Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-18 / 141. szám

1981. jűnius 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Nyári programok a szabadtéri színpadokon KÖNYVESPOLC Tanulmány a nemzetiségekről Nincs olyan nap, amikor a világ különböző részéből ne érkeznének hí­rek a nemzetiségi kérdésről. Már önmagában ez a tény is bizonyltja, hogy nem helyi, hanem világproblémáról van szó. Mégis itt a Duna völgyében sokan látják úgy, hogy a nemzetiségi kérdés csak ennek a tájnak a sa­játja. Mások pedig azt állítják, hogy századunkban megszűnik a nemzeti­ségi ügy. hiszen a civilizáció a népességet a városokba tereli és ott az asszimilálódás elkerülhetetlen. (Budapesti tudósítónktól) Mint minden esztendőben, az idén is gazdag nyári program várja a Budapestre érkező hazai és külföldi, s nem utolsósorban a fővárosi színházakat, koncerte­ket kedvelő közönséget. A Margitszigeten, ha az időjá­rás az elmúlt évinél kedvezőbb lesz, mintegy száz előadást ren­deznek. Optimális esetben eze­ket százötvenezren .tekinthetik meg. A legrangosabb esemény­nek Verdi Rigoletto című operá­jának a bemutatása ígérkezik. A szigeti előadás címszereplője Ni­kola Szmocsevszki (bolgár), a mantuai herceget Michael Cooney (amerikai), Gilda szerepét pedig a szintén világhírű olasz énekesnő, Adriana Anelli játssza. A MÁV szimfonikus zenekarát Úri Ma­yer vezényli: A premier július 2-án lesz. A Víg özvegy című Lehár- nagyoperettet tavaly mutatták be kirobbanó sikerrel. Ebben az év­ben újra színire viszik, változat­lan szereposztásban. A főszere­pet Pitti Katalin játssza. Au­gusztusban két estén a Pécsi Ba­letté lesz a Margitszigeti Színpad. Az Othelló című drámát Eck Imre dolgozta át, és a pécsi tár­sulat balettkara mutatja be — bizonyára nagy sikerrel. A sziget nyári programjában négy alkalommal tűnik fel az Ál­lami Népi Együttes műsora, az immár klasszikusnak mondható Ecseri lakodalmas. Ezenkívül a zenerajongóknak nyújt maradan­dó élményt Verdi Requiemje. A nyári program tulajdonkép­pen június 26-án, a Városmajori Színpadon az Irma, te édes című musical bemutatójával kezdődik a fővárosban. A Seregi László rendezésében, Galambos Erzsi, Tordi Géza és Balázs Péter fő­szereplésével színre kerülő, vi­lágszerte kedvelt komédiát egy hónapig láthatják az érdeklődők. A Budai Parkszínpad nyári műsora június 29-én kezdődik, méghozzá nagyszerűen. Ezen az estén a legnagyobb mexikói álla­mi fdlklórtársulat, a Ballet Folk- lorico de Mexico lép közönség elé. Okét a tahiti népi együttes követi. Az afrikai tánckultúrát ebben az évben a világhírű sze­negáli nemzeti balett képviseli. Antonio Gadest .nem kell különö­sebben bemutatni, hiszen már több ízben járt spanyol társula­tával Magyarországon. Augusz­tus közepén lép fel ismét a Fe­neketlen-tó melletti Budai Park­színpadon. Ebben az évben egy kitűnő bolgár táncegyüttes, a Pi­rin Népi Együttes is szerepel a színpad gazdag programjában. Mint külön érdekességet említ­jük meg, hogy a Budai Park­színpadon négy műsort közösen rendeznek a Hanglemezgyártó Vállalattal, négyet pedig a Ma­gyar Rádióval. A műsorban a többi között jelentkeznek a leghí­resebb együttesek, a Neoton fa­mília, a Bojtorján, a Hungária, a Bergendi és a Gemini, természe­tesen a szólistáikkal együtt. Kazimir Károly rendezésében a Körszínház, ad helyet július 3- án Lope de Vega darabja A ma­gyarországi fenevad ősbemutató­jának. A hangversenylátogatóknak is sokszínű programot kínálnak a szervezők. A Zenélő Udvar kon­certjének színhelye a Marczibá- nyi téri művelődési központ kert­je lesz. Több kitűnő kamara- együttes lép fel, köztük a Liszt Ferenc Kamarakórus, a Tátrai és a Bartók vonósnégyes, az Ars Renata és a Camerata Hunga- rica együttes. A Mátyás-temp­lom és a Kálvin téri templom or­gonahangversenyei is maradandó élményt ígérnek. M. 1. Amint ez Kővágó László köny­véből kiderül, mindkét vélemény­nek van némi igaza, de önma­gában egyik sem igaz. „Ma­gyarország lakosságának nemze­tiségi megoszlása és települési vi­szonyai a Duna-medence viharos történelmi múltjának nyomait vi­selik magukon” — e mondattal kezdi a Nenzetiségek a mai Ma­gyarországon címen a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent új könyvét. A rövid — évszáza­dokat átívelő — történeti áttekin­téssel jelzi a szerző, hogy hazánk történelmében tömegek számára olykor sorsfordító hatással volt a nemzetiségi kérdés kezelése. A múltbatekintés sok tanulsággal is jár, amelyből most, a jelen és a jövő érdekében, csak egy lát­szólag apró tényt említek. A tör­téneti kutatásnak hosszú ideig „mostohagyermeke” volt a nem­zetiségi kérdés. Különösen a fel- szabadulást követő évek esemé­nyeinek gyér az irodalma. Mindez a helytörténeti kutatóknak is újabb feladatot jelez. A civilizáció asszimiláló hatása nem tagadható, de a technika fejlődése sokszor éppen az ellen­kező irányt segítheti. (Gondoljunk csak a rádió és a televízió nem­zetiségi nyelvet is tökéletesítő le­hetőségére.) A városba költözés korunk jelensége, de mint Kő­vágó írja, az elmúlt évtizedek­ben a fokozódó iparosodás és vá­rosiasodás ellenére a nemzetiségi lakosság többsége ma is jóval nagyobb arányban falusi lakos, minit magyarok. A nemzetiségi kérdés megszű­nésének gondolata egy hibás ér­telmezés következménye is. A látszólag internacionalista indít­tatású „automatizmus szemlélet” a negyvenes évek végétől az 1960-as évek végéig a hazai nemzeti­ségi politika elméletének és gya­korlatának fejlődésére is bénítóan hatott. Kővágó László a szocialis­ta nemzetiségi politika kialakulá­sának vizsgálata során elemzi azokat a dokumentumokat, ame­lyek az elmúlt harmincöt évben születtek. A dokumentumok szellemét és a politikai gyakorlatot összevetve a jeles nemzetiségi kutató érzékel­teti a politika megvalósításában elkövetett hibákat és hiányossá­gokat is. A tanulságos három és fél évtized és napjaink gyakorla­tát összegezve az olvasó teljes egyetértésével találkozik, hogy „a Magyar Népköztársaság — tagadva az automatizmus érvényesülését — az MSZMP vezetésével aktí­van, internacionalista szellemben alakítja tovább szocialista nemze­tiségpolitikáját”. Fontos könyv Kővágóé, mert a szocialista tudat egyik hitelesítő mértéke az állampolgári viselke­dés, de mélyebb elemzés esetén szükségképpen eljutunk az ön­magunkhoz és másokhoz való nemzetiségi viszonyulás embersé­gének próbájához is. Ebben se­gít ez a könyv. Nemcsak azzal, hogy a múltról szól, hanem első­sorban úgy, hogy a számok és té­nyek nyelvén ismerteti a hazai nemzetiségek gazdasági-társadal­mi viszonyait, a nyelv és a kultú­ra helyzetét Tanulságos és izgal­mas fejezetben szól a nemzetiségek és anyanemzeteik viszonyáról. Az utolsó néhánv oldal statisztikai adatai jó tájékozódási pontok, a gazdag jegyzetanyag pedig a to­vábbi tanulmányozáshoz nyújt segítséget. Komáromi Attila BOHÓC, CSELGÁNCSOS, TÁNCOS, ÉNEKES Akinek jövőre tapsolunk A színházi évad végén szokásos az eredmények számbavételére készülni, gondolni a jövőre is. Tervezni az elkövetkező évadot, amihez az- is ^táísulK hogy az elmenni szándékozó- művészek helyére Újakat kell keresni, il­letve a i Jelentkezők közül válogatni. Ez Így szokás. A napokban tanúi vöt-'- tűnk a kecskeméti Katona József Színházban égy ilyen ismerkedésnek. ' S' az ismerkedés után a végleges megállapodásnak: Várkonyi Szilvia szí­nésznő augusztus elsejétől az itteni társulat tagja lesz. Ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag máris annak számít, hiszen a tervezések idején figye­lembe veszik az ő személyét is. A színpadon csupán ő — ez a hajlékony, törékeny, mindig mo­solygó színésznő — és a zongorá­nál Kerny Kálmán karmester. A nézőtéren Sajtos Géza igazgató és Szőke István vezető rendező, s persze a bekukkantó újságírók. Szilvda táncol, énekel. A moz­dulatait alig lehet követni. S ar­cának, szemének változásait még annyira sem. Azt gondolom: aki ennyire önmagát képes adni; aki ilyen magávalragadóan ki tud tárulkozni, s aki a különféle moz­gásoknak ilyen mestere, annak minden bizonnyal sikere lesz a népesebb közönség előtt is — mint ma itt. Közben alkalom nyílik egy kis beszélgetésre. Betekinthetek egy nem éppen mindennapi, érdekes élet kulisszái mögé. Várkonyi Szilvia Budapesten született. Az érettségi után csel- gáncsozni tanult. Amint mondja, először csupán önvédelmi okok­ból, azután mert megszerette. Sőt, arra törekedett, hogy ren­dezzenek rendszeresen női baj­nokságokat ebben a sportágban is, de ezt nem sikerült elérnie. Elkezdett énekelni, táncdalokat. Énekesnek készült, mert kelle­mes, jó hanggal áldotta meg a természet. Közben volt könyves­bolti eladó is. Azután az artista­iskolában tanult tovább. Megis­merkedett a balettozással; bo­hóckodást. a mimika, a nevet­tetés nehéz mesterségét tanulta, zsonglőrködött. Kedves tanárá­nak, Jeszenszky Endrének na­gyon sokat köszönhet. Miután végzett, beiratkozott a _ Jőiskftlára. Egyre r, többet akartjudni; úgy érezte, ha soka-reúj ^sokoldalú? ^lesz? > » 'akkor jobban meg tudja nyerni majd a közönséget. Közben statisztált a Madách Színházban, filmezett, szerepelt a televízióban. Mozgás­ra, cselekvésre vágyott mindig. Férjhez ment ezután Oravecz Imre költőhöz, s nemsokára kis­fiúk született: a most kétéves Márk. Kisebb-nagyobb szerepeket ka­pott eddig. Játszott a Székelyfo­nóban, a Rossz asszonyból, A szuper sztárban, a Pomádé ki­rályban. (Ebben ő volt az udvari bolond.) De volt ő már az ördön- gős-lelemányes Puck is, a Szent- ivánéji álomban. Amióta befe­jezte a főiskolát, rendszeresen szerepelt ORI-műsorokban. Ez lesz az évad, amit színházi társulatban tölt el. Nagyon vá­gyik már erre. Azt szeretné, ha ő és a közönség egymásra talál­nának. Varga Mihály J. P. Gomez mexikói karmester Furcsa mesterség a mienk. Előfordul, hogy távirati jelen­tések, telexszövegek, külföldi újságcikkek, telefonbeszélge­tések segítségével írunk számunkra ismeretlen személyekről. Ilyenkor egy pillanatra megáll néha az ember és eltűnődik; milyen is lehet tudósításánák az alanya? Ritka öröm, ha a személyes ta­lálkozás igazolja utólag a valaki­ről kialakított képet. Most így történt. Szinte véletlenül szerez­tem tudomást a mexikói ösztön­díjjal a közép-amerikai államban tartózkodó Gátay Tibor hazaláto­gatásáról. (Olvasóink emlékez­hetnek az ifjú hegedűs nevére. Írtam oslói, majd bagdadi és idén március 26-án mexikói szereplé­seiről). Az ének-zenei egykori nö­vendéke a mexikói ifjúsági ze­nekar megbízásából kísérte el Magyarországra J. P. Gomezt. A karmester és az együttes fiatal koncertmestere együtt hallgatták meg az 1981—82-es ösztöndíjra pályázó magyar főiskolásokat. Szívesen összehoz a mexikói ze­nekar vezetőjével közölte telefon- beszélgetésünk során Gátay Ti­bor —, mert Kodály szülővárosá­ba is ellátogat a karnagy. Jóízűt beszélgettünk a szerkesz­tőségben. Mindenekelőtt arra voltam kí­váncsi, hogy miként jut olyan fontos megbízatáshoz valaki oly fiatalon, mint vendégünk. — San Franciscóban szereztem első diplomámat. Az ottani főis­kola ifjúsági zenekara több hang­versenyt adott a szomszédos Mexikóban. Másodkarmester­ként több alkalommal vezényel­tem az együttest. Ekkor kértek fel az alakuló nemzetközi ifjúsá­gi zenekar irányítására. Köztár­sasági elnökünk felesége áll a művészetek terjesztését, népsze­rűsítését szolgáló kulturális tö­mörülésnek az élén. — Gomez úr sokat foglalkozik az ifjúság zenei nevelésével. Mexikóban alkalmazzák-e a nagy magyar zeneszerző nevével jel­zett elveket, módszereket? — Hazánkban más az oktatási rendszer, mint Magyarországon. Ez a közvetlen átvételt megne­hezíti. de azt hiszem, nem is bizo­nyos gyakorlatok, előírások gé­pies átvétele a lényeg. Azt kell megtanulnunk a magyaroktól, hogy miként szerettetik meg oly fiatalon a muzsikát,'■miként’al­kalmazzák a népzenei elemeket az oktatásbaji. ’ A' ^'szakemberek közül jó néhányan hallottak, tud­nak Kodály módszeréről. Egyre többen tanulmányozzák! Jövőre nagyszabású Kodály-rendezvény- sorozatot tervezünk. — Szerepelnek-e Kodály alko­tásai mexikói zenekarok hang­ver senyprogramján? — A Háry-szvit és a Galárvtai táncok igazán kedveltek. Több óikból is. Azért tűzik műsorukra szívesen a zenekarok, mert az együttes szinte minden tagjának méltó feladatot adnak. A közön­ség is szívesen fogadja a jól hangzó, remekül szerkesztett al­kotásokat. Bízom benne, hogy mind több Kodály-kompozíciót ismerhetnek meg hazám zene­kedvelői. A mexikói ifjúsági ze­nekar is több művét tanulja meg az ősszel, a télen. Hasznos segéd­anyagokat — műelemzéseket — (Straszer András felvétele) kaptam Ittzés Mihály tanár úrtól, amikor a nagyszerű pedagógiai intézetben jártam. Tisztában va­gyok vállalkozásunk nehézségei­vel. A minap hallottam a buda­pesti Zeneakadémián a Psalmus Hungaricust, megrázó élmény volt. Még elképzelni is nehéz, hogy miként éreztethetnők Mexi­kóban ennek a jellegzetes ma­gyar műnek „mögöttes tartalma­it”. — A beszélgetést megköszönve, búcsúzóul azt szeretném megtud­ni, hogy elégedettek-e a zenekar­ban működő két magyar muzsi­kussal. — A felvételin elsősorban a zenei képességeket, készségeket vizsgáljuk. Már akkor föltűntek muzikalitásukkal honfitársai. Az első hetekben a közös munka örö­mei és gondjai közepette az is . nyilvánvalóvá vált, hogy mind­két magyar ösztöndíjas - komoly '’'ember.” Ezért kértük fel Gátay Tibort — akit szólistaként is fog­lalkoztattunk — a sok nemzeti­ségű együttes koncertmesterévé. Boldogok lennénk, ha egy újabb évre vállalná ezt a megbízatást. A mexikói magyar nagykövet úr támogató egyetértésével ti­zennégy magyar főiskolás számá­ra ajánlottunk fel ösztöndíjat. Szeretnénk, ha — a Kodáljy-év- forduló bemutatóira való különös tekintettel — budapesti művész­képzőből válogatott réz- és fa- fúvósok, vonósok adnák zeneka­runk magvát. Reméljük, egy­két év múlva vidéki főiskolák nö­vendékei közül is eljuthat né­hány zenekarunkba. — Eszerint találkozhatunk még Kecskeméten. — A viszontlátásra! H. N. SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (19.) Valika félreérti a kérdést, hi­szen Kozmáné nyilvánvalóan a moszkvai utazásra gondolt, de ő most csak a friss élményről, a bulgáriai nyaralásról tud mesélni. — Ó, Bulgáriában nagyon jó volt, mindig egy helyre szoktunk menni! Van óit ismerősünk, és pont a kemping vezetője Várná­ban. Hát az mindent elintéz ne­künk. Hajnalban elmegy valaho­va a kis teherautójával, hoz húst, kenyeret, zöldséget, nekünk ott semmiért nem kell sorba állnunk! Juj, hanem hát visszafelé! Hát az nem volt igaz! Azt nem tudjátok elképzelni, hogy mi volt a ro­mári határon! Pont előző napon vezették be a románok a dolláros benzinvásárlást. Mi meg ugye nem tudtunk semmiről; Csak az a rengeteg autó az úton, meg az utak mentén: csehek, lengyelek, NDK-sok. magyarok! Hát képzel­jétek el, hogy Nagyváradtól a ha­tárig állt a sor másfél napig! Gyerekekkel víz nélkül! Az bor­zasztó Vqlt! És Valika részletesen kezdi me­sélni a viszontagságokat, amíg végül átértek a határon Magyar- országra. Ezt a hazatérést Sziget­völgyi is sokszor elmesélte már, s a felesége előadásában is hall­hatta néhányszor, így hát oda­mégy az ablakhoz, és kinéz a parkra, meg a budai hegyekre. S hirtelen úgy érzi, hogy egy másik házba, sőt egy másik városrészbe került. Ebből az ablakból szinte az egész budai városrész belátható, a Gellérthegy nyugati lankája, a Vár-hegy, Sashegy, a Szabadság- hegy, a János-hegy, és a Hármas- határ-hegy fele fogja keretbe ezt a tájat. S a délutáni napsütésben, amely most éppen szembetűz. de olyan szeptemberi szelídséggel, hogy jólesően hunyoroghat benne az ember — ebben a délutáni napsütésben szorosan egymásra Rajzolódnak a távoli és közelebbi hegygerincek, meg a kisebb-na­gyobb dombhajlatok. E tompa és párás díszletsor előtt pedig arany szegélyű sziluettek meredeznek az ellenfényben: balra a Palota és a Pai lament kupolája, középütt a Mátyás-templom és a Magdolna- torony, s távolabb, a hegyek ge­rincén csaknem egy vonalban lát­szik a tv-torony és a jánoshegyi kilátó. Milyen furcsa, gondolja a vil­lanyszerelő, neki eddig eszébe sem jutott, hogy mindez látható eb­ből a házból, hogy ilyen közel vannak a hegyek, a Vár, s a vá­ros régi tornyai. Mert eddig eszé­be sem jutott, hogy legalább gon­dolatban elfordítsa száznyolcvan fokkal a lakását, s' immáron ti­zenegyedik éve nézi naponta a Váci utat, az Árpádhíd Étterem teraszát, és meg van győződve ró­la, hogy a külvárosban él. belát­hatatlan messzeségben Budapest idegenforgalmi nevezetességeitől. Időközben a szeme előtt épült fel a húszemeletes SZOT-székház üvegpalotája, amelynek tartórá­csai között élesen sípol a Dunáról Zugló felé süvítő szél, az ablakok közötti lemezborítások pedig a legkisebb széljárásra is úgy zörög­nek, hogy legmélyebb álmukból is fölzavarják a Váci útra néző la­kókat. Innen meg se nem látszik, se nem hallatszik az új SZOT- ház; látszik viszont a Margitszi­get, s a fák között a Duna víztük­re is. Azután tekintete átsiklik az Elektromos Sporttelep és a Viza­fogói Pályaudvar között terpesz­kedő elhagyott gyártelepen, fa mellékvágányokra tolt teher-sze- relvényeken. át az Árpád-hídon is, és itt a hídtöltés meg a ház közötti parkban észreveszi a fiát, amint egykapura focizik a házbeli gyerekekkel. Milyen jó' mozgása van a kölyöknek — állapítja meg elégedetten —, hogy viszi el a lab­dát a sokkal nagyobbak között is. valami sportiskolába kellene ad­ni. Űristen, riad föl hirtelen; ő itt mélázik egy idegen ablakban, mi­közben még szanaszét áll a laká­suk. a tapétázás' sincs befejezve! A fia még nem is uzsonnázott, s lassan föl is kell hívni, vacsoráz- tatni és lefektetni. De előbb még mindenképpen be kell fejezni a munkát! 20. délután négy Órakor, amikor a tanár feleségével és Gergővel vásárolni indul a KÖZ- ÉRT-be. a ház előtti parkoló már ismét tele van kocsikkal. És majd­nem minden autónak ott áll a gazdája is. Péntek délután lévén, már gyakorlatilag megkezdődött a hétvége, s a házban lakó férfiak többségének az autószerelés vagy kocsimosás a legfőbb hétvégi fog­lalatossága. Még azoknak is, akik egész héten nem használják. 