Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-20 / 143. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 20. A VASKÜTI BÁCSKA TSZ KEZDEMÉNYEZÉSEI Nyérc és nyúl A vaskúti Bácska Termelőszövetkezetben az idén először foglalkoznak nyérctenyésztéssel. Ötszáz prémes jószágot vásároltak — vemhes anyákat — egy norvég cégtől. A telepet fokozatosan fejlesztik, 1983-ra már 2500 anyájuk lesz. Zority József, a pártalapszerve- zet titkára elmondja, hogy a gazdaságosság fokozása érdekében kezdeményezték ezt a lépést. Régi gondjuk, hogy a nyúlvágóhíd hulladékát, melléktermékét miképp hasznosítsák. A nyérccel kétszeresen is jól járnak. Egyrészt a mellékterméket feletetik, másrészt a prémet értékesítik. Mielőtt a telep kedves, fürge, fekete és barna szőrű jószágait „meglátogatnánk”, narancsszínű köpenyt veszünk fel. A gondozók is ilyet hordanak — válaszol ki nem mondott kérdésemre, szinte mentegetőzve a telep vezetője, Erdélyi Árpád. — A jószágok megszokták ezt a színt, más árnyalatoktól idegesek. Egyébként is rendkívül1 érzékenyek minden külső hatásra. • A nyérctelep festői környezetben, fák között épült. I Néhány hetes nyérc a telepvezető kezében. (Straszer András felvételei) • A nyúl ketrecekben főként újzélandi törzsállományt tartanak. test, és ha sikerül meghonosítani, akkor növelik a létszámot. Megszabadulunk a narancssárga köpenyektől és a párttitkárral átmegyünk egy másik telepre, ahol szintén prémes jószágokat láthatunk. Nagy György telepvezető büszke a pirosszamű, fehér szőrű állatokra. ötszáz anyanyúljuk van, újzélandi fajta. A háztájiba 1500 darabot helyeznek ki az idén a ' Valamennyi ketrec tetején egy tenyérnyi barna masszából csipegetnek a mozgékony állatok. A táplálék összetételét recept határozza meg, húsból, zöldségfélékből, vitaminokból és még sok egyéb komponensből áll. A húst részben a nyúlvágóhídról kapjuk, de a környező termelőszövetkezetekkel is megállapodásunk van az elhullott állatok átvételére. A vágóhídi mellékterméket, az elpusztult jószágokat megfőzzük, majd összeállítjuk a nyércek táplálékát. A telep mögött már elkészültek a nagyobb ketrecek, amelyeket a termelőszövetkezet saját műhelyében gyártottak. Ide kerülnek a imár említett norvég céggel kötött megállapodás alapján a Schadow nevű rókák, amelyek augusztus végén érkeznek. Ez a fajta a kékrókának egyik változata. Kétszázzal kezdik a tenyészszaporulatból, a nyúlvágóhíd folyamatos működése érdekében. Arról is tájékoztat, hogy ez a nyúl szapora, nem annyira érzékeny a környezetére, hetet-nyol- cat fial. Kaliforniai fajtát is beszereztek. Keresztezéssel tovább akarják javítani a tenyészanyag tulajdonságait. A nyúl egyébként három hónap alatt éri el a 2,6 kilogrammot, ebben a súlyban kerül vágásra. — A háztáji gazdaságokkal történő együttműködésnek köszönhetjük — magyarázza a párttitkár —, hogy a vágóhidat el tudjuk látni nyersanyaggal. A háztáji bizottság munkáját a pártszervezet is figyelemmel kíséri. Éppen ma tárgyaljuk meg taggyűlésen a tevékenységükről . szóló jelentést. Sok segítséget ad a termelőszövetkezet a nyúltenyésztőknek is. Nemcsak tápról gondoskodunk, hanem lucernaföldről is. Vaskú- ton például 2 ezer négyszögöl, a bajai tenyésztőknek 7 ezer négyszögöl lucerna került kiosztásra. A bajai áfész szervezésében szintén sokan tenyésztenek nyulat, részükre 3500 négyszögöl lucernaföldet adtunk. Említésre méltóak a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet kezdeményezései. A prémesállatok nagyüzemi tenyésztése nálunk még újnak számít. További terveik vannak a fejlesztésre. — Természetesen az előrelépés különösen ezekben az ágazatokban nagy kockázattal jár — mondja a pártalapszervezet titkára —, de mi vállaljuk ezt, mert enélkül nincs haladás. K. S. Felelősségteljes döntés Pályaválasztási BESZÉLGETÉS A PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL megbízott. Nemrégen meg ritkaságszámba ment ez a foglalkozás. A szorító munkaerőhelyzet, s az igény, hogy a fiatalok és szüleik a — gyakran egy életre szóló — döntés előtt mind jobban megismerhessék a választott szakmát, szükségessé tette a pályaválasztással foglalkozó szakemberek foglakoztatását az üzemekben. Többségük másodállásként, mellékfoglalkozásként végzi tevékenységét, miként Kisgyörgy Tibor is, a kunszentmiklósi 620. számú Szakmunkásképző Intézet szakoktatója, a VÁV-gyáregység pályaválasztási megbízottja. Valójában folyamat — Pályát választani —, ez mindig nagy gond gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Miben segíthet a pályaválasztási megbízott? — Egy dologban feltétlenül: a lehető legváltozatosabb módon, s a lehető legalaposabban bemutatni a szakmát, a pályát, a foglalkozást. A pályaválasztás valójában folyamat: a gyerek már kisebb korában is érdeklődik valami iránt, ez az érdeklődése később kiteljesedik, megszűnik, vagy átalakul.. Ami nagyon fontos, hogy a döntésnek valóságalapja legyen, ne vala-* miféle — esetleg hamis — illúziókra épüljön. — Milyen eszközök állnak rendelkezésre a szakma bemutatásához, megismertetéséhez? — A munka többnyire az általános iskola által szervezett pályaválasztási értekezlettel veszi kezdetét. Itt a szülők (többségük részt vesz az értekezleten) részletes tájékoztatást kapnak a vállalat tevékenységéről, jelenéről, jövőjéről, a lehetőségekről, és természetesen a választható szakmákról. Emellett pályaválasztási tanácsadó füzetet adunk ki, s küldünk meg a VIII. osztályos tanulóknak. Látni és gyakorolni — Értekezlet, füzet... Nem túl eredeti, nem túl meggyőző módszerek... — Van más is! — újságolja Kisgyörgy Tibor. — Célunk az, hogy a fiatalok ne csak hallomásból, fényképekről „ismerjék meg” leendő szakmájukat, hanem a valóságban, a helyszínen barátkozzanak meg a munkával, sőt maguk is gyakorolhassák azt. — Erre milyen lehetőségek adódnak? — A megismerkedésre üzem- látogatások, a munkába való belekóstolásra szakkör. A gyerekek mindig nagy izgalommal készülődnek a gyárba, ahol mellesleg apu, anyu, rokon vagy szomszéd bácsi dolgozik, s a merőben új élmény, a hatalmas gépek, futkosó targoncák, fel-fel- villanó hegesztőfények, s a szorgoskodó munkások látványa sokuk számára vonzóvá teszi a gyári munkát, az üzemi életet. Talán még ennél is jelentősebb hatást gyakorol azonban a fiatalokra, amikor a gyáregység tanműhelyében a szakköri foglalkozások keretében maguk készíthetnek el gyári hulladékanyagból hasznos tárgyakat: virágtartót, kalapácsot, fémdobozt. Eközben megismerkednek a fémipari munka alapjaival, az egyes munkafogásokkal, és többségük megszereti a szakmát. A munka eredményessége — Milyen szakmákat tanulhatnak a vAv-gyáregységben az általános iskolát végzett fiatalok? — Jelenleg két szakmát kínálunk: egyik az úgynevezett erősáramú berendezésszerelő, a másik a szerkezetlakafos-pálya. Az előbbi alapszakmája a villany- szerelő, utóbbié az általános lakatos. Mindkettő az alapszakma specifikus, továbbfejlesztett változata. — Csak fiúk alkalmasak ezekre a pályákra? — Szerkezetlakatosnak igen, berendezésszerelőnek nem. Erre a pályára lányok is jelentkezhetnek. — És ... jelentkeznek ? — Azt hiszem elérkeztünk a pályaválasztási tevékenység legizgalmasabb kérdéséhez, az eredményességhez. A pályaválasztási munka mint már említettem, folyamat. Elkezdődik már szeptemberben — a gyerekek még éppen hogy elkezdték a VIII. osztályt —, s befejeződik valamikor tavasszal, amikor a tanulók kitöltik a jelentkezési lapokat. A helyzet még természetesen változhat ezután is (valakit nem vesznek fel középiskolába, meggondolja magát stb.), de lényegében már ekkor kiderül, hogy mennyire volt eredményes a tevékenységünk. Javulás tapasztalható — Nos, nyár elején vagyunk, az 1981—82-es tanévre a beiratkozások megtörténtek, a pálya- választási tevékenység befejeződött. Milyen eredménnyel? — A korábbi éveknél sikeresebben. Tavaly például a gyáregység által igényelt 30 első éves tanulóval szemben mindössze 9 tagú erősáramú berendezésszerelő csoportot tudtunk indítani. Szerkezetlakatos jelenkező egy sem volt. Most — eddig — 18 beiratkozott tanulónk van, megoszlásuk a két szakma között fele-fele. — Minek köszönhető a javulás? — Érdekes módon a javulás számunkra kedvezőtlen körülmények között állt be. Még mindig tart ugyanis a demográfiai hullámvölgy: kevés a végzett nyolcadikos. Ugyanakkor az iparosítás a környező településeken is erőteljesebbé vált, nő az elszívó hatás. Hogy mégis emelkedett a tanulóink száma? Ennek objektív okai vannak. Egyik ilyen ok a most már lassan befejezéshez közeledő beruházás, melynek nyomán vadonatúj, korszerű üzem épül. A másik a gyáregységi dolgozók kereseti lehetőségeinek jelentős emelkedése. Az idén például január 1-től 6,2 százalékos, május 1-től újabb 5,6 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre az üzemben. Kisgyörgy Tibor végül is, így fejezte be a beszélgetést: — A VÁV-gyáregység — s általában a nagyüzemek — számára kívánatos szakmák általában nem „divatszakmák”. Ami ezt a körülményt ellensúlyozni képes, az a jó munkahelyi légkör, a kifogástalan szociális körülmények, az anyagi biztonság, s az üzem által nyújtott számtalan juttatás. Sitkéi Béla Halkeltető üzem Hortobágyon A tógazdasági haltenyésztés egyik országosan is jelentős üzemében, a Hortobágyi Állami Gazdaságban új ikrakeltető üzem kezdte meg működését. Ezzel megalapozták az évi 3500 tonna hal „termelésének” lehetőségét, mert az idén már 200 millió hallárvát keltetnek. A kitelepítés előtt az ivadékokat 3—5 napos korig nevelik laboratóriumi körülmények között. A képen: anyaharcsa előkészítése ikralefejéshez. (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (21.) Azon látszott, hogy már kaphatott egy kis fejmosást! Ho- hó barátom, hát persze! Hát hol élünk?! Csak a tanácselnök mutatta a rajzokat, hogy melyik lakást kérem? Van egy a másodikon, egy a kilencediken, meg egy a tizediken. A kilencedik emeleti a Dunára néz, a másik kettő a parkra-. Azok a jobbak, azt mondja, mert nem olyan huzatosak. De persze választhatok. Na hát aztán én se vagyok hülye, persze hogy a Dunára nézőt választottam. Pedig azt már biztosan odaígérte valakinek, mert nagyon rá akartak beszélni a másikra! — Na és mekkora? Szép? . — Hát, kérem szépen, ez már akkora, amekkora kell egy családnak. Három és fél szobás. Rendes nagy előszoba, egy tűrhető konyha. Mégiscsak nyolcvanegy négyzetméter ugye, ez meg itt csak 56. Huszonöt négyzetméter már számít valamit. És hát hogy van az megcsinálva, barátom! Szóval hát nem ám úgy, ahogy ezeket átvettük! Hogy hárt ez is rossz, meg az is rossz, meg szakadt a tapéta, de csak írjuk össze a hibákat, aztán majd jönnek a szerelők! Ha ideérnek! Hogyne! Az kérem tiptop! Kész! És tudják, mióta? Egy hónapja! Üresen! A többi lakásban már régen bent laknak, ezek meg csak várnak valakire. Az anyjuk jó istenit! — Nem épül több is ilyen? — szól ki a fehér 1500-as Lada tulajdonosa egy bakra állított piros Skoda alól. — Ilyen? Dehogynem! — Áb- raihám most széttárja a karját, s ebben már benne van a jólértesültek ama büszkesége is, hogy lám ő már valami olyasmit is tudL amit csak kevesen, és hogy ő ezt most megoszthatja a körülötte állókkal. És pont a fehér Ladást világosítja fel, aki hiába sofőr a pártgarázsban, s Igazán fonios elvtársiakat szokott furikáztatni, akiktől sok mindent megtudhat, de ezt a Pozsonyi úti építkezéseiket most mégis ő tudja legjobban, hiszen a tanácselnök az egész beépítési tervet kiteregette előtte. — itt, kolléga, végig az Árpád-hí- dig ilyen házak fognak épülni! Végig az Elektromos Sporttelepig, meg mögötte is, itt a pályaudvar meg a gyártelepek helyén! Ö, egy egész új város lesz itt, majd meglátják! És csupa olyan újfajta panelház minden emeleten két-két ilyen nagy lakással! (Néhány hónapja hallottam a rádióban egy vitaműsort. Valahol a műsor közepén kapcsoltam be a készüléket, amikor egy fiatal építész, föltehetően válaszul valakinek, azt bizonygatta, hogy jó, igaz, hogy nem szépek ezek a lakótelepek, itt-ott lehet, hogy elrontják a városképet, de mégiscsak rengeteg embert juttatnak új lakáshoz. Gyorsan, s viszonylag olcsón. Ha szűkén is, de emberi körülményeik között élnek, sokaknak először van fürdőszobájuk, önálló W. C.- jük is. És most ez a legfontosabb! Erre egy idősebb kollégája, hogy ez igaz, s a városképet talán még föl is lehetne áldozni ideig-óráig a kulturált lakásviszonyokért, bár a jövő nemzedékeinek ízlésrombolásáért, falan- szter-jellegű életmódjáért sem szíveseit vállalná a felelősséget. Hanem ami a környezetpusztítást, hovatovább ősi települések holdbéli tájjá változtatását illeti, azt már megbocsáthatatlan merényletnek tartja. Mert ezeket a panelházakat ötven évre tervezik, de mondjuk, hogy 70 évig még állnak, hanem utána elemeire omlanak, hatalmas paneltáblákká, amelyet semmire nem lehet már tovább felhasználni. S ami a nagyobb veszély: eltüntetni sem lehet őket. Budapest egyszercsak egyetlen óriási panelhalommá válik, s legfeljebb a szuper-termeszek áldásos tevékenységében bízhatunk, amelyek fölzabálják, fölemésztik az ember által már eltüntethetetlen vasbeton hegyeket. Vagyis úgy lehet, hogy egyszer még borzalmas árat fizetünk ezekért az olcsó lakásokért! Döbbenten hallgattam a vitát. Én nem értek ehhez, de mi van akkor, ha az idősebb építésznek lesz igaza?!) — És mibe kerül egy ilyen nagy lakás, Ábrahám elvtárs?! — érdeklődik most még élénkebben a Ladás úgy, hogy hanyatt fekve félméternyit kijjebb kúszik a Skoda alól. — Szövetkezeti lakás ez is, úgyhogy a vételára így a tanácson keresztül háromszáznyolcvanki- lencezer forint. Mert amúgy az értéke egymillió. Kerek egymillió! — Mennyi beugrót kell fizetni? — Beugrót, minek! Hát fizettem én már ide 63 000 forintot! Ezt leadom a tanácsnak, azt meg megkapom helyette. Levonnak kopásra 16 000-et, de 47 000-et akkor is beszámítanak! Aztán meg kapok még 140 000 Ft szociális segélyt, ugye gyerekenként 30 000-et, meg 20 000-et a feleségemre, merthogy gyesen van, és ezt is leszámítják, Ügyhogy marad csak valami 200-000 Ft törlesztés. Na de 35 évre! Hát mit érdekel az már engem?! — Azért a rezsije csak több lesz — akadékoskodik az IM-es Trabantos, akiben már dolgozik egy kis irigység, és legalább némi elégtételt szeretne hallani. — Több, persze, hhogy több! De nehogy azt higgye ám, hogy annyival, amennyivel nagyobb meg jobb a lakás. Havonta valami 1600 Ft. Mert 455 a törlesztés, 519 a közös költség, és 600 a fűtés. Aztán ehhez jön még ugye a villany, gáz. telefon. Na de hát. •. Mindenki gratulál néki, és most már hagyják, hadd menjen fel, és mondja él a féleségének is az örömhírt. Együtt áll be a liftbe a tanárcsaláddal, s minthogy ők az ajtószomszédok is, a büszke beszámolót megtoldja egy meghívással. — Majd ha beköltöztünk, eljönnek hozzánk a tanár úrék, és megnézik azt a lakást! Majd meglátják, hogy micsoda kilátás van onnan. És tudja, szomszéd úr, miért örülök én még ennek a lakásnak? Hogy a gyerekeim már nem ilyen prolikömyezetben nőnek fel! A lift kattanva áll meg a hetediken, és a tanárnak ugyancsak erőlködnie keli, hogy úgy tegyen, mintha nem hallotta volna ezt az utolsó mondatot. 22. ESTE HÉT ÓRAKOR valóban megkezdődik a fáklyás felvonulás. Már teljesen sötét van — hiába volt még napközben nyári meleg, azért csak ősz ez már, a korai sötétedésből is látni — jól érvényesül' hát a fáklyák egybefolyó lángja. Különösen innen, a panelház ablakaiból. A tűzfolyó felkanyarodik az Árpád-hidra, eltűnik a margitszigeti bejáróban, ott aztán áttérve a ’ visszafelé jövő sávba, ismét felbukkan a híd közepén. A rendőrök leállítják a forgalmat, hogy szabad utat biztosítsanak a félvonulóknak, a tűzoltók pedig készenlétben állnak, hogy szükség esetén beavatkozhassanak. Tehát végül is sok felhajtással jár, és egyáltalán nem olcsó mulatság egy ilyen fáklyás felvonulás. Úgyhogy ebben nem volt igaza a buszsofőrnek, aki csak ennyit mondott az útvonal-módosításra felkérő rendőrnek: „Fáklyásmenet? Olcsó játék hülye gyerekeknek?!” Ahogy a visszatérő felvonulók a Váci útról befordulnak az Árpád Étterem elé, áthaladva a villamossíneken és az úttesten, az egész lángoló menetoszlop a SZOT-székház üvegablakaiban tükröződik, s minél közelebb ér az esti műsor színhelyéhez, tükörképe is annál magasabbra kúszik. Itt már rendező gárdisták, rendőrök és tűzoltók futkosnak a fáklyások között. Á tűzoltók kezében vízzel teli vödör, azokba kell belemártani az égő csonkokat. Szép lassan ki is alszik mindegyik, s a szélső panelház bejárata elé emelt színpadot már csak a reflektorok világítják meg. S ebben a pillanatban felbomlik a rend, megbomlik a fegyelem. A reflektorfényben megcikkan egy fehér papírkorong, amely egy fáklya visszafogó tányérja volt. Pörögve száll az ötödik emelet magasságáig, úgy, hogy az ablakban könyöklő lakók reflexszeírűén kapják hátra a fejüket, de a villanó papírbumeráng szinte az orruk előtt megbicsaklik a levegőben, és élesen vágódik lefelé. (Folytatjuk)
