Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. április 25. A PÁRTALAPSZERVEZETEK ÉLETÉBŐL Bevált módszer a pártépítésben • Az ország legjobb gépjármű-villamossági műszerész szakmunkás, tanulóinak egy csoportja a 9-es számú Volán Vállalat tanműhelyében. Közülük többen már a tanév befejezése előtt fölszabadultak. (Pásztor Zoltán felvétele) Kissé eltűnődött Sajdik Sándor, az MMG-Automatika Művek kecskeméti vezérléstechnikai gyára pártalapszervezetének titkára, amikor a pártépítés módszereiről kérdeztem. Nem ok nélkül, hiszen 1975-ben mindössze hét párttag volt a gyárban, s ma már ötvenhárom kommunista négy pártcsoportban, s öt KlSZ-alap- szervezet, több mint száz taggal végzi ezt a munkát. — Módszerünk nem új, inkább régi, de mégis ragaszkodunk hozzá, hiszen bevált. Három évvel ezelőtt a gyár KlSZ-bizottsága egy pártépítési listát adott az alapszervezet vezetőségének, amelyen akkor tizennégy név szerepelt. Olyan KISZ-tagok nevét tüntették fel ezen, akik párttagok akartak lenni, s ebben a szándékukban támogatta őket a KISZ- bizottság, ugyanis a KlSZ-alap- szervezetektoen ezek a fiatalok igazán kiváló munkát végeztek. Akkor, 1978-ban öt párttagot vettünk fel, ebből négyet a KISZ javaslatára. Az ezt követő esztendőben hasonló volt a felvettek aránya. A múlt évben azt a módszert tovább bővítették. A pártalap- szervezet vezetősége lehetőséget biztosított a szakszervezeti bizottságnak arra, hogy javaslatot tegyen a párttag-felvételre. — Ma már két forrásból: a KISZ-ből és a szakszervezetből táplálkozik a párttaggá ajánlás, de természetesen javasolnak a pártbizalmiak, vagy a vezetőségi tagok, olykor a jelöltek személyesen engem keresnek fel. Korábban úgy véltük, hogy évenként elég, ha öt kommunistával bővítjük a pártalapszervezet létszámát, de ez a múlt évben másként alakult. A KISZ öt fiatalt, a szakszervezet pedig kettőt ajánA gazdaságos tej- és hústermelés egyik alapvető feltétele, hogy a felhasznált abrak- és tömegtakarmány összetevőit mekkora költséggel állíthatják elő, illetve szerezhetik be az üzemek. A fajlagos abrakfelhasználásra már elég régen megállapították a normatívákat. Ezek időnként csök- Ic^ppgk, ahogy a takarmányozást egyre tudományosabb alapok segítségével végzik ä szakemberek. Bács-Kiskun megye mezőgazda- sági üzemeiben tavaly összesen 27 ezer 300 tehén „termelt”. A tehenenként! átlagos tejtermelés 3932 liter volt. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által megállapított fajlagos abrak- íelhasználási norma, 0,4 kilogramm egy liter tej termeléséhez. Ez a szám Bács-Kiskun megye tejelő szarvasmarhát tartó üzemeiben átlag 0,38 kilogramm, ami igen jó eredménynek számít. Sőt az előző évhez viszonyítva ez az érték relatívan emelkedett is. hiszen az állami gazdaságokban 20, a szövetkezetekben 290 literrel nőtt egy év alatt az átlag tejtermelés azonos abrakfelhasználás mellett. Az abrakfelhasználás csökkenése jelentős anyagi megtakarítást jelent a szarvasmarhatelepeken. Ennek érdekében vezetnek be újításokat is. Így a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetben saját készítésű önetetőikbe az abrakhoz egy centiméteresre szecskázott lucernát kevernek. Így a sok energiával előállított lucernaliszt helyett a kevésbé energia- igényes lucernaszecskát használják, ami jelentős költségmegtakarítást jelent. A Bács-Kiskun megyei Takarmányozási és Állattelott. Ezek a felvételüket kérők vagy szocialistabrigád-vezetök, vagy KISZ-aktivisták, vagy éppen szakszervezeti tisztségviselők voltak. A pártalapszervezet erejét az mutatja, hogy 1979-től három törlést is megszavazott a taggyűlés. Mindhárman kiléptek a vállalattól, s nem jelentkeztek át más alapszervezetbe. Hozzá kell tenni, hogy ezek nem a fiatalok közül kerültek ki. Az életkor, a gyár dolgozóinak átlagéletkora 29—30 év, a pártalapszervezetnél ez 33 évre tehető. — Pártalapszervezetünk minden vonatkozásban fiatalnak tekinthető, s úgy vélem, ez jó jel. A fiatalokban erősödik a bizalom a párt politikája iránt, amely visszahat a KISZ-, de egyben a pártmunkára is. A fiataljaink zömének ugyanis azt a pártfeladatot adtuk, hogy dolgozzanak továbbra is a fiatalok körében. Visszatérve a pártépítésre, azt tudom mondani, hogy az új párttagok zöme fizikai, kisebb hányada pedig műszaki munkakörben dolgozik. Hogy mi vonzza a fiatalokat a párthoz? Három tényezőt tudnék ezzel kapcsolatban felsorakoztatni. Kötődés a munkás- osztályhoz, családi tradíció — hiszen ezek munkások gyermekeiből lettek értelmiségiek vagy fizikai dolgozók —, s a fiatal műszakiak a főiskoláról már olyan marxista ismeretekkel érkeznek hozzánk, hogy önként jelentkeznek. Szorosan összefügg a pártépítés és a pártmegbízatások teljesítése. A kommunisták — s ezt az alapszervezetnél is fontosnak tartják — tegyenek valamit azért, amit önként vállaltak. — Azt tartjuk, hogy egy-egy kommunistának egy pártmegbízanyésztésl Felügyelőség szakemberei 1980-ban 45 állattartó telepet vizsgáltak meg. Felhívták a figyelmet a melléktermék-felhasználás lehetőségeire, a telepek technikai felszereltségének hiányosságaira. így elérték, hogy az idén már csak 35 telepen kell e vizsgálatot lefolytatniuk a meghatározott norma túllépése miatt. A húshasznú szarvasmarhaállomány abrakfelhasználási normái hiányosak. A különböző korcsoportokban nem határoztak meg ilyen számokat. Ennek ellenére a felügyelőség széles körű felmérést végzett, illetve végez a kétszázasnál nagyobb húshasznú állományokban. A megyében 15 mezőgazdasági nagyüzemben nem sokkal kevesebb, mint 7900 hústehén van. Ezekben a fajlagos fel- használás átlag 1,75 kilogramm abrak egy kilogramm választott borjúhús előállításához. Az állományok közti eltérés azonban óriási. A kunadacsi Barátság Termelőszövetkezetben például ez az érték 8,88 kilogramm. Kunpeszéren a Parasztbecsület Tsz-nél 8, Orgoványon a Sallai Tsz-ben 6,71 kilogramm. E három gazdaságban a legkirívóbb az átlagtól való eltérés. Oka: a rendkívül sok borjú kiesése, a te- nyészselejtezés és a borjúelhullás magas százaléka. Itt is, de a többi húsmarhatartó gazdaságban is gondot jelent a legelők nem megfelelő használata, valamint a melléktermékek felhasználásának gyakori elhanyagolása. Bár a mutatók számszakilag javultak, korántsincs minden rendben. Ugyanis e megállapított normák nem minden esetben fejezik ki a valóságos állapotokat. Egy tása legyen, de azt maradéktalanul teljesítse. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a mi alapszervezetünk ötvenhárom tagjából ötvenkettő konkrét pártmegbízatást teljesít. Akad, aki a szak- szervezetben, a KISZ-ben, a munkásőrségben, az információs hálózatban, a Vöröskeresztnél fejti ki tevékenységét. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nálunk sok a felsőfokú pártiskolát végzettek száma. Ok a propagandistáink, nálunk minden pártoktatási főtanát meg lehet valósítani, hiszen rendelkezünk előadókkal. A múlt évben például öten iratkoztak be a marxista egyetemre, de ebben az évben tíz jelentkezési lapot adtam ki. A pártmegbízatások teljesítése, számonkérése az év végi beszámoló taggyűlések előtt történik, mégpedig pártcsoport-értekezle- teken. Itt személy szerint értékelik a munkát, a tevékenységet. Mint a beszámoló taggyűlésen kitűnt, a múlt évben igazán nem lehetett panasz egyetlen kommunistára sem. — Ez évi pártépítési tervünkben hét felvétel szerepelt, amelyből ötöt a városi pártbizottság jóváhagyott. A jelöltek közül egyet már a taggyűlés jóváhagyott, de úgy tűnik, hogy még öt kommunistát felveszünk az alapszervezetbe. Már 1982-re dolgozunk e vonatkozásban, hiszen a KISZ-fiatalok közül akadnak olyanok, akik jövőre párttagként jönnek számításba. A gyár fejlődése a jövőt illetően biztató. A pártalapszervezet, a kommunisták sem akarnak lemaradni, s talán jövőre már több pártalapszervezet dolgozhat a gyárban. Gémes Gábor kilogramm abrak nem mindig ugyanannyi, mint egy esetleg más helyen megtermelt, vagy összeállított ugyanilyen súlyú. A koncentrált intenzív tápok beltartal- mi értéke jóval magasabb, mint a hagyományos üzemi abrakoké. Persze ez a különbség az árukban is felfedezhető. Néhány év múlva valószínű, technikai" felkészültségben és „látásmódban is, eljutunk odáig, hogy nem a ' „kilogramm- szemléletet” tartjuk szem előtt. A megyében már ma is rendelkezésére állnak az üzemeknek a takarmányvizsgáló laboratóriumok. Szinte minden mennyiségű vizsgálati anyagot képesek rövid időn belül feldolgozni. Még egy komoly gondra bukkantak az állattenyésztési felügyelőség felmérői. A megye nyolcvan szakosított állattartó telepén — szarvasmarha-, sertés-, juhtelepeken — mindössze tizennyolc főállású, megfelelő képzettségű takarmánygazdálkodó előadó dolgozik. Természetesen a többi állomány takarmányozását is figyelemmel kísérik az éppen illetékes gazdasági szakemberek, csakhogy érthetően, nekik nem elsőrangú munkájuk ez. Nem hiába mondják, hogy egy vállalkozás sikeréhez nagymértékben hozzájárul, hogy milyen a könyvelése. Ugyancsak a felmérések során derült ki, hogy néha a nagyon jól mutató számok, átlagok „kozmetikázva” vannak: Azzal, hogy a felméréseket kiterjesztették a szarvasmarha-állomány valamennyi korcsoportjára, e lehetőségek nagymértékben csökkentek, azaz a valós értéket tükrözik a számoszlopok. G. E. Verseny után — ballagás előtt Még javában tart a tanév. Sőt, egyre inkább a hajrájához érkezik. Befejeződtek, majd rövidesen véget érnek a különböző műveltségi, anyanyelvi vetélkedők. Minden erőt a tanulásra lehet — és kell — fordítani. Ebben az időszakban vannak néhányan, akik már jóval a hagyományos ballagás előtt búcsút mondtak az alma maternek. Egy ideig még bejártak az iskolába, aztán kézhez kapták a munkakönyvüket és dolgozni kezdtek. De nem valamiféle büntetésből! Ellenkezőleg. Megszerezték a jogot arra, hogy a társaiknál hamarább tegyék le a tollat és ceruzát. Nem csekélység Gondos felkészüléssel, megalapozott tudással váltották meg az átlagosnál korábbi belépőjüket az üzemekbe. Közéjük tartoznak azok. akik a „Szakma Kiváló Tanulója” országos verseny kecskeméti és szabadszállási döntőin érték el helyezést és azok is, akik másutt szerepeltek kiemelkedően. Így tett szakmunkásvizsgát például Nyúl Jenő és Szűcs Tamás gépjármű-villamossági műszerész vagy Sípos Zoltán szerszámkészítő, aki a Szovjetunióval kapcsolatos országos szintű vetélkedőn is egyik erőssége volt a 623-as számú Ipari Szakmunkásképző In. tézet csapatának. Sokáig emlékezetesek maradnak például azok a percek, amikor a gyakorlati verseny színhelyéül kijelölt tanműhelyben Rigó István, a 9-es számú Volán Vál- lalat igazgatója köszöntötte az ország minden megyéjét — köztük Bács-Kiskunt — képviselő tanulókat. Miközben a mondatokat hallgatták, néhányan már a satuk “és szerszámkollekciók mellé állított szakrajzok feladatait próbálták leolvasni. Ezek egyébként nem tartoztak a hét lakattal őrzött titkok közé: az iskolák előre megkapták, hogy könnyebb legyen a fölkészülés. A rövidebb normaidejű fémipari munkák úján műszeres- vizsgálatok következtek. Á döntő a nainőség! -r adták ki a jelszót. Generátorok vártak nagyjavításra, ugyanazokkal a hibákkal. Ott voltak a szakoktatók — beavatkozásra készen, a tolópados méréseknél még segíthettek is. A balesetvédelmi felelősséget jelzi, hogy egyetlen figyelmetlen mozdulat zúzódást, törést vagy égési sérülést okozhatott volna. A döntő nap biztonságtechnikai szempontból eseménytelenül telt el. Nem így a továbbiakra nézve. Az ország legjobb szakmunkásjelöltjei közé kerülni akkor sem csekélység, ha éppen nem sikerült dobogós helyet szerezni. — Az autóvillamossági műszerészek szakmájában, akárcsak általában a javítóiparban, egyre döntőbbek a diagnosztikai vizsgálatok — állapította meg Götler Károly, a versenybizottság elnöke. — Nem annyira a szét- és összeszerelések, alkatrészcserék, mint inkább a különböző mérőműszerek használata és a hibamegállapítás pontossága minősíti a felkészültséget. Ez pedig feltételezi a gondolkodást, az elemzési és következtetési, az igazi feladat- megoldó képességeket. Az országos döntőn nagyon komolyan vették a versenyt a fiatalok. Szinte a legkisebb, váratlanul felvetődő problémába is beleizzadtak, any- nyira közel jutottak sülhöz, hogy az elsők között végezzenek. — Nagyon fontos szerepet játszanak az előkészítések — egészíti ki a helyzetképet Tóth László, a kecskeméti 623-as szakmunkásképző intézet igazgatója. — A szakmai versenyek tömeg- mozgalom jellegűvé váltak. Több mint százötven harmadéves tanulónk — tehát minden második — elindult a vetélkedőkön. A legjobbak jutottak tovább a megyei és végül az országos szintig. Már korábban is rendeztünk döntőt például a hegesztő és fodrász szakmákban. Mégis, sok gondot kellett elhárítaniuk a szervezőknek — elsősorban Cseh Sándor gyakorlati oktatásvezetőnek —, hogy időre beszerezzék a legkülönbözőbb méretű csavarkulcsokat, reszelőket, a generátorokat, mérőműszereket. S a váratlan helyzetekre gondolva, tartalékról is kellett gondoskodni. A legjobbak ürügyén Az eredmény közismert, annak idején megjelent a lapunkban is. Azóta már munkába álltak azok, akik a helyezésük mellé szakmunkásbizonyítványt szereztek — hónapokkal a tanév befejezése előtt. Elhelyezkedtek a Volán javítóműhelyében, különféle üzemekben. De nem is ezért emlékeztetünk a Szakma Kiváló Ta- htulőjai'Címért' >föíyó versfenyékte. Sokkal inkább1 azért, mert3 az önmaguk — esetleg egyedinek tűnő — esetén túl általánosabb tanulságokat sugallnak. Például azt, hogy elvesztette talaját a régi nézet: „ha semmi másra nem vagy alkalmas, akkor inasnak adlak”. Éppen az alkalmasságot kellene következetesebben és nyilvánvalóbban mérni. Mert az általános iskolai bizonyítványok korántsem nyújtanak megbízható képet a fiatalokról. Ezt a véleményt egyébként nem csak a szakmunkásképző intézeti tanárok, szakoktatók és vállalati ve-, zetők, szakmunkások vallják, hanem az általános iskolai pedagógusok jó része sem tagadja. Az osztályzatok sok mindenről árulkodnak. de a gyakorlati érzékről, manuális képességekről a legkevésbé. Márpedig a nyolcadikosok döntő többsége szakmunkásképző intézetekben és szakközépiskolákban tanul tovább. Elvileg tehát növekszik az írásos jellemzések szerepe. Jómagam is tudok olyan mérnöki végzettségű vállalati igazgatóról, aki nyolcadikos korában a bukás szélén egyensúlyozott, mert minden idejét lekötötte a barkácsolási, szerelési szenvedélye. Igazán csak később kezdett tanulni, amikor rászorult, és belátta a szükségességét. Természetesen jó lenne, ha ezt az időpontot minél korábbra lehetne szorítani, amiben legnagyobb szerepe a családi környezetnek, példának és ösztönzésnek van. Értéket teremtenek Mások azt teszik szóvá, hogy olyanokat is átenged az általános iskola, akik a kettes átlagot sem érik el. Ilyen esetekben a szakmunkásképző intézetek pótolják a hiányokat az úgynevezett szint- rehozással, korrepetálásokkal. A tanárok a kötelező óraszámon túl is foglalkoznak a növendékekkel. És csodák csodája: egy éven belül már négy-ötszázezer forintos gépeket lehet rájuk bízni, alkatrészeket gyártanak a megrendelő üzemnek, kiegészítve az iskolai költségvetést. Nem használ a szakmunkás- képzés színvonalának az erőltetett vállalati toborzás, amikor - a leggyöngébbeknek is fűt-fát ígérnek, csak meglegyen a létszám. Ezzel ellentétes véglet, amikor túlzott merevségű keretszámok gátolják, hogy ki-ki a képességeinek legmegfelelőbb szakmát tanulhassa. Érdemes lenne nagyobb lehetőséget adni a természetes ki- válogatódásnak. A felvételi bizottságoknak — ahol van ilyenrm-H meg; ikelL küzdeniük a különböző .-.családi, társas' összefonódások - tolóerejével, és tisztán látják azt is, hogy bizonyos esetekben „fölerősített” bizonyítványokkal érkeznek a jelöltek. Nem jó ez nekik sem, mert rövidesen kiderül, hogy a jegymanipulálások azoknak ártanak a legtöbbet, akiknek „használni” akartak. Mégpedig azért, mert becsapják őket a saját képességeikről kiállított, jóakaratú hamisítással. Ennél már csak az rosszabb, amikor úgy bocsátja útjára a család a gyermekét: „húzd ki ezt a három évet, aztán majd gondoskodunk rólad.” Ki tanulná ilyen esetben teljes erőbedobással a szakmát? Hátráltatja a kibontakozást az is, hogy a produktív, gyakorlati képességeket a közvéleményünk még jóval az értékte-r remtő szerepe alá becsüli. Mindezzel együtt a végzős szakmunkástanulóknak és a felszabadult társaiknak is érdemes megszívlelni azokat a szavakat, amelyek a legjobbak versenyén hangzottak el. Rigó István igazgató mondta: — Képezzék magukat tovább, ne álljanak meg a jelenlegi szinten! Hasznos útravaló. Halász Ferenc Javultak az abrakfelhasználás mutatói ACÉLTORONY PÁKOZDON • Kiss János a Ív-antennákat ellenőrzi az acéltorony tetején. Pákozdon Kiss János, a VIDEOTON elektroműszerésze egy harminc méter magas acéloszlopot épített. Az oszlop tetején elhelyezett antennákkal a környező országok mintegy tíz televízióadóját tudja rendszeresen, élvezhető minőségben „fogni", Nem ritka a nagy távolságú vétel sem. Nemrégiben spanyol, angol, svéd és afrikai tv-adóállomá- sok azonosítása is sikerrel járt. • Az antennákat a lakásból lehet adóirányba forgatni. (MTI-fotó: Tóth Gyula (elvételei — KS) Értesítjük megrendelőinket, hogy Kecskeméten a Petőfi Sándor utcai és széchenyivárosi szalonjainkban a tisztításra leadott felsőruhákon az alábbi iavftási munkák elvégzését vállaljuk: Koptatócsere Ujjabéléscsere Nadrágzsebjavítás Húzózárcsere Feslésjavitás Gomblyukjavítás A vállalási határidőre vonatkozóan a felvevők adnak felvilágosítást. Reméljük, hogy új szolgáltatásunkkal megkönnyítjük ezzel kapcsolatos gondjaikat. k«e»k«méll ruvesz • -724 ÉSZREVÉTELEK A SZAKMAVÁLASZTÁSRÓL Döntőből a munkába