Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-29 / 124. szám

1981. május 29. • PETŐFI NEPE • 5 FELmVÁS AZ ŐRSÖKHÖZ - BÖLCS BAGOLY SZÁZ KÉRDÉSE Olvasótoborzó a kiskőrösi gyermekkönyvtárban 9 Kedvükre válogatnak a legifjabb olvasók a Petőfl-gyermek- könyvtár gazdag kínálatából. (Méhest Éva felvétele.) kis közösség nevezésével — faá­ÚTTÖRŐÉLET Tudósítóink jelentik Ahogy az ének- és zenei neve­lést, úgy azt sem lehet elég korán kezdeni, hogy megszokják és igé­nyeljék a legifjabbak a könyvek segítségét. Erre most két ünnep is figyelmeztet: a könyvhét és a gyermeknap. De régen rossz len­ne az iskolásoknak és felnőttek­nek egyaránt, ha csupán egy-egy napra vagy hétre szólna a tanul­ság. Kiskőrösön, a Petőfi Sándor ne­vét viselő városi-járási gyermek- könyvtár folyamatosan és rend­szeresen szervezi lebilincselő programjait, amelyek alapvetően az olvasáshoz kapcsolódnak, és az életkori sajátosságokhoz al­kalmazkodva játékosan túl is lép­nek a hagyományos könyvtáros- kölcsönzői kapcsolaton. A Pepita- klub tizennégy tagja például meg is eleveníti a színdarabok betűit, akár fakanálbábokkal adnak elő jeleneteket, s a szülővároson kí­vül a kiskunhalasi kőrházba is eljutottak kedves produkcióikkal. Vagy: A Bölcs Bagoly kérdezi cí­mű rejtvénysorozat már a 100. kérdésnél tart. A végső értékelés­kor játékok, filctollak, színes ce­ruzák, zsírkréták és más' ajándé­kok találnak gazdára a legjobban válaszolók között. Ilyen és hasonló ötletekkel si­került elérni, hogy a kiskőrösi ál­talános iskola tanulóinak csak­nem mindegyike — a kimutatások szerint pontosan 94 százaléka — beiratkozott olvasó. S nemcsak a kantoncédulákon szerepel a ne­vük, hanem igen gyakran megfor­dulnak a méreteikhez szabott pol­cok között, s még azt sem veszi rossz néven senki, ha ilyenkor a szokásosnál nagyobb élénkség látható-hallható jelei töltik meg a könyvek szentélyét. Az idén sokszorosított felhívás­sal fordult a gyermekkönyvtár és az iskolai ellátóközpont az általá­nos iskolák felső tagozatos őrsei­hez. Ennek alapján — harminc A minap nagy zsivaj és tömeg fogadta Kecskeméten a Megyei Művelődési Központ f elé igyekvő­ket. Egy sereg fiatal várakozott az épület előtt. Köztük beszélge­tett Horák Béla, a műszaki és ter­mészettudományi stúdió vezetője, aki e lelkes csoportosulás okát ekképp magyarázza: — Tanulmányi útra indulunk az Agasegyháza környékén levő természetvédelmi területre. Kiválik a diákok gyűrűjéből, s így folytatja: — Tavasszal alakult a biológiai szakkör a művelődési központ szervezésében és a Kiskunsági Nemzeti Park támogatásával. A foglalkozások máris igen népsze­rűek, s ez elősorban Bankovics Attila zoológus érdeme, aki a romfordulós vetélkedőjáték kez­dődött. A tét a Könyvbarát Örs címének elnyerése, s a győztesek segítséget kapnak a további mun­kájukhoz, a kilátásba helyezett ju­talomkötetekről nem is beszélve. Az első forduló egészen szep­tember 30-ig tart. A kijelölt könyvek — Hoffmann: Diótörő, Nagy László: Csodafiú-szarvas, Mórától—Móráról, Fodor András: így élt József Attila és még tíz mű — közül a résztvevő őrsnek legalább hármat kell elolvasnia, amit a kérdések megválaszolása követ. Például Lvpt&k Gábor Aranyhídjával kapcsolatban a kö­vetkezőkre 'kíváncsiak az értéke­lők: Hogyan magyarázzák a kó­szákkor lelkes vezetője. Szeret­nénk kihasználni a nagy érdek­lődést, és valamelyest pótolni a gimnázium első és második osz­tályában hiányzó biológia 'okta­tását. Közben 'beszállunk a buszba és elindulunk. Utunkról az egyik fiú így vélekedik: — A szakkörvezető egyszerű ki­fejezésekkel teszi érthetővé szá­mukra a természet bonyolult ösz- szefüggéseit. Ezért szeretünk ide járni. A színhelyre érve kezdetét ve­szi a tanulmányi séta. A. májusi pompába öltözött természet kínál­ja a látnivalókat. Bankovics Atti­la nagy hozzáértéssel beszél a fü­vekről, fákról, madarakról. Sza­vaival újabb és újabb gondolato­tetben található történetek a ti­hanyi visszhang keletkezését? Mit nevezünk aranyhídnak és ezüst- hídnak? Melyik történetben sze­repelnek a következő személyek: Haláp-Csilla, Elekes Katica, Ke- lén-Kamor, Vlasek Júlia—Varró Tivadar, Joó Ferenc? A második menetben több kérdésből álló feladatlap vár kitöltésre, végül a. legjobb tíz őrs méri össze nyilvá­nos vetélkedőn a könyvtári és iro­dalmi ismereteit. Ezek közé a ka­talógus és kézikönyvek használa­ta, idézetek felismerése tartozik egyebek között. Mi mással fejezhetnénk 'be ezt az üdvözlő-híradást, mint a felhí­vás zárómóndatával? „Eredmé­nyes munkát kívánunk”. H. F. kát ébreszt a diákfejekben. Van is kérdés bőven, alig győzi felelet­tel. Észre sem vettük, s elszaladt az idő. Indulunk vissza. Hazafelé a szakkörrel kapcsola-' tos elképzeléseiről faggatom a fia­tal kutatót, aki így összegzi véle­ményét : — <Az elméleti foglalkozásokkal és kirándulásokkal el szeretnénk érni, hogy a tanulók jobban meg­ismerjék és megszeressék a ter­mészetet. így talán a jövőben ke­vesebb letördelt ággal, eldobált szeméttel találkozhatunk a védett helyeken és a parkokban. Reménykedő szavaihoz csatla­kozva, eszembe jut, milyen kár, hogy ilyen „átképző” nem indul valahol felnőttek számára is. Gál Gyula Az ünnepi könyvhét újdonságai Ez évben immáron 52. alkalom­mal kerül megrendezésre a ha­gyományos ünnepi könyvhét. A ki­adók — különösen a mai magyar irodalmat publikálók — különös gonddal'készültek erre az ünnepi eseményre, a mai magyar iroda­lom évenkénti legnagyobb sereg­szemléjére. Ez évben május 29. és június 6. között az ország minden városában és nagyobb településén a könyv kivonul 'az utcára, a sát­rakba, hogy más időszakokhoz ké­pest harsányabban hirdesse a könyvet, a szellemi értékek hor­dozóját, a testet öltött gondolat. Az ünnepi könyvhétre 1981-'ben kereken 190 mű jelent meg több mint 2,5 millió példányban. He­lyesen ítélte meg az illetékes mi­nisztériumi főhatóság, amikor a művek számát csökkentette és a példányszámot emelte, mert így nemcsak a kiadók, a könyvkeres­kedelem, de mindenekelőtt az ol­vasók is remélik, hogy jó néhány kiadvány nem fogy el a könyvhét megnyitásának első napjaiban. Ez évben is megjelentek a szo­kásos antológiák, a tradíciókhoz híven s a vásárlók nagy örömé­re — féláron. A Szép versek 77 mai magyar költő 1980. évi leg­jobb lírai termésének legjavát ad­ja Apáti Miklóstól, a kötet nyo­másakor még köztünk levő Zelk Zoltánig. A Körkép ’81 33 magyar író elbeszéléseit, kisprózái írásait tartalmazza. A szerkesztő, Kardos György mai prózánk hű kereszt- metszetét adja az idősebb alko­tóktól a legfiatalabbakig egyaránt. A Rivalda az 1979—80-as színhá­zi évad legemlékezetesebb sike­reit adja olvasmányként. Illyés Gyula Homokzsákja Pécsett volt emlékezetes siker, Ördögh Szil­veszter Kapuk Thébában című da­rabja a kecskeméti Katona József Színházban. Csurka Deficitje, Hernádi Gyula Lélekvándorlása, Száraz György új darabja, az Íté­letidő ugyancsak az elmúlt évad jelentős színházi eseményei vol­tak. Az Európa Kiadó minden má­sodik évben jelenteti meg féláron a szovjet írók legújabb elbeszélé­seit tartalmazó antológiáját. A Hol lészen. szállásunk című kö­tet hét írója közül kettő, Ramu- nas 'Klimas és Nyikolaj Sztugye- nyikin e kötet hasábjain jelent­kezik először magyarul. A többi alkotó is jószerivel csak folyóira­tok hasábjairól ismeretes nálunk. A Kossuth Kiadó antológiája, az lrószemmel 25 szerző 26 írását tar­talmazza, melyek a fővárosi és vidéki lapokban, folyóiratokban jelentek meg. A riportok, inter­júk ezúttal is á mai magyar való­ság feltérképezésére törekszenek, és a válogatás szempontja eszté­tikai s nem protokolláris volt. Z. F. Pajtások! Ebben a mozgalmi évben a kecskeméti Buday Dezső úttörőcsapat emlékezetes akciót indított útjára: hasznosanyag­gyűjtésre szólította fel a me­gyénkben úttörőcsapatokat, hogy a Halason épülő otthon mielőbb elkészüljön. A felhívásra szép számmal jelentkeztek kisdobosok, úttörők, rajok, őrsök, sőt szülői munkaközösségek is. Erről folya­matosan hírt adtunk, mert tud­juk, sok mozgássérült gyermek kerülhet emberformáló közösség­be, ha Kiskunhalason a tervezeti otthon elkészül. Érdekes módon az akcióba fő­ként a kis létszámú csapatok kap­csolódtak be. Közülük legtöbben a bajai és a halasi járásból ke­rültek ki. Kecskeméten a Molnár Erik iskola vörösnyakkendősei szinte az akció napján indultak gyűjtőútra! Tudjuk, hogy a Pe- tőfi-iskola a tanév befejezése utá­ni napokban még egy nagysza­bású gyűjtést kezdeményez, ter­mészetesen a csapat minden tag­jának közreműködésével, ök tart­ják számon azt a nagymamát is, aki ezer forintot küldött —. de magát megnevezni nem kívánja. A mozgássérült gyermekek ott­honának ügyéről Tóth lstvánné Kiskunhalasról írt az Úttörőélet­nek. „Örömmel írom, — szól a le­vél —, hogy az épület elemei a helyszínen vannak! Tudjuk, lesz még munka bőven, és talán ez­után jön a neheze, mégis úgy érezzük, az összefogás szárnyakat adott. Arról is örömmel. írok, hogy a kiskunhalasi Szüts József iskolá 4/b. osztályos kisdobosai Tallér Edina, Juhász Ági, Kovács Anikó és Makai Zsolt rajvezetőjük, Sza­bó Gábomé kíséretében felkeres­tek, és most már rendszeresen el­jönnek mozgássérült kisfiámhoz. Játszanak, mesét olvasnak, beszá­molnak az iskolában történtekről. Látogatásuk hosszú napokig em­legetett élmény!” * Szabó Sándor úttörő-tudósító a kecskeméti máriavárosi csapattól küldte sorait. „Csapatvezetőnk összehívta az úttörőtanácsot, javasolta, hogy kapcsolódjunk be a mozgássérül­tekért indított akcióba. Ügy dön­töttünk, hogy papírt gyűjtünk, a hetedikesek és ^nyolcadikosok pe­dig a konzervgyárban vállalnak munkát, és bérüket ajánlják fel a nemes célra. Sajnos, a gyárban nem tudtak nekik munkát adni, ezért ők is papírt gyűjtöttek. Vé­gül az összegyűjtött papírért két­ezer-kétszázötven forintot kap­tunk, befizettük a csekkszámlára. A csapat minden tagja dicséretet érdemel, mert senki nem akadt, aki kivonta magát a munká­ból ...” * A kecskeméti Lánchíd utcai is­kola úttörőinek nevében Dudás Zita és Csonka Tünde irt levelet. „A Buday Dezső úttörőcsapat indítványozta akcióba mi is be­kapcsolódtunk. Háromezer forint értékű papírt gyűjtöttünk, adtunk át a MÉH-nek. Tantestületünk tagjai egynapi munkabérüket ajánlották fel, csaknem négyezer forint értékben. A szülői munka­közösség megrendezte a szülők és nevelők bálját is'. A bevételt, öt­ezer forintot ők is felajánlották a mozgássérültek otthonának épí­tésére. összesen csaknem 12 ezer forintot tudtunk befizetni a Vö­röskereszt . csekkszámlájára”. Az fikcióval kapcsolatos minden megmozdulásról, gyűjtésről, láto­gatásról, vagy bármi másról fo­lyamatosan közöljük beszámolói­tokat. Végül G. Tersteegen költő, szép gondolatait idézzük: „Ha bot- lanak a gyöngék, / segítsen az erős. / Hordjuk, emeljük önként, / kin gyöngesége győz, / Tartsunk jól össze hát!” * Közeleg a kisdobos- és úttörő­avatás napja, amit az idén a moz­galom születésnapja is emlékeze­tessé tesz. Sorra-rendre kapjuk a nevezetes eseményre szóló meghí­vókat. Igazán gazdag szép ese­ménynek ígérkezik az idei ava­tás, valamennyíőtök számára Tölgyesi Andrea Hercegszántóról egy — az ünnepséget megelőző — jól sikerült majálisról írt levelet. „Sokan gyűltünk össze a csa­tornaparton, az idei majálison! Délelőtt horgászverseny volt, amit a nyolcadikos Tósaki Ferenc nyert meg. Délután pedig tűzoltógárdis­táink szerepeltek. Sétakocsikáz- tunk, megnéztük a bajai cselgán- csozók bemutatóját is. De nem maradt el a kötélhúzás, a zsák- banfutás és a lepényevés sem.” * „Nagy esemény volt a keceli úttörőcsapatnál: ellátogatott hoz­zánk a Kincskereső folyóirat egyik szerkesztője, Baka Sándor, és Sólyom Ferenc — írja Kriston Éva. — Megtudtuk, hogy a folyó­irat ebben az esztendőben 10, éves! Büszkék lehetünk arra, hogy a lap egyre kedveltebb, sok levelezője, barátja van. Elmond­tuk mi is, mit szeretnénk olvasni, milyen új rovatokat látnánk szí­vesen ! A keceli Kincskereső szak­kör tagjai emlékezetes esemény­ként őrzik a találkozást.” * A kecskeméti Szalvay Mihály úttörőház képzőművész szakköre az idén is megrendezi kiállítását a Városi mozi előcsarnokában. A kiállítás megnyitójára május 31-én, délelőtt 9 órakor kerül sor. * Jól sikerült kirándulásról kül­dött beszámolót Keresztes Haj­nalka, Jánoshalmáról. „Háromnapos kirándulásra in­dultunk, mi, nyolcadikosok. Bu­dapesten az Országházba, majd a Közlekedési Múzeumba látogat­tunk el. Leányfalun aludtunk, majd utunk Dobogókőre vezetett. Nagyon tetszett nekünk Szent­endre, ahol a Czóbel-házat is megnéztük. Leányfalun a Móricz- házat, Szentendrén a skanzent kerestük fel. Nagyszerűen éreztük magunkat, sokat tanultunk!” * Pajtások! Továbbra is várjuk beszámolóitokat. írjátok meg: ho­gyan készültök a nyári vakáció­ra, merre indultok táborozni, nyaralni? S. K. Ismerkedés a te z-éííí. & dí l rcébí .f, * ».* -' SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (2.) A dokumentum szerint a legfőbb gondok jelenleg a Közel- Keleten, Afrika déli részén és Cipruson vannak. Waldheim be­számolója a többi között hangsú­lyozza, hogy az izraeli-7-egyipto- mi k/Ulönmegállapodás új helyze­tet teremtett ugyan, de a tartós rendezés csak a palesztinok jogai­nak biztosításával képzelhető el. Iránban vallási vezetőkre bíz­zák a legfelsőbb állami hatalmat. Az alkotmányozó bizottság ugyan­is már elfogadta azt a cikkelyt, amelynek értelmében a nemzet ügyeinek irányítója a mindenko­ri siiita vezető. Ugyancsak Te­heránból kaptuk azt a hírt, hogy az Igazságügyi Minisztérium visz- szaikapja a felügyelet jogát, a bör­tönök felett...” 2. A megkímélt Zsiguli tulajdo­nosa már régen nem figyeli a híreket, szinte reflex-szerű, meg­szokott mozdulatokkal borotvál­kozik. Legföljebb egy-egy szót, kifejezést hall meg az informá­cióáradatból ; hogy ENSZ-kőz- gyűlés, SALT-megállapodás, síita vezető. De nem érdeklik ezek. a hírek, nem is nagyon érti őket, s főleg azt nem, hogy miért kell ezeket ilyen kora reggel a ma­gyar dolgozók tudomására hozni. Legalábbis őt, a Híradástechnikai Gyár műszerészét mindez teljesen hidegen hagyja. A SALT-megál- lapodás aláírásáról ugyan eszébe jut ,egy filmhíradó; két hete lát­ta a Margitszigeten az Agyő, ha­ver című francia detektivfilmet, s előtte mutatták be a Brezsnyev és Carter bécsi tárgyalásairól szóló híradót. De ebből is csak az ragadta meg a figyelmét, hogy milyen fantasztikus biztonsági intézkedések voltak Bécsben. Minden háztetőn, minden ké­mény mögött zsaruk álltak táv­csöves puskákkal, az autók mel­lett meg állandóan futott három­négy gorilla; égyik kezük az au­tón, másik a farzsebükben. Az iráni helyzet pedig teljesen zava­ros a műszerész számára. A fe­ne se tud ezeken eligazodni! — Ám mindez csak egy pillanatig fordul meg a fejében, s miköz­ben lemossa arcáról a fölösleges borotvahabot, arra gondol, , hogy mindjárt lemegy a kocsijához, mert mióta megvette, még nem is ellenőrizte az akkumulátor fo­lyadékszintjét. S akkor egyúttal az újságot is felhozhatja. És három­negyed hatig, amikor a feleségét kell ébresztenie, még lesz ideje arra is, hogy megfőzzön egy ká­vét. 5 óra 25 perckor, vagyis hat perccel a hivatalos napfelkelte után még sehol nem látszik a nap, helyette a hold félkaréja raj­zolódik élesen az égboltra, pon­tosan a Váci út és Róbert Károly körút kereszteződése fölött. A hold körül fehér és halvány ró­zsaszínű réteges felhők vannak. — Meleg lesz ma is, Kozma szomszéd — mondja az IM-es Trabantos a filmrendezőnek, mi­közben mindketten kutyát sétál­tatnak a ház előtti parkban. Az IM-es (most PN-es fehér Skodá­ja van, előtte meg UZ-s Wart­burgja volt) egy világosbarna fol­tos bokszért sétáltat, a filmren­dezőnek barna foxterrierje van. A terrier három lábon biceg, bal hátsó lába bekötve, a kötésen még egy nylonzacskó. A bokszer vadul rohangál a töltés és a ház bejárata között, a terrier odabiceg egy fához, aztán fájdalmas sze­mekkel visszanéz a gazdájára. — Meleg — mondja a filmren­dező, de szemét nem veszi le a beteg kutyából. — Húsz-honnégy fokot jósolt a meteorológia. — De tudja, hogy Kecskemét— Gyula térségében huszonöt-hu- szonkilenc fok várható? Ide fi­gyeljen, augusztusban nem volt ilyen meleg, elhiszi? — Hát nem — hagyja rá a rendező, s mivel még mindig csak a kutyát figyeli, a másik is be­fejezi az időjárásról való elmél­kedést. — Na mit mondanak a kórház­ban, meg fog gyógyulni a kutyá­ja? — Reméljük, most már meg­marad. Kétszer kellett operálni a lábát. De még nagyon ideges, na­gyon fél szegény. Állandóan resz­ket. — Hát persze, nem is csoda, de tudja, hogy ez a lába már soha nem fog teljesen meggyógyulni? Nem hiszem, hogy járni tud majd vele. — Persze, hogy nem. Kivettek belőle egy -csontot. De még így mindig jobb, mintha levágták volna, mert először úgy nézett ki, hogy nem lehet megmenteni, tő­ből le kell vágni a lábát. De azt nem élte volna túl. — Nem, az biztos, hogy nem. Még az is csoda, hogy már ilyen. — Mert az orvosok le akarták vágni. Ha a feleségem nem sír két napig az Állatorvosi Egyetemen, meg is teszik. A terriert körülbelül három he­te ütötte el egy teherautó. Al- konyatkor a rendező fia hozta le a parkba, de a gyerek belefeled­kezett valami játékba, nem na­gyon ügyelt rá. Mire eszébe ju­tott, s keresni kezdték, már csak egy véFtócsát találtak az úttesten, de a kutya sehol. Majdnem bele- őrültek! A házban lakó összes gyerek Rexit kereste, értékes ju­talmakat ígértek a megtalálónak, de hiába, úgy látszott, hogy nyo­ma veszett. Elment valahova megdögleni. Az asszony napokig kisírt szemmel mászkált, szólni se lehetett hozzá, amikor aztán a rendező a Vizafogói pályaudva­ron rátalált a sebesült kutyára. Egy láda sarkában bújt meg, alig volt már benne élet. És lám az orvostudomány • csodát művelt, hogy most, ha bicegve is, ha testi­lelki megpróbáltatásoktól állandó remegéssel is, de Rexi itt biceg­het ennek a nyáriasan melegnek ígérkező napnak a reggelén a többi kutyával együtt! Minthogy az IM-es bokszere változatlanul erős és egészséges, s így nincs is mit kérdezni róla, a filmrendező viszonzásul az autó­ra tereli a szót. — Hogy válik be az új Skoda? Az új jelző ebben az esetben nemcsak azt jelenti, hogy az IM- es alig három hónapja vette át a Merkúrtól, hanem hogy ez már a módosított S 120-as típus, áram­vonalasabb karosszériával, új műszerfallal, tolatólámpával, és állítólag a motorban is megvál­toztattak valamit. Noha még min­dig farmotoros. — Ide figyeljen, Kozma úr — kezdi körülményesen a Skodá$, aki először egy IM-es fehér Tra­bantnak volt igen gondos és sze­retve féltő tulajdonosa (amit eb­ben a házban már soha nem fog­nak elfelejteni, bármilyen kocsit is vegyen), és aki nemigen tud másképpen elkezdeni egy monda­tot. — Ide figyeljen, nem sokat mentem még vele. De úgy néz ki, hogy jó lesz. Remélem, hogy be­válik. Úgy különben nagyon ké­nyelmes, egy pöccenésre indul, és elég gyors is. Nem is hinné el, hogy milyen gyors! Meg aztán nézze, hát mégiscsak egy négy­ütemű motor. Magának nem kell magyaráznom, szomszéd úr, hogy mi a különbség. Mert ugye magá­nak is volt mór Trabantja. Na nem rossz, én nem azt mondom, hogy rossz, mert ugye nagyon há­lás és ügyes kis jószág az, kérem. A Wartburgra kár volt kicserél­ni, ezt én most megmondom ma­gának! Mert aközött én nem érez­tem olyan különbségét. De hát a négyütemű az négyütem! Azért az csak más, komolyabb dolog. Nincs igazam, szomszéd úr? — Csak hát egy kicsit drágít, nem? Hetvenkilenc ezerért drá­ga, amikor egy 1200-as Lada nyolcvanezer. Van pofájuk egy Skodáért elkérni hetvenkilencez- ret! i— Na miért, ide figyeljen, már ebben is egy 1200-as motor van, és tud ez menni! Országúton megy úgy, mint egy Lada. Csak valami­vel lassabban indul. Na és? Meg vegye azt, hogy ezen már gyári­lag radiálgumik vannak. Ha a La­dán lecseréli a gumikat, mert hát legyünk őszinték, ha nyugodtan akarunk autózni, le kell hogy cse­rélje, akkor az már nyolcvanöte­zer forint! — Volt! — Na persze! Én most csak a régi árról beszélek, amikor még én vettem. Tudja, micsoda sze­rencsém volt?! — Az IM-es itt most megfogja a rendező kabát­gombját, és közelebb hajolva hoz­zá, folytatja. — Az utolsó napon kaptam még meg a Skodámat eredeti áron! Rohangáltam össze­vissza, úgy nézett ki, hogy már nem is sikerül elintézni. Ide fi­gyeljen, tudja, mennyi lett most- ez a kocsi? Kilencvenezer! Uram! Itt százezer alatt már majd nem is lehet autót venni! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents