ezt a hivatást minden' gondjával együtt.

Az oldalt írták: Czauner Péter. Posváncz Etelka. Rapi Miklós, Varga. Mihály és Váczi Tamás. A fotókat készítették: Méhest Éva. Straszer András, Szabó Ferenc és Tóth Sándor.

jí_

k