5 ponyvával letakarva védik autói­kat. Ilyenkor leszedik a ponyvát, le- törölgetik a féltett jószágot, majd felnyitva a motorháztetőt, az ak­kumulátorral, a gyertyákkal, de a bátrabbak vagy hozzáértőbbek a megszakítóval és a porlasztóval is elbíbelődnek egy kicsit. Tulajdon­képpen semmi bajuk sincs ezek­nek az alkatrészeknek, csak ahogy a gyerekek az új és drága játékai­kat szétszedik, és összerakják, úgy játszanak ezek az autóikkal. Át­szólnak egymásnak, | tanácsokat adnak, az azonos típusok tulajdo­nosai kicserélik tapasztalataikat. Egy-egy valóban fuldokló motor körül csoportokba verődnek, min­denki másutt véli a hibát, s szí­vesen kísérleteznek a javításával is. Kiselejtezett munkaköpenyek­ben vagy sportosan, tréningruhák­ba öltözve, olykor ketten-hárman is fekszenek egy autó alatt, s ke­zük könyékig olajos. A lebetono­zott parkoló hétvégén átalakul szabadtéri szerelőműhellyé. De a kocsimosás, az autószere­lés inkább csak keret a társas együttléthez. Ok a megszólításra, az egymást névről sem ismerő emberek beszélgetésére. Mert az ott ügyködők és egymást segítők között, megszűnnek a foglalkozási, anyagi és műveltségbeli különbsé­gek — és indok a család, a feleség előtt is. hogy lent tölthessék a dél­után. Lehetséges, hogy ezért akar itt mindenki kocsit venni, mert — legyen az akármilyen is — ez­zel már tagsági igazolványt vál­tott ebbe a szigorúan zártkörű klubba. A tanár nagyon ritkán szokta le­mosni a Trabantját, s szinte so­hasem fordul elő, hogy a tankolá­son kívül máskor is felnyissa a motorháztetőt. Megtörtént már. hogy a mellette álló autó mosása­kor összefröcskölték az ő poros, piszkos kiskocsiját, s így az óvat­lan szomszéd egyfüst alatt- azt is lemosta. Másnap a fiatalember za­vartan köszöngette ezt a szokat­lan szívességet, és a szomszéd el­hárító kézmozdulatára valami olyasfélét motyogott, hogy ezen­túl ő is gyakrabban fogja lemosni a Trabantot. Ám most sem áll be a többi rendes klubtag közé. hanem ehe­lyett eléggé el nem ítélhető mó­don bevásárolni megy a családjá­val. Csakhogy ez a mai vásárlás egy kissé elhúzódik, mert amint végigmennek a parkot átszelő asz­faltos járdán, és a szélső ház sar­kától teljes pompájában tűnik elő a vásári forgatag. Gergő egy lé­pést sem hajlandó tovább men­ni. A harsogó zene, a kötélkordo­non lebegő zászlócskák, a színes kis pavilonok és a közöttük sétá­ló. nézelődő, csoportosuló emberek láttán azt hiszi, hogy a Vidám­parkban vannak. Nem is lehet megtenni a gyerekkel, hogy ne nézzék meg közelebbről, és hogy legalább meg ne mártózzanak ma­guk is ebben a forgatagban. A tanárnő huszonkilenc éves, középtermetű, csinos nő, se nem kövér, se nem sovány, de mégis - inkább karcsú, mint molett. Csak arányosan fejlett mellei és asz- szonyos fara miatt nem mond­ható vékonynak vagy soványnak, de a bokái, amelyek meglepően karcsúnk és kecsesek, igen for­más lábszárban folytatódnak. Egyszóval a legjobb versenysúly­ban van, ahogy mondani szokás mostanában, és abban a korban, amikor majd’ minden férfi, a ka­maszoktól az aggkor küszöbén levőkig, megfordul utána az ut­cán. Arcfestéket vagy rúzst nem használ; az úgynevezett mandu­lavágású, keleties szemek, a szé­les száj s a szabálytalan alakú fogsor, elöl két széles metszőfog­gal olyan érdekessé teszik az ar­cát, hogy azon bárminemű fes­tett kiemelés túlzó és fölösleges dolog is lenne. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents