Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-17 / 90. szám
IMI. áprllla 11. • PETŐFI NEFE • S TÁJ ÉS ÍRÓ KÉZFOGÁSA: NÉMETH LÁSZLÓ ÉS A SZELÍDÍTETT HOMOK VÁROSA LEVELEK, ÚJSÁGCIKKEK, EMLÉKEK „A kecskeméti oltóág” ... „Amit Kecskeméten láttam, szerepet kapott gondolkodásomban [....] Amikor Kertmagyarország eszméjét, s nevét a magyar gondolkodásba belévetettem: voltaképp Magyarország elkecskemétiesitésére gondoltam” — írta a kecskeméti nyomdászatról szóló könyvecskémhez kért emlékezésében, 1958. április 14-én. A 16 papírlapon gyorsan megküldött kéziratos válasz, csak 1962. decemberében jelenhetett meg az Aranyhomokban. Utolsó írása? A népi írók ellen készülő ható. rozattól megrettent és a címzettet akaratlan kellemetlenségektől féltő Németh László maga javasolta 1958. május 24-én postázott levelezőlapján: „mégis mondjanak le róla”. Megmagyarázta döntését. „Kedves Uram! Sajnálom, hogy nem gépel tettem le a kéziratot mégis; ha tudtam volna, hogy még ehy- nyi idő áll rendelkezésre, föl. küldtem volna Pestre. így (az én kéziratom nélkül) nem is igen tudom kijavítani [...] De van nagyobb baj is. Amikor ezt a kis emlékezést írtam, már tudtam, hogy ez lesz az utolsó írásom: több kéziratot nem adok ki a ke. zemből; De olyan sürgősen kérte, azt hittem április, májusban már meg is jelenik — gondoltam, búcsúzzak ezzel [...] Azóta sok minden történt és ez az írás bizonyos fokig már elkésett. Én hiva. talosan is bejelentettem, hogy nem adok ki több kéziratot (Tóth László majd megmagyarázza a helyzetet), s érzésem szerint az emlékkönyvnek is ártana, ha e cikkem belékerülne. [...]” A Tanú hajdani szerkesztőjének aggodalmai, félelmei túlzottnak bizonyultak. Így gazdagodba, tott kultúránk — egyebek között — A két Bolyai, a Nagy család, a Húsz János, az Apáczai, a H. József. a Gandhi halála. Az írás ördöge című drámákkal, a Harc a jólét ellen című vígjátékkal, az Irgalom-mai, a feléledt esszé-, tanulmányíró inger pompás gyümölcseivel. a kiváló fordításokkal. Aligha hitte válságos pilla, nataiban, hogy másfél esztendő múlva tanulmányútra a Szovjetunióba hivatalos. 1965-ben Ko. dály Zoltánnal együtt Herder-dí. jat vesz át Bécsben, meghívják az MSZMP kilencedik kongresszusára. Szerzői estje 1964-ben Kecskemétre is elutazik: ott, 1964-ben, hogy: — mint. a Tisza- táj 1978 májusi számában megjelent naplórészletéből megtudjuk — meglátogathassa a városi tanács tervezett irodalmi estje előtt „hajdani kiadóm, Tóth László családját, no meg ellenőrizni, hogy egyezteti össze meghívóm a négyszemközti dicséreteit a híva. talos kritikával... a kecskeméti lerándulás nagyszerűen sikerült. Jártam a Tóth László utcában, ahol harminc éve, mint a Tanú szerkesztője. Európa legnagyobb sakk-könyvtárában aludtam, a rokonokkal elmondattam halála körülményeit — a legéletrevalóbb. a legszívósabb, legtájékozot- tabb magyarok egyike volt. akit személyesen is ismertem, az emlékébe is jó volt megmerülni. Az előadás is kitűnő volt. Négyen ültünk a dobogón: aki megidézett, a kritikus Kristó és Orosz László, aki mint 24 éves fiú, szak. felügyelőm volt Vásárhelyen és mint kiderült, 57-ben a legjobb tanulmányt írta, a regény helyét pontosan kijelölve az Égető Eszterről. Balra tőlünk a Katona Jó. zsef Színház színészei, készen a szerepükkel. A bemutató (Kristó Nagy István, akkor a Magvető lektora = Égető Jóska, szerk.) mindnyájunk megelégedésére végezte a dolgát, f... 1 A legnagyobb meglepetés mégis a műsor: nem tudom kit dicsér a kiválasztás, de el sem képzelhető három részletben (Villámfénynél IV, Galilei II, Utazás I.) ennél szerencsésebb bemutatás. A dedikálások egy órával megtoldták az előadást.” „Ilyen szépen sikerült este nemhogy évek óta nem volt, de ahogy visszaemlékszem, egész életemben se” — örvendezett köszönőlevelében. Tervezett országjárása Talán most sajnálta igazán, 'hogy a körülmények váratlan alakulása miatt csak egy itteni föl- olvasásra írt fontos tanulmányát — a Ha én miniszter lennék sorozat első darabját — küldte el 1902. november 10-én a városi tanács és az Új Írás közös, Nagy László, Illyés Gyula, Váci Mihály, Juhász Ferenc, Moldova György, Benjámin László, Lengyel József közreműködésével tartott irodalmi estjére. A filmművészet és általában a kultúra kérdéseivel foglalkozó indulatos, távlatos cikke — úgy hírlett — bizonyos intézkedésekre, legalábbis az írás alapos megvitatására készteti a minisztériumot. Mindig erre vágyott: kovászként erjesszék gondolatai a közéletet. Ügy érezte: Magyarország „felfedezésére” biztatják. Boldog levélben kérte a tanácsnál dolgozó ismerősét; ajánljon „a félhivatalos országjáró” számára a környék megismeréséhez támaszpontul szolgáló „rejtekhelyét”. 1962. december 10-én köszönte a gyors választ és kérte: „nehogy csakugyan lefoglaljátok a szállodaszobát és meghirdessétek az előadást. Az történt ugyanis, hogy elhalasztották a minisztériumi értekezletet, amelyet a Levél egy kul- túrpoliti'kusokhoz (azt ami lenn volt Kecskeméten) meg kellett volna vitatni. Az indok: Kállai utazása. Én viszont nem akarom addig az utamat megkezdeni, amíg nem látom, hogy ebből a vitából mi sül ki s a Kortárs se közölte az írásomat. Ogy hogy február előtt semmiképp se számíthattok a látogatásomra. Bocsánat, ha zavart okoztam, de erre nem számíthattam — hisz már a konferencia .napja is ki volt tűzve s a kézirat is a nyomdában volt. í... 1” 1970 októberében gazdag program várta. Ellátogatott a Katona József Gimnáziumba, átvette a Katona József Társaság tiszteletbeli tagságát igazoló oklevelet és megtekintette a „város határában játszódó” Cseresznyés című színművének próbáit. így kezdődött Csaknem négy évtizedes barátságot nyugtáztak a városi tanács dísztermében elmondott szavai. A Tanú révén került 'kapcsolatba Tóth Lászlóval, Kecskeméttel. Egyszemélyes, szinte páratlan folyóiratát „könnyebb volt elgondolni, sőt megírni — mint fenntartani”, olvasható a Kecskeméti Emlékek-ben. A nyomda vezetője, Tóth László sakktudós és újságíró „személyesen is eljött: az ,ő’-ző 'beszédű, fiatalos képű ember megnyerte bizalmunkat: az irodalomban sem volt idegen.” A nemzetragasztó szándékot megőrző Tóth László magára vállalta a szervezés nehezét és „Közben mint nagy ,tájhazafinak’ arra is volt gondja, hogy Kecskemét híres embereit megismerjem, szőlőiről, barackosairól, konzerv- gyártása lehetőségeiről fogalmat alkossak, f... 1 Különféle cikázásaink közben a munkahelyén, a Kéttemplom közi nyomdahelyiségben is tölthettem egy-két órát. Ez volt az egyetlen nyomda, amelyhez valami közöm támadt életemben: a kis igazgatói szobába, még géptől- nedvesen hozták be a íriss Tanú- korrektúrát, s a szedőasztalok mellett néhány ügyetlen szóban, egy-egy ólomnyomatos kézen pedzegettem, amire oly nagy kedvem és oly kevés alkalmam volt: a kézfogást a munkássággal...” '(Kecskeméti emlékek). Előadásai a hírős városban A Kecskeméti Lapok, 1934. augusztus 20-i számában közölte először, hogy a klasszikussá formált műveltségű, a rádió irodalmi és tudományos előadásait intéző Németh László írásaiból könyvet adnak ki a hírős városban. A Tóth László buzgalmából kötetté formálódott tanulmányok Ember és szerep címmel kerültek az olvasókhoz. Tiszteletdíjként a tervezett kisnyíri írótelepen járt egy darab cserebogaras föld, amely így-úgy több művébe is belekerült. „Egy-két előadást is tartatott velem”, tudatja az Aranyhomokban megtalálható összegezés. A Kecskeméti Lapok 1934. március 13-i száma foglalta össze a Hétfői Körben Adyról és a Dunántúli magyarságról kifejtett nézeteit. Félelmetes pontossággal érzékelte a veszélyt. „Mi segíthet a német 'beáramlás ellen. Elméletben: gyors íöldbirtokreform, új örökösödési törvény. A valóságban semmi. Sokkal gyergébbek vagyunk, semhogy megfelelő ellenállást tudjunk támasztani.” Két- ségbeejtően igazolta a bekövetkezett tragédia, mégsem fogadható el fenntartás nélkül csodagyógyszere. ,/Erkölcsi megújulás és példamutatás állíthat gátat a katasztrófának. Húsz igazi férfi ma is megmenthetné a magyarságot ...” 1935. február 15-i előadásában. „[...] A reformnemzedék szempontjából világította meg a magyar élet jelenségeit.”, állapította meg tudósításában Tóth László. Nem lehet e cikk feladata ,/Németh László harmadikutas” nézeteinek elemzése. Annyi bizonyos, hogy jobban értjük szándékait, mondandóját, mint tíz-tizenöt éve. Olykor a kétségbeesett reményeket túlozta, olykor a mégiscsak meglevő fenntartó erőt kicsinyelte. De mégiscsak „a lappangó jobbakban és a magyar nép aránylag érintetlen tömegeiben” bízott leginkább. (Kecskeméti Lapok, 1933. december 24.) Kecskeméti cikkek, motívumok A homokból minőséget kifacsaró kecskeméti lelemény és szorgalom, a kapást telepítéssel földhöz juttató felelősség és előrelátás — néha a bajokat is elfedő — mintapéldája organizátori törekvéseinek. Gyakorta hivatkozik „a kecskeméti oltóágra”. „E deriil- tebb társadalmi éghajlat alatt csodálatos virulásnak indult a kecskeméti parasztkultúra”, írta 1938 decemberében a homoki gazdálkodás hőseit bemutató könyv- sorozat méltatására. Elmélyült tanulmányozást sürgetnek az eddig csak a Kecskeméti Lapokban publikált írásai (például az Űj politika, a Nép- kollégiumok vidéken). „Indás kert. közepén” itt akarta felépíteni azt az intézetet, amely „nem az uraknak nevelné a munkást, hanem önmagának.”. Cseresznyés Mihály „a kecskeméti homokon csinált egy kis farmot, amelyben a munkások nem csak munkások voltak, hanem a nép jövendő tanítói, majdani mozgalmi emberek. A tsz-ek sikere idején mit akarok ezzel a pirinyó farmmal... f... ] vegyük figyelembe a megírás idejét. A darab 1939 nyarán f... 1 a hit- lerizmus tetőpontján íródott ez és kétségtelen ellene is.” Kecskeméti bemutatója előtt, 1970 októberében megjelent műsorfüzetben utal arra: tisztában volt a példázat illúziójellegével. Bár sohasem telepedett le Kis- nyírben. terhesnek érezvén elutasította a Katona József Gimnáziumban felajánlott igazgatói állást, jelenléte közvetlenül is kimutatható a város helyi ügyeiben, arculatának formálódásában. Születésének április 18-i 80. évfordulója szép alkalom lett volna a hajdani Kéttemplom közi nyomda falán kötődéseit — és Illyés, Kassák, Veres Péter és mások itteni kapcsolatait — megörökítő márványtábla elhelyezésére. Heltai Nándor néFILMJEGYZET Harmadik típusú találkozások Elég keveset tudtunk eddig arról, mennyire befészkelte magát a tengerentúli átlagemberek tudatába — talán éppen a mértéktelenül elburjánzott fantasztikus irodalom hatására — a Földön kívüli élőlényekkel való találkozás gondolata, lehetősége. Bonyolult társadalmi hatások munkálnak ebben, de nagy része van ebben a tömegkommunikációs eszközök által nyújtott álinformációknak, a harsányan üvöltő rádióadók által tálalt szenzációknak, a nagyhatalmú tévé-rendszereknek, a filmeknek, a kommersz sajtó- és könyvdömping- nek. A harmadik típusú találkozások című film ugyanis enyhén zavaros, de mindvégig látványos, váratlan fejleményekben gazdag történetével arról beszél, hogy Amerika-szerte százezrek találkoznak r .ndszeresen úgynevezett „nem azonosított repülő objektumokkal” (a hasonló angol kifejezés kezdőbetűiből állt össze az UFO betűszó), vagy ahogy egy újságíró kollégánk szellemesen elnevezte: repülő csészealjakkal. A sajtó rendszeresen beszél ilyen találkozásokról, noha már a film elején egy sajtóértekezleten, a hivatalos minőségében nyilatkozó kormánytisztviselő, előrebocsáj- totta, hogy bár milliók láttak ilyen csészealjakat, az Amerikában évenként készült több milliárdnyi fénykép között egy sem akadt, amely ilyen csodaűrhajókat megörökített volna. A rossz nyelvek szerint egyébként a nemrégiben távozott elnök, Jimmy Carter is látott ilyen fényjeleket az égbolton, s erről nyilatkozott is újságírók előtt. Komolyabbra fordítva a szót, a filmről el kell mondanunk, hogy bővelkedik nem várt meglepetésekben, az egyébként elég komplikált történet. A most 30 év körül járó rendező: Steven Spielberg bőven osztogatja a fej- bekólintó hatású izgalmakat, bár feszültség tekintetében — mondják a honi kritikusok — meg sem közelíti ez az alkotás az első müvet, a legsikeresebbet, a most is hatalmas sikerrel játszott Cápát. Abban persze jól adagolt horror-trükkök segítik a nézőt abban, hogy megtakarított pénzecskéjét mozijegyre költse. Spielberg teljes tudományos komolysággal, egy dokumentumfilm objektivitásával mesél el egy teljesen képzelet szülte történetet, melyben a naiv gyermekmesék a tudományos megállapítások, a hatalmas elektronikus technikát felsorakoztató jelenetek kusza zűrzavarban követi egymást. A do-' lógnak a lényege az — és ez az egyik legfőbb pozitívuma Spielberg több mint kétórás1 alkotásának —, hogy ez a találkozás Földön kívüli élőlényekkel optimista kicsengésű. Ezek a lények ez- egyszer nem szupertechnikájukat felsorakoztató ellenségek, vérszívó vámpírok, lézerfegyverrel lövöldöző emberfölötti intelligenciájú élő szervezetek, hanem rokonszenves, kedves, bár kicsit véz- nácska gyerekekhez hasonlítanak, és egyetlen céljuk, hogy találkozzanak az emberekkel, s minél többet megtudjanak a Föld nevű bolygó kultúrájáról, technikai civilizációjáról. A film végén a hatalmas repülő objektum megjelenése az égen, és a leszállás jelenete valóban lenyűgöző. Olyannyira magával ragadó, hogy amerikai sajtóközlések szerint Spielberg — nyilván a közönség óhajának engedve — elhatározta, hogy a film végét átdolgozza. Megmutatja a nézőknek az új változatban ennek a szupercsoda űrjárműnek a belsejét is. A néző jelen pillanatban ugyanis csak kívülről szemlélheti meg ezt a varázslatos fényekben fürdő, hatalmas űrhajót, és némileg csalódottan távozik a moziból, mert szeretett volna ő is közelebbről megismerkedni a Földre érkezett, csodálatos élőlényekkel Spielberg nemcsak a film" kH- lönlegesen gondos kiállításával, hanem az érdekes szereposztással is kedvez a közönségnek. Az egyik főszerepet nem kisebb személyiségre osztotta ki, mint az egyik leghíresebb francia színész-rendezőre, Francois Truffautra. . A néző némileg vegyes érzésekkel távozik a moziból, de összegészében megragadó, érdekes élményt nyújt minden apró zavarosságával együtt ez a különös lázálam, melyet Spielberg Harmadik típusú találkozásoknak nevez. Csáky Lajos ÚTTÖRŐÉLET Pajtás-családként kezdték A bajai gyakorló általános iskolát, ahol a megye egyik Pajtás-családját megalakították, ezekben a napokban fi^ nőm festékillat lengi be: folyik az intézmény felújítása. . A csapat jelenlegi vezetője, Váradi Lajosné, és az iskola igazgatója, dr. Zom Antal, örömmel és cseppet sem titkolt büszkeséggel emlékezik arra, hogy az elmúlt évek, évtizedek mennyi akciót, sikeres túrát, táborozást, élményt jelentettek a gyerekeknek, s hogy ebben az iskolában cseperedő kisdobosok közül mennyien választották a pedagógus-pályát, vagy lettek mozgalmi vezetők. A Tinódi Lantos Sebestyén úttörőcsapat munkája azért is jelentős, mert a bajai Tanítóképző Főiskola valamennyi hallgatója itt a gyakorlatban is megismeri, tanulja a mozgalmi tevékenységet a kiválóan dolgozó rajvezetők mellett. Miközben az Igazgató, a csapatvezető és helyettese, dr. Éber Elődné társaságéiban a gondosan tervezett és kivitelezett naplókat lapozgatjuk], csengetnek és ká- tódulmaík az iskolából a kisdobosok és úttörőik. Dr. Zaro Antal szerint ők, akik a mozgalom harmincötödik esztendejében kisdobosok, irigylésre méltóak! Kitaposott úton járnak, de minden megmozdulást a saját elképzeléseik szerint valósíthatnak meg. Élnek is ezzel a lehetőséggel. A csapatvezető egyértelműnek tartja, hogy ők valamennyi akcióban részt vesznék és valamennyi vetélkedőn,, legyen az tanulmányi, kulturális, vagy bánmilyen más — indulnak! Persze nem lesznek mindig első helyezettek, de díjat minden alkalommal hoznak haza! A táborozás náluk is visszatérő élménye a nyári vakációnak. Nagyon megszerették a vándor- tábort is, az idén már két csoport indul a Mátrába. Felszerelés? Részt vettek a BIK emblémaszerző versenyén, elnyerték az elsőnek kitűzött (televíziót... És kértek — kaptak is! — helyette harminc darab hátizsákot! Büszkék arra, hogy 1949-ben alakult csapatuk, akkor még „Pajtás-család”-ként. Krónikáját az alapító, Meleg József kezdte írná. Folytatták akik átvették tőle a munkát, hasonló precizitással, gondossággal Mészáros Ágnes pedagógus — aki az intézményben volt kisdobos, majd úttörő, később ifivezető és ide járt tanítójelöltként is — megírta a csapat történetét! A krónikát természetesen az esztendők folyamán tovább készítik a saronlevők, a .jelenlegi kisdobosok, úttörők. Hogyan látják ők, akik részesed ennek a tevékenységnek? Győrök Attila raj titkár nagyon tömören foglalja össze a csapat munkájáról véleményét: — önkormányzatunk nagyon jó! Értékelünk, dicsérünk, ha kell büntetünk. Táborozásaink alkalmával a fegyelmezett társaink szüleinek levelet küldünk, de adhatunk dicsérő oklevelet, sőt Kiváló táborozó — kitüntetést is, amivel társunk a következő táborok bármelyikére jelentkezhet. Kisdobosoknál őrsvezető Mezei Mónika, ö így látja: — Nálunk mindenki talál programot! ÉS' én nagyon szeretem az avatásokat, mert olyankor a csapatot patronálókat, szülőket, főiskolásokat vagy egész szocialista brigádokat barátunkká avatjuk. A .hagyományokat szereti Laki Enikő, az úttörőtanács titkára. A ballagásokat, a mozgalmi esztendő kezdetét jelentő szigetvári, pákozdi, pesti kirándulásokat, koszorúzásokat, rendihagyó történelemórákat. A hatodikos -úttörőtamácstitkár- helyettes Malomházi Ingrid emlékezete a Zengő-túrát őrzi: — Április 4-én szoktunk Komlóra menni, végigjárni a kijelölt emlékhelyeket. Ilyenkor mindig megemlékezünk arról, ami Batto- nyáitól Nemestmedvesig történt... őrsvezetőként dolgozik Lubló- vári Nóra a csapatban. — Minden versenyt, vetélkedőt nagyon szeretek! — mondja. — Legutóbb a Tóth Kálmán-vetélkedőre készültünk, azután hely- történetet kutattunk, mert most ilyen vetélkedőnk lesz, s küzdünk a Kiváló raj címért. Kisdobos, őrsvezető a harmadikos Hörömpötí Emőke. Szereti a versenyeket, sportvetélkedőket és különösen kedves számára a Hajrá őrsök — megmozdulás. Két negyedikes fiú, Hanzéli Zsigmond és Vörös Péter foglalja össze az elhangzottakat: — Sok jó és felejthetetlen dolog történik nálunk, — mondja Péter —, de a legjobb, hogy soha nem lehet unatkozni! Mindig éppen befejezünk valamit, és már kezdjük a következőt csinálni... — Fontosnak tartom — folytatja Zsiga — a differenciált kisdobos- és úttörőavatást. Mert, nem mindegy, hogy ki mit tett a rajáért, a társaiért, s milyen közösségi munkát végez. És én nagyon szeretem az anyáknapi köszöntéseket is, amit a főiskola dísztermében tartunk május elején. • • • A csapat tagjai és vezetői igyekeztek minden fontos dblogról, megmozdulásról beszámolni. Mégis, a harminckét esztendeje tevékenykedő csapat életéből csak felvillantaná tudtunk valamit, mert nagyon jól dolgoztak — és bizonyára így fognak továbbra is! S. K. • Ütőn az emlékezetes Zengő-túrán. Hasznos segítség kutatóknak A Kiskunhalasi Városi-Járási Kiváló Könyvtár ismét jó szolgálatot tett a Bács-Kiskun megye múltjával és jelenével foglalkozó kutatóknak, valamint a honismereti mozgalom keretében munkálkodó nevelőknek, diákoknak és másoknak. Megjelentette az intézmény a Puszták—tanyák Kiskunhalason és környékén (válogatott bibliográfia 194S—1980.) című sokszorosított füzetet. Ebben összesen csaknem két és félszáz olyan könyvnek, tanulmánynak, cikknek a címét, szerzőjét és lelőhelyét tüntette fel a szerző — Fekete Dezső — mely valamilyen formában a Halas-környéki tanyák világával, illetve annak népével foglalkozik.
