Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

TÖBBET VÁRTUNK — ÉVAD VÉGI TÖPRENGÉS AZ IGÉNYEKRŐL ÉS A LEHET

— HOGYAN TOVÁBB? — A KÖZÖNSÉG IS SEGÍTHET

Színházi számvetés

0 A Szerelem egyik jelenete (Borbáth Ottilia, Lamanda László. Varga Katalin. Andresz Katalin).

A kecskeméti színház barátait towáibhra ds myuigitiafanítja a társultait jelene, jövője. A hamarosan befejeződő évad továibbgörgeti aiz éveik óta igyülemilő gondokat. Mind nyiiiiváinivallóbbaik az együttes gyengeségei. Mind alacsonyabb szinten jönnek tétre a művészi mtézményekiben ds elkerülhetetlen kompromisszumok. Egyre kevesebben bíznak abban, hogy 'belátható időn betűi visszanyeri ikorálbbd tekintélyét, vonzását.

Rosszul tennék kedves barátaink, ha a tevéikenységükieit összesítő statisztika látszatna kielégítő adataiból .megtévesztve kiegyeznének a langyos középszerűséggel.

De nem kívánunk túl sokat a gazdaságii, társadalmi, kulturális körülményektől, a sajnos eléggé igénytelen közízléstől erősen befolyásolt színházaktól általában, a kecskemétitől különösen? Szólhatunk-e egyetlen szót is, amikor a Nemzeti Színiház egy népszímművesi hangulatúi magyar nótás színmű helyenként npacskodó előadásával érte el az utóbbi években páratlan sikerét? — Számolnunk kell a vidéki színbázcsináliás egyre rosz- szabb körülményeivel. Az a furcsa helyzet »alakult ki, hogy a Színész rangját, tekintélyét elsősorban a televízió hitelesíti. A fővárosban élő színésznek tízszer- hússzor nagyobb esélye vain a rendszeres foglalkoztatásra vidéki kollégáinál. (Hányszor került Reviczky a kamerák elé míg Kaposvárott, Kecskeméten dolgozott, hányszor azóta, pedig vidéki színészként érte el legnagyobb sikereit!) A szinkron, a rádió, a filmgyártás, a színészeket alkalmakként szerepeltető művelődési intézmények sokasága névén - össizéhasaniUthaitaitlaniul többet keresnek a fővárosiak. Az egyre több mellékes szinte korlátlan, számiban eltartja a. szerző-' dés nélkülieket, ezért jó néhányan biztos vidéki státusukat cserélik föl egyáltalán nem bizonytalan .pesti „szaibadúszáisért”. Mindezt kevéssé ellensúlyozza a kaposvári, kecskeméti, szolnoki színház korábbi sikerei által fölkeltett szakmai érdeklődés. Arról nem is szólva, hogy a gyakran ellentmondó igények részleges teljesítésiének parancsoló követelménye megnehezíti egységes stílusú társulat kialakítását. Az a közönség, amelyik Olyan felhőtlen boldogsággal tapsolt legutóbb a Megyei Művelődési Központban — például — a Jövőre veled ugyanitt silány, bugyuta mailac- ságiaitniak, aligha távozott elégedetten — mondjuk — a Gábor Miklós rendezésében Icát esztendeje látott Oszlopos Simeon-ról. Márpedig a színházat közönsége élteti, nem mondhat le egyetlen rétegről sem.

E törekvésben a mostaninál lé. nyegesen több támogatásra jogosult helyben is. Az ezerkilencszáz- hetvenes évekre kialakult közművelődési hálózat meglehetős közönyösen szemléli a színház erőfeszítéseit, a szakszervezeti kulturális tisztségviselőket, néhány üzemi, vállalati szakszervezeti bizottságot kivéve. A TIT, a Megyei Művelődési Központ, a Katona József Társaság elvétve próbálkozott azzal, hogy jól előkészített ankétok rendezésével segítse kezdeményezéseiket, teremtsen értőbb közvéleményt. Olvasók a legritkábban jutottak egy-egy bemutatott mű szövegéhez, mert a kis számban beszerzett könyvtári példányok egy része még a premier után is külső raktárakban porosodott, vagy csak a színházi kiállítás vitrinjéből csábította az alaposabb tájékozódásra vágyókat. A közművelődés gondolati elszegényedését, nagy igényű céltudatosságot nélkülöző el- szürkülését megérzi a színház is, mivelhogy a kulturális életben minden összefügg.

Ilyen közegben működve a társulat az, oroszlánt és a bárányt egyaránt jóllakató — ilyennek hitt — műsortervvel vágott az 1980/81-es évadnak. Noha hiányzott a nagy formátumú dráma a mai magyar valóságot izgalmasan ábrázoló színmű eléggé arányosnak érződött a terv. Egyedül a Feketeszárú cseresznye bemutatását érzem indokolatlannak. Mivel már egy orosz klasszikus vígjáték szerepelt a műsorban, későbbre halaszthatták volna Az ész bajjal jár — utólagosan beiktatott — Gribojedov-mű beterve- 'SSéSét. '

Mivel magyarázható, hogy mégis niitikáin jött létre a közönség és az előadás ihletett, egymást emelő találükoziása, miért érezztük szürkének az 1980/81-es évadot? Le kell írnom: gyenge a társulat!

A központi intézkedéseikikel a Népszínháziba' „áthelyezettek”, majd az előttien, ikoncapciótlom művészi vezetés miatt eltávozottak pótlása csak félig-medddg sikerült. Soha annyian nem szerződitek máshová, mint tavtuly nyáron! Magyar társulatot sohase tizedelték (harmadolták!) annyiina minit a Népszínház létesítésiékor a kecskemétit. Negyven- egynéhányan mondtak búcsút három éy alatt Bács-Kiskun székhelyének.

Csodálható, hogy idén sem számolhatunk be kivételes színészi alakítáSökiról ? Szívesen emlékezünk .néhány nagyon jó teljesítményre. Tolnai Miklós egyszerre reális és groteszk, lélektanilag hiteles, félelmetes Polgármesterére mindenekelőtt

(Gogol: A revizor). Becket Ta_ mása is nagyívű alakítás volt. Jól járt a társulat Varga Katalinnal. Csupa tüzes érzékiség Paulina, okos számító Böske Ró- zewicz illetve Barta Lajos színművében. megnyerő Koldusfiű Mark Twain ifjúsági játékában. Sokszor láthattuk és mindig készülten és mindig pontos szerepértelmezéssel. Borbáth Ottíliát Remek népi figura (Nelli) volt Gribojedov vígjátékában, bővérű komédiázó Feydeau bohózatában (Petyponné). Kellemes meglepetés Balogh Tamás: sür- ge-fürge percemberke (Végeladás: Borbély). méltóságteljes Pópa (Feketeszárú cseresz. nye). Eddigi legjobb kecskeméti évadját zárja Lakky József, aki különösen Famuszovként (Az ész bajjal jár) jeleskedett. Kiss Jenő a legkedveltebb kecskeméti színész. Csömöre bácsi-ját (Végeladás) nagy elismeréssel fogadta a kritika és a közönség. Az ész bajjal jár előadása mindig föl- villanyozódott. amikor megjelent a színen Szkalozub ezredesként.

A most befejeződéséhez közeledő évadban kevés testhezálló szere, pet kapott Major Pál: A szerelem nyugalmazott mérnökeként' tetszett a legjobban; Anouilh darabjában meggyőző London püspöke volt. Fekete Tibor Dusán, ja (Feketeszárú cseresznye) pompásan eltalált figura. Holl Zsuzsa nagyban hozzájárult mint Bianka a Fehér házasság sikeréhez. A felsorolást bővíthetném, de mindez nem változtat .azon: a.: tényen, hogy kevés a kiemelkedő közönségvonzó, sokoldalú, korszerű stílusú színész. A szűkös választék miatt néhány tehetséges ifjú művész idő előtt képességeit még meghaladó feladatot kapott. Egy-egy kudarc hosz- szú időre visszavetheti fejlődé, sét. Többen alkatukkal feleselő szerepekkel küszködtek. Különösen Az ész bajjal jár. A revizor, a Bulvár, a Becket vagy Isten becsülete hatását csökkentette egy vagy több szereplő halvány játéka.

En az évadkezdő és az évadzáró előadást és a két kamara, színházi magyarországi bemutatót tartom a legátgondoltabbnak: mai színháznak. Szőke István ko. nők következetességgel halad a maga útján. Tömöry Péter sokat fejlődött. A Végeladás olyan szellemi feszültséget teremtett, amiért szívesen megy az ember színházba. Beke Sándor kezdeményezőkészségének. jó színészválasztásának is tulajdonítható a Fehér házasság méltán nagy sikere. Illés István hangulatteremtő képességét Igazolja a Szerelem rendezésénél.

Végül is kevesebb tapsot, kapott a színház, mint remélte. Ritkán tekergeti jegyvásárlók sora a Katona József parkban. Noha a megyeszékhely lakossága az utóbbi két évtizedben csaknem negyven százalékkal nőtt. a nézőszám alig változott. Mintha tovább csökkenne az egyéni jegyvásárlók száma. Bérletesek és szervezettek ülnek nagyobb arányban a nézőtéren.

Széles rétegek maradtak távol, maradtak ki a színház vonzásköréből. Bántotta, aggasztja ez az állapot a társulatot. Célzatosan közölhették éves műsorfüzetük beköszöntő cikkeként Hevesi Sándor Tapsok a színházban című írásának egy részletét. Feltehetően nem olvasták eléggé figyelmesen a bölcs cikket, mert olykor jónak indult előadások silányultak el az olcsó hatásvadászat. a műtől idegen ötletek pernyéjében. Hevesi ugyanis jól tudta: ..Ahhoz, hogy a színész ki. robbanthassa a tapsot saját tü- zét. az iró és közönség lelkének keresztező pontján kell lángra lobbantania — enélkül a legro. hamosabb színészi tűz is csak a színpad deszkáit és a festett falakat pörköli meg.”

Sajnos, a legmélyebb valósá. got vallató, élni segítő művek, át- lelkesült előadások és ihletett közösség keresztező találkozásának örömével ritkán örvendeztette meg népes táborát, a kecskeméti színház.

Heltai Nándor

RADNÓTI MIKLÓS:

Naptár

Május

Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul.

A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

SITKÉI BÉLA:

Kamaszkor ptel0,Ä“

Értem, jöttek a hajnalok, derékba tört az ámulat. Futott sok néma éjszaka, katogott millió vonat.

ZELK ZOLTÁN:

Kilenc sor

Világgá ment égy szőke lány, világgá ment a képzelet.

Néha azt hittem, jó vagyok, koldus számolta pénzemet.

Néha azt hittem, álmodom. Így talált rám az alkonyat. Dolgára indult sok barát, gitárom húrja elszakadt.

S eljött a lány egy éjszaka: megcirógatta arcomat. Szájóncsókolt a szerelem, elment az utolsó vonat...

a boldog rettegésről

Sehol egy lélek, kong, kopog a csönd — sehol egy lélek, szembejössz velem.

Sehol egy lélek, visszhangzik a csönd — sehol egy lélek, bámulok utánad.

Oda magányom, szikes közönyöm, a boldog rettegés újra föltámad, kihajt, ott zöldell minden percemen — te hoztad, hogy megint jelen szívemben a halálfélelem.

Kurucz D. István

Aj alföldi tájak, a Tisza-vidék. a zegzugos Utcák, a dűlőutak ismerője és szerelmese 1914-ben született,. Q a művészek és művészet városában. Hódmezővásárhelyen. Többek között a Bajához szoros szálakkal kötődő Rudnay Gyula volt a mestere. Sok-sok ki. állítás, bemutatkozás tette ismertté a nevét országszerte, s a határon túl is. Bemutatkozott eddig többek között Rómában. Velencében. Milánóban. Bér. linben. és többek között a japán közönség előtt is. SZOT-, majd Munkácsy-díjat kapott, munkásságával kiérdemelte a Munka Érdemrend arany fokoza. tát, valamint a Magyar Népköztársaság Érdemes- és Kiváló Művésze kitüntetést. Jánoshalmán beszélgettünk vele. az ottani kiállításának megnyitása alkalmával.

— Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

— Mint csaknem minden gyerek, nagyon szerettem rajzolni. A legtöbben tfz-tizenöt éves korukban abbahagyják, én azonban kedvem szerint folytattam. Élt a szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen egy Darvasi István nevű festőművész, aki biztatott, hogy tanuljak tovább. így kerültem el a fővárosba, Szőnyi István magániskolájába, O is, mint később Rudnay rokonszenwel fogadott. Bevallom, féltem Rudnay szigorúan erős egyéniségétől. Nem akartam teljesen a hatása alá kerülni. Ugyanakkor az általa ábrázolt paraszti világot én túlságosan romantikusnak tartottam. Ez azért volt, mert kezdettől fogva érdekeltek a szociális szempontok is. A társadalmi létben az igazi valóság, az igazi lényeg érdekelt. Különös élmény volt számomra a Réti Istvánnal való megismerkedés. Jólesett, amikor azt mondta: „fiam neked érdemes festened!”

— Közismert, hogy ön menynyire szorosan kötődik a vidékhez, különösen az alföldi tájakhoz. Hogyan és miképpen kezdődött ez a „szerelem”?

— Egészen fiatal koromban láttam Tornyai Jánost, és Endre Bélát festeni, a város szélén. Megfogott a pik tű rájuk, sajátos alkotói törekvésük. Mint pesti lakos, később rendszeresen hazajártam. Vásárhelyre. A későbbiek során főleg a kiterjedtebb alföldi területek vonzottak, legfőképpen a csodálatos Hortobágy. Amikor, mint végzős növendék, Nagy Sándor mellé kerültem, aki a nagyszerű, gödöllői műhely egyik létrehozója volt. akkor még Inkább közel kerültem a valósághoz. Megismerkedtem a tojás-olaj technológiával, és fokozatosan új festői világ tárult fel előttem. Ez a módszer alkalmas volt a nagy távlatok érzékeltetése mellett az apró részletek kiemelésére is. Akkori tájélményeimet sokáig tudnám sorolni. Sokat gyalogoltam, utaztam kerékpárral és lovas kocsival. Nemegyszer a két lábam vitt fel Pestre, Vásárhelyről.

— Nem zavarta önt az a tény, hogy a rohamosan fejlődő civilizáció megváltoztatja az alföldi táj arculatát?

— Hogy mennyire nem, arra bizonyíték: az elsők között jelentek meg képeimen a kombájnok.

— Aligha akad olyan értő barátja a képzőművészetnek, aki ne tudná, hogy milyen erősen, menynyire sokféleképpen kötődik a szülővárosához. Kérem beszéljen erről.

— Hódmezővásárhely szerepe meghatározó az életemben. Születésem, ottani nevelkedésem éppen úgy odaköt, mint festői, alkotói, törekvésem. Vásárhely a képzőművészek számára mint karakteres alkotóhely, ma is vonzó. Szemlélődés és festés közben egyaránt sok értő barátra leltem mindig.

— Művein mindig tetten érhető valamilyen formában, a népművészet, a néprajz hatása. Ez tudatos törekvésekről árulkodik.

— A tárgyi néprajz mindig nagyon érdekelt. Ami ma divat, az számomra létkérdés, életkeret volt. Kezdettől fogva vonzódtam a népi építészethez. Éppen ezért sajnálom, hogy tervezőink oly kevéssé vették eddig figyelembe a régebbi népi építészeti hagyományokat. Itt jegyzem meg, hogy a mostani falusi és városi építkezési formák alkalmatlanok az emberek több generációs együttélésére. Sajnálatosan felaprózódnak a csalódok. És ráadásul alig találunk esztétikailag is értékes épületeket. Az én festői törekvéseimben részben ennek az ellensúlyozására vannak jelen — legalább jelképesen — a hagyományok.

— A külső szemlélőnek úgy tűnik, mintha az átlagosnád ritkábban szerepelne müveivel a közönség előtt, Így van ez?

— Nem vagyok túlságosan termékeny alkotó. Én csak a mélyen átélt élmények alapján tudok festeni. Vevőre, pénzre sandítva képtelen vagyok alkotni. Ilyen tekintetben főiskolás korom óta cseppet sem változott meg festői felfogásom. A kérdésre konkrétabban válaszolva: jelen vagyok mindig a szegedi nyári, és a vásárhelyi őszi csoportos tárlatokon. Egyénileg általában három-négy évenként szerepelek egy-egy kiállításommal.

— Mi a véleménye a■ mai magyar képzőművészetről?

— Szerintem ma két fő irány meglétének lehetünk a tanúi. Egyfelől a nyugati eredményeket és törekvéseket akarják — sokszor erőszakoltan — megvalósítani. Ezek, bár elég sokan vannak, tömegbázissal nem rendelkeznek, szerintem. Másfelől viszont jelen vannak művészeti életünkben az elkötelezett, jó hagyományokat őrző művészek, akik viszont néha nehezen tudnak kibontakozni. Én azt tartom, hogy a kritikusok többet tehetnének ez utóbbiak törek- i véseinek megismertetéséért, és megszerettetéséért.

— Szeretnénk hallani valamit a további terveirőt

— Továbbra is eltökélten és elkötelezetten az alföldi tájfestészetet művelem. Remélem, megvalósul majd a régi vágyam, ami eddig, sajnos, nem sikerült: egy nagy méretű, freskón szeretném ábrázolni a magyar történelem legizgalmasabb szakaszait, történelmünk sorsfordulóit.

— A jánoshalmi sikeres tárlata után Bács-Kiskunban másutt is láthatja majd a közönség a képeit?

— Május végén Császártöltésen nyílik meg az új kiállításom

— Legvégül engedjen meg egy bizalmasabb‘ jellegű kérdést: sikeres művésznek tartja önmagát?

— Magyarországi viszonylatban egyértelműen igen. Eddigi alkotói munkásságomat — úgy érzem — sokan megismerték, megszerették; másrészt a kormányzatunktól számomra értékes kitüntetéseket vehettem át. Mindkettő jóleső érzéssel tölt el.

Varga Mihály