Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-22 / 118. szám

1981. május 22. • PETŐFI NÉPE • 5 VEGRE SIKER! Osztrigás Mid Íjaiért tetszett a színházi év- ad záró? Miért örültem az érzékeny fő­próbaközönség gyors tapsainak, a meglehetősen kedélytelen pre­mier-bérlet ellenében csak azért is kivívott sikerüknek? Miért ajánlom jó szívvel Fey­deau—Szőke Osztrigás Micijét? Mert a társulat az évad végén sem feledkezett meg őszi fogad­kozásairól. Korábban eilő-előfor- dult, hogy Az ember tragédiájá­val bemutatkozó együttes a Sus- mus-sal búcsúzott, a Bánk bán­nal, Az élet álom-mai kezdődött szezont az Ellopták a vőlegé­nyem, a Disszidálni Pestre is le­het összecsapott előadása zárta. Bizonyítani akartak most: lehet­séges, bukdácsoltunk év köziben, de nem akarjuk föladni vállalt hivatásunkat, a korszerű színhá­zat. „Tutira” is vehették volna Feydeau bohózatát mélységesen emberi komikumának nézőröhög- tető elviccelésével, a lényegről a figyelmet elterelő poénok ravasz kijátszásával, finom erotikáját elmalacosítva, korábban oly any- nyira időszerű, szókimondó tár­sadalombírálatának „időszerűsí- tésével”. Ügy adták elő az Oszt­rigás Micit, ahogyan a nálunk indokolatlanul lekezelt Feydeau megírta. Bjurleszket láttunk, majdnem a javából' Vagyis megtalálta a da- ráfiról 'álfefiétt elfeő benyomásá­nak, friss észlelésének továbbítá­sára leginkább alkalmas stílust Szőke István. Ezért hatnak új­szerűnek, ideillőnek a „szőkesé­gek”, vagyis a cselekményfoonyo- litás, a színészvezetés, a hangu­latteremtés sajátos stílusát. A XIX. század végére olyan nagyot lódult a világ, olyan kép­telenül csodálatos és olyan cso­dálatosan képtelen helyzetek ala­kultak ki, amelyek új, vagy új tartalommal újuló kifejezési for­mákat követeltek. Divatba jött a vaudeville — egyes értelmezések szerint „a város hangja” —, amely magába szívta a mozival teremtődött vívmányokat, amely olyan sebesen hajszolta a cselek­ményt, mint az utakon a lovak­nál kétszer-háromszor gyorsab­ban száguldozó autók, amely olyan matematikai pontossággal szervezte a játék menetét, mint a nagy gyárak a termelésüket. A zseniális Németh László mél­tatta nálunk legszemléletesebben szülőanyjának, a burleszknek a jelentőségét: „...vannak a ti­zenkilencedik századiból itt ma­radt nézők, akik a holdfényes filmeket Bánky Vilmával többre becsülik. Hollywoodnak mégis érdeme, hogy a burleszkkel a művészet őselemét: az irrealitást ránk kényszerítette... A burleszk- ben a komikum elszabadul a va­lóságtól, a mozgás a célszerűség­től, a helyzetek és a mozdulatok majdnem önálló zenei életet él­nek benne ... a látványos gro­teszk a költőnek is jelent vala­mit és a matróznak is.” írhatta volna a kecskeméti elő­adásról is! A játék fölépítése és némely szereplő játéka a némafilmek vi­lágát idézte. A tévé jóvoltából a fiatalok is tudják, hogy a film­szalag lehetőségeiről föllelkesült művészek milyen fegyelmezetten alkalmazkodtak az új technika korlátáihoz. Mivel egy-egy teker­csen csak 15—20 percnyi műsor fért el, mivel folyamatosan cse­rélődött a sátormozik és a kávé­házi vetítők közönsége; rövid epi­zódok mozaikjából állt össze az előadás. A típusokat idézq sze­replők jelentették az állandósá­got, akik — mintha mi sem tör­tént volna az előbbi betét-törté­netben — vágtak neki újabb és újabb kalandoknak. Így történt most is. Gondol­junk az elcserélt ruhajátékra, emlékezzünk a gyerekes csoda­várást és a monarchista ábrán­dokat kicsúfoló utcasarki fogan­tatásra, a remek tempójú pár­ba jmotívumra ... Amint betöltöt­ték funkciójukat, amint további­tatták a rájuk bízott informá­ciót, amint éreztették az író ál­lásfoglalását, szó sem esett róluk. Tovább vihárzott a cselekmény. Első pillanatra rokoníthattuk a mindig, akaratlanul is bajt ke­verő két barátot, az ügyetlen, az esetlen Petypon orvostanárt és Montgicourt doktort Stannal és Pannal. A magát életében egy­szer elengedő papucsférj. a társa­dalmi konvencióktól és saját gyá­vaságától leszorítva élő, de a hozzápártolt szerencse segítségé­vel a bajok fölé kerekedő, mások ügyeit is a boldog véghez segítő Petypon és a „mindig a legjobb­kor érkező” testes, gyakorlatias Montgicourt, azaz Stan és Pan rájátszott erre a fölismerésre. M. Horváth József szürkeségét, ál­landó fenyegetettségét, jelenték­telenségét hangsúlyozták Fűzy Sári jelmezei is. Míg ő szinte be­leolvadt, elveszett környezeté­ben, felhőtlenül gondtalan, erőtől duzzadó, magabiztos haverja — Bácskai János — kifogástalanul elegáns, divatos ruhákban mász­kált. Szinte a semmiből terem­tettek hiteles figurákat, elkerül­ték a vígjáték, a vásári komédia és az édeskés operett stílus csap­dáit. Még jobb lehetett volna tel­jesítményük, kulcsszerepükből adódóan még mulatságosabbá vált volna a játék, ha még nyil­vánvalóbbá teszik helyzetüket. Réti Erika, mint Osztrigás Mici, csupa lendület, csupa élet­kedv, csupa erő. Elhihető, hogy megtanult alkalmazkodni a pári­zsi vadon kíméletlen törvényei­hez. Jól kijött „rámenőssége”, talpraesettsége, csak éppen azt a rafinált bájt hiányoltuk, ami az emberek szívébe, lopta a táncosnőt. Az említett, szinte önálló epizó­dokban olyan telitalálat-alakí­tásoknak 'tapsolhattunk, mint Kölgyesi Györgyé (Chanteau abbé), mint Kovács Zsolté (Ma- rollier hadnagy). Tetszett Gáspár Antal (Corignon hadnagy), Fló­rián Antal (Chamerot), mint Varga Katalin (Clémentine), Ri- bár Éva (hercegné), Morva Ernő (ifjú herceg). Mindenki hozzájá­rult az előadás sikeréhez, talán a hölgytársaság egy-két tagja volt színtelenebb a kívánatosnál. Kü­lönösen a burleszk stílusát szinte pórusaiban érző Lakky József (a tábornok) és Kiss Jenő (inas) remekelt. Borbáth Ottilia (Pe- typonné) eddigi legnagyobb kecs­keméti sikerének örvendhet. Nincs veszélyesebb a ,bálás” szerepnél; túlzásokra csábít. Az immár a társulat erősségei közé számító művésznő ösztönösen megérezte, hogy mikor, mit en­gedhet meg. Szegő György művészvendég hangulatos játékterében végül is egy olyan szórakoztató, pon­tos, jól megcsinált előadást lát­tunk, amelynek biztató fogadta­tása kedvezően befolyásolhatja az új évad előkészületeit. Heltai Nándor • Balra: konfliktus a Petypon-családban (Borbáth Ottilia, M. Horváth József) 0 Alatta: a szende menyasszony „a továbbképzés” után ... (Gáspár Antal, Varga Katalin.) • Lenn: egy belevaló lány a Maximból (Réti Erika). (Méhesi Éva felvételei) ÚTTÖRŐÉLET Országjárás és fedett uszoda Császártöltésen 1949 őszén alakult meg az úttörőcsapat. Kos­suth Lajos nevét vették fel, — és az évek során a kiskőrösi járás egyik legeredményesebben te­vékenykedő közössége lett. Az ala­pítók közé tartozik Dobosi Jenő csapatvezető is. aki nyilvánvalóan ügyes, szorgalmas úttörő volt, mert 1952-ben Csillebércen ju_ talomtáborozáson vehetett részt. A kezdeti esztendők mozgalmi te­vékenységét náluk is a közös já­tékok. kirándulások, országjárá­sok jelentették. De mindig együtt voltak, az egyre-másra alakuló szakkörökön, foglalkozásokon. „Külső” kapcsolatot először a helyi művelődési házzal létesí­tettek, azután fokozatosain min­den környezetükben levő üzem­mel, termelőszövetkezettel, ál­lami gazdasággal, szocialista bri­gádokkal. Tevékenységüket egy­re gazdagabbá tették az új isme­retségek, 'barátságok. Márin Istvánná, a csapat he­lyettes vezetője sorolni is alig tudja mindazt, amit a csapat tagijai éppen e tartalmas kapcso­latok kézzel fogható, nagyszerű eredményeinek könyvelhetnek el. — Úttörőink rendszeresen jár­nak a helyi Kossuth Termelő­szövetkezetbe dolgozni, illetve köszönteni a különféle ünnepsé­gek résztvevőit. Amit mi ezért kapunk, viszonzásul, azt érték­ben ki sem tudjuk fejezni. Ter­mészetesen nem egyedül a ter­melőszövetkezet dolgozói támo­gatnak bennünket. A helyi ipari szövetkezet, a tanács, az ÁFÉSZ, az erdőgazdaság, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság, és mindenek­előtt a szülők! — Mit említene a legutóbbi „ajándékok” közül? Nézzük meg együtt! Az iskolaudvaron friss épít­kezés nyomait kerülgetjük. A fél esztendő alatt társadalmi munkáiban épült öt új tanterem, korszerű 'tornaterem mellett a legújabbat is szemügyre vehetjük, az uszodát. A hét és félszer tizen­öt méteres uszodát már hasz­nálhatták, az úszás alapelemeit elsajátították valamennyien. De ősszel, a hűvösre fordult idő már megakadályozta őket a to­vábbi ltíbi okolásban. Most — is­mét társadalmi munkában! — tető kerül az uszoda fölé, lesz helye a kazánoknak, hogy a víz is megfelelő hőmérsékletű le­gyen ... — Az uszoda nyilvánvalóan le­hetővé teszi, hogy a császártól-" tési kisdobosok és úttörők jól tudjanak úszni! Eddig miben je­leskedtek a csapat tagjai? — Nemzetiségi iskola vagyunk, a csapat tagjainak mintegy két­harmada németül is tanul, fa­kultatív keretek között. Élénk kulturális tevékenységünk is, tánccsoportunk, irodalmi szín­padunk a különféle 'bemutatók­ról, ‘ seregszemlékről csaknem mindig díjakkal tér haza... És el ne feledjem, a megyei verse­nyen háromtagú csapatunk — Csányi Eva, Reiter Mária és Vil­lányt Andrea — a második he­lyen végzett! Büszkék vagyunk arra is, hogy az elmúlt esztendő végén a Baranya megyei Bár köz­ség olvasótáborába öt úttörőnk .— Berger Rita, Bárth János és Éva, Villányi Andrea és Angeli Gabriella — meghívást kapott. Szajkköreink nagyon látoga­tottak. A tánc-, .ajbiológiai a né­met, a KRESZ és a lövészszak­kör a legkedveltebb. — Táborozásról, országjárás­ról is szeretnénk hallani. — öt esztendeje iskolánknak autóbusza is van. A körzetesítés idején lett múlhatatlanul szük­séges, a pajtások napi ki. és be­szállításához. Az autóbusszal, ter­mészetesen az is lehetővé vált, hogy rövidebb- hosszabb utakra — tanítási szünetek idején — elmehessenek a külterületen és a községben élő kisdobosaink, út­törőink kirándulni. Egyébként 1955 óta rendszeresen indulunk országjárásra. önálló csapat­táboraink. ha csak a legutób­bi évekre gondolok, Királyré­ten, Veresegyházán, Balatonlel- lé|p és Balatorvmárián volt. Is­kolánk jellegéből adódóan út­törőink élénk levelezést folytat­nak, részint a szovjet pajtások­kal, — Moszkvába, Murmanszkba, Leningirádba, legtöbben pedig Jaroszlavlba — részint pedig az N'DK-iba, Meissenbe. A német pionírokkal személyes kapcso­latba is kerültünk, előibb eleget tettünk az ő meghívásuknak, később pedig vendégül láttuk az Albert Mücke iskola három nevelőjét és tizennyolc tanuló­ját. Tulajdonképpen a meisseni út után az úttörőparlamenten hangzott el először a mi úttö­rőink 'kívánsága: tornatermet kértek, és uszodát! Az először merésznek tűnő kérést a szülők, a tantestület, a község tanácsi és politikai vezetői olyan örömmel, mondhatnám, „egy szóra” meg­értették, és nyomban azt latol­gatták, ki mit tud vállalni a munkálatokból... Országjáró kirándulásainkat főleg két-háromnaposra tervez­zük, és a kisdobosok, illetve út­itörők kívánságait figyelembe véve többször indulunk Dunán­túlra, Budapestre, Visegrádra. Gyakran megyünk gyár-, tárlat-, illetve színházlátogatásra is. — Pontosan hat esztendeje an­nak, hogy a közeli parkerdőben felépült, az első erdei tanterem. Biológiai^' .órát, rajfoglalkozást, vagy egyéb megbeszélést tarta­nak a szellős, csak az esőtől óvó „teremben”. De minden ese­ménytől függetlenül is szívesen túráznak, mennek ki az őrsök, ra­jok erre a helyre. Télen mód­juk van az állatokat a ma­gaslesről távcsővel megfigyelni, és hála az erdőgazdaság dolgo­zódnak, még az etetés munkájá­ból is kivehetik részüket. — További sikereket, örömöket, jó táborozásokat kívánva bú­csúzunk a császártöltési úttörő- csapat minden tagjától, vezetői­től. Selmeci Katalin Ég 0 Az első őszi mezőgazdasági munkák egyikén. Ősi mongol népi hangszerek ALKOTÓ IFJÚSÁG — REMEKMUNKÁK A HATSZÁZHETESEKNÉL A mongol nép ősi zenekultúrá­jának tanúi azok a népi hang­szerek, amelyek mind a mai na­pig fennmaradtak. Ezeket a ze­neszerszámokat nemcsak nép­művészek használták, ugyanezek szolgáltak a buddhista lámako­lostorok egyházi szertartásai al­kalmával is. Ezekben a kolosto­rokban 66—96 tagú „nagyzene­karok’’ és 38—66 muzsikust fog­lalkoztató kisebb együttesek mű­ködtek. Az ik bűre négy méter hosszú, három részre osztott fúvóshang­szer, rézből készítik. Egy zene­karban legalább' kettő, de gyak­ran négy ilyen szól. A bispur ugyancsak fúvós, az oboához hasonló, 57 centiméter hosszúságú, sétabot alakú, hétlyu­kú hangszer. Elefántcsontból vagy szantálfából készítik, arany­vagy ezüstberakással díszítve. A bispur egyben jelentős szólóhang­szer is. Az ütőhangszerek között a tom­tom 81 centiméter átmérőjű dob, speciális ütővel. Egy zenekarban egyetlen van belőle. Ezt használ­ták „az istenek segítségül hívásá­ra". Másik érdekes ütőhangszer a rézdob, amelyet különleges áll­ványzaton helyeznek el, átmérő­je 48 centiméter, egyetlen pálcát használnak hozzá. Egy zenekar­ban két ilyen dob működik. A különféle fúvós- és ütőhang­szereknek, csengőknek és más „hangszerszámoknak” a vallási ceremóniákon kívül a templomba hívásnál is fontos szerepük volt. (BUDAPRESS—MONCAMI) 0 Az egyéni első helyezett Fercsl Ernő hajó- modellje. (Tóth Sándor felvétele) Az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ Köz. ponti Bizottsága hat évvel ezelőtt. 1975-ben ha­tározta el. hogy a KISZ-kongresszus tisztele. téré alkotó ifjúsági pályázatot hirdet. Már az első évben, s azóta is a fiatalok tízezrei kap. csolódtak be évről évre e mozgalomba, hogy a nyilvánosság előtt bizonyítsák felkészültsé­güket, képességeiket. A pályázatot az idén is meghirdették, amely iránt változatlanul nagy az érdeklődés. Ennek lehetünk tanúi újabban azon az al. kötő ifjúság pályázati kiállításon, amely teg­nap délelőtt nyílt meg a kecskeméti 607-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A bemutatott tárgyakat száztizennyolc iparita­nuló tizenöt szakmában készítette. Több mint száz — zömmel mesterinek számító munka — szerepel a kiállításon. S nem túlzás: a legtöbb remekmunka. Az eredmények természetesen az oktatókat is dicsérik.. A bíráló bizottság két kategóriában értékelte a pályamunkákat. Az egyéni első helyezést Fercsi Ernő. az iskola másodikos tanulója érte el hajómodelljével. A leendő szakmunkás egy évig dolgozott a modellen. A második dijat Luspai Pál egy disco-táskával. a harmadikat pedig Szatmári Antal egy Vermorel-permete- zőgép makettjével nyerte el. Mindhármukat vásárlási utalvánnyal jutalmazták. Kilencen készítették a csoportos munkák első helyezést elért tárgyát, egy mozaik állólámpát, tizenkét fiatal közös munkája a második helyre sorolt gokart, s nyolc iparitanuló szorgos munkáját dicséri az a családiház-makett. amely a harmadik helyezést érte el. A pályázat csopor­tos nyertesei igazgatói dicséretben részesültek, s ez számos kedvezménnyel jár. A hatszázheteseknél egyébként az alkotó ifjúsági pályázatra eddig beküldött munkákból nagyszabású kiállítást rendeznek majd 1983- ban. a kecskeméti ipari tanuló-képzés kezdeté­nek századik évfordulóján. Azt követően pe_ dig „házi” múzeum létesítését tervezik. R. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents