Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-03 / 102. szám

.— VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Zászlólevonás Szombaton délelőtt Buda­pesten, a Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadás közepette levonták az Állami Zászlót, amely május elseje tiszteleté­re lengett a Parlament előtt. Ugyancsak katonai tisztelet- adással vonták le a magyar nemzeti lobogót és a munkás- mozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél. (MTI) Vidám hangulatban ünnepelte május elsejét a megye lakossága FELVONULÁSOK, NAGYGYŰLÉSEK, MAJÁLISOK Munkásseregszemle Budapesten Újabb piros betűs lap íródott a munkásmozgalom hazai és nemzetközi krónikájába: munkasikereire büszkén és további országépítő terveibe vetett hittel ünnepelték meg Budapest dolgozói a 37. szabad május el. sejét. Több mint negyedmillió résztvevője volt az ünnepi seregszemlé­nek, amelyet hagyományosan a Városliget melletti felvonulási téren rendeztek meg. A kétmilliós főváros munkásosztálya, egész lakossága együtt ünnepelt itt az ország vezetőivel és 34 ország dolgozóinak meg­hívott képviselőivel. (Folytatása a 3. oldalon.) at Borongós reggelre ébredt május elsején Bács-Kiskun megye, a se­regszemlére gyülekezők aggodal­masan kémlelték az eget. Mire azonban elindultak a felvonulók tízezrei, a nap ds előbújt a felhők mögül, s a tavaszi szélben vidá­man lengedeztek a- májusi zász­lók. így történt ez Kiskunhalason is, ahol a város különböző pontja­in gyülekező ipari, mezőgazdasági, gazdasági dolgozók, s az iskolák tanulói tanáraik vezetésével, elin­dultak a kórház előtti Semmel­weis térre, a megyei ünnepség színhelyére. A díszemelvényen ott volt Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a SZOT főtitkárhelyette­se, Romány Pál, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság el-, ső titkára, dr. Gajdács! István, l a megyei tanács elnöke, Borsódi\ György, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának vezető titkára, Farkas József, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titká­ra, Gráner Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Jeneiné Hegedűs Zsuzsanna országgyűlési képviselő, Sin Sándor, a Szocia­Tisztelt Nagygyűlés! Kedves elvtársnők és elvtársak! ' Május elseje, a teremtő munka, az ember és a történelmet for­máló munkásösszefogás nemzet­közi ünnepe. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tiszte­lettel köszöntőm a nagygyűlés minden résztvevőjét, a társadal­mi-politikai céljaink valóra váltá­sáért alkotó módon, felelősséggel tevékenykedő munkásokat, ter­melőszövetkezeti parasztokat, ér­telmiségieket: Kilencvenegy esztendővel ez­előtt, 1890-ben, a magyar prole­tárok budapesti első májusi har­cos tüntetésének skónoka mon­dotta: „A társadalom leghaszno­sabb tagjai vagyunk, de nekünk nincs abból hasznunk; az állam­nak polgárai vagyunk, de védte­lenül állunk; vérben és pénzben adózunk, de nekünk nincsenek jogaink!” Azóta a májusi menetben nem­zedékek sokasodó seregei indul­tak harcba az őket megillető jo­gokért. Az első győztes állomás: 1919, a Tanácsköztársaság. Az orosz proletárok, katonák, parasz­tok győzelme után Európában el­sőként mi magyarok vívtuk ki a munkások hatalmát, teremtettük meg a munkás—paraszt államot. Elődeink 1919. május elsején köz­vetlenül érezték a nemzetközi összefogás. erejét, amikor a fiatal Tanácsköztársaságra támadtak a burzsoázia seregei, az antant csa­patai, hogy vérbe fojtsák, lever­jék a győztes forradalmat. Túl­erővel kellett szembeszállniuk, de vállalták, mert a saját erő mellett érezték >az oroszországi és euró­pai testvéreik szolidaritását. A proletárdiktatúra példája ne­gyedszázadon át erőt adott, lel­kesített az elnyomó fasizmus el­leni harcban. József Attila így fo­galmazta meg milliók vágyát: „Bátorság! Lesz még olyan mun­kád, amelyben kedved lelhe­ted .:.” A kor, amelyről a költő szólt, 1945 tavaszán elérkezett. Azóta, immár 36 esztendeje az alkotás, a munka ünnepe május •elseje. A fejlett szocializmust építő társadalmunkban több nemzedék munkálkodik együtt. Köztük van­nak még a 19-es vöröskatonákból, a direktóriumok vezetőiből azok is, akik nagy áldozatvállalással, forradalmi hittel utat törtek mai, szabad életünknek. Növekvő számban, mind gazdagabb tudás­sal folytatják munkájukat a fia­talok. Az egymást követő nemze­dékek bensőséges kapcsolata szo­ros összetartó erő, amelyben ben­ne van az elődök alkotásainak tisztelete, s az idősebbek őszinte öröme a méltó utódok láttán. A mi társadalmunk a munka társadalma. A céltudatos emberi1 tevékenység az, ami értéket te­remt, előrehaladást biztosít, a lista Hazáért Érdeméremmel ki­tüntetett veterán, Macskást Jó­zsef veterán, Hermán István, a Szocialista Munka 'Hőse, a szan- ki olaj- és földgázüzem főfúró­mestere, Tánczos Sándor, a váro­si tanács elnöke és még többen a megye és a város közéleti szemé­lyiségei köziül. munka az alapja mindennek, an­nak is, hogy a máról beszélhes­sünk, hogy örülhessünk, tervez­hessünk, hogy emberi módon él­jünk. Nem robot már a munka Közismert, hogy csak a ponto­san szervezett, szívvel-lélekkel végzett munkával fejlődhetünk tovább, csak minden erőnk latba vetésével juthatunk előbbre. Mun­kásosztályunk, szövetkezeti pa­rasztságunk, értelmiségünk döntő többsége tehetségének és képessé­geinek legjavát adva dolgozik cél­jainkért. Ennek élenjárója, veze­tője: a munkásosztály. Az a mun­kásosztály, mely miközben átala­kítja a világot, megoldja a ma és a jövő feladatait, egyre magasabb szintre emeli önmagát és szövetsé­geseit. Ennek megtestesült való­ságát a magyar munkás példája meggyőzően igazolja. Az eltelt három évtizedben sorai megkét­szereződtek. Összetétele megvál­tozott, általános és szakmai kép­zettsége állandóan fejlődik. Ál­landó változásban van maga a munka is. Növekszik a szellemi tevékenység ideje, szerepe, egyre könnyebb, kevesebb a fizikai te­vékenység. A tudomány, az irá­nyítás eredményeként ma már nincs robot, nincs gyermekmun­ka, nincs derékfájdító aratás, nincs 'kizsákmányoló, embert pusztító kapitalista munka. Át­alakult a munka a mezőgazdaság­ban — szinte ipari tevékenységgé vált a gépesítés, a kémia térhódí­tásával. Már múzeumi tárgy a rosta, a tüzes gép, a kapa, a ka­A magyar Himnusz elhangzása után a téren egybegyűlt több ezer főnyi tömeget és a vendégeket dr. Szabó Miklós, a városi pártbizott­ság első titkára köszöntötte, majd felkérte Jakab Sándort ünnepi be­szédének megtartására. A beszé­det az alábbiakban kivonatosan közöljük. sza és sok más szerszám. Értel­miségünk laboratóriumokban, ter­vezőasztaloknál, katedrán végzi alkotó munkáját saját üdvére, a h'aza javára. A régi májusok egyik szimbólu­ma a három nyolcas volt, jelsza­va : nyolcórás munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés. Sok csata folyt ezért és nagy győ­zelem volt ennek elérése. S a mai május elsején hazánkban is már az ötnapos munkahétről beszél­hetünk, mert a jövő év júliusáig mindenki ilyen munkarendben dolgozik. ötnapos munkahét Nagy utat tettünk meg eddig. Sok rohammunka, túlmunka, va­sárnapi műszak, társadalmi mun­ka stb. van mögöttünk. S nem­sokára az üzemek, intézmények dolgozói döntenek az új munka­rendre való átállásról. Felelős, hozzáértő, józan döntés kell ah­hoz, hogy az öt nap alatt érjük el — ha lehet, teljesítsük túl — az eddigi eredményeket. Keveseb­bet, rosszabbul nem dolgozha­tunk, mert akkor nem lesz alap arra, hogy okosan, művelten él­jünk. Hiszem, hogy dolgozó né­pünk nagy vívmánynak tartja az ötnapos munkaidő általánossá té­telét és támogatja annak sikeres alkalmazását. A munka ünnepén különösen indokolt arról szólni, hogy tár­sadalmunkban még nagyobb fi­gyelmet kapjon, teljes elismerés övezze a jó munkát. Életünk min­den területén érvényesüljön az elv: aki többet, s jobbat ad, töb­bet is kapjon, mert ez az igazsá­gos. Ez nemcsak a társadalom elő­rehaladásának a meghatározója, hanem az egyén boldogulásának is forrása. Hazánk 36 éve szabadult fel. Azóta épít új .társadalmat, teremt új rendet hazánk dolgozó népe. Ez a rend nagyszerű, mindenki számára látható, érzékelhető ered­ményeket hozott anyagi, szellemi vonatkozásban egyaránt. Új gyá­rakkal, nagy jelentőségű beruhá­zásokkal, a mezőgazdaság nagy­arányú gépesítésével és termelé­sének korszerűsítésével gazdago­dott országunk. Mindenki számára biztosítot­tuk. a tanuláshoz való jogot és megteremtettük a művelődés fel­tételeit, az egyén képessége, te­hetsége sokoldalú kibontakozta­tásának lehetőségét. Üj városokat, városrészeket építettünk fel. Fo­kozatosan növeltük a társadalmi juttatások körét és a fejlesztésük­re fordított összegeket. Bővítettük az oktatási és gyermekintézmé­nyek hálózatát, javítottuk a la­kosság áruellátását és a szolgál­tatások minőségét. A társadalom erejéhez mérten állandóan segí­tünk a nagycsaládosok, nyugdíja­sok helyzetén. Az elért eredmények mindenkit büszkeséggel tölthetnek el, és tük­rözik népünk áldozatos munkáját. De ezeknek az eredményeknek a megvédése, holnapi továbbfejlesz­tése még nagyobb felelősséget, ál­dozatot követel. Igényli, szüksé­gessé teszi az egyén és a közössé­gek, a szocialista brigádok tuda­tos részvételét a társadalom épí­tésében. A munkásosztály felelőssége Május elseje változatlanul a munkásság világméretű osztály­küzdelmének és osztályszolidari­tásának a napja. Az 1890-es első demonstráció óta töretlenül tük­rözi a nemzetközi munkásosztály eltökéltségét nagyszerű történel­mi küldetésének maradéktalan végrehajtására, az igazságtalan, kizsákmányoló társadalmi viszo­nyok végleges felszámolására, minden nép nemzeti-társadalmi felemelkedésének előmozdítására. A mai körülmények között ez el­választhatatlan a világ békéjének megőrzésétől, hiszen a nemzetközi feszültség kiéleződése nem csu­pán az enyhülés gyümölcseit, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönös előnyökkel já­ró kapcsolatait fenyegeti, hanem közvetlenül veszélyezteti a forra­dalmi munkásmozgalom áldoza­tos küzdelmének eddigi eredmé­nyeit, s .végérvényesen meghiúsít­ja az emberiségnek a 'boldogabb jövőbe vetett reményeit is. Min­den korábbinál nagyobb ezért ma a nemzetközi munkásosztály fe­lelőssége a világ sorsáért, a tár­sadalmi haladás és a béke ügyé­ért. A nemzetközi helyzet figyelmes elemzése alapján joggal állapít­hatjuk meg, hogy az elmúlt évek­ben tovább erősödtek a szocializ­mus, a társadalmi haladás, a nem­zeti függetlenség pozíciói, a vi­lágban. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak a közelmúltban megtartott kong­resszusai a tények sorával bizo­nyították, hogy a mind bonyolul­tabb hazai feladatok, s a nehezeb­bé vált külső feltételek közepette is, összességében eredményesen folyik az új társadalom építése. Néhány afrikai, ázsiai országban a nemzeti függetlenség megszi­lárdításáért, a gazdasági-társadal­mi elmaradottság felszámolásáért folytatott küzdelemhez mind szo­rosabban kapcsolódik a szocialis­ta irányzatú fejlődés igényének, céljainak megfogalmazása. Irán, Nicaragua, Salvador és más orszá­gok .példája tanúsítja, hogy világ­szerte erősödik a népek ellenál­lása az imperializmussal, az el­nyomó rendszerekkel szemben. A világban olyan háborús, reakciós erők is működnek, akik szeretnék megállítani a társadalmi fejlődést, örök érvényűvé tenni az elnyo­mást, a kizsákmányolást. A Carter-kormányzat hideghá­borús szellemű lépései után az év elején hivatalba lépett Ronald Reagan elnöknek és környezeté­nek eddigi megnyilatkozásai az erőpolitika illúziójához való ma­kacs ragaszkodást mutatják. Az évtized fordulójára politikai és katonai területen egyaránt kiéle­ződtek a feszültségek, s reálissá vált az a .veszély, hogy végképp ellenőrizhetetlen lesz a felgyorsu­ló fegyverkezési verseny. Ez el­len kell most összefogni, a béke erőinek felsorakozni pártállásra, hovatartozásra való tekintet nél­kül. Ebben továbbra is számolha­tunk a béke legfőbb támaszára, a Szovjetunió békeszerető, inter­nacionalista gondolkodású népé­re. E történelmi felelősség mélysé­ges átér zése tükröződött azoknak a kezdeményezéseknek a sorában, amelyek a munkásosztály legna­gyobb múltú marxista—leninista élcsapatának, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kong­resszusán fogalmazódtak meg. Ezek a javaslatok kétségbevonha- tatlanul bizonyítják a világ első munkáshatalmának őszinte szán­dékát valamennyi nemzetközi probléma tárgyalások útján tör­ténő rendezésére. Igazolják a le­nini békepolitika folyamatosságát, megerősítik azt a sokéves alkotó nemzetközi tevékenységet, ame­lyet a szocialista országok közös­sége folytat. Szocializmust 'építő munkásosz­tályunk, egész dolgozó népünk teljes mértékben azonosul a má­jus elsejék forradalmi hagyomá­nyaival, s átérzi, magáénak tekin­ti a mai ünnepnek ezt a bővebb, az egész emberiség érdekeivel összhangban álló .tartalmát is. Ezt fejezi ki pártunk, országunk kül­politikája, a szakszervezetek, a lobbi .társadalmi szervezetek és tömegmozgalmak nemzetközi te­vékenysége, amikor egyidejűleg cselekszik a szocializmus, a tár­sadalmi haladás pozícióinak erő­sítése és a világ .békéjének meg­őrzése, biztonságának megszilár­dítása, az enyhülési folyamat eredményeinek megvédése és to­vábbfejlesztése érdekében — fe­jezte be beszédét Jakab Sándor. • . A május elsejei nagygyűlés az Intemaeionálé hangjaival ért vé­get. A dolgozók a .tér melletti ut­cákban felállított sátrak, árus- pavilonok között szórakoztak to­vább. Az ünnepség szónoka a megye és a város vezetőivel meg­tekintette a Vendéglátóipari Vál­lalat ezen a napon megnyílt új sörkertjét, majd a Kiskunhalasi Állami Gazdaság dolgozóinak ün­nepségén vett részt. Katona István igazgató beszé­dében szólt a gazdaság eredmé­nyeiről, s részletesen méltatta azokat a sikereket, amelyeket dol­gozóik az MSZMP XII. kongresz- szusa és a hazánk felszabadulá­sának 35. évfordulója tiszteletére indult munkaversenyben értek el. Közülük is kiemelkedik a Vö­rös Csillag gépész szocialista .bri­gád szereplése, amely ezúttal igen magas kitüntetést kapott, elnyer­te a Népköztársaság Kiváló Bri­gádja címet. A szakmailag igen jól képzett kollektíva a Halasi Szőlőtermesztési Rendszer gépei­nek üzemeltetésével, a helikopte­res növényvédelem irányításával 1600 hektár szőlő és 400 hektár gyümölcsös területen végzi mun­káját. Feladatuk még a szántóföl­di növénytermesztés, a rét- és le­gelőgazdálkodás speciális gépi munkáinak ellátása. A brigád a hatékony, energiatakarékos gép- kihasználáson túl agrártörténeti gép- és eszközgyűjteményt alapí­tott, azt állandóan gyarapítja. Ezenkívül a Jánoshalmi Gépész­képző Szakiskola és a kiskunha­lasi II. Rákóczi Ferenc Mezőgaz­dasági Szakközépiskola tanulói a brigád felügyelete mellett vég­zik gyakorlati foglalkozásaikat, ami a kollektíva nagyfokú elisme­rését igazolja. A Vörös Csillag brigád magas kitüntetését Búza Dezső, a kis­kunhalasi járási pártbizottság el­ső titkára 'nyújtotta át Répa Imre brigádvezetőnek. Kiskunhalas dolgozóival együtt a vendégek májits elsején dél­után a XV. C.S.I. Nemzetközi Lo­vasversenyben gyönyörködhettek, amelyet Tánczos Sándor tanács­elnök nyitott meg. A háromnapos sportrendezvényre hét szocialista ország -r köztük Magyarország — ezenkívül Ausztria válogatott csa­pata jött el és itt voltak vala­mennyi magyar lovasklub ver­senyzői. (Folytatás a 2. oldalon.) Jakab Sándor ünnepi beszéde Kiskunhalason

Next

/
Thumbnails
Contents