Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

I • PETŐFI NÉPE • 1981. máj«« 6. Kurt Waldheim Moszkvában tárgyal REAGAN LEVELE BREZSNYEVNEK Kedvező válasz a szovjet javaslatra $ Az amerikai hírközlő szer­vek értesülései szerint Ro­nald Reagan választ küldött Leonyid Brezsnyevnek arra a levelére, amelyben az SZKP KB főtitkára részletesen ki­fejtette az SZKP kongresz- szusán elhangzott javaslatait, s csúcstalálkozó megtartását indítványozta. A szóbanfongó levélben — amint arról az MTI washingtoni tudó­sítója korábban értesült — az amerikai elnök kedvező választ adott a csúcstalálkozóval kapcso­latos szovjet javaslatra, s a ta­lálkozó megrendezését nem kö­tötte feltételekhez. Az újabb — Rómából érkezett — hirek arról szólnak, hogy Rea­gan többoldalas, kézírásos levél­ben ismentette az amerikai állás­pontot, a szovjet vezető márciusi üzenetében, érintett nemzetközi és kétoldalú kérdésekről. Erről Haig külügyminiszter tájékoztatta NATO-beli kollégáit a NATO mi­nisztertanácsának római ülése alkalmából. Larry Speaks, a Fehér Ház szó­vivője hétfőn nem erősítette meg, de nem cáfolta ezeket az értesü­léseket. Egyszerűen arra hivatko­zott, hogy a Fehér Ház „jobbnak tartja, ha nem fűz kommentárt” a Szovjetunióval folytatott vé­leménycserékhez. Az amerikai sajtó Rómáiba kül­dött tudósítói hétfőn este arrról számoltak be, hogy a szövetsége­sek .^megkönnyebbüléssel” fogad­ták Haig zárt ülésen elhangzott nyilatkozatát, amelyben egyebek között kilátásiba helyezte, hogy szeptemberben — az ENSZ-köz- gyűlés megnyitása alkalmából — találkozik Andrej Grofrtflkóval, s' még ebben az évben megkezdik a hadszintéri nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló tárgyaláso­kat, méghozzá a SALT-folyamat keretében. Haig a washingtoni beszámo­lók szerint nagy súlyt helyezett arra is, hogy kimutassa az „euro- rakéták” száma tekintetében állí­tólag kialakult szovjet fölényt, s •újból elutasította a Szovjetunió javaslatát e rakéták telepítésé­nek moratóriumáról. Az Egyesült Államok — egybe­hangzó értékelések szerint — a nyugat-európai nyomásnak en­gedve beleegyezett a fegyverzet­korlátozási tárgyalások idei újra- felvételébe. Továbbra is, bizony­talan azonban Washington ha­táridő-megjelölése, s Haig ismét „a szovjet magatartástól”, egye­bek között a lengyelországi hely­zettől tette függővé a tárgyalások kezdetét. Bizonytalan ezenkívül Washington tárgyalási álláspont­ja a hadszintéri nukleáris fegy­verekről, s viszonya az eddigi SALT-egyeaményekhez. MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB politikai bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere kedden megbeszélést folytatott Kurt Waldheimimel, az ENSZ fő­titkárával, aid a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatá­son tartózkodik Moszkvában. Mint a kiadott közlemény meg­állapítja, az eszmecsere a nem­zetközi helyzet sok kérdését érin­tette. Gromiko aláhúzta, hogy napjainkban növekszik a világ­ban a feszültség; ezért az enyhü­lés megőrzése, a fegyverkezési „Összpontosítanunk kell erőfe­szítéseinket, elsősorban a semle­ges és el nem kötelezett országok által kidolgozott tervezet alapján, a találkozó záródokumentumának kidolgozására” — jelentette ki kedden a madridi találkozónak a háromhetes szünet után tartott első teljes ülésén Leonyid Ilji- csov külügyminiszter-helyettes, a szovjet delegáció vezetője. Iljiicsov, aki elsőként szólalt fel, rámutatott: „A küldöttségeknek a szünet alatt módjuk volt még egy­szer átgondolni a találkozón szü­letett eredményeket, értékelni, amit elértünk és azt, hogy mi­ként lehetne még hatékonyabban felhasználni az időt.” A találkozó eddigi menetéről a szovjet küldöttség vezetője meg­állapította: egészében haladás ta­pasztalható, még ha az lassú és egyenlőtlen volt is. Ilyen körül­mények között természetellenes lenne az egyhelyben topogás, a már elmondott dolgok ismételge­tése. „A realitásokból kiindulva a jövőbe kell tekinteni. Meg kell vizsgálnunk, milyen döntéseket kell elfogadni ahhoz, hogy lehe­tővé tegyük az enyhülés folyta­tását és elmélyítését, a katonai szembenállás csökkentését Euró­pában, a békés együttműködés továbbfejlesztését Európa orszá­A NATO Rómában megtartott miniszteri tanácsüléséről 'kiadott záróközlemény bevezetőjében a külügyminiszterek hangot adnak „mély aggodalmuknak a bizton­ságot és a nemzetközi stabilitást változatlanul fenyegető veszélyek miatt”. A dokumentum, miköz­ben a „békés megoldások” termé­szetes letéteményeseinek tünteti fel a NATO-t, homályos formá­ban határozott ellenlépésekkel fe­nyegeti meg a Szovjetuniót” ame­lyet e „veszélyek” fő okozójának minősít. A közlemény azzal rágalmazza a Szovjetuniót, hogy „tetteivel nem igazolja megnyilatkozásait”. A dokumentum a vád „alátámasz­tására” újra előhozakodik Afga­nisztánnal, és megismétli az ezzel kapcsolatos ismert szovjetellenes kitételeket. verseny megfékezése, a világ bé­kéjének és biztonságának megszi­lárdítása érdekében a Lehető leg­nagyobb erőfeszítésekre van szük­ség, egyebek között az Egyesüli Nemzetek keretein beliül Is. Rend­kívüli fontosságú, hogy haladék­talanul és az eddiginél eredmé­nyesebben folytassák a fegyver­zet korlátozásáról megkezdett tárgyalásokét. Gromiko és Waldheim egyet­értett abban is, hogy az ENSZ közgyűlésének 1982-re tervezett rendkívüli leszerelési ülésszaka ösztönzést adhat ezen a területen a tagállamoknak. arra fog törekedni, hogy a talál­kozón haladást, általánosan elfo­gadható megállapodásokat érje­nek el. A záródokumentum szá­mos kérdésében, közöttük nem egyszerű kérdésekben is, kiala­kultak és kiszélesedtek a meg­egyezés körvonalai.” Ami a további munkát illeti, a szovjet küldöttség úgy véli, hogy a semleges és el nem köte­lezett országok tervezete lehető­vé teheti az álláspontok további közelítését. Ez tartalmas doku­mentum, benne minden* küldött­ség megtalálhatja a közös neve­zőt, amelynek alapján megegye­zésre lehet jutni a jelenlegi eu­rópai helyzetben. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem találja meg a tervezetben minden kül­döttség a maga teljes álláspont­ját, és vannak benne olyan pon­tok, amelyeket a szovjet küldött­ség sem tart elfogadhatónak. „Az a véleményünk — hangoztatta Iljicsov —, hogy a madridi talál­kozó az európai történelem fon­tos mérföldköve lehet azon az úton, amelyet a helsinki értekez­let nyitott meg, és fontos ösztön­zést adhat a részt vevő országok bjgtoflságáBák , ésjj.egyqtitmíi^dé^í) sének megerősítéséhez. Marian, . Dobrosiélskí .külüjgy- ‘ miniszter-helyettes, a lengyel kül­Káitér a közlemény Lengyelor­szágra is. Szövegezői nyíltan szov­jetellenes éllel óva intenek a „kül­ső beavatkozástól”, és megerősí­tik azt az elvet, hogy Lengyelor­szágnak magának kell megoldania problémáit. A NATO-szövetsége- seket viszont eleve olyan álla­moknak tüntetik fel, mint ame­lyektől idegen a beavatkozás po­litikája. Fél is szólítják a világ államait, hogy ,kövessék az ő példájukat”. A közlemény azzal indokolja a NATO erőltetett fegyverkezési tö­rekvéseit, hogy azok „az agresz- szor elrettentését” szolgálják. A dokumentum dicsérően szór az el nem kötelezettek mozgal­máról, hogy úgy mutathassa be a nyugati szövetségeseket, mint amelyek mindig is felkarolták a fejlődő államok érdekeit. Megvitatták a világ különböző térségei, így a Közel- és a Kö­zép-Kelet, valamint Délkelet- Ázsda kérdéseit. Székben a tér­ségekben a lehető leggyorsabban nonmializálni kell a helyzetet. Waldheim méltatta azt a sze­repet, amelyet a Szovjetunió tölt be a fontos nemzetközi kérdések megoldásában, szóit a Szovjetunió aktív részvétedéről a világszerve­zet tevékenységében. Andrej Gromiko ebédet adott Kunt Waldheim tiszteletére. A szívélyes légkörű ebéden a kül­ügyminiszter pohárköszönitőt mondott. (MTI) döttség vezetője, . emlékeztetett arra, hogy a megegyezés körvo­nalai már a szünet előtt kiala­kultak. Arra figyelmeztette a résztvevőket, hogy most „ne a szavakon lovagoljanak”, hanem adják bizonyságát politikai aka­ratuknak és jószándékuknak a megegyezés, a záródokumentum kidolgozása érdekében. Dobro- sielská hangsúlyozta, hogy a szo­cialista országok a záródokumen­tum minden fejezetében megál­lapodásra törekednek. A nyugati országok küldöttsé­gei közül csak Joerg Kast! nagy­követ, az NSZK küldöttségének vezetője kért szót. Általános elvi fejtegetéseiben azt hangsúlyozta, hogy a találkozón még sok mun­ka van hátra a záródokumentum kidolgozására. Hangsúlyozta, hogy küldöttsé­gének véleménye szerint az em­beri kapcsolatok területén való megállapodás az előfeltétele a ka­tonai enyhülési és leszerelési ér­tekezlet kérdésében való meg­egyezésnek. A keddi teljes ülésen megálla­podás született, amelynek értel­mében a küldöttségvezetők szer­dán nemhivatalos ülésen vitatják megna . záródokumentum problé­máit. A legközelebbi hivatalos teljes ülést' csütörtökön tartják. (MTI) A közlemény befejező szakasza foglalkozik csupán a kelet—nyugati tárgyalások felújításának lehető­ségével1. Ebben kilátásba helyezi, hogy a szövetségesek a jövőben is párbeszédet folytatnak majd a Szovjetunióval és együtt fognak fáradozni a „valóságos” enyhülés és a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztése érdekében. A doku­mentum azonban nyomban hozzá­teszi, hogy ez a közös törekvés csak akkor időszerű, ha „a szov­jet magatartást” a nyugatiak megfelelőnek .tartják. A közlemény megállapítja: a szövetségesek üdVözJik, hogy az Egyesült Államoknak a SALT-fo- lyamat keretében szándékában áll az év vége felé megújítani a tárgyalásokat a Szovjetunióval az eurofaké'ták korlátozásáról. A fenyegetés dokumentuma Záróközlemény a NATO tanácsüléséről MOSZKVA — KÖZEL-KELET Cél: az átfogó rendezés Egymást követően két fontos arab vendége is volt a szovjet fővárosnak: Kuvait külügyminisz­tere, Szabah Al-Ahmad Al-Dzsa- bar Al-Szabah és a líbiai forra­dalom vezetője, Moaher Kadhafi ezredes. Várhatóan további magas szintű látogatásokra is sor ke­rül, vagyis a Közel- és Közép- Kelet kérdéseinek áttekintése vál­tozatlanul fontos szerepet kap a szovjet diplomáciában. A ven­dégjárás arról is .tanúskodik, hogy számos arab állam szerint a Szovjetunió tevékeny részvéte­le nélkül nincs lehetőség a térség robbanásveszélyes kérdéseinek rendezésére. A Szovjetunió „kiszorítása” ? Aligha hihető, hogy az esemé­nyek ilyen alakulása tetszést kel­tene Washingtoniban, az amerikai kormányzatok ugyanis egymást Váltva igyekeztek kikapcsolni Moszkvát a rendezésiből. Annak idején Kissinger fogalmazta meg azt a célt, hogy a Szovjetuniót „ki kell szorítani” a Földközi- tenger térségéből, s bár 1977-ben elfogadták a közel-keleti rende­zésről szóló közös szovjet—ame­rikai nyilatkozatot, s ezzel az át­fogó nemzetközi konferencia gon­dolatát, az USA szinte azonnal megkezdte az aláirt nyilatkozat megtorpedózását, a Camp David-i különalku előkészítését. A Car- ter-konmány találmánya volt a Közel- és a Közép-Keleten végig­húzódó „válságív”, ahol meg kell szüntetni a Szovjetunió befolyá­sát. S aligha véletlenül ment első külföldi útján Haig külügy­miniszter ebbe a térségbe, azzal a változatlan céllal, hogy az ál­lítólagos szovjet veszély mumu­sának felelevenítésével az arab államokat megnyerjék. A koncentrált .amerikai erőfe­szítések egyetlen „eredménye” azonban mindössze az, hogy a rendezés, a Közel- és Közép-Kelet nyugalma még mindig elérhetet­len távolságban levőnek tűnik. Egyre kevésbé van esélye annak, hogy a térségre valamiféle „Pax Americana”-!, amerikai békét lehetne rákényszeríteni. A moszk­vai látogatások világosan meg­mutatták, hogy két, egymástól ideológiában, politikai rendszer­iben, társadalmi rendben távol álló arab ország egyaránt a Szov­jetunió közreműködését igényli az arab népek jogainak érvényesí­tésében. Az együttműködés demonstrációja A líbiai és kuvaiti politiku­sok, ha nem is egyformán, de egyaránt elítélték a Camp Da- vid-i különalkut, az Egyesült Ál­lamok behatolását az arab vi­lágba, a Közel-Keletre, a Perzsa­öbölbe. Bírálták az Izraelnek nyújtott washingtoni támogatást, s állást foglaltak amellett, hogy a közel-keleti kérdés megoldása csak olyan átfogó, igazságos és tartós rendezés útján képzelhető el, amelynek egyenjogú részese a palesztin nép. Ez az álláspont régóta szerves része a moszkvai külpolitikának, olyan cél, ame­lyek megvalósításáért a Szovjet­unió is állhatatosan' küzd. Az arab népek tisztában lehetnek azzal, hogy’a Szovjetunió kezdet­től fogva támogatta igazságos harcukat, erkölcsi, politikai, s — ha szükséges — katonai segítsé­get adva számukra. A szovjet kormány az arab né­pekkel kialakított kapcsolataiban következetesen tartja magát az egyenjogúság, az egyenrangú, gyümölcsöző együttműködés el­veihez, nem akar kizárólagos jo­gokat biztosítani magának, nem támaszpontok szerzésére, hanem a meglévőek felszámolására tö­rekszik. Washington az úgyneve­zett afgán-kérdést sem tudta ki­használni a szovjet—arab kap­csolatok megrontására. Jellemző például, hogy Kadhafii látogatása idején is voltak olyan nyugati rá­dióállomások, amelyek szerint a tárgyalásokon „nézeteltérés volt Afganisztán miatt”... A kiadott közleményben viszont Líbia mesz- szemenő szolidaritásáról bizto­sította az afgán I demokratikus erők küzdelmét. összegezve megállapítható: az a szívélyes légkör, amely a két tárgyalás során megnyilvánult, áz az őszinte szándék, amely a ha­ladó, imperialistaellenes arab erők összefogásának támogatásá­ra, az arab népek harcának meg­segítésére irányult, kézzelfogható demonstrációja volt a Szovjetunió és az arab népek barátságának, az együttműködés lehetőségeinek, mind a közvetlen, kétoldalú kap­csolatok fejlesztésében, mind a szélesebb körű, a Közel- és a Kö­zép-Kelet békéjét szolgáló össze­fogásban. __K. Cs. A z Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság kedden nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezi: a magyar közvélemény határozottan elítéli az Izraeli légierőnek és a száraz­földi csapatoknak az elmúlt na­pokban libanoni települések és palesztin menekülttáborok ellen elkövetett, emberéletben és anya­giakban egyaránt súlyos kánokat okozó brutális támadásait. Az ismétlődő izraeli támadások beavatkozást jelentenek Libanon belügyeiibe, sértik az ország szu­verenitását és területi integritá­sát. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság ismételten követeli az'izraeli ag­resszió azonnali megszüntetését, az izraeli csapatok feltétel nél­küli kivonását az összes megszállt arab területről, a közel-keleti válság átfogó, igazságos rendezé­sét, a térség valamennyi állama biztonságának és békés életének szavatolását. Meggyőződésünk, hogy csak akkor lesz Igazságos és tartós béke a térségben, ha az valamennyi érdekelt fél — köz­tük a Palesztinái Felszabad ításd Szervezet — bevonásával és közreműködésével jön létre. A közel-keleti válság súlyosbo­dása világszerte aggodalommal tölti el az embereket, és úgy vél­jük, hogy annak békés megoidá-i sa ma a nemzetközi politika egyik legsürgősebb feladata. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság teljes támogatásáról és szolidari­tásáról biztosítja a haladó liba­noni és palesztin erőket igazsá­gos harcuk győzelemre vitelében — fejeződik be a nyilatkozat. (MTI) Hatvanéves az RKP Sajtótájékoztató a román nagykövetségen A Román Kommunista Párt megalakulásának közelgő — má­jus 8-i — évfordulója alkalmából Victor Bolojan, a Román Szocia­lista Köztársaság budapesti nagy­követe kedden, a nagykövetség épületében sajtótájékoztatót tar­tott. Az RKP hat évtizedes törté­netének, mai "és holnapi program­jának tükrében felidézte Románia kommunistáinak egykori küzdel­mét a kizsákmányolás és az el­nyomás ellen, és élenjáró szere­pét a felszabadulás után az or­szág építésében, a szocializmus megvalósításában. Szólt a nagykövet egyebek kö­zött arról, hogy 1948 februárjá­ban a Román Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egye­sítésével teremtették meg a ro­mániai munkásosztály politikai, ideológiai és szervezeti egységét, forradalmi élcsapatát. Az új tár­sadalmi rend épitésének, az or­szág gazdasági-társadalmi fejlesz­tésének vezető erejének a párt úgy alakította politikáját — mondta a nagykövet —, hogy kö­zéppontba állította a dolgozók életszínvonalának állandó eme­lését. a termelés fejlesztését, a tu­domány, a művelődés felvirágoz­tatását, és eredményeinek gyü- mölcsöztetését a gyakorlatban. Victor Bolojan elmondta, hogy a 60 éves Román Kommunista Párt történetéről hazájában or­szágszerte ünnepségeken emlékez­nek meg, s külföldön is számos rendezvény — Magyarországon például munkásmozgalmi kiállí­tás — kapcsolódik a jubileumhoz. (MTI) Meghalt Bobby Sands Éhségsztrájkjának 66. napján, kedden,hajnalban a belfasti Maze, börtön kórházában meghalt Bobby Sands, az Ír Köztársasági Hadsereg ideiglenes szárnyának 27 éves tagja, brit parlamenti képviselő. Sands vasárnap reggel óta kómás állapotban volt. Halá­lánál jelen voltak hozzátartozói. Sands halála szinte azonnal za­vargásokat váltott ki a pattanásig feszült légkörben várakozó Belfast és Londonderry katolikus negye­deiben, ahol futótűzként terjedt el a halálhír. Dühödt fiatalok százai lepték el a katolikus város­részek utcáit, gépkocsikat borítot­tak föl, barikádokat emeltek, és több helyen összecsaptak a rend­őrökkel. Több épület lángok mar­talékává vált. A rendfenntartó alakulatok — az előre kidolgo­zott terv szerint — körülzárták a nyugtalanság fészkének számító negyedeket. Az 1977-ben tiltott fegyvervise­lésért 14 évi börtönre ítélt Robert Gerard (Bobby) Sands azzal a kö­veteléssel kezdett március 1-én éhségsztrájkot, hogy az IRA be­börtönzött tagjait minősítsék po­litikai fogolynak, és ennek meg­felelő bánásmódban részesítsék őket. Később három fogolytársa is csatlakozott akciójához, amit az észak-írországi katolikusok“hö- vekvő rokonszenve kísért. Sands-t április 9-én egy észak-írországi pólválasztáson a londoni para- ment képviselőjévé választották. A brit kormány azonban végig kitartott álláspontja mellett, mi­szerint „bűnözőket” nem nyilvánít politikai fogolynak. A dublini parlament három tagjának, a Strasbourg! Emberi Jogok Európai Bizottságának és a pápa küldöt­tének közvetítési kísérlete Sands életének megmentésére egyaránt kudarccal végződött. Állapotának súlyosbodásával éleződött a fe­szültség, és nőtt a félelem a ha­lála után várható erőszakhullám­tól.' Margaret Thatcher brit kor­mányfő nem szándékozik nyilat­kozni Sands halálával kapcsolat­ban, és a londoni kormány sem ad ki hivatalos közleményt erről — közölte kedden Londonban egy kormányszóvivő. Michael Foot, az ellenzéki Munkáspárt vezetője Sands halálát „sajnálatosnak”, ugyanakkor „értelmetlennek” ne­vezte s hasonlóan nyilatkozott Humphrey Atkins, az észak-íror­szági ügyek minisztere is. Charles Haughey ír miniszter- elnök nyugalomra intette Észak- Irország lakóit. A Kohászai! Művek megnövekedett igényének kielégítése érdekében, minden kg hulladékvasra nagy szükség van. Felhívjuk a vállalatok, KTSZ-ek és a mezőgazdasági üzemek figyelmét, hogy a saját fuvareszközzel a KOKOV telepére szállított hulladékvasért, az átvételi áron felül 200 Ft/t szállítási költséget térítünk Átvétel, előzetes (Szeged 14-290 telefon) bejelentés alapján Kecskeméten, Kecskemét-Alsó pályaudvar, Baján, Bajja- Külső pályaudvar, és Szegeden a telephelyen. Cím: Kohászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat, Szeged, 22. sz. telep. Szeged, Kossuth L. sgt. 119. (0724) Telefon: 14-290 794 I MADRIDI TALÁLKOZÓ ' _ ' A realitásokból kiindulva a jövőbe kell tekinteni

Next

/
Thumbnails
Contents