Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

1981. május 13. 9 PETŐFI NÉPE • 5

Kerekedjünk föl, vegyünk észre!

ISMERD MEG KECSKEMÉT KÖRNYÉKÉT!

Másfél millió lépés Magyarországon címmel sugározza 14 részes sorozatát a Magyar Televízió. Arra biztatja a nézőket, hogy kerekedje, nek föl. ismerkedjenek meg az országos kék-túra útvonalával. Gyönyörködjenek a Pilisi Parkerdőben, élvezzék a börzsönyi táj szépségeit, szippantsanak nagyot a jó bakonyi levegőből, nézzenek szét a Mecsek Csúcsairól. Vegyék észre a geológiai érdekességeket, gondolkodjanak el a történelmi emlékeknél, kukkantsanak be kismesterek műhelyeibe, bámulják meg a famatuzsálemeket: ez a sorozat célja.

Tíz megyét, érint az országos körséta. Bács-Kiskunt elkerüli a kék. túra, így most nem láthatjuk a képernyőn az ismert és az itt élők számára is rejtőző kirándulóhelyeket. Hiba lenne a lévé ösztönzését várnók környezetünk alaposabb feltérképezésére, üdítő testmozgásra, a gyűrött ráncok elsimítására.

Így vélte a kecskeméti tömegsport koordiánciós bizottság is, amely május harmadik szombatjára, nyílt kerékpártúrára hívja a megyeszékhelyen élő vállalkozó kedvű nőket és férfiakat. „Ismerd meg Kecskemét környékét”, hirdetik akciójukat.

Dicséretes kezdeményezés. Többrétű a haszna. Lakóhelyünk jobb megbecsülésére buzdít! Szép város Kecskemét, még eredetibb érdekesebb a környéke. A „bentiek” legföljebb a hobbira autóznak, vonatoznak, buszoznak, Jó néhány kerttulajdonos azt sem tudja, hogy mi van harmadik szomszédjában. Hány kecskeméti ült föl a majsai kisvasúira csak az utazás, a látnivaló, kedvéért Két kézzel szórja a természet a csudálni valót! Ki szállt föl a Miklóstelepre .induló hjelyi járatú buszra, a homoki gyűjtemény, a gyümölcsligetek megtekintésére? A matkói, a nyárlőrinci erdő napsugaras tisztásain hányán töltődtek föl friss levegővel, tnagy- nagy nyugalommal? A helvéciai „bagolyvárat” mintha nagy hegyek közül telepítették volna az Alföldre; sok ezer hírösvárosi életében nem látta. A Kiskunsági Nemzeti Park ajánlott túrairányai is nagyobb érdeklődésre méltóak!

Milánó dómját, a bukaresti skanzent. a norvég fjordokat dicsérte a minap egy olyan barátom, aki még életében nem tekintett szét a közeli Nagykőrös főterén.

A példaként sorolt kiskunsági látványosságok egyike sem világcsoda, de valamennyi több mozgásra, testedzésre csábító ürügynél. Mindegyik alkalmas kikapcsolódó pihenésre, mindenütt találhatnak nézegetnivalót.

Mégis azt mondom, hogy magáért - az útra érdemes néhány órát rászánni. Rengeteg látnivalót ad, akinek vakondtúrás is elég szétnéző magasságnak. Kedvcsinálónak a legszívesebben ideiktatnám Hanusz István száz esztendeje kelt, egy szikrai kirándulás élményeit összegező cikkét, de megváltozott a táj. Nincsenek már „asszonyi művészettel" festett pitvarok, a friss zöld paprikával kedveskedő tanyásné rég elbúcsúzott a háza előtti terebélyes eperfáktól, a mai gyerekek sohasem hallottak cikázásról, elődeik kedvelt játékáról, az 1880-as vándor előtt „szórványosan mutatkozó élet” földúsult azóta. A szentkirályi erdőt felidéző szép sorokból azonban mindenképpen

idekívánkozik mutatóba néhány: „Termetes bokrokat képez az orvosi mályva, vagy zeliz és halvány testszínű virágaival, mintegy csillagokkal hímezi a borongó hátteret: az árnyas köz peremét zsályák, ökörfarkkóró, lapu szegélyezik.”

