Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-08 / 106. szám
1981. május 8. • PETŐFI NÉPE • 5 A nemzeti kultúra hagyomány és megújulás ÚTTÖRŐÉLET A „nemzeti-kultúra” kifejezése legtöbbször a múlt idő képzetével társul. Ha nem is a régmúltéval, de mindenesetre a lezárult nemzedékével. A folytonosságot ott, a múltban, ugyancsak jól érezzük. Ahol nincs, ott megteremtjük. „Vajda János híd Petőfi és Ady között” — mondogatta az érettségi tételek egyikét magolva több tízezer középiskolás. Így egységes és folytonos,, tehát így van „nemzeti kultúra” — sugalltatik e képletekben. Ám gondot okoz, ha általunk egyenként nagyrabecsült hajdani kortársak nem egyformán becsülték egymást. A politikában még csak hagyján. Széchenyi vagy Kossuth, választani kell. Viszont Kosztolányit és Adyt egyaránt becsülheti, szeretheti valaki — de mihez kezdjen akkor Kosztolányi Adyról alkotott véleményével? A leegyszerűsitő, de jóindulatú értelmezés elhallgatja vagy tagadja, semmissé értelmezi az esztétikai nézetkülönbséget. Miért? Mintha a nemzeti költészet egységes mércéjével méricskélve egyik életmű esetleg rövidebbnek bizonyulna? A hagyományos álláspont a nemzeti 'kultúrát normatív szabályozónak érzi. Nemzetszubjek- tumról, népiélekről beszél. Eszerint a nemzetek olyanok, mint az egyének, megkülönböztethető jegyeik, sajátosságaik vannak, amelyek a művészettől a mindennapi életág kifejeződést találnak. Ha egy A költő a nép lelkületét adekvát módon 'kifejezi, akkor a kortárs B költő csak epigon, vagy a nemzettől és annak művelődési eszményeitől nagyobb távolságot tartó lehet. Nem Is szólva a befogadókról, akiknek fgy érzelmi! távolsága a különböző jellegű alkotóktól nem lehet azonos. A nemzetszubjektum nevében normatív előírással évtizedek óta nem találkozhatunk egyetlen művészeti ágban sem. (Utoljára talán az építészetben volt Ilyen a hazai klasszicizmust utánozni köteles ún. szoc. reál stílus.) A nemzeti kultúra örökségének értelmezése mégsem problémamentes, s e zavarok többnyire tudatalattivá visszaszorult gondolati konstrukciók maradványai. Mert amilyen természetes ma már, hogy egy népnek a progresszió táborán 'belül is többféle koncep-- clót kidolgozó .politikusa lehet, az irodalomban például ma is sokan keresgélnek „fő vonalat”. Pedig a politika és a kultúra hasonlata úgy sántít, hogy benne az utóbbi az ép lábú, mert a politikában az alternatíváknak valóban csak egyíkiét lehet realizálni, a kultúrában mindegyikét: Petőfi, Vörösmarty, Arany jó néhány alkotói esztendejükben egymás kortársai. A befogadó itt is dönthet egyik vagy másik mellett, de ez nem elengedhetetlen: egyformán is kedvelheti őket. Egy másik, ugyancsak . leegyszerűsítő felfogás szerint nemcsak a kultúra alkotói, hanem maguk az alkotások is osztálymeghatá- rozottságúak, hozzájuk csaknem ugyanolyan szelektív módon viszonyulunk, mint a történelmi- politikai folyamatok résztvevőihez. A nemzeti kultúra valóban ■rétegezett, de nem osztályok szerint. Ezt a rétegződést saját törvényszerűséged szabják meg. Bizonytalan fogalmi megkülönböztetéssel „magas kultúráról”, Illetve „népi kultúráról”, alkalmanként „tömegkultúráról" szoktak beszélni — utóbbiba 'beleérthetjük a legtágabb értelemben vett kultúrát: a mindennapi élet, a politika kultúráját, a beszéd kulturáltságát. Hol a határ e „két kultúra” között? A népi kultúrában, a mindennapi kultúrában alkotás és elsajátítás, fenntartás és gyarapítás nem könnyen választható külön. A magas kultúra produktumai viszont egyéni alkotások. Individuumok hozzák létre, és személyiségek válogatnak a meglévők között, tehát egyedileg viszonyulnak hozzájuk. S ebben lelhetjük magyarázatát — ha szükséges — annak, hogy a nemzeti kultúra egymásnak látszólag ellentmondó kulturális értékeket tartalmaz. A nemzet Individuumokból áll, és ők azok, akik létrehozzák, Illetve befogadják a (magas) kultúrát. Az egyének értékteremtő és -‘befogadó folyamatainak pedig nem lehet korlátja a nemzet. Bizonyos fokig kerete az alkotásoknak, ez kétségtelen: A külső keret és a hagyomány, a történeti folytonosság, alkotó és befogadó szorosabb kapcsolata teszi azzá, ami. (A reformáció és ellenreformáció esz- meförténetileg ugyan egymás tagadásai, értékeik mégsem zárják ki egymást.) Eklektikus, elegyes lenne tehát a nemzeti kultúra? Inkább gazdagságnak nevelhetnénk. Rendteremtő elveket nem lehet kívüliről: belevinni. Az egyetemes kultúrához kapcsolódva viszonylagos értéknagyságok ugyan megállapíthatók — de a mai nemzeti kultúra számára követendő értékek, fő vonulatok nem emelhetők ki, mivel a nemzeti kultúra egészéhez való viszony végső soron Individuális. A nemzeti kultúrák kapcsolata, kölcsönhatása könnyen tetten érhető a rokon, vagy közeli népek esetében. Európa csak az újkorban vált szét nemzeti kultúrákra. korábban csak két művelődési szférára (nyugati és bizánci kereszténység) oszlott. A közös hagyomány ma is közelítő tényező, éppúgy, mint a nyelv rokonsága angolok és írek, oroszok és ukránok között, vagy a szomszédságé, együttélésé magyarok és szlovákok, svédek és finnek vonatkozásálban. A magyar nemzeti kultúra korántsem önmagába zárt. Illyés Gyula által jellemzett különleges helyzete, több országban alakuló élete az egyéni hagyományteremtés tágabb lehetőségével, az eltérő helyzetből adódó sokfajta személyiségfejlődéssel tudja ellensúlyozni azt, hogy csak az egyik orgonasíphoz tartozik fújtató. G. A. BÁCS-KISKUN MEGYE MŰEMLÉKEI A szalkszentmártoni vendégfogadó Akkor is figyelmet érdemelne a hajdani szalkszentmártoni beszálló vendéglő és mészárszék, ha Petőfi Sándor sohasem lépi át küszöbét. Akkor is számontartanánk a 13 helyiségből álló épületet, ha nem Petrovicsék bérlik 1844 novembere és 1846 áprilisa között. ,A, 112 .vers házát akkor is megbecsülnénk,1'ha nem vált ' Vólfía irodalomtörténeti jelentőségűvé. Az L-alakú, hatalmas kocsmaház a XVIII. századi népi építészet becses emléke. Ma is tetszetős, mondhatnék méltóságteljes az utcai frontja, otthoniasan barátságos a tornácos udvari. A valamikor birodalmakat elválasztó Duna és a szomszédban szemlélődő templomtorony időben és térben tágítja terét, sajátos hangulatú környezetet teremt. Az udvari fészerben több fogat is kényelmesen megfért. Matics Pál derítette ki, hogy 1710-ben húzták föl a vendégfogadó falait. O idézi Szalkszent- marton múltját taglaló kötetében a nagykocsma 1790-es leírását. Akkor készült, amikor a Festetics család megvásárolta az uradalommal együtt az Amadéktól. „Vagyon a Helységben az Uraságnak egy Vendégfogadója. Vagyis Kortsma Háza, melly is válogból épült Szalufákra, Léczre náddal födött. Vagyon rajta egy nagyobb és egy kisebb Szoba, felső végében egy kamara, a két Szoba között pedig egy közönséges konyha kiss kéményes. egy Tűzhellyel Sütő kemencze nélkül. A szobák, kamara, és egy pitvar gyalult fenyő Deszkákkal vannak meg pal- lásolva, a nagyobbik Szobának allya is ki vagyon Deszkázva, s egy része Deszkával kultsos ajtóra el vagyon rekesztve, ezen rekeszben szokták a bort mérni. ... Az szobáknak és konyháknak padlása meg vagyon, sároz- va, és Deszkákkal el rekesztve, Gabonát lehet rá tölteni, s meg fér rajta mint egy 200 köböly. Az kamara és pintze gátőr padlása ellenben sározatlan. A Ház alatt vagyon 19 grádits mélységű Bolt hajtás alatt való jó pincze.” A hajdan arendált nagykocsma faléra 1901-ben helyezték el a költő mellszobrát, és mintegy tíz esztendeje avatták föl a Petőfi szalkszentmártoni tartózkodását, otthoni környezetét idéző gyűjteményt, az emlékházat. (Heltai — Pásztor) A varsói színházi fesztivál A hagyományairól és merész újításairól híres lengyel színházi élet évről évre visszatérő, rangos eseménye a Varsói Színházi Fesztivál. Lengyelország 90 színházában évente mintegy 360 bemutatót tartanak. A színházak a legjobb darabokból 13 előadást javasoltak a 16. Varsói Színházi Fesztivál műsorára. A rendezőség S darab be. mutatását fogadta el. A fesztiváldarabok sorában a krakkói Teatr Stary. Gogol: Revizor című darabját vitte színre. Jerzy Jarocki rendezésében. Felfogása szerint — a komédiából groteszkbe hajló targikomédia lett. A közönség és a kritikusok egy része újra felfedezte és ünnepelte Jarockit. a többiek viszont bukás, nak tekintették az előadást. Megoszlottak a vélemények a wroclawi pantomim-vendégjáték körül is. Henryk Tomaszewski együttese Shakespeare: Hamletiének pantomim változatát mutatta be. A krakkkói Slowacki Színház együttese. Jerzy Zurek: „Száz kéz. száz tőr” cimű darabját mutatta be. A darab az 1830 novemberi felkelés krónikáját idézte fel. A lodzi Teatr Nowy egy másik nagy lengyel rendező. Kazimierz Dejmek .rendezésében Mrozek da. ■rabját. a „Vatzlav”-ot. a wroclawi Teatr Polski pedig Franz Kafka: „Ameriká”-ját vitte si. kerre. A véleménykülönbségek ellenére sok maradandó élményt, a színházbarátoknak igaz örömöt nyújtott a színházi fesztivál. A Macska őrs búvóhelyén • A Macska-könyvtár mindig új, izgalmas olvasnivalókkal gyarapszik. Már nem tudják pontosan felidézni, hogy kinek is jutóit eszébe: őrsi búvóhely kellene 1 Csaik arra emlékeznek, hogy ötödikesek voltak, amikor egyik társuk, Garay Géza elmondta, náluk van egy használaton kívüli padlás ... és van fönn egy asztal, meg három szék ... A terv csakhamar megszületett, a Garay-szülők is hozzájárultak, hogy a tizenkét tagú Macska őrs búvóhelyét náluk rendezze be, azon a csodálatos, csak létrán megközelíthető helyen! Először alaposan kitakarították, akadt egy jókora műanyag lap is, szőnyegnek. A legfontosabbnak az őrsi könyvtár létesítését vélték, mindenki hozta tehát az otthonról elhozható könyveket. Jelenleg százhúsz kötetük van! Minden őrsi óra egyben a kölcsönzés időpontja is. A falaikat plakátokkal dekorálták, újabb ülőhelyeket is készítettek, dobozokból. És van egy csomó folyóirat, amit valamennyien áttanulmányoznak, különös tekintettel a Nyávogás címűre, ami az őrs lapja! A búvóhelyen kéthetenként rendszeresen megtartják a foglalkozásokat, az őrsvezető, Itt zés Tamás vezetésével, de innen indulnak a közös mozüáto- gatásókra is. Most egy nagykőrösi úttörőőrssel vették fel a kap• Jut idő a közős éneklésre is. csolatot, a találkozás színhelye is valószínűleg a padlás lesz. A kecskeméti Tinódi Lantos Sebestyén úttörőcsapat hetedikesei a városi gyerekek életéből olyannyira hiányzó romantikát varázsolták magjuk köré. Érdemes utánozni! Selmeci Katalin 0 Amikor megérkeznek, először a folyóiratokat nézik át. REJTVÉNYFEJTŐKNEK Az elmúlt héten közölt rejtvény hibáját — azt, hogy az 55 kétszer szerepel, a 64 pedig egyszer sem — sokan megtaláltátok! A megfejtést beküldők közül sorsoltuk ki az alábbiak nevét, részükre az Így élt... sorozat egy-egy darabját postáztuk: Szabó Márta, Kecel; Vidovics Gábor, Bácsalmás; Hegedűs Andrea, Pálmonostora; Cseri Judit, Kunszállás: Joó Edina, Lajosmtzse; Benczúr Béla, Kecskemét; UJ. Szabó László, Rém; Molnár Csaba, Baja; Pintér Julianna, Fülöpbáza; Pataki Teréz, Orgovány. T Tgyan valljon már nekem, mips ként talált rám itt a világ végén, Fülöpházán? Kíváncsi lennék rá nagyon. Vagy a véletlen hozta ide? Őszinteséget vár tőlem. Ha nem kérte volna, akkor is szívemből felelnék. Erre kötelez a hivatásom, ügyeljen rá, ne szakmát írjon, hivatást. Vallom, hogy amit mi csinálunk, ahhoz egyfajta fanatizmus kell... 'Azt mondja, fáradt ember benyomását keltem. Ne csodálkozzék rajta. Az iskolában öten vagyunk nevelők, 68 fiú és lány jár ide egytől nyolc osztályig. Négy tanulócsoportos iskola a miénk, kevés a gyerek. Egy-egy osztályban. jól tudom. A hatodikba pél. dául egyszem nebuló jár... Ennek az állapotnak előnye, hátránya? ... Van mindkettő. Kezdjük a kedvezőtlenebbel, alacsonyabbra kell szállítanunk az igényeket. Az előnye, hogy sokkal többet tudunk foglalkozni a gyerekkel, mint mondjuk egy negyvenfős osztályban. Hogy sok dolga van-e a peda. gógusnak? Naiv kérdés. Én. mint vezető tanító, gázdasági ügyekkel foglalkozom, rendezem az iskola költségeit, órabeosztást csinálok, ügyelek arra, hogy mindig, mindenkor rend legyen. Kéthetes ciklusonként a kötelező óraszám 32 lenne. A helyettesítésekkel együtt ötvenöt órát adok. A tanítónő 0 Számtalanszor előfordul, hogy falba ütközöm,.. Ezekre persze fel kell készülni, dolgozatot kell javítani, számítsa ki mennyi időt veszek él a szórakozásból, a pihenésből, mennyit a családtól. Rögzítse: nem panaszkodom. Amikor erre a pályára léptem, tudtam, hogy mit vállalok. Érettségi után képesítés nélkül Fülöp- száliáson a Balázs-pusztai iskolában kezdtem életem első tanévét. Az akkori órák varázsa még ma is bennem ég. Mert ha az ember becsukja maga mögött az osztály ajtaját, akkor az egy hermetikusan zárt világ. A nevelő és a diák világa. ’ Hogy mi történik odabenn, az rajtunk múlik. Illetve ez így pontosan nem iglaz. Nem csupán rajtunk. De sokat 'tehetünk azért, 'hogy a gyerekek érdeklődését felkeltsük. Közhelynek tűnik, de igaz, sokat tehetünk azért, hogy számukra a tanulás nem a szó rossz értelmében vett munka és kötelesség legyen, hanem szórakozás. Önfeledt játék úgy, hogy közben ne vegyék észre, tanultak rengeteget Columbusról, József Attiláról, a virágról és az ikes igékről is, ha a tanterv úgy kívánja. Apropó, József Attila. Divat ma szeretni a költőt. Nekem is kedvencem. Bár nem vagyok magyar szakos, de ha helyettesítéseim egyikén róla beszélek, remélem észreveszik a gyerekeim, hogy számomra több, mint a tantervnek egy passzusa... Maga következetesen olyanokat kérdez, amelyekre vagy nem szívesen válaszolok, vagy »politikus lenne, ha mondandóm nyomtatásban megjelenne. Persze, számtalanszor előfordul, hogy falba ütközöm. Úgy érzem, igazságtalanságok érnek, Ilyenkor keserű vagyok, de nagyon. Eszem-' be jut, itt kellene hagynom az egészet, elmenni valahova máshová, ahol nyiugodtalbb körülmények között élhetek. De aztán nagy levegőt veszek, alszom rá egyet és másnap újrakezdem. Gyerekkori emlék? Valami szép? Másodikos elemista lehettem, amikor az órán beszélgettünk a jövőről. A tanító bácsi arcára nagyon emlékszem. Ügy néztem fel rá, mint az istenre. Sok mindenről beszéltünk. Én már akkor mondtam, hogy tanító leszek. Nem jártam még ki az általánost, amikor egy másik tanárom azt mondta, meglátjátok, ebből a kö- lyökiböl tanító lesz... Akkor jutott eszembe első nevelőm. Meg azóta oly sokszor.., Vágyam*? Reményem? Kinek nincs? Persze, hogy nekem is van. Nagyon szeretnék égy szer egy hatalmas, szép iskolában tanítani, ahol sok kolléga van és sok-sok gyerek. Ügy elképzelem, milyen szép lenne. Vagy mégsem? Hisz a tanítás örömét itt, ezen az istenverte szikes, agyagos homokkal kevert vidéken úgy érzem,< megtaláltam ... (Elmondta Nagy Lászlódé vezető tanító, a fülöpházi iskolában egy vihar előtti napsütötte dél- elóttön.) Szabó Fái Miklós (Tóth Sándor felvételei)
