Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-25 / 147. szám
1981. június 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Képviselő — választóival fogadóórák, találkozók, látogatások és sorolhatnánk tovább a képviselők és választóik személyes beszélgetéseire alkalmat adó formákat, amelyek önmagukban is ■ rendszeres kapcsolattartást jeleznek, s tartalmukban megegyeznek: nélkülözik a csupán udvarias gesztusokat. Komolyak és őszinték. Hasznosak, mert mindig közös ügyekről folyik a diskurzus. Mint kedden délután, Kecskemét egyik külterületén... NYERS REZSŐT, Kecskemét országgyűlési képviselőjét fogadták a ménteleki választópolgárok. A Kossuth Termelőszövetkezetben kezdődött a program. Tájékoztatójában Forczek András, a közös gazdaság elnöke nem ta- kargátta a szövetkezet gondjait. Részletesen beszélt a termelőszövetkezet felhős múltjáról, jelenlegi nehéz helyzetéről, a gyenge adottságról, a vissza-visszatérő veszteséges esztendőkről, a sok idős emberről,, s a jövőről is, „feltámadásuk” akadályairól, s nem utolsósorban említette határozott céljukat: az, alaptevékenységük ne legyen veszteséges. Nem kevés erőfeszítésbe kerül ez nekik a növénytermesztésben, állattenyésztésben egyaránt. S ha sikerül, félig-meddig nyert az ügyük, mert az ipari tevékenységük jövedelmező. De mindezt nézzük meg gyakorlatban — indítványozták a termelőszövetkezet vezetői a képviselőnek, aki dr. Romány Pálnak, a megyei pártbizottság első titkárának és Kecskemét párt-, állami, társadalmi szervei vezetőinek kíséretével üzemlátogatásra indult. Megnézte a húsüzemet, a tehenészetet, s a nyereséget hozó ipartelepet. De az itt látottak sem okoztak egyértelmű örömöt. A telep egyik részén fedett csarnokban, tehát elviselhető körülmények között készítik a lakatosok, hegesztők a hidrogló- buszokat. Velük szemben, a galvanizálóüzemben viszont néhány perc — hát még nyolc óra! — eltöltése sem kellemes. Szinte elviselhetetlen a fel-felcsapódó savfelhő. Az üzem rekonstrukciójához, új, illetve modern gépek beszerzéséhez három és fél millióra lenne szükség. De honnan vegyék a pénzt? Ennek egyik függvénye: ne legyen veszteséges az alaptevékenységük. Tehát idő — s .nem kevés munka — kérdése, hogy ez a gondjuk is megoldódjék. A képviselő látogatásának következő állomása felé vezető la- dánybenei út egyik fele lezárva: több éves kérésnek eleget téve, most hatméteresre szélesítik az úttestet. A Ménteleki Általános Iskola városi diákok által is megirigyelt épületében Kozla Lukács igazgatóhelyettes, a lakóterületi népfrontbizottság elnöke elmondta egyik új eredményüket: ősztől több mint harminc diák napközi otthonos ellátására nyílik léhetőség. A látottak alapján gondokról, eredményekről, tervekről folyt a beszélgetés visszafelé. Aztán, a termelőszövetkezet központjában Nyers Rezső részvételével illést tartott a Hazafias Népfront városi elnöksége. S még tartott a napirend, a ménteleki lakóterületi népfrontbizottság munkájáról adott tájékoztató, amikor a szomszédos teremben javában gyülekeztek .a helybeliek, várva a képviselőjükkel való személyes találkozást. Meglepően sokan, csaknem százan jöttek el a késő délutáni programra. Először Nyers Rezső adott tájékoztatást az országgyűlés munkájáról. S mint arra számítani lehetett, .részletesebben szólt a ma kezdődő nyári ülésszak első napirendjéről. Mint mondta, az ország tavalyi költségvetésének megvitatása egyebek között azért érdemel különös figyelmet, mert ezzel kapcsolatban sok jelentős gazdasági kérdés, eredmény és gond egyaránt felvetődik majd. Az eredmények között említette például, hogy tavaly a népgazdaság alapvető törekvéseit sikerült teljesíteni. Lényegesen javult az ország külgazdasági egyensúlya. De nem értük el, hogy ez az egyensúly teljes és tartós legyen. Egy másik eredményről _is érdemes szólni, nevezetesen arról, hogy tavaly az életszínvonalban sikerült megtartani, amit 1979- ben elértünk. S mi az, ami nem sikerült? A termelésünket nem tudtuk a tervezettnek megfelelően növelni. A mezőgazdaságban jelentős eredményeket értünk el, de az ipari termelés az 1979-es szinten maradt. Az ok a hatékonyság hiányában keresendő. Es sajnos, az idei év első öt hónapja alatt sem lehetett tapasztalni e téren lényeges javulást. Pedig jövőnk egyik kulcskérdése a termelés hatékonysága. A képviselőtől átvéve a szót, a ménteleki választópolgárok szintén jövőjük egyik kulcskérdéséről, szűkebb hazájuk fejlődéséről. illetve a külterület gondjairól, problémáiról beszélgettek. Például arról, ami jelenleg leginkább bosszantja őket, hogy gyakran még a déli órákban sem, szombatonként pedig egyáltalán nem kapnak kenyeret, s egyéb alapvető élelmiszert sem a külterületi boltban. Tehát oda-visz- sza, tizenkét forintért be kell menniük autóbusszal Kecskemétre. így sokkal drágább a tej, a kenyér. A külterületi üzletet ellátó UNIVER Szövetkezetnek többször jelezték már a gondjukat, de hiába. Nem vigaszként jegyezte meg Nyers Rezső, hogy ez sajnos, országos probléma. Mint az országgyűlés kereskedelmi, bizottságának tagja, társaival együtt á bizottsági üléseken, amelyeken a Belkereskedelmi Minisztériumból, s a SZÖVOSZ-tól is részt vesznek, többször felvetette a kis települések ellátási kérdéseit. A megoldás nem tűr halasztást. Egyelőre körülbelül így fest az ördögi kör: a külterületi boltokban azért rossz az ellátás, mert nem jövedelmező, de azért nem jövedelmező, mert rossz az ellátás. A képviselő ígéretet tett, hogy ebben a témában a kereskedelmi bizottság ülésein a jövőben még inkább szót emel. A választók fölpanaszolták a külterületi kocsma — mert a rozzant talponálló nem nevezhető .vendéglőnek — tarthatatlanságát is. -A közelben nincs presz- szó, ahol a méntelekiek ülve elfogyaszthatnának egy kávét, vagy üdítőt. Az UNIVER a kocsmát nem alakítja át. Kulturált szórakozásról imigyen szó sem lehet Ménteleken. Jogos a panasz. Egy másik választópolgár a külkereskedelemnek a termelőkkel való jobb, szorosabb kapcsolatára hívta fel a figyelmet — ugyancsak jogosan. Ismét másik felszólaló a hús «exportálásának jelentőségéről beszélt, amire válaszában az országgyűlési képviselő elmondta, s ez a kiskunfélegyházi és a bajai húsfeldolgozókra is fokozottan vonatkozik, hogy olyan minőségű termékek gyártására van szükség, amelyeket a Közös Piac országai megvásárolnak. Ez nagyon .lényeges feladat, ugyanis manapság nem könnyű eladni a hústermékeket. A hosszúra nyúlt, ám nagyon érdekes beszélgetésen a méntelekiek szóvá tették még egyebek között azt, hogy éjszaka nem tudják beszállíttatni Kecskemétre a ■súlyos betegeket, tehát valamilyen megoldásra lenne szükség. A beszélgetés végén az egyik választópolgár .megkérdezte: közösségi gondjuk, problémájuk orvoslására, ha segítséget akarnak kérni a jövőben is, hol találják meg képviselőjüket? Nyers Rezső egyszerűen, de nagyon szívélyesen válaszolt: „Budapesten, a Közgazdaságtudományi Intézetben rendszerint megtalálnak. Várom önöket.” Tárnái László Neheztelek C mlékeztetek rá, milyen lel- kendezve dicsértem meg a Szolnok—Lakitelek—Kecskemét viszonylatban közlekedő „piros vonatot” tavaly december elején, amikor hófúvásban, zimankóban mindössze egy órás késéssel futott be a „hírős város”-ba. Holott büszke és „fővonálas” szerelvénytársai fél-, sőt háromnegyednapot várakoztattak a szegény elcsigázott utasokkal olyan fontos vasúti gócpontokon is, mint amilyen Szolnok. Nos — ha azt az elismerést learatta az én kis „pirosom”, úgy illő, hogy most viselje el dohogá- somat is a keddi rendetlenkedése miatt. Mert az kicsit sok volt a jóból. Ügy volt, hogy Szolnokról „nagyjából” menetrend szerint indult a „piros”, tehát úgy fél és háromnegyed nyolc között. De alig „tette ki a lábát” az állomásról, határozottan éreztette velünk, hogy valami nem stimmel a motor-mozdonyában. • Meg-megállt, s még csak azt se lehet mondani, hogy „körülnézett”, mert mintha fehér bottal tapogató vak volna, éppencsak továbbcammogott. Nagynehezen azért sikerült beállni a tószegi indóház elé. Ahol is Vártunk, vártunk, mígnem jött a kalauz, hogy szálljunk át másik motorvonatra, mert ez lerobbant. Engedelmeskedtünk, örültünk hogy végre elmozdulunk Tószegről. Ezzel a másik „pirossal” már nem is volt baj. Csupán az rontotta le hangulatunkat, hogy a vonatkísérő egyszercsak bejelentette: aki Kecskemétre akar utazni, majd Kiskunfélegyházán szálljon át, mert ezt a vonatot Lakiteleken nem várja be a Kecskemétre taftó „piros”. Na hális- tennek. volt már alkalom többa „pirosra” irányú kalkulációra. Mi lesz, ha Félegyházán is lekéssük a csatlakozást? Egyáltalán van-e hamarosan olyan vonat nem csak délután f oly tatha tjük-e utunkat? Aztán: nem elég, hogy „eltérít” bennünket eredeti irányunkból a vasút, de még arra is kényszerít, hogy Kiskunfélegyházától Kecskemétig jegyet váltsunk. Mert köteles-e elhinni a Szeged—Kecskemét—Cegléd vonalon szolgálatos kalauz, hogy akaratunkon kívül jöttünk erre a kényszerpályára ? Mielőtt belefúltunk volna a komplikációk találgatásába, szerencsére közölte a másik kalauz, hogy lépjünk csak le mi, Kecskemétre igyekvők Lakiteleken, mert onnét 12 óra tíz perékor kapunk csatlakozást. — Félegyházáról nem lenne hamarabb ? — Az elég bizonytalan. Három percnyi idő ván, s hátha nem érjük el. így aztán mégiscsak Lakite- 1 leken szálltunk ki. Persze hogy igyekeztünk tisztázni a vasutasoknál, valóban tovább tu- dunk-e haladni délben Kecskemétre. Megnyugtattak: hogyne. Megnyugodtunk. Mialatt az eddig megtett út részleteit taglaltuk, hogy például még Öbögön álltunk, amikor Kecskeméten kellett volna leh- nünk egy házaspár igazolást kért a forgalmi irodán. Arról, hogy vonatkésés miatt nem tudhattak idejében beérni Kecskemétre — bírósági tárgyalásra. — Annak már úgyis régen vége — mondotta a férj —, de mindenképp meg kell jelennünk, mert a bíróságon meg a munkahelyemnek kell igazolást kérnem. Hogy ott voltam, nem lógtam. Ez csak két ember az utasok közül, s hirtelenjében mennyi bonyodalmat okozott az a rakon- cátlankodó „piros". Jómagam majd csak „kimagyarázom” a késést ezzel a cikkel, de hát rajtunk kívül is teng-leng itt néhány lemaradó. C akkor felvillant az isteni ^ mentőötlet: van még autóbusz is a világon! Nosza, érdeklődjünk. Egyik vasutas: — Az már elment fél kilenc tájt. Másik vasutas: — Hacsak nem késett az is. ' Célbavesszük a helyközi buszmegállót a tanácsháza előtt. Eled bennünk a remény, mert öt hely- .beli vár a pavilonnál. Egy öregúr bizakodva fürkészi a távolt: —i Még nem jött be a kecskeméti? — Menetrendváltozás van. Azt mondják, most lesz busz. Megnézem a pavilonablakban sárguló menetrendet: 1979. május 28-tól érvényes. Tehát ez változott meg? De akkor miért nem rakott ki újat a Volán? Az öt idevalósi megunja a hiábavaló várakozást; hazamegy. Jönnek a „bírósági” útitársak, örömmel újságolják, hogy „azt mondták, most tizenegykor lesz autóbusz Kecskemét felé”. Jönnek mások is. Tizenegykot semmi. Később sem. A szomszéd hivatalban annyit tudnak, mint mi. Letörten kullogunk vissza az állomásra, bevárjuk azt a bizonyos 12 óra hát perces „pirost”, és pontfbaii egy órakor beosonunk Kecskemétre ... Fél tíz helyett. Mennyi kavarodást okoz, ha egy motor, műszaki állapotát felületesen vizsgálják meg induláskor ..'. Tóth István Szakács Istvánná virágai Az élet változásaira jó példa egy olyan kis falu lakóinak múltbeli és jelenlegi sorsa, mint amilyen a megyében Soltszentimre. Ott jártunk a napokban. Azok a — ma már jólétben nevelkedő — tizenévesek, akiik kedvüket vesztik, ha nem három, csak kétféle fagyit kapnak a tölcsérbe, bizonyára kissé hitetlenkedve hallgatják Szakács Istvánnét: a történelem lapjairól nem csupán sorok jutottak osztályrészéül. — Tízen voltunk testvérek — emlékszik gyerekkorára a tanácsi hivatalsegéd, akinek a férje ma mezőőr és községi tűzoltóparancsnok. — Surnmás- gyerek voltam. Tizennégy éves koromban Ótóhalomba jártunk aratni. Ebédre 2—3 kanál tarhonyát kaptunk, meg is utáltam örökre. Napszámba eljártunk akár tíz kilométerre is, gyalog. Nagyon nehéz kenyér volt! Napfelkeltéig ott kellett lenni a határban. Aki addig nem állt be a répa-, vagy a kukorica- táblába, oda se mehetett. Früstökig várhatott. Csak azután kezdhetett el dolgozni. De mire jutott az már estig ? ... Kenyeret ritkán láttunk. Ez az, ámit sose felejtek el. Az éneklés volt egyetlen örömünk. Nekem mindig az volt a vágyam, hogy a mi falunkról énekeljek. Ezért nagyon jól esett, amikor a legutóbb dr. Kálmán Lajos nép- zenekutató meghallgatta a summásdalaimat. Tetszett neki ez is: Szentimrei csonka torony Magas tetejében Rászállott a gólya Tiszta feketében Két szárnyának Jaj de ' fekete *a tolla Elhagyott a kisangyalom Nem tehetek róla Hát így. Dolgozok, énekelek. A tanácsházát reggelente takarítom. Utána elviszem a házakhoz a levelet. Jó időben ez egy jó séta. Délután? Akikor meg a parkot gondozom, mert ha körülnéznek, láthatják: mi nagyon szeretjük itt a szépet! Ebéd után kimegyek kapával rendbetenni a tanácsháza parkját. Megöntözöm a rózsákat, a bokrokat, meg a fákat. Van itt egy magas cseresznyefa. Arra is van gondom. Ahol kapálgatok, a park mellett, ott a hősök szobra. Katona zászlóval, kőből kifaragva. Alatta tábla. Ezt mi nagyon óvjuk és szeretjük. A második világháborúban odaveszett három soltszentimrei ember emlékére készítette a tanács. Antal Józsefet, Gyurik Pált és Jurinka Józsefet, akiket a háború elvitt, ismertem ón magam is. Napszámosok voltak, épp olyan szegény, egyszerű emberek, mint én. Talán ezért is szeretem a virágokat ezen a helyen annyira, hogy délután mindig itt kezdek kapálni. K—1 Moldova György kapta az idei Karinthy-gyürüt Hetedik alkalommal ítélte oda a Karinthy-gyűrűt a Magyar Rádió Elnöksége. Ezúttal — csaknem két évtizedes kabarészerzői tevékenysége elismeréseként — Moldova György írót tüntették ki. A népszerű rádiókabaré szerzőgárdájának tagjaként az utóbbi években rendszeresen jelentkezik szatíráival. Az idei szezonban háromrészes szatírasorozatával aratott nagy sikert a rádió- hallgatók körében is. A Karinthy-gyűrűt Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnökhelyettese szerdán nyújtotta át a Rádió székházában. « A Rádió elnöksége és az irodalmi főosztály által alapított gyűrűt eddig Marton Frigyes, Komlós János, Szilágyi György, Mikes György és Somogyi Pál, Hofi Géza és Kaposy Miklós kapta meg. (MTI) AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL: Vakáció veszélyekkel A FELNŐTTEKNEK, szülőknek tudomásul kell venniök, hogy a gyermekeket elsősorban a játék“ ismerteti meg az őket körülvevő világgal. Napjainkban viszont már sok olyan játékforma alakult ki, amely szinte teljesen kikapcsolja a gyerek figyelmét, óvatosságát a környezetet illetően. Erről azért kell szólni, mert megjött a nyár, itt a vakáció, sok az utcán játszó gyermek. Tudni kell azonban, hogy az önfeledt játék közben mindig veszély leselkedik rájuk. A természetes mozgásigény miatt, össze-vissza kerékpároznak, és sokszor csak az ügyes, megfontolt gépkocsivezetőnek köszönhető, hogy nem történik baleset. Néha azonban megtörténik a baj. Például a szülők a még váz alatt kerékpározó 10 éves gyereküket főútvonalon küldték el a boltba vásárolni. A férfikerékpáron csellengve hullámvonalakat leíró gyermeket elütötték. Szerencsére csak a kerékpár és az autó jobb fényszórója ment tönkre. AZ EGÉSZ ÉVI tanulás után a gyermekek felszabadultabban játszanak, szórakoznak. Nem szeretik, ha az év közben megszokott fegyelmezéssel, tanulásra utaló hatalmi szóval foglalkoznak velük. Ezért a szülőknek is segíteni kell a helyes nyári napirend kialakításában, hogy mindenre jusson idő. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert az unatkozó gyermekek kitalálnak szórakoztató dolgokat, amelyek a büntető törvénykönyv szerint többnyire javítóintézetet, vagy szabadságvesztést is vonhatnak maguk után. Csak említem, hogy nemrég egy építkezésen gázolajhordót gyújtottak fel. Az eredmény: pánik és a tűzoltóság kivonulása lett. A sajtó is sokszor ír több olyan tűzesetről, amelynek gyermekek az Okozói. A SZÜLŐI FELÜGYELET és ellenőrzés nélkül unatkozó gyermekek — főleg általános iskolások — a Széchenyivárosban, Hunyadivárosban, a Lenin tér környékén járműveket csonkítanak meg, szerelnek le róluk alkatrészeket, sőt elviszik és használat közben tönkreteszik azokat. Szomorú, hogy mindez főleg az éjszakai órákban történik, és így felmerül a kérdés, hol volt a szülői ellenőrzés, (nem hiányzott a gyermek — sokszor csak a 12—13 éves — otthon a szülőknek? Jelzéseinkre a gyámhatóság a a múlt évben 26 hasonló cselekményt elkövető .csaivargó, 14 éven aluli kiskorút vitetett el intézetbe. A kár megtérítése természetesen a hanyag, felelőtlen szülőt terheli, mert erre is sor kerül. Sokszor sírnak és futkosnak a kár elengedéséért, de a jog őket a kár megtérítésére kötelezi. S ez fizetésletiltással, végrehajtással jár együtt. A súlyosabb mulasztások miatt több szülő ellen büntetőjogi fe- lelősségrevonást is kezdeményeztünk. A normálisan gondolkodó, gyermekeiket féltő szülők valami hasznos elfoglaltságot is keresnek a leányuknak, vagy fiuknak. Nem szégyen a fizikai munka. Azt hiszem, hogy a szülők nagy része fiatal korában volt társadalmi munkán, vagy ilyen munkatáborban. Tanulja meg a gyermek még idejében, hogy mit vár tőle az élet és a társadalom. A GYERMEK — miként a felnőtt — vágyik a közösségbe. Itt alakulnak ki a barátságok az együtt végzett munka és a szervezett szórakozás közben. Így kizárt, hogy csöves legyen, és összeütközésbe kerüljön a törvénnyel. Erre nagyon felhívom az e témát figyelemmel kísérő és komolyam vevő szülők figyelmét. Több mint két évtizede foglalkozom a fiatalkorúak bűnözésével, és sokszor láttam, hogy számos fiatal került a törvénnyel összeütközésbe a szülői ellenőrzés elmulasztása .miatt. Szünidő következik, és ezért íródott e click is! Nem vitás, hogy a falusi gyermekeknek a szabadban való játékhoz nagyobb lehetőségük van. A városi gyerekek úgynevezett dühöngőkbe vannak bepréselve. Mindenki látott már ilyen drót- kalitkákat az új városnegyedek-1 ben. A gyermekek gyakran a száguldó autók között labdáznak. Sok gépkocsivezető ezzel nem törődik, és előfordul, hogy slalomoz- nak a labdát kergető 6—8 évesek között. Ha baleset történik — ami sajnos, egyre több van —, sokan . szülőket is hibáztatják, és ebben etikai, emberi szempontból igazuk van, mert nem lehet a gyermekeket teljesen magukra hagyni. Sokszor elmondjuk, hogy a legdrágább kincsünk a gyermek. Mégis hányszor látjuk a felnőtteket közömbösen elmenni az autók között, a forgalmas úton játszó, labdázó gyermekek mellett. Szerintem soha nem múlhat el a gyermekév. Ez nem .lehet kampány. Rájuk mindig vigyázni kell. A GÉPJÁRMÜVEK száma 10— 15 év alatt megsokszorozódott, millión jóval felüli számokról van szó. Ezért — hangsúlyozva a szünidőt — tudomásul kell venni, hogy a gyermekeknek a játék közben, de esetleg biciklizés, rol- lerezés stb. közben nincs kellő önfegyelmük. Koruknál fogva nem képesek jelzésre, szituációra, egyszerre figyelni. Ezért van, hogy a gyalogos közlekedési baleseteket 50 százalékban gyermekek szenvedik el. A gyermekek — mint tudjuk — figyelik a felnőtteket, tőlük a legtöbb magatartási formákat is megtanulják. Így a legjobb a személyes példamutatás — a közlekedési magatartásban is — részünkről. Elszomorító, hogy a nyári szünidőben a segédmotoros és kerékpáros gyermekek balesetei ugrásszerűen emelkednek. Felelőtlen és a gyermekének ellensége — az olyan szülő, aki vesz a 12—15 évesnek segédmotor-kerékpárt 5—7 ezer forintért, noha tudja, hogy nincs KRESZ-vizsgá- ja sem. Sok szülő kiengedi az útra és egyáltalán nem törődik azzal, hogy 8—10 éves gyermeke — noha a KRESZ ezt tiltja — főútvonalon gyakorolja — kamionok között — a kerékpározást. HA ELFOGLALTAK is a szülők, gondoljanak a szünidőben felszabadultabb gyermekek közlekedési magatartására, mert így kevesebb kórházi kezelésre, rendőrségi eljárásra, vagy ezeknél sakkal szomorúbb eseményre kerül sor a fiatalok által oly nagyon és felszabadultan várt vakációban. dr. Babay Imre fiatalkorúak ügyésze FILMJEGYZET Bátorság, fussunk! MEGSZOKTUK már, hogy a filmek főszereplői között legalább egy-kettő olyan is akad, aki valamivel, valamiben kiválóbb a többieknél, akit így van úgy, hősként tarthatunk számon. ’ Hát ebben a történetben keresve sem lelnénk hasonlókat. A legbátrabb, legjobb, leggonoszabb, legagya- fúrtabb, legkisebb, vagy legnagyobb stb. emberek nagy ívben elkerülték ezt a sztrordt. Legfeljebb azt lehetne elmondani Yves Robert filmtörténetének szereplőiről — kettő is van, egy férfi és egy nő — hogy a leggyávább, legtehetetlenebb emberek, egyszerűen képtelenek összeszedni magukat, ha baj van az életükben. A nő például nem meri elmondani férjének, hogy szeretője van (mármint a nőnek!), de mélyen hallgat arról is — ha szeretője oldalán tölti napjait — hogy ugyancsak őneki törvényes hitvestársa is van. Mint ahogy a férfi is gyáva, szeretne már kiszabadulni erélyes, anyagias felesége igája alól, de nem mer szólni. A KÉRDÉS, amire mulatságos választ keres a film: vajon szeret- het-e valaki egy ilyen szánalmas figurát, valódi antihőst? Egyáltalán, milyen sors várhat az ilyenféle alakokra? A film szellemes, talányos választ ad. Nem vidám- kodik ok nélkül, a jelenetek néha kegyetlenül elgondolkodtató módon gunyorosak. A kitűnő szereplőgárda pedig láthatóan úgy érzi magát az általuk megszemélyesített figura bőrében, mint hal a vízben. MARTON Belhomme-ot, a jámbor gyógyszerészt Jean Rochefort alakítja. Éva, a dekoratív lokálénekesnő szerepében Catherine Deneuve szőkeségében és hangjában gyönyörködhet a néző. Emlékszünk még bizonyára első nagyobb énekes szerepére, melyet a Chenbourgi esernyők című film- musicalban nyújtott. Az ötletek, a gondosan, finoman kevert poénok olyan hangulatot árasztanak, amelyek a francia vígjáték legjobb évtizedeit, a legkellemesebb, könnyed bukfenceit idézik. Cs. L. ! X