Más élményeket kínál a mai táj!

A május 16-i túra résztvevői a széchenyivárosi parkerdőből indulva mintegy húszperces kerekezés után, negyed 9 és fél 9 óra között érkeznek a Jókai által is megénekelt Mária-kápolnához, a hajdani kecskeméti bikahajszok színhelyére. A Szőlészeti-Borászati Kutatóintézet miklóstelepi állomásának megtekintését követően a csalánosi parkerdőben Végh László bűvész ad műsort pihentetőül, majd tréfás vetélkedőre kerül sor. A Helvéciai Állami Gazdaság köncsögi üzemében „tájjellegű ebéd” várja mindazokat, akik ebbéli igényüket bejelentik, és az ellenértéket befizetik Sugár György szervezőnél (Állami Biztosító, - kecskeméti fiók, reggel 8 és 9 óra között, telefon

11-168). Itt rendezik meg a Kön- csög Kupa kispályás labdarúgóvá Uámtornát. és itt szórakoztatja a táncot kedvelőket a Tamburici.

Nagyon reméljük, hogy szombati számainkban egyre gyakrabban olvashatják majd: az egészséges testmozgásra vágyók vasárnap reggel gyülekeznék itt, és-itt, ekkor és ekkor, hogy gyalog, vagy kerékpárral fölkeressék a megyeszékhely, vagy Baja, vagy Kiskunhalas, vagy... környékének fölfedezésre méltó kiránduló- helyét.

Még annyit: elkísérjük az első kecskeméti kerékpártúrát és továbbadjuk élményeit.

Heltai Nándor

Filmek - nyárra

A nap barnító sugaraival, a Balaton vagy a Velencei-tó si- rpogatóan Jágy yizével versenyre, kelni majdnem lehetetlen. A mozik jdépjjip^rop) mégis megkísérlik. Olyan színvonalas és szórakoztató alkotásokkal hívják a nézőket, amelyre az utóbbi években talán nem is volt példa. Bemutatnak vígjátékot és westemt, zenés filmet, sci-fit. Olyan a kínálat, hogy talán a kánikula ellenére is érdemes lesz mozijegyet váltani.

Goldie Hawnt a Kaktusz virágában, legutóbb pedig a Sugar- landi hajtóvadászatban gyermekét féltő anyaként láthattuk. A nyár egyik filmslágerében a véletlen hihetetlen kalandokba kergeti, és természetesen a rendőrség sem hisz neki. Egy ideig, mert később aztán mind több eltűnt hullát kell előkerítenie. Az Óvakodj a törpétől című amerikai krimit már májusban vetítik a filmszínházak.

A Pogány Madonna — Bujtor István és Mészáros Gyula új filmje — a Tihanyi Múzeum féltve őrzött kincsének elrablásáról és a tettesek utáni hajszáról szól. Látványos, piedonei verekedések, üldözések, izgalmas vitorlásverseny és a szép Balaton csábíthatja a nézőket a mozikba.

A Fogadó az „Örök Világossághoz” Bán Róbert fekete humorba hajló, kosztümös, kalandos játéka, amely a XVIIL század végén játszódik, valahol Magyarországon, egy fogadóban. A tét nem kevés: hányán maradnak életben reggelre, és kié lesz a temérdek aranyipénz?

A legjobb hagyományokat követi A XX. század kalózai című szovjet kalandfilm, így nem maradhatnak el a tengeri csaták mellett a kábítószerrablás izgalmai sem. Igazi, régen várt film- sláger, a Rakéta regényújságból megismert Kóma, a film főszerepeiben Genevieve Bujold és Michael Douglas.

A nyár egyik kérdése: megis- métli-e a Kabaré sikerét Bob Fosse? A Mindhalálig zene című

• A wilkói kisasszonyok-ból.

filmjének hőse egy koreográfus- rendező, aki az erőltetett élettempó, a nagy rohanás közepette szívrohamot kap, s a kórházban, képzelt show keretében éli át saját halálát

Szörényiék tizenöt évét könyv alakba szerkesztette Koltay Gábor, aki most elkészítette az együttesről filmjét is. A koncert kedvéért ismét együtt játszott az Illés együttes. A filmet archív dokumentumok teszik izgalmassá.

Telt házakkal vetítették a Filmmúzeumban a Majmok bolygóját. A filmet a MOKÉP országos forgalmazásra meglehette. A rendkívül szellemes filmben megismerkedhetünk a majmokkal, akik azt vallják, magasabbrendűek az embernél.

A sci-fi-kedvelőknek ajánlják az Üzenet az űrből című japán filmet, amely módszereiben a nagy sikerű Csillagok háborújára emlékeztet.

A Sivatagi show minden eddigi természetfilmet felülmúl újdonságaival és speciális humorával. Szemtanúi lehetünk annak is,

hogyan dülöngélnek alkoholmámorban az erjedő gyümölcsöktől az állatok, de láthatjuk féktelen örömüket is, amikor a sivatagot megöntözi a kincset érő eső.

Bud Spencer neve már a siker biztosítéka. A Seriff az égből című filmben is természetesen felügyelőt alakít, természetesen van gyermeksegítője, akinek földöntúli képességei vannak, hiszen ő is földöntúli. Természetesen.

Néhány cím a stúdióhálózat nyári programjából: B. Breoht Galileo Galilei című drámájából Joseph Losey készített filmet. A. Wajda is irodalmi művet dolgozott föl: A wilkói kisasszonyokat. Jirzsi Menzel a Mesés férfiak kurblival című filmjében azoknak állít emléket, akik a film születésénél bábáskodtak. A nyár igazi szenzációja, hogy hosszas tárgyalások eredményeként ismét megtekinthető Fellini Országúton-ja.

Néhány cím a nyár filmújdon- ságaiiból. Talán sikerült néhány műre felhívni a figyelmet.

,Sz. A.

9 Jelenet az Óvakodj a törpétől című filmből.

9 A Mindhalálig zene című film egyik kockája.

Színháztechnikai

napok

Debrecenben

Kétévenként — ezúttal 1981. május 27—28—29-én ötödik alkalommal — Debrecenben kerülnek megrendezésre az ország valamennyi színházműszáki szakemberét érzékenyen érintő szakmai tanácskozások. Az idén szőnyegre kerülő alapvető témakör a színháztechnika szakembereinek érdekes, egyéni újításai, a színházi munkavédelem, valamint a közművelődés és színház kapcsolata. Az eddigiektől eltérő különlegessége az összejövetelnek, hogy — tekintettel a színházi szakmunkások. utánpótlásának kínzó problémájára — különös figyelemmel hívja meg mindazokat, akik a legkülönfélébb szakmákban a színházi kívánalmak szakértői. Hiszen a „civil” szakmában dolgozók közül kevesen tudnak arról, hogy a színházaknak éppúgy szükségük vám festőkre, asztalosokra, kárpitosokra, lakatosokra, cipészekre, elektromos szakemberekre stb., mint a termelő vállalatoknak.

A szakmai utánpótlás helyzete ebben a pillanatban kétségbeejtő. Lassan nyugdíjba vonulnak vagy kihaltak a szakmát speciálisan ismerő szakemberek, mások pedig vagy nem tudnak róla, hogy a színházaknak égető szükségük van — nem csupán a néhány felsorolt szakmába, hanem ezeken kívül még igen sok területen — fiatal szakemberekre, vagy, akik tudnak róla, azokat a sajátos munkaidő-beosztás riasztja el.

Nos, az idei színháztechnikai napok szervező bizottsága számít azokra, akik szeretnének megismerkedni a színházi világ technikai csodáival. Ezt segíti az a kiállítás, mely bemutatja mindazokat az egyéni fantáziát, rátermettséget bizonyító alkotásokat, melyek egyes színházaink műhelyéből kerülnek ki.

Ez a tanácskozás szeretné egyben azt is bizonyítani, hogy a mostoha körülményekre való hivatkozás csupán kibúvó azoknak, akik pem egyenrangúan alkotó partnerként vesznek részt egy-egy színházi előadás technikai kivitelezésében. Egyfajta esz- tétikai-emberi-erkölcsi hatás mindnyájunkat ér néhány színházi élmény kapcsán. Ideje hát ráébrednünk arra is, hogy ezt a speciális „szakmát" nem csupán a plakáton szereplő rangos nevek fémjelzik, hanem a technikai alkotótársak mindennapi munkája is.

R. E.

' '"MSSv

■ Pályakezdők I

EGYSZER boldogult tanárjelölt koromban, amikor nyilván ifjonti türelmetlenségemet akarta szolidabb mederbe terelni M az ősáhajú gyakorlatvezetőm, csöndesen elmesélte a saját pá- £g lyakezdiését. Amikor. — ő is Ifjonti kényszerítői sarkallva -r állásért jelentkezett á neves gimnáziumba, a galambősz igazgató csak annyit mondott neki: Türelem fiam, hiszen még meg sem száradt az okleveleden a tinta! Ez valamikor a harmincas években történt, amikor diplomás utcaseprőkkel volt

■ tele az ország.

Változnak az idők, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a közelmúltban megbeszélésre hívta össze Kecskemét száz iifjú diplomását a városi pártibizottság titkára és a tanács elnökhelyettese. A közérzetükről, gondjaikról, terveikről érdeklődtek a megyei pártbizottság képviselőjének jelenS létében. Mert a pályakezdés ma sem felhőtlen, a beilleszke- m , dés, a letelepedés ma sem mentes a zökkenőktől. A megje- ® lentok fele karikagyűrűt viselt az ujján, feltűnt a kismamaruha is, és a városi tanács ünnepi hangulatú dísztermében végig ott kísértett a lakásszerzés mindennapi nehézsége. Az utcaseprők között ugyan nem találni magyar—történelem szakos tanári végzettségű értelmiségit, de nem mindenki kap a felkészültségének megfeleld beosztást, s még nagyobb azoknak az aránya, akik nem a képzettségüknek megfelelő feladatot végzik a munkahelyükön, ók érzik úgy, hogy senki sem foglalkozik velük, nem kapnák gyakorlati tanácsokat az H idősebbektől.

Ez derült ki azoknak a válaszoknak az összesítéséből, ame- sj lyeket a városi tanács előre kiküldött kérdéseire adtak a pályakezdő diplomások. A legtöbben pedagógusok, őket követik 'létszámban a műszaki értelmiségiek. Háromnegyed részüket ösztöndíj is segítette, hogy eredményesen tehessenek eleget a tanulmányi kötelezettségeiknek. Az átlagos alapfi- jj| zetésük — az alacsonyabb pedagógusbérekkel együtt — valamivel meghaladja a háromezer forintot, és nyolcvan százalékuk itt szeretne letelepedni. Tízen tartoznak azok közé, akik az első tíz hónap tapasztalatai alapján munkahelyet sze- m retnének változtatni. Ennyi idő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy értelmes munkát kapjanak. De a társadalmi megbízatásból is keveseknek jutott, pedig a százból hetvennyolcán azt jelezték vissza, hogy szívesen vállalnának ilyen többlet- 11 feladatot.

A KÉRDŐÍVEK persze — legyen az összeállításuk vagy a feldolgozás bármily alapos — nem elegendőek a kölcsönös informálódáshoz. Hiszen egyfajta tájékozottságra, mégpedig hiteles forrásból származó ismeretekre mindenképp szükség van ahhoz, hogy ki-ki felmérhesse: milyen intézményes segítséget várhat az otthonteremtéshez, a szabad idő kulturált eltöltéséhez, illetve hogyan és hol kapcsolódhat be a városépítő, -szépítő munkába.

Tenniakarásban nincs hiány. Az eszmecsere arról győzött meg, hogy a fiatalok friss, kritikus magatartása közösségi tettekre váltható a főiskolai és egyetemi környezethez képest más, új és nagyobb közösségben is. Még akkor is, ha valamennyi jogos igényük nem teljesíthető azonnal. Mert az ifjúsági garzonházba vagy a különböző lakáselosztási formákba nem fér be mindenki holnap vagy holnapután, bár a lakások felét a harminc éven aluliak kapják rendszeresen. A Megyei Művelődési Központ épülete sem tágítható tovább, de arról gondoskodni kell> hogy programkínálata még jobban alkalmazkodjék az igényekhez, és az eddiginél közvetlenebbül jusson el az érdeklődőkhöz. A kiépült munkahelyi hierarchiáknak sem érdemes fejjel nekirontani, viszont vitathatatlan követelmény, hogy értékének megfelelő elismerést kapjon mindenütt a tehetség, a pontos és szorgalmas munka.

Ez egyébként nemcsak a fiatalok részéről vetődik fel. s ugyanilyen megbecsülést érdemel a valóban közösségi célokat szőlgáló nagyobb tapasztalat is.

A TÖBBFÉLE JAVASLAT, észrevétel érdemi része beépül ,

«-tg a tanácsi munkába? s- akadj* *. aminek-köavetlenül néznek utá- jjf na az illetékesek. A megvalósításhoz már azoknak a pályakezdő diplomásoknak a mindennapi cselekedetei is hozzátartoznak, akikkel most szervezett első alkalommal kölcsönösen bizalmat keltő találkozót a város vezetősége. Ez is egyfajta pályakezdés. Halász Ferenc

Valóban nehéz beszélni?

„Beszél, mint a vízfolyás”, „Beszél, beszél, be nem áll a szája!”, „Egész nap jártat ja a száját” — ezek a szólások mintha valahogy tagadó választ sugallnának a fenti kérdésre. Nézzünk meg egyet! „Beszél, beszél, de nem mond semmit”. Szerintem ez a megállapítás — mely szintén közismert, és az életben gyakran elhangzik — a helyes válaszadás kulcsa. Nem beszélni nehéz, hanem mondani valamit.

„Jót s jól!” — jelentette ki a magyar nyelv csiszolásának, fejlesztésének egyik nagy mestere, Kazinczy több mint százötven éve. Igaz, ő a versírók elé állította a fenti követelményt, de én azt gondolom, ez az a feladat, ami elé állítódik mindenki, aki valamit cselekszik, így az is mindenképpen, aki eszközül a nyelvet használja valamilyen szándéka megvalósításához.

Nem mellékes a sorrend.

„JÓT” — vagyis emberséges, nemes szempontból megállapított igazságokat; szeretetből fakadó, segíteni akarásból kinyilatkoztatott szándékokat; valóban kereső, tényleges és fontos dolgot felvető kérdéseket — azaz csak ilyeneket kifejező szavaknak szabad elhagyni az ember száját.

„s jól” — kéri Kazniczy, azaz kellő pontossággal, se többet, se kevesebbet, s a belső látás, hallás, a képzelet is segítse, kellő hangerővel, hogy el is jusson annak a füléhez, akinek szánva lett; a hangok kellő megfOrmánságával, hogy az illető képes is legyen megérteni, vagyis a beszéd minden eleme: a hangerő, a hangsúly, a hangszín azt szolgálja, hogy a lehetőségig segítse a szemben állót a mondottak megértésében.

HOGY E KÉRDÉS ma is menynyire aktuális, bizonyítja, hogy Benkö Loránd, napjaink együk nagy nyelvésze az 1976. évi nyíregyházi anyanyelv-cktatási konferencián az alábbiakat mondta: „ ... vajon melyik a lényegesebb veszély a nyelvhasználatban magáiban is, de nem utolsósorban ennek a társadalmi magatartásra való visszahatásában is? Az-e,

ha valakinek a közlésében tipikusan' nyelvtani 'hibáik jelentkeznék, .példáiul iktelenül ragoz ikes igéket, egyenlőré-t mond egyelőre helyett, el kell menjek-et el kell mennem vagy el kell, hogy menjek helyett, sőt horriibilie dictu — egyszer-egyszer még — suk, -stük-özik is? Vagy az-e, ha valaki nemtörődöm, hánya veti köz-i léseiben minimális tekintettel sincs a hallgató megértési érdekeire; ... ha akár sznobizmusból, akár áltudományosságból, akár kényelmi szempontokból az idegen szavaknak, kifejezéseknek a rnegértésgátló özönét zúdítja hallgatóira vagy olvasóira;...”

A SIMA BESZÉDŰ, választékos:, mind nyelvtani, mind a kiejtés szempontjából kifogástalan semmitmondás és a göcsör- tös, darabos, esetleg nyelvtani hibás vagy esetleg nem elég esztétikai hangzású, de valóban lényeges Igazságokat kimondó beszéd közül —inkább az utóbbit becsüljük.

Természetesen tudnunk kell,- hogy nem ez a követendő példa.

Harmadiknak véve a végletesen rosszat (vagyis amikor rossz, semmitmondó, esetleg hazug tartalmat rossz, zavaros megfogalmazásban, esztétikussáfira egyáltalán nem törekvő megnyilatkozásban találunk; sohasem szabad szem elől téveszteni a negyedik változatot, a követésre méltót: azt, amikor jó, igaz és fontos tartalom szép formában jelentkezik, vagyis mikor a beszéd dallam, a hangok tisztasága stb. külön élményt ad — azaz amikor a forma szépsége erősíti a tartalom igazságát.

így beszélni — furcsa de elsősorban megint nem a formán, vagyis nem külsőségeken múlik, hanem a bensőn, a jellemen.

HA AKKOR SZOLOK, ha van mit mondanom, ha csakugyan azt akarom, hogy akihez beszélek, megértse, amit mondok, ' ha tisztelem mind önmagam, mind azt, akivel közölni akarok valamit; ha nyíltan, őszintén fordulok felé, ha nincsenek gátlásaim vele szemben, de nem is becsülöm le őt, s azért természetesen viselkedem' előtte — akkor beszédem nem lesz terjengős, hanem akaratlanul is világosan és szabatosan beszélek, érthetően, értelmezve, amit mondok; ösztönösen is arra törekszem, hogy szépen nyújtsam át gondolataimat.

Ezen ösztönösen jó nyelvhasználatot természetesen még tovább javíthatom a hangképzési, a nyelvtani, a szövegszerkesztési szabályok tudatos alkalmazásával, de birtokolj am ez utóbbiakat bár professzori szinten, ha nem rendelkezem az előbbi kívánalmakkal — „szép beszédű”, sohasem ’.eszek.

ÉN ÜGY GONDOLOM, hogy mindazok, akik nyelvművelő, ként az ország színe elé állnak, legjobban úgy szolgálhatnak, ha legelőször a fentieket tudatosítják, s legjobban úgy hathatnak, ha élő példaként mutatkoznak a negyedik változatra, s így akaratlanul sem bizonytalanítják el az embereket, hanem az igényesség ébresztésével együtt egyben a hitet is erősítik bennük, hogy a megmutatott úton érdemes elindulni, mert a felmutatott ideál, lám, megközelíthető. K. E.