Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

1981. május 6. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR BÁCS-KISKUN MEGYE MŰEMLÉKEI A bajai városháza Major Máténak köszönhető legérzékletesebb leírása: „A vá­rosi bérház báró Eötvös utcai Homlokzatával egy vonalbm áll ma is az egykori bajai földesurak, a Grassalkoviohok kastélya; már Jó ideje Városháza. A gyönyörű, tágas tér tengelyében, arccal nyu- aatnak fordul ez a XVIII. szá­zadban emelt, eredetileg szolid klasszicizáló stílusú épület, me­lyet aztán, a millenniumra, a szá­zadvég különböző stílusbkat ösz- szekeverő ízlésének megfelelően építették ’reprezentatív palotá’- vá. Ezt középen és a négy sar­kon a tetőből kialakított ’man- zárdos’ felépítmények, a közép- rizaliton az atlasz és kariatida hordozta erkéllyel hangsúlyozott főbejárat, az ülésterem fölé és köré épített karzat kiemelt töme­ge, úalamint a kváderes lábazat, az edikufás keretbe foglalt abla­kok, a háromrészes párkány és az attika egyképpen bizonygat­ják.” (Sorozatunkban először hasz­nált szakkifejezések: Manzárd = Jules Mansard (1646—1708) fran­cia építész által a tető megtöré­bam..szerzett tapasztalatokués a sével pontosították. Lényegében egységet szeretné, nek teremteni a széttagolt. és ezért korántsem a távlatilag el­érhető színvonalon működő isko. lai. szakszervezeti és-tanácsi köz- művelődési könyvtárhálózat kö­zött. Olyan modell kidolgozásába fogtak, amely elősegíti ezek egy­másra épülését, javítja az irányí­tást. célszerűbbé válhat a megren­delés, a beszerzés stb. Egy mon­datban : a feltételek okos hasz­nosítása összehangolt munkával külön-külön is nagyobb eredmé­nyekhez vezethet. Ha ... i A kiskőrösi városi pártbizott­ság márciusi ülésén érintette a témát. Mint a közművelődési je­lentés előterjesztője. Juhász Ist­ván. a városi tanács elnökhelyet­tese beszámol róla: „A könyvtár megfelelő támogatással, 1980-ban megszervezte az iskolai könyvtá­rak ellátóközpontját.” A határo­zatok között szerepel: az iskolai könyvtári ellátóközpont kapjon fo­kozott figyelmet! □ □ □ Ez a támogatás nem akármi­lyen. Az anyagi-tárgyi feltételek megteremtését több millió forint­tal mozdította, mozdítja elő az országos közművelődési alap és a helyi források bekapcsolása a városban, járásban. Miért kell ez a nagyarányú mozgósítás? Mindenekelőtt rend­kívül különböző az a nevelési­oktatási közreműködés, amivel az iskolai könyvtárak szolgálnak a tanulóknak. Egyszerűen azért, mert. változó mennyiségű és mi­nőségű gyűjteményekkel, szemé­lyi fölkészültséggel, gyakorlattal, módszerekkel és igen eltérő rá­fordításokkal törődnek az üggyel: A kétszázharminchat bócsai ta­nulónak egy évben 1200, a húsz. szál kisebb. létszámú csengődi is­kolának 7657 forintért vásároltak könyveket. Az 1250 gyereket ok­tató-nevelő kiskőrösi Petőfi ísj kola 1978-ban ötezer, az egyhar­madnyi létszámú Bem iskola vi­szont valamivel többet áldozott az állománygyarapításra. Van olyan vélemény, amely sze­rint az iskolavezetés alkálmasint az energiagondok csökkentése vé­gett is az iskolai könyvtár be­szerzési összegéhez nyúlt. Másutt viszont azzal mentegetik a hely­zetet. hogy egyébként sem lett volna hova tenni a köteteket. Mindenesetre valamiféle szak­mai dzsungelre emlékeztetnek ezek az állapotok. Márpedig az iskolai könyvtárakban mindenütt rendnek kellene lennie, hiszen a kéznél levő ajánlott és kötelező irodalommal, lexikonokkal és sével kialakított ablakos tetőhe­lyiség. Atlasz: már a görögök ál­tal is alkalmazott oszlop, pillér, erkélytartó gyámkő (konzol) sze­repét betöltő — a mitológia sze­rint a Földtartóról elnevezett — férfialak. Kariatida = oszlop gya­nánt alkalmazott nőalak. Kvá­helyin sajátosságok, 'összevete­szakmai kézikönyvekkel közvet­lenül segíthetik a tanulást, taní­tást. Jó esetben. □ □ □ Nedró Mihály, a városi tanács művelődésügyi osztályának veze­tője árnyaltan fogalmaz: — A Bem iskola és a diákott­hon kivételével, a jó irányú tö’- rekvések ellenére sem volt ered­ményes az iskolai könyvtárak munkája. Sem a kötetek kiválasz­tása. sem az elhelyezése, csopor­tosítása. feldolgozása nem volt szakszerű. Rendkívül vegyes ké­pet mutatott: tanulónként nyolc­ból huszonöt forintig váltakozott időnként a vásárlási összeg is. Nem sikerült, megvalósítani a gyakorlatban egységesen azt, ami méltó lenne a könyv szerepéhez. Tehát változtani kellett a heyzeten. Izsák László, a Petőfi Sándor Városi-Járási Könyvtár igazgatója:. — Jó volna — és el is lehet ér­ni —. hogy az előírások szerint minden öt tanulónak egy kötelező, minden tíznek pedig egy ajánlott irodalmi kötet jusson. Ehhez vi­szont nélkülözhetetlen a meglévő gyűjtemények áttekintése, segít­jük azokat könnyen-gyorsan hasz- nosíthatóvá tenni, hogy a köny­vek halmazából rendezett, a fo­galom valódi jelentésének megfe­lelő könyvtár iegyen az iskolában. Ellátó központot hoztunk létre, ami a szakavatottság garanciája. formált. Edikulás = oszlopokkal körülvett kis fülke. Attika = a főpárkány feletti, a tetőt (rész­ben) altakaró, néha díszítőele­mek elhelyezésére, olykor emelet kialakítására szolgáló felfala­zás.) Az eltorzított épület sem mű­emléknek, sem műemlékjellegü­és a könyvbeszerzési keret is kötelezően és egységesen huszonöt, illetve harmincöt forintra emelke­dett tanulónként — attól függően, hogy általános vagy középfokú intézetekről van szó. összefogot- tabbá. mindenütt tervszerűbbé válik az állománygyarapítás, köz­pontilag dolgozzuk fel az érkező köteteket, s az iskolai könyvtáros ily módon felszabaduló ideje az eddiginél jobban szolgálhatja a tényleges oktató-nevelő munkát. Korszerűbb szervezéssel, céltudato­sabb ellátással, hatékonyabban és egyúttal gazdaságosabban működ­het ez a szervezet □ □ □ Az ellátóközpontot Szabó Gyu- láné vezeti. Munkahelye a Petőfi Sándor Általános Iskolában van, de a városi-járási könyvtár egyik helyiségében dolgozik, amikor épp ide köti az elfoglaltsága. — Első dolgom volt. hogy azon­nal meglátogattam mind a hét iskolai könyvtárat — mondja. — Következő feladatként a nyilván­tartások pontosításához, a köte­ttek nem tekinthető. Mégis óvjuk, védjük és így van jól. Hozzátar­tozik Bajához, mint a Sugovica, mint a sok napfény, mint a nyüzsgő diáksereg. A városkép kiszakíthatatlan része. Így szok­tuk meg, hiányozna ha baj érné. (Heltai — Pásztor) lező osztályozási rendszer érvé­nyesítéséhez és a katalógusok meghonosításához kellett hozzá, látni. Ha ez hiányzik, akkor na­gyon nehéz eligazodni a kötetek között, és a tanulók nem is szok­tak hozzá a könyvtári rendhez. A jelenlegi tanév 110 ezer forin­tos összesített beszerzési kereté­nek hatvan százalékát kötöttük le a Könyvértékesítő Vállalatnál, miután fölmértük a szükségletet. Ily módon el tudjuk kerülni a fölösleges rendeléseket és marad lehetőség az egyedi igények ki­elégítésére is. A címleltár segít­ségével pontosan számon tartom, hogy mi hol Van. és adandó al­kalommal a művelődési autónk egyik helyről gyorsan a másikra tudja szállítani a csomagokat. A központilag megrendelt kötetek katalóguscédulával érkeznek — jut belőlük a kölcsönzésre, áz is­kolai. illetve a városi-járási könyvtár katalógusába és a rak­tári lapjaink közé is. Kiskőrösön az iskolai könyvtá­rak teljes állományának immár több mint a fele. tízezren felüli kö­tet szakszerű rendben várja az olvasóit. Hála a széttagoltságot megszüntető ellátórendszer létre­jöttének és működésének. Az ed­digi tapasztalatok jók — állapí­totta meg Juhász István tanács­elnökhelyettes. s a helyszíni tá­jékozódás tényleg erről győzött meg. A további lépéseket viszont gon. dós elemzésnek kell megelőznie, mielőtt a megye más területein automatikusan alkalmaznák azo­kat _ az elképzeléseket, amelyeket az újfajta megoldás tartogat. Kü­lönösen a kis települések iskolái­nak könyvtári helyzete igényel megfontolást. Teljes egészében összevonhatók-e itt a községi könyvtárak ifjúsági és gyermek- részlegei az iskolai könyvtárak­kal — mint ahogy tervezik —, avagy semmilyen iskola sem nél. külözheti a légköréhez, oktató­nevelési céljaihoz hozzá tartózó házi kölcsönzéseket? > Bács-Kiskun megye — és első­sorban Kiskőrös városa — élen. járó küldetést vállalt és teljesít a kísérlettel. A kezdeményezés térben általánosítható eredményei sem várathatnak sokáig magukra. Halász Ferenc Halász Gyula Születésének századik évfor­dulóján megemlékezünk Halász Gyuláról, a két világháború kö­zötti korszaknak Kosztolányi mel­lett legkiválóbb magyar nyelv­művelőjéről. A Rádióiban tartott nyelvművelő előadásainak a cí­me korábban 'Helyes magyarság, magyar helyesírás volt, később Édes anyanyelvűnkre változtatta, így lett szállóigévé az édes anya­nyelvűnk, ma is ez a címe Lőrin- cze Lajos rádiós ötperceinek, és az immár harmadik évfolyamába lépő nyelvművelő újságnak is. Édesapja, Halász Imre, a szá­zadforduló kiváló publicisztája volt. Tőle örökölte írói hajlamait. Nem volt nyelvész, hanem föld­rajztudós, földrajzi író, számos népszerű útleírás fordítója, illetve átdolgozója. Szerkesztette az Uta­zások könyvtára és a Hat világ­rész című földrajzi sorozatokat. Halász Gyulát öröklött írói haj­lamai, kiváló stílusérzéke tette íróvá. Mivel a nyelv az anyaga az írónak (saját szavaival: „sok­kal inkább, mint a márvány a szobrásznak”), azért fordult fi­gyelme a nyelvvédelem és nyelv- művelés felé. Az első világháború alatt a frontról küldte haza első nyelvi cikkét. („A Strypa partján ágyú­dörgés és repülőbombák szisze- gése közben, búfelejtőül panaszos cikk írásába fogtam. A nyelvhi­báknak üzentem hadat — a há­borúból.”) Ez az első cikke a Nyugatban jelent meg. De to­vábbiak is követték. Hamar nép­szerű lett. A jól megválasztott nyelvi hibákat szellemesen, hu­morosan, csevegő hangon elemez­te, boncolgatta. Sokat tanult Arany János „mulatságos és bölcs, csipkelődő megrovásaiból és tréfás hangú, könnyed cikkeiből”. Cikkei és előadásai anyagából 1936-ban Édes anyanyelvűnk címmel a Nyugat kiadásában megjelent könyvét ma is élvezettel és ér­deklődéssel olvashatjuk. Mintha cikkeit ma írták volna, olyan frissek és ötletesek. Elcsodálkoz­hatunk, hogy fél évszázaddal ez­előtt is jórészt ugyanazok a kér­dések foglalkoztatták a nyelv-' művelőket, mint ma. Néha elté­rést találunk Halász Gyula és a mai nyelvművelés szemlélete kö­zött, dé nem 'ő láttá rosSZul’ ä nyelvi jelenségeket, hanem a nyelv fejlődött, t^íföiött, 'J'ésJ ’a nyelvművelés szempontjai is má­sok ma, mint voltak fél évszá­zaddal ezelőtt. A cikkek ismertetése helyett most inkább olyan idézeteket közlünk, amelyek jellemzők Ha­lász Gyula felfogására. Ezekből tudhatjuk meg nyelvművelési el­veit. Elöljáróban mindjárt meg­említjük, hogy nem volt feltétle­nül ellensége az idegen szavak­nak, tehát nem követte a kora­beli nyelvművelők purista irány­zatát, saját szavaival csak a „telivér germanizmusokra” ha­ragudott. íme, így foglalja össze nyelv- művelésének szempontjait: „Nem akarok a szavak egérfarkába kapaszkodni — ezt már Arany János is elítélte —, nincsenek nyelvújító szándékaim, még ke­vésbé nyelv-„avítók” (hogy úgy A Katona József Megyei Könyvtár széchenyivárosi fiók­könyvtára adott otthont az el­múlt napokban az általános isko­lások „szép magyar beszéd” ver­senyének. Húsz iskola negyven tanulója két korcsoportban — 5—6. osztály és 7—8. osztály — mérte össze tudását. A szabadon választott szövegek listáján ezút­tal is Fekete István szerepelt a legtöbbször,- de sokan választot­tak a nyelvünkkel, annak szép­ségével, gazdagságával foglalko­zó szöveget is. Az értékelő bizottság tagjai — A. Molnár Ildikó, az ELTE fo­netikai tanszékének tudományos munkatársa, dr. Losoncz Mihály­ié, a Kecskeméti óvónőképző Intézet tanára és Varga Katalin színművész — összességében elé­gedettek voltak a pajtások fel- készültségével, különösen á sza­badon választott szövegek felol­vasásával. Néhány kritikai észre­vételt, segíjő jótanácsot azonban nem árt megszívlelniök a ver­senyzőknek. Az ismeretlen köte­lező szöveg felolvasása elsősor­iban azokat a tanulókat tette pró­bára, akik „hadilábon” állnak az olvasással. A tankönyv szövegén kívül bizony sokat kell olvasni ahhoz, hogy valaki magabiztosan, értő olvasással tudjon megbir­kózni az először látott szöveggel. Van még javítanivaló a beszéd­tempó, a gondolatoknak megfe­lelő hanglejtés megválasztásában is. Néhány pajtás megfeledkezett arról, hogy a szövegben új be­kezdéssel leírt gondolatokat szü­(1881-1947) mondjam); sem áz új szót 'nem tartam jobbnak a réginél, sem a régit az újnál, pusztán mert új, vagy mert régi. Az idegen szava­kat sem üldözöm — azok üldöz­nek engem! Módjával még sze­retem is őket.” Másutt mintha ezt a gondolatot egészítené ki: „Tétlenül megvárni, míg a hiba nyelvszokássá fajul, (...) s ak­kor félreállni, hogy: nagyon saj­náljuk, ez már „nyelvtény”, késő a segítség — ezt mindenki meg­teheti, csak az író nem teheti meg büntetlenül.” Ebben az idézetben pedig a nyelvművelés feladatairól vall: „A nyelv ősi fája nemzedékről nemzedékre új hajtásokat nevel. Gyökereit az ősi múlt mély ter­mőföldjébe 'bocsátja, de gazdag ékű koronája a tiszta magassá­gok felé növekszik. Becsüljük meg és gyönyörködjünk a frissel fakadó lombok üde szépségében^ Ezeken át lélegzik a fa, s ha le­hull a levél, új élet sarjad belőle, így tart ez az örök körforgás az évezredes fa egészséges vérkerin­gésében. Messük le mellőle a fattyúhajtásokat, irtsuk ki a ká­ros és kóros élősdieket, de óva­kodjunk, meg ne sértsük buzgó- ságunkban az ősfa nemes szöve­teit és ákerteágazó, finom haj­szálgyökereit.” Néhány idézettel cikkeinek hu­morát és csevegő hangját is ér­zékeltetni tudjuk. A rossz fordí­tókat jellemzi a következő pél­dájával: „A fordítás áldozata ez a mulatságos családi (!) mondat is: «A takarékosság az elővigyá­zatnak leánya, a mértékletesség nővére, s a szabadság anyja, os% lopa a jellemnek, a családi bol­dogságnak és a társadalmi jólét­nek.» Csak az apa hiányzik eb­ből a nőnemű felsorolásból. Apja — a fordító. Mostoha apja.” Bejgli vagy patkó? Ez a kérdés következő mondatában: „Kará­csony előtt valamennyi újságban napról napra felbukkan egy hir­detés, a mely a mákos patkót és a diós bejglit emlegeti. Nem ér­tem ugyan, miért patkó az egyik, miért bejgli a másik, de örülök neki. Jó az, ha az olvasó, mint valami szótárban, egymás mellett látja a két szót. így megvan a remény, hogy nem a bejglit ta­nulja meg belőle — mert ezt TSájnos) úgyis tudta! —í’ -hanem a patkót, 'mert azt már elfeledte A'hej’gli'h patkó malmárá hajtja a vizet. Ha válogathat, ’ lehetet­len, hogy ne a patkót - válassza Kivált,' ha diós.” Az óvatosságot kifejező volna 'használata ellen is jó példákat sorakoztat fel. „A sajtójogi fele­lősségtől való rettegés termi meg az ilyen óvatos újsághíreket: X- ről beszélik, hogy sikasztott vol­na. önkéntelenül így egészítem ki magámban a hírt: Ha alkalma lett volna.” Egy másik példa: „Kiszivárog­tatott hírek szerint a miniszter nem halasztotta volna el a laká­sok felszabadítását... Arra gon­dolunk : ... ha a közvélemény nyomatékosan nem követelte vol­na. Megnyugvással kiáltunk fel: No, csakhogy elhalasztotta! Az újsághír ránk akart ijeszteni és megörvendeztetett.” Kiss István nettartással tagolja a hallgatóság számára. A zsűri tagjai a közös értékelés után az érdeklődő gye­rekekkel, pedagógusokkal egyé­nenként is megbeszélték teljesít­ményüket. Az idei versenyben legjobbnak az 5—6. osztályosok korcsoportjá­ban Kovács Zoltán 6. osztályos tanuló bizonyult a Molnár Erik Általános Iskolából. Második lett Kapás Erika 6. osztályos tanuló a Mátyás téri Általános Iskolá­ból, a harmadik helyezésen pedig Csányi Katalin 6. osztályos (ÉZI) és Gófl Tímea 5. osztályos (Zrínyi Általános Iskola) tanulók osztoz­tak. A nagyok közül Nyúl Erika 8. osztályos tanuló nyújtotta a leg­jobb teljesítményt a Hoffmann János Általános Iskolából; így a Kazinczy-jelvény őt illeti meg. Második helyezést ért el Ittzés Tamás 7. osztályos (ÉZI), a har­madik helyet megosztva Tóth Krisztina 7. osztályos (Jókai) és Barna Tímea 8. osztályos (Helvé- cia-Feketeerdő) tanulók szerezték meg. A zsűri elnöke a következő szavakkal adta át a verseny min­den résztvevőjének a könyvjutal­makat, a győzteseket megillető elismerő okleveleket: „Ezen a színvonalas, eredményes verse­nyen mindannyian sokat nyer­tünk. A legnagyobb nyertes azon­ban a magyar nyelv lett, hiszen annak ügyét vittétek előre. Ezt tegyétek a jövőben is!” Ramháb Mária • A Bem. iskola tanulói az ellátóközpont közreműködésével kapott kö­tetekből válogatnak. (Méhesi Éva felvételei) der-es = hasábos építőkövekből EGYÜTT AZ ISKOLÁKKAL Könyvtári kísérlet XT' • i ff • • • • Kiskoroson Megyei kísérlet zajlik Kiskőrösön. Méghozzá nem labora­tóriumban, hanem a Petőfi Sándor nevét viselő városi-járá­si, illetve az iskolai könyvtárak kapcsolatrendszerében. Pél­dákért Veszprémbe mentek el a kezdeményezők, ahol első­nek kezdtek hozzá hasonló megoldásokhoz hazánkban. A ter­veket vé^gül a különböző városi ,1 járásig ko&’s'é’gí köfiyvíárák­• Szabó Gyuláné és Izsák László szállításra készíti elő a könyveket. Kazinczy-verseny Kecskeméten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents