Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MUNKÁSOK EZREIT ÉRINTI Ülést'tartott . a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évi. 147. szám Ára: 1,40 Ft 1981. június 25. csütörtök A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottságai 1981. június 24-én Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottsága tagja, a megyei pártbizottság első titkára, elnökletével kibővített ülést tartott. A tanácskozáson a testület tagjain kívül részt vettek: a megyei pártbizottság osztályvezetői, a városi és járási pártbizott­ságok első titkárai, a megyei tanács tisztségviselői és osztályvezetői, a jelentősebb megyei intézmények és a társadalmi szervek, vala­mint több nagyüzem vezetője. A pártbizottság ülésén részt vett Benke Valéria, a Politikai Bi­zottság tagja, a Társadalmi Szemle Szerkesztő Bizottságának elnöke. A megyei pártbizottság meghallgatta .és elfogadta: t 1. Romány Pál előterjesztésében a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának 1981. június 18-i üléséről szóló, az időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint az 1981. évi népgazdasá­gi terv végrehajtásának eddigi tapasztalatairól szóló / tájékoztatót. A megyei pártbizottság megvitatta és elfogadta: 2. Terhe Dezső, a megyei pártbizottság titkára előterjesztésében a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1980. évben hozott határozatainak végrehajtásáról adott jelentést. 3. A pártbizottság állást foglalt, hatáskörébe tartozó szémélyi kérdésekben. Németh Ferencet, a kecskeméti városi pártbizottság titkárát — a KISZ megyei Bizottságának volt első titkárát — fel­mentette a megyei pártbizottság ifjúsági bizottságának tagsági funk­ciójából. A testület Gráner Gyulát, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkárát, a pártbizottság tagjává, és az Ifjúsági Bizottság tagjává kooptálta. A szociálpolitika fejlesztéséről tárgyalt a Minisztertanács A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Meghallgatta és jó­váhagyólag tudomásul vette Mar­jai József miniszterelnök-helyet­tes beszámolóját a közelmúltban a Szovjetunióban tett hivatalos lá­togatásáról, valamint a magyar— szovjet gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kor­mányközi bizottság budapesti ülésszakáról. Megbízta a Gazda­sági Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedési tervet az ülésszak határozatainak végrehajtására. A Minisztertanács áttekintet­te a vállalati jóléti és kulturális alapok képzésének és felhaszná­lásának tapasztalatait. Megálla­pította, hogy az 1976 óta működő rendszer bevált, az alapokban rendelkezésre álló összpg évről évre dinamikusan növekedett, s tavaly elérte a 7,3 milliárd fo­rintot. Az érvényben lévő szabá­lyokat a rendszer alapjainak érin­tetlenül hagyása mellett, a Mi­nisztertanács állásfoglalása sze­rint úgy kell továbbfejleszteni, hogy több lehetőség nyíljon a jóléti ellátásra fordítható össze­gek ésszerűbb elosztására és fel- használására. A kormány — a tudománypo­litikai bizottság javaslata alap­ján — az országos középtávú ku­tatási-fejlesztési tervet „Az egy­séges szociálpolitikai koncepció fejlesztését szolgáló kutatások” című programmal egészítette ki, a kutatások irányítására a Ma­gyar Tudományos Akadémiát kér­te fel. A Minisztertanács jóváhagyó­lag tudomásul vette a felsőokta­tási intézmények kutató-fejlesztő munkájának helyzetéről szóló je­lentést. Megállapította, hogy a ta­pasztalatok kedvezőek, ezért he­lyeselte (és jóváhagyta a kutatási feltételek javítására előterjesztett javaslatokat. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Minisztertanács, a kormánybizottságok, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizott­ság 1981. második félévi munka­tervét. (MTI) Képviselő — választóival 3. oldal Vakáció veszélyekkel 3. oldal Tudomány—technika 4. oldal Fogyasztói árpolitika, 1981 4. oldal Munkára nevelnek a Szovjetunióban 3. oldal A mi otthonunk 7. oldal Benke Valéria Iá Tegnap egész napos látogatásra Kecskemétre érkezett Benke Va­léria, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja. Változatos program keretében ismerkedett Bács-Kiskun életé­vel, a szocialista építés eredményeivel. Délelőtt tíz óraikor a ven­déget Ro­mány Pál, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gajdócsi István, a me­gyei tanács el­nöke fogadta a pártszékház­ban. Ezt köve­tően Benke Valéria részt vett a megyei pártbizottság ülésén^ majd vendéglátói­nak társaságában ismerkedett Kecskemét szellemi életével, mű­velődési intézményeivel, művé­szeti műhelyeivel. Először ellátogattak Bozsó Já­nos festőművész műtermébe, meg teki ntették az értékes nép­rajzi gyűjteményt, majd megnéz­ték a Naiv Múzeum kiállításait. Ebéd után az előzetes program­nak megfelelően a vendég a me­gyei és városi vezetők társaságá­ban a Gépipari és Automatizálási . Műszaki Főiskolára látogatott. Itt dr. Kapitány Sándor főigazgató tájékoztatta őt az intézményben folyó oktató-nevelő munkáról, a szakemberképzés eredményeiről. Ezt követően közösen megtekin­tették a főiskola korszerűen fel­szerelt műszaki-oktatási labora­tóriumait, többek között az in­tézmény büszkeségeit: a számító­géppel irányított fröccsöntőgépet és „polariszkóp” elnevezésű op­tikai műszert. A Politikái Bi­zottság tagja a „laboratóriumi sé­ta” során elbeszélgetett a gya­korlati képzést végző pedagógu­sokkal és a'gépeken, műszerek­kel dolgozó hallgatókkal. • Ismerkedés a korszerű oktatási berendezések­kel a műszaki főiskola laboratóriumában. A továbbiakban a műszaki fő­iskola központi épületében ta­lálkozott a megyeszékhely értel­miségének képviselőivel: taná­rokkal, írókkal, mérnökökkel, va­lamint a művelődési munka irá­nyítóival és a felsőoktatás kép­viselőivel. Miután dr. Körös Gás­pár, a városi-pártbizottság első titkára rövid tájékoztatást adott a megyeszékhely társadalmi­gazdasági helyzetéről, a jelenle­vők kérdéseket tettek fel Benke Valériának. Az eszmecsere so­rán szó esett többek között az értelmiség közéleti szereplésé­ről, az értelmiség és a munkás­osztály kapcsolatáról, a tudás tár­sadalmi hasznáról és elismerésé­ről, valamint a műszaki fejlesz­tés, a szakemberképzés és a ká­derutánpótlás időszerű kérdései­ről, s az ezzel kapcsolatos to­vábbi teendőkről. A Politikai Bizottság tagja a látogatási program befejezése­ként a megyei vezetőkkel együtt a Kiskunsági Nemzeti Parkkal is­merkedett, ahol dr. Tóth Károly igazgató adott tájékoztatást az ott folyó munkáról. V. M. Júliusban három megyei üzem áttér az ötnapos munkahétre A megye állami és szakszerve­zeti szervei az ötnapos munka­hétre való áttérés megfelelő elő­készítésére a megyei tanács osz­tályainak, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának, a szövetkezetek megyei szerveinek, s több válla­latnak a képviselőiből koordiná­ciós bizottságot hoztak létre. Kü­lönösen fontos szerep hárul a bi­zottságon belül a megyei tanács munkaügyi osztályára, amely nyomon követi az ötnapos mun­kahéttel kapcsolatban megjele­nő rendelkezéseket és figyelem­mel kíséri a megye üzemeiben folyó előkészítő munkát. Az osz­tály vezetőjétől, dr. Tóth Imrétől arról kértünk tájékoztatást, ho­gyan haladnak az előkészületek, é? mely megyei üzemek térnek át az idén az ötnapos munkahétre. Az osztályvezető elmondta, hogy igen széles körű felmérések folynak megyeszerte, ezért a koor­dinációs bizottságba bevonták a MÁV, a Volán, a posta és több más szolgáltató szerv, valamint a helyi szakmaközi bizottságok képviselőit is. Sok mindenre fi­gyelemmel kell lenni az előkészí­tő munka során, különösen a munkásszállítás és egyéb szolgál­tatások ügyében. — Természetesen a munka zö­me a vállalatokra és a szakmai szakszervezetekre vár — mondot­ta a továbbiakban Tóth Imre. — A vállalatoknak ugyanis önerő­ből kell megteremteni az átállás feltételeit. Olyan intézkedési ter­vet készítenek, amelynek végre­hajtásával pótolni tudják az új munkarend bevezetésével járó munkaidőajap- és a vele össze­függő kieséseket. .Fontos feladat például a termelés szervezettsé­gének növelése, a vállalaton be­lüli munkaerő-gazdálkodás javí­tása, vagy a más szervekkel való kapcsolatok egyeztetése. Az a lé­nyeg, hogy az ötnapos munkahét bevezetése után nem csökkenhet sem a termelés, sem a dolgozók keresete. A koordinációs bizottság a vál­lalatok belső ügyeibe nem avat­kozhat be. Annál inkább segít­het a más vállalatokkal, illetve szervekkel való együttműködés összehangolásában, a sajátos he­lyi igények kielégítésében. Ilyen például Kecskemétén a lépcsőze­tes munkakezdés megszervezé­se. A vállalatoknak van még ide­je az új munkarendre való átté­rés intézkedési tervének gondos elkészítésére. A. termelő vállala­tok zöme ugyanis 1982. január 1-vel tér át az ötnapos mun­kahétre. Az egyéb intézmények és szervezetek pedig legkorábban a jövő év júliusában. Három me­gyei üzem azonban három és fél ezer munkásával néhány nap- múlva már az új munkarend sze­rint dolgozik. A Bajai Finomposztó Vállalat július elsejétől már minden szombatot szabaddá tesz dolgozói részére. Az üzem vezetése példa­mutató gondossággal dolgozta ki az erről,szóló intézkedési tervet. Az éves termelési tervet telje­sítik a munkaidőalap csökkené­se ellenére is. A jól kidolgozott szervezési intézkedések mellett alkalmazzák az úgynevezett Wer- ner-féle munkamódszert, s 10 százalékos termelékenységnöve­kedéssel számolnak. Ezenkívül korszerűsítették a vállalát belső irányítási rendszerét, s a továb­biakban következetesen vizsgál­ják a termelési költségek alaku­lását. “■ Az intézkedési tervet az üzemi demokrácia minden fórumán megtárgyalták. A bajai és a bács­almási gyár dolgozói — élükön a szocialista brigádokkal — mun- kaverseny-vállalásaikba is be­építették a vállalati intézkedési terv végrehajtását. A Papíripari Vállalat kiskun- halasi gyára is áttér július 1-vel az ötnapos munkahétre, az anya- vállalat terveinek megfelelően. A gyár vezetősége garantálja, hogy az ezzel kapcsolatos követelmé­nyeknek önerőből tesz eleget, és megteremti a lehetőségét az éves tervek teljesítésének. Az idén honosítja meg az új munkarendet a Kecskeméti Zománc- és Kád­gyár is. Az ötnapos munkahét bevezetését azonban július köze­pére tervezik, ami arra utal, hogy a feltételeket csak ettől az idő­ponttól tudják biztosítani. A koordinációs bizottság — mondotta végül a munkaügyi osz­tály vezetője — mind a három üzemnél nagy figyelemmel kíséri majd a gyakorlati tapasztalato­kat. A tanulságok igen hasznosak lesznek a többi megyei üzem új munkarendjének kidolgozásánál. N. O. • A Bajai Kinomposzto Vállalat bácsalmási gyárában ugyancsak július 1-én térnek át az ötnapos munkahétre. NEMZETKÖZI KOLLOKVIUM KECSKEMÉTEN Műanyagok szerepe a mezőgazdaságban Egyre korszerűsödő mezőgazdaságunk, már jó ideje nem nélkülözheti a műanyagokat: 1960-ban például 850, 1975-ben 23 ezer 300, tavaly 42 ezer tonnát hasz­náltak fel a nagyüzemi gazdaságok , és a kiskertek. Egy évtized múlva, pedig háromszor többre lesz vszük­ség, előreláthatólag. Ezzel összefüggésben a Magyar Agrártudományi Egyesület szakosztálya, a Műszaki és a Természettudományi Egyesületek Szövetségének Bács-Kiskun megyei Szervezete, a Kertészeti Egye­tem, kertészeti főiskolai kara, valamint a Műanyag- ipari Kutató Intézet háromnapos nemzetközi kol­lokviumot rendezett Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában. A szocialista országok, műanyag­gal foglalkozó vezető szakemberei mellett, megjelen? tek az NSZK és Franciaország kutatói is. A nemzetközi kollokviumot — amelyen részt vett dr. Matos László, a megyei tanács elnökhe­lyettese és dr. Csáky Csaba, a „MAE ügyvezető főtitkára is — dr. Somos András akadémikus, a „műanyagok a mezőgazdaságban” nevű szakosztály tiszteletbeli el­nöke nyitotta meg. Egyebeik kö­zött szólt arról, hogy hazánk 1968 óta tartozik a CIPA, a műanya­gok felhasználásával foglalkozó nemzetközi szervezet tagjai sorá­ba. Jean-Claude Garnaud, a CIPA főtitkára a nemzetközi szervezet hatásköréről és azokról az újabb eredményekről beszélt, a melyeket: a műanyagok felhasználásával ér-, telkei a földkerekségen.' A világ­konferenciák egyik gazdája 1972- ben éppen Magyarországon volt. Tavaly Portugália adott otthont, két év. múlva pedig Mexikóban találkoznak a műanyagkutatás­sal foglalkozó szakemberek. Az eszmecserék rendszerint jótéko­nyan hatnak az ország műanyag­iparának fejlődésére. Ezután dr. Szántó István ve­zérigazgató a műanyagok mező- gazdasági alkalmazásának lehe­tőségeiről szólt1: felhasználhatók az anyagmozgatásnál, csomago­lásnál, készülhet belőlük fólia, lemez, 1 palack, láda, rekesz, ra­kodólap; ' építőipari burkoló­anyagként jó hő-, hang- és víz- szigetelők; ajtót, ablakot, re­dőnyt állítanak elő belőlük. Nagyobb elterjedésre számít­hatnak a talajtakaró fóliák is, amelyek a szőlő- és gyümölcste- lepítéseknél 3—4 évig biztosíta­nak gyommentességet — amikor a fiatal ültetvények még érzéke­nyek a növényvédő szerekre. Bizonyára sokan kipróbálják majd az újdonságnak számító kettős falú polikarbonát növény­házat: egyet már felállítottak Keszthelyen, és újabbakat építe­nek Óbudán, Szentesen. Az új növényház előnyei közé sorolják, hogy sokkal olcsóbb tartószer­kezetet igényel, hiszen a négy­zetméternyi műanyag súlya nem több két kilónál. Fényáteresztő­képességét pedig hosszú ideig megtartja, ütésálló, tehát az eset­leges jégvihar sem tesz b^nne kárt. Sok műanyagot igényel az öntözés és a vízgazdálkodás is. A szőlőtermesztésben minden évben számottevő jég- és madár­kárral számolnak a gazdaságok. Ezt a különböző hálókkal, lehet el­hárítani, mérsékelni. A Magyar Viscosa Gyár 1250 tonna Netlon márkanevű polipropilén gyártá­sát tervézi. A nemzetközi kollokvium szín­helyén kiállítást. is rendeztek, amelyet dr. Macskásy Hugó tu­dományos tanácsadó nyitott meg és dr. Szabó Ambrus a „mű­anyagok a mezőgazdaságiban”- szakosztály titkára mutatott be az érdeklődőknek. Ma előadások és korreferátumok hangzanak el, holnap pedig a bel- és külföl­di szakemberek megtekintik a vízfüggönyös fóliasátor és a csep- penikénti öntözés alkalmazását a soroksári bemutatón, s megismer­kednek a legújabb talajtakaritási eljárásokkal is. 4 Sz. P. M. ő és kisbalta MIMI A címet alkotó két, találom­ra megnevezett áru bizonyos szempontból két végletet kép­visel a hazai kereskedelmi for­galomban. E két véglet frap­páns jellemzésére nyelvtani ki­fejezések jutnak-, eszembe több birtokos — több birtok, illetve egy birtokos — egy birtok. Az a bizonyos szempont pedig, melynek alapján ■ vizsgáljuk őket: az üzletekben elénk tá­ruló váilaszték. Megyek az ABC-be (Kecske­mét, városközpont) és' látom: rekeszek százaiban a legkü­lönbözőbb ízlést kielégítő — a- jó ég tudja hány, de legalább 30 fajta — üdítő ital, literes ■ és kétdecis palackokban. De említhetném a tejtermékek és húskészítmények hűtőpultját, vagy az édességek, illatszerek gondoláig is. Az ember csak ámul, bámul és valósággal ne­hezére esik eldönteni: melyiket vigye. A bőség zavara ez. Amit — sajnos, túlságosan is sűrűn — .felold egy másik tapaszta­lás, miszerint a 2—300 méter­rel arrébb, netán Baján, Duna- patajon, vagy teszem azt, Kun­' fehértón levő hasonló rendel­tetésű üzletben — noha van hozzá .hely és eladó elegendő — mindezen áruféleségnek csak a töredéke található meg. Másik példa. Kisbaltát (de említhetnénk kiskést, vasalót, füstcsövet, vagy más nélkü­lözhetetlen háztartási eszközt, szerszámot 'is) akarok venni. Keresem a vas-, a műszaki, a a sport-, az úttörő- és ezer­mester boltban, a Vidia-szak- üzletben: nincs. Végül a lakás- felszerelések áruházában 'talá­lok,, de csak egyetlen egyet, sorrendben is a legutolsót. Osztrák import, ami még nem lenne baj, hanem a mérete, az nem felel meg; túlságosan kicsi, amolyan gyújtást apríta­ni való. Nekem viszont hasáb­fa vágására alkalmas szeKer- ceszerűség kellene. Miként a többi vásárló, én is tisztában vagyok vele: igé­nyeink, fogyasztási szokásaink nehezen kiismerhetők,. követ­kezésképp bonyolult dolog a kereskedelem. És azzal is, hogy mostanság szinte minden el­árusító egységben az ossz be­nyomás ugyanaz: tömve va­lamennyi polc és pult, sőt a raktár is. Vagyis: mára az a legdöntőbb változás, hogy van mit kínálni, szemben azokkal az évekkel, amikor a nincs okozott nem kevés gondot. Ősi igazság, hogy a kereske­delem , van a lakosságért, és nem fordítva, továbbá, hogy mindenki a piacról él. Hát ezért sem hatnak meg engem a minden év . elején menet­rendszerűen hallható-olvasha­tó — az idén is többszőr el­hangzott — nyilatkozatok ar­ról, hogy a szerződéskötések alapján a forgalmazók opti­misták, hogy határozottan ja­vult az. ipar és a kereskede­lem kapcsolata, valamint hogy mindkét fél érzi: az igények kielégítése közös érdek, hiszen az emberek ezután várhatóan az eddiginél is jobban meg­gondolják, mire, milyen mi­nőségű árucikkre költik a pén­züket. Szóval, ha az üzletek­ben felkészültek a fogadá­sunkra, és kiszolgálásunkra, rendben van. Ezzel vannak megbízva, ez a kötelességük. De visszatérve az üdítő italra és a kisbaltára —, s az összes ilyen típusú, kisebb-nagyobb közszükségleti termékre —, a boltba járók százezreivel egye­temben képtelen vagyok meg­érteni: miért nincs, aminek . lenni kéne, s még inkább: miért nincs mindenütt, ami van. Barátom, aki történetesen préselő szakmunkás az egyik műanyagüzemben, a maga egy­szerű módján azt mondja: ne­ki teljesíteni kell a normát, különben elsején laposabb lesz a boríték. Járjon ugyanilyen következményekkel a lazítás az egész vonalon, kezdve nála, a gyártónál, egészen a megren­delőig, az üzletvezetőig. Más szóval: ha meg akar élni, min­denki végezze el a dolgát tisz­tességesen. Nem fölösleges ezt hangsúlyozni az üzleti, piaci tevékenység, az áruválaszték kapcsán sem, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nap­jainkban megnövekedtek — mindenekelőtt minőségében — a kereskedelemmel szemben támasztott társadalfni követel­mények, s hogy az ágazat dol­gozóinak nap mint nap új, el­eddig szokatlan feladatokat kell megoldaniuk. K. F.

Next

/
Thumbnails
Contents