Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-30 / 125. szám
4> 4 • PETŐFI NÉPE • 1981. május 30. KÉSZÜLNEK A VIZSGAMUNKÁK Tanév vége előtt a szakmunkásképzőben A kiskunfélegyházi 608. Szakmunkás- képző Intézetben 32 osztályban kilenc, száz fiatal — közülük háromszáz lány — ismerkedik 17 szakma elméleti és gyakorlati tudnivalóival. Sere. ge Gábor igazgatóval a napokban a közelgő tanév végéről és a nyá. ri tervekről beszélgettünk. — Tanulóink egyharmada hamarosan elhagyja az intézetet, s kilép az életbe — mondta az igazgató. — A most folyó ösz- szefoglaló is. métlések és a vizsgamunkák elkészítése után következik a jegyek lezárása, majd június 19-én lesz az ünnepélyes tanévzáró és ballagás. Ezután meg. kezdődnek a szakmunkásvizsgák. Július első napjaiban remélhetően mind a 297 végző tanulónk megkapja majd a szakmunkás-bizonyítványt. A felnőt. tek szakközépiskolájában jelenleg kétszázan tanul, nak. közülük 48-an érettségiznek. Az intézeti tanulmányi átlag az első félévben 3,1 volt. most minden jel arra mutat, hogy elérjük a 3,3-at. sőt lehet, hogy a 3,4-et Tanulóink más területeken is jelentős eredményeket értek el. A természetjáró szakosztályunk tagjai az atlétáink és sakkozóink számos versenyen vettek részt és szinte mindenhonnan értékes helyezésekkel tértek haza. KISZ-szervezetünk az idén már másodszor kapta meg a KISZ KB vándorzászlaját Ifjú Gárda szakaszunk ugyancsak másodszorra szerezte meg a kiváló címet. Gazdagnak ígérkezik a nyári program is. Mintegy háromszázan töltenek egy. illetve két hetet külön, böző szakmai építőtáborokban. Több mint ötvenen —■ festők, kőművesek, ácsok és más építőipari szakmáj úak — a megyeszékhelyen dolgoznak majd. Bár ezt az évet még be sem fejeztük — mondta beszélgetésünk végén az igazgató —. már sokat gondolunk a szeptemberre. Eddig 349 fiút és lányt vettünk fel elsőéves tanulónak, örvendetesen növeke. dett a nőiruha-készítő és a cipőkészítő szakma iránti érdeklődés. Néhány építő és vasipari, vagyis gépszerelő, esztergályos, villanyszerelő, ács szakmát, vá. lasztónak még elfogadjuk a jelentkezését. O. L. • Pécs Sándor, az egyik legjobb másodéves esztergályostanuló, elmélyült figyelemmel készíti a vizsgafeladatot. # Az első éves csőszerelők a tanműhelyben a vizsgamunkák elkészítését végzik. Képünkön: Cserép Lajos szakoktató ellenőrzi Balogh Pál tanú. lót a menetvágás közben. (Opauszky László felvételei.) Energiatakar&es hőszigeteléssel látja el az IKV a távfűtéses lakásokat A kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalatnál kiszámították, hogy az elmúlt fűtési szezonban a távfűtéses lakások hőmérsékletének 1 Celsius-fokkal való emelése 1,9 millió forintba került. Arról is meggyőződtek, a vállalat szakemberei, hogy a fűtés hatásfokának növelésére tett erőfeszítések sok esetben azért nem jártak eredménnyel, mert a távfűtéses lakások többségében rossz az ajtók, ablakok szigetelése, emiatt nagy mennyiségű hő megy veszendőbe. Megkérdeztük Márton Lajostól, az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat igazgatójától, mit szándékoznak tenni ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetésére. — Az említett számadatok, illetve költségek önmagukért beszélnek — mondotta Márton Lajos. — Vállalatunk ezért a lakosság és a népgazdaság érdekeit együttesen figyelembe véve kereste a megoldást. Találtunk is olyan anyagot — a tér mos top szalagot — amellyel a lakások külső nyílászáróit megfelelően lehet szigetelni. Elhatároztuk, hogy a távfűtési üzemi költségek terhére a város valamennyi távfűtéses lakásában teljesen ingyen — bérlőknél, szövetkezeti és OTP-lakástulajdonosoknál egyaránt — ezzel az anyaggal szigetel tétjük a nyílászárókat. Ez a kiadás ugyanis — az energiatakarékosság révén — gyorsan megtérül vállalatunk számára. — Kik és hogyan végzik el ezt a munkát a lakátokban? — Az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat az akció lebonyolítására külön brigádokat hozott létre. Ezek részben délelőtt részben délután egészen este 7 óráig dolgoznak azért, hogy aki csak munkaidő után tudja a szigetelőket beengedni a lakásába, annak is módja legyen a munka elvégeztetésére. Ahol pedig még így sem nyílik mód a lakásba való bejutásra, otthagyják a szigetelő- anyagot a pontos felragasztási utasítással együtt. A szigetelést ugyanis bárki maga is elvégezheti. Egy-egy lakásban legfeljebb egy óra leforgása alatt végeznek a brigádok. Minden lakóval, illetve lakástulajdonossal előre megbeszélik, mikor kerül sor a munkára. A pontosságra törekszünk, tehát nem fordul elő olyasmi, hogy napokig kelljen várakozni a szigetelőkre. A városközponti lakásszövetkezet egyébként vállalta, hogy a hozzá tartozó 731 lakásban maga gondoskodik a munka elvégzéséről, ezért a szövetkezetek vezetőségének egy tételben adjuk át a termo- stop anyagot. — Mikorra fejezik be a lakások hőszigetelését? — Július 1-én kezdjük ä munkát a Leninvárosban, a Schön- herz Zoltán téri toronyházakban lévő kollégiumokban. Itt kellő tapasztalatokra tesznek szert a brigádok. Ezután — július 10-e táján — kezdik meg a lakások felkeresését. A városban a munkát két ütemben végezzük el. Az idén a Lenin- és az Arpádvárosban, jövőre pedig a Széchenyiváros- ban. Számítunk a bérlők és a lakástulajdonosok megértő együttműködésére. Brigádjaink arra törekednek majd, hogy a lakossággal minél szorosabb összhangban végezhessék munkájukat. Mindenkinek érdeke, hogy lakása iéi szigetelt legyen 'és sehol sem fűt- siik az utcát, hiszen vállalatunk is szigorú normatívák alapján szolgáltathatja a távfűtést — fejezte be nyiiatkozaitát. Márton Lajos. N. O. öt év alatt megtízszereződött árbevétel A háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztéséhez jelentős népgazdasági érdekek fűződnek. A mezőgazdaság összes termelésének mintegy 33 százalékát adják a kisüzemek. A hivatalos felmérések szerint másfélmillió család tagjai 2—2,5 milliárdnyi munkaórát töltenek évente saját purtájukon. Nagyon jelentős, hogy- az épületek, felszerelések hasznosítása ily módon megoldódik. Annál is inkább, mert ha ezekben a gazdaságokban levő mintegy 45 milliárd forint értékű termelő- eszközt a nagyüzemben kellene helyettesíteni, 150 milliárd forint beruházásra lenne szükség. A pátyi Zsámbéki Medence Termelőszövetkezetben évek óta a közös gazdaság fontos részének tekintik a háztájit, szervezésével külön agronómus és szakemberek egész csoportja foglalkozik. — Nem mindig volt ez így — mondja Szin Béla, a szövetkezet elnöke. — Korábban nem törődtünk a háztájival. Legendák keringtek egy-egy kistermelő „meg- tollasodásáról”. Pedig a laikus is felismerheti, hogy a tenyészállat, az alomszalma, a takarmány, a nyúlketrec pénzbe kerül. Nincs tehát annak igaza, aki csak azt nézi, hány disznó, tehén, nyúl van az udvarban. Aztán megállapítja: dől itt a pénz! Aki jószágot tart otthon, az tudja, hogy mennyi fáradsággal jár. s a szerény jövedelmet mindenki megérdemli a munkája után. Az ilyen törekvéseket a szövetkezet támogatja. Ennek eredménye, hogy az elmúlt öt esztendőben megtízszereztük a háztáji ágazatból származó árbevételt, ami mintegy 20 millió forint többletet jelent a gazdaságnak. — Hogyan sikerült elérni ezt, ilyen, viszonylag rövid idő alatt? — A szükség és a tagság részéről megnyilvánuló igény ösztönzött bennünket a háztáji gazdálkodás korszerűsítésére. Sokan itt a faluban alacsony járadékból, vagy kis nyugdíjból élnek. Vannak, akik családi házra gyűjtenek — elsősorban a fiatalok — és a kiegészítő jövedelem jól jön. Mások a gyermekeiket segítik. Így találkozott az egyéni és a közös érdek. Az eredmény: évenként mintegy 300 hízóbika, 120 ezer liter tej, 3600 hízott sertés, és 25 ezer nyúl értékesítése a szövetkezet közvetlsétésvel. — Pátyon, Biatorbágyon, Zsám- békon takarmányboltot nyitottunk — sorolja Herkey Tibor, a háztáji ágazat vezetője. — A tápot házhoz szállítjuk, segítünk a tenyész- anyag, a nyúlketrec beszerzésében. Akadnak gondok is. Korábban szinte évről évre változtatták a szerződések tartalmát. Arra is volt példa, hogy a már megkötött megállapodást utólag módosították. Ebből bonyodalom, félreértés származott, a sok kellemetlenség a tenyésztők kedvét is szegte. Most már úgy tűnik, hogy hosz- szabb ideig érvényesek a szerződés feltételei. Vekerdi Albert zsámbéki kistermelő ezt mondja: — Tíz éve foglalkozom jószágtartással, minden időmet leköti, ezért azt mondom, aki irigy, csinálja utánam. Hajnali háromkor kelek, ellátom a jószágokat, utá- a sietek a munkába. Mint gya- orló gazda mondhatom, hogy nem könnyen szerzett forintok származnak a háztájiból. Keményen meg kell dolgozni érte. A haszon sokkal kisebb, mint azt a kívülállók hiszik. A sertéseket nemcsak táppal etetem, hanem konyhai hulladékot, moslékot is adok a jószágoknak. Így valamivel több a jövedelmem. A szarvasmarha-tenyésztést jobban támogatja az állam, igaz, hogy hosszabb a tartási, hizlalási idő, több a kiadás. Alomszalmát, szálastakarmányt jutányos áron ad a szövetkezet. Évente harminc hízott sertést, 18 ezer liter tejet és 6—8 hízómarhát értékesítek a közös gazdaság közvetítésével. A pátyi Zsámbéki Medence Termelőszövetkezethez hasonlóan Bács-Kiskun megye legtöbb gazdaságában is jól szervezik a kisüzemek termelését. Igaz, ez többletmunkát jelent, de megéri, mert hasznos a gazdáknak, a szövetkezetnek, a megyének, végső soron az egész országnak, vagyis valamennyiünknek. Bóna Zoltán „Kötelező meglátni a jót.. Ez az esztendő kerek számokat hozott Endre Antalnak, a 9-es Volán munkaügyi osztályvezető-helyettesének. Húsz éve dolgozik a vállalatnál, az idén lesz ötvenéves* s két évtized óta népi ellenőr.. — Kiskunfélegyházán nőtten fői, szülővárosomból vonultam be katonának. A sorkatonai szolgálat után a hivatásos állományban maradtam. 1957-ig. Ekkor kerültem Kecskemétre. s mivel szakmám szerint kereskedő Vagyok, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmisa lettem — mondja bevezetőként. — Amikor a Volánhoz jöttem dolgozni, (akkor még 44-es AKÖV-nek nevezték) megkérdezték tőlem, vállalnám-e társadalmi munkaként, a népi ellenőri tisztséget. Igennel válaszoltam. A népi ellenőrzést gyakorta összetévesztik az emberek a vállalati, a kereskedelmi, társadalmi ellenőrzéssel. Holott a népi ellenőrzés sokkal összetettebb, nagy szakmai felkészültséget igénylő, többirányú feladat-. Egy-egy vizsgálódási terület — mi úgy nevezzük téma — feltárásához csoportot hoznak létre, melynek tagjait szakmailag válogatják össze. Az adott, téma rész- vizsgálatait összegezve juthatunk átfogó kép kiala. ki fásához. Évente 2—3 „témavizsgálat” lebonyolítása mellett a népi ellenőrzési bizottsághoz befutó közérdekű bejelentések nyomán kezdeményezett vizsgálatokban is részt veszünk, ha ez a szakmánkba vág. Izgalmas volt számomra például, amikor a saját gépkocsihasználat kérdését elemeztük. Érdekelt az importanyag takarékossággal és készletgazdálkodással összefüggő vizsgálat is. Fontosnak tartom, hogy a népi ellenőr a szakma ismeretéből fakadó érdek, lődéssel vegyen részt a munkában. Nekünk — minden ellenkező hiedelemmel ellentétben — nem csupán a hibák feltárása a célunk. Szinte kötelező meglátnunk a jót is, a munkaszervezési. irányítási erényeket, s ezeket is papírra vetni a jelentésben, hogy másutt is megismerhessék, alkalmazhassák. Élmondhatom, hogy a vállalat vezetői elismerik társadalmi munkám, s nemegyszer hasznosították is másutt szerzett jó tapasztalataimat. □ □ □ Endre Antal a népi ellenőri tevékenységéért két évvel ezelőtt már elismerésben részesült, nemrégi- * ben pedig átvehette a Központi Népi Ellenőrzési Bi_ zottság elnökétől a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést. Nem lenne teljes a kiváló társadalmi munkásról alkotott kép. ha elhallgatnánk, hogy felelős munkája mellett másra is jut ideje. A máriahegyi kertjében tölti a pihenésre szánt időt kertészkedéssel. S bár a sportolást már abbahagyta, néha egy-egy jó. nak ígérkező meccsre ki-kljár. Igazából azonban még most is a Honvéd nak szurkol... Sok időt tölt legkisebb fiával, s büszkén említi négy fiúunokáját... Már megtervezte a nyári szabadságát, melyben az üdülés, az unokalátogatás, meg a kerti munka váltja egymást. □ □ □ — Ha számítanak rám a soron következő vizsgálatnál, rendelkezésre állok — szegi be a beszélgetést Endre Antal. Bizonyára így lesz.. Nagy Mária SUMONYI (»m ZOLTÁ1S h. U DG) /Nagy Lajos emlékének/ (3.) —Nekem mondja?! Az 1200-as Lada százötezer lett! Nyolcvanról! És azt hiszi, hogy így majd sokkal kevesebb igénylő lesz? — Na és mondja csak, maga nem cseréli ki a kocsiját? — Á, most egyelőre nem. Nézze, ez le van vizsgáztatva, három és fél éves, minden jó rajta. Most tettek rá négy új lengyel radi- ált. Három-négy évig még bőven eljárok vele. Ha meg el akarnám adni, hát mit kapok érte? Hatvanezret? Az új még egyszer any- nyiba kerül. Százötezer plusz a tíz százalék sürgősségi felár, akkor az már száztizenötezer-ötszáz. Megér nekem ötvenötezer-ötszáz forintot csak az, hogy az UO-s Zsigulim helyett egy ugyanolyan P-s kocsim legyen? Egy frászt! — Hát, igaza van, szomszéd úr, igaza van — helyesel az IM-es, de azzal a kis alattomos, jóleső érzéssel, hogy ő, aki a filmrendezőhöz képest mégiscsak egy kisember, lám, mégis ki tudta cserélni a kocsiját. — Jöjjön, nézze meg, hogy milyen nagy csomagtartója van ennek az új Skodának ! A rendező ÍÜttyent Rexinek, és kényelmes tempóban megindulnak a parkoló szélén álló, ponyvával letakart autó felé. 3. Fél hat után megélénkül a forgalom a ház előtt. A gyárakban dolgozó munkások, mérnökök, hivatalnokok hatra járnak, így attól függően, hogy kinek közelebb, kinek távolabb van a munkahelye — a Váci úton, a Lehel úton, Újpesten vagy Budán — kis időkülönbségekkel ugyan, de mégis mostanában: fél hat és háromnegyed hat között indulnak el hazulról. Az, hogy saját kocsijukon vagy pedig busszal, villamossal mennek-e munkahelyükre, csak kényelemben jelenthet különbséget, de időben — a reggeli csúcsforgalom miatt — semmiképp. Még a kényelem is bizonytalan dolog, mert az autósoknak nem kell ugyan a zsúfolt Járműveken tolonganiuk, bosszankodni a megállóban, ha nem férnek fel « buszra vagy ha a zsúfoltság miatt az már meg sem áll, s ha nincs leszálló, biztos hogy nem áll meg — de egyéb okok miatt legalább annyit idegeskednek és dühöngenek az autósok is. Tehetetlenségre kárhoztatva, a forgalmi dugók rabjaiként. Acsarkodnak az elbam- bulókra, a mamlasz mazsolákra, a lassúbb és gyengébb kocsik tulajdonosaira, s acsarkodnak a türelmetlenekre, az ügyeskedőkre, az erőszakoskodó előzőkre. A reggeli és délutáni csúcsforgalom idején egész Budapest autósközönsége dühöng és acsarkodik; üvöltözéssel, dudálással, egyezményes kéz jelekkel, fenyegetésekkel. Autóban ülve mindenki erősnek és bátornak érzi magát, s minél erősebb, nagyobb, drágább autóban ül, annál erősebbnek és bátrabbnak. Egyszóval ilyen szép, nyárias reggelen sokkal kellemesebb villamoson utazni. Fél hat után néhány perccel jön ki a kapun a „bolond Moszk- vicsos”. Gyalog indul a megálló felé, s nemcsak ma, mindig, eső- ben-hóban egyaránt. Isten tudja, mikor megy el mégis az öreg 407-es Moszkviccsal, mert délutáni rendes programja, amikor megérkezik, óvatosan betolat a parkolóba, és hosszadalmasan beáll mindig ugyanarra a helyre: pontosan hetedik emeleti lakásának ablakai alá. Most. ahogy a ház előtti tárdán /elindul se Arpád-híd felé, s a közönséges olajfestékkel pirosra kent Moszkviccsal egy vonalba ér, megtorpan és szögletes félfordulattal megáll, szemben a kocsival. Egy darabig a tetejét vizsgálgat- 1a, majd mindkét térdét be- roggyantva s hunyorítva hozzá, átnéz az első és hátsó szélvédő üvegen. Ezután leguggol, de annyira, hogy feje a térde közé kerül, s elnéz a kocsi alatt. Itt valami nem tetszik neki, mert guggolva jobbra is, balra is tesz néhány lépést, és hosszan vizs- gálgatja, hogy az első kerekek pontosan egy vonalban vannak-e a hátsókkal. Aztán megnézi még, hogy mindkét oldalról egyenlő távolságra áll-e a mellette lévő jutóktól — valamiképpen nem kerültek-e hozzá közelebb az éjszaka —, zsebkendőjével meg- törölgeti a külső visszapillantó felé. Amúgy Jó megjelenésű, negyvenöt év körüli férfi, a nagyobbik lánya nyáron ment férjhez. A házban mindenki csak a Moszkvicsáról ismeri, semmi többet nem tudnak róla, pedig ő is „őslakó”. Állítólag bérelszámoló valamelyik kispesti gyárban. Hát lehet, hogy nem egészen komplett szegény, de a fizetések kiszámolását biztosan nem szokta el- hebehurgyáskodni. Csak győzzék kivárni. Amikor a „bolond Moszkvlcsos" után háromnegyed órával, az UL-es Trabantos siet végig a járdán. rövid ujjú kockás ingben, vállára terített drapp kardigánnal, s aktatáskáját lóbálva futólépésben igyekszik a hidra, a 84- es busz megállója felé — azaz egész pontosan 8 óra 16: perckor ragyog fel először a nap. Igaz, magát az égitestet a szemben lévő ház még eltakarja, de elég alacsonyan lehet, ha a panelház Váci úti frontjának csak a negyedik emeleti szélső ablakában tükröződik. Onnan ragyog vissza a parkolóba, de egy pillanat alatt felszikr áztat ja az autók szélvédő üvegeit, a krómozott fémrészeket, s szinte komikus, ahogy világítani kezd tőle a távolodó UL-es kopasz fejebúbja. 4. A LARSEN—NIELSEN TÍPUSÚ DAN PANELHÁZ tizenegy évvel ezelőtt épült; 1968 október végétől november közepéig költöztek be a lakók. Tízemeletes, emeletenként tizenkét lakással, vagyis tizenegy szintjén összesen százharminckét lakás van. Ha családonként — vagy lakásonként — átlagosan csak' négy embert számítunk, akkor is ötszázhu- szonnyolcan élnek egy körülbelül hétszázhetven négyzetméternyi földterületen. Majdnem annyian, mint egy kisebb magyar faluban. S mintha egyetlen paraszt- ház udvarán. Kétféle lakás van a házban; a a nagyobbak az úgynevezett egy plusz két félszobásak, és a kisebbek a másfélszobásak. A nagy lakások alapterülete ötvenhat négyzetméter, a kicsiké negyvenkilenc. Egyszóval csupa kis lakás. A házon nincsenek erkélyek; a körülbelül negyvennyolc méter hosszú, tizenhat méter széles és harminc méter magas gyufásdo- bozt, amely mintha az egyik fosz- foros oldalán állna, csupán a liftakna és a lépcsőház osztja egy kisebb és egy nagyobb téglatestre. A hatalmas szürke tömböt tizenegy vízszintes fényszalag futja körül, ezek az épület egyetlen díszei: a függőleges tengelyük körül kifor. dítható, egymásba érő ablakok. Végül is nem kellemetlen, nem riasztó vagy barátságtalan látvány ez az épület. Azáltal pedig. hogy a lakók teljesen önké. nyesen. ki-ki a saját ízlésének, bútoraik huzatának vagy szobáik harmóniájának megfelelően tűzpirostól sötétbarnáig a legkülönbözőbb színekre festették az eredetileg fehér fényvédő függönyeiket, a ház úgy néz ki messziről, mint egy pointilista festmény. Vagyis az ember, sarkallva észté, tikai hiányérzetétől, ott változtat. ahol s amit lehet. És ez akaratától függetlenül még városképi léptékben is érvényesül. „Nem tudják, de teszik” — idézhetnénk most az ide vonatkozó tételt. A háznak két bejárata van a liftakna két oldalán, s a lépcsőházból jobbra-balra egy rövidebb és egy hosszabb folyosó nyílik. A rövid folyosón egymással szem. ben két-két nagy lakás, balra a hosszabb folyosón ugyanígy négynégy kicsi. A szembenéző lakások tükörképei egymásnak, s egyikből a Dunára, másikból a Váci útra látni. S minden emeleten ugyanígy. A maga nemében a másfél szobás a jobb a lakás. Na persze, a maga nemében! Mert ott a félszoba legalább szobaméretű, alap- területe négyszer három méter, s valahogy be is lehet rendezni. A fürdőszoba például jóval nagyobb, mint a nagy lakásokban, igaz ugyan, hogy éppen ezért ott van bent a WC-kagyló is, és nincs külön éléskamra. Na meg a „gar- drob-folyosó” egy méterrel rövidebb. (Folytatjuk.) 1
