Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-08 / 106. szám
1981. május 8. • PETŐFI NÉPE • 3 A jó cselekedetek haszna és jutalma 0 Az ünnepség után, egy újabb dolgos hétköznapon. Akiket fotóriporterünk munka közben talált, az OTP megyei igazgatóságának számviteli és ellenőrzési osztályán, azt hihetnék, ők a köznyelv szerinti irodások, akik egész nap az asztalnál ülnek és azt várják: mikor, lesz 'fél öt. A Tóth Lászlóról elnevezett nyolcéves brigád azonban nem ilyen. A számok emberei, pontosabban asszonyai, lányai, férfiai — tizenkilencen — először is a pénzszakmában jártas, jól képzett tisztiviselők, akik a tanácsok és a lakosság bankjában megbecsülést vívtak ki maguknak. A brigád három arany-, két ezüstös egy bronzérmét megalakulása óta nem érdemtelenül kapta. Borsik Imrémé, aki 30 éve, 17 esztendősen kezdett el dolgozni a pénzintézetnél és ma gépkönyvelő, azt mondja: — A totó- és a lottószelvényeket brigádunk bizományosként árulja. Ez is lendít a forgalmon, hiszen egy hét alatt a kétfajta szelvényből nyolcszázat eladunk. Ifjúsági betétet kínálni pedig házhoz megyünk, így ajánljuk fel szolgálatainkat munkaidő után. Tavaly olyan jól sikerült ez a társadalmi munkában végzett házi betétgyűjtés, hogy öt ven személyt tudtunk megnyerni: legyenek betéttulajdonosok. Borsikné, nehogy azt higgyük, betanulta a szöveget. Kapcsolata (kapcsolatuk) az emberekkel sokféle és gyümölcsöző. Az életet is nyitott szemmel szemlélik. A naprakész könyvelés után, az egyik héten négy estén át irattárukat rendezték, idebent — odakint, a^ életben pedig egyéb dolgokat segítettek rendezni. A ..Beszélünk az ismerősökkel és azok ismerőseivel”, amit Prágai Józsefné brigádvezető emleget az ifjúsági takarékbetét-gyűjtésnél maradva, arra is jó volt, hogy kipuhatolják: kiknek szerezzenek örömet egy-'két-több jó cselekedettél. Tatarozás, játék- és kérítésmá- zolás a kecskeméti őz utcai óvodában. Ismét mázolás, ezúttal a műkertvárosi óvodában, ahol ezenkívül kertásással, faültetéssel, füvesítéssel, esőte^ő-készítéssel és a homokozó frissítésével hagyta ott keze nyomát a tevékeny Tóth László brigád. Íme, néhány a jó tettek közül! Folytathatnánk a sort . a'^ szé- chenyiivárosi szabad szombatos iskolai ablaktisztítással, a hunya- divárosi bölcsődében végzett takarítással vagy az ugyancsak hunyadivárosi és az ugyancsak Tóth Lászlóról elnevezett úttörőcsapatért végzett környezetszépí- tő munkájukkal — semmi kétség, hogy a településfejlesztésért két, egymást követő évben (1979-ben és 1980-ban) adományozott rézkarc és emléklap méltó kezekbe került azon a két emlékezetes kecskeméti tanácsházi ünnepélyen. Mint ahogy méltó kezekbe került a napokban az a legújabb keletű kitüntetés is, a „Vállalat Kiváló Brigádja” cím, melyet dr. Szirmai Jenő, az OTP vezér- igazgatója adott át nemrég Kecskeméten a brigádnak ezekkel a szavakkal: — Azokat az alkotó embereket ünnepeljük most, akik szívesen és jól végzik munkájukat. Szavait megerősítve, Prágai Józsefné brigádvezetőnek, s a brigádtagok közül Bán Ferencnének, Bontsd Lászlóménak, Borsik Imrémének, Gyenge Imrének, Kovács Lászlóménak, Marincsák Évának, Pállai Andrásnak, Tóth Albertadnak, Varga Gyuláménak, és Végh Józsefnénak d kézfogás mellé emléklappal és pénzjutalommal gratulált. K—1 VONZÓ KULTURÁLIS PROGRAMOK KISZ-élet a nagyközségben A kecskeméti járás KISZ-kül- döttértekezletét Szabadszálláson tartották. „Kihelyezett” ülés volt, amelynek megrendezése nem csekély feladatot rótt a nagyközség és a helyi honvédség fiataljaira,. A házigazdák — dicséretükre legyen mondva — sikeresen helytálltak. Ám mindez pusztán csak adalék, mert Lukácsi Imrével, a nagyközségi KISZ-bizottság titkárával a szabadszállási if júkom- munisták elmúlt időszakban végzett munkájáról beszélgettünk. Tizenhéttől felfelé — Mi a sajátossága a nagyközségi KISZ-életnek? — Amiket Thost mondok, azt nem sajátosságnak, inkább jellemzőnek tartom — válaszolta Lukácsi Imre. — A tíz alapszervezetben tömörülő 260 KISZ-tag jobbára már dolgozik. Mivel nincs középfokú iskolánk, így a tizenhét óv alatti fiatalok nálunk szinte teljesen hiányoznak. Meghatározó az egész község életében, hogy kevés az ipari üzem, van viszont két nagy termelőszövetkezet, a Lenin és az Aranyhomok, s a fiatalok nagy többsége is ezekben talált munkát. Meg kell említeni a hagyományainkat, melyekhez hasonlóval nem minden település büszkélkedhet. — Hogyan dolgoztak a szabad- szállási ifjúkommunisták az elmúlt időben? — A gazdasági munka sokkal feszítettebb volt az utóbbi két évben, mint korábban. De a nagyközség ipari és mezőgazdasági üzemei jelentősen növelték termelésüket, s ebből a fiatalok is kivették részüket. A kifogástalan munkavégzés többször szerepel az egyéni vállalások között, s örvendetes, hogy ezek teljesítését az alapszervezetek szigorúan szá- monkórték. A KISZ-esek szinte kivétel nélkül szooialista brigádokban dolgoznak, s van kilenc ifjúsági brigád is. Megemlítendő, hogy az újítások 70 százalékában a fiatalok is úgymond benne vannak. — A KISZ-esek nem hiányoznak a társadalmi munkaakciókról sem. — Valóban. Ott voltunk az óvoda és a tornaterem építésénél, alaipszervezeteink a bükkszéki ifjúsági táborhoz is hozzájárultak az egynapi munkabéren felül a hulladékgyűjtésből származó 38 ezer forinttal. Az idén pedig 150—150 párna- és paplanhuzatot készítenek el KISZ-eseink az úttörőknek. Részt vettünk az idősek szociális helyzetének felmérésében, s valamennyi a községben, a községért végzett munkában. Fiatalok a közéletben — A tömegszervezeti jelleg erősödött, ezt jól mutatja, hogy öt év alatt több mint 30 százalékkal nőtt a taglétszám. Ez vajon együtt járt-e a politikai-mozgalmi munka fejlődésével? — Igen. A KISZ-szervezetek sokoldalú és rendszeres kapcsolatot alakítottak ki a munkahelyi pártalapszervezetekkel és a nagyközségi pártbizottsággal. Az előrelépés bizonyítéka, az, hogy ötvenkét KISZ-es pártmegbízatásként dolgozik az ifjúsági szervezetben, s az elmúlt évben 16 fiatalt vettek föl a pártba KISZ- ajánlással. A tanácstagjaink 35 százaléka is fiatal, s a KISZ-esek segítik a helyi népfirontbizotitság munkáját is. Az alapszervezetekben zajló politikai képzés jellemzője, hogy fiatalosabbak lettünk. Igaz, még mindig nem eléggé. Az ifjúsági vitakörök rugalmasabbak a téma- választásban, a módszerekben. Természetesen részt veszünk a tömegrendezvényeken is, például az orgoványi emlékmeneten, vagy a tőserdei ifjúsági találkozón. Vonzó programokkal — Ha a kulturális tevékenység szóba kerül, szinte az egész megyében azonnal tud mondani mindenki két szabadszállási nevet: a Delta irodalmi színpadét és a Lant együttesét. — Nagyon fontos szerep jut mindkét, országosan is elismert művészeti csoportunknak, de nemcsak ők jelentik a kultúrát. Megrendezzük a központilag szervezett Művelt ifjúságért akciósorozat programjait, a Lenin- Tsz kapcsolatot teremtett egy csehszlovákiai szövetkezettel, ennek eredménye több cserelátogatás, táborozás. Fellendülőben van nálunk az ifjúsági klubmozgalom, különösen mióta kisebb és nyitott közösségeket szervezünk, amelyekbe a KISZ-en kívülieket is megpróbáljuk bevonni. Másik lehetőségünk, mondhatni kötelesség is, Szabadszállás múltjának, történelmének megismerése, a helyi hagyományok ápolása, megőrzése. A taglétszámunk növekedésének egyik okát a vonzó, sokszínű kulturális életben látjuk, amelynek megteremtésében jó partnere a KISZ-nek a József Attila Művelődési Ház. Sajnos, a sportolásban — sem a szervezett, sem az öntevékeny formájában — rejlő lehetőségeket még nem sikerült kiaknázni. — Hogyan tudná összegezni a feladatokat? — A kongresszusi levél vitája remek alkalmat adott az önvizsgálatra. Az alapszervezetek éltek is ezzel a lehetőséggel, s kritikusan értékelték az elvégzett munkát, nem takargatták a hiányosságokat sem, melyek megoldásra várnak. Ezeket okvetlenül hasznosítjuk az akcióprogramok elkészítésekor. Tovább akarjuk fejleszteni együttműködésünket a honvédség fiataljaival, s természetesen várjuk a KISZ X. kongresszusát, amelynek határozatait — lebontva azokat községi szintre —szintén beépítjük a munkatervünkbe — mondta végezetül a nagyközségi KISZ-bizottság titkára. Váczi Tamás Tavaszi engedményes festékvásár háztartási boltjaiban Egyes zománcfestékek, lakkok, szintetikus alapozók, vilupál lakk és edző, Rezisztán, Pilvax lakk, orkán minium stb. 30 százalék engedménnyel kapható Csak amíg a készlet tart! Kifizetőhelyek a szövetkezeti tagság szolgálatában A szakszervezeti mozgalom Munka című folyóiratának legutóbbi számában Nagy Károlyné dr., a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság főigazgató-helyettesének cikke a kifizetőhelyeknek az ipari szövetkezetekben való kiterjesztéséről, térhódításáról tudósít. És érdeklődést ébreszt. Egyebek között a szomszédos Tolna megye elsőségéről megemlített példa. Eszerint az ipari szövetkezetek megyei szövetsége a társadalombiztosítási igazgatóság partnereként céltudatos szervező és meggyőző munkával elősegítette, hogy 1979 végén Tolna megye valamennyi ipari szövetkezete bekapcsolódott a kifizetőhelyi hálózatba. Megjegyzendő, hogy a társadalombiztosítási ügyek munkahelyen történő intézésének előnyei nem szorulnak külön bizonyga- tásra. A dolgozónak nem kell fáradoznia az adatok, igazolások beszerzéséért, kiesnie emiatt a munkából, várakozni az igényelt ellátásra, például a táppénzre. Mert helyben megkapja, ott, ahol rendelkezésre áll minden adata, ahol jól ismerik emberi magatartását csakúgy, mint a szociális körülményeit. A szövetkezetek tagjai a munkaviszonyban állókéval azonos társadalombiztosítási ellátásra jogosultak. Azok igénybevételének módjában azonban ma még fennállnak különbségek. Vajon hányadán áll e tekintetben Bács- Kiskun megye? Miként szolgálják a vezetőségek a szövetkezeti tagság érdekeit, mennyire kiterjedt a kifizetőhelyek hálózata a szövetkezeti szektorban? — erről érdeklődtünk Gottlieb Józseftől, a társadalombiztosítási igazgatóság megyei vezetőjétől, aki előrebocsátotta: — Az eltelt időszakban a társadalombiztosítás fejlesztését az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók ellátása közötti különbségek megszüntetésének törekvése jellemezte. Eredményeként — a párt XI. kongresszusának határozata nyomán — ma már azonos elvek alapján történik a betegségi ellátás, családipótlék-ío- lyósítás és a nyugdíjazás is. A társadalombiztosítási ellátások igénybevételének módjában viszont a szövetkezeti tulajdonforma miatt vannak még eltérések. Az állami szektorban a száznál több személyt foglalkoztató munkáltatóknál követelmény az üzemi kifizetőhely, ahol a betegségibiztosítás-ellátástól. tehát a táppénz, tői kezdve az anyasági segély, útiköltség stb. kifizetéséig minden egyhelyben történik. a szövetkezetek viszont csak a családi pótlék megállapítása és folyósítása ügyviteli feladataira kötelezettek. A betegségi és az anyasági ellátással kapcsolatos feladatokat — ahol nincs kifizető- hely — a társadalmi biztosítási igazgatóság, illetve a kirendeltség intézi. Azt vizsgálva, a szövetkezeti vezetőségek miként szolgálják a tagság érdekeit, hogy a különböző társadalombiztosítási ellátásukért ne kelljen sorba állniuk, nem egyszer utazgatniuk, a legpontosabban tálán így jellemezhető: biztató a kép. Bár Tolna megye példájától egyelőre távol állunk az ipari szövetkezetekben van e tekintetben a legnagyobb előrehaladás. A megye 55 ipari szövetkezete közül 26-ban van ki- fizetőhely, amelyek jóvoltából a szövetkezeti tagság 66 százalékára terjed ki a munkahelyi társadalombiztosítási ügyintézés. Az iménti részarány jelzi, hogy elsősorban a nagyobb szövetkezetek ismerték fel a helyi ügyintézés jelentőségét. A 109 mezőgazdasági termelő- szövetkezet közül 44-ben, a 28 szakszövetkezetből pedig 12-ben szolgálja a tagságot kifizetőhely. Az előbbiek ügyintézésében a megye tsz-tagjainak 47, az utóbbiakban a szakszövetkezeti tagság 40 százaléka érdekelt. Napjainkban tehát együttesen mintegy 134 ezer szövetkezeti tag nem élvezi még a kifizetőhely előnyeit. Ez egyben jelzi, hogy a társadalombiztosítási ügyvitel ’ decentralizálása érdekében bőven vun tennivaló. — Ha' jól következtetek, a társadalombiztosítási igazgatóság és a szövetkezetek megyei érdekképviseleti szerveinek, s a szövetkezetek vezetőinek közös tennivalóira gondol? — Természetesen, hiszen az érdekképviseleti partnerek, s a szövetkezeti vezetők megértése, a kifizetőhelyek szervezésében való részvállalása nélkül aligha juthatnánk előbbre. Mint ahogyan enélkül az eddigi, nem lebecsülendő eredmények is elképzelhe- tetletnek lettek volna. — Feltételezem, hogy a szövetkezeti vezetőket nem kell meggyőzni a kifizetőhely működésének előnyeiről, hiszen a helyi ügyintézés nemcsak a tagságnak kedvez. Hasznát látja a gazdaság is, ha például az ellátásokkal kapcsolatos utánajárások elmaradásával nem rövidül meg a tagság munkaideje. Mi hát az akadálya a gyorsabb ütemű előrehaladásnak? — Részint az, hogy a kifizetőhelyek szervezése, mint már említettem, megállapodással történik, tehát nem kötelező. Egyes szövetkezeti vezetők viszont a többlet- munkától tartanak, holott a különbség lényegében annyi, hogy az egyébként is végzett adatszolgáltatás helyett érdemi munkát látrak el a kifizetőhelyek. Ahol működik ilyen. tapasztalásból tudják, meggyőződtek róla. A jó tapasztalatok pedig ösztönöznek, előmozdítják a szén- vezést. örvendetes, hogy az , érdeklődés a szövetkezeti vezetők részéről szinte folyamatos. A kifizetőhely létrehozására vállalkozó újabb szövetkezetek ügyintézőinek csoporjta számára — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — épp a közeljövőben tervezzük az oktatást a munkára való felkészítést. Ezen túlmenően igazgatóságunk munkatársai gyakran látogatják az új kifizetőhelyek ügyintézőit, tanácsot adnak a gyakorlati munkához. így az egyes ellátásokra való jogosultság megállapításához — mondotta végül Gottlieb József, a társadalom- biztosítás megyei igazgatója. Perny Irén Mi van a kukában? A kérdésre .kézenfekvő a válasz: természetesen szemét. Azazhogy hulladék. Illetőleg mindenféle limlom. Ide kerül a legtöbb helyen a már hasznavehetetlen újságpapír is. Az olajkályhában, gázkonvektorban, radiátorban \ugyanis nem ég el. összegyűjteni? A 1MEH-nek átadni? Kinek van erre helye, ideje, energiája. Tehát: zsupsz, mehet a kukába! így vélhette az |a ibudapesti kisiparos is, aki azután nem sokkal iutóbb kétségbeesetten loholt — a pénze után. Az ^esetről ia rádió számolt be nemrég, és a riportból megtudhattuk: a dolog szerencsésen végződött. Az újságpapírba göngyölt harmincezer forint ugyanis ,némi guberálás után előkerült a szemeteskocsi gyomrának tartalmából. □ □ □ Am engem boldog vége ellenére is elgondolkodtatott az eset, mert rögtön az a kolléganőm jutott az eszembe, laki nemrégiben kedvezményes tüzelőutalványt váltott, imajd egy szokatlanul hideg nyári napon szeneskályhájában éltüzelte — az utalványt. A több mázsa szén ivásárlására alkalmas papírlap ugyanis véletlenül a szemétkosárba, majd annak tartalmával együtt a kályhába került. Nem vitás, hatékony [módja ez is az energiatakarékosságnak, mert bár qgy kiíencszáz forintot érő utalvány fűtőértéke némileg kevesebb, mint mondjuk tíz mázsa komlói dióé, ám kolléganőmnek mégis melege lett, amikor rájött, hogy a borítékkal együtt az értékes papírt is máglyára vetette. Csakhogy nem csupán élettelen tárgyakt élőlények is a kukában .jkötnek ki” olykor. S még csak nem is tévedésből. Hűséges háziállataiktól például gyakorta igy kívánnak megszabadulni a hűtlen gazdik. A Képes Újság híradása szerint csupán az NSZK- ban nyolcvanezer kutyát tesznek az utcára évente. Különösen a nyári szabadságuk idején válnak meg sokan „kedvenceiktől”. Legtöbbször iaz autókból lökik ki őket, de a szemetes kukákban is sokat találtak már az állatvédők. A büntetés, amit a gazdák a nyugatnémet törvények alapján hűtlenségük napfényre kerülése esetén fizetnek, csinos summa: tízezer márka. Hát érdemes? □ □ □ v Talán a felsorolt példák is bizonyítják: pénzt, tüzelőutalványt és kutyát nem célszerű a kukába dobni. Minthogy van már kezdeményezés arra is, hogy kenyérből is mennél kevesebb kerüljön a szemétbe. Hogy mégis előfordulnak ilyen esetek? Higgyék el, még cifrábbak is. Közülük is minden valószínűség szerint egyedülálló az a Bécsben megesett história, amelyről ugyancsak a Képes Újság tudósit, s amelynek főszereplője egy részeg, idős iférfi volt. Történt pedig egy reggelen, hogy az osztrák főváros néhány szemetese tompa segélykiáltásokra lett figyelmes. A hangok a kocsiból jöttek. Kiderült, hogy az éppen kiürített kukában egy <pityókás állapotban levő atyafi tartózkodott, aki a hajnali hideg elől menekült a szemét iközé. Életét a bécsi köztisztaságiak éberségének köszönheti, akik sértetlenül szedték ki a rengeteg szemétből. □ □ □ Mindezek után úgy hiszem igazat adhatunk a népi közmondás imigyen módosított változatának: „Madarat tolláról — embert kukájáról”... Sitkéi Béla Az ember és a sapka Y-.
