Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-24 / 95. szám

1981. április 24. • PETŐFI NÉPE • 5 Így is lehet, csak Így érdemes ÚTTÖRŐÉLET Solti táncosok Rövid létezést jósoltak a hetvenes évek közepén alakult soltl tánccsoportnak. Hiányoztak az éltető helyi hagyományok, a mutatós népviselet, a fiatalok közül sokan naponta vagy hetente Ingáztak Duna­újváros, Dunavecse, Kalocsa és a nagyközség között, a művelődési ház sem tartozott a legjobban felsze­reltek közé. Csupán a szándék éltette az első próbákon össze­gyűlt fiúkat, lányokat. Közösségre vágytak. Erre épí­tett Nyúl Margit, a csoport megteremtője, „me­nedzsere” és Wunsch László, a közeli gyárváros­ból hetente kétszer átránduló oktató. Jól számítottak. A sikeres föllépésekkel arány­ban nagyobbodott a támogatók kőre. Szívesen szerepeltek a he­lyi szövetkezetek közgyűlésein, nem kellett kétszer hívni őket nemzeti, társadalmi ünnepségek­re, ellátogattak a szomszéd köz­ségekbe. Joggal érezte magáénak minden soltl vállalat, gazdaság a csoportot. Kinyitották erszényü­ket, amikor a művelődési ház mostani igazgatója rendszeres évi támogatásért kereste föl a veze­tőket. A természetesen tisztán amatőr együttes működtetése sem két fillér. Nem adják ingyen a ruhát, pénzbe kerül a díszes szok­nyák, patyolatingek tisztítása, fi­zetni kell az oktatót. Összefogott a falu. Kapnak pénzt a Dunatejtől, a Mezőgép Vállalat gyáregységétől, a föld­művesszövetkezettől. Eredmény­nyel jártak az állati terméket földolgozó vállalatnál, a helyi ktsz-nél, a varrodánál. Mondani sem kell, hogy a tanácsi költség- vetésben is szerepel a szövetkezeti együttes. Sokait köszönhetnek a Szikra Termelőszövetkezetnek, de a másik két, közös gazdaság is hozzájárul kiadásaikhoz. Megyei szervezetek — MÉSZÖV, KI- SZÖV — is juttatnak kereteikből az életképes együttesnek. A nagyközségben külön-külön egy vállalat, gazdaság sem tudna ilyen csoportot működtetni. Ha összespórolnánk is a minimális százezret, akkor sem találnánk elég tehetséges táncost. Ez a Sol­ti gyakorlat követendő példa, összhangos művelődéspolitikai el­veinkkel. Persze a Duna menti nagyköz­ségiben sem tolakodtak a gazdál­kodó egységek: ,ymi is szeretnénk átutalni x ezer forintot, mi két­szer annyit”. Körlevelek, sőt he­lyi párt- és tanácsi ajánlások ön­magukban aligha fiadztak volna ennyi forintot. Meggyőző példák nyomán vált általánossá az a fölfogás, hogy illik segíteni a cso­portot, függetlenül attól, hogy el­sősorban a szövetkezetek a gaz­dái. Érdemes is, mert évről évre többen és jobban táncolnak az együttesben, egyre nagyobb a te­kintélyük.. Erről győződhetnek meg a na­pokban tartandó nyilvános „vizs­gára” ellátogatók, az ezüst minő­sítésű csoportot kedvelő Soltiak. Új számokat tanultak, így válto­zatosabbá vált műsoruk. Két ze­nekar is szerveződött. Akad elfog­laltságok, mert az utánpótlás is színpadra lép néha-néha. Így jó hangulatúnak ígérkezik a népdalos, néptáncos beszámoló. Megint várják volt — kiöregedett, elköltözött, gyereket nevelő — tagjaikat, a csoportban egymásra talált házaspárokat, öt fiú és öt lány esküvőjére voltak eddig hi­vatalosak. (Valamennyien ma is — remélhetően, boldog — frigy­ben élnek.) Őszre tervezik a ha­todik táncos-házasságot. Lám, ez az együttes nemcsak a különféle összejövetelekhez te­remt jó hangulatot, nemcsak a nemzeti vagyont őrzi a régi da­lok, táncok fenntartásával: a ré­gi fonók és hasonló alkalmak sze­repét is betölti. Tegyük szívünk­re a kezünket: már ezért megéri a nyolcesztendős együttes is tápo­lása. H. N. BÁCS-KISKUN MEGYE MŰEMLÉKEI A Kodály Intézet Esdekelve kérték 1709-foen a ferencrendi szerzet-főnököt a kecs­keméti katolikusok, hogy küld­jön papot, mert „árvák és meg­fosztottak lennénk nemcsak vá- rasbeli főbb embereinktől, ha­nem leikeinkre gondot viselő Pásztorinktól is”. „Nemcsak ha­di dühösségek”; „ragadó beteg­ségek” is gyötörték a népet. Így kerültek a barnacsuhás ba­rátok Kecskemétre. Az idetele­pültek több szakaszban, valószí­nűleg a régebbi alapokat, falma­radványokat felhasználva; .épí­tették kolostorukat. (A Biczó Piroska által irányított újabb ku­tatások is megerősítették azt a féltevést, hogy az ősi templom közelében egy vagy több kőépü­let állt.) A befejezés évét jelent­heti a lépcsőházban látható táb­lán feltüntetett 1736. A zavaros időkben jobb védhe- tőségéért lőréseket is kialakítot­tak a „toronyrészben”. Az egy­emeletes, 9 tengelyes, négyzetes udvarú, keresztboltozatos folyo­sókkal körbefogott rendház vá­rosképi jelentősége lényegesen csökkent a XIX. században. Az épületet övező telkeken üzlete­ket, bazárokat emeltek. Százhu­szonhárom esztendeje tudatta a Kecskeméti Lapok: „A zárdát körző bolti épület keleti sarka is kiépíttetett”. Mai felfogásunk szerint a bazá­rok zavarják az egymásra rímeld középületek harmóniáját. Heré­nyi József javaslatára az épület könyezetét is rendezték mintegy tíz esztendeje, felújításakor. Si­került elérniük a „ragasztók-há­zak” lebontatását. Felragyogott a kolostor hosszú ideje elrejtett szépsége. „Kibontották” az eredeti szer­kezetet. érzékeltették az alaprajzi rendszert. A bútorzat, a hangu­latos udvar —, ha lehetséges — még emeli a fehérben pompázó épület hatását. A vízmű vállalat lokálpatrióta lelkesedéssel dol­gozó munkásainak, technikusai­nak is köszönhető, hogy a Ko­dály Intézet nemcsak tartalmi munkájával, hanem küllemével is népünk jó hírét növeli. (Heltai — Pásztor) Népi hímzések A színpompás bolgár népvise­letek századok óta a nép ízlésé­nek, esztétikai 1 érzékének ta­núi. Ezek a hímzett csipkés ru­haneműk ma jelentős helyet fog­lalnak el a bolgár exportlistán. A bolgár /népművészet a mai művészet ihletője is. Szamokovi és szófiai népi hímzések elemeit felhasználva bővítette például az elmúlt években mintaválasztékát az egyik francia textilgyár. A hímzések díszítőelemei az antik kor itt élt népeinek geo­centrikus ' szemléletéről is árul­kodnak. A legszebb inghímzések például asztrológiai l jeleket tar­talmaznak, mások /viszont a nép­hit szerint mágikus erővel ren­delkező hatalmak jelképeit. ■ Múzeumi ritkaságok Rendkívül gazdag és érdekes gyűjteménnyel rendelkezik Gó­bi—Altáj megye körzeti múzeu­ma. A háromezer kiállítási tárgy között látható például egy — a jurakorszakból származó — di­noszaurusz csontváza, a Góbi— Altáj vidék faunáját bemutató ál­lataié kitömött példányai. Nagy értékűek a múzeum régészeti le­letei is. ötezer évesre becsült zöld nefritből készült bárd, kő-, és bronzszerszámok találhatók a tárolókban. Sok látogatót vonz az a kiállítást terem is, ahol egy 200 kilogramm súlyú, fémből ön­tött hatalmas Buddha-szobor lát­ható. VOLT EGYSZER EGY NEMZEDÉK — ÉS EGY KONCÉRT v Csak a gitárfogás a régi (!.' EVIDENCIÁK.) Van egy nemzedék, mely számára a zené­nek egy bizonyos fajtája (nevezik beatnek, popnak, rocknak, count- rynak) több mint zene. Valósá­gos orákulum, hivatkozási alap, ha úgy tetszik: legkisebb közös nevező. Sőt — létélmény. E nem­zedéknek — melynek legidősebb­jei úgy 35 év körüliek — ez a zene egyszerre jelent életmód­forradalmat. poíitizálást, esztéti­kai gyönyört. Nosztalgikusain szólva — ifjúságot. Minden bel­ső és külső rekvizitumával: . a könyvespolcon Jack Kerouac, Ginsberg, Corso, Simonffy And­rás köteteivel, a szekrényben könnyen mosható HELP!, LŐVE! és hasonló feliratú trikókkal, többször foltozott Levy Strauss vagy Roy Rogers márkájú far­mernadrággal, kockás inggel, amit kiegészít az „annak idején vóM” középen elválasztott csak­nem vállig érő haj, a benzines ön­gyújtó, a vietnami háború elleni tiltakozás. E nemzedék félmon­datokból, sőt, félszavakból érti egymást, ha bizonyos fajta ügyek­ről esik szó (mert azért kerüljük az idealizálást). E nemzedék mindazonáltal már csak múltja, közösen megélt emlékei miatt tarthat igényt a nemzedék elne­vezésre, az az egységes, már-már homogén majdneim-mozgalom je­lenünkben már nem nemzedék. Családapák és családanyák a hajdani nemzedék tagjai, akik az otthon- és egzisztenciaterem­tés gondjaiban — vagy azon épp csak túlesve — afféle (az ő egy­kori mércéjükkel mérve) „pol­gáréletet” élnek, s nemzedék volt- jukra legföljebb recsegő, agyon­használt lemezek, régi magneto­fontekercsek emlékeztetik őket, nagyritkán, ha a vasárnapi ebé­det követő békés emésztést e ré­gi-régi lemezek, szalagok hall­gatásával serkentik. Élik meg­szokott, saját törvényeik által megszabott és körülhatárolt éle­tüket és kész... Felnőttek. (2. A KONCERT.) É nemzedék valamikor egyet jelentett bizonyos együttesekkel: Illéssel, Omegával, Metróval, me.lyek közül’ a leghí­resebb az Illés volt, koncertjei erősítették, alakították és tuda­tosították a nemzedéki létélményt, egy-egy dal valóságos himnusz volt (pl. Miért hagytuk, hogy így legyen, Ha én rózsa volnék stb.), amelyet mindenki dúdolt, fütyült, idézett, sőt, akadtak, akik mé­lyebb, filozofikus értelmet vél­tek fölfedezni Bródy János szö­vegeiben. Nos, az Illés eltűnt a zene süllyesztőjében, következett helyette a Fonográf, ugyanazok­nak a vezéreknek: Szörényi Le­ventének és Bródy Jánosnak az élenjárásával, akik hajdanán az Illést is sikerre vitték. Ez a Fonográf adott koncertet Kecskeméten az utóbbi napok­ban háromszor is: kétszer a Me­gyei Művelődési Központban, egy­szer a GAMF-on, és, meg kell je­gyezni őszintén, e fellépések ne­gyedannyira sem voltak sikere­sek, minit annak idején, amikor még a „nemzedék” nemzedék volt. A nézőtéren ülő — zömmel ti­zenéves — ifjak híjával voltak annak az elragadtatásnak, amely minden bizonnyal jellemezte volna őket mondjuk egy Beatrice vagy egy P. Mobil koncerten, s noha érdeklődéssel figyelték a Fonográfot, nem mondható, hogy ez az érdeklődés túlment. volna • Igen, úgy látszik, mintha semmi sem változott volna... (Méhest feiv.) a protokoll nyelvén udvariasnak nevezhető figyelmen, tapsoltak csak, de nem jöttek extázisba, mint jöttek volt a hatvanas évek végének ifjai az Illés halla­tán. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Fonográf nem játszott rossz zenét, sőt, nagyon is jól mu­zsikált, sőt, a népzenei elemeket is akkurátusán ötvözte azzal, amit valaha, a kezdet kezdetén beatnak neveztek, sőt, két régi számot is játszott — Ha én rózsa volnék, Európa csendes — ám a jelenlévők többségének ez csak egyszerű dalokat jelentett, semmi esetre sem ért fel egy ré­gi emlékkel. A figyelmes szemlélőnek fel­tűnt továbbá, hogy Szörényi Sza­bolcs arcát ráncok barázdálják, hogy basszusgitárját bár igen pre­cízen,, de minden — korábban igen jellémző — hév nélkül pen­gette, s akadtak, akik mély ér­telmet tulajdonítottak annak, ismert Levi „becenevét” illuszt­rálva) Levi’s föliratú trikót vi­selt, ám farmerja Trapper márká­jú volt, ami annak a bizonyos (jelen sem volt) nemzedék szá­mára felér egy árulással. (3. KÖVETKEZTETÉS.) A leg­nagyobb kérdés ezek után az, hogy ha nincs nemzedék, akkor a nemzedéki reprezentánsnak van-e létalapja, azaz: higgyünk-e, hihetünk-e egy mára már meg­szűnt generáció még meglévő képviselődnek, elhihetjük-e, hogy rólunk, mi több: a mi nevünk­ben írják dalaikat, s. bizony alig­ha mernénk igennel felelni. To­vatűnt, szertefoszlott valami, ami harminc-negyven, százezer, sőt: százezrek számára, ha nem is a gondtalan, de mégiscsak az if­júságot jelképezte, és mindazt, ami erről az ember eszébe jut. Egy-két őslbeates ott voit a kon­certen, nézte hajdanvolt kedven­ceinek mai mását (természetes ugyanis, hogy- Fonográfék is öregedtek) és talán az járt a fe­jükben, hogy ami volt, volt ami­ben mindenképpen igazuk volt. A régi emlékeket csupán egy dolog elevenítette fel: Szörényi Levente ugyanúgy fogta a gitár­ját mint hajdanán, s akik em­lékeznek még e gitárfogásra, ami annak idején szintén nem pusz­tán gitár-fogás, de kiállás, sőt nemzedéki jelkép volt, azok tud­ták, hogy valami azért még a ré­gi, ám azt is tudták, hogy ez nem a tartalom, pusztán a forma, ami — és ezt is tudták — sok eset­ben másodlagos. Recsegő hanglemezekről, agyon­gyűrt magnetofontekercsekről szól csupán a régi zene. Ne féljünk bevallani: öregszünk. Ballal József Tudósítóink jelentik Az Úttörőélet tudósítóinak so­rába lépett Koczka Csilla, a kecs­keméti Zrínyi Ilona úttörőcsapat Osztyapenkó rajának őrsvezető­je. Hosszú beszámolójában a raj meglehetősen tartalmas, mozgal­mas életéről írt. „Az úttörőmozgalom harminc­ötödik évfordulóját ünnepeljük az idén, ezért elhatároztuk, hogy rajklrándulást szervezünk, Buda­pesten megtekintjük az úttörő­létesítményeket. Az út nagysze­rűen sikerült, valamennyien jól éreztük magunkat. Jól sikerült a farsangi mulatsá­gunk. illetve a raj-kubdélutá- nunk! Március 15-én ott lehettünk a koszorúzási ünnepségen, sőt ott voltunk a FIN nyitóünnepségén Is. Jól végzett úttörőmunkánkért az úttörőtanácstól és a csapatve­zetőtől dicséretet kaptunk.” * Kiskunhalasról, az Ady Endre úttörőcsapat krónikása, Király Brigitta küldött levelet. Ügyes kis riportot írt a városban már ha­gyományos KISZ-avatási ünnep­ről. .^Nagyon szép tavaszi napon került sor a Halason már megszo­kott KISZ-avatási ünnepre, a Semmelweis téren. Sikerült beszél­nem frissen avatott KISZ-tagok­k&l. rí — Mit tettél azért, hogy KISZ- tag lehess? — Kilián-körre jártam, ahol a hős forradalmár életét, munkás­ságát ismertük meg. Természete­sen foglalkoztunk az ifjúsági mozgalom nyújtotta lehetőségek­kel, kötelességekkel, szabályok­kal is. Végül februárban Kilián- próbát tettünk, akinek ez sike­rült, azt most KISZ-taggá avat­ták. Milyennek látod a KlSZ-éle- tet? — Keveset ismerek belőle, de azt. már látom, hogy mozgalmas, érdekes munka folyik a KISZ-en belül. Ami pedig nem tetszik, az, hogy mindig ugyanazok vállalnak feladatokat, és mindig ugyanazok akik nem ... szóval ezen változ­tatni kellene!” 0 Megjelent a Kincskereső! Az úttörőknek készülő irodalmi fo­lyóirat áprilisi számában megle­hetősen sok verset olvashattok, többek között Illyés Gyula, Tóth Árpád) Szilágyi Domokos■, Jacques Prevert és Kiss Dénes mű­veit. Nagy érdeklődésre tarthat számot az az írás, amelyben Mar­tin Ballard angol Író kinyomozta, hogy a hires Robinsonhoz egy Alexander Selkirk nevű skót mat­róz „állt” modellt. Hogy milyen volt az igazi Robinson, erről is olvashattok a Kincskeresőben. Az interjú-rovat ezúttal az egyik legkiválóbb magyar műfordítót, Rab Zsuzsát mutatja be. Ehhez az íráshoz kapcsolódik az össze­állítás, amelyben egy-egy világhí­rű költeményt több műfordító új- jáalkotásában ismerhettek meg. A Testvérmúzsák lapjain ezúttal Schéner Mihály grafikusművész vallomását olvashatjátok. A szövetség harmincötödik szü­letésnapjának méltó megünneplé­sére készül a mélykúti úttörőcsa­pat is, — írják az Előre raj tag­jai. Már hónapok óta gyűjtik a tárgyi emlékeket, dokumentumo­kat. Az elmúlt napokban elmentek a bácsalmási és a kiskunhalasi könyvtárba is. Mindkét helyen sok szeretettel fogadták őket, kü­lönösen sok és hasznos tanácsot kaptak Fekete Dezső könyvtáros­tól, a vele való beszélgetés vala­mennyiüknek felejthetetlen volt. A kirándulás befejezéseképpen a mélykúti úttörők a halasi úttörő­házba látogattak. Javában dolgoznak Kecske­méten, a máriavárosi csapat tag­jai, — ez derül ki Szabó Sándor úttörő-tudósító leveléből. Méltó­képpen emlékeztek meg a három tavaszi ünnepről a csapat tagjai! Kivették részüket a Virágos, tisz­ta Kecskemétért — akcióból: ta­karítottak az E5-ös út mentén. Jól sikerült az április 4-i juta­lomavatás: három kisdobost, há­rom úttörőt avathattak, soronkí- vül! Júniusban országjárásra in­dulnak: szeretnék megismerni a Mátrát, a Bükköt és a Cserhátot. Pajtások! Májusban összeállí­tást szeretnénk közölni arról, hogy mit tettetek a mozgássérül­tekért — hogyan gyűjtöttetek pénzt a Halason épülő otthonra, látogattok-e mozgássérült gyer­meket, vagy mi mást tesztek? Ezért kérjük tudósítóinkat, ezzel kapcsolatos beszámolókat küldje­nek! , Selmecl Katalin REJTVÉNY FEJTŐKNEK Pajtások! Az elmúlt héten közölt rejtvény helyes megfejtését az alábbi ábrán közöljük. Helyes megfejtést so­kan kttldtek be, közülük sorsoltuk ki azok nevét, akiknek könyvjutalmat postáztunk: Pintér Julianna, Fülöphá- za; Lenkei Tímea, Hetényegyháza, Tóth Sándor, Baja; Balázs Bernadett, Kecskemét; Cseri István Zoltán, Kun­szállás; Kuti Éva, Felsöszentlván; Mo­gyorósi Béla, Bácsalmás; ifj. Dienes Imre, Agasegyháza, Kertal Borbála, Kiskörös; Nemcsók István, Kiskunfél­egyháza. 10 43 24 7 28 39 19 52 62 33 12 48 37 54 4 29 15 38 46 32 55 22 5 16 9 40 63 59 1 49 20 35 50 41 13 57 18 26 31 45 25 6 53 47 61 8 23 56 55 2 42 34 21 60 17 51 30 3 44 36 11 27 14 58 Következő rejtvényünket kis­dobosoknak, úttörőknek szánjuk. A képen a számokat „összekever­te” a rajzoló. A hiba mégsem ez, — hanem mi? Keressétek meg a hi­bát! A megfejtéseket most is le­velezőlapon küldjétek be szer­kesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001 Pf. 76) április 30-ig. A levelező­lap címoldalára most is írjátok rá: Úttörőrejtvény! A helyes meg­fejtést beküldők között tíz darab jutalomkönyvet sorsolunk ki, pos­tázunk címükre. Rendezvények Bartók emlékére Bartók Béla születésének 100. évfordulójára megyénk több vá­rosában, községében rendeznek ezekben a napokban ünnepi hang­versenyeket. Kunszentmiklóson például’ a márciusi és az április eleji Bar- tók-rendezvények folytatásaként tegnap emlékünnepélyre és hang­versenyre került sor. A József Attila Művelődési Otthonban fel­léptek a Kunszentmiklóson dol­gozó zeneiskolai tanárok, közöt­tük Zs. Szabó Mária, aki a prá­gai hegedűversenyen a közelmúlt­ban második helyezést ért el. Az ünnepi műsorban szerepeltek még a Damjanich Gimnázium diák­jai, valamint az Egyetértés Tér-, melőszövetkezet ének- és citera- zenekarának tagjai. Ugyancsak tegnap délután Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában rendezték íneg a „Bartók Béla életútja és mű­vei” című kiállítást, valamint emlékhangversenyt. A műsorban közreműködött egyebek között az Ipari Szövetkezetek Kecskeméti Kodály Zoltán Énekkara, vala­mint a Hunyadivárosi Általános Iskola kórusa. A Kecskeméti óvónőképző In­tézet rendez ma centenáriumi hangversenyt a Megyei Művelő­dési Központban. A 18 órakor kezdődő ünnepi műsorban Bar­tókra emlékezik — személyes ta­lálkozásai alapján — Nemessze- ghy Lajos nyugdíjas zenetanár. A koncerten fellép dr. Vasadi Ba­logh Lajos Liszt-díjas érdemes művész, Eszenyi Irma operaéne­kes, a Palotás József—Róbert Gábor hegedű-duó, az óvónőkép­ző intézet, valamint az egészség- ügyi szakiskola kórusa, melyeket Sipos Károly, Párdányi Judit es Kálmán Lajos vezényel. P. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents