Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-25 / 96. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. április 25. A PÁRTALAPSZERVEZETEK ÉLETÉBŐL Bevált módszer a pártépítésben • Az ország legjobb gépjármű-villamossági műszerész szakmunkás, tanulóinak egy csoportja a 9-es számú Volán Vállalat tanműhelyében. Közülük többen már a tanév befejezése előtt fölszabadultak. (Pásztor Zoltán felvétele) Kissé eltűnődött Sajdik Sán­dor, az MMG-Automatika Művek kecskeméti vezérléstechnikai gyá­ra pártalapszervezetének titkára, amikor a pártépítés módszereiről kérdeztem. Nem ok nélkül, hi­szen 1975-ben mindössze hét párttag volt a gyárban, s ma már ötvenhárom kommunista négy pártcsoportban, s öt KlSZ-alap- szervezet, több mint száz taggal végzi ezt a munkát. — Módszerünk nem új, inkább régi, de mégis ragaszkodunk hoz­zá, hiszen bevált. Három évvel ezelőtt a gyár KlSZ-bizottsága egy pártépítési listát adott az alapszervezet vezetőségének, amelyen akkor tizennégy név sze­repelt. Olyan KISZ-tagok nevét tüntették fel ezen, akik párttagok akartak lenni, s ebben a szán­dékukban támogatta őket a KISZ- bizottság, ugyanis a KlSZ-alap- szervezetektoen ezek a fiatalok igazán kiváló munkát végeztek. Akkor, 1978-ban öt párttagot vet­tünk fel, ebből négyet a KISZ javaslatára. Az ezt követő esz­tendőben hasonló volt a felvettek aránya. A múlt évben azt a módszert tovább bővítették. A pártalap- szervezet vezetősége lehetőséget biztosított a szakszervezeti bizott­ságnak arra, hogy javaslatot te­gyen a párttag-felvételre. — Ma már két forrásból: a KISZ-ből és a szakszervezetből táplálkozik a párttaggá ajánlás, de természetesen javasolnak a pártbizalmiak, vagy a vezetőségi tagok, olykor a jelöltek személye­sen engem keresnek fel. Koráb­ban úgy véltük, hogy évenként elég, ha öt kommunistával bővít­jük a pártalapszervezet létszá­mát, de ez a múlt évben más­ként alakult. A KISZ öt fiatalt, a szakszervezet pedig kettőt aján­A gazdaságos tej- és hústerme­lés egyik alapvető feltétele, hogy a felhasznált abrak- és tömegta­karmány összetevőit mekkora költséggel állíthatják elő, illetve szerezhetik be az üzemek. A faj­lagos abrakfelhasználásra már elég régen megállapították a nor­matívákat. Ezek időnként csök- Ic^ppgk, ahogy a takarmányozást egyre tudományosabb alapok se­gítségével végzik ä szakemberek. Bács-Kiskun megye mezőgazda- sági üzemeiben tavaly összesen 27 ezer 300 tehén „termelt”. A tehe­nenként! átlagos tejtermelés 3932 liter volt. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ál­tal megállapított fajlagos abrak- íelhasználási norma, 0,4 kilo­gramm egy liter tej termeléséhez. Ez a szám Bács-Kiskun megye tejelő szarvasmarhát tartó üze­meiben átlag 0,38 kilogramm, ami igen jó eredménynek számít. Sőt az előző évhez viszonyítva ez az érték relatívan emelkedett is. hi­szen az állami gazdaságokban 20, a szövetkezetekben 290 literrel nőtt egy év alatt az átlag tejterme­lés azonos abrakfelhasználás mel­lett. Az abrakfelhasználás csökke­nése jelentős anyagi megtakarí­tást jelent a szarvasmarhatelepe­ken. Ennek érdekében vezetnek be újításokat is. Így a kiskunfél­egyházi Lenin Termelőszövetke­zetben saját készítésű önetetőikbe az abrakhoz egy centiméteresre szecskázott lucernát kevernek. Így a sok energiával előállított lucer­naliszt helyett a kevésbé energia- igényes lucernaszecskát használ­ják, ami jelentős költségmegtaka­rítást jelent. A Bács-Kiskun me­gyei Takarmányozási és Állatte­lott. Ezek a felvételüket kérők vagy szocialistabrigád-vezetök, vagy KISZ-aktivisták, vagy ép­pen szakszervezeti tisztségviselők voltak. A pártalapszervezet erejét az mutatja, hogy 1979-től három tör­lést is megszavazott a taggyűlés. Mindhárman kiléptek a vállalat­tól, s nem jelentkeztek át más alapszervezetbe. Hozzá kell tenni, hogy ezek nem a fiatalok közül kerültek ki. Az életkor, a gyár dolgozóinak átlagéletkora 29—30 év, a pártalapszervezetnél ez 33 évre tehető. — Pártalapszervezetünk min­den vonatkozásban fiatalnak te­kinthető, s úgy vélem, ez jó jel. A fiatalokban erősödik a bizalom a párt politikája iránt, amely visszahat a KISZ-, de egyben a pártmunkára is. A fiataljaink zö­mének ugyanis azt a pártfelada­tot adtuk, hogy dolgozzanak to­vábbra is a fiatalok körében. Visszatérve a pártépítésre, azt tu­dom mondani, hogy az új párt­tagok zöme fizikai, kisebb hánya­da pedig műszaki munkakörben dolgozik. Hogy mi vonzza a fia­talokat a párthoz? Három ténye­zőt tudnék ezzel kapcsolatban fel­sorakoztatni. Kötődés a munkás- osztályhoz, családi tradíció — hi­szen ezek munkások gyermekei­ből lettek értelmiségiek vagy fi­zikai dolgozók —, s a fiatal mű­szakiak a főiskoláról már olyan marxista ismeretekkel érkeznek hozzánk, hogy önként jelentkez­nek. Szorosan összefügg a pártépí­tés és a pártmegbízatások telje­sítése. A kommunisták — s ezt az alapszervezetnél is fontosnak tartják — tegyenek valamit azért, amit önként vállaltak. — Azt tartjuk, hogy egy-egy kommunistának egy pártmegbíza­nyésztésl Felügyelőség szakembe­rei 1980-ban 45 állattartó telepet vizsgáltak meg. Felhívták a fi­gyelmet a melléktermék-felhasz­nálás lehetőségeire, a telepek technikai felszereltségének hiá­nyosságaira. így elérték, hogy az idén már csak 35 telepen kell e vizsgálatot lefolytatniuk a meg­határozott norma túllépése miatt. A húshasznú szarvasmarha­állomány abrakfelhasználási nor­mái hiányosak. A különböző kor­csoportokban nem határoztak meg ilyen számokat. Ennek ellenére a felügyelőség széles körű felmé­rést végzett, illetve végez a két­százasnál nagyobb húshasznú ál­lományokban. A megyében 15 mezőgazdasági nagyüzemben nem sokkal kevesebb, mint 7900 húste­hén van. Ezekben a fajlagos fel- használás átlag 1,75 kilogramm abrak egy kilogramm választott borjúhús előállításához. Az állományok közti eltérés azonban óriási. A kunadacsi Ba­rátság Termelőszövetkezetben például ez az érték 8,88 kilo­gramm. Kunpeszéren a Paraszt­becsület Tsz-nél 8, Orgoványon a Sallai Tsz-ben 6,71 kilogramm. E három gazdaságban a legkirívóbb az átlagtól való eltérés. Oka: a rendkívül sok borjú kiesése, a te- nyészselejtezés és a borjúelhullás magas százaléka. Itt is, de a töb­bi húsmarhatartó gazdaságban is gondot jelent a legelők nem meg­felelő használata, valamint a mel­léktermékek felhasználásának gyakori elhanyagolása. Bár a mutatók számszakilag ja­vultak, korántsincs minden rend­ben. Ugyanis e megállapított nor­mák nem minden esetben fejezik ki a valóságos állapotokat. Egy tása legyen, de azt maradéktalanul teljesítse. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a mi alapszerve­zetünk ötvenhárom tagjából öt­venkettő konkrét pártmegbíza­tást teljesít. Akad, aki a szak- szervezetben, a KISZ-ben, a mun­kásőrségben, az információs há­lózatban, a Vöröskeresztnél fejti ki tevékenységét. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nálunk sok a felsőfokú pártiskolát vég­zettek száma. Ok a propagandis­táink, nálunk minden pártoktatá­si főtanát meg lehet valósítani, hiszen rendelkezünk előadókkal. A múlt évben például öten irat­koztak be a marxista egyetemre, de ebben az évben tíz jelentke­zési lapot adtam ki. A pártmegbízatások teljesítése, számonkérése az év végi beszá­moló taggyűlések előtt történik, mégpedig pártcsoport-értekezle- teken. Itt személy szerint értéke­lik a munkát, a tevékenységet. Mint a beszámoló taggyűlésen kitűnt, a múlt évben igazán nem lehetett panasz egyetlen kommu­nistára sem. — Ez évi pártépítési tervünk­ben hét felvétel szerepelt, amely­ből ötöt a városi pártbizottság jóváhagyott. A jelöltek közül egyet már a taggyűlés jóváha­gyott, de úgy tűnik, hogy még öt kommunistát felveszünk az alap­szervezetbe. Már 1982-re dolgo­zunk e vonatkozásban, hiszen a KISZ-fiatalok közül akadnak olyanok, akik jövőre párttagként jönnek számításba. A gyár fejlődése a jövőt ille­tően biztató. A pártalapszervezet, a kommunisták sem akarnak le­maradni, s talán jövőre már több pártalapszervezet dolgozhat a gyárban. Gémes Gábor kilogramm abrak nem mindig ugyanannyi, mint egy esetleg más helyen megtermelt, vagy össze­állított ugyanilyen súlyú. A kon­centrált intenzív tápok beltartal- mi értéke jóval magasabb, mint a hagyományos üzemi abrakoké. Persze ez a különbség az árukban is felfedezhető. Néhány év múlva valószínű, technikai" felkészültség­ben és „látásmódban is, eljutunk odáig, hogy nem a ' „kilogramm- szemléletet” tartjuk szem előtt. A megyében már ma is rendelke­zésére állnak az üzemeknek a takarmányvizsgáló laboratóriu­mok. Szinte minden mennyiségű vizsgálati anyagot képesek rövid időn belül feldolgozni. Még egy komoly gondra buk­kantak az állattenyésztési fel­ügyelőség felmérői. A megye nyolcvan szakosított állattartó te­lepén — szarvasmarha-, sertés-, juhtelepeken — mindössze tizen­nyolc főállású, megfelelő képzett­ségű takarmánygazdálkodó elő­adó dolgozik. Természetesen a többi állomány takarmányozását is figyelemmel kísérik az éppen illetékes gazdasági szakemberek, csakhogy érthetően, nekik nem elsőrangú munkájuk ez. Nem hiába mondják, hogy egy vállalkozás sikeréhez nagymér­tékben hozzájárul, hogy milyen a könyvelése. Ugyancsak a felmé­rések során derült ki, hogy néha a nagyon jól mutató számok, át­lagok „kozmetikázva” vannak: Az­zal, hogy a felméréseket kiterjesz­tették a szarvasmarha-állomány valamennyi korcsoportjára, e le­hetőségek nagymértékben csök­kentek, azaz a valós értéket tük­rözik a számoszlopok. G. E. Verseny után — ballagás előtt Még javában tart a tanév. Sőt, egyre inkább a hajrájához érke­zik. Befejeződtek, majd rövidesen véget érnek a különböző művelt­ségi, anyanyelvi vetélkedők. Min­den erőt a tanulásra lehet — és kell — fordítani. Ebben az időszakban vannak néhányan, akik már jóval a ha­gyományos ballagás előtt búcsút mondtak az alma maternek. Egy ideig még bejártak az iskolába, aztán kézhez kapták a munka­könyvüket és dolgozni kezdtek. De nem valamiféle büntetésből! Ellenkezőleg. Megszerezték a jo­got arra, hogy a társaiknál hama­rább tegyék le a tollat és ceruzát. Nem csekélység Gondos felkészüléssel, meg­alapozott tudással váltották meg az átlagosnál korábbi belépőjü­ket az üzemekbe. Közéjük tartoz­nak azok. akik a „Szakma Kiváló Tanulója” országos verseny kecs­keméti és szabadszállási döntőin érték el helyezést és azok is, akik másutt szerepeltek kiemelkedően. Így tett szakmunkásvizsgát pél­dául Nyúl Jenő és Szűcs Tamás gépjármű-villamossági műszerész vagy Sípos Zoltán szerszámkészí­tő, aki a Szovjetunióval kapcso­latos országos szintű vetélkedőn is egyik erőssége volt a 623-as számú Ipari Szakmunkásképző In. tézet csapatának. Sokáig emlékezetesek marad­nak például azok a percek, ami­kor a gyakorlati verseny színhe­lyéül kijelölt tanműhelyben Rigó István, a 9-es számú Volán Vál- lalat igazgatója köszöntötte az ország minden megyéjét — köz­tük Bács-Kiskunt — képviselő tanulókat. Miközben a mondatokat hall­gatták, néhányan már a satuk “és szerszámkollekciók mellé állí­tott szakrajzok feladatait próbál­ták leolvasni. Ezek egyébként nem tartoztak a hét lakattal őr­zött titkok közé: az iskolák előre megkapták, hogy könnyebb le­gyen a fölkészülés. A rövidebb normaidejű fémipari munkák úján műszeres- vizsgálatok követ­keztek. Á döntő a nainőség! -r ad­ták ki a jelszót. Generátorok vár­tak nagyjavításra, ugyanazokkal a hibákkal. Ott voltak a szakok­tatók — beavatkozásra készen, a tolópados méréseknél még segít­hettek is. A balesetvédelmi fele­lősséget jelzi, hogy egyetlen fi­gyelmetlen mozdulat zúzódást, törést vagy égési sérülést okozha­tott volna. A döntő nap biztonságtechnikai szempontból eseménytelenül telt el. Nem így a továbbiakra nézve. Az ország legjobb szakmunkás­jelöltjei közé kerülni akkor sem csekélység, ha éppen nem sike­rült dobogós helyet szerezni. — Az autóvillamossági műsze­részek szakmájában, akárcsak ál­talában a javítóiparban, egyre döntőbbek a diagnosztikai vizs­gálatok — állapította meg Götler Károly, a versenybizottság elnö­ke. — Nem annyira a szét- és összeszerelések, alkatrészcserék, mint inkább a különböző mérő­műszerek használata és a hiba­megállapítás pontossága minősíti a felkészültséget. Ez pedig felté­telezi a gondolkodást, az elemzési és következtetési, az igazi feladat- megoldó képességeket. Az orszá­gos döntőn nagyon komolyan vet­ték a versenyt a fiatalok. Szinte a legkisebb, váratlanul felvetődő problémába is beleizzadtak, any- nyira közel jutottak sülhöz, hogy az elsők között végezzenek. — Nagyon fontos szerepet ját­szanak az előkészítések — egé­szíti ki a helyzetképet Tóth László, a kecskeméti 623-as szak­munkásképző intézet igazgatója. — A szakmai versenyek tömeg- mozgalom jellegűvé váltak. Több mint százötven harmadéves tanu­lónk — tehát minden második — elindult a vetélkedőkön. A leg­jobbak jutottak tovább a megyei és végül az országos szintig. Már korábban is rendeztünk döntőt például a hegesztő és fodrász szakmákban. Mégis, sok gondot kellett elhárítaniuk a szervezők­nek — elsősorban Cseh Sándor gyakorlati oktatásvezetőnek —, hogy időre beszerezzék a legkü­lönbözőbb méretű csavarkulcso­kat, reszelőket, a generátorokat, mérőműszereket. S a váratlan helyzetekre gondolva, tartalékról is kellett gondoskodni. A legjobbak ürügyén Az eredmény közismert, annak idején megjelent a lapunkban is. Azóta már munkába álltak azok, akik a helyezésük mellé szak­munkásbizonyítványt szereztek — hónapokkal a tanév befejezése előtt. Elhelyezkedtek a Volán ja­vítóműhelyében, különféle üze­mekben. De nem is ezért emlé­keztetünk a Szakma Kiváló Ta- htulőjai'Címért' >föíyó versfenyékte. Sokkal inkább1 azért, mert3 az önmaguk — esetleg egyedinek tűnő — esetén túl általánosabb tanulságokat sugallnak. Például azt, hogy elvesztette talaját a régi nézet: „ha semmi másra nem vagy alkalmas, akkor inasnak ad­lak”. Éppen az alkalmasságot kellene következetesebben és nyilvánvalóbban mérni. Mert az általános iskolai bizonyítványok korántsem nyújtanak megbízható képet a fiatalokról. Ezt a véle­ményt egyébként nem csak a szakmunkásképző intézeti taná­rok, szakoktatók és vállalati ve-, zetők, szakmunkások vallják, ha­nem az általános iskolai pedagó­gusok jó része sem tagadja. Az osztályzatok sok mindenről árul­kodnak. de a gyakorlati érzékről, manuális képességekről a legke­vésbé. Márpedig a nyolcadikosok döntő többsége szakmunkásképző intézetekben és szakközépiskolák­ban tanul tovább. Elvileg tehát növekszik az írásos jellemzések szerepe. Jómagam is tudok olyan mér­nöki végzettségű vállalati igaz­gatóról, aki nyolcadikos korában a bukás szélén egyensúlyozott, mert minden idejét lekötötte a barkácsolási, szerelési szenvedé­lye. Igazán csak később kezdett tanulni, amikor rászorult, és be­látta a szükségességét. Természe­tesen jó lenne, ha ezt az időpon­tot minél korábbra lehetne szo­rítani, amiben legnagyobb szere­pe a családi környezetnek, pél­dának és ösztönzésnek van. Értéket teremtenek Mások azt teszik szóvá, hogy olyanokat is átenged az általános iskola, akik a kettes átlagot sem érik el. Ilyen esetekben a szak­munkásképző intézetek pótolják a hiányokat az úgynevezett szint- rehozással, korrepetálásokkal. A tanárok a kötelező óraszámon túl is foglalkoznak a növendékekkel. És csodák csodája: egy éven be­lül már négy-ötszázezer forintos gépeket lehet rájuk bízni, alkat­részeket gyártanak a megrendelő üzemnek, kiegészítve az iskolai költségvetést. Nem használ a szakmunkás- képzés színvonalának az erőlte­tett vállalati toborzás, amikor - a leggyöngébbeknek is fűt-fát ígér­nek, csak meglegyen a létszám. Ezzel ellentétes véglet, amikor túlzott merevségű keretszámok gátolják, hogy ki-ki a képességei­nek legmegfelelőbb szakmát ta­nulhassa. Érdemes lenne nagyobb lehetőséget adni a természetes ki- válogatódásnak. A felvételi bizottságoknak — ahol van ilyenrm-H meg; ikelL küz­deniük a különböző .-.családi, tár­sas' összefonódások - tolóerejével, és tisztán látják azt is, hogy bi­zonyos esetekben „fölerősített” bizonyítványokkal érkeznek a je­löltek. Nem jó ez nekik sem, mert rövidesen kiderül, hogy a jegy­manipulálások azoknak ártanak a legtöbbet, akiknek „használni” akartak. Mégpedig azért, mert be­csapják őket a saját képességeik­ről kiállított, jóakaratú hamisí­tással. Ennél már csak az rosszabb, amikor úgy bocsátja útjára a csa­lád a gyermekét: „húzd ki ezt a három évet, aztán majd gondos­kodunk rólad.” Ki tanulná ilyen esetben teljes erőbedobással a szakmát? Hátráltatja a kibonta­kozást az is, hogy a produktív, gyakorlati képességeket a közvé­leményünk még jóval az értékte-r remtő szerepe alá becsüli. Mindezzel együtt a végzős szak­munkástanulóknak és a felszaba­dult társaiknak is érdemes meg­szívlelni azokat a szavakat, ame­lyek a legjobbak versenyén hang­zottak el. Rigó István igazgató mondta: — Képezzék magukat tovább, ne álljanak meg a jelenlegi szin­ten! Hasznos útravaló. Halász Ferenc Javultak az abrakfelhasználás mutatói ACÉLTORONY PÁKOZDON • Kiss János a Ív-antennákat ellenőrzi az acéltorony tetején. Pákozdon Kiss János, a VIDEOTON elektroműsze­része egy har­minc méter magas acélosz­lopot épített. Az oszlop tete­jén elhelyezett antennákkal a környező or­szágok mintegy tíz televízió­adóját tudja rendszeresen, élvezhető mi­nőségben „fog­ni", Nem ritka a nagy távol­ságú vétel sem. Nemrégiben spanyol, angol, svéd és afrikai tv-adóállomá- sok azonosítá­sa is sikerrel járt. • Az antennákat a lakásból lehet adóirányba for­gatni. (MTI-fotó: Tóth Gyula (elvételei — KS) Értesítjük megrendelőinket, hogy Kecskeméten a Petőfi Sándor utcai és széchenyivárosi szalonjainkban a tisztításra leadott felsőruhákon az alábbi iavftási munkák elvégzését vállaljuk: Koptatócsere Ujjabéléscsere Nadrágzsebjavítás Húzózárcsere Feslésjavitás Gomblyukjavítás A vállalási határidőre vonatkozóan a felvevők adnak felvilágosítást. Reméljük, hogy új szolgáltatásunkkal megkönnyítjük ezzel kapcsolatos gondjaikat. k«e»k«méll ruvesz • -724 ÉSZREVÉTELEK A SZAKMAVÁLASZTÁSRÓL Döntőből a munkába

Next

/
Thumbnails
Contents