Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-09 / 107. szám

1981. május 9. • PETŐFI NÉPE • 3 A tanácsok együttműködése Bács-Kiskun megyében Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén megállapította, hogy a párt és a tömegek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolata ked. vezö feltételeket teremt a szocialista építőmunkához, amelynek közép­pontjában a XII, pártkongresszus határozatainak végrehajtása áll. Az állami tevékenységet Illetően a gazdasági, kulturális, szociális feladatok jó megoldása mindenekelőtt a szervező munka javítását teszi szüksé­gessé. A tanácsok szervező tevékenysége, állami, hatalmi eszközök alkat, mazása az élet minden területére kiterjed. E munka központjában a la­kosság érdekeinek szolgálata áll. A lakossági igények gazdasági vonatko­zásban, ezen belül is a szolgáltatás iránt nőttek meg a legszembetűnőb. ben. Jól érzékelhető a kommunális, az egészségügyi, kulturális, szociá­lis, a gyermekintézmények, az oktatás a közlekedés, a kereskedelem és más területeken jelentkező kereslet. Az igények növekedése, különösen a községekben jelentkezik sürgető módon, ahol a falusi társadalmi fejlő­dés következményeként, a szociális eredmények ellenére, még számot­tevő hátrányt kell behoznunk. A lemaradás pótlása, a város és a falu közötti különbség megszüntetése a szocializmus történelmi győzelmét fogja jelenteni. Ma már mindenki előtt világos, hogy ez a társadalmi folyamat egész korszakot ölel fel, s hogy a tudományos-technikai forra­dalom kiteljesedésének eredményeként fog bekövetkezni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a jobb élet érdekében mindennap cselekedni kell. tenni az elért eredmények megőrzéséért, az új lehetőségek megterem­téséért. Elengedhetetlen az önállóság A tanácsok műnk áj álba így il­leszkedik a különböző székhelyű és szintű tanácsok együttműkö­désének a fejlesztése. Az együtt­működés szükségszerűségének a felismerése az egyes települések érdekazonosságán . alapszák. A közös cselekvésihez elengedhetet­len az önállóság, az önkormány­zati jelleg, és az érdekviszonyok megfelelő értékelése. Ennek hely­telen, mechanikus felfogása gá­tolja a közös cselekvés kialakítá­sát. . Az önállóság és az együttmű­ködés viszonyának 'helyes felfo­gása szerint, a tanácsok önkor­mányzati jellegének kibontakozá­sa és az integráció erősítik egy­mást. Az együttműködés, az in­tegráció csak az érdekviszonyok messzemenő figyelembevételével valósulhat meg helyesen. A ta­nácsok önállósága, anyagi eszkö­zök feletti rendelkezés lehetősé­ge megteremti az alapvető felté­teleket ahhoz, hogy egyes terü­leteken együtt eredményesebben működjenek. Ennek jogi feltéte­leit tanácstörvényünk biztosítja. A Minisztertanács megállapítása szerint a törvény végrehajtásá­nak feladataihoz tartozik ren­delkezéseinek gazdagodó tarta­lommal való kitöltése, a vezetés és a szervezés tökéletesítése, a korszerűbb és hatékonyabb mun­ka feltételednek megteremtése. A helyi tanácsok önállóságából adódik, hogy elsősorban saját maguk legyenek tekintettel kör­nyezetük érdekeire, és a népgaz­dasági érdekek szem előtt tartá­sával gazdálkodjanak a helyi szellemi és anyagi értékekkel. Számos területen A községek között létesíthető együttműködés érzékelhető leg­inkább a lakosság részéről, így társadalompolitikai