Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

\ 1981. április 7. • PETŐFI NÉPE • 5 A KALOCSAI TANÁCS VB MEGTÁRGYALTA i| JSKÓLAÜGY Középfokú tanintézetek Kisebb és nagyobb diákok, fiúk és lányok színesítik a főutcát, amikor ülésükre igye­keznek a végrehajtó bizottság tagjai. Az át­utazók, a látogatók csodálkozva szemlélik a nagy nyüzsgést. Az itteniek, a várost jól is­merők régóta tudják: Kalocsa iskolaváros. A település lélekszámúhoz, viszonyítva több itt a középiskolás, mint a megye többi váro­sában. Egyik-másik tanintézet országos hírű volt a múltban és ma is a számontartottak közé tartozik. Tudósok, művészek, kiváló férfiak és nők egész seregét adták az országnak, akik mindmáig szeretettel és tisztelettel gon­dolnak volt tanáraikra, mint ezt Pákolitz István költő is megírta a Bögrésdiákok cí­mű visszaemlékezésében. Itt tanult töb­bek között Nicolas Schöffer és Margescu professzor, az Európa-hírű allergiakutató. Hogyan őrizheti meg kivívott tekintélyét, megíelel-e mai és a holnapi társadalmi igényeknek a kalocsai iskolahálózat, milyen szerkezeti változtatásokkal tehet­ne többet jépülő szocializmusun­kért: erről tárgyalt a minap a kalocsai tanács végrehajtó bizott­ság dr. Geri István tanácselnök vezetésével, dr. Romany Pálnak, a megyei pártbizottság első tit­kárának a jelenlétében. A művelődésügyi osztály veze­tője iskplánként összegezte a ten­nivalókat. □ □ □ Kedvező kép ^lakúit ki az I. István Gimnázium és Szakközép- iskoláról. Talán soha nem végez­tek annyian, mint tavaly. Av gim­náziumban kilencvenen, az óvó­nőképzőben hatvankilencen kap­tak érettségi bizonyítványt. (1977-ben — például — 'százket- ten fejezték be tanulmányaikat az akkor még egytagozatos inté­zetben. A főiskolai, egyetemi továbbtanulásra jelentkezők két­harmada sikerrel felvételizett, ami Jó aránynak tekinthető; színvonalas oktató-nevelő mun­ka igazolása.! Jól bevált a megyei tanács kez­deményezésére szervezett óvónői szakközépiskola. Így vélekednek a ’Kalocsáról kikerült ifjú kar- társaikiról az óvodák vezetői is, az érdekelt szülők. A kényszerű zsúfoltság, és az iskola egyik szárnyának megrokkanásától el­tekintve jó körülmények között képezhették magukat a diákok. Korszerű ’ szertárak, laboratóriu­mok, körültekintően felszerelt szaktantermek, gondosan fejlesz­tett könyvtárak segítették a tan­anyag alapos megértését, elsajá­títását. A Dózsa György Mezőgazdasá­gi Szakközépiskolában megszeret­tetik választott hivatásukat a je­lentkezőkkel: a végzettek kilenc­ven százaléka a mezőgazdaság­ban helyezkedett el. Fejfájdító gondok ellenére érték el ezt a nagyszerű eredményt. Egy év­tizede ugyanis átszervezték az is­kolát. Kertészet, állattenyésztés és növénytermesztés helyett szarvasmarha-tenyésztő szakmun­kásképzést folytató, állattartó te­lepi gépész szakmunkásképzésre is berendezkedő, középfokú me­zőgazdasági áruforgalmi végzett­séget nyújtó szakközépiskolai osz­tályokba várják a jelentkezőket. Noha a gyakorlat sürgetésére megszigorították az osztályozást, javultak a tanulmányi átlagok. Az iskola vezetői következetesen törekszenek minél több munka- kapcsolat kialakítására. A szak­munkásképző iskola a gépészgya­korlatok megszervezésében segí­tett. Nagyszerűen hasznosítható az új erőgéptani és munkagépta- nl műhely! Élnek a művelődési házzal adott lehetőségekkel. A Kossuth Zsuzsanna Egész­ségügyi Szakközépiskolából álta­lában elismeréssel szólnak a gyó­gyító intézmények, egészségügyi szervezetek vezetői. Mivel „haj­lékony életkorban”, 14—18 éve­sen sajátítják el szép munkájuk­hoz szükséges tudnivalókat, mi­vel erős ösztönzések gyorsítják hivatástudatuk kibontakozását, a választott pályán marad többsé­gük. Sok százezer tévénéző győ­ződhetett meg a kalocsai .kislá­nyok szorgalmáról, felkészültsé­géről, amikor a Fehérben című tévévetélkedőn végig versenyben voltak az első helyért. Hosszúra nyúlt kezdeti botla- dozások után 1978-ban állt saját lábára a Kereskedelmi és Ven- déglátóipari Szakmunkásképző Is­kola. Önállósításuk óta, három esztendő alatt csaknem meghá­romszorozódott költségvetésük, különálló épülethez jutottak, saját tantestületük van. Végzett tanulóinak 87 százaléka képzett­ségének megfelelően helyezkedik el. . A gyarapodó eszköztár elhe­lyezésére szolgáló helyiség, tor­naterem hiánya azonban egyre elviselhetetlenebb. A 619. sz. Ipari Szakmunkás­képző Intézet tavaly kapott tor­nacsarnokot, de a leromlott épü­letek továbbra is károsan befo­lyásolják az oktatás-nevelés ha­tékonyságát. Elgondolkoztató: az utóbbi években csökkent a- je­lentkezők száma. Emiatt nagyon gyenge képességű tanulókat is kénytelen felvenni. A nem túlsá­gosan nagy követelményeknek csak a diákok négyötöde felel meg, a többiek kimaradnak. Az oktatott 23 szakmában végzettek többnyire megállják a helyüket, és jól beilleszkednek a kalocsai, a Kalocsa környéki üzemek kö­zösségébe. □ □ □ A végrehajtó bizottság egyet­értett a helyzetértékeléssel. An­nál élénkebb vita alakult ki a fejlesztési célokról, a 'várható átszervezésekről, az országos es helyi érdekek esetenkénti ütkö­zéséről. A tartalmas, közhasznú eszmecseréről legközelebbi szá­munkban tájékoztatjuk olvasóin­kat, Heltai Nándor Türelem, tudás és kézügyesség Mészáros Dezső kőoszlopai A nagy könyvtárak féltve őr­zött kincsei a nagy értékű, több száz éves káderek, a valamivel fiatalabb,,i mégbf-, régi ,MjRfPßs ritkaságok, pergamenre, papírra^ imlt kéziratok,- levelek, ösjiyqmAl tatványok stb. Ezek anyaga azon­ban rendkívül sérülékeny, még kézbevétel nélkül, állás közben is rongálódik, szakad. Megőrzésük­re, javításukra az utóbbi 15—20 évben külön szakma alakult ki, amely a könyvkötészet legfiata­labb ága. Hihetétlen türelmet, kézügyességet, anyagismeretet igényel művelőitől. A restaurálóműhelyben a vé­dendő kódexről, ősnyomtatvány­ról dokumentációs fényképfelvé­teleket készítenek, majd szellőz­tetik. kondicionálják a ritkaságot, közben elvégzik a szintQfítóssági próbát, kiválasztják a legcélsze­rűbb restaurálási eljárást. Először fertőtlenítik, majd különféle ol­datokkal tisztítják, lágyítják a lapokat, illetve sebészkéssel óva­tosan szétválasztják. A zsugoro­dott'. deformálódott pergérAené- ket üveglapon szárítják> gumi­hengerrel, paraffinpapírral saj­tolják, majd szárítják. A papír megerősítésére, .'fehérí­tésére különféle zsírtartalmú, al­koholos oldatokat használnak, fixálják, víztaszító vegyszerrel itatják át, vagy olyan összefüggő filmréteggel vonják be, amely a továbbiakban a kéziratot, köny­vet megvédi a külső hatásoktól, hőtől, párától, fénytől. A modern kémia nagyot 'segí­tett a restaurátorok mtinfcóján, mégis egy-egy mű restaurálása 3—4 hónapig is eltart. Általános szabály, hogy még nem eléggé ismert, kockázattal járó módszert nem használhatnak fel a régisé­gek restaurálásánál, másrészt fel­jegyzik az alkalmazott anyago­kat, vegyszereket, és ez hasznos információt nyújt a jövő restau­rátorainak. 9 Szépen helyreállított darabok a bolgár Nemzeti Könyvtárban. (MTI Külföldi Képszolgálat |— KS) Ha a Duna­kanyariban utazgat a láto­gató, minden­képpen. fölkere­sd a1 viiégradi várrtj mókát is meg az eszter­gomi vármú­zeumot és a ba­zilikát is. Es amíg e két ne­vezetes látni­valóval ismer­kedik, tekin­tete min­denképpen vé- gigpászbázza azokat a jóko­ra — a kétmé­teres magassá­got is megha­ladó — kőosz­lopokat, ame­lyek mindkét történelmi he­lyünket díszí­tik. S még a hatalmas asz- szonyalakok- ra, összeboru­ló, -fesziülő em­berpárokra em­lékeztető figu­rákat figyeli, mindenkép­pen eltűnődik azon is, hogy •vajon ki lehet az a szobrász, vallói ilyen óri­ási méretű szik­lák „.megszelí­dítésére” ké­pes, és aki azt érzi művészi fela­datának, hogy éppen így, a .termé­szeti formáikat ennyire elnagyol­va, a figurák külső megmintá­zása helyett azok arányait, egy­máshoz való kapcsolódásukat, bel­ső fesz üléseiket, indulataikat hangsúlyozza. E két állandó szabadtéri kiállí­tás anyaiga szintén ott, hazánknak e történelmi táján készült. Egé­szen pontosan Visegrádtól né­hány kilométernyire, a kisoroszi révnél, az ÁpriJy-.völgyben. Ott él, és emeli a vésőt, lendíti a ka­lapácsot Mészáros Dezső Mun- kácsy-díjas szobrászművész, pon­tosan ugyanolyan elszántsággal és kitartó igyekezettel, ahogyan azt két tárlatának látogatói elképzel­heti^. Persze, mint annyi más elődje és pályatársa, eleinte ő is a sok­kal engedelmesebb agyagot for­mázta, s abból készítette el azo­kat a portréit, amelyek bronzba öntve kerültek kiállításokra, köz­térre és közgyűjteménybe. Ám aztán 1969-iben olaszorszá­gi ösztöndíjat kapott, s a római Magyar Akadémia udvarán kezd­te kifáragni kis mánványmadara- it, -asszonyait, immár ahhoz a stílushoz hasonlóan, amelyben amazok a hagy figurák készülnek. Tehát egy-egy jellegzetes .mozdu­lat jelképét bontotta ki a carra- rai' kőből... , Ott, Rómában rendezte meg el­ső kiállítását is, amelynek érde­kes, a hazai szem számára .kétség­kívül szokatlan anyaga egy évvel később Budapesten szintén nagy sikert aratott. Választott anyagához ezután is hűséges maradt, am egyre inkálbb úgy érezte, hogy méretet kell vál­tania. Előblb — mondjuk így — kamasz nagyságú alakokat met­szett ki a több mázsás, javarészt S ültőről származó tömbökből, majd eljutott a felnőtti arányo­kig, hogy aztán azokat is megha­ladva közszemlére bocsássa á> máir-imár tonnákkal és több mé­terekkel mérhető óriásait. Hogy honnan ez az indíttatás és honnan ez a hatalmas indulat? Mészáros Dezső azt mondja, hogy elsősorban a kora román építészet és szobrászat nemes ará­nyossága és mívessége tanította meg a kő szenetetére és tiszteleté­re. Majd pedig azt, hogy ő ezekkel az idolokkal, az általa megfigyelt és átélt emberi tartásoknak, kap­csolatoknak akar emléket állíta­ni. Igen, ezekkel az idolokkal, a pogány istenszobrok századunk­ból! utódaival, amelyeket — mint azokat a többezer éves előképeket — szintén valami szándékolt pri­mitívség, elnagyolás és torzítás jellemez. A megvalósításhoz szükséges erő pedig? Hát az még valahon­nan a szeged-alsóvárosi otthon­ból, majd a kínos-nehéz inasko- dásiból, meg a népi kollégiumi életből eredeztethető — egyszóval abból az életszakaszból, amely szobrászunkat a folytonos bizonyí­táshoz szoktatta. Nyilván ez a magatartás ma­gyarázza azt is, hogy hiába annyi mű, hiába ott az a ‘két nagy sza­badtéri tárlat; a melyet-immár nem tíz-, de száz- és százezrek láttak, csak újabb és újabb faragás! ter­veket latolgat. Most például egy szökőkút formáján töri a fejét, meg azon a szintén több mint két­méteres alakzaton, amely az' em­beri fül hallójáratait mutatná úgy ahogyan az I kőszobrászat nyelvére átírható. (Ezen a nyáron rendezik meg ugyanis Budapesten a világ fülész szakorvosainak kon­ferenciáját, és a művész ezzel a munkájával akar e tanácskozás­nak .tisztelegni.), Hát így ezek a visegrádi és esz­tergomi idolok, s hát így ez a szob­rász, aki — ellentétben más pár lyatársaival.— minden egyes, vé­sőnyomot a maga munkájának mondhat! Mind „szöigletes”, mind pedig „gömbös” faragványait le­het ugyan lelkes helyesléssel vagy idegenkedve nézni, ám afelől sen­kinek sem iéhet kétsége, hogy ere­deti elképzelés jegyében, s hogy immár valóságos életmű darabjai­ként születtek. A. L. • Íme, egy nyírfakéreglevél, a félezer közül. MIRŐL BESZÉL FÉLEZER NYÍRFAKÉREG? Az életre keltett középkor A Gondolat Kiadó és a Kárpá­ti Könyvkiadó (Szovjetunió, Uzs- gorod) közös kiadásában vaskos, sok képpel illusztrált kötet jelent meg, címe: Nyirfakéreglevelek üzenete. A szerző, a régész V. L. Janyin nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bemutasson az érdek­lődőknek egy negyedszázados kollektív tudományos munkát, egy nagyszabású régészeti ása­tást. mely az orosz középkor jobb megismerését tűzte ki céluL A helyszín Novgorod városa; az a település, amely a középkori egyéb források szerint is valami­kor Európa egyik legforgalma­sabb kereskedelmi-gazdasági köz­pontja volt. A könyv elolvasása után aká-" ratlanul is felmerül az emberben a kérdés, amikor V. L. Janyin művének műfaját igyekszik meg­határozni, vagy legalábbis meg­közelíteni: Egy tudományos ex­pedíció összefogott munkájának pontos krónikája? Fordulatokban gazdag tudományos történet? Naplószerű, lírai hangvételű val­lomás? Kriminalisztikai jellegű, izgalmas kaland hű' leírása? Vagy pedig egy sokrétű és terv­szerű munkafolyamat hiteles jegyzőkönyve? Lebilincselően iz­galmas valóságregény? Vagy ne­tán a régészet tudományát olvas­mányos formában népszerűsítő, oldott tanulmány? Bármilyen hi­hetetlennek is tűnik: így mind­ez együtt! S éppen ez a műfaji sokrétűség, szinesség teszi a kö­tetet annyira megkapóvá. az igé­nyes olvasó számára értékessé. Miről is, szól hát ez az érdekes kiadvány? Egy negyedszázados régészeti leletmentő tevékenység­ről, s a huszadik század egyik legértékesebb, a középkorról so­kat eláruló anyaggyűjtés munká­latairól. A huszonöt esztendő fá­radságos ásatásai következtében előkerült több mint félezer nyír­fakéreg rendkívül becses tudo­mányos értéket jelent. Ezeknek a megmaradt, máig is jól olvasha­tó írott szövegei a történészek­nek, nyelvészeknek éppen úgy segítségül, forrásként szolgálhat, mint mondjuk a jogtörténészek­nek vagy ‘a gazdaságtörténet ku­tatóinak. Nem is beszélve a mű­velődéstörténet gazdagításairóL A fa-, vas-, réz-, ólom-, valamint a bőr-, csont-, kő- és üvegtár­gyak mellett egyre-másra kerül­tek elő a földből a több évszá­zados — néha csaknem ezeréves — nyírfakérgek, egy valamikori társadalmi létezés beszédes bizo­nyítékaiként. Ezekre a fakérgek­re rákarcolták, rávésték — akko­ri szokás szerint — a szövegeket. A korabeli, eddig kevésbé ismert, széles körű írásbeliség termékei rendkívüli mértékben gazdagít­ják a tudományt. Vannak az elő­került emlékek között végrende­letek, adósjegyzékek, panaszok, zálogszerződések, bírósági jegyző­könyvek, egyszerű levelek stb. Valamennyi beszédesen árulko­dik Novgorod egykori társadalmi helyzetéről, gazdálkodásáról, a népélet, a kultúra tényeiről. A szovjet és a magyar könyv­kiadás összefogásának, az ilyen jellegű közös tevékenység hasz­nosságának újabb bizonyítéka ez a szép kiállítású/ tartalmas kö­tet. Varga Mihály • Ei a szép ikon is előkerült az ásatások során. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents