Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-15 / 112. szám
1981. május 15. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ ÉVAD UTOLSÓ SZÍNHÁZI BEMUTATÓJA zött, FUzy Sári „beszélő” jelmezeiben Héti Erika játssza az oly sok bonyodalmat kavaró táncosnőt; az orvostanárt, aki italos bódulatálban „összejött” Mlcivel, M. Horváth József. Borbáth Ottilia, Lakky Józsefhez hasonlóan, nagyszerű feladathoz jutott. Az előbbi, a kicsit tutyimutyi doktor felesége. az utóbbi az Afrikából hazatért lampasztcsíkos hadfi, aki a hosszú távoliét miatt tétován imbolyog a furcsa, szokatlan események között. Feydeau bohózatát a Kecskeméti Katona József Színház évadzáró bemutatóját, péntek estétől láthatja a közönség a kiadott műsorrend szerinti napokon. H. N. Osztrigás Mid újra Kecskeméten Húsz év után újra Kecskemétre látogat Mid, Georges Feydeau képzeletének talán legsikerültebb teremtménye. Szinte felesleges azzal kiegészítenem az előbbi információt, hogy Osztrigás Midről, a Maxim híres-neves, nem éppen szigorú erkölcsű táncosnőjéről van szó. A Heltai Jenő által kitűnő ötletekkel megtűzdelt Béldy-íéle fordítás a magyar színpadok kedvelt sikerdarabja. Jó előadással több mókás, fordulatos, vidám szórakoztatásnál, bár ez sem csekélység. A fergeteges tempójú, sziporkázóén szellemes játék módot ad arra, hogy felkészült, a mű Ironikus, olykor fantasztikus rétegeire is ráérző rendező látványos előadással örvendeztesse- meg közönségét. A színpad kitűnő Ismerőjével szövetkezett ezúttal is a nagy kedvvel dolgozó Szőke István rendező. A hatáskeltés tudósa pompás szerepekkel ajándékozta meg az Osztrigás Mlcl bohózatban közre• Még Jelmeztelenttl, de már teljes ■zereptudással: Borbáth Ottilia, M. Horváth József. Réti Erika, Lakky József. (Méhesl Éva felvétele.) működőket. Annyit előre is elárulhatunk.' hogy a rendszeres kecskeméti színházba járók számára is kellemes meglepetés lesz néhány művész alakítása. Tehetségük új vonásairól tesznek tanúságot a — láttam a főpróbát — a pompásan pergő előadásban! Szegő György művészvendég hangulatkeltő, gyönyörű díszletei köA ZÖLD CSILLAG JEGYÉBEN Kisközségek művelődése Eszperantisták Bács-Kiskunban Egyre szélesedik az eszperantisták tábora, növekszik a nemzetközi nyelv jelentősége, fontossága. Az utóbbi esztendőkben újságokban, folyóiratokban cikkeket, tanulmányokat olvashattunk például arról, hogy milyen óriási — több millió dolláros — megtakarítást lehetne elérni, ha az ENSZ-ben megvalósítható volna egyetlen nyelv, az eszperantó alkalmazása. Nem volna szükség fordítókra, tolmácsokra, nem kellene a dokumentumokat több nyelven, nagy költséggel előállítani. A fordítási tévedések egyébként már sok félreértést okoztak. Nem kevésbé fontos azonban az sem, hogy más jellegű tanácskozásokon, nemzetközi szintű megbeszéléseken, szakmai, művészeti találkozókon, vagy csupán turistautakon nyelvi kapcsolatot tudjunk teremteni másokkal, más nemzetek fiaival. Erre kiválóan alkalmas az eszperantó nyelv, amelyet Lenin például' a proletariátus latinjának nevezett. Hol tart jelenleg az esz- perántómozgalom, milyen eredmények, tervek foglalkoztatják a nemzetközi nyelv Bács-Kiskun megyei képviselőit? REGI IDŐKET, korszakokat jeleznek a ma már többnyire emlékezetűnkben visszacsengő szavak, kifejezések: „az istenháita- mögöttí”, „sárfészek”, „fatornyos falu" stb. Akire ezek rálllettek, vagy akit ezek által akartak megsérteni, megalázni, az bizony szégyenkezhetett, s legszívesebben a föld alá búj.t volna megbántott- ságáiban. Főként a tanyák népére, a városoktól, vonatoktól távol eső falvacskák lakóira vonatkoztak az efféle kicsinyítő megjegyzések. Azóta nagyot fordult a világ. Több helyütt a régebben szétszórt tanyavllág közepén falu fejlődött ki, nagy gyorsasággal, szinte a szemünk láttára nőtt ki a földből. Ezeken a helyeken a községgé formálódás első időszakában a lakosság nagyobbik része még bizony külterületen élit. S ma már? A legtöbb helyen egészen megfordult a helyzet. Ez viszont törvényszerűen hozta magával az életmódnak, a közösségi életnek, a szokásoknak a gyorsütemű megváltozását. Mindannak a változását, amit nagyjából művelődésnek nevezünk. A BESZÉDES tények sokaságát lehetne felsorolni annak bizonyítására, hogy a kisközségek lakói ma már életberendezkedésben, kulturális jellegű ténykedésben általában alig különböznek a nagyközségek és a városok polgáraitól. Elegendő egyetlen pillantást vetni az utcákra, melyek egy részének helyén húsz-harminc évvel ezelőtt pusztaság, rét, elhanyagolt nádas volt, Hát még, ha megszemléljük a lakásokat, azok berendezéseit! Amikor ott látjuk — szőnyegek, csillárok, olykor festmények társaságában — a rádiót, magnót, televíziót, akkor még jobban feledni kezdjük a „poros”, „sáros”, „Istenhátamö- götti” jelzőket. A napokban alkalmam volt több olyan népművelővel, falusi lokálpatriótával beszélni — Táz- lár, Jászszentlászló, Tabdi és Császártöltés volt a helyszín —, aki nem akart és nem is akar városiban élni. Mert mindenben megtalálja a számítását az ő szeretett falujában. Pedig olyan emberekről van ez esetben szó, akiknek mindegyike könyvet, folyóiratot vásárol, filmezik, utazgat, rendszeresen művelődik. EZEKEN a helyeken — és másutt is, sokfelé — napjainkban egy nagyon figyelmet érdemlő jelenségnek a szemlélői lehetünk. Azt látjuk, hogy régebben nem tapasztalt, sokszínűvé kezd lenni a helyi művelődés. Képzőművésze, ti tárlatok, művész—közönség találkozók, irodalmi ünnepségek, hangversenyek színhelye egy-egy falusi intézmény. S ehhez társul, hogy jónéhány kisközségben ötve- nen, százan, sőt olykor ennél is többen vesznek részt csoportos színházlátogatásokon, valamint külföldi és belföldi kirándulásokon. HOGY NEM ÍGY van ez még mindenütt? Hogy néhol egyáltalán nem ez a jellemző a falusi emberek életére? Így igaz, sajnos. Ám a fejlődés üteme azt súgja az embernek, hogy másutt is, mindenütt a fentebb jelzett tényezők befolyásolják, gazdagítják majd az életet. V. M. Erről beszélgettünk Füzesi Istvánnal, a Magyar Eszperantó Szövetség Bács-Kiskun megyei területi Bizottságának elnökével, akitől először azt kérdeztük, vajon hányán beszélik a megyében az eszperantót? — Talán ez a legnehezebb kérdés, amit az eszperantóval összefüggésben fel lehet tenni. Az tény, hogy négyszáz azoknak a száma, akik megyénkben tagjai a szövetségnek, de azonnal hozzá kell tennem, hogy rajtuk kívül legalább ugyanannyian beszélik az eszperantót. Ez utóbbiak azok, akik nem tanfolyamokon, hanem magánszorgalomból sajátították el a nyelvet. Mi azonban arra törekszünk, hogy valamennyi ükről tudomást szerezzünk és kapcsolatot teremtsünk velük — tájékoztat a megyei bizottság elnöke, majd arról beszél, hogy mindenekelőtt a különböző társadalmi, politikai, gazdasági és tömegszervezetekkel, azok megyei képviselőivel kívánják megteremteni a jó összhangot. Ennek a kapcsolatteremtésnek első lépéseként — április 22-én volt a vezetőségválasztás az eszperantisták megyei bizottságánál — május 5-én a Szakszervezetek Megyei Tanácsánál Urbán Pálnéval, az SZMT művelődési és propagandaosztályának vezetőjével folytatott megbeszélést Füzesi István. — Az eszperantómozgalom legfőbb patrónusa és felügyelője a szakszervezet. Országos szinten a SZOT, megyei szinten pedig természetesen az SZMT. Elöljáróban el kell mondanom, hogy a megyei szakszervezettől — a lehetőségeken belül — minden támogatóst megkapunk. Igen kellemes és hasznos megbeszélésünk eredményeként eljutottunk oda, hogy Száraz József személyében állandó összekötőt bízott meg a szakszervezet. 0 valamennyi rendezvényünkre meghívót kap, s kéréseinkkel, javaslatainkkal hozzá fordulhatunk. Az eszperantó könyvtár fejlesztése érdekében Ballabás Bélával, az SZMT könyvtárának igazgatójával fogunk együttműködni, sőt a fejlesztéshez anyagi támogatást ad a szak- szervezet. A szocialista brigádok szellemi vetélkedőjére kérdéseket állíthatunk össze, propagandánkhoz anyagi és szellemi segítséget nyújtanak. Például állandó kiállítási anyagot állítunk össze, amelyet a szakszervezet a megye nagyobb üzemeiben vándoroltak Lehetőséget kapunk' arra, hogy a szakszervezeti kultúr- felelősök május 24-i tanácskozásán félórás eszperantó-ismertető tájékoztatót tartsunk stb. — Említette az eszperantó könyvtárat. Hol található ez és milyen művekből áll? — Ezek a könyvek az SZMT könyvtárában találhatók, tulajdonképpen még csupán alapjai egy majdani nagyobb gyűjteménynek, de így is sok értékes és érdekes olvasmány van, természetesen eszperantó nyelven. Verses antológiák, regények, ma. gyár és külföldi szerzők klasszikus Írásai, tudományos dolgozatok stb. Számtalan folyóirat, újság, hetilap is jár. Itt csupán megemlítem — amit bizonyára kevesen tudnak Kecskeméten és a megyében — hogy Kurucz Géza, a Bányai Júlia Gimnázium tanára szerkeszti a világ minden táján ismert eszperantista ifjúsági lapot a Juna Amiko-t, s ezt a Petőfi Nyomdában állítják elő. Nagyon kedvelt és olvasott lapja ez a fiatal, úttörő korú eszperan- tistáknak. A felnőttek folyóirata a Hungara Vivo, de a mozgalom eseményeiről, törekvéseiről, eredményeiről magyarul is olvashatnak az érdeklődők a Világ és Nyelv című folyóiratban. — Szokták az eszperantót a béke nyelvének is nevezni. Erről mi a véleménye? — Valóban, az eszperantó a béke nyelve. Akik beszélik ezt a nemzetközi nyelvet, azonnal megértik egymást és barátok lesznek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nyelvi megértés nagyban hozzájárulhat a béke megőrzéséhez, de természetesen ennek még számos más, bonyolultabb feltételei is vannak. Mi eszperantisták azonban sajátos eszközeinkkel a béke megőrzésére és erősítésére törekszünk. Hozzátehetem, hogy min. denhol a világon. A kecskeméti eszperantó csoport — amely Szatmári Sándor nevét viseli — tagjai nagyon sok ország eszperan- tistáival leveleznek Hollandiától Japánig. Ez a csoport például a közelmúltban megállapodott a leningrádi eszperantó klubbal, hogy tagjaik egymással leveleznek, közösen dolgoznak a békéért és a nemzetek közötti barátságért. Tankönyveket, folyóiratokat cserélnek, természetesen eszperantó nyelvűeket — tájékoztat Füzesi István, majd elmondja, hogy a Magyar Eszperantó Szövetség Béke Bizottsága révén a megyei területi bizottság is bekapcsolódik a békehónap mozgalmi munkájába, s felveszik a kapcsolatot a Hazafias Népfront béke- és barátságbizottsáRÓVal. — Mindezek igen nemes törekvések, s úgy érzem, fellendülőben van a mozgalom, mintha egyre többen érdeklődnének a béke nyelve iránt. — Igen, a mozgalom valóban fellendülőben yam Ez főleg annak köszönhető, hogy a kormány felismerte az eszperantó jelentőségét és lehetővé tette, hogy a nyelvet az általános és középiskolákban fakultatív tantárgyként tanítsák, szakköröket szervezzenek. Kecsekeméten, jelenleg a Megyei Művelődési Központban működik egy eszperantó nyelv- tanfolyam, de tudomásom szerint iskolákban is tanítják a nyelvet, amelyből — éppen úgy, mint más 'nyelvből — alap-, közép- és felsőfokú állami nyelvvizsgát tehet az illető, és arról hivatalos dokumentumot kap. — Tudomásom szerint sok vi- lághiresség is beszéli az eszperantót, s igen nagy fontosságot tulajdonít a nyelvnek. — Maradjunk először „Itthon”. Farkis Bertalan, az első magyar űrhajós például vizsgázott eszperantista. Véleménye szerint az eszperantó egyike az emberiség legnagyobb „találmányainak”. Megemlítem dr. Kalocsa]/ Kálmánt, aki talán a legnagyobb magyar eszperantista volt, néhány éve hunyt el. Kiváló orvosként ismerték, de nevét mégis a nemzetközi nyelv művelése tette halhatatlanná. O fordította eszperantóra többek között Madách: Az ember tragédiája című művét. Legutóbb pedig — immár poszthumusz kiadványként — egy versantológia jelent meg az ő fordításában. Ebben a könyvben 185 költő 581 versét ültette át eszperantóra. Óriási teljesítmény ... Hadd említsem meg Felét, a Fekete Gyöngyszemet, aki legutóbb Budapesten egy film forgatásán tartózkodott hazánk ban és nyilatkozott a Hungara Vivo hasábjain. Többek között a következőket mondta: „A nemzetközi sport biztosan használni fogja az eszperantót. Elhatároztam, hogy én is megtanulom...” — sorolja Füzesi István. Befejezésként hadd idézzük Kádár Jánost, aki a következő szavakkal üdvözölte a Hungara Vivo-t: „Az eszperantó nyelv megteremtője alkotásával a népek jobb megértését akarta szolgálni. Követőinek és tanítványainak — ha valóban a nemes ügyet akarják szolgálni — az a feladatuk, hogy még határozottabban hirdessék és tetteikkel segítsék elő a békés egymás mellett élés nemes eszméinek győzelemre jutását. Kisérje siker törekvéseiket.” G. S. UTTOROELET Mindig együtt Javában kutatják, írják krónikájukat az úttörőcsapatok, hiszen az idén számvetésre készülnek: hogyan volt, mikor volt, mit csináltunk amikor megalakult csapatunk. Az első esztendők, a kezdeti lépések nehéz, így, több mifit három A nemesnádudvari úttörőcsapat tagjai megalakulásuk időpontját is pontosan, Írásiban rögzítették: 1948. október 6-án, az aradi vértanúk emlékünnepén hirdette ki Szirányi Imre, hogy gyermekközösséget alakítanak, felveszik Vé- csey Károly nevét. A hajdani úttörők sok kirándulást, közös kulturális programot tartanak számon. Szinte az első hetekben megalakították az úttörőzenekart és tánocsoportot is. A következő esztendőben egyenruhában mutatkozott be a zenekar Baján, az augusztus 20-i ünnepségen. A becses emlékként őrzött felvételen jól látható, hogy harmóniumukat is szállították magukkal... — Ebben az időben — emlékezik Kishegyi Simon igazgató, aki hosszú esztendőkön át csapatvezetőiként tevékenykedett — nagyon fontosnak tartottuk, hogy minden megmozdulásunkon valamennyien ott legyünk, hiszen a tanulóinknak mindössze ötven—hatvan százaléka lépett be a csapatba. Aki viszont jött, annak vonzó, színes programban való részvételit kínáltunk! Arra is ügyeltünk, hogy túl sok szabad időt azért ne kössünk le, mert az akkori gyerekek még nagyon sokat segítettek szüleiknek a mezőgazdasági munkában .., — Sokat emlegetjük a soron következő évek érdekes kezdeményezését: a járási csapatot, aminek Csávoly volt a székhelye. Megalakulásunk tizedik évfordulóján nagy kitüntetést ért bennünket: mi képviseltük megyénk valamennyi csapatát a budapesti április 4-i felvonuláson. Úgy emlékszem, ezt sporteredményeinkkel, színjátszó- és tánccsoportunk jó szerepléseivel érdemeltük ki. Ebben az időben már jutalom táborokra is sor került, úttörőink Párádra, Csillebércre mehettek! — A csapatnak jelenleg kétszázötven tagja van, ennyi az iskola létszáma is. Nyilvánvalóan kialakultak a csapat hagyományai, és egyre jobbak a technikai feltételek is. Ha az elmúlt évekre gondolunk, mi az, amire a nádudvari Hunyadi János úttörőcsapat vezetői és tagjai szívesen emlékeznek? (Beszélgetésünkbe Fenyvesi József csapatvezető is bekapcsolódik, és szinte egyszerre mondják ki, amit a leglényegesebbnek vélnek.) — Az, hogy a kezdeti lendületből megőriztük a leglényegesebbet: minden kisdobos és úttörő meghatározott feladatot kap, vállal, és hajt végre, képességei szerint. Esztendők óta, farsang idején a csapat kulturális seregszemlét tart, a helyi művelődési házban. Két alkalommal összesen négy előadást tartunk, meghívjuk a szülőket is. És amire ezzel kapcsolatban büszkék vagyunk: ezeken az előadásokon minden kisdobos és minden úttörő szerepel. Lehet, hogy egyetlen mondattal, de színpadon van! Az eseményre őrsönként, rajonként készülnek, és mivel nemzetiségi község vagyunk, az előadás is kétnyelvű. Az eseményen pedig kiválasztjuk a járási szemlére indulókat. A megyei bemutatón kisdobosaink elsők lettek táncosaink az országos bemutató gálaelőadásán'is szerepeltek. — A sportról sem feledkezünk el — folytatja az igazgató. — Náfelderitése szinte mindenhol évtized távolából. lünk még a felmentettek, a gyógytornára utaltak is választanak maguknak sportágat. A nádudvari pajtások ott .vannak a járási és a megyei vetélkedőkön, legutóbb Petróczky Rózsa tűnt ki sakktudásával, majd Tímár Attila lett első az összetett honvédelmi versenyen. — És milyen a tanulmányi versenyek eredménye? — Abban, hogy nálunk a továbbtanulási arány is szinte minden évben eléri a száz százalékot, benne van a rajvezetők munkája. így van ez az idén is. A legjobbaknak nyitva áll az út a tanulmányi versenyekre. Német nyelvből megyei első helyet hozott haza Bischof Agnes, Pálinkás Andrea és Száhler Rózsa. De volt már országos első helyezettünk is, a jelenleg Szegeden tanuló egyetemista, Szauter Anna. — Az iskola bejáratánál kapott helyet az úttörőszoba, őrsi foglalkozásoknál használják? — A szobának több funkciója van. Itt van a színes televízió, tehát az iskodatévé adásait Itt nézik a pajtások. Itt zajlanak az őrsi- és rajíoglalkozások, és ez a helye a pedagógus KlSZ-alapszer- vezeteknek is, és itt találkozik rendszeresen huszonnyolc ifiveze- tőnk. — Huszonnyolc Ifivezető? — Igen. Minden rajvezető-he- lyettes hajdani úttörőnk, de akad feladatuk a kézilabdacsapat, a tánccsoport irányításában is. A rajvezetők mindig jól hasznosítják az Ifik tudását, példaképnek hozhatom fel Bergmann Jánosné rajivezető, és Fog i Mária ifi együttműködését. — A szakkörökről hallhatnánk valamit? . — A már harminchárom éves múltra visszatekintő tánccsoport mellett dolgozik a bábosok, a fotósok, a lövészek, díszítőművészek, irodalmi színpadok, orosz, illetve német nyelvi szakköre is. Hat évvel ezelőtt pedig nagy munkát láthattunk készen: a szakköri tagok, pedagógusok gyűjtőmunkájának eredményeképpen megnyithattuk a Nemesnádudvari helytörténeti gyűjteményt őrző termet. — Milyenek a csapat külső kapcsolatai? — Valamennyi rajnak élő kaff- csolata van szocialista brigáddal. A Hosszúhegy! Állami Gazdaságba és a helyi Kossuth Termelőszövetkezetbe pedig hazajárnak gyerekeink... Arra pedig büszkék vagyunk, hogy testvércsapataink is vannak: a keceli, a garai és a bácsalmási csapatok. Felkeressük egymást, hagyományosan, november hetedikén, illetve május első napjaiban. (Ottó értünkkor éppen a Felsőszen tivánról érkező kerékpáros- stafétát várták, hogy Sükösdre vigyék tovább ...) Búcsúzóul köszöntjük Ijjas Józsefeié rajvezetőt, aki a csapatkrónikát írja, illetve egészíti ki a meglevőt szükség szerint. Pálinkás Andreát, a csapat tudósítóját, aki ebben az esztendőben átadja a stafétabotot, nyolcadikos lett. És köszöntjük a kiválóan dolgozó csapat minden tagját és vezetőjét. S. K. FÉMSZÁLAS KERÁMIÁK • M. Kiss Katalin keramikusművész munkáit a fémszálakkal kombinált kerámia jellemzi. A képen: a művész munka közben (MTI- foté: Horvát Éva felvétele — KS.)