szempontból elsősorban ennek van jelentősé­ge, Az együttműködési kapcso­latok számos területen kialakít­hatók. Gazdasági jellegű lehet például közös költségvetési üzem létesítése, fenntartása, a tanácsi intézmények felújítási, karban­tartási munkáinak az ingatlan- kezelés elvégzésére, regionális vízmű létesítése, fenntartása, kö­zös sportlétesítmények kialakítá­sa, közös orvosi ügyelet szerve­zése, művelődési otthon közös fenntartása, diákotthon létesítése stb. A gazdasági együttműködés kibontakozását á községi taná­csok között ma még nemcsak szemléleti problémák nehezítik, hanem a megfelelő tapasztalat hiánya is fékezőleg hat. E gátló tényezők leküzdését, útkereső problémák megoldását teszi lehetővé'a Bács-Kiskun me­gyei Tanács határozata „A tele­püléshálózat-fejlesztési terv fe­lülvizsgálata és módosításáról”. A megyei tanács e határozatával tudományos igényű előkészítő munka alapján, kijelölte területi szerepkörük Szerint az egyes te­lepülésközpontokat. Ez a koncep­ció egyebek közt azt a célt is szolgálja, hogy minden települé­sen kedvezőbb életfeltételék ala­kuljanak ki, hogy kibontakozzék az egyes települések között az összehangolt cselekvés, á költség­kímélő fejlesztés. A másik nagy csoportja az együttműködésnek igazgatási, hatósági jellegű, amely a jelen­legi jogi szabályozás szerint egy járáson belül valósulhat meg. A községi tanácsok hatáskörének bővülése azzal az elvárással jár, hogy a községekben is jól kép­zett, kellő tapasztalattal rendelke­ző tisztviselők lássák el az ügyeket. Különleges szakértelmet Az utóbbi időiben a községek­hez olyan hatáskörök kerültek, amelyeknek intézése különleges szakértelmet igényel. Ilyen pél­dául az építésügyi hatáskör, az ipari igazgatás, a gyámügy, ifjú­ságvédelem stb. A helyi taná­csok végrehajtó bizottságai meg­határozott szakfeladatok ellátásá­ra együttesen alkalmazott sze­mélyt bízhatnak meg. A Bács- Kisikun megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottsága a körzeti építésügyi hatóságok létrehozásával, a kis­ipari igazgatási hatáskörök de­centralizálásával jó alkalmat te­remtett az igazgatási együttmű­ködés bővítésére. A megyei ta­nács és végrehajtó bizottsága in­tézkedéseinek a lényege: a lakos­ság jobb ellátása, az egyes tele­pülések közötti ellátásbeli kü­lönbség csökkentése, a tervszerű intézménytelepítés, a lakossági ügyek igazgatásának fejlesztése. A járási hivatalok szerepköre ezzel új feladatokkal bővült. A járási hivatalok vannak abban a helyzetben, hogy elsőkéiből se­gítsék a községi együttműködési lehetőségek felkutatását, szer­vezzék és koordinálják a közsé­gek összefogását. A továbbhala­dás szempontjából nélkülözhetet­len, hogy a járási hivatalok rendszeresen értékeljék a közsé­gek közötti együttműködés ta­pasztalatait, biztosítsák az együtt­működési megállapodások tör­vényességét. Város és vonzáskörzete A városi tanácsok és a járási hivatalok együttműködése az utóbbi években egyre tartalma­sabbá válik. Az előrehaladást ob­jektív társadalmi feltételek biz­tosítják. Ennek legfontosabb té­nyeződ a város vonzásából eredő közös feladatokból tevődnek össze. Lényeges a tisztánlátás, a feladatok áttekinthetősége szem­pontjából, hogy az együttműkö­dés fő területeit megállapodások tartalmazzák. Ez alapvető felté­tele a tervszerű munkának, az ésszerű munkamegosztásnak, a végrehajtás értékelésének. A kecskeméti város és a kecs­keméti járás párt-végrehajtó­bizottsága együttes ülésen vitat­ta meg a városi tanács és a já­rási hivatal közös tevékenységé­nek tapasztalatait. A kecskeméti járási pártbizottság a járási hi­vatal koordinációs szerepkörét tárgyalta meg. A politikai dön­tések az együttműködés hiányos­ságait is feltárva, hangsúlyozták azokat a gazdasági, igazgatási te­rületeket, ahol a közös feladatok megoldásra várnáik. A város és a környező községek kölcsönös egy­másrautaltságát a hagyományos jellemzőkön túl, olyan új voná­sok gazdagítják, mint a városi lakosság ide történő kitelepülése. A Baját környező községekben úgy készítették el a községren­dezés! terveket, hogy a városla­kók családiház-építéséhez tel­ket vásárolhatnak. Ugyanakkor Baja város általános rendezési tervének módosítása alkalmával sor került a közvetlen városkör­nyéken lévő községek úthálóza­ti, közmű-ellátottsági, közlekedési, egyéb infrastrukturális állapotá­nak a felimérésére. Ebben g mun­kában természetesen részt vett a bajai járási hivatal, és részt vet­tek az érintett községeik is. Kecskemét város és járás kap­csolatában figyelmet érdemel az üzemek szerepe. A város üzemei, azoknak a községeiknek, ahonnan nagyöbb számiban járnak be dol­gozni, segítséget nyújtanak pél­dául gyermekintézmények létre­hozásában, vagy fenntartásában. Az ésszerű munkaerő-gazdálko­dás ma már a társadalom lét­feltételei közé tartozik. A mun­kaerő helyes áramoltatása, hely­ben történő alkalmazása nem nélkiülöriieti a tanácsi szervek ilyen irányú beavatkozását, mi­ként azt Kiskőrös város és járás együttműködése is példázza. Közös szervek A városi tanácsok és a járási hivatalok kapcsolatában a me­gyei tanács végrehajtó bizottsága, az államigazgatási munka egysze­rűsítése és korszerűsítése során úgy rendelkezett, hogy egyes szakigazgatási feladatokat, ha­tósági jogköröket közös tanácsi szervek lássanak el. Ilyen pél­dául az egészségügyi, a sportfel­ügyeleti tevékenység, amelyeket a városi szakigazgatási szervek látnak el a járás területén is. Ezek az intézkedések a gyakor­latban beváltak, és igen jó ha­tással vannak az együttműködési készség fejlesztésére is. Településhálózatunk legfiata­labb formája a közigazgatásilag városhoz tartozó városkörnyéki községek. Mint ismeretes Kecs­kemétnek négy, Kiskunfélegyhá­zának négy és Kalocsának egy városkörnyéki községe van. Mi­ként az egész ország településhá­lózatának a szerkezetét a gazda­sági, társadalmi viszonyok hatá­rozzák meg, úgy ennek a formá­nak a létrehozását is elsősorban gazdasági, társadalompolitikai szempontok indokolják. A város vonzása e községekben közvetle­nül érezteti hatását, ugyanakkor a községek várost ellátó funkciói is erőteljesen érvényesülnek. Az együttműködés ma már Igen sokrétű. Magában foglalja a ter­vezési, a fejlesztési, a szolgálta­tási feladatokat. A városi fejlesz­tési célkitűzések meghatározásá­nál mindenkor figyelemmel kell lenni a városkörnyéki igényekre is. A tervszerűbb együttműködés érdekében a megyei tanács terv- gazdasági bizottsága megtárgyal­ta az eddigi tapasztalatokat. Az érintett tanácsi vezetőkből meg­alakultak és működnek a koor­dinációs bizottságok. Csupán kezdeti eredmények A tanácsok szervezeti és mű­ködési szabályzatai külön kitér­nek e kapcsolatrendszerre, amely­ben a városi tanács szakigazgatá­si szervezete a járási hivatal szerepkörét látja el. A tanácsi együttműködés fej­lesztése jól tükrözi gazdasági, tár­sadalmi életünk mozgását, a la­kossági igények emelkedését az állami irányítással szemben. A párt politikájában fontos célkitű­zés, hogy az államapparátus a mindenkori társadalmi igények­nek megfelelő hatásfokkal vé­gezze munkáját. A hangsúly az állami munkában is a növekvő társadalmi igényekhez való al­kalmazkodáson van. A Magyar Szocialista Munkás­pánt elvi, politikai határozatai megfogalmazzák az állami mun­ka korszerűsítésének legfonto­sabb szempontjait. E szerint szo­cialista államrendszerünk, a ta­nácsok és szerveik munkáját úgy kell továbbfejleszteni, hogy a szocialista demokrácia a népkép­viseleti szervék irányító és el­lenőrző funkciói erősödjenek. Eb­iben jelentős szerepet játszanak a tanácstagok, a tanácsi tisztségvi­selők. A közéleti gondolkozás, a társadalom előtti felelősségválla­lás a közügyek viteléért, a kö­rülmények változásainak időbe­ni észlelése, a cselekvés eredmé­nyezi együttesen egy-egy testület aktivitását. Nem történhet a ta­nácsi testületek nélkül olyan lé­nyeges változás, ami egy-egy te­lepülés sorsát, a lakosság élet- körülményeit befolyásolja. Ezért a testületek a gazdái a tanácsok közötti együttműködés kialakítá­sának, a helyi, adottságok és szükségletek számbavételének. A testületek kérjék számon a tiszt­ségviselőktől, a szakigazgatási ap­parátustól a szervező operatív irányító tevékenységüket, bizott­ságaik vegyenek részt a dönté­sek előkészítésében, a tanácsta­gok közvetítsék választóik véle­ményét minden lényeges kérdés­ben. A tanácsok. együttműködése számos területen kimutatható, azonban a lehetőségekhez, és a lakossági igényeikhez képest csu­pán kezdeti eredményekről be­szélhetünk. Az együttműködés ütemét ésszerűen, a körülménye­ket gondosan mérlegelve fel kell gyorsítani. Ebben a nagy mun­kában a megyei tanács szakigaz­gatási apparátusára, ugyanúgy, mint a járási hivatalokra jelen­tős szeren jut a koordinálásban, a kedvező tapasztalaitok elterjesz­tésében, szakmái segítségnyúj­tásban. A területi pántszervek egyre több figyelmet fordítanak e fontos társadalompolitikai kér­désre. Dr. Arvay Árpád a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára Akkor lett béke A béke első napja: 1945. má­jus 9. Egy kerttel övezett két­emeletes házban gyűltek össze a szövetséges hadsereg pa­rancsnokai, hogy fogadják az összeomlott hitleri fasizmus megbízottainak feltétel nélküli megadását, öt év, nyolc hónap, és hét nap telt el azután, hogy a hitlerista csapatok azon a végzetes szeptemberi hajnalon megindultak Lengyelország el­len. Ennek a háborúnak lett vége a harminchét év előtti május kilencedikén. Az egész világ, elsősorban Európa örömmámorban élt. A Kecskeméti Lapok ezt írta: „Elvégeztetett... mikor e vi­lágtörténelmi pillanatokban ezeket a sorokat papírra vet­jük, mindenütt harangok zúg­nak.; A harangszó Te Deumja száll a friss tavaszi légben bér­cek és rónák felett, városokon és falvakon át a folyók, ten­gerek fölé, és égbe zengve szárnyal a hír északon és dé­len, keleten és nyugaton, hir­detve a meggyötört embermil­lióknak, hogy vége a háború­nak!" És tényleg nagy volt akkor a lelkesedés. Ugyancsak az idézett lap írja: „Pillanatok alatt ünnepi díszt öltött a vá­ros. üzletek redőnyei, hivatalok dolgozószobáinak ajtaja, mű­helyek. gyárak kavui percek alatt zárulnak be, hogy a dol­gozók a közel hat éve várt győzedelmes békét méltókép­pen ünnepelhessék meg. A vá­ros egyesített zenekara száz taggal, hazafias dalokat játsz­va járta be a várost, hatalmas vörös táblát és vörös zászlót víve elől...” A vilánt.örténelem leapusz- títóbb háborúidtól szabadult mt>a az emberiség. A második viláaháború 2194 napja alatt navonta tizenkétezer ember pusztult el. összesen hatvan­egy ország vett részt a háború­ban, és a mozgósítottak száma több mint 110 millió volt. A legtöbb vért a szocializmus or­szága, a Szovjetunió vesztette. A Nagy Honvédő Háborúban, amely egyúttal a fasizmust megsemmisítő győztes háború is volt, húszmillió szovjet pol­gár adta életét a hazáért, a győzelemért. A fasizmus ellen küzdő Lengyelországban hat­millió ember pusztult el. A hő­sies partizánharcot vívó jugo­szláv nép vesztesége egj/millió- hétszázezer ember volt. Szerte Európában, meg az afrikai ko­ptokban és a szétbombázott német városok romjai alatt, és a tengermélyben több mint ti­zenhárommillió német halott feküdt — mindannyiukért a fasizmus, Hitler és bandája volt a felelős. Ma már kiszámították, hogy a hadviselő államok közvetlen katonai kiadásai valamivel több mint 1100 milliárd dol­lárra rúgtak: csak Európában 260 milliárd dollár értékű épü­letet, üzemet, hidat, utat pusz­tították el a hadviselők. Van egy számsor, amely szerint a hadviselők a háború 2194 nap­ja alatt 287 ezer harckocsit, valamivel több mint egymillió löveget. és 653 ezer repülőgé­pet gyártottak. Ennek a had­felszerelésnek az értékéből megoldható lett volna az egész világ közlekedési gondja, és ha azt az energiát, amelyet had­felszerelési eszközöli ayártá- sára fordítottak, az ember ja­vára használták volna fel, kö­rülbelül 112 Szahara területű sivatagot tehettek volna ter­mővé, és 50 vagy 100 millió éhes embernek adhattak volna elenendő élelmet. Epven ezért ma ismételten hálatelt szívvel ünnevel az em­beriség. hogy oly sok szenve­dés után megszabadult a náci zsarnokságtól. A háború ter- 1 keinek oroszlánrészét a. Szov- 1 jetunió viselte. Így hát feite- | he tő a kérdés, vajon miben r állt a Szovjetunió győzelmének § világtörténelmi jelentősége? 1 Mindenekelőtt abban, hogy a * szovjet nép kiállta a pusztu- á lássál fenyegető legnagyobb * katonai próbatételt, megvédte szocialista hazáját, és megte- ■■ remtette a lehetőségét annak, ■:> hogy országok egész sora a tár- 1 sadalmi haladás, az új gazda- % sági-politikai rend építésének -f útjára lépjen. A Szovjetunió- | nak a Nagy Honvédő Háború- 1 ban aratott győzelme feltárta az egész világ dolgozói előtt r a szocialista állam nagyságát * és legyőzhetetlenségét. A fasizmus felett aratott % győzelem következtében új § történelmi korszak kezdődött. % Nemcsak olyan értelemben, | hogy újabb országok szakadtak <\ le az imperializmus világrend­szeréről, és indulhattak meg a szocialista fejlődés útján, ha­nem abban az értelemben is, j hogy a tőkés országokban új £ feltételek mellett bontakozha­tott ki a dolgozó oszályok küz- : de íme, a gyarmati és függő or- >; szágokban pedig megteremtő- ' dött a lehetősége a gyűlölt ko- '* lonialista uralom lerázásának. Harminchét évvel ezelőtt tehát nemcsak a hitleri Németország és a militarista Japán szenve- f dett vereséget, hanem az im- perializmus egész rendszere, amely történelmi méretekkel ' mérve kiheverhetetlen. Az el- múlt több mint három évii- zedben a szocialista világrend- ; szer olyan erővé vált, amely ma már döntően meghatározza a világ történéseinek további menetét. Történelmi tapasztalat az, ' hogy a béke győzedelmeskedik, .. s útjából minden akadály el­hárítható. Ehhez a tapasztalat- i, hoz a legfontosabb érv a har- minchat év előtti világjelentő- i ségű győzelem, amely minden időkre beíródott az emberiség történelmébe. W. D. MONDJA MEG ŐSZINTÉN... Mire futja a fizetés? össznépi társasjátékunk a „gazdálkodj okosan”, hónap elején valamennyien azon törjük a fejünket, hogyan oszt­hatnánk be fizetésünket úgy, hogy mindenre jusson, és maradjon is belőle, ha lehet; és hónap végén sokan megfo­gadjuk: elsejétől másképp lesz. Csalhatatlan receptek forog­nak közkézen: az ilyen olyan befizetések befizetése után osszuk el harminc egyenlő részre a fennmaradó összeget és helyezzük borítékba; mint ahogy ezer szokás alakult ki az elköltést illetően is. Van aki két napig téliszalámin él, aztán paprikáskrumplira is alig futja, van, aki huszonnyolc napig veri fogához a garast és fizetés előtt két nappal elégeli meg a szűkölködést — nem folytatjuk, mindenki tudna ilyen és olyan példát hozni, mondani. Nézzük inkább az e heti kér­désünkre — MIRE FUTJA A FIZETÉS? — adott válaszo­kat. Pintér Ist­ván általános karbantartó (Kunadacs): — Nem túl sokra ... Én hazaviszek durván há­romezer fo­rintot, a fele­ségem fizeté­se 3333 farinál és 500 gépkocsiátalány, szóval összesen ennyiből gazdálkodunk. Azazhogy mégsem ennyiből, de majd erről később. Szolgálati la­kásban lakunk, 300 forint a bé­re, az OTP-nek ezrenként tör- lesztjük a bútonrésizletet. A vil­lany kéthavonta hatszáz. Olajjal és szénnel fűtünk: ez nem olcsó mulatság, évi átlagban kijön ha­vi hétszáz. Ezt minden hónapiban automatikusan kifizetjük: cirka hétezer forintból két és fél ezret. — Azt gondolná az ember, hogy ami marad, az milyen sok. Pe­dig nem. Szerintem már-már úgy van, hogy a fizetés az éppen csak arra elég, hogy éljen egy meg­lehetősen alacsony szinten a pol­gár, de többre nem. Ha többet akar, akikor valamivel pluszban keld foglalkoznia. Feleségem nemrég kórháziban volt, naponta jártam hozzá Kecskemétre, és bizony hozzá keldeitt nyúlnunk a itakaiékbetétkönyvhöz, és tan­kolni sem úgy tankoltam, hogy „tele kérem”, hanem hogy „száz forintért legyen szíves”; pedig kis autónk van, kis Polski. Hogy nin­csenek komolyabb gondjaink, az annak köszönhető, hogy dohányt ■termesztünk, és van egy anya­kocánk is: a szaporulatot elad­juk, s van rajta valami haszon. Azt azért nem mondom, hogy úgy élünk, ahogy szeretnénk, vagy ahogy a filmekben látja az em­ber; de más a film és más a való­ság — pedig igazán nincsenek nagy álmaink, csak olyan hétköz­napiak. No, de úgy szokott az lenni: álom van, pénz nincs —- mindenesetre inkább nem pa­naszkodom.­Juhász Zol­tán orosz— francia sza­kos gimnáziu­mi tanár (Kecskemét): — Kicsit ér­telmetlen, he­lyesebben szól­va: nem egé­szen központi téma számom­ra ez a kérdés, | felvetne bennünket a pénz, ha­nem azért, mert én nem az anya­gi javak terén látom az előre­lépés szükségességét, hanem a szellem művelésében, gazdagí­tásában; a munkámmal, az önkép­zéssel kapcsolatos dolgok any- nyira lefoglalnak, hogy bizonyos szempontból másodrendűek az anyagi gondok. Nem szeretném, ha ebből bárki azt hinné, nincs szükség a pénzre, de számomra ez nem a legfontosabb... Ket­tőnk havi jövedelme kilencezer­ötszáz forint — pénzügyeinket különben feleségeim intézi, legna­gyobb megelégedésemre. Ezer fo­rint a lakásrészlet, másik ezer a vagyonátruházási illeték,' 650 -egyéb OTP, hétszáz a gázszámla, 250 a közös költség, 300 a villany, kileneszáz forint az üzemi koszt kettőnknek, kétszáz a KST, kö­rülbelül négyszáz az időszerű könyvrészlet — és egyik fizetés már nincs is. A maradékból a nagyobb hányad a konyháira megy, a többi meg ruházkodásra kell: egy jó inget nem kapok há­romszázon alul, s a jobb cipők is haltszáz forintnál kezdőnek. Végül is: van lakásunk, ked­vünk szerint rendeztük be, túl vagyunk az eleimi egzisztencia­teremtés gondjain. Viszonyítha­tok előre, hátra, sőt, fölfele is — tulajdonképpen elégedett Vagyok, nemrég indultunk, s az átlaghoz képest nagyon is jól állunk. Más a helyzet, ha az igényeinkhez viszonyítom helyzetünket: jó len­ne hosszú kirándulást tenni a Szovjetunióban; mint francia szakos tanár, szívesen elutaznék Párizsba Is; de egy ilyen út most harmincezer forint, ha minden fillért a fogaimhoz verek, öt év alatt tudnám összespórolni, s közben ötvenezerre drágulna... Szerintem az a helyes, ha az em­ber a lehetőségeihez igazítja az igényeit, őszintén szembenéz ma­gával, és azt mondja: ma erre futja, s ha azt akarom, hogy holnap másra is teljen, akkor húzzam össze a nadrágszíjat. Sorrendiséget kell felállítani: er­re feltétlenül szükségem van, erre meg nem. Az én sorrendem kész: s például olyan áron soha nem fogok takarékoskodni, hogy ne vegyek meg egy új könyvet, egy új lemezt; mert a szellem gazdagodásán, a hivatás ellátá­sához szükséges feltételek megte­remtésén nem lehet, nem is sza­bad takarékoskodni... Kövwry Ká- rolyné betaní­tott munkás (Kecskemét): — Én há­romezret ke­resek, a fér­jem 3400-at, plusz a két ■gyerek után járó családi pótlék: össze­sen 7400 forinttal gazdálkodunk tehát havonta. Nyolcszáz ifjúsági takarékbetét, négyszáz lakbér, kétszáz Ibuszbérlet, háromszáz villanyszámla, 900 egyéb OTP, hétszáz óvoda meg bölcsőde — ez már rögtön elviszi az egyik fizetést. A többi a korsóba ke­rül, ha kell onnan veszünk. 2500 forint megy el kajám — már többször kdszáfavítattuk, - átlago­san ennyi kell rá. Zokni, cipő a gyerekeknek és már vége is a pénznek — nemigen ugrálha­tunk ... Sok mindenre nem futja, már hatéves házasok vagyunk, azóta fáj a fogam egy mosógépre, centrifugára, de még nem tud­tuk megvenni; csak most kez­dünk úgy állni, hogy valamit ma­giunkra is költsünk... — Remélem hamarosan na­gyobb lakásba költözünk, akkor igénybe vesszük a 30 ezer forin­tos OTP -kölcsönt, amit a fiatal házasok kaphatnak, remélem egy-két szükségeset bele tudunk szorítani. Hogy mennyi pénzzel tudnék igazán boldog lenni? Én még nem számoltam ki, nem tör­tem rajta a fejeim, mert minek izgassa magát olyasmivel az em­ber, ami nem reális. Ennyi van, és nincs több, ez a valóság, és nem más. Az biztos,’hogy ha több lenne, nem lenne baj... Lejegyezte: Ballal József nem azért, mert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents