Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

1981. június 25. • PETŐFI NÉPE • 5 Munkára nevelnek a Szovjetunióban MOSZKVAI LEVÉL Érdeklődéssel ol­vastam évfolyam- társaimmal együtt a Petőfi Népének azo­kat a híradásait, amelyek a technika nevű tan­tárgy bajai kísérleteivel foglal­koztak. A hazai oktatásba be­épülő, munkára nevelő törek­vések láttán talán nem érdekte­len szemügyre venni az újabb szovjet tapasztalatokat. Az SZKP XXV—XXVI. kong­resszusi határozatainak szellemé­ben az elsőtől a tizedik osztályig egységes folyamatként nevelik az iskolák munkára a tanulókat,’ megalapozzák a pályaválasztásu­kat és felkészítik őket a zökke­nőmentes társadalmi beilleszke­désre. A cél érdekében egyre szorosabb a szakember-utánpót­lásiban közvetlenül is érintett üzemek és az iskolák kapcsola­ta. Ez nemcsak a gyakorlati mű­helyek felszerelésében és a szo­kásos patronálásokban nyilvánul meg, hanem szinte minden terü­letet átfog, mint a nevelési-gya­korlati kombinátok példája mu­tatja. Moszkva Volcsdkov kerületében nemrég lehetőségem nyílt rá, hogy betekintsek a szovjet okta­tásügy egyik ilyen fiatal intéz­ményébe. A létesítményt nyolc éve hív­ták életre az üzemek segítségé­vel. Fő feladata az iskolák pálya- választási, pályairányítási tevé­kenységének segítése, a 9—10. osztályos tanulók szakmai kép­zése a műhelyekben, a munka és az egyes szakmák iránti érdek­lődés felkeltése. A kombinátban évente kétezer-hétszáz tanulót vezetnek be a választható tizen­A MŰVÉSZ öt szakmai egyikének rejtelmei­be. A tanulók heti hat órát tölte­nek itt a két utolsó évben: négy óra a műhelyfoglalkozás, kettő az elmélet. A kerület üzemei segítettek a tanműhelyek felszerelésében is. Nem önzetlenül, de nagyvonalú­an, hiszen a 10. osztályosok' év végén minősítő szakmunkásvizs­gát tesznek, s közvetlen utánpót­lást jelentenek a vállalatoknak. Például: a Gorkij Autógyárnak gépkocsivezetőket, szerelőket, esz­tergályosokat, a világhírű Kur- csatov-intézet részére titkárnő­ket, az egyik rádió-villamossági gyár számára pedig műszerésze­ket képeznek. De többek között foglalkoznak kereskedelmi el­adók, műszaki rajzolók, alapfokú ápolónők, vegyészeti laboránsok felkészítésével is. Amennyire a lehetőségek enge­dik, arra törekednek, hogy a szak­mával való ismerkedés közben hasznos termelőmunkát végez­zenek; Látogatásunkkor a 9. osz­tályos „műszerészek” éppen po- tenciömétereket készítettek a rá­diógyárnak, az idősebb tanulók pedig meózták és javították a munkadarabokat. A vállalatok, üzemek tehát nemcsak felszere­lést, gépeket, anyagokat, hanem megrendeléseket is adnak. Ugyan­csak ők fogadják nyaranta két­hetes szakmai gyakorlatra a nö­vendékeket. A kombinát munkáját a kerü­leti művelődési osztály irányítja. Az igazgatón és tanulmányi osz­tályvezetőn kívül az összes szak­ág- és műhelyvezető, oktató az üzemekből érkezik, ott kapják a fizetésüket, de munkájukat a kombinát igazgatója irányítja, el­lenőrzi és minősíti. Pártfeladat­ként kitűnő mérnököket, tapasz­talt szakmunkásokat bíznak meg ilyen tennivalóval. A megbízatás általában négy évre szól. Nagyon őszintén mondták el, hogy az egyik legnagyobb gyár igazgatója — a Szovjetunió is­mert gyáróriásának kitünteté­sekkel is elismert vezetője — nem volt hajlandó foglalkozni „ilyen aprósággal”. Az ügy a ke­rületi párt-végrehajtóbizottság ülésén rendeződött, s azóta fel­hőtlen az együttműködés, az igaz­gató is gyakori vendég a kombi­nátban. Magukért beszélnek az ered­mények. A tanulók fele szerzi meg évente az érettségi bizonyít­vány mellé szakmunkás-alapbizo- nyítványát, az egyes szakmákban pedig — gépkocsivezetők, titkár­nők, bolti eladók — szinte min­denki. A .végzetteknek csaknem egyharmada dolgozik az> adott szakmában, 27 százalékuk pedig azonos, vagy hasonló területen tanul tovább. Viktor Mihajlovics Zsilakov, a fiatal, lelkes igazgató elmondta, hogy a tanulmányi osztályveze­tővel együtt minden tavasszal felkeresik a kerület iskoláinak 8. osztályait. Az osztályfőnökkel, ta­nulókkal, szülőkkel való beszél­getés után szeptemberben, a 9. osztály elején csoportosítják a tanulókat érdeklődési kör, képes­ség és orvosi javaálat alapján. Emellett az 5—8. osztályok ré­szére rendszeresen szerveznek pályaválasztási kiállításokat, üzemlátogatásokat. Ha hasonlítani kellene, azt mondhatnám, hogy a mi pálya- választási tanácsadónk, szakkö­zépiskoláink és szakmunkáskép­ző intézeteink főbb feladatait lát­ják el együttesen. Természetesen a számunkra is kamatoztatható tanulságok levonására egyetlen betekintés nem ad elegendő ala­pot. Azt .viszont hasznosnak tar­tom, hogy nemcsak a szakmun­kásnak készülő tanulók, hanem a leendő orvosok, mérnökök, taná­rok is megismerkednek a fizikai munkával, egy-egy szakma rej­telmeivel, szépségével. Véglegesen egy másik látoga­tás győzött meg ennek az igazá­ról. A Központi Traumatológiai és Ortopédiai Klinikán büszkén magyarázta a kalauzoló igazga­tó-főorvos a világhírű szíves pro­fesszor óriási érdemeit a mozgás­szerv! fényprotézisek kidolgozá­sában, alkalmazásában. A klinika múzeumában megmutatta a cson­tokat, forgórészeket pótló fém- szerkezeteket. A műtő előtt aztán összefutottunk. S a világhírű pro­fesszor, miközben dicsérte ha­zánkat és lelkesen beszélt a ma­gyarok iránti tiszteletéről, vélet­lenül sem hagyta abba foglala­toskodását: egy vízcsaptelep sze­relését. Látva meghökkenésün­ket, magyarázni kezdett: „El­romlott, hát megcsinálom. Érde­kes szerkezet”. Es már köszönj: is, várta az újabb műjét. A minket kísérő főorvos pedig elgondolkodvá, szinte magának mondta: „Ügy látszik, megint tö­ri a fejét valamin az öreg”. 1981. június. Farkas Gábor VALLOMÁSA AZ ALKOTÁSAIRÓL 9 A SZEL című művemben a haj szár­nyaló. A távolbanézés a szabadság; el­lentéte a rabság; a hajba vesző madár, a hátra csavart kar. A víz, a tükröződés, a víz fölött lebegő, tükröződő képződ­mény együtt: balatoni emlék. 9 AZ ÜT: életút; tele van félelmekkel. Az. ismeretlentől való rettegés, rossz előérzet, fenyegetettség, a hatalmas uj­jak árnyékával. A kicsi, törékeny fi­gura optimista, de léte csupán tenyér­nyi a világegyetemben. A kecskemé­ti Széchenyi Galéria mosta­nában újra és újra örvende­tesen hallat magáról. A lel­kes szervezők jóvoltából szép tárlatokban gyönyörköd­het a közönség. Jelenleg... Pél­dául a ’ fővá­rosban élő Né­meth Nelli mu­tatja be a mű­veit, önálló ki­állítás kereté­ben. Az érdek­lődéshez hoz­zájárult az át­lagosnál is tet­szetősebb, íz­lésesebb plakát is, és a nem éppen megszo­kott „tárlat­vezető”: egy sokszorosí­tott vallomás. A harminc­egy esztendős alkotónak ed­dig Budapes­ten kívül Nagy­kanizsán és Tatán is volt önálló kiállítása. Jelenleg az olaszorszá­gi, velencei tárlatát készíti elő. összeállításunkban rendhagyó módon ezúttal a képek repro­dukcióit a velük kapcsolatos sű­rített vallomásokkal együtt kö­zöljük. V. M. • A Pipacskirálynő fenségesen jár „bimbójogarjával”. A mesé­ben szereplő királynő ruhaele­meinek és a virágok belső szer­kezetének összekapcsolásával vá­lik az alak fantáziafigurává. v.v.v.v SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (25.) ö pedig, háttal a hangos lép­csőházi forgalomnak, s hóna alatt egy bonbonos dobozzal, mintha csak várna valakire, s eközben sétál a félemeleten, böngészi a neveket. Végül úgy hiszi, megta­lálta, amit keres. Átragasztott papírcsíkon dr. Endrődi olvasható, s folytatás­ként, de még az eredeti, alsó ki­írásiból, hogy Péterné és hogy ha­todik emelet. Minthogy más End- rődit nem talál, úgy dönt, hogy csak ez lehet a doktornő lakása, s miután jelentőségteljesen meg­nézi óráját, olyasféle látszatot keltve ezzel (de vajon ki előtt?), hogy megunta a várakozást, meg­indul fölfelé gyalog a hatodik emeletre. Persze mehetne liften is, mert éppen mind a kettő mű­ködik, de ez is i bonyodalmakat okozhatna. Hiszen nem tudhat­ja, hogy a kapcsológombok már évek óta kulcs nélkül működnek: a kulcsok elfordítva s beletörve a zárba, úgyhogy egyszerűen csak be kell lépni a liftbe, és meg­nyomni a kívánt emelet gomb­ját. De mert ezt nem tudhatja, ha ott szerencsétlenkedik az indítás­sal vagy megvár valakit, aki fél­vinné, megkérdezhetik, hogy ho­va megy, kit keres, és ő most ép­pen ezt akarja elkerülni. Ám bármennyire is igyekszik nyugodtnak vagy közömbösnek látszani, észre sem veszi, hogy kettesével veszi a lépcsőfokokat, s mire fölér a hatodikra, már nehezebben veszi a levegőt, és enyhe remegést érez a combjá­ban. Ezzel az enyhe remegéssel, amely most egy pillanat alatt a combizmaiból a gyomrára is át­terjed, csönget be az IL-es dok­tornő lakásába. Néhány pillanatig mindketten zavartan állnak a kis előszobá­ban, aztán a férfi még ott át­nyújtja a bonbonos dobozt, valami olyasféle motyogással, hogy: — Tessék, virág helyett... Már sehol nem találtam nyitva virág­üzletet ... A doktornő pedig ugyanilyen zavart sablonszöveggel veszi át: — ö, köszönöm szépen! De hát ezt se kellett volna, igazán... — Majd kedveskedve azonnal javít: — Tulajdonképpen nagyon szere­tem a csokoládét! — Igen? — Aha. Csak félek, hogy el fo­gok hízni. Itt elmosolyodik, mintha maga is jelezni akarná aggodalmának képtelenségét. De a férfi most nem reagál erre, nem kezd el tiltakozni, hogy: ugyan már, te meg az elhízás! — vagy más effé­léket, hanem csak a nő mosolyát nézi, és ugyanaz az izgalom fog­ja el, mint néhány nappal azelőtt, mikor először találkoztak. Tisz­tán csak erre a mosolyra emlé­kezett azóta is, és tulajdonképpen semmi mást nem tudott felidéz­ni, akármennyire erőlködött. A szélesen széjjelhúzódó és enyhe félhold alakú ajkak között kilát­szik szinte a teljes felső fogsor, és az áll félé keskenyedő ovális arcon ettől a széjjelhúzott mo­solytól valami kihívó, kamaszos kifejezés jelenik meg. A szemei viszont — s ezt voltaképpen most sem tudja eldönteni, hogy ellen­tétben vagy összhangban-e ezzel a mosollyal —, az egymástól kis­sé távol ülő szürkéskék szemek még nevetésükben is egy kis ria­dalmat vagy kutató gyanakvást tükröznek. A férfi úgy elmerül ebben, hogy észre sem veszi, mi­kor léptek be a szobába. Balra, az ajtó mellett áll egy bidermeier kanapé, apró rózsák­kal csíkozott huzattal, arra ülnek le mindketten. — Vesd le a zakódat — szólal meg a doktornő, látva a férfi kí­nos szertartásosságát. Sötétkék zakó van rajta, világoskék ing, nyakkendő, szürke, nadrág. S úgy ül, minth^ színházban lennének. — Kösz, majd levetem — vála­szol rekedt hangon, a torkát kö­szörülve. De csak kigombolja a kabátot, és miközben előre dől, bal alsó karjával egymásra tett combjaira támaszkodik, és kö­rülnéz á szobában. Ami első pillanatra szembetű­nik, az a rengeteg virág az ablak előtt. Faládákban, cserepekben sorakoznak a parkettán, és még a kisebb-nagyobb vázák is, friss vágott virágokkal, a földön áll­nak. A sötét és dióbama bútorok meglehetősen különböző stíluso­kat képviselnek ugyan, de mégis otthonos összhangot tudnak 'te­remteni, és kifejezetten üdítő eb­ben a betonkocka szobában, hogy egyetlen, úgynevezett modem bú­tor sincs benne. Se pálcikalábú présaltfa asztalok és lakkozott szekrények, se fémlétrákon im­bolygó lépcsős könyvespolcfalak és bárszekrényfalak, sem pedig a görgőkre szerelt ormótlan ülő­garnitúrák, élénk buklészövettel bevont habszivacs üléseikkel, amelyek pedig szinte minden új lakásban megtalálhatók. A férfi föláll, odasétál a szek­reterhez, és az üvegajtó mögött sorakozó könyvék gerincét néze­geti. Majd a szekreter felhajtott írólapját vizsgálgatja, az intarzia mintáit, a kulcslyuk réz foglala­tát, és az orvosnőhöz fordulva a bútordarab stílusát és korát igyekszik meghatározni. A nő el­neveti magát. — Ne légy már olyan feszélye­zett, jó?! Levethetnéd már azt a kabátot... És a nyakkendőt is. Ügy viselkedsz, mintha egy kö­KÖNYVESPOLC Elpergő napok Az utóbbi esztendőkben egyre többet olvashatunk a Békés me­gyében élő és ott alkotó írókról, költőkről, grafikusokról — mű­vészekről. Egymás után jelennek, meg a különféle antológiák, sőt, tudomásunk van önálló verses- könyv kiadásáról is. Most újabb antológiával gazdagodtak a 'bé­késcsabaiak, és mindazok, akik valamilyen úton-módon birtokába jutottak a könyvnek. Az Elpergő napok címmel napvilágot látott kiadvány nyolc költő terméséből ad ízelítőt: Kiss Anna, Űjházi László, Varsa Zoltán, Sass Ervin, Papp László, Tomka Mihály, Szú- dy Géza és Filadelfi Mihály ver­meiből állt össze a kötet, amelyet Rvzicskay György festőművész il­lusztrációi gazdagítanak. Ennek a kötetnek a kapcsán nagyon sok mindenről lehetne be­szélni. Többek között arról', hogy miként tudja megtenni a békés­csabai Városi Tanács, hogy köny­veket adjon ki, és ezáltal mecé­nása legyen az ottani alkotóknak. Persze ennek ellenkezőjére is kí­váncsiak lennénk: miért nem tud­ja megtenni ugyanezt több más város tanácsa? Jelen írásunkban azonban nem ezekre a kérdések­re keresünk választ, de arra vál­lalkoztunk, hogy mérlegre tegyük a békéscsabaiak antológiáját. Mi­lyen ez a könyv — tartalmilag természetesen ? Nem mondunk újat, ha olyan jelzővel minősítjük, amely úgy­szólván valamennyi hasonló gyűjteményre — akár olvasatla- nul is — elmondható: vegyes. Eb­ben egyaránt benne foglaltatik a jó. a kevésbé, jó és a gyönge is. így van az Elpergő napok eseté­ben is, hiszen a Versek Békésből alcímet viselő kötetet jellemzik az egészen jó, a közepes és az egészen gyönge versek, zavaros írások. Ha azt mondjuk, hogy — véle­ményünk szerint — némely szer­ző írása még gyönge, illetve gon­dolatilag zavaros, ezt korántsem a megbán tás szándékával tesszük, inkább jelezni kívánjuk vele azt, amit az ilyen írások sugallnak: szerzőjük az indulókra általában jellemző fogyatékosságokat mu­tatja. Persze akad olyan is, aki bár nem kezdő, mégsem nyújt kielégítő teljesítményt, mert ver­seit szétdúlja a tudatos épít­kezés hiánya, a ,/meg nem gon­dolt gondolat”, a minden áron való nagyotmondás sikertelensége, a szavakkal történő öncélú zsong- lőrködés. Véleményünk szerint — bár­mennyire is jó költő — Kiss An­na művei nem illeszkednek a kö­tetbe. Ezek ugyanis nem versek, hanem önéletrajzi ihletésű „babo­nás” írások. Újházi Lászlót még korai volt szerepeltetni. Versei ugyanis arról tanúskodnak, hogy nem azért ír, mert okosat és szé­pet tud mondani. Inkább a feltű­nést keresi — vagy az önálló hangot. Őrá elsősorban érvényes, hogy lépten-nyomon a kétes érté­kű, sőt a politikai (melléfogás csap­dájába esik. „Kidöntött fél pohár víz a valóság...” — olvashatjuk Életöröm című versében. Azután a Hullámzásban így ír: „Mentő­csónakban élünk... nem lát par­vetségi állófogadáson lennénk. — De tulajdonképpen örülök, hogy így kiöltöztél! — teszi hozzá majdnem meghatottam és hirte­len a férfi mellé lépve megcsó­kolja az arcát. — Hát el akartalak vinni va­lahová, nem? — De igen, de hát tudod. — Tudom. A fiad. 0 az? —■ mutat a könyvespolcon álló nap­tárra, amelynek felső részére Dá­niel fényképét montírozták. . — Igen, ő. Ez karácsonykor ké­szült Most már hat és fél éves! Iskolás! — Szép gyerek. — Szép és okos. Teljesen az apja. Szerencsére az eszét is tő­le örökölte. — Nem akarod meg­nézni? — Te... hadd aludjon. Ne keltsük fel... — Úgyis be kell takarnom, és különben sem ébred fel. Reggel hétig sosem szokott felébredni.-r- Majd később bemegyünk hozzá, jó? — és a férfi engeszte­lőén simogatja meg a doktornő erős szálú haját, aztán magához öleli és megcsókolja. Előbb a homlokát, a szemöldökét, a sze­meit — így megy le a szájáig. Amikor elengedik egymást; a nő zavart mosollyal visszaül a ka­napéra, ég az arca, de kezét a férfi felé nyújtja, hogy üljön le. Az végre leveti a zakóját, kiold­ja a nyakkendőt, és leül a dok­tornő mellé. (Folytatása következik.) tot, jó vizet reményünk.” Ide sorolhatjuk azonban a többi ver­sét is (Űjságolás, Szonett sb.) Kí­vánjuk, hogy mihamarabb talál­jon értelmes hangjára. Ennek az értelmes hangnak im­már a közelébe jutott Tomka Mi­hály, aki tizenegy alkotással sze­repel az antológiában. Némely verse (Számvetés, Talizmán, Hó- hátország, Múlandó-múlhatatlan) már érett költőt mutat. Elébem állt egy útkereszt című versét Aragon-utánérzésnek véljük („Elébem állt az új hídon, önma­gam régvolt képe mása ..mint ahogyan némely más versének írásakor Ladányi, illetve Pilinszky „szellemujját” látnánk érvénye­sülni. Szúdy Géza költeményei egy kiegyensúlyozott ember belső vi­lágáról vallanak tiszta hangon, meggyőző őszinteséggel. Talán ha önmagához szigorúbb, igényesebb lenne, ha nem engedné át magát a „diadalmas reménytelenségnek”, keményebb, nagyobb hatású ver­seket tudna írni. Jelenléte a kö­tetben azonban mindenképpen in­dokolt. Három költőről — Varsa Zol­tánról, Sass Ervinről és Papp Lászlóról — azért írunk együtt, mert véleményünk szerint ők kép. viselik az antológia jó színvonalát, s tágabb értelemben ők a leg­jobb költők azon a tájon. Hang­juk, versépítő módszerük, monda­nivalójuk természetesen megkü­lönbözteti őket, de a mércét ők tartják magasan. Varsa Zoltán Dal című verse érett és tudatos tehetségre vall, éppen úgy, mint A szomorúság mondatai, vagy a Közgazdaságtan és a Z. történé­sei. Csupán két sort idézünk az utóbbi versének végéről: „Élek. Történek. Létezem. A többi mind: adósság”. Búcsúztató versében azonban erősen érződik a nagy amerikai költőnek, a szabadvers atyjának, Walt Withman-nek a hatása: „mondom tovább az élet hatalmas versét...” Sass Ervin az érett tisztaság hangján szólal meg. Ö nem bra- vúroskodik, nem agybénító szó- káprázatokkal operál, hanem a kiharcolt és megszenvedett egysze­rűséggel üzen. Ez az egyszerűség azonban bonyolult lelki folyama­tok ehédméh^,é'Pí,máskof”^ága" ki az erdőt / ne hagyj több fát csak kettőt / keresztedhez épp elég / ácsolhatod mielőbb /társaidat ne keresd / ki megmaradt, azt sze­resd”. Talán a rímekre kellene nagyobb gondot fordítania, hogy költészete teljes értékű legyen. Különösen erős egyéniség Papp László. Föl kéül figyelni verseire. Például fiz Intelem, A Bérenc ut­cai kert, Az ostoros legény, Vik­tor címűek országos nyilvánossá­gért kiáltanak. Sajátos világot és problémakört mutat föl Filadelfi Mihály két verse, a Döbbenet és a Varjak szürke ég alatt. Tőle ez a két hosszabb költemény található a kötetben. Filadelfi ugyanis jó köl­tő lenne, ha mondanivalóját to­vább érlelné, ha nagyobb mű­gonddal, önfegyelemmel, több odafigyeléssel ima. Tehetségét kár zabolátlanul szábadjára ereszte­nie, szükséges volna a József At- tila-i szép szó igényével papírra vetni írásait. Amint említettük, a kötetet a békéscsabai Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága adta ki, s az a Kner Nyomda gyomai üzemében készült. Gál Farkas Rock-éjszaka Valóságos kis rockfesztivál színhelye lesz június 27-én, szom­baton délután 5 órától a Lakite- lek-tőserdei nagytisztás. A sza­badtéri színpadon fellép a Karát, a Neylon, a GM 49, a Prognózis, a Konzum RT, a 100 Folk Celsius, a Mini, a Rolls, az East, a P. Mo­bil és az Old Boys együttes. Ki­egészítő programként a Beatle- sekről diaporámát és több zenés kisfilmet vetítenek le. (A falra­gaszokon meghirdetett Kopasz kutya című nagyfilm vetítése el­marad.) A KISZ Központi Mű­vészegyüttes Folk Pódiuma, a KISZ Kecskeméti járási Bizott­sága és a tiszakécskei járási mű­velődési központ rendezvényének műsorvezetői: Boros Lajos és Arató András. A non-stop folk-/ műsor után — a hajnali órákban — különvonat indul Kecskemét­re. Ugyancsak a hét végén — szombaton és vasárnap — megyei ifjúmunkás kempingtalálkozóra kerül sor a tőserdei Holt-Tisza partján. v \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents