Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-27 / 122. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. május 87. Elektromos „hálószövés” a magasban • A csőriénél Szentesi Imre nehézgépke. zelő. Lenn: helyzetkép a szigete, lő-cslg&soron. • A tetthelyen indulhat a veze. tékrögzftés. (Pásztor Zoltán képriportja.) • Borsodi József távvezeték-szerelő indulása, a toronyoszlopról — légtornásznak is' becsületére váló „magaslati” munkára. Az alsó kép: rákúszás a kábelpárra. Épül Paks és Szeged között a 400 kilovoltos távvezeték. Az Országos Vll- lamos-távve. zeték ■ Építő Vállalat két szocialista brigádjából össze, tevődő csoport végzi a munkálatokat - a Császártöltés határában emelkedő egyik — 26 méter magas feszítő, oszlopon. Egy kilométer hoszszúságú veze. tékszakasz szerelésének nor. mája 530 óra — ezt a követelményt a kol. lektíva átlag 15—20 százalékkal rövidebb idő alatt teljesíti. Tervszerűen haladnak tehát, így ez évben befe. jezik a vezetéképítést az említett távon. Feszítőoszlopközönként csörlő, vei húzzák ki a vezetékpárt. amelynek súlya 20 ezer kilogramm. Tehergépkocsik magántulajdonban A múlt év elején minisztertanácsi rendelet jelent meg, amely a korábbiakhoz viszonyítva kiterjesztette a magán- személyek által üzemben tartható gépjárművek körét. Ez lehetővé teszi a legfeljebb 1,5 tonna hasznos teherbírású tehergépkocsi magántulajdonban történő üzemeltetését. Az intézkedés célja: a lakosság ellátásával közvetlenül összefüggő szállítások, valamint a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó háztáji és kisegítő gazdaságok szállítási igényeinek jobb, magasabb színvonalú kielégítése. Az engedélyezési eljárás menetét, a járművek értékesítésének .módját,a rendelet hatályba lépése — 1980. július 1. — utám kisebb mértékben módosították. Az előzetes becslésekkel ellentétben .ugyanis az igénylők száma lényegesen meghaladta az értékesíthető járműalap meny., nyiségét. Az igények és lehetőségek összhangba hozására a megyei tanács illetékes szak- igazgatási | szervei rangsorolták az 1980. december 5-ig beérkezett tehergépkocsi-vásárlási engedélyeket. A legfontosabbnak Ítélt igények kielégítése után ez év január 15-től kezdődően, a központi sorolási és elosztási rendszer .megszűnt. A rendelet értelmezése kezdetben nem volt teljesen egységes. Emiatt a tehergépkocsit igénylők nem mindig kaptak megfelelő és egyértelmű tájékoztatást. Közben kialakult a jármű vásárlásának és üzemben tartásának végleges formája., ezért az alábbiakban ismertetjük a tehergépkocsi-vásárlás lehetőségeit. A 3/1980. (II. 6.) számú Minisztertanácsi rendelet szerint szocialista szervezettel .munka- viszonyban, mezőgazdasági vagy ipari szövetkezettel tagsági viszonyban álló magánszemély, illetve ikis.iipa.ros és magánkereskedő tarthat üzemben tehergépkocsit. Ennek hasznos .teherbírása azonban legfeljebb 1,5 tonna lehet. (A méhek vándoroltatására, illetve a mutatványos artista és zenekar tevékenységéhez szükséges eszközök szállítására szolgáló gépkocsi üzemben tartására egyéb szabályok vonatkoznak.) A vásárlás és üzemben tartás feltételei: Tehergépkocsit magánszemély az állandó . lakóhely szerint illetékes tanács szakigazgatási szervének, kisiparos és magánkereskedő az elsőfokú kereskedelmi, illetőleg ipari hatóság engedélyével (határozatával) vásárolhat és üzemeltethet. Az engedély megadására irányuló kérelemhez csatolni kell a munkáltató — szövetkezeti tag esetében a vezetőség — előzetes hozzájárulását. Ez a hozzájárulás kizárólag saját célú használatra, eset. leg fuvarozás végzésére is vonatkozhat. A kisiparosnak és magánkereskedőnek az engedély csak akkor adható, tya tevékenységéhez a tehergépkocsi üzemben tartása elengedhetetlenül szükséges, és azt az illetékes érdekképviseleti szerv (KI50SZ, KIOSZ) is javasolja. Nem adható engedély fuvarozó kisiparosnak tehergépkocsi üzemben tartására. Magánszemély tehergépkocsit — függetlenül annak típusától, jellegétől, gyártási idejétől — csak az Autó- és Alkatrész-kereskedelmi Vállalattól (AUTÓKER) vásárolhat, és annak adhat el. A tehergépkocsi kizárólag csak saját célra üzemeltethető. Ugyanakkor a fuvarozási engedéllyel rendelkezők szállítást csak olyan megrendelőnek végezhetnek, akinek az engedélyt kiadó tanácsi szakigazgatási szerv illetékességi területén bejelentett lakása van, A fuvarozásról menetlevelet kell vezetni. Ha az engedélyes az üzemben tartásra vonatkozó előírásokat megszegi — például jogosulatlanul fuvarozási tevékenységet folytat — az illetékes tanácsi szakigazgatási szerv az engedélyt visszavonja.. Végezetül felhívjuk a figyelmet a Minisztertanács 3/1980. (II. 6.) Mt. sz. és 4/1980. (II. 6.) Mt sz. rendeletére, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter és a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter ' 5/1980. (II.) KPM-MÉM számú együttes rendeletére. E jogszabályokban a magánszemélyek ' gépjárműhasználatának további részleted is megtalálhatók. Karsai Attila a megyei tanács főelőadója A fórumok tartalmasságáért AZ ÜZEMI demokráciáról közölt sorozat befejezéseként ismertetjük a kecskeméti Zománc- és Kádgyár Radnóti Miklós szocialista brigádjának véleményét. Dolgozatuk a Munka és művelődés vetélkedőre benyújtott Írások egyik legjobban sikerült darabja. Mint az alább olvasható szemelvényekből is kitűnik, mondandójukat módszeresen szerkesztve foglalták össze. Ezt tükrözi többek közt, hogy miután az üzemi demokrácia fórumrendszerével összefüggő gyakorlati tapasztalataikat felsorakoztatták, — a továbblépésre vonatkozó javaslataiknak szinte konkrét „határozat” jelleget adtak. Az előzmények minden indítványt úgyszólván kézzelfoghatóan indokolnak. A termelési tanácskozásokról adott egyik megállapításuk: „Elsősorban azon területek tanácskozásain van egyértelmű fejlődés, ahol a gazdasági vezetők következetesen számot adnak az előző tanácskozásokon felvetett javaslatok, észrevételek sorsáról, s értik a demokratikus vezetésben rejlő lehetőségeket.” A szocialista brigádvezetők tanácskozása „több éve eredményesen működő demokratikus fórumként értékelhető. A legaktívabb képviseleti forma. Nagyon kritikusan és a kollektíváért érzett felelősséggel tolmácsolják a résztvevők az általuk képviselt csoportok véleményét a politikai, tömegszervezeti és gazdasági vezetőknek. A fórum állásfoglalása, javaslatai hatékonyan érvényesülnek a gyakorlatban.” A bizalmiak együttes tanácskozásán „legnagyobb aktivitás természetesen a dolgozókat közvetlenül érintő kérdésekben tapasztalható: szociális helyzet, bér, jövedelem stb. Tendenciáját és tartalmát tekintve megnyugtató, hogy a gyári gazdálkodással ösz- szefüggő napirendek tárgyalásakor egyre inkább felelősségteljes vélemények, javaslatok hangzanak el, melyeket a gazdasági vezetés hasznosítani tud munkájában. Ezek általában a tervezéssel, karbantartással, munkarenddel, munkafegyelemmel és az ösztönzéssel függnek össze. A vezetés munkájának értékelése is reális, kritikus, segítséget nyújt a vezetők tevékenységének jobbításához.” ÁLTALÁNOS gond azonban, hogy az együttes ülés előkészítése során „egyes bizalmiak nem vi tátják meg csoportjukkal az előterjesztéseket, s a testületi ülésekről sem adnak tájékoztatást”. Néhány összefoglaló érvényű megállapításuk az üzemi demokrácia érvényesüléséről. „Amely területeken a vezetés nem foglalkozik rendszeresen a dolgozók problémáival, javaslataival, ott a demokratikus fórumokon is jobban előtérbe kerülnek az egyéni sérelmek.” — „A képviseleti fórumokon rendszerint felkészülten jelennek meg a tisztségviselők. Az egyéni és közösségi témák felvetésének aránya: egyhanmad- kéfcharmad. Az egyéniek többsége a munkabérekkel, bérarányokkal, munkakörülményekkel; a gépiek és termelőiberendezések állapotával, a karbantartás hiányosságaival, a közvetlen vezetőkkel kapcsolatos észrevételekkel, és az egyes területek közötti bérfeszültségekkel foglalkozik. Ritkábbak az egész gyár működésére, gondjaira vonatkozó hozzászólások. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy a különböző 'tanácskozásokat üzemenként tartjuk, ez utóbbit pedig a többféle műszakbeosztás és a helyiségek hiánya indokolja. A fórumok résztvevői így inkább csak saját üzemük gondjail-bajait vetik fel a teljes körű tanácskozásokon is.” MINDENT ÖSSZEVETVE, a Radnóti Miklós szocialista brigád a következőkben látja az előbbre- jutás feltételeit: „Javítani kell a felsőbb szintű vezetők részvételi arányát a termelési tanácskozásokon. A felszínre került hiányosságok kiküszöbölésére vontatottan intézkednek. ezen feltétlenül változ. itatni kell. Rajta kell lenni, hogy az üzemszintű fórumokon még inkább előtétbe kerüljenek a gyár egészének gondjai. Ez elsősorban azzal érhető el, ha tudatosítjuk az emberekben a kollektív érdek elsőbbségét, aminek érvényesülése egyben a részérdekek megvalósulását is szolgálja. A vezetők minősítésénél jobban kerüljön előtérbe az, hogy a gyakorlatban mit .tettek a munkahelyi demokrácia fejlesztéséért. A tanácskozásokon elhangzott javaslatok sorsáról tájékoztatni kell a dolgozókat. Jobban fel kell készíteni a bizalmiakat hivatásuk betöltéséire, és munkájukat kérjék is számon tőlük.” Legközelebb összegezni próbáljuk a szocialista brigádok által írásba foglalt leghasznosabb, általánosítható tapasztalatokat. T. I. Ügy javítják, mintha rontanák A biztonságos, kellemes közlekedést illetően egyáltalán nincsenek elkényeztetve a kecskeméti Rendőrfalu lakói, akiknek még bőven kijut az úgynevezett por- talanítatlanság okozta bosszúságokból. Érthető hát, mekkora az örömük, ha megbízható hír tudatja: ezt, vagy azt ä gidres-göd- rös utat végre rendbe hozzák. A közelmúltban a Joó Mária utca volt soron. Emiatt először olyannyira jókedélyűekké váltak az ott élők, hogy szinte madarat lehetett volna velük fogatni, aztán mégis ők voltak azok, akik röviddel ezelőtt roppant elkeseredett hangú, sok alálrásos levelet küldtek szerkesztőségünkbe. Hogy valójában ml történt, arról Kiss József, Kozma Ferenc, Szabó Imre, Végh János így számoltak be: Idén április végén földgyaluval kiegyengették a hepehupás utcánkat, melyre burkolóanyag is került. De milyen? Zúzott kő, kavics, vagy salak helyett úttestdarab. Mégpedig a Halast úti felüljáró építése miatt feltört útvonal bitumenrétegének sok-sok része. Némelyik lapocska 15 centiméternyi vastag, s a területe eléri a 150 négyzetcentimétert. Talán ennél is nagyobb baj, hogy az egyik szakaszra elfelejtettek odahordani ilyen különös burkolat- nckvalól, másutt pedig — például a Brassói és a Lőcsei utca által határolt területen — esetenként 30—40 centiméternyi magasságot is elérőén van felhalmozva. Szerintünk a világon sincs olyan henger, mely ezeket a szilárd darabokat kellően szétlapitaná, esetleg felaprózná, s ha akad is efféle szerszám, igen csak lejtősre formálná utcánkat, melynek ama térségét eső alkalmával beborítaná a viztenger, a sár. Pillanatnyilag az a helyzet, erre úgy javítják a közlekedési közterületet, mintha rontanák. Jártunk a helyszínen, ß láttuk a kétségkívül furcsa, tarthatatlan állapotot. Minthogy a járműforga- galom szünetel — meg sajnos, egy ideje az épitőmunka is! —, el nem tudjuk képzelni, az utcabeliek mostanság miképpen szállítanak haza bútort, tüzelőt, vagy onnan el szemetet, s azt sem tudjuk, mi lesz a sorsa egy ottani nagybetegnek, akiért a mentőkocsi képtelen eljutni. Vajon az illetékesek is ennyire tanácstalanok ebben a közérdekű ügyben ? Esetek — az érem két. oldaláról Az ember társas lény, következésképp a cselekedetére, magatartására kell hogy hassanak a közösségi élet — tisztességre, becsületre stb. mozgósító — írott és íratlan szabályai. Rögtön leszögezzük, általában kedvezőek az ebbéli tapasztalatok, hiszen gyakorta találkozunk többi között az önzetlen segítés szép példáival, melyek sorából valók az alábbi, figyelmet érdemlő történetek. Meglett a tárca, s a pénz is Lajosmizsén lakik Gáspár Sán- dorné, aki családja társaságában autóbusszal ment azon a vasárnap Ceglédre, rokoni látogatásra. Rendben zajlott az utazás odafelé is, szintúgy vissza. Hazaérkezve derült ki: nyoma veszett a bőrből készült pénztárcának, s benne a nyolcszáz forintnak. Erős volt a gyanúnk, egy zsebkendő lehetett az oka mindennek, melyet a buszon csak a kézitáska egyéb tartalmának ktrámolása után találtunk meg, valószínű, hogy akkor pottyanhatott ki észrevétlenül a tárca... Elmentem még aznap este a nagyközségi buszmegállóba, s bár az érkező, és ismét Ceglédre tartó járatot másik sofőr vezette, elmondtam, mi a bánatom, átadtam részére címünket, nevünket, 6 pedig készséggel ígért, utánanéz a dolognak a végállomás forgalmi irodájában. •A soron következő második, tehát keddi nap délutánján éppen az üzletbe készülök, amikor a házunk előtt váratlanul megáll a ceglédi autóbusz, s a gépkocsivezető — ő ült a volánnál a vasárnapi utazásunk idején is — a nyitott ajtón át mutatta a hiányzó pénztárcát, s megjegyezte, ma már harmadszor keres bennünket emiatt. A jóleső meglepetéstől alig tudtam szólni, csak gyorsan átvettem a tárcát, meg a benne maradéktalanul meglevő forintokat. Pedig úgy érzem, neki. és mindazoknak, akiknek révén visz- szakaptuk, hálás köszönetemet kellett volna kifejezni. Mulasztásomat — fejeződik be az olvasói levél — a nyilvánosság előtt szerelném pótolni. „Ez így természetes, néni...” Kedves árcú, hófehér hajú asz- szony a kecskeméti G. L-né. Mozgássérült. Szinte már tűzött a nap azon a szerda délelőttön, amikor buszhoz bicegett a Kisfái térségben levő forgalmas országút szélén. Hirtelen szédülést érzett, s annyi ereje maradt, hogy az árokparthoz vonszolja magát, ahol lelült. A legelőször érkező gépkocsi, a piros Zsiguli azonnal megállt. Vezetője, egy sportos öltözetű férfi készséggel ajánlotta fel segítségét. Olvasónk ugyan elmondta: semmi az egész, talán a fáradtságtól, meg a szokatlan melegtől volt minden, s már indul is a mindjárt érkező buszhoz, hogy bevigye a városközpontba, ahonnan a rendelőbe megy a lába megvizsgálása végett, de az ismeretlen nem tágított.- S bár ő is közölte, Halasról jön, s felesége társaságában az"egyik távoli., dunántúli üdülőhelyre igyekszik, de szívesen beviszi a nénit oda, ahová kell. Nagyon rokonszenvesek voltak mindketten — mesélte el a részleteket G. L-né szerkesztőségünkben —, tényleg befuvaroztak az SZTK-ba, ott belémkaroltak, hogy könnyebben jussak fel a lépcsőn, majd elváltunk. Egy kicsit rosz- szul esett, hogy nem köszöntek tőlem el. de gondoltam, sietnek. Jó másfél óra múlva szabadultam meg a doktortól, ballagok kifelé az épületből, amikor egyszerre \ csak elém lép a házaspár. A fér) megfellebbezhetetlenül közölte, most pedig hazavisznek, mert végül is erre vártak, ezért nem búcsúztak el. Majd tették, ahogy mondták. Jóságukért otthon semmit sem fogadtak el, hivatkozva arra, munkahelyükön is, szeretettel foglalkoznak az idősebb munkatársak, s a nyugdíjas volt kollégák gondjaival, bajaival. Ez igy természetes, néni... — mondták, s már fordultak is sarkon, én pedig örömkönnyes szemmel néztem a távolodó autójuk után. Nos, a két eset önmagáért beszél, s legfeljebb annyi hozzáfűznivalónk 'lehet: őszintén kívánjuk, hogy a rászorulók, a bajbajutottak a jövőben is sok hasonló segítőre találjanak! Csak hát az éremnek ez csupán az egyik oldala. A másikról sem hallgathatunk, nevezetesen, hogy sajnos, nincsenek kevesen, akik enyhén szólva fittyet hánynak a társadalmi élet alapvető normáira: így a mások testi épségének, illetve tárgyi értékeinek tiszteletben tartására. Az efféle visszás-^ Ságokról is vannak birtokunkban elgondolkodtató panaszok. Veszélyes száguldás Szabó Emma levelezőnk buszra várt a minap Fülöpszállás központjában, s egyszerre szinte megdermedt ereiben a vér, ugyanis miközben fülsiketítőén berregő hang szárnyalt szerteszét, motorosok száguldottak a forgalmas úttesten. Fiatalok voltak, s rettenetesen felelőtlenek, hiszen hajmeresztő módon bravúroskodtak, hirtelen fékeztek, majd nagy sebességbe kapcsolva indultak, s ezáltal szinte ugrottak a járműveikkel. Rossz rágondolni, ml lett volna, ha az arrajárók — közöttük az idősek és a kisebb gyermekek — nem figyelnek, óvatoskodnak helyettük is. Efféle vagánykodók — főleg most, a későn esteledő nyári időszakban — szép számban vannak, csak azt. nem értem, miképpen lehetséges, hogy még nem gyűlt meg a bajuk a közlekedésrendészetiéi. Enyveskezűek a társasházban? A kecskeméti Széchenyiváros egyik ötödik emeleti lakásának tulajdonosa a kisgyermekes R. I- né. Aki családjával állandó izgalomban él, mert nem tudja, mikor, melyik holmijuk tűnik el. Ügy kezdődött az eset, hogy a lépcsőház földszinti tárolójából meglovasftották a férje kerékpárját. A tettesek persze máig ismeretlenek. Erre felcipelték otthonukba a szintén nagy értékű gyermek-sportkocsit, mely a minap a bejárati ajtó előtti folyosón volt. Vesztére. Két fiatal magához vette, s felvitte lifttel a 10. ehieletre. — Szerencsére a házfelügyelő felfigyelt a suhancokra,, akik nyomban kereket oldottak, örülünk, hogy igy végződött a dolog, de aggódunk is, mert nem tudjuk, a jövőben melyik embertársunk sérelmére követnek el újabb lopásokat az ilyen enyveskezűek. Megfékezésükre, s a végső soron az ő érdekükben azért kellene hatékonyabban tenniük, a családi, munkahelyi és egyéb, szűk közösségeknek. ahová tartoznak, s nem utolsósorban a hatóságoknak. Tudomásukra kellene végre hozni, hogy a társadalom nem tűrheti az egyéni és kollektív érdeket egyaránt semmibe vevők büntetlen ténykedéseit... — fejeződik be a lapunkhoz érkezett olvasói levél., melynek konklúzióival csak egyetérthetünk. Összeállította: Velkei Árpád / t 1 v
