Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-16 / 89. szám

1981. április 16. • PETŐFI NEPE • 5 Mit terveznek a megye múzeumai 1985-ig? n Cikkünk első részében — bár a tel- • jesség igénye nélkül — érzékeltetni próbáltuk azt a széles körű gyűjtő és fel­dolgozó munkát, melyet a megye múze­umai öt évre terveznek. A közvéleményt bizonyára ennél is jobban érdekli, hogy mit mutatnak be, milyen kiállításokat, elő­adásokat rendeznek ezután, s milyen kiad­ványokkal szolgálják majd a közművelő­dés ügyét múzeumaink. Nem kevésbé áll a figyelem középpontjában az, hogy hol, mikor és miként próbálják javítani az in­tézmények működési feltételeit. A múze­umok közvetlen közművelődési terveiről — kiállításokról és kiadványokról — szólunk a továbbiakban, valamint arról, hogy meny­nyiben bővülnek, korszerűsödnek az elgon­dolások szerint az intézmények. Öt év — hetven új kiállítás • Egy kép a felújított halasi múzeumból. (Karáth Imre felvétele.) A megye múzeumai közül há­romban — a kecskemétiben, a kiskunfélegyháziban és a bajai­ban — kerül sor rendszeresen időszaki kiállítások rendezésére. Ezek jelentőségéről a programban ezt olvashatjuk: „A kiállítások időszerűségüknél fogva segítenek élővé tenni a kö­zönséggel való kapcsolatokat. Hozzájárulnak a természettudo­mányos ismeretek bővítéséhez, a néprajzi, történeti anyagok be­mutatásává! az egyetemes, a nem­zeti és a lokális kultúra megis­mertetéséhez, az internacionalis­ta és a szocialista hazafiságra va­ló nevelésihez, a képző- és ipar­művészet valódi értékeinek a fel­ismeréséhez és megszerettetésé­hez.” Idézzük, mit nyújtanak majd ennek érdekében? iMár kimondva is szép, hát még majd megvalósulva látni: több mint hetven új időszaki és ál­landó jellegű kiállítás szerepel az ötéves programban. A kecskeméti Katona József Múzeumban éven­ként négy, s a naiv művészeti mú­zeumban is ugyanennyi kiállítást láthat a közönség. A megyei mú­zeumban néhány hét múlva . a szomszédos Szolnok megye faze­kas5 népművészetét mutatják1 be, azután egy csoportos képzőművé­szeti tárlat nyílik. Jövőre „A há­rom város népművészete” (Kecs­kemét, Nagykőrös, Cegléd), „Kecs­keméti tanyák”, „Szecesszió és a mezőváros”, valamint „Kodály Zoltán a fotó- és képzőművészet­ben” címmel nyílnak további ki­állítások. Az utóbbit a zeneszer­ző születésének századik évfor­dulójára, 1982-ben rendezik. Azt követően tervezik a Duna-Tisza közi szkíta kori leletek, a vidéki kismesterségeinek, népviseleté­nek, céhes emlékeinek, középko­ri régészeti leleteinek a bemuta­tását. A múzeum több rendezvé­nye évfordulóhoz kapcsolódik majd. Dokumentációs tárlat nyí­lik 1983-ban „Kecskemét megvál- takozása a földesúri függés alól” címmel, a százötvenedik évforduló alkalmából. A kecskeméti szőlő- és gyümölcstermesztés emlékeit szemlélteti majd az 1984-ben nyí­ló kiállítás, melyet a híres neme­sítő, Kocsis Pál születésének szá­zadik évfordulójára rendeznek, A hetvenöt éves Kecskeméti Mű­vésztelep 1910—1919 közötti, első korszakát bemutató tárlatot 1985- re tervezik. A bajai múzeum közönsége négy-öt — néprajzi, régészeti, nu­mizmatikai, természettudomá­nyos, képző- és iparművészeti — kiállítást láthat évenként. Bemu­tatják egyebek között a Baja kör­nyéki német nemzetiségiek nép­raj zsemlékéit, s a múzeum” leg- újabb régészeti szerzeményeit. Változatos a félegyházi Kiskun Múzeum programja is. Itt jelenleg Bodri Ferenc festőművész önálló kiállítása látható. Ezután Mácsai István festőművész alkotásait mu­tatják be, ősszel pedig a város je­les költő szülöttje, Falu Tamás emlékére rendeznek kiállítást. A jövő években népi hangszereket, Kalocsa népművészetét bemuta­tó kiállításokat terveznek egye­bek között. Helytörténeti jellegű tárlatokat nyitnak, s megrendezik Kondor Béla és Nagy László em­lékkiállítását. Négy városi múzeum tíz állan­dó jellegű kiállítást rendez. Ezek sorát a kalocsai Viski-múzeum történeti-néprajzi tárlata, ás­ványtani és numizmatikai kiállí­tása nyitja meg a terv szerint, ez év májusában. Kecskeméten ugyancsak még ez évben megnyí­lik a játékkiállítás és a naiv mű­vészeti múzeum átrendezett, új állandó tárlata. Jövőre tervezik a Kecskeméti Képtár és a Tóth Menyhért-emlékmúzeum nyitá­sát, az e célra átalakított Bat­thyány utcai épületben. A sze­cesszió építészeti, képző- és ipar- művészeti emlékeit a Cifrapalo­tában mutatják majd 'be. Kiskun­félegyházán és Baján helytörté­neti jellegű állandó kiállításokat készítenek elő. A múzeumokat kevésbé láto­gató rétegek érdeklődésének a felkeltésére' elsősorban' az ipari' és a mezőgazdasági üzemek ré­szére — újabb vándoroltatható ki­állításokat állítanak össze. Ezek a népvándorlás korát, a grafikai technikákat, a honfoglalás korát, s a népi írókat mutatják majd be. Vándorkiállítás készül 1983-ban „Petőfi a Kiskunságban” címmel, a költő születésének százhatvana­dik évfordulója tiszteletére. Bővül az intézményhálózat öt év alatt számos közművelő­dési célú múzeumi kiadvány lát napvilágot. A Cumania, a múzeu­mi szervezet időszaki kiadványa például három alkalommal jele­nik meg. Kismonográfiákban dolgozzák fel a három város: Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd népviseletét, néphitét, társadalmi szerkezetét. Tanulmánykötet ké­szül Kecskemét képző- és ipar- művészeti emlékeiről, a játék szerepéről, s füzeteket adnak maid ki az új játékházban folyó tevé­kenységekről. Ahhoz, hogy a múzeumok ele­get tudjanak tenni a kitűzött fel­adatoknak. bővíteni kell a tárgyi és a személyi feltételeket. Főként kiállítóterem-jelleggel működő, új intézmények nyitására kerül sor. Említettük már a Batthyány utcában jövőre megnyíló Kecske­méti Kéütárat. Ugyanitt rende­zik be Tóth Menyhért festőmű­vész emlékmúzeumát. Miskén, ahol a festőművész élt, Tóth Menyhért Alkotóház nyílik. Ugyancsak a Kecskeméti Képtár­ral egy épületben kap végre ál­landó helvet a megyei patika- és orvostörténeti gyűjtemény. A nép­művészet és a szecesszió lesz a témáia annak az új állandó kiállí­tásnak, amely a Cifrapalotában létesül, s amely országos kitekin­tést ad a szecesszióra. Baján a terv szerint Nagy Ist­ván Emlékmúzeumot létesítenek 1983-ban. A Türr István Múze­um oly módon bővül, hogy felsza­badulnak az épületben lakások­nak használt helyiségek. Ezekben rendezik majd az említett új ál­landó kiállítást. Szalkszentmár- tonban a könyvtárat költöztetik majd ki a Petőfi Emlékmúzeum­ból, s ily módon bővítik a kiállí­tási teret. A Pataji Múzeum az Unitárius kistemplom kiállítási célra történő átalakításával bővül. Az intézményhálózat, a gyűjte­mények fejlesztése a múzeumi szervezet létszámának a növelését teszi indokolttá. Csaknem vala- rhennyi múzeumnak új szakembe­rekre, muzeológusokra, tárlatve­zető teremőrökre, restaurátorok­ra, adminisztratív munkaerőkre lesz szüksége. Rapi Miklós Filmek a világ ötvenöt országában Az elmúlt két és fél évtizedben a drezdai trükkfilmstúd’ó alkotásait a világ 55 országában forgalmazták. Ezek a rajz-, báb- és különféle trükkfilmek, számos nemzetközi díjat is kiérdemeltek. A drezdai stúdió 235 szakemberének jó mun káját bizonyítja a kooprodukciós tevékenységre szóló felhívá­sok növekvő száma. Kis Mongol Enciklopédia Mongol tudósok munkaközössége a Kis Mongol Enciklopé­dia első kötetének kiadásán dolgozik. Az ötkötetesre tervezett enciklopédia bemutatja majd a történelmi és jelenkori Mon­góliát, valamint tényeket és adatokat közöl a világ tudomá­nyának, technikájának és kultúrájának fejlődéséről. Amatőr felvétel zombat volt. Szabad szom­bat. A fiú a posta felé ke­rült biciklijén. A vállán most is ott lógott a gép. A négyes ablaknál egy lottót, a kettesnél egy sportlapot vásárolt. Amikor kilépett az épületből, az órájára pillantott: kilenc múlt néhány perccel. Éppen jó — gondolta a fiú, és kerékpárját a posta előtt hagyva, átvágott a téren a biszt­ró felé. Amíg sorban állt a pénztárnál, átfutotta az újságot. Oldalt, az étterembe nyíló' ajtó mellett né­hány ismerős fiú flipperezett. Odaintettek neki a játékautoma­ta , mellől, s 6 visszaintett. Eközben megfogyatkoztak előtte a várakozók. Már csak egy isme­retlen, bepólyált karú férfi állt a kasszánál. Egy ötszázast nyúj­tott a pénztárosnő felé, de az nem nyúlt a pénzhez. — Nem tudok visszaadni — in­gatta a fejét. A fiú gondolatban számbavette a vagyonát. Két napja volt fizetés a gyárban, a szokásosat hazaadta, azóta alig költött. Még legalább öt vagy hat százasnak kellett la­pulnia a pénztárcájában a két é,Ady” mellett. \ — Adja ide — nyújtotta a mar­kát az idegen felé. — Azt Hiszem, fel tudom váltani. A koravén arcú, vékony férfi a fiúra emelte a tekintetét. Nagy, barna szemei mintha lázban ég­tek volna. — Nagyon köszönöm — hajto­gatta. — Igazán köszönöm. — Nincs mit — mondta a fiú, és egy perccel később már el is fe­lejtette az egészet. Ám amikor a sörét lehajtva távozni készült, az idegen ismét megszólította. — Ne haragudjon — állt elé­be a kijáratnál —, de maga olyan rendes volt hozzám, és... én tel­jesen ismeretlen vagyok ott... A fiú nézte az elgyötört arcú * férfit, és hirtelen felfedezte a te­kintetében a rémületet. — A kislányom ... veszélyben van! — suttogta kétségbeesetten az idegen. öbbnyire ismerték egymást az emberek. A fiúnak kü­lönösen széles ismeretségi köre volt. Am a tagbaszakadt, te­tovált kezű férfinak, akiről az idegen beszélt — s aki miatt a kislányáért rettegett — hírét sem hallotta. — Csak nemrég költözött ide — magyarázta az idegen. — És vele a feleségem... A fiú lassan minden megértett. A segítségét kérő férfit megcsalta és elhagyta a felesége, majd új élettársával — egy, a társai kö­zött csak „Cézár” névre hallgató kétes alakkal —, ebbe a városba költözött. A különvált házaspár kétéves lánygyermekét az. asz- szony Züllött életmódja miatt az apának ítélte a bíróság. — Csakhogy engem közben bal­eset ért — mutatta bepólyált Jcar*- ját keserűen a férfi. — A gyár­ból, a gép mellől vittek be a kór­házba. Mire kijutottam, a volt fe­leségem elhurcolta a gyereket... Tamás István rendőr őrmester jól ismerte a fiút, aki — nyakában az elmaradhatatlan fényképező­géppel — ebben a csendes szom­bat délelőtti órában benyitott az őrszobába. — Szervusz, kispajtás — üdvö­zölte kedélyesen. — Csák nem sztárfotót jöttél készíteni rólam? — Rosszabb/ — válaszolta ko­moran a fiú, és a háta mögött to- porgó férfira mutatott.• A rendőr csak most vette ala­posabban szemügyre az idegent, akinek bepólyált keze azonnal működésbe hozta nehéz esetekhez szokott fantáziáját. — Baleset? — kérdezte hiva­talos ábrázatot öltve. — Vagy ta­lán ... — Nem — vágott közbe az is­meretlen. — Nem erről van szó. A kislányom ... — Kislánya? — szaladt ma­gasba a rendőr szemöldöke. — Mi van vele? — A kislány veszélyben van! — kiáltotta izgatottan a fiú. z ügyeletes rendőrtiszt ké­sedelem nélkül intézke­dett, amint Tamás őrmes­ter jelentését meghallgatta. A fiúval ellentétben, a kapitánysá­gon nagyon is jói ismerték „Cé­zárt”, akinek — bár mindössze néhány hete tartózkodott a vá­rosban —, már itt is meggyűlt a baja a rendőrséggel. A tapasztalt főhadnagy tudta: olyan — több­szörösen büntetett előéletű — „nehézfiúval” állnak szemben, aki.mindenre képes. Az őrmester, az idegen meq egy bajuszos tizedég egy perccel ké­sőbb már az URH-s kocsiban ül­tek. De mielőtt a tizedés sebes­ségbe kapcsolta volna az autót, az őrmester odakiáltott az udvar sarkában sértődötten álldogáló fiúnak. — Hé, te fotóművész! Ha akarsz, velünk jöhetsz! A külvárosban, egy vedlett va- kolwtú, elhanyagolt külsejű, földszintes ház előtt állt meg a gépkocsi. A megereszkedett desz­kakapu tárva-nyitva állt, az ud­vart fölverte a gaz. Tamás őrmester azonnal a bejá­rati ajtónál termett. Társa az ud­varon őrködve biztosította az ak­ciót. A fiú arra gondolt, jó lenne néhány felvételt készíteni, de nem tudta, szabad-e? Megdöbbentő kép tárult a ház­ba belépők tekintete elé. A mocs­kos, bűzös helyiségben két, csak­nem teljesen részeg ember ült a piszkos edényekkel, pálinkás és boros üvegekkel telezsúfolt asz­tal mellett. A sarokban egy föld­re vetett szalmazsákon, tépett, foszlott rongyok között véznács- fca test hevert. A kislány arcán, karján és kezefején mindenütt ütések nyomai sötétlettek. — Kislányom! — nyögött fel az elcsigázott férfi, és szinte lezu­hant a szalmazsák mellé. A fiú döbbenten bámulta a je­lenetet. Mozdulni sem bírt, 'csak állt földbe gyökerezett lábbal a küszöbön még akkor is, amikor az őrmester, és a segítségére siető tizedes már a kocsihoz tuszkolták a dadogva méltatlankodó „párt”. S akkor végre mégis a gépéhez kapott a fiú! Villant a vaku, cset- tent a zár. A fotót még aznap es­te előhívta. a is megvan a kép. Nem megkomponált müvészfo- tó, csupán egyszerű ama­tőr felvétel. Két ember látható rajta: a bepólyált kezű, könnyes szemű apa, és az ütések nyomait viselő, elgyötört kislány, akit ép karjával úgymszorít magához az ismeretlen férfi, mintha soha töb­bé nem akarná őt elengedni. Sitkéi Béla Üj könyv a jászokról Az utóbbi években jól látha­tóan megnőtt az érdeklődés né­pünk .története, a hazánkban élő magyar és nem magyar anyanyel­vű emberek származása, összeté­tele, múltbéli és jelenlegi élete, életberendezkedése iránt. Mos­tanában sokan rádöbbentek, hogy az addig egyszínűnek, egy­síkúnak hitt magyar társadalom, történeti fejlődését és nyelvi-et­nikai összetételét tekintve, meny­nyire sokrétű, változatos képiét mutat. A régebbinél éppen ezért többen és nagyobb figyelmet for­dítottak, illetve fordítanak az ér­deklődő emberek például a ku­nokra, a matyókra, a palócokra stb. Nem is szólva most a kimon­dottan nemzetiségi lakosú helysé­gekről, vidékekről. Elég utalni arra, hogy Tálasi István néprajz- tudós Kiskunság című kötete iránt a szokottnál nagyobb érdek­lődés mutatkozott meg. Ha nem is ilyen mértékben, ám bizonyára sokak érdeklődését váltotta s váltja ki az a könyv is, amelynek címe: A jászetnikai népcsoport. A szerző — a me­gyénkben is ismert szolnoki mu­zeológus — Szabó István nagy feladatra vállalkozott. Arra, hogy az egyes részterületeket feldol­gozó tanulmányok után feldolgoz­za és közrébocsássa a jászság né­pének eredetét, nyelvi-nép rajzi- életmód beli sajátosságait. A szolnoki múzeum kiadásában napvilágot látott tudományos ér­tékű kötetből sok mindent meg­tudhat a történelem, a helytörté­net, a néprajz-népművészet, va­lamint a gazdaságtörténet és a nyelvészet iránt érdeklődő, műve­lődni, tájékozódni akaró olvasó. Valamikor, jó kétezer esztendő­vel ezelőtt, Ázsia távoli tájain él­tek a különféle ászi törzsek. Ezek egyik ágából fejlődött ki az a népcsoport, amely csaknem más­fél ezer év után hazánk területé­re keveredett a történelem viha­raitól űzve. IV. Béla király idejében tele­pedtek le az Alföld északi ré­szén, a kunokkal együtt, ám azoktól nyelvükben, nemzetiségi öntudatukban, szokásaikban meg­lehetősen eltérő módon. Más kér­dés, hogy hosszú időn át a kunok elnyomása alatt éltek. Éppen ezért érdekes, sőt furcsa, hogy ennek ellenére a mai napig sok szem­pontból meg tudták őrizni etni­kai sajátosságukat, jászsági tuda­tukat ők, akik alán (jász) nyelven beszéltek az elmúlt századok alatt, tudtak kun nyelven is. El- magyarosodásuk a tizenhatodik századra következett be. Ez a tény -még inkább jelentőssé teszi azt, hogy napjainkban is nyo­mon követhető az egykori ász (jász) sajátosság. A szerző alapos ismeret- és forrásanyag alapján meggyőz bennünket erről. Szabó László ebben a köny­vében részletesen ír a gazdálko­dásról, a kiterjedt pásztorkodás­ról, a kertes települési rendszer­ről, valamint többek között a táplálkozásról és a népi gyógyá­szatról. Mindent egybevetve a kitűnő szerző könyvéből világossá válik előttünk, hogy az időközben el-' magyarosodott, viszonylag gyor­san polgárosodott jászság — mintegy tucatnyi településen ma is kulturális egységet képez, a szokásosnál tovább őrizte — s részben őrzi ma is — vallási, nyelvi különállóságát, származási öntudatát. Varga Mihály Münchhausen báró újra közöttünk A régi mesehősök reneszánszát éljük tagadhatatlanul. Hogy ez afféle kézzel fogható nosztalgia elveszett gyermekkorunk után, vagy egyszerűen csak a mai fil­mesek fantáziaszegénysége — azt talán most ne firtassuk. Tény, hogy soha annyi Andersen-, Grimán-, Puskin-mese nem kelt új életre a mozivásznon — mint manapság. így szinte biztos volt, hogy a híres, nevezetes hazudozó, a lódítás világbajnoka, báró Münchhausen is visszatér közénk a könyvek lapjairól, hogy mint rajzfilmhős dobogtassa meg újra szivünket annyi évtized után. Ez­úttal a valamikori Hajdú Imre, jelenleg Jean Image néven for­gató francia rendező volt az, aki felébresztette — a műfaj nyel­vén szólva — Csipkerózsika-ál­mából Karl Friedrich Hierony- must (mert valójában ez volt az 1720—1797 között élt katonatiszt neve. aki részt vett az orosz had­seregnek a törökök ellen folyhatott hadjáratában 1747-ben, s rendkí­vüli kalandjai közzététele nyo­mán vált egyszerre a legendák hősévé...) Jean Image — nem ismeretlen a hazai rajzfilmkedvelők táborá­ban, hiszen kedvenc hősével, a kis Joe-val már találkozhattunk nemcsak a moziban, de a képer­nyőn is. Legutóbb az Aladdin és a csodalámpa című produkciót láthattuk. A hajdani iparművé­szeti főiskolás Hajdú Berlinben Reimann iskolájában tanult, s 1932-ben költözött a francia fő­városba, díszletfestőként, majd reklámtervezőként kereste kenye­rét, s innen vezetett útja a film­szakmába. A Saturnus-paródia című 1946-os filmjével lett egy- csapásra világhírű, amely mo­dern látásmódjával, újszerű ha­tásaival, eredeti stílusával hívta fel magára a figyelmet. Több té­vésorozat, elsősorban La Fontaine meséinek feldolgozása mellett egész estés rajzfilmet is készített, többek közt a velencei nagydíjas Jeannot L’ Intrépide című pro­dukciót. A Münchhausen báró ka­landjai legújabb alkotását 1978- ban mutatták be Párizsban. „Érdekes módon a rajzfilme­sek eddig nem érdeklődtek a rendkívüli hős története iránt — nyilatkozta a rendező, tervező, s egyben a forgatókönyv írója is —. pedig ez a megközelítés tűnik számomra az egyetlen lehetséges útnak a münchhauseni világ hű megelevenítéséhez”. Image négy évet töltött a film tervezésével, s csak aztán kezdődött meg a for­gatáshoz szükséges tőke felhajtá. sa. .Végül is 150 különböző dísz­letben, kétszázezernyi képben kö­vethetjük nyomon a hazudós ki­válóság históriáját, amelynek Théophile Gautier-vel szólva az az egyik legnagyobb varázsa, hogy sohasem tudni, tulajdonképpen mikor is hazudik a báró, vagy mikor mondja az'igazat... A báró ezúttal is fantasztilcffe történeteivel szórakoztatja ven­dégeit, amikor kényes megbíza­tással távozik: személyesen kell eljuttatni Trukesban urának, a nagy pasának a királyi ajándékot. Útközben, mint az lenni szokott, csodálatos képességű barátokra bukkan: a lovánál is sebesebb Cavattóra, a hegyeket emelő Her­kulesre, Nemrodra, akinek szeme élesebb a sasénál, és még sok más érdekes figurára. Természetesen rendkívüli cimborák mindvégig kitartanak a báró mellett, s még a gonosz útonállók közbelépése sem árthat a mindenre elszánt Münchhausennek. Az ideális rajzfilmtémát — Jean Image szerint — ideális munkatársi gárda segítségével örökíthette meg, többek közt ép­pen a mi Pannónia Filmstúdiónk kollektívájának közreműködésé­vel. A zeneszerző pedig a sok pompás slágerrel tündöklő, híres Michel Legrand. Vagyis minden együtt van a sikerhez. v (n. gy.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